Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.01.13.
Elöregedő szakma ma a kéményseprőké, ráadásul meglehetősen mostoha is. A politika természetesen igyekszik rátenni lapátkezeit az ágazatra, ehhez viszont egy sor rossz, átgondolatlan megoldással is kísérleteznek. Pedig nem játékról, hanem emberek életéről van szó. Mindazokéról, akiknek kémény van a házuk tetején.
Tudjuk, hogy országos szinten óriási a kéményseprő szakemberek hiánya. Központi képzés jó ideje nincs, így a cégek és a mesterek maguk nevelik ki a következő generációt. Csakhogy nem kifejezetten vonzó az életpálya, így nagy a fluktuáció is. Mindeközben azonban a munka nem lesz kevesebb: kémények mindig lesznek, így kell valaki, aki a gondjukat viseli.
És akkor jön a kormány, és itt is, mint oly sok helyen, megpróbál intézkedni. A legújabb ötlet az, hogy közmunkásokból töltenék fel a hiányt. Így több legyet is lehet ütni egy csapásra. Mivel a közmunkás-lufi lassan kipukkan, vagyis sikerült több százezer embert belekényszeríteni a közfoglalkoztatásba anélkül, hogy érdemi munkahelyeket létrehoztak volna (és itt most ne arra gondoljunk, hogy az iskolákban a takarítókat átminősítik közfoglalkoztatottakká, mert az nem más, mint egyszerű trükközés, amivel bérüket tartósan megalázóan alacsony szinten lehet tartani), muszáj újabbnál újabb ágazatokba benyomni őket. Így elkerülhető, hogy munkanélküliként a statisztikákat rontsák (hiszen aki nem fogadja el a megadott időn belül a közmunkát, attól megvonják az álláskeresési járadékot is), emellett pedig tartósan alacsonyan lehet tartani a bérüket, hiszen a közmunka egyik legsúlyosabb vétke, hogy a létminimumon tartja a foglalkoztatottakat.
Így tehát amikor – mint most, a kéményseprők esetében – kiderül, hogy egy szakmában már a szolgáltatást veszélyeztetően nagy a munkaerőhiány, közmunkásokat passzíroznak be az üres helyekre.
Nézzük, mi ezzel a probléma:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.