Szerző: Tölgyessy Péter
2016.12.22.
Meginoghat az Európai Unió, de még távolról sem olyan veszedelmes a helyzet, mint a harmincas évektől volt, amikor egymás után omlottak össze a demokráciák. Egyelőre csupán a Nyugat régi egyensúlya bomlott meg. Pusztán megmozdult valami, ám feltehető: az eddiginél változékonyabb időszak nyitányának lehetünk a megélői. A két világháború közötti időkhöz hasonlíthatóan újfent Közép-Európa látszik a változások egyik kiindulópontjának. Mi történik a világban, és miért? Tölgyessy Péter elemzésének első része. Mennyire egyediek a magyar különutasság?
Az utóbbi időben egyre valószínűbb, hogy a magyar kormányfő formálódó rendszere az egyik első megjelenése a világ csaknem egészében tapasztalható mozgásoknak. Temérdek hazai körülményből származó sajátszerűség, lényegi köztes-európai durvaság jellemezi, mégis része a Nyugat országainak számottevő hányadában mutatkozó, hozzá valamiképpen hasonítható törekvéseknek. Ennek képviselői jobbára még távol vannak a főhatalomtól, ám így is kikezdték az 1945 utáni politika megszokott kereteit. Az Egyesült Államokban máris elnökválasztást nyertek. De másutt is sokszor az új politika embereinek offenzívái diktálják a közéleti témákat és kommunikációs módozatokat, a kormányzati gondok terhei alatt botladozó hagyományos centrumpártok inkább csak védekeznek.
Általánosan megbicsaklani látszik a régi politikai, gazdasági és kulturális elit problémamegoldó-képességébe vetett állampolgári hit. Az évtizedes biztonságukat elvesztett közép-, alsóközéprétegek sorra elhagyják régebbi politikai vezetőiket, valamint pártjaikat és a legkülönbözőbb módokon mutatják meg elégedetlenségüket. Megkérdőjeleződik számos korábban előrevivő intézmény, bejáratott megoldás hivatása. Az átlagemberek meglátásai és vágyai, előítéletei kikezdik az elitek valóságmagyarázó monopóliumát. Minden eddiginél kisebb a hagyományos sajtóba vetett bizalom, szűkül a közgazdaság- és más társadalomtudományok igazságainak elfogadottsága. A szélesebb közvéleményben elgyengül az okfejtő racionális érvelés meggyőző ereje. Az új politika a globális kapitalizmus helyett a nemzeti, a helyi érdekek elsődlegességében keresi a siker: a hajdani nagyság és a jobb élet visszaszerzésének reményét. A régi véleményvezérek az új mozgásokat rendszerint a populizmus újbóli fellángolásaként ábrázolják, kihívóik viszont a végre elérkezett valódi demokrácia, a választói akarat elkerülhetetlen felülkerekedésének mondják...