Szerző: Lendvai Ildikó
2017.01.29.
Hogy mi a szmájli, azt a Facebookon senkinek nem kell elmagyarázni. Szinte nincs olyan hozzászólás, komment, üzenet, amiben ne szerepelne a pár vonalból álló, mosolygós arcocska, vagy valamelyik nem "szmájlis", inkább szomorú vagy dühös változata.
De hogy egyszer perdöntő bizonyítékká, valóságos mentális alibivá válik egy hivatalos vizsgálatban, azt egyikünk sem gondolta volna. Hogy valakit minden felelősségétől megszabadítja, ha egy szmájlit biggyeszt gyalázatos szövege végére, ezt még a legdurvább, legtrágárabb trollok sem szokták remélni.
Megnéztem a szmájli történetét. Erről a funkciójáról feltalálói sem álmodtak. Pedig a kis ikon már 35 éves: 1982-ben vezette be egy amerikai prof, számítástechnikával foglalkozó kollégáival való bennfentes üzenetváltások egyszerűsítésére.
Mára annyira elterjedt, hogy van kínai és thai változata is, utóbbi három ötös: 555, mert a thai nyelven ezt "ha-ha-ha"-nak kell olvasni - ott az 5-öt így mondják: "ha". De nem hinném, hogy bármilyen formájában a szmájlit arra használták volna, hogy egy bűncselekményre buzdító üzenetet író hivatalos embert, az állami rend képviselőjét tisztára mosdassanak, mondván: ha ott a szmájli, akkor vicc az egész, habkönnyű poénkodás, joviális tréfa a cigányverésre uszítás.
A történetet a 444 tette közzé. Ők nem "555" (nem is 888), így nem láttak az ügyben semmi hahotázásra ingerlőt. Egy magyar faluban hét símaszkos, fekete ruhás férfi pajszerrel, baseball ütőkkel támadt egy közmunkás brigádra, és a kipécézett négy cigány áldozatot addig ütötték, amíg kezük-lábuk nem tört. Az egyik fiúnak a fülét is le akarták vágni, végül csak a fülére tapasztott kezét sikerült a késsel átszúrni.
Előzőleg a főkolompos élettársát egy helyi rendőr fb-on oktatta ki, hogyan kell az ilyen cigányokat móresre tanítani. Tőle származott az elgondolás, hogy legjobb pedagógiai módszer a végtagok baseball ütővel való eltörése, na persze túlerőben és maszkkal fedett arccal, gyorsan és hatékonyan, hogy ne is tudják, ki volt az.
Ne tessék levegőért kapkodni. A végén szmájlival búcsúzott, tehát csak tréfálni akart - szólt a belső vizsgálat felmentő ítélete. Ami abból is látszik, hogy válaszában ("Ezek másból nem tanulnak.") búcsúüdvözlet helyett az asszony is szmájlit alkalmazott. Két víg kedélyű falubéli tréfálkozott, jó cimborák, hát persze, hogy jó kedvük kerekedett, nincs ebben semmi. Az pedig puszta véletlen, hogy pár nap múlva a vicc rémdrámává változott: az asszony párja (a rendőr sporthaverja) szerzett maga mellé hét kigyúrt fickót, valószínűleg gárdistákat, és szó szerint a fb-utasítást követve vett elégtételt két cigányon, akikkel egy ideje konfliktusba keveredtek. Meg két rokonukon, akikkel ugyan nem volt baja, de hát egy vér ez, cigányok, megérdemlik.
A rendőrt a szmájli kimosta az ügyből. A gárdistákat nem találták meg - tényleg jó az a símaszk, nem hiába tanácsolta a szakember! Egyetlen ember került bíróság elé, a fő szervező, mert őt sikerült beazonosítani a faluban jól ismert tetoválásáról...
Megnéztem a szmájli történetét. Erről a funkciójáról feltalálói sem álmodtak. Pedig a kis ikon már 35 éves: 1982-ben vezette be egy amerikai prof, számítástechnikával foglalkozó kollégáival való bennfentes üzenetváltások egyszerűsítésére.
Mára annyira elterjedt, hogy van kínai és thai változata is, utóbbi három ötös: 555, mert a thai nyelven ezt "ha-ha-ha"-nak kell olvasni - ott az 5-öt így mondják: "ha". De nem hinném, hogy bármilyen formájában a szmájlit arra használták volna, hogy egy bűncselekményre buzdító üzenetet író hivatalos embert, az állami rend képviselőjét tisztára mosdassanak, mondván: ha ott a szmájli, akkor vicc az egész, habkönnyű poénkodás, joviális tréfa a cigányverésre uszítás.
A történetet a 444 tette közzé. Ők nem "555" (nem is 888), így nem láttak az ügyben semmi hahotázásra ingerlőt. Egy magyar faluban hét símaszkos, fekete ruhás férfi pajszerrel, baseball ütőkkel támadt egy közmunkás brigádra, és a kipécézett négy cigány áldozatot addig ütötték, amíg kezük-lábuk nem tört. Az egyik fiúnak a fülét is le akarták vágni, végül csak a fülére tapasztott kezét sikerült a késsel átszúrni.
Előzőleg a főkolompos élettársát egy helyi rendőr fb-on oktatta ki, hogyan kell az ilyen cigányokat móresre tanítani. Tőle származott az elgondolás, hogy legjobb pedagógiai módszer a végtagok baseball ütővel való eltörése, na persze túlerőben és maszkkal fedett arccal, gyorsan és hatékonyan, hogy ne is tudják, ki volt az.
Ne tessék levegőért kapkodni. A végén szmájlival búcsúzott, tehát csak tréfálni akart - szólt a belső vizsgálat felmentő ítélete. Ami abból is látszik, hogy válaszában ("Ezek másból nem tanulnak.") búcsúüdvözlet helyett az asszony is szmájlit alkalmazott. Két víg kedélyű falubéli tréfálkozott, jó cimborák, hát persze, hogy jó kedvük kerekedett, nincs ebben semmi. Az pedig puszta véletlen, hogy pár nap múlva a vicc rémdrámává változott: az asszony párja (a rendőr sporthaverja) szerzett maga mellé hét kigyúrt fickót, valószínűleg gárdistákat, és szó szerint a fb-utasítást követve vett elégtételt két cigányon, akikkel egy ideje konfliktusba keveredtek. Meg két rokonukon, akikkel ugyan nem volt baja, de hát egy vér ez, cigányok, megérdemlik.
A rendőrt a szmájli kimosta az ügyből. A gárdistákat nem találták meg - tényleg jó az a símaszk, nem hiába tanácsolta a szakember! Egyetlen ember került bíróság elé, a fő szervező, mert őt sikerült beazonosítani a faluban jól ismert tetoválásáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.