KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.06.
Harrach Péter, példaképem az anyaságban, az Erzsébet-utalvány büszke várományosa, a vasárnapi boltbezárás melletti harc fáradhatatlan lovagja, a keresztényi erkölcsök letéteményese – akinek jár a nyugdíj és a képviselői fizetés egyszerre, szemben mindenki mással – új harcolnivalót talált magának. Most az van, hogy a kommentelők szájára kellene ráülni, mert süt belőlük a tömény gyűlölet és ráadásul alpári stílusban gyűlölködnek töményen.
Szerintem is ez az egyetlen probléma ebben az országban, mindjárt a vasárnapi boltbezárás után. Hogy csúnyán beszélnek a népek a neten és ezt feltétlenül kezelni kell. Javaslom, hogy tiltsa be valaki. A kormány, vagy a KDNP, esetleg személyesen Kövér László, neki amúgy is olyan a lelke, mint a hímes rét.
Egyébként Harrach Péter helyében én annak örülnék, hogy nem élőben, az utcán mondják el az emberek a véleményüket, hanem a komment-szekcióban. Addig jó Harrachnak és a kormánynak is. Az sokkal kínosabb lenne, ha az a rengeteg ember, aki pont nem a kormánypárt híve, hirtelen megelégelné a milliárdos korrupciót, a kilátástalan életét, a kirabolt, jövőtlen mindennapjait. Ha az utcára vonulna az a sok elkeseredett szülő, aki nem tud enni adni a gyerekének, mert az Orbán nevű szomszédjának megint kellett tíz szálloda, három tévécsatorna, vagy mert a nemzeti kaszinósné újabb fánkozót akart, estleg egy félkilós gyémántot a nyakába...
ITT OLVASHATÓ
2016. december 7., szerda
A TOP 10 ZSERBORECEPT - ZSERBONBONOK FINOMHANGOLTAN
COLORCAM MAGAZIN BLOG
Szerző: Vida Eszter
2016.12.06.
Elmúlt az ősz, gyúlnak a fények, a Vörösmarty forgatag tobzódni kezd, az éjszakák ragyognak, a hó valahol a határon mozgolódik. Mi következik ebből? Az, hogy az ínycsiklandozó zserbóköltemények asztal melleti szeánsza már a küszöbön!
A Colorcam Magazine és a SentiOne social media listening cég összeválogatta Neked az elmúlt egy év legnépszerűbb zserbóreceptjeit a közösségi médiából. Íme, itt az imádott TOP 7, amikkel garantáltan ujjnyalogatós lesz az ünnepi asztal melletti ücsörgés:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Vida Eszter
2016.12.06.
Elmúlt az ősz, gyúlnak a fények, a Vörösmarty forgatag tobzódni kezd, az éjszakák ragyognak, a hó valahol a határon mozgolódik. Mi következik ebből? Az, hogy az ínycsiklandozó zserbóköltemények asztal melleti szeánsza már a küszöbön!
A Colorcam Magazine és a SentiOne social media listening cég összeválogatta Neked az elmúlt egy év legnépszerűbb zserbóreceptjeit a közösségi médiából. Íme, itt az imádott TOP 7, amikkel garantáltan ujjnyalogatós lesz az ünnepi asztal melletti ücsörgés:
ITT OLVASHATÓ
MAGYARORSZÁG HIVATALOSAN SEM AKAR TÖBBET ÁTLÁTHATÓAN KORMÁNYOZNI
444.HU
Szerző: Rényi Pál Dániel
2016.12.06.
Kedden megjelent a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amiben Orbán Viktor kormányfő azt írja, hogy Magyarország kilép a nemzetközi Nyílt Kormányzati Együttműködésből (Open Government Partnership), és arra utasítja egyben Szijjártó Péter külügyminisztert, hogy lesz szíves erről tájékoztatni az érintett szervezetet.
A Nyílt Kormányzati Együttműködést 8 ország - Brazília, Indonézia, Mexikó, Norvégia, Dél-Afrika, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok - hozta létre 2011-ben azért, hogy
Szerző: Rényi Pál Dániel
2016.12.06.
