A POZITÍV GONDOLKODÁS CSODASZER VAGY ÖNÁLTATÁS?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Ur Anita
2017.01.07.

Egyáltalán mi az, hogy pozitív gondolkodás? Miért és hogyan érdemes átállítanunk magunkat egy derűsebb, pozitívabb szemléletre? Csodaszerként nem érdemes rá tekinteni, de az sem állja meg a helyét, hogy mindez csak a valóságot elkendőző önáltatás lenne. Öt gyakorlati tipp a cikkben ahhoz, hogy a mindennapokban is gyakorold a pozitív hozzáállást!

Nemrég hallottam nyilatkozni egy szakértőt, aki azt állította, hogy a pozitív gondolkodás egy lyukas garast sem ér, egyben lesajnálta és holmi passzív és a való életben sikertelen teszetosza álmodozónak minősítette azokat, akik figyelnek az élet pozitív oldalára és így próbálnak élni. Tulajdonképpen egyfajta életképtelen lúzerségnek állította be az egészet: „az élet kemény, tudni kell harcolni, nem pedig álmodozni.” Igen, harcolni valóban tudni kell, álmodozni pedig nem feltétlenül célravezető,

"DE MEGÁLMODNI ÉS MEGFOGALMAZNI, AMIT SZERETNÉNK, HINNI A SIKERÉBEN ÉS TENNI ÉRTE – ENNEK SZERINTEM NAGYON IS VAN ÉRTELME."

Mi a pozitív gondolkodás és mi nem

Egzakt módon nem lehet pontosan meghatározni, mi is a pozitív gondolkodás, hiszen ez nem egy mozgalom, nem egy pszichológiai irányzat és nem egy vajákos ideológia. Ami biztosan nem: a rózsaszín felhőn csücsülős, indokolatlan hurráoptimizmus nem pozitív hozzáállás, hanem veszélyes önáltatás. Mint ahogy nem hiszek abban sem, hogy ha ülök a szobámban, erősen koncentrálok és hiszek benne, akkor egyszer csak beesik a szobába egy tűzpiros Porsche. Anélkül, hogy én egy szalmaszálat is keresztbe tennék a cél érdekében.

Akkor mi a pozitív gondolkodás? A pozitív gondolkodás egyszerűen az élet derűs(ebb) szemlélete, a dolgok naposabb oldalának észrevétele, bizalom a világban, magunkban és másokban. Vagyis nem légből kapott álmodozás, nem negédes kényszermosoly az arcunkon, hanem valami olyan szemlélet,

"AMI SEGÍT ÉLNI, JÓL ÉLNI, JÓL ÉREZNI MAGUNKAT A BŐRÜNKBEN, MÁSOKHOZ KAPCSOLÓDNI, CÉLOKAT KITŰZNI ÉS ELÉRNI".

És nem, a pozitív gondolkodás egyáltalán nem zárja ki sem önmagunk és a helyzetünk reális megítélését, az önkritikát; sem pedig azt, hogy időnként szomorúak legyünk, ha esős reggelre ébredünk vagy bosszúsak, ha felszaladt egy szem a harisnyánkon. És azt sem zárja ki, hogy az életünk nagy tragédiáit, traumáit, csalódásait megéljük, helyet adjunk nekik a saját történetünkben és a maguk természetes tempójában dolgozzuk fel őket. Az érett személyiség megengedi magának, hogy megélje-átélje a saját élete nehézségeit és mélypontjait, de nem ragad bele ezekbe hosszútávon és nem von le a negatív élményeiből túlzó és általánosító következtetéseket. Ha egyszer megcsalt egy szőke férfi, attól még nem hülye és csaló az összes szőke férfi a világon…

ITT OLVASHATÓ