LUKÁCS GYÖRGY ÉS A VÁROSI TÉR - EGY BEFEJEZETLEN KÜZDELEM

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Böcskei Balázs
2017.01.27.

„Törvénytelen a Lukács-alapítvány” – ezzel a felkiáltásszerű címmel jelent meg egy írás 2016. október 21-én egy magyar, „mindig ellenzékben” konzervatív napilapban. Szerzője ismerteti a törvényt: „A szervezet elnevezésében nem szerepelhet olyan személy neve, aki a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be.” Ezt követően az olvasó tudomására hozza, hogy Magyarországon márpedig létezik olyan alapítvány, amelyik Lukács György nevét viseli, aki „köztudomású”, hogy hozzájárult önkényuralmi rendszer működtetéséhez. Viszont, ha a konzervatív szerzőn múlik, úgy ez nem sokáig lesz így, a következőképpen zárja sorait: a „törvénytelen állapot megszüntetése érdekében lapunk közérdekű bejelentést tett a főügyészségen, amelyben azt kértük, indítson törvényességi ellenőrzést.” (A szerző azóta a szerény névválasztással élő Pesti Srácok újságírója).

Ehhez képest a tavalyi év végén éppen a Lukács György Alapítvány támogatásával született meg A forradalom végtelensége – Lukács György politika- és társadalomelmélete c. kötet, mely nem csak tisztelgés kíván lenni Lukács György munkásságát a rendszerváltás előtt és után gondozók előtt, hanem a magyar filozófus társadalom- és politikaelméletére fókuszálva, azt hol aktualizálva, hol kritizálva, a forradalmi politikai cselekvés aktuális gondolatára is összpontosít. A tanulmányok történeti, filozófiai, politikaelméleti jellegük ellenére jelentésteremtő cselekedetként is születettek, a politikát nem egy néma és ember nélküli kutatási témának tekintik. A politikatudós Szabó Mártont követve „a politikában nem az nem létezik, amiről azt mondják, hogy nincs, hanem az, amiről nem beszélnek, amiről szó sem esik”. Éppen ezért a kötet vállaltan a társadalomelméleti gondolkodás revitalizálására is vállalkozik, a társadalomkritikai és politikaelméleti gondolkodásnak egy várt találkozását gondolja el. Az, hogy olvashatjuk, lapozhatjuk, az egyben annak bizonyossága is, hogy élő ellenállás zajlik a Lukács Györgyre irányuló „büntetőexpedíció” jogi és politikai értelmezésével szemben.

A létező szocializmus bukását, majd a rendszerváltást követően a kritikai gondolkodás útjai elbújtak az úttalanságba. A mai napig is számos politikailag motivált és támogatott intézményes kísérlet és szándék van arra nézve, hogy a baloldali forradalmi hagyomány, a felszabadítás örömkultusza és vágypolitikája ki- és elmosódjon a magyar történelmi és politikai emlékezetből. A rendszerváltás utáni (poszt)marxista és kritikai társadalomtudományi gondolkodás ugyanis nagy eséllyel elsorvadt volna, ha többek között a Lukács György Alapítvány nem karol fel tapasztalt és fiatal tudósokat és kutatókat, hogy azok alapítványi segítséggel végig gondolják – akár fordítások, akár önálló munkák révén –, hogyan lehet a 20-21. században a kritikai gondolkodás és a baloldaliság konkrét és felszabadító. Többek között a Lukács György Alapítvány és az utóbbi években szintén a politikai és intellektuális értelemben „ellenforradalmi” támadás (erről bővebben az Eszméletben a 67. oldaltól) céltáblájává lett Lukács Archívum (volt) a két intézmény, amelyek gyújtogatták az időt...

ITT OLVASHATÓ