MAGYAR GYEREKKÉNT AMERIKÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.01.04.

Az elmúlt hetekben olvashattatok egy (szerintem elég érdekes) sorozatot arról, miként élik meg a gyerekek a határátkelést, a beilleszkedést egy új országba. Nos, a mai poszt tulajdonképpen egy különkiadás, méghozzá Zsuzsitól, aki két saját gyermekének tette fel a kérdéseket és küldte el a válaszaikat. (Melyek eredtileg angolul voltak, én magyarítottam, így az összes esetleges pontatlanságért, nyelvi botlásért engem terhel a felelősség.) Jöjjön tehát, miként élte meg két magyar lány az Amerikába költözést!

„Háttérinformáció a lányokhoz: Noémi 5 éves volt, amikor az USA-ba költöztünk 2007-ben. Előtte két évet járt Magyarországon óvodába. Emlékei főleg ahhoz az időszakhoz kapcsolódnak. Itt kezdte az iskolát (kindergarden) 5 évesen. Most 14 éves, 9. osztályba jár. 

Reni 13 éves volt, a 7. osztályt végezte, amikor ideköltöztünk. Már volt egy kb. középfokú nyelvismerete, és általános iskolai tapasztalata. Most 23 éves, angol bachelor képesítéssel végzett főiskolán 2016-ban. 

Mivel érkeztél meg az új otthonodba? Hogyan telt az első napod? 

Noémi 

Ötéves voltam, amikor július 4.-én repülővel megérkeztünk Magyarországról. Arra emlékszem, hogy nagyon fáradt és zavarodott voltam. Mielőtt megérkeztünk volna az új házunkba, a mostohaapukám autóval egy kicsit megmutogatta a környéket. 

Megálltunk egy hatalmas ház előtt az óceán partján, és én azt hittem, az a miénk. Azt hittem, egy hatalmas óceánpart házban fogunk lakni… alighanem tévedtem. � Aztán végül tényleg megérkeztünk az akkori házunkhoz. Emlékszem, ahogy kiszálltam az autóból, rögtön megcsapott a nagy hőség. 

Reni 

Egyetlen hatalmas bőröndöm volt… azt hiszem… egy őrülten forró napon érkeztünk meg Amerikába, július 4.-én. Sunlandbe (Los Angeles egyik külvárosi része – HÁ) érkezve olyan volt, mintha egy hatalmas kemencébe léptünk volna be. 

Az első nap nem sok mindent csináltunk azon kívül, hogy beköszöntünk pár szomszédnak és családi barátnak. Mindannyian szuperkedvesek voltak és örömmel fogadtak. Meg kellett szoknom az ölelgetést. :) Gyorsan kipakoltam a bőröndöm, és elmentem aludni, mert elég komoly jetlagem volt. Még a tűzijátékot is átaludtam. 

Meséljetek arról, milyen nyelven beszélnek nálatok, hogyan tanultátok meg a nyelvet, és ha volt ilyen, akkor milyen érzés volt, hogy nem beszéltétek az adott ország nyelvét! 

ITT OLVASHATÓ