Kedden megjelent a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amiben Orbán Viktor kormányfő azt írja, hogy Magyarország kilép a nemzetközi Nyílt Kormányzati Együttműködésből (Open Government Partnership), és arra utasítja egyben Szijjártó Péter külügyminisztert, hogy lesz szíves erről tájékoztatni az érintett szervezetet.
A Nyílt Kormányzati Együttműködést 8 ország - Brazília, Indonézia, Mexikó, Norvégia, Dél-Afrika, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok - hozta létre 2011-ben azért, hogy
"erősítse a részes országok elkötelezettségét a nyílt és átlátható kormányzás megteremtése és a társadalmi részvétel erősítése iránt, valamint hatékony államközi keretet nyújtson a nemzetközi jó gyakorlatok és tudás kicseréléséhez."Azóta több mint 70 ország csatlakozott hozzá, köztük 2012-ben egy kormányhatározatban Magyarország is, melynek kormánya a határozat egy későbbi kiegészítésével elfogadott akciótervben vállalást tett többek között
- a költségvetési adatok és a közpénzek felhasználására kötött szerződések nyilvánosságának erősítésére,
- a közbeszerzési adatok kereshetőségének javítására,
- az integritásirányítási rendszer hatékonyságának növelésére a közigazgatásban...
NEM A NEMZETKÖZI KORRUPCIÓELLENES SZERZŐDÉSEK, HANEM A KORRUPT POLITIKUSOK LOPNAK
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.12.07.
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.12.07.
Magyarország a tegnapi nappal kilépett a nemzetközi Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű szervezetből, aminek célja az átláthatóság és az állampolgárok részvételének erősítése, a korrupció elleni fellépés. Tegnapelőtt pedig Trócsányi igazságügyi miniszter mondta el, Magyarország nem támogatja az Európai Ügyészség tervét, mivel amúgy is fel tudunk lépni a korrupcióval szemben, nincs új EU-s intézményre szükség e téren.
Az irány egyértelmű, és a hazugság is, amivel ezt leplezik. Nincs szükség a korrupció elleni nemzetközi fellépésre, nekünk csak ne dirigáljon senki, és ne sértse meg a mi nemzeti szuverenitásunkat - sugallják.
De hazugság, hogy a nemzet szuverenitását - amennyiben azt gondoljuk, hogy a nemzet nem Orbán Viktor és a Fidesz maga, hanem valami nagyobb és fontosabb közösség -, a külföldi szervezetek, a külföldi korrupcióellenes együttműködések sértik meg. Hanem az sérti, ha ellopják különböző kormány- és Fidesz-tagok azt a pénzt, ami oktatásra, egészségügyre, a szegénység csökkentésére, kultúrára mehetne.
A nemzet szuverenitását nem az sérti, ha megpróbáljuk megakadályozni a lopást, ha figyelmeztetnek a lopásra, hanem maga a lopás sérti meg.
Az Európai Ügyészség terve elleni fellépés nem magyarázható máshogy, mint hogy “adjátok oda az uniós pénzeket, amelyeket a magyar polgárok felzárkóztatására, jólétére adtak össze az uniós polgárok, de ne vizsgáljátok azt, ha ellopjuk.”
Kezd létrejönni Magyarországon egy olyan állapot, amelyben a kormányzati propaganda a nemzetet előrébb valónak gondolja, mint a közösség jólétét. Azaz a Fidesz által megszállt nemzet előrébb való, mint a nemzet polgárai, és előrébb való, mint a magyar állampolgárok jóléte.
Ennek katasztrofális következményeit mindennap láthatjuk, az oktatásban, az egészségügyben, a közlekedésben, és minden olyan közszolgáltatásban, amelyet az állam tart fent. A kontraproduktív, urambátyám rendszer és a kormánypárttól való függőség által meghatározott országban ugyanis ezek az intézmények szép lassan, vagy épp gyorsan pusztulnak le.
Ennyit ér a Fidesz nemzete...
Az irány egyértelmű, és a hazugság is, amivel ezt leplezik. Nincs szükség a korrupció elleni nemzetközi fellépésre, nekünk csak ne dirigáljon senki, és ne sértse meg a mi nemzeti szuverenitásunkat - sugallják.
