Szerző: Czecz Fruzsina
2017.01.24.
Úgy látom, hogy a szülők, szerte a világban - miután magukhoz tértek és megemésztették a hírt - kétféleképpen reagálnak az olasz tragédiára: "Én ezek után soha nem fogom elengedni a gyerekemet kirándulni", vagy "Nem lehet bezárni és mindenből kivonni a gyereket."
Melyik a helyes döntés? Ki tudja, mindenkinek más.
Én inkább a második csoportba tartozom, és körömrágva, izgulva, de el fogom engedni a gyerekemet táborozni, kirándulni, diákcserére.
Közben pedig sűrűn eszembe jutnak majd a saját iskolai utazásaim. Hogy miközben busszal róttuk Európát, szuper jól szórakoztam. Világító karkötővel, rágcsálnivalókkal, filmekkel és fontos beszélgetésekkel múlattuk az időt. Egy pillanatra sem merült fel, hogy bármi bajunk lehet.
A két sofőr kedves volt, láttuk a hálófülkét, ahol felváltva pihentek (klausztrofóbiások hátrányban), jó zenéket játszottak, türelmesen megvárták, míg mind az ötven viháncoló lány visszaér a pisilésből.
Pont úgy, ahogy a veronai járaton is.
Ezalatt a szüleim otthon malmoztak, és várták a következő üzenetet: még mindig minden rendben.
Ezalatt a szüleim otthon malmoztak, és várták a következő üzenetet: még mindig minden rendben.
Pont úgy, ahogy a veronai járaton utazók szülei is.
Csak ott egyszer elmaradt a bejelentkező hívás...
Felfoghatatlan. Rettenetes. Fájdalmas. Borzongató. Igazságtalan...
Csak ott egyszer elmaradt a bejelentkező hívás...
Felfoghatatlan. Rettenetes. Fájdalmas. Borzongató. Igazságtalan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.