Szerző: Nagy Gyöngyi
2017.01.18.
Január elején jött a hír, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ magához veszi az általa fenntartott 109 kórház pénzügyi-számviteli feladatokat ellátó munkatársait, mindezt a kórházak tehermentesítése nevében, hiszen a bértömeg a kórházaknál marad „az egészségügyi ellátás” fejlesztésére.
A betegjogok kapcsán egy korábbi cikkemben már említettem, hogy a XX. századi legnagyobb paradigmaváltás az egészségügyben az volt, hogy tetszik nem tetszik, üzemszerű működésre álltak át az egészségügyi szolgáltatók, így sok esetben az ipari termelésben kialakult sémákat kényszerültek adoptálni a működésükre.
A modern ’egészségügyi üzemet’ a hagyományos orvosi etikával, illetve a gyógyítás sajátos, pénzügyektől távol álló szemléletével összehangolni nehéz feladat, sok helyen mégis sikerül megtalálni azt a szervezeti-irányítási struktúrát, amely egyensúlyt teremt az eltérő irányvonalak-igények között. Persze léteznek negatív példák is, pl. a spiegel.de pár hete írt egy hamburgi kórház dolgozóinak és betegeinek kálváriájáról, amelyért – a túlzottan profitorientált szemlélet mellett – a maximálisan üzemszerű működést okolják a szakértők.
Ebben az új egészségügyi rendszerben pl. alapvető, hogy egy kórház vezetése rendelkezzen menedzseri kompetenciákkal. Pénzügyi, számviteli, közgazdaságtani, egészség-gazdaságtani ismeretekkel. Ez nem csak azokban az országokban van így, ahol az egészségügyi szolgáltatók hagyományosan vagy újonnan, részben vagy egészben magánkézben vannak, hanem az ún. állami egészségügyi rendszereket fenntartó országokban is.
Például Angliában, az állami egészségügyi rendszer őshazájában is alapvető, hogy a fenntartó személyétől függetlenül is legyen a szolgáltatói együttműködésekben (trusts) megfelelő gazdasági ismeretetekkel felvértezett személyzet...
Pótcselekvés az egészségügyben
VálaszTörlés