De hazugság, hogy a nemzet szuverenitását - amennyiben azt gondoljuk, hogy a nemzet nem Orbán Viktor és a Fidesz maga, hanem valami nagyobb és fontosabb közösség -, a külföldi szervezetek, a külföldi korrupcióellenes együttműködések sértik meg. Hanem az sérti, ha ellopják különböző kormány- és Fidesz-tagok azt a pénzt, ami oktatásra, egészségügyre, a szegénység csökkentésére, kultúrára mehetne.
A nemzet szuverenitását nem az sérti, ha megpróbáljuk megakadályozni a lopást, ha figyelmeztetnek a lopásra, hanem maga a lopás sérti meg.
Az Európai Ügyészség terve elleni fellépés nem magyarázható máshogy, mint hogy “adjátok oda az uniós pénzeket, amelyeket a magyar polgárok felzárkóztatására, jólétére adtak össze az uniós polgárok, de ne vizsgáljátok azt, ha ellopjuk.”
Kezd létrejönni Magyarországon egy olyan állapot, amelyben a kormányzati propaganda a nemzetet előrébb valónak gondolja, mint a közösség jólétét. Azaz a Fidesz által megszállt nemzet előrébb való, mint a nemzet polgárai, és előrébb való, mint a magyar állampolgárok jóléte.
Ennek katasztrofális következményeit mindennap láthatjuk, az oktatásban, az egészségügyben, a közlekedésben, és minden olyan közszolgáltatásban, amelyet az állam tart fent. A kontraproduktív, urambátyám rendszer és a kormánypárttól való függőség által meghatározott országban ugyanis ezek az intézmények szép lassan, vagy épp gyorsan pusztulnak le.
Ennyit ér a Fidesz nemzete...
JÖN A VILMA IS. NEKI IS VAN KAPÁJA
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.07.
Mondom én a Vilmának, hogy még egy ilyen Miniszter Úr, aki egy Elnök, nincs a kerek Világon, mint amilyen nekünk van. Minket irigyel mindenki, az már biztos. Ilyen egy sármos, karakán ember, aki feszt kiáll a Magyarok érdekeiért, minden Országnak csak álom, nekünk meg itt van Ő. Egy valóságos szívrabló, nyílt és őszinte a mi Drága Vezetőnk, csak így tovább!
A Kormányban is egytől egyig csupa Becsületes Ember van, akkora szerencsénk van a Vezetőinkkel, hogy azt el sem lehet mondani. Tudjuk mi a Vilmával, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy megvédjenek minket. Nekünk nem kell félni a büdös migránsoktól, hogy ide jönnek a burkájukban és megerőszakolnak minket a Vilmával. Mi azért félünk, mert jobb félni, mint megijedni. A Jóska is majdnem megerőszakolt egyszer, pedig az nem is migráns. Vagyishogy de, mert a szomszéd Faluból való. Úgy emlékszem, mintha ma lett volna. Szép, Májusi nap volt 1967-ben, akkor történt, hogy kettesben maradtunk a Jóskával és rájött a gerjedelem. Meg hát ivott is rendesen, de annyit nem, hogy végül megerőszakoljon. Pedig én kínáltam.
Szóval most nem félünk a Vilmával annyira, mióta meg vagyunk védve. Mert így magunktól már nem tudnánk ellenállni a migránsoknak, a reuma is húzza a lábamat, a Vilma csípőízülete is rendetlenkedik, meg már a fogsor se olyan passzent. De a Drágajó Miniszter Elnök Úr gondoskodik mirólunk, a Jó Isten áldja meg mind a két kezével! Arról nem beszélve, hogy még ajándékot is küld, de nem is az a valami, hanem hogy névre szóló levelet is kapunk Tőle. Az nagyobb kincs, mint az a 10 ezer forint, aminek nagyon örülünk azért. A Vilma is. Kérdeztem is a postást, hogy be lehet-e fizetni ebből majd az áramot, mert kikapcsolták vagy négy hónapja. Úgy csinálom, hogy mindig másik számlát nem fizetek be, így hol víz nincs, hol áram, hol fűteni nem tudok, hol meg enni. Unalmas ám a nyugdíjas Élet itt, Falun, ezzel egy kicsit érdekesebbé tudom tenni. Mindig kitalálom, hogy legyen abban a hónapban. Tisztára, mint egy túlélőtábor. Azt nem tudom, milyen a túlélőtábor, az unokám szokta mondani, de okos gyerek az. Ha azt mondja, akkor az olyan is.
