- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.01.27.
Úgy jártunk, mint az egyszeri jóember, aki új kormányt akart volna az autójába.
Nekiduráltuk magunkat, felöltöztünk, cipőt húztunk…majd nem mentünk el a boltba.
Merthogy nem gyalogolunk.
Jöjjön ide a kereskedő, ha el akarja adni a portékáját.
Kereskedő uram meg nem jött, mert neki is annyi esze van, mint a vevőjének.
Nem született üzlet, a boltos sem keresett, az autónk is irányíthatatlan.
Mert nekünk van tartásunk! Sőt, miheztartásunk van. Nekünk. Meg a kereskedőnek.
Persze, a másik kormány is csak arra lett volna jó, hogy irányba tegyük vele az apóstól örökölt ócska Ladát és eljussunk egy rendesebb alkatrészboltba, ahol lehet kapni normális kormányt.
Na, most nem jutunk el sehová, ez a szar meg előbb-utóbb a kezünkben marad.
Lehet töprengeni, hogyan oldjuk meg a problémát.
Addig is kiengedjük a féket, a verda csörömpölve indul a lejtőn.
Szerencsére lassan gurulunk, mert ahány kerék, annyifelé menne.
Az anyósunk sipítozik, hogy jó ez a kormány, isten ments lecserélni! Ő megszokta, szereti, ragaszkodik hozzá!
Holott ugye anyóspajtás nem vezet, legfeljebb vonul.
Mert ő már megette kenyere javát (Anyuka! Az a család kenyere volt, amit fel tetszett zabálni!), meg amúgy is félvak.
Ettől függetlenül az a rögeszméje, neki kell dirigálnia közlekedésügyileg. De minimum a kormány mibenlétét illetően.
Az asszony sem sokat segít azzal, hogy nyüszítve sír a hátsó ülésen.
Mert mennyire hiányoznak a gyerekek és milyen messzire szakadtak!
Baszod, szakadtak. Előttünk mennek a Roverrel. Legalább nem ülnek velünk ebben az átokban, aminek vagy fog a féke, vagy nem.
– Javítsuk meg! A kormányt! – ragyog fel anyósunk.
– Anyukát kellene megjavítani, de reménytelen – dünnyögünk a bajuszunk alatt.
Közben az autó egyre nagyobb tempóban zúg lefelé a földúton...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.