Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.01.17.
Ha nem megy szép szóval, megpróbálják erővel. A kormány csodaszerként tálalta a közfoglalkoztatást, mint a munkanélküliség egyetlen ellenszerét. Százezreket kényszerítettek bele egy olyan létformába, ami valóban csak néhány hajszállal jobb a biztos nyomornál. Most viszont, hogy körmükre ég a dolog, szabadulnának tőle, ahol csak lehet.
Megalázóan alacsony bérek, néha embertelen munkakörülmények, és a kilátástalanság pokla: ez a közmunka. És hiába hivatkoznak újra meg újra arra, hogy ez csak amolyan köztes lépcsőfok (amolyan modern kori, magyar purgatórium), átvezető szakasz a munkanélküliség és a versenypiaci szféra között, a szakemberek a kezdetektől jelezték, hogy nem olyan könnyű átlépni a nyílt munkaerőpiacra annak, aki egyszer bekerül a csapdába. Így – jobb híján – most, hogy a közfoglalkoztatás megtelik, erővel igyekszik szabadulni az önmaga teremtette ördögi körből a kormány. Csak nem nagyon megy.
Alig néhány napja mi is írtunk arról, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közmunkásokat képezne át rohamtempóban kéményseprőkké, hogy az országos, katasztrófával fenyegető hiányt befoltozza. Ilyen, és ehhez hasonló megoldások mutatnak rá igazán a közmunka tragédiájára.
Eddig a helyzet egyszerűnek tűnt: a munkanélkülieket álláskeresési járulékuk megvonásának kilátásba helyezésével kényszerítették arra, hogy bármilyen felajánlott közmunkát elfogadjanak (így takarítanak diplomások árokpartot), miközben a munkáltatók egy része lecsapott a lehetőségre, hogy saját alkalmazottait szintén a jóval alacsonyabb bérezésű közfoglalkoztatás keretei közt alkalmazza tovább (mint például az oktatás egyik fő mételye, a KLIK, ami az iskolai takarítókat, portásokat, pedagógiai asszisztenseket például ezzel a megalázó módszerrel hozta még sanyarúbb helyzetbe)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.