Szerző: Göbölyös N. László
2017.01.02.
125 évvel ezelőtt nyílt meg az a belépő pont az Egyesült Államokban, amely évtizedeken át összenőtt az elsősorban Európából érkező emigrációval. 1892. január 1-től vált Ellis Island a bevándorlók kapuja a New York-i öbölben.
A legnagyobb hullám 1905 és 1910 között érkezett. Naponta 10 ezren próbáltak bejutni az Államokba. Egész családok menekültek a nyomor, az üldöztetés elől. Olaszok, írek, oroszok, zsidók, de svédek, görögök, örmények és természetesen nem kevés magyar vetette minden reményét az Újvilágba. Mintegy 80 százalékuk kapott szabad utat, és 20%-ra várt megfelelő papírok hiányában kiutasítás.
A 19. század utolsó évtizedében, amikor a New York felé áramló emigráns hullám miatt a hatóságoknak új struktúrákat kellett keresniük a manhattani helyett, a választás Ellis Island-re esett, amely elhagyottan állt a polgárháború óta. Az Immigration Station felszerelésére 75 ezer dollárt költöttek.
Az első 700 emigránst 1892. januárjában fogadta az állomás. Fennmaradt az első itt beengedett bevándorló neve is: a 17 éves Annie Moore volt, aki az írországi Corkból érkezett. Számuk az év végére 450 ezerre nőtt. A csúcsot 1907-ben érték el, több mint egymillió bevándorlóval.
A fogadó állomást ki kellett bővíteni és kineveztek egy emigrációs biztost az Ellis Island-i személyzet irányítására a virágzó korrupció megfékezésére.
Az első világháború alatt a szigeten tartották fogva a „potenciális ellenségeket”, a kémkedéssel gyanúsított külföldieket...
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
VálaszTörlésElőzmény:
Oravecz Imre: Ondrok gödre