- VENDÉG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.01.21.
„Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.”
/Gibran Kahlil/
A történetet az élet írta. Az írásban szereplő személyek azonban a képzelet szüleményei. Ha bárki ennek ellenére magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet.
Örülök uram, hogy ismét megtisztelt látogatásával. Az asszony éjszakai műszakban dolgozik, a gyerkőcök már alszanak, nyugodtan tudunk beszélgetni. Sört is hozott? Nagyon köszönöm, látom jó hideg is, bontok egyet kettőnknek, pohár mellett az idő is jobban telik. No, egészségünkre! Ha megengedi, nem kertelnék sokat, belekezdek, miért kértem, hogy ma este találkozzunk.
Ugyan Ön ismeri a történetünket, de azok kedvéért akik most olvassák a kálváriánkat először, néhány mondat a múltról. Lassan két éve, hogy egy hangzatos nevű, de annál haszontalanabb, szociálisnak mondott szövetkezet, egy több mint 5 milliárdos – az EU által 2,9 milliárd forinttal támogatott – projekt keretében közel 3000, többségében alacsony képzettségű, iskolázottságú, zömmel évek óta munkanélküli, többségében roma munkavállaló foglalkoztatását vállalta, hosszú távú munka ígéretével. Olyan volt ez nekünk, mintha megnyertük volna a lottó ötöst. Örömünk csak pár hónapig tartott, hiszen hamarosan kiderült, hogy mi felvételünkre minden valószínűség szerint csak az EU-s pénzek „magánosítása” érdekében volt szükség. Eszközök voltunk a szövetkezet vezetői kezében, akik valószínűleg lelkiismeret furdalás nélkül használtak,majd dobtak el bennünket önző céljaik érdekében.
Legutóbbi találkozásunkkor – ha emlékszik – elmondtam, hogy a munkavállalók többsége 2015. júniusában már nem kapott bért, munkajogi helyzetünk hosszú hónapokig rendezetlen volt. Így nem kerülhettünk vissza a munkaügyi rendszerbe, nem voltunk jogosultak sem közmunkára, sem foglalkoztatást helyettesítő támogatásra. Sokunknak közel egy évig semmilyen legális jövedelme nem volt.
Nincs sok iskolánk,de sok ész is nem kellett ahhoz, hogy lássuk, a szövetkezet kasszája üres, a milliók kámforrá váltak. Hogy hova kerültek? Egy biztos, hogy valószínűleg, mi dolgozók láttunk a cégnek átutalt közel 1,5 milliárdból a legkevesebbet. Mit tehettünk? Mindenki menekülési útvonalat próbált keresni. Mintegy ezren munkaügyi bírósághoz fordultak, nagy részük ügyvéd segítségét vette igénybe. A városi legendák szerint néhány ügyvéd – a könnyen jött pénz reményében-felosztotta egymás között a piacot. Úgy tűnik, hogy berepült az ablakukon a károsultak nevét, elérhetőségét tartalmazó lista, így tucatjával keresték meg a társaimat, telefonon, levélben. Furcsa szellők járhattak a szőke Tisza mentén, vagy a „festők városában”. Hogy találkoztak e az ügyvédek személyesen is az ügyfeleikkel? Tudomásom szerint ez nemigen volt jellemző. Sorstársaim többsége-ha jól tudom– postán megkapta a formanyomtatványt, aláírta, visszaküldte. Ahogyan én hallottam, a szerződések többsége már akkor is úgy volt megfogalmazva, hogy az ügyvédek csak nyerhettek az ügyön. Gondolja el hogy 20 -25 százalékos sikerdíj volt kikötve, természetesen, plusz áfa. Sok társammal beszélgettem, sajnos a többségének fogalma sem volt, hogy mit ír alá, ők csak arra vágytak, hogy a pénzükhöz jussanak, tudjanak enni adni a gyermekeiknek. Most döbbentek rá arra, hogy igencsak lóvá tették nagy részüket. Számoljon csak egy kicsit utána, hallani olyan ügyvédről, akinek jóval száz fölött van az ügyfelei száma. Mekkora összeget tehet zsebbe -mondjuk így, rutin munkával -, ha csak átlagosan 80 ezer forint sikerdíjjal számolunk?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.