AZ ORBÁNI BELPOLITIKÁRÓL

HUPPA BLOG
Szerző: Ille István
2017.01.22.

Mondhatjuk, nem újdonság, régi magyar recept. Mohács után – most tekintsünk el attól az önpusztító mondástól, hogy „nekünk Mohács kell” – a török szépen kivonult az országból, és kb. 15 évig vissza se jött. Lehetett volna nyugalom, a sebek nyalogatása, újjászerveződés, de nem, lett az országnak szétszakadása, két királlyal és egymás öldöklésével. Ahogy az egyszeri paraszt is mondta, miután a jég elverte a búzáját: lássuk, Uram, mire megyünk együtt! Majd kaszát ragadott, és letarolta a maradék búzát.

Nos, most is valami hasonló áll fenn, csak királyok nélkül. Van Orbán, a legkisebb közös osztó, vannak ők, meg a baloldal, ami rátör a nemzetre. Ha történelmi párhuzamot akarunk vonni, biza, a jobboldal vitte bele a nemzetet mindkét világháborúba. Akkor most ki/mi ront is rá a nemzetére? Vagy ez a jobboldal nem olyan jobboldal? Voltak, persze, a jobboldalon akkor is jobb fejek, mint pl. Bethlen, Teleki, ám ők is tudtak ritka nagy hülyeségeket mondani. Nos, kétségtelen, a mai jobboldal vezető politikusai méltó követőik.

Ami Orbán érési ciklusát illeti, hasonló Ferenc Józseféhez, aki 18-19 évesen vérgőzös ifjonc volt (by Széchenyi) és érett felnőttként lett a nemzet atyja, a gondoskodó bácsi. Persze, Kádár is hasonló volt, aki anno még bőrkabátban szónokolt a leningrádi – kinek másnak? – munkásoknak, miért is kell leverni a forradalmat, később – a lehetőségeihez mérten – igen sokat tett a nemzetért. Véletlen tán a nosztalgia azért a korért? Aligha. Lehet bolsizni, csakhogy ma Magyarországon egyetlen bolsevik párt van, és az a Fidesz. Számos egykori bolsevik, volt MSZMP-tag található a jobboldalon, ami, lássuk be, se nem jobboldali, se nem nemzeti, se nem keresztény. Csak mondják magukról, hogy azok. Simán jelszavakat gyártanak ezekből a szavakból, így sikeresen lejáratják azokat.

Ami pedig a jelen politikusi gárdáját illeti, érdemes Mérei Ferencnek az emberi pszichéről írott egyik tanulmányát elolvasni. Abban azt írja: vannak gyerekek, akik már cseperedő korukban vezértípusúak. Ők mondják meg, mit játszanak, ők választják ki a játékban résztvevőket, a többiek hallgatnak rájuk, mondjuk úgy, karizmájuk van. Orbánnak van ilyenje. Igaz, Ferrero olasz történész mondta a ’30as években – amikor már bőven működtek karizmatikus politikusok Európában – Uram, Istenem, mentsd meg Európát a karizmatikus politikusoktól! A karizma ugyanis nem csak pozitívum, sőt!

Ha egy ilyen vezértípus kikerül a saját közegéből, környezetéből, akkor kész, eltűnhet a süllyesztőben, mert a másik közegnek mások az elvárásai, a tudata, a szokásai, az elvei, a szabályai. Mit tesz tehát? Behúzódik a sarokba, és figyel. Kifigyeli, hogy’ is működik ez az új környezet, mik is a szabályok, majd miután ezt jól kitanulta, előlép, és az ő játékszabályaik szerint lesz ott is a vezér.

Ez jól érzékelhető Orbánon és a Fideszen. Beült a sarokba, figyelt és tanult. Miután kiismerte az új társadalmat, annak igényeinek megfelelve lépett ismét hatalomra. Hogy’is van a mondás? Miden nemzetnek olyan kormánya van, minőt megérdemel. Állítólag Széchenyi mondotta volt, de ez csak urbán legend. A magam részéről inkább hivatkozom Karel Havlíček szavaira: „csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja.” Felfedezhető ez az orbáni törekvésekben – lásd az oktatás lebutítása, a kormányzati agymosás, a NER prostituálása? Biza, felfedezhető...

ITT OLVASHATÓ