Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.01.30.
...És akkor jön Palkovics László, és a veronai buszbaleset kapcsán nem tesz mást, csak egész egyszerűen megnehezíti azoknak a pedagógusoknak a dolgát, akik idejüket és energiájukat nem kímélve igyekeznek ezeket a programokat megszervezni, és meggyalázza azoknak a szülőknek a szenvedését, akik alig több mint egy hete a gyermekeiket vesztették el. Úgy, hogy egyelőre folyik a vizsgálat a veronai buszbaleset ügyében, és valójában még fogalmunk sincs, hogy mi okozta a tragédiát.
De Palkovics már sugalmaz és szigorításokról beszél, többek közt arról, hogy azt akarják bevezetni, hogy az utak úgy legyenek megtervezve, hogy este tízkor a diákokat szállító busz megálljon, és reggel hatig nem menjen tovább. Ezt a nyolc órát pedig a két sofőrnek szállodában kell eltölteni.
Amikor viszont az a kérdés, hogy nem félő-e, hogy a szigorítások következtében emelkedő útiköltségek (például a sofőrök szállodáztatása) miatt a szervezők eztán rövidebb utakat terveznek majd be, hogy mégse kerüljön tényleg sokkal többe egy-egy kirándulás, Palkovics egész egyszerűen kijelenti: „A gyerekek, ha akarnak, aludhatnak a buszban is, hiszen mindegyikben van állófűtés. De összességében mi ér többet, a gyerekek élete vagy fejenként plusz öt-tízezer forint? Nem hiszem, hogy van szülő, aki erre nemet mondana.”
Hogy 5-10 ezer forint egy szülőnek nem sok, ha a gyermeke életéről van szó? Beárazható ilyen szempontok alapján egy emberi élet? Természetesen senkinek sem lehet semmilyen pénz sok, ha a gyermekéről van szó. De ezzel az érveléssel Palkovics valóban azt üzeni: aki életben akarja látni a gyerekét a kirándulás után, az fizessen többet? És a veronai buszbaleset áldozatainak rokonai, azok, akik már sosem látják viszont gyerekeiket, vajon hogy élik meg ezt a kijelentést?
És ha már itt tartunk: több tízezer forintos kirándulások esetén igen, a családok jelentős többségének az az 5-10 ezer forintos többlet igenis sok pénz. Mert igen, így élünk, a magyar családok egyre növekvő része, több mint fele – mondjon bármit a kormány – egy váratlan pluszkiadást már nem tud finanszírozni havi költségvetéséből. Vagy akkor ne menjen az a gyerek kirándulni, akinek nincs rá elég pénze? Ez természetesen elfogadhatatlan, hiszen minden gyereknek joga van hozzá, hogy kivegye a részét minden iskolai programból.
Netán akkor a külföldi utazások helyett inkább a szomszédos városba kiránduljon eztán minden szegény gyerek? Ez olyan gondolat, amit még azelőtt vessünk el, hogy egyáltalán felmerülne… De természetesen fontos jelezni, hogy óriási különbségek vannak aközött, hogy egy fővárosi elitiskola és egy Borsod megyei szakgimnázium tanulói hova jutnak el iskolai programjaik során. Elméletben, egy jól működő iskolarendszerben ez nem így lenne, az esélyegyenlőség azonban a jelenlegi oktatási rendszertől fényévekre helyezkedik el.
Épp ezért mindazoknak, akik ettől függetlenül eljutnak akár külföldre egy-egy kirándulás során, a pedagógusok áldozatos munkájának és szüleik pénztárcát megterhelő kiadásainak köszönhetően, talán nem a szülők zsebéből kihúzott 5-10 ezer pluszforintra lenne szükségük ahhoz, hogy ezt a jövőben megtehessék. Hanem az esélyegyenlőséget szem előtt tartó állami támogatási rendszerre, vagy legalábbis arra, hogy az amúgy jelenleg alapból forráshiánnyal küzdő oktatási rendszer fordítson figyelmet az iskolán kívüli programokra is, és arra, hogy ezeken minden gyermek részt vehessen.
Épp ezért megdöbbentő, hogy így gondolkodik egy államtitkár ma Magyarországról, a megoldási javaslat arra, hogy ne történjen több buszos tragédia az, hogy a szülők fizessenek többet, ha épségben akarják visszakapni a gyerekeiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.