Szerző: Hont András
2017.01.23.
A történelemkönyvek nem fognak bő terjedelemben megemlékezni róla, pedig majdnem köztársasági elnök lett, és még azelőtt, hogy nem lett köztársasági elnök, egy-két évig az a lehetőség ejtette kétségbe a baloldali, valamint liberális, továbbá konzervatív értelmiségieket, hogy miniszterelnökként övé lesz a főhatalom. Végül kénytelen volt beérni a vidékfejlesztési miniszterséggel és a kisebbik koalícióstárs szerepével, mely szerepeiből folyamatos károkozás, néhány letartóztatás és megannyi szóvirág fakadt.
Valójában soha nem volt más, mint éleseszű szélhámos, a lakodalmas politika megteremtője, a neobarokk retorika utánozhatatlan képviselője. Mindemellett a rendszerváltás aforizmakincse sápadtabb lenne nélküle. Nevéhez a „patakvér fog folyni”-tól a „az álliberális férgek és dögkeselyűk”-ön át „nekünk a ló olyan lehetne, mint Svájcnak a hó”-ig megannyi parádés fordulat köthető. Nehezen felejthető kiszólása az „FKGP olyan Torgyán József nélkül, mint vőlegény szerszám nélkül”, amellyel a magyar politikában elsőként faszozta le magát nyilvánosan.
Pedig nem volt az. A semmiből foglalt el egy történelmi pártot, élére állt a frakciójának, majd a szervezetnek is, amelyet kiléptetett a koalícióból, de a kormánypárti többséget ez már nem érintette, hogy ezt követően személyes one man show-ra építve tartsa benn a kisgazdákat a parlamentben, ismét élére álljon frakciójuknak a kormányzásig vezetve a pártot, hogy azután ismét kiléptesse a koalícióból, de a kormánypárti többséget ismét nem érintve… és innen már nem tudta megismételni. Politikai pályafutása ilyen tömören összefoglalható, pedig valószínűleg évtizedekig várt a lehetőségre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.