OFOE BLOG
Szerző: Gyarmathy Éva
2017.01.21.
Lehet az szerelmi vagy baráti, terápiás, tanulói, munka vagy egyéb partneri kapcsolat, életen át tartó vagy akár jelentősen rövidebb érintkezés, kontaktus, viszony, a kapcsolat addig élő, amíg fejlődik.
Az emberi kapcsolat fejlődése is elkerülhetetlenül követi a fejlődés univerzális szakaszait, valamint a legfontosabb lelki elemekre épül: 1. bizalom, 2. szabályok, 3. szabadság, 4.feladatok. Ha nem így történik, akkor sikertelen, sőt esetleg ártalmas, fájdalmas vagy akár megszakad.
Ha valakinek nincsen ideje továbbolvasni ezt az írást, ennyit is elég tudnia ahhoz, hogy társas kapcsolatot építsen és fejlesszen, de vannak még olyan finomságok, amelyek segíthetnek.
Minden sikeres emberi kapcsolat a bizalomból indul ki. Ha az indításkor hiányzik a feltétlen elfogadás, akkor a partnerek nem nyílnak meg, nem mernek megmutatkozni egymásnak, és emiatt a kapcsolat kereteinek kialakításakor képzelt, olykor hamis alapokra fognak építkezni.
A tanítványunkkal is akkor van esélyünk megalapozni a kapcsolatot, ha (legalább kezdetben!!!) nem kell tartania a minősítéstől, nem kell rejtegetnie a hibáit, és így engedi, hogy megismerhessük. Ez hasonló ahhoz a helyzethez, mint mikor a beteg bizalommal fordul az orvoshoz , őszintén elmondja a baját, levetkőzik. Ha az orvos ekkor leszidja, megszégyeníti, akkor a paciens legközelebb már nem megy oda, vagy ha mégis, nem mondja el, hogy valójában mi a baja.
A felnőtt-gyerek, tanító-tanítvány, segítő-segített kapcsolatok annyiban különböznek a szimmetrikusabb partneri kapcsolatoktól, hogy az erőt adó lelki elemeket főképpen, vagy akár teljesen, a kapcsolatot építő fél adja. De minél inkább érvényesül a kölcsönösség, annál jobb a viszony.
Ha megvan a kezdeti bizalom, a feltétlen elfogadás mellé hamar fel kell zárkózzon a feltételes elfogadás, vagyis a szabályozás. Ennek sikere segít elkerülni a káoszt, az anarchiát. Egyértelmű kereteket határoz meg, és ezzel biztonságot ad, s ennek révén autonómmá tesz.
A kölcsönösség megakadályozza azt, hogy a partnerek valamelyike túlzottan dominánssá váljon. Ha csak az egyik fél oldalán jelenik meg a feltétlen elfogadás, s kizárólag a másikén a szabályozás, abból , egyenlőtlen uralkodó-alattvaló viszony: uralkodás1, autokratikus kapcsolat alakul ki.
Az autokratikus kapcsolatokat a bizalmatlanság, az kölcsönösség hiánya, a szűk normarendszer és a fejlődés korlátozottsága jellemzi, mivel csupán az egyik fél kereteire épül. Az alulmaradó partner kiszolgáltatott lesz, a „nyertes” pedig bizonytalan, hiszen a magához ragadott hatalom nagy teher. Fél, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, ezért még erősebben akarja birtokolni a kontrollt, és meghatározni a kapcsolatot. Ehhez pedig folyamatosan bizonyítania kell, hogy képes uralni a helyzetet, és hogy az ő értékei általánosan érvényesek.
A határok közös kijelölésével viszont a kapcsolat és a partnerek is erősödnek, mert a felek érdekeit és igényeit, vagyis több szempontot figyelembe véve valóban biztonságot adó szabályok jönnek létre. Ha a bizalom kölcsönös, illetve a szabályok betartása mindegyik fél számára kötelező, akkor – bár a partnerek helyzete nem egyforma – egyenrangú lesz a viszony. Mindkét féltől elvárható, hogy bizalmat adjon, és jelezze az igényeit, érdekeit, amelyek a kapcsolat szempontjából fontosak. A támogató/tanító hitelessége, nyíltsága, szabályai mintaként szolgálnak a folyamat során.
Minden kölcsönösségen alapuló kapcsolat létrehozása és működtetése kreatív alkotás, mert különböző mértékben össze nem illő elemek összeegyeztetésével jár. Ezért a kölcsönösségen alapuló kapcsolatok rendkívüli kreativitást kívánnak, és egyben fejlesztik is ezt a képességet.
A kezdeti bizalom és a szabályok erős, megalapozó, biztonságot adó kötést alakítanak ki, és a kapcsolatot alkalmassá teszik a bővítésre. Az új kezdeményezések, külső hatások így nem veszélyeztetik, hanem gazdagítják a viszonyt.
A fejlődéshez szabadság és nyitottság kell. Ha zárt marad egy kapcsolat, akkor megreked, és önmagába fordulva felőrli önmagát. A szabad kalandozással lehetőség van sok mindent kipróbálni. A szabad választással erősödik az elköteleződés, mert a saját döntéseinkért felelősséget érzünk. Emellett ha szabadon kereshetünk, láthatunk, és sok mindent kipróbálhatunk, nagyobb esélyünk van a magunk számára optimális kihívásokat találni, A tanítvány kezdeményezéseinek, ötleteinek támogatása, a szabad választás lehetősége csökkenti a szorongást, növeli az érdeklődést. A tanuló új elemeket hozhat be a tanulásba, és az aktív részvétel által jobban megmutatkozhat, így a tanítása is személyre szabottabb lehet.
A pszichoterápia is gyorsabban halad, ha a kliens a saját megoldásait keresheti, mer kezdeményezni, lehetősége nyílik alternatív megoldásokat találni.
A parttalan, korlátlan szabadság azonban nem vezet igazi teljesítményekhez, legfeljebb ötleteket ébreszt. A teljesítmény létrehozásának elengedhetetlen feltétele a módszeres munka, a feladatok felvállalása és végrehajtása. A szabad kezdeményezések nyomán könnyebben kijelölhetők az optimális kihívást jelentő feladatok a tanuló, vagy akár a pszichoterápiában résztvevő kliens számára is. A szabadság önbizalmat ad, és így nagyobb a valószínűsége a sikeres megvalósításnak.
Amennyiben egy kapcsolatban hiányzik a kölcsönös bizalom, nincsenek kijelölve pontosan a keretek, a szabályok, a szabadság akár veszélyessé válhat. Emiatt is tartanak az autokraták a szabadságtól, és egyoldalúan meghatározott feladatokkal akarnak fejlődést elérni. Hasztalan, mivel az ilyen módon megbillent kapcsolatban nem a kompetencia, hanem a kisebbrendűség érzése uralja el mindkét fél lelkét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.