Szerző: Papp Réka Kinga
2017.01.07.
A magyarországi zöldmozgalom rendszerváltás utáni történetében a kezdeti amatőr lelkesedést fokozatosan váltotta fel a professzionalizálódás. A kora kilencvenes évek sarus-tarisznyás, madármentő, szemétszedő, faültető zöldjei rá sem ismernének a mai szakpolitikusokra és menedzserekre – ha nem ők maguk járták volna be ezt az utat.
A kilencvenes években számos külföldi, tengerentúli forrás is beáramlott a hazai civil szektorba, és kiépült ezek kezelésének intézményrendszere, amely nagyon tudatosan építette és gondozta a maga közegét. A kezdeti térnyerést követően azonban már ’98-tól megindult a frissen szerzett jogosítványok korlátozása. Mára, előbb a neoliberális, utóbb az illiberális politikai trendeknek és több szakmai irányváltásnak köszönhetően a mozgalom erősen szakosodott, jelentős szakmai kapacitásokat mozgat, de csekély a társadalmi beágyazottsága, és nagyon erőforráshiányos.
A szűken értelmezett tevékenysége mellett ez a mozgalom kitermelt egy köztársasági elnököt, egy azóta beszántott ombudsmani hivatalt, valamint három politikai pártot, amelyből kettőnek jelenleg is van parlamenti képviselője. Ezek a pártok maguk is jelentős nehézségeket okoztak a mozgalomnak, de következetesen képviselik a zöld agendát, különösen a helyi, önkormányzati szinteken. Mindezek ellenére a zöld ügy összességében és általában defenzívában van. Esettanulmányként érdemes megvizsgálni az egyik legszélesebb spektrumú szervezet, a Védegylet Egyesület történetét is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.