Szerző: Rezeda
2017.01.07.
Most, hogy néhány napra visszatért a fagyos világ, az ember nevű organizmus is különös viselkedésmódokat tanúsít, amikor sajtótájékoztatón mondja el, hogy mindenre felkészültek. Mint harminc éve, amikor június elején bátran kijelentették, hogy lesz elég sör a nyáron, aztán nem lett. Ez sem ér sokkal többet, a mikrofon mögött álló csinovnyik azt se tudja, hol vannak, akiket most kampányszerűen és szakmányban mentenek meg, mert már régen kitiltották őket az emberlakta területekről.
Újév napján valamelyik tévécsatorna kegyes volt infantilis lelkemhez, és egymás után három részt is leadott a Jégkorszak című animációból, alkalmat adva arra, hogy szájtátva bámuljam Manfréd, Diego és a drága, szerencsétlen, aranylelkű Sid elképesztő kalandjait a dermedt világban. Nem gondoltam volna, hogy egy hét sem kell, és az egész ország egy rajzfilm felvonulási területévé válik, mert, bár akkor is vacogtunk a nagy éjféli durrogtatáskor, az mégis kutyafasza volt ehhöz képest, mint ami most van.
Arra leszek kíváncsi, hogy amikor felenged a föld, és újra elkezdenek a madarak énekelni, milyen veszteségekről számol majd be az a sajtó, amelyik napok óta a világvégét vonyítja. Hogy hány honfitársunknak sikerül egy szebb helyre átvacognia magát. A folyamat így zajlik: az egy-két fokos hőveszteség izomremegéssel, reszketéssel jár, a pulzus szapora, gyors lélegzés, kissé megemelkedett vérnyomás észlelhető. Tartós hatás esetén a szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken. A remegés megszűnik, bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. A vérnyomás csökkenni kezd, a légzés ritkul és felületessé válik. Szívritmuszavar lép fel, a 27-20 fokos belső testhőmérsékletnél a pupillák tágak, a vércukorszint alacsony, mígnem a kamrafibrilláció vagy a keringési rendszer bénulása következtében beáll a halál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.