MAJTÉNYI LÁSZLÓBÓL NEM LESZ ÁLLAMFŐ, VISZONT...

CEGLÉDI ZOLTÁN BLOGJA
Szerző: Ceglédi Zoltán
2017.01.06.

...azt most el kell döntenie az ellenzéki pártoknak, hogy mit kezdenek vele, illetve saját, alig-alig létező személyzeti politikájukkal.

Bár a politikában szinte semmit nem lehet teljesen biztosra venni, az azért nagy biztonsággal kijelenthető, hogy Áder János lesz/marad 2017-ben is Magyarország köztársasági elnöke. Miután a Fidesz felsorakozott a jelenlegi, önkebeléből választott politikusa mögé, a parlamenti mandátumarányt tekintve kisebb csoda kellene ahhoz, hogy a harmadik fordulóra se jöjjön össze az Áder újrázáshoz szükséges szavazatszám.

Ami egy fokkal érdekesebb, az az egyes ellenzéki pártok és a körülöttük mozgó, félpolitikai-félcivil szereplők által jelölni javasolt Majtényi László ügye.

Maga a jelölt-jelölt szerintem tudása és tapasztalata alapján alkalmas lenne a pozícióra. Nem állítom, hogy a politikát alapjaiban megújító innováció a jelölése, de ugye egy rántott sajtot is el lehet nagyon becsületesen készíteni, jól tud az esni. Adta magát. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán jelölt válhassék belőle, szükség lenne az LMP átszavazó képviselőjére is, erre pedig ma kevés az esély. És ha meg is kapná az induláshoz szükséges bizalmat, ma nem látszik olyan forgatókönyv, hogy a fideszes képviselők Áderrel szemben őt szavazzák meg.

Nos. Van nekem egy olyan hobbim, hogy igyekszem időben, előre szólni, ha a politika valami baklövésre készül, vagy nem látja a kanyaron túl a bukkanót. Most is ez a helyzet: a jelenlegi, rettent kusza helyzetből maximálisan kihozható eredmény számukra, ha a parlamentben Majtényit és Ádert egy momentum erejéig egy szintre tudják emelni, mint jelölteket. Aztán ennek a szavazással vége is szakad, az államfő marad, a Fidesz marad... és mi lesz Majtényi Lászlóval? Gondolt erre már valaki?

Nem a személy miatt aggódom, hanem mert látom megint jönni a baloldalinak mondott ellenzéki közeg egy jellemző hibáját: a pocsék személyzeti politikát. A ma létező, tartósan bejutási küszöb fölött mért ellenzéki pártok vezető politikusainak szinte kivétel nélkül bő évtizedes a politikai "munkaviszonya". Az elmúlt évek kapkodó kasztingjai végül mindig azt hozták, hogy a kilencvenes, de maximum a kétezres évek eleje óta magunkkal cipelt politikusok némi helycserével, de őrzik a pozíciójukat, az egy-egy ügyre megtalált újakat pedig beküldik az eleve vesztes helyzetbe, majd dobják is el őket. Az esetek jelentős részében ez indokolt is, a kasztingitisz egyik velejárója, hogy ritkán találni hosszabb távon is értékes figurákat. De mintha szándék se lenne rá, hogy megtartsák az értékesebbeket. ..

ITT OLVASHATÓ