- VENDÉG BLOG
Szerző: Tamás Róbert/Vendég
2017.01.25.
- Befalazva
- Dermedten
- Ok és okozat
- Jó és rossz állomások
- Lenni vagy nem lenni
- Párnák minden mennyiségben
Azt hiszem, kissé feketén írok én erről az FSHD-ről, megpróbálom vidámabban tálalni, nehogy mindenki elrettenjen. De előbb a mai ételek.
Reggeli kaszinótojás, tízórai eper (uccsó saját termés), ebéd görög gyümölcsleves és csirkehússal rakott kel, ozsonna egy kis túróstáska (négybe vágva, mint a Tótékban az őrnagy), vacsora főtt szafaládé rozmaringos mustárral és tormával, kenyérrel. A szafi lenyelése kissé nehezen ment, háromszor is kellett vízzel elsősegélyt nyújtanom. A túrós viszont könnyen, de ez tényleg jó süti, az egyik itteni (mert van nekünk három is) pékség terméke, kisebb az átlagosnál, kevesebb tészta, jó töltelék, hajrá pékek!
A címadó téma előtt egy örömhír – nekünk nagyon!!!! – két év után ismét horkolt a férjem! Már a múlt héten gyanús volt, hogy valami olyasmit hallok az éjszakában, de az inkább csak nyomokban volt horkolás. Ám mára virradóra tuti F horkolt, nem a kutya! Fel is költöttem azonnal, tudatni a jó hírt. Félálomban is vigyorgott. Így magunk közt: csak azt tudnám, ez igazából jó vagy rossz. Amíg kiderül, juszt is örülök. Végtére is a horkolás elmaradása volt a beköszönő betegség első jele, amiről még nem is tudtuk, hogy első jel.
A díszroki esetét csak azért mesélem el, mert az utazás, közlekedés az egyik legnehezebben megoldható dolog ebben az FSHD-s, hivatalosan súlyosan mozgássérült életünkben. Hihetetlen tapasztalatokat szereztünk. Hihetetleneket! Tényleg! Volt első önálló kerekesszékes, volt állami mentő és magán betegszállító, volt autóbusz és saját autó, volt baráti autó, több is, volt néhány rosszízű levelezés, volt támogató szolgálat, volt minden. Hol maga ment F, hol vitték. Szerencsére túlélte mindegyiket. Jöjjön az első történet:
Reggeli kaszinótojás, tízórai eper (uccsó saját termés), ebéd görög gyümölcsleves és csirkehússal rakott kel, ozsonna egy kis túróstáska (négybe vágva, mint a Tótékban az őrnagy), vacsora főtt szafaládé rozmaringos mustárral és tormával, kenyérrel. A szafi lenyelése kissé nehezen ment, háromszor is kellett vízzel elsősegélyt nyújtanom. A túrós viszont könnyen, de ez tényleg jó süti, az egyik itteni (mert van nekünk három is) pékség terméke, kisebb az átlagosnál, kevesebb tészta, jó töltelék, hajrá pékek!
A címadó téma előtt egy örömhír – nekünk nagyon!!!! – két év után ismét horkolt a férjem! Már a múlt héten gyanús volt, hogy valami olyasmit hallok az éjszakában, de az inkább csak nyomokban volt horkolás. Ám mára virradóra tuti F horkolt, nem a kutya! Fel is költöttem azonnal, tudatni a jó hírt. Félálomban is vigyorgott. Így magunk közt: csak azt tudnám, ez igazából jó vagy rossz. Amíg kiderül, juszt is örülök. Végtére is a horkolás elmaradása volt a beköszönő betegség első jele, amiről még nem is tudtuk, hogy első jel.
A díszroki esetét csak azért mesélem el, mert az utazás, közlekedés az egyik legnehezebben megoldható dolog ebben az FSHD-s, hivatalosan súlyosan mozgássérült életünkben. Hihetetlen tapasztalatokat szereztünk. Hihetetleneket! Tényleg! Volt első önálló kerekesszékes, volt állami mentő és magán betegszállító, volt autóbusz és saját autó, volt baráti autó, több is, volt néhány rosszízű levelezés, volt támogató szolgálat, volt minden. Hol maga ment F, hol vitték. Szerencsére túlélte mindegyiket. Jöjjön az első történet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.