Szerző: Határátkelő/Digger
2016.01.06.
December végén rengeteg határátkelő indul útnak, hogy az ünnepeket Magyarországon töltse. Ez alapvetően egy nagyon kellemes műfaj, amivel együtt jár némi szembesülés is, ami viszont már nem mindig kellemes műfaj. A mai poszt szerzőjének, Diggernek kijutott ebből is, abból is, jöjjenek a részletek!
„Otthon voltam 12 napot. Megmondom őszintén hogy egy folyamatos kalandtúra volt, de egy jó kalandtúra. Vezettem 1400 kilométert, részt vettem legalább hat ünnepi vacsorán, megnéztem két színházi és egy mozielőadást, hivatali ügyeket intéztem okmányirodákban, anyakönyvvezetőnél, közjegyzőnél.
Találkoztam rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal. Lebonyolítottam egy Határátkelő találkozót. Beszéltem sok emberrel, láttam sok mindent, jót és rosszat is. Százötvenezer forint úgy röppent el, hogy azt se tudom mit vettem.
Ezeknek a napoknak a történetét mondom most el.
Az érkezés
Tizennyolcadikán hajnali négykor autóval mentünk a reptérre. A kocsit ott hagytam a hosszútávú parkolóban, majd a Ryanair járatával irány Budapest Ferihegy. Elénk jött lányom barátja, akinek kocsiját egész idő alatt használtam, utólag is köszönöm neki.
Onnan anyósomékhoz mentünk, ahol meglepetés ünnepi ebéd várt a fiam születésnapját megünneplendő. Anyósom székelykáposztája a műfaj csúcsa, annál finomabbat ember még nem csinált.
A tortúra kezdete
Másnap megkezdődött hivatali tortúránk. Igazából az itt szerzett élmények hatására született a poszt címe. Első utam az okmányirodába vezetett az egy éve csináltatott útlevelem átvételének eszközlése céljából.
Egy dolgot előre bocsátanék. A hivatali ügyfélkezelés óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Kedvesek, rugalmasak, abszolút segítőkészek. A RENDSZER kőkorszak.
Szóval odamegyek a sorszámhúzó géphez. Felülről a harmadik az „Útlevél” menüpont. Útlevélért jöttem, értelemszerűen ezt a sorszámot téptem. Leültem és vártam. Aztán vártam. Aztán még mindig vártam.
Végül odamentem az ajtónálló emberhez és megkérdeztem, hogy merre az annyi? Kérdi, hogy miért jöttem? Mondom az útlevélért. Nem jó számot húztam. Mi van??? Kérem szépen, a sorszámhúzó gépen van LEJJEBB egy írás, hogy „Kész okmányok átvétele”.
Én kérek elnézést, hogy balga módon útlevélért jőve leragadtam az „útlevél” menüpontnál és nem olvastam végig „A polgármester lábmérete” pontig.
Még egy dolog feltűnt várakozás közben. Emberek jönnek hónuk alatt két koszos rendszámtáblával. Nem tudom, de nem is érdekel, milyen célból hozták az okmányirodába. Állítólag valami ideiglenes forgalomból kivonás céljából. Mindegy is.
Gipsz Jakab patikáriust arra kötelezni, hogy leszerelje a rendszámot, miközben autója motorháztetejét sem tudja felnyitni, egyszerűen nonszensz. Van ilyen még Nyizsnij Novgorodtól nyugatra?
Dolgom végeztével átballagtam a gyönyörűen felújított Városháza épületébe az anyakönyvvezetőhöz. Elektromosan zárt ajtó, amit a recepciós nyit, majd nevem regisztrálása után odavezet az iroda ajtajába és bejelent az anyakönyvvezetőhöz.
Kifogástalan ügyfélkezelés. Csak időpontot kértem és csütörtökön már a lányommal mentem ugyanoda. Voltak nála, ezért a recepciós az előtérben hellyel kínált, éppen csak alánk nem tolta a széket. Az épület, a fogadtatás, a bánásmód a környezet minimum európai színvonalú..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.