HAZAKÖLTÖZÉS ANGLIÁBÓL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Heni
2017.01.30.

Nem minden határátkelés sikertörténet, előfordul, hogy valami nem kerek. Ilyenkor az ember egy ideig próbálkozik, de ahogy mondani szokták, ha valami nagyon nem megy, akkor nem kell erőltetni. Így volt ez Heni esetében is, aki végül négy hónap után költözött haza Angliából. Ezzel együtt sem bánta meg ezt az időszakot. ..

„Az én angliai történetem igen rövid, mindösszesen 4 hónap kellett ahhoz, hogy haza is költözzek onnan.

Még májusban írt egy kedves barátom, aki akkor már kint dolgozott egy vidéki hotelban, hogy lenne náluk munka, szobalányként. Annyira nem rajongtam az ötletért, hiszen pincér végzettségem és tapasztalatom van, de látva az itthoni erőviszonyokat, és amúgy is voltam már korábban szobalány, így úgy döntöttem, hogy elvállalom. Abban maradtunk, hogy amint lesz rá lehetőség, átraknak az étterembe.

A kérdéses napon elindultam, szerencsésen meg is érkeztem a hotelba. Megmutatták a szobámat, egy palotának éreztem a hajós kabin után, egyedül voltam és volt ablaka. Igen, ez nagy szó annak, aki másfél évig egy hajókabinban élt.

Másnap reggel kezdtem dolgozni, megismerkedtem a főnökömmel és a kollégákkal. Több magyar is van kint, így amit hirtelen nem értettem szakkifejezéseket, azt elmagyarázták.

Tudni kell rólam, hogy nem vetem meg a munkát, hiába nincs kedvem, fáradt vagyok, van bennem egy olyan fokú maximalizmus, hogy mégis mindig a legjobbra törekszem. Soha nem is volt rám panasz.

Munkahelyi gondok

Egy hét eltelte után az éttermesek megtudták, hogy van pincér tapasztalatom, így a saját napi 8 óra munkám után heti több estét is besegítettem vacsoráztatni vagy rendezvényeken felszolgálni; sőt néha még a mosogató mellé is beálltam.

Ez így ment egy ideig, amikor feltűnt, hogy valami nem kerek. Nem éreztem jól magam, és nem a honvágy miatt, az az óceánjárón sem volt soha gond. Nem. A kollégákkal volt gond.

Amikor már nem csak a munkára koncentráltam, mert volt benne annyira rutinom, hogy a körülöttem lévő dolgokra is tudtam figyelni, akkor tűnt fel, hogy nagyon megy az áskálódás egyes emberek ellen.

Menet közben barátnőm is kijött, így volt egy biztos ember mellettem. Időközben neki is feltűntek a belső feszültségek, unokatestvérek vitatkoztak, pontosabban az egyik mondta a magáét a főnöknek a másikról.

Sajnos náluk nem a főnök-beosztott viszony érvényesült, hanem „barátság” – a főnök mindig választott egy kedvencet, így mindig annak az egy embernek a szava számított és így kapott előléptetést is a leányzó, bár saját bevallása szerint sok mindent nem tudott, vagy épp nem volt kedve megcsinálni (szobaelosztás), így volt olyan, hogy valakinek több szobát kellett aznap kitakarítani, mint a többieknek...

ITT OLVASHATÓ