Meg hát nem csak a szórakozás miatt csinálom, hanem mert 43 ezer a nyugdíjam és hát abból nem nagyon futja egyszerre mindenre. Nem panaszként mondom, mert amikor a Drága Miniszter Elnök Urunk hívott engem a Békemenetbe, akkor mentem én azonnal. Igaz, hogy ráment két napom, mert mihozzánk csak napjában két busz jár és mind a kettőt lekéstem, de hát időm az van. A fele nyugdíjam is ráment, de az ember tudja eldönteni, hogy mi a fontos. A Drága Miniszter Elnök Urat megvédeni fontosabb volt, mint enni, hát mentem és védtem. A Vilma is védte, aztán együtt koplaltunk két hétig. Akartam is írni a Drága Kormánynak, hogy inkább nyárra tegyék a Békementet máskor, mert olyankor lehet gombát szedni az erdőn, vagy bogyókat és mégis jobban ki lehet húzni nyugdíjig. De aztán mégse írtam, mert mit okvetetlenkedjek én, hát nem igaz? Ha védeni kell, akkor én jövök és védek. Mert tudom, hogy engem is megvéd a Kormány, ha kell.
Szóval nem tudom, hogy ezzel az utalvánnyal én majd befizethetem-e az áramot. Mert ha nem, akkor nem tudom, mihez kezdek vele itt falun, mert itt a boltos csak készpénzt fogad el, semmi mást. De mindegy is, az sokkal fontosabb, hogy levél is lesz a borítékban Tőle! Micsoda nagy Ember, hogy képes észben tartani annak a sok nyugdíjasnak a nevét! Meg micsoda munkabírása van Neki, hogy annyi levelet megír! A sírás szorongatja a torkomat, ha csak arra gondolok, mit meg nem tesz értünk az a Drága Ember! Meg a Vilmának is szorongatja...
ITT OLVASHATÓ
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.07.
Mondom én a Vilmának, hogy még egy ilyen Miniszter Úr, aki egy Elnök, nincs a kerek Világon, mint amilyen nekünk van. Minket irigyel mindenki, az már biztos. Ilyen egy sármos, karakán ember, aki feszt kiáll a Magyarok érdekeiért, minden Országnak csak álom, nekünk meg itt van Ő. Egy valóságos szívrabló, nyílt és őszinte a mi Drága Vezetőnk, csak így tovább!
A Kormányban is egytől egyig csupa Becsületes Ember van, akkora szerencsénk van a Vezetőinkkel, hogy azt el sem lehet mondani. Tudjuk mi a Vilmával, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy megvédjenek minket. Nekünk nem kell félni a büdös migránsoktól, hogy ide jönnek a burkájukban és megerőszakolnak minket a Vilmával. Mi azért félünk, mert jobb félni, mint megijedni. A Jóska is majdnem megerőszakolt egyszer, pedig az nem is migráns. Vagyishogy de, mert a szomszéd Faluból való. Úgy emlékszem, mintha ma lett volna. Szép, Májusi nap volt 1967-ben, akkor történt, hogy kettesben maradtunk a Jóskával és rájött a gerjedelem. Meg hát ivott is rendesen, de annyit nem, hogy végül megerőszakoljon. Pedig én kínáltam.
