Szerző: PuPu
2017.01.13.
Ma azért a helyzet bonyolultabb, az unokahúgom küldött egy csomagot ideiglenesen a ködös Albionban állomásozó kisfiának karácsonyra, de a csomag még újév után is Magyarországon hempergett, valamelyik elosztóban.
Én is vártam pakkot, Kanadából szoktam kapni minden karácsonyra.
Szeretek pakkot kapni, izgalmas dolog a csomagbontás, talán egyedül Viktor levelének felbontása okoz ekkora örömöt, de akkor is...
De most nem kaptam, pedig szokott benne lenni jóféle kanadai whisky, meg csokik, melyek az íróasztalom feletti polcon dugikészletet alkottak ezidáig, de a csoki romlandó, így azt kármegelőzési céllal fel kellett ennem.
A whiskyket pedig nemrég, tudatmódosult állapotomban megittam egy ismerősömmel, mivel össze kellett hasonlítanunk a különféle márkákat.
Nem vagyunk mi barbárok, akik csak vedelünk, mint állat, mi megválogatjuk, mit iszunk meg egyáltalán.
Legalábbis a sorrendet mindenképpen!
De most nincs pakk, nincs whisky, csak egy közlemény van, hogy a Magyar Posta jobban teljesít.
A csomag Kanadából december nyolcadikán indult útnak, ha egy eszkimó kutyaszánon hozza a Spitzbergákon keresztül, már akkor is ide kellett volna érni, de nem...
Pedig a Posta tud, ha nekiveselkedik, például az Ausztráliában élő nyuggerek már megkapták Erzsébet-utalványaikat, csak a sarki boltossal van gondjuk, aki nem akarja elfogadni, mikor tápot vásárolnak a kacsacsőrű emlősnek
Nem cifrázom, aki többet akar a Postáról tudni, itt elolvashat egyet-mást, de a csomagját ettől még nem kapja meg.
A régmúltban az ember, mikor közlekedni akart, beállt a megállóba, jött a busz, elvitte a metróig, a metró elvitte a Moszkva térig (komcsi idők...) majd onnan az 56-os és a 63-as busszal elközlekedett Adyligetig, ahol akkortájt a határt őrizte, ez egy óra húsz percet tett ki.
Általában nem a közlekedés miatt késett a munkából, hanem azért, mert szeretett reggel még öt perc alvást kiutalni magának.
Aki ismeri az emberi természetet, az tudja, hogy ez az az öt perc, mely tizenöt percig tart, és máris készen van a késedelem, parancsnoki dörgedelem, szőnyeg szélén álldogálás, meg még ami ezzel jár.
Az ember akkortájt általában a zsebében hordta az öngyújtóját és nem szerepelt tervei között, hogy a lángoló metrókocsi tűzénél gyújtja meg cigarettáját, merthogy akkor még nem élt egészségtudatosan, viszont egészséges volt, mígellenben ma ez éppen fordítva forog fenn.
Az átkosban az ember nem esett hasra lépten-nyomon hajléktalanokba botolva, nem találkozott koldusokkal, a házmester eltakarította a havat a járdáról, ha jött az ónos eső, akkor felszórta salakkal, hamuval, merthogy akkor még a fűtés mellékterméke nem a szénmonoxid-mérgezés volt.
Nem is szólva arról, hogy volt fűtés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.