Szerző: Erdélyi Katalin
2017.01.09.
A pécsi városvezetés 2016 júniusában kezdett ügyeskedni a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosa, a korábban még megmentőként üdvözölt szír-svájci befektető ellehetetlenítése érdekében, ám a tervük mára csődöt mondott. Hiába hozták létre az önkormányzati Ledina Kft.-t 120 ex-zsolnays dolgozóval, és az MFB hiába adta el a Zsolnay banki tartozását a Fidesz-közeli WHB-nak: felszámolással sem tudták megszerezni a gyárat, mert Bachar Najari kifizette a közel 400 milliós követelést. Így a ledinások munka nélkül maradtak, ráadásul Najarié lesz több önkormányzati ingatlan jelzálogjoga is. A város vesztésre áll a saját maga által indított háborúban, Najariék pedig furcsa ajánlatokat kapnak kormányközeli üzletemberektől.
2016 júniusában írtunk már arról, hogy a pécsi városvezetés a korábban privatizált vízmű 2009-es einstandolása után a korábban szintén privatizált Zsolnay-gyárra vetett szemet. A régóta finanszírozási nehézségekkel küzdő Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-ben 2011-ben még a Közgép is részesedést vásárolt, ám 2012-ben azt jelképes összegért, 1 forintért felajánlotta Pécsnek.
Az Orbán Viktorral akkor még kitűnő kapcsolatban lévő Simicska Lajos fő cégének 2012-es közleménye szerint bár 400 millió forintot tett bele a Közgép a porcelángyárba, erre az összegre nem tartanak igényt.
“A cég nem üzleti céllal, hanem a Zsolnay örökségének megőrzéséért fektetett a manufaktúrába, ennek ellenére alaptalan, nemtelen és durva politikai és médiatámadások kereszttüzébe került pécsi szerepvállalása óta. A KÖZGÉP szerint ezért, bár a porcelánmanufaktúra túléléséhez működési modell-váltásra van szükség, ezt a döntést szakmai befektetőként már nem hozhatja meg. Az építőipari vállalat nem támaszt igényt a manufaktúrába eddig invesztált pénzére.”
Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere visszavette az egyforintos áron a Közgéptől a Zsolnayt, és azt mondta, hogy a kormánytól kér segítséget a porcelángyár megmentéséhez, ám az állam nem szállt be az üzletbe.
A Zsolnay 74,5 százalékos tulajdonrészének megvásárlására ezután egyedül a svájci-szír üzletember Bachar Najari tett ajánlatot, aki 180 millió forintot fizetett Pécsnek a pakettért, és vállalta, hogy félmilliárd forintos tőkeemelést hajt végre a cégben. 2013 elején a szír származású, bő harminc éve Magyarországon és Svájcban élő, a budapesti Műegyetemen végzett, magyarul kitűnően beszélő Najari lett a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosa, és akkor ennek nagyon örültek a kormánypárti politikusok is.
Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium akkori parlamenti államtitkára például kiemelte, hogy “…a Zsolnay tulajdonosi szerkezetének változása, illetve a befektető gyárral kapcsolatos tervei illeszkednek a kormány keleti nyitás politikájába” és kifejezte reményét, “hogy Bachar Najari és az önkormányzat együttműködése eredményes lesz és ezáltal tovább nő a bel- és külföldön egyaránt elismert Zsolnay gyár hírneve.”
Páva Zsolt pedig azt hangoztatta, hogy “bízik abban, hogy a Zsolnay márkanév idővel újra a régi fényében tündököl majd, s ebben a munkában a város támogatja a befektetőt.”
Bachar Najari a befektetés idején és később is azt nyilatkozta több helyen, hogy azért invesztált a Zsolnayba, mert nem akarta, hogy a szívének kedves régi magyar márka tönkre menjen. Hitt abban, hogy a porcelánmanufaktúra megmenthető, és a termékek sikeresen értékesíthetők lesznek majd például az arab országokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.