Szóval most nem félünk a Vilmával annyira, mióta meg vagyunk védve. Mert így magunktól már nem tudnánk ellenállni a migránsoknak, a reuma is húzza a lábamat, a Vilma csípőízülete is rendetlenkedik, meg már a fogsor se olyan passzent. De a Drágajó Miniszter Elnök Úr gondoskodik mirólunk, a Jó Isten áldja meg mind a két kezével! Arról nem beszélve, hogy még ajándékot is küld, de nem is az a valami, hanem hogy névre szóló levelet is kapunk Tőle. Az nagyobb kincs, mint az a 10 ezer forint, aminek nagyon örülünk azért. A Vilma is. Kérdeztem is a postást, hogy be lehet-e fizetni ebből majd az áramot, mert kikapcsolták vagy négy hónapja. Úgy csinálom, hogy mindig másik számlát nem fizetek be, így hol víz nincs, hol áram, hol fűteni nem tudok, hol meg enni. Unalmas ám a nyugdíjas Élet itt, Falun, ezzel egy kicsit érdekesebbé tudom tenni. Mindig kitalálom, hogy legyen abban a hónapban. Tisztára, mint egy túlélőtábor. Azt nem tudom, milyen a túlélőtábor, az unokám szokta mondani, de okos gyerek az. Ha azt mondja, akkor az olyan is.
Meg hát nem csak a szórakozás miatt csinálom, hanem mert 43 ezer a nyugdíjam és hát abból nem nagyon futja egyszerre mindenre. Nem panaszként mondom, mert amikor a Drága Miniszter Elnök Urunk hívott engem a Békemenetbe, akkor mentem én azonnal. Igaz, hogy ráment két napom, mert mihozzánk csak napjában két busz jár és mind a kettőt lekéstem, de hát időm az van. A fele nyugdíjam is ráment, de az ember tudja eldönteni, hogy mi a fontos. A Drága Miniszter Elnök Urat megvédeni fontosabb volt, mint enni, hát mentem és védtem. A Vilma is védte, aztán együtt koplaltunk két hétig. Akartam is írni a Drága Kormánynak, hogy inkább nyárra tegyék a Békementet máskor, mert olyankor lehet gombát szedni az erdőn, vagy bogyókat és mégis jobban ki lehet húzni nyugdíjig. De aztán mégse írtam, mert mit okvetetlenkedjek én, hát nem igaz? Ha védeni kell, akkor én jövök és védek. Mert tudom, hogy engem is megvéd a Kormány, ha kell.
Szóval nem tudom, hogy ezzel az utalvánnyal én majd befizethetem-e az áramot. Mert ha nem, akkor nem tudom, mihez kezdek vele itt falun, mert itt a boltos csak készpénzt fogad el, semmi mást. De mindegy is, az sokkal fontosabb, hogy levél is lesz a borítékban Tőle! Micsoda nagy Ember, hogy képes észben tartani annak a sok nyugdíjasnak a nevét! Meg micsoda munkabírása van Neki, hogy annyi levelet megír! A sírás szorongatja a torkomat, ha csak arra gondolok, mit meg nem tesz értünk az a Drága Ember! Meg a Vilmának is szorongatja...
ITT OLVASHATÓ
KRITIKUS CIVILSZERVEZETEK MIATT LÉPETT KI AZ ORBÁN-KORMÁNY A NYÍLT KORMÁNYZATI EGYÜTTMŰKÖDÉSBŐL
ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Sepsi Tibor
2016.12.07.
Négy éve azon lepődtünk meg, hogy az Orbán-kormány belépett, tegnap pedig azon, ahogyan – a szervezet története során a 70 tag közül elsőként a már megkezdett együttműködést megszakítva – kilépett a Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) nevű szervezetből. Nézzük, hogy pontosan mi vezetett odáig, hogy még a híresen diplomatikus Szíjjártó Péter is olyanokat vág a szakítás indokaként a szervezet szemébe, hogy az „egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít”.
1. Mi az az OGP?
Mindenekelőtt tisztázzuk rögtön a legelején: az OGP nem (legalábbis nem elsősorban) antikorrupciós szervezet, hanem célja szerint egy olyan multilaterális kezdeményezés, amely az átláthatóság elősegítésével, az állampolgári részvétellel, a korrupció elleni harccal, valamint az új technológiáknak a kormányzás szolgálatába állításával kapcsolatos konkrét kormányzati vállalások megvalósítását szolgálja.
