Szerző: PuPu
2017.01.10.
Talán a vagyoni veszteség a legnagyobb?
Hiszen a Mariahilferstrasse ellen intézett hősi Gorenje-roham előtt ebben az országban minden magyar tulajdonban volt, még a Magyar Szocialista Munkáspárt is, a gyárakról, üzemekről nem is szólva.
Az iskolák is állami tulajdonban voltak, alig egy-kettőt kaptak meg belőle az internacionalista klerikális szervezetek, mint például a római Egyház, bár az kétségtelen, hogy az úgynevezett guruló péterfillérek akadálytalanul vándoroltak akkor is Rómába.
Ma az üzemek maradványainak tulajdonosai és az új üzemek részvényesei többnyire külföldön laknak, a nyereségüket is külföldre viszik, sőt, újabban a magyar munkaerőt is.
Az anyagi veszteség óriási, és akkor még szó sem esett a szétvert üzemekről gyárakról, termelőszövetkezetekről, állami gazdaságokról, az elveszített piacokról, ezeréves üzleti kapcsolatokról.
Ha az anyagi károkozás mértékét fel kívánjuk mérni, hamar kiderül, hogy a veszteség nagyobb, mint a második világháború anyagi vesztesége volt.
Esetleg az emberanyagban esett a legnagyobb veszteség?
Ki tudja, erről felmérés még nem készült, de az nyilvánvaló, hogy rengeteg ember pusztult bele a rendszerváltás hozta bizonytalanságba, a munkanélküliségbe, a fizikai félelembe egy új kommunistaüldözéstől, vagy zsidóüldözéstől.
Nem százas nagyságrendben alijáztak - települtek Izraelbe - zsidó honfitársaink, mert saját, esetleg felmenőik tapasztalata szerint az itt elindult folyamatoknak nem lehet jó vége.
Újabban pedig százezrével mennek fiatalok-középkorúak nyugatra, munkát vállalni, úgyhogy, ha összeadjuk a rendszerváltás változásainak halottjait, betegeit, a kilátástalanságból az alkoholizmusba menekülőket és a külföldre menekült munkavállalókat, akkor igazán elszomorító a helyzet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.