OFOE BLOG
Szerző: Gyulai Zsuzsa
2016.12.18.
...Tárgyaink nagy részét természetesen használjuk is, ezek hozzátartoznak a mindennapjainkhoz. Ha szükséges, fogjuk a hajvágót, hogy igazítsunk a fiunk frizuráján, benyúlunk a szekrénybe, ha kifogyott a tusfürdő, hogy elővegyük a másikat. Van körömollónk, és néhány hajkefénk, többnyire találunk még egy hosszabbítót, ha újabb vezetéknek kell férőhely. Van egy tartója a tollainknak, egyáltalán vannak tollaink, ceruzáink, kicsorbult színeseink. A konyhaszekrényben van egy tekercs alufóliánk, sokféle már régen illatát vesztett fűszerünk, és lapul valahol egy kulacs is a kirándulásokhoz. Sokféle konyhai kütyünk is van, elvétve használjuk őket, de a tudat, hogy nekünk is van salátacentrifugánk, vagy forgó faalátétünk megnyugtat. Tudjuk, hogy a rendelkezésünkre állnak, ha szükségünk lesz rájuk, bármikor elővehetjük őket. A fenti polcon megvan még a nagyitól örökölt porcelán levesestál, amit sose használunk, mert a modern étkezőasztalon nem fér el, és különben is, más az ízlésünk már. De ott van, és marad is, hiszen a nagyié volt, akárcsak a szobában a képkeret.
És mi van a létminimum alatt? Hiány. Mindenből. Most nem a nagy dolgokra gondolok, nem az igazán fontosakra, mint például a lakás, az élelem, a ruházat, hanem azokra a jelentéktelen dolgokra, amelyeket általában észre sem veszünk, hiszen annyira természetes, hogy vannak, csak bele kell nyúlnunk valamelyik fiókba az éppen szükséges apróságért, egy igazolványtokért, egy kulcstartóért, vagy egy Aszpirinért. Ezek a kicsinységek biztonságot adnak, kényelmesebbé teszik a napjainkat, díszítik a szobáinkat, berendezik az életünket. Emberivé és élhetővé teszik a mindennapokat.
A szegénységben ezek az apróságok sincsenek meg.
- Ha az olló kicsorbult, a szomszédtól kell kérni, mivel csak a következő fizetéskor tudok újat venni – ha csak nem jön közbe valami fontosabb.
- Ha fáj a gyerek feje, igyon vizet, tablettát csak akkor veszek, ha már nagy a baj.
- A hó elején veszek a kínainál egy szűrőkanalat, mert különben nem tudom kiszedni a sült krumplit, pedig azt szeretik, egy kis ételízesítővel megszórva!
- Elromlott a telefonom töltője, de most, az iskolakezdés idején nem tudom pótolni. Sebaj. majd a munkahelyen kölcsönkérem a kollégáét, és ott bent feltöltöm a mobilt.
- Alig van már cérnám, a fekete el is fogyott, de még este meg kell varrnom a gyerek zokniját. Majd rejtve öltök, nehogy csúfolják azért, hogy kék a stoppolás.
- Holnap kicsit csinosítok a lakáson: a szekrény tetejéről leveszem a régóta ott lévő italos üvegeket, még a nagyapa kezdte el évekkel ezelőtt gyűjtögetni őket, a karácsonyi vendégségek után.
- Most kaptam néhány ív színes csomagolópapírt, azokat felragasztom a kartondobozokra, és szép színesek lesznek, még tárolni is lehet bennük! Az egyik kolléganőtől kaptam egy fehér vázát, azt is odateszem, befelé fordítva, hogy az a kis csorbulás ne látszódjék!
- Most nem gondolok arra, hogy a fiam fodrászhoz akar menni, hogy a kislány annyira szeretne egy szemceruzát, hogy lassan cipő is kell, meg jön az iskola, és megígértem a gyerekeimnek, hogy idén egyszer elmehetnek strandra...