Egyrészt – szemben például a szintén tagságunk mellett működő és jelentéseket készítő, de ilyen vihart eddig nem kavaró GRECO-val – nem a korrupció hazai szintjét vagy az azok elleni küzdelem általános kereteit, mondjuk az ügyészség korrupciós ügyekben kifejtett tevékenységét vizsgálja, hanem olyan konkrét intézkedések végrehajtását kíséri figyelemmel a felsorolt területeken, amelyek végrehajtását az adott tagállamuk maguk vállalják.
Másrészt – megint csak ellentétben a GRECO-val – itt nem a többi tagállamot vagy az ő szakértőiket kell meggyőzni arról, hogy rendben mennek a dolgok, hanem a résztvevők azt vállalták, hogy nyilvános egyeztetés alapján fogadnak el tagállami akcióterveket, lehetővé téve, hogy azok végrehajtásának előrehaladásáról független jelentések készüljenek. Bár ezeket a független jelentéseket az OGP szakértői panelja készítteti, de ehhez az adott tagállamból jellemzően civil hátterű szakértőket vesz igénybe.
Emellett természetesen nem csak a vállalások tartalmának, hanem a folyamatnak magának is a nyitott kormányzásnak kell lennie, így az akciótervek kidolgozásánál és végrehajtásánál is együtt kell(ene) működni a civil társadalom képviselőivel. Ez eddig kicsit sem hangzik kompatibilisnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, hiába a névrokonság: a NER ugyanis ifjúkora óta mindig maga választja ki azokat, akikkel együtt szeretne működni, és ezen a szokásán senki kedvéért nem változtat.
2. Miért léptünk mégis be?
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Sepsi Tibor
2016.12.07.
Négy éve azon lepődtünk meg, hogy az Orbán-kormány belépett, tegnap pedig azon, ahogyan – a szervezet története során a 70 tag közül elsőként a már megkezdett együttműködést megszakítva – kilépett a Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) nevű szervezetből. Nézzük, hogy pontosan mi vezetett odáig, hogy még a híresen diplomatikus Szíjjártó Péter is olyanokat vág a szakítás indokaként a szervezet szemébe, hogy az „egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít”.
1. Mi az az OGP?
Mindenekelőtt tisztázzuk rögtön a legelején: az OGP nem (legalábbis nem elsősorban) antikorrupciós szervezet, hanem célja szerint egy olyan multilaterális kezdeményezés, amely az átláthatóság elősegítésével, az állampolgári részvétellel, a korrupció elleni harccal, valamint az új technológiáknak a kormányzás szolgálatába állításával kapcsolatos konkrét kormányzati vállalások megvalósítását szolgálja.
Egyrészt – szemben például a szintén tagságunk mellett működő és jelentéseket készítő, de ilyen vihart eddig nem kavaró GRECO-val – nem a korrupció hazai szintjét vagy az azok elleni küzdelem általános kereteit, mondjuk az ügyészség korrupciós ügyekben kifejtett tevékenységét vizsgálja, hanem olyan konkrét intézkedések végrehajtását kíséri figyelemmel a felsorolt területeken, amelyek végrehajtását az adott tagállamuk maguk vállalják.
Másrészt – megint csak ellentétben a GRECO-val – itt nem a többi tagállamot vagy az ő szakértőiket kell meggyőzni arról, hogy rendben mennek a dolgok, hanem a résztvevők azt vállalták, hogy nyilvános egyeztetés alapján fogadnak el tagállami akcióterveket, lehetővé téve, hogy azok végrehajtásának előrehaladásáról független jelentések készüljenek. Bár ezeket a független jelentéseket az OGP szakértői panelja készítteti, de ehhez az adott tagállamból jellemzően civil hátterű szakértőket vesz igénybe.
Emellett természetesen nem csak a vállalások tartalmának, hanem a folyamatnak magának is a nyitott kormányzásnak kell lennie, így az akciótervek kidolgozásánál és végrehajtásánál is együtt kell(ene) működni a civil társadalom képviselőivel. Ez eddig kicsit sem hangzik kompatibilisnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, hiába a névrokonság: a NER ugyanis ifjúkora óta mindig maga választja ki azokat, akikkel együtt szeretne működni, és ezen a szokásán senki kedvéért nem változtat.
