Szerző: nickgrabowszki
2017.01.09.
Ezt maga Gajdics, a rendszerváltás után 27-28 évvel is lelkesen, sőt, kizárólagosan kommunistázó főszerkesztő mondta el a Mandinernek:
Közösségi ember voltam. Ezt akkoriban leginkább a KISZ-ben lehetett... Nincs ezen mit szégyellni.
Ő volt a Nyíregyházi Főiskola utolsó KISZ-titkára, ő zárta be végleg a KISZ-iroda ajtaját.
Fizetett forradalmárnak is hívtak egyszer. Pedig nem voltam az. Előttem tényleg fizetést kaptak az egyetemi KISZ-titkárok. Én már nem, ráadásul engem demokratikusan választottak. Az elődöm lemenekült a süllyedő hajóról, mi meg arról tanakodtunk, hogyan csináljuk tovább az újságot, hogyan lesznek bulik... Valakinek el kellett vállalnia a vezetést. Én lettem, engem választottak.
Valakinek el kellett vállalnia. Ő meg - mondhatni - áldozatot hozott. De csak azért, hogy csinálhassák az újságot, meg legyenek továbbra is bulik.
Még Gyurcsánnyal is találkozott anno, de annyira jelentéktelen volt, hogy a későbbi DK-vezért már nem is emlékszik rá.
Sértődöttségében az MSZP-be már nem léptett be.
Az utódpártot nem szerettem, de egyébként nagyon tudatlan voltam. A rendszerváltozás is váratlanul ért. Nagy Imre újratemetését gyomorgörccsel néztük. Hogy úristen, ebből mi lesz. (...) Úgy éreztem: nem lehetek politikus, ha egyszer ennyire hülye vagyok, ennyire nem vette észre, mi zajlik körülöttem.
Az ilyen, Gajdics-féle elborult kommunistázására csak az képes. aki maga is lelkes hívő volt. Ráadásul olyan, akinek nem tűnt fel, hogy rajta kívül nincsenek már kommunisták. 25 évesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.