LAKHATÁSI SZEGÉNYSÉG

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.01.21.

Sokat gondolkodom azon, vajon milyen hangsúlyokkal döntenek szociális kérdésekben a döntéshozók? Mondjuk, hogy valami krízishelyzet, mint pl. most az extrém hideg, vagy az influenzajárvány szerepel-e az intézkedések között? A héten olvastam a megyei lapban a polgármesterek beszámolóját, hogy a szociális tűzifa programjában a kért támogatásnál jóval kevesebbet kaptak, csak egy-két hétre oldja meg a fűtésgondokat. Most újra mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet, és sokaknál nincs elég tüzelő. Sőt, van, ahol helyi rendelet alapján csak az kaphat a tüzelőből, akinek nincs köztartozása… ha nem fizette a kukadíjat, nincs fa.

Hála a támogatóknak, mi sokaknak segítünk, de nem tudunk eleget. Nyilván előre vesszük azokat, akikkel kapcsolatban vagyunk, az új segítségkérőkhöz elmegyünk, megnézzük őket, és segítünk, de nem jut el hozzánk mindenki. És azt hiszem, segíteni sem bírnánk mindenkinek. Most, hogy péntekre ki kellett pakolnunk egy eddig használt raktárból, mert az épületrészt át kell adnunk, nagy kupac papírdobozt tettünk ki a kuka mellé. Egy óra múlva már nem volt sehol…

Az influenza? Sok a beteg gyerek, rengeteg recepttel keresnek minket. Van nap, mikor 30 recept is befut. Kapunk segítséget ebben is, de már alig győzzük… és mi van máshol, ahol nincs civil segítség? Vajon miért nem lehet ilyen időszakra központi segítséget szervezni? Oldják meg az önkormányzatok? A krízishelyzetek jellemzői, hogy azonnali segítséget igényelnek. Ám a protokoll, a kérelmek beadása, a bizottsági ülések összehívása, a jegyzőkönyvek, határozatok, stb. már időben is lehetetlenné teszik az azonnali segítségnyújtást, még, ha szándék lenne is a pár ezer forintra. Már, ahol egyáltalán bevállalja ezt az önkormányzat.

Ám most nem erről szeretnék írni, hanem a legszegényebbek lakhatásáról. Azokról, akiknek számára a CSOK értelmezhetetlen, mert nem nekik szól. Ami nem baj persze, nyilván kell állami segítség ott is, a bajom az, hogy nekik nem szól semmi. Ők nem tudnak hozzájutni sem támogatáshoz, sem szociális bérlakáshoz.A kis falvakban ezekből nem sokat találni. Lakik mindenki, ahol, és ahogy tud:

ITT OLVASHATÓ