2. Miért léptünk mégis be?
ITT OLVASHATÓ
FIDEL CASTRO A NOBEL-DÍJAS GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ ELŐOLVASÓJA VOLT
KÖNYVESBLOG
Szerző: Könyvesblog
2016.12.07.
Szerző: Könyvesblog
2016.12.07.
A közelmúltban elhunyt Fidel Castro nemcsak a politikán, hanem egészen meglepő módon az irodalmon is otthagyta kézjegyét. A Nobel-díjas Gabriel García Márquezzel már a hetvenes évek óta jó barátságot ápoltak, és a kolumbiai író rendszeresen elküldte neki a kéziratait - még azelőtt, hogy a kiadója megkapta volna.
Stéphanie Panichelli-Batalla, az Aston Egyetem tanára szerint Castro elkötelezett olvasó volt, a kolumbiai íróval is hosszas beszélgetéseket folytatott az irodalomról, és azzal az indoklással, hogy jó szeme van a részletekhez, annak idején maga Castro ajánlotta fel, hogy szívesen elolvassa íróbarátja kéziratait. Ez így is történt, García Márquez pedig csak azt követően küldte el a kiadójának egy-egy kéziratát, hogy Castro átolvasta őket.
Panichelli-Batalla szerint Castro kézirathoz fűzött megjegyzései jobbára tényszerű vagy nyelvtani megállapításokra vonatkoztak, nem pedig ideológiaiakra. Az Egy hajótörött története című művénél például arra hívta fel az író figyelmét, hogy rosszul számította ki a hajó sebességét. A kolumbiai író lényegében ezután kérte fel, hogy legyen az előolvasója. Másik jellemző eset az volt, amikor az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című könyvnél az egyik vadászpuska leírásánál talált hibát.
Hogy mennyire közel állt a két férfi egymáshoz, arra jó példa az a kötet, melyet García Márquez személyes könyvtárában találtak (utóbbit a Texasi Egyetem Harry Ransom Központjában őrzik). Castro La victoria estratégica című könyvébe 2010-ben, a haiti földrengés idején személyes üzenetet írt a kolumbiai szerzőnek: ebben felkavarónak nevezte García Márquez Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak című kötetét, és megjegyezte, hogy bár akkortájt egyéb kötelezettségei lettek volna, azonnal olvasni kezdte a könyvet. "Már hiányoztak a történeteid" - írta barátjának Castro, aki hozzátette azt is, hogy a Haitit sújtó járvány a Szerelem kolera idejénre emlékezteti...
Stéphanie Panichelli-Batalla, az Aston Egyetem tanára szerint Castro elkötelezett olvasó volt, a kolumbiai íróval is hosszas beszélgetéseket folytatott az irodalomról, és azzal az indoklással, hogy jó szeme van a részletekhez, annak idején maga Castro ajánlotta fel, hogy szívesen elolvassa íróbarátja kéziratait. Ez így is történt, García Márquez pedig csak azt követően küldte el a kiadójának egy-egy kéziratát, hogy Castro átolvasta őket.
Panichelli-Batalla szerint Castro kézirathoz fűzött megjegyzései jobbára tényszerű vagy nyelvtani megállapításokra vonatkoztak, nem pedig ideológiaiakra. Az Egy hajótörött története című művénél például arra hívta fel az író figyelmét, hogy rosszul számította ki a hajó sebességét. A kolumbiai író lényegében ezután kérte fel, hogy legyen az előolvasója. Másik jellemző eset az volt, amikor az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című könyvnél az egyik vadászpuska leírásánál talált hibát.
Hogy mennyire közel állt a két férfi egymáshoz, arra jó példa az a kötet, melyet García Márquez személyes könyvtárában találtak (utóbbit a Texasi Egyetem Harry Ransom Központjában őrzik). Castro La victoria estratégica című könyvébe 2010-ben, a haiti földrengés idején személyes üzenetet írt a kolumbiai szerzőnek: ebben felkavarónak nevezte García Márquez Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak című kötetét, és megjegyezte, hogy bár akkortájt egyéb kötelezettségei lettek volna, azonnal olvasni kezdte a könyvet. "Már hiányoztak a történeteid" - írta barátjának Castro, aki hozzátette azt is, hogy a Haitit sújtó járvány a Szerelem kolera idejénre emlékezteti...
