Szerző: Magyar Aletta
2017.01.30.
Az alattam lévő ablakon keresztül próbálok minél többet felfogni az elsuhanó sötétzöld tájból. Az írást abba-abba kell, hogy hagyjam, hogy kiláthassak. A fejem a kezeimre fektetem, úgy bámulom a tovaszáguldó barna-zöld vidéket, a legelésző teheneket, a félmeztelenül dolgozó sötét bőrű indiai férfiakat, a lapos futball labdát rugdosó kockás inges gyermekeket, a ragyogóan tiszta, színes szárijukban teregető indiai asszonyokat a többnyire lerobbant házak udvarán.
A mögöttünk lévő három hétre gondolok, a decemberre, amit Indiában töltöttünk, és ami úgy suhant tova a beköszönő újévvel, ahogy a Malabár-parti kókuszpálmák teszik az alattam robogó vonat üvegtelen ablakain keresztül.
No, de kezdjük az elejéről.
UTAZÁS INDIÁBA
Miért éppen India? Mert télen is meleg van, vagy mert olcsó? Vannak úti célok, ahol ezek a szempontok számítanak, Indiába azonban nem emiatt utazik az ember.
Nem tudnám megmondani, mióta és miért is szerettem volna éppen Indiába, a Föld második legnépesebb és az egyik legszegényebb országába eljutni. Nem tudom már, hogy Popper Péter tanár úr előadásai, könyvei ültették-e el sok-sok évvel ezelőtt bennem a vágyat, hogy közelebbről megismerjem ezt a különleges világot vagy már megvolt bennem a kíváncsiság korábbról. Nem emlékszem.
A párom tavaly és tavalyelőtt télen is ellátogatott Indiába, de én egyszer sem tudtam vele tartani, idén viszont bennem szólalt meg egy hang, ami határozottan és minden kétséget kizáróan Indiába hívott.
Így találtuk magunkat egy hideg decemberi napon a Ferihegyi reptéren, ahonnan - Dubai átszállással – útnak indultunk a dél-indiai Trivandrumba (vagyis Thiruvananthapuramba, ha hivatalosak akarunk lenni ), Kerala állam fővárosába.
Az út amúgy nem hosszú, mindössze 12-13 óra, nagyjából 5 óra Dubaiba, ahonnan 4 óra Trivandrum, Dubai repterén a várakozási idő pedig ennél is kevesebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.