NEM KELL A GYEREKEKET A MODERN VILÁGRÓL KÉRDEZGETNI, ÉS AKKOR MINDJÁRT JOBBAN MUTATNAK A A MAGYAR OKTATÁS EREDMÉNYEI
444.HU
Szerző: Erdélyi Péter
2016.12.07.
"A PISA pedig 15 éveseket (...) mér és egy abszolút skálán, függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében."
Ezt Palkovics László oktatási államtitkár mondta kedden délután, pár órával azután, hogy nyilvánosságra kerültek a legfrissebb PISA felmérés eredményei. Kiderült, hogy még sosem zuhant a magyar oktatás akkorát, mint az elmúlt három évben.
Olyan ember felelős a magyar diákok oktatásáért, aki szerint jó magyarázat a pocsék eredményre, hogy dehát a Klik.
Ül egymás mellett két Szervusz Államtitkáruram Üdvözöllek a Klebelsberg Alaptantervi Csapásmérő Központ megbeszélésén, és érvényes gondolatnak tartják, hogy a 72 országban felvett, standardizált mérés eredménye sajnos független attól, hogy mi történik egy adott ország oktatási rendszerében. Mintha a világ és benne Magyarország bármelyik munkaadóját valaha, egy másodpercig érdekelné, hogy milyen sajátosságai vannak a magyar oktatási rendszernek. Ja, hogy önöknél szakképzési központok vannak? Akkor ezt nem kell tudnia.
"(...) részben magyarázhatja a romló adatokat – a digitális tesztek és néhány feladattípus szokatlan lehet a magyar gyerekeknek"
Ezt az emberminisztérium mondta délelőtt, miután kijöttek az adatok.
Az lett az általános megközelítés, hogy nem a magyar oktatási rendszernek kellene felzárkózni, hanem meg kéne próbálni a világot visszaforgatni pár évtizeddel, hátha akkor ugyanazzal a tudással jobban szerepelnének a magyar diákok. Nálunk a 15 éves gyerekeknek a heti öt kötelező tesióra mellé már csak egy informatika fér bele, úgyhogy nem kell olyan életidegen példákat adni nekik, mint a PISA tesztben, hogy ha egy gigás pendrive-ról letörölnek 400 mega fotót, akkor felfér-e rá 2 új album.
A minisztérium azzal is előállt, hogy Magyarország amúgy is szegényebb, mint azok, amik jól szerepeltek. Két eset van. Vagy azért romlik 2009 óta folyamatosan a magyar eredmény, mert a németek gazdagabbak nálunk, és ezt 15 éves gyerekek pszichésen egyre nehezebben viselik, vagy azért, mert akkor Magyarországon több pénzt szántak a közoktatásra, mint most. Nehéz eldönteni.
Kevés terület van, ahol az elmúlt hat év olyan látványos kudarcokat és visszafejlődést hozott, mint a közoktatás. Ma sem látszott, hogy bárki hajlandó lenne szembenézni ezzel. Hoffmann Rózsa, Czunyiné Bertalan Judit, Palkovics vagy Balog Zoltán az életük végéig viselhetnek majd köztisztséget, ha akarnak, soha semmilyen felelősséget nem kell vállalniuk. Egy kicsit a magyar állam is úgy működik, ahogy a PISA-tesztet szeretnék láttatni: ha azt a hülyeséget csinálod, amit az agyközpontból rád osztanak, akkor nem lehet bajod, "függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében."...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Erdélyi Péter
2016.12.07.
"A PISA pedig 15 éveseket (...) mér és egy abszolút skálán, függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében."
Ezt Palkovics László oktatási államtitkár mondta kedden délután, pár órával azután, hogy nyilvánosságra kerültek a legfrissebb PISA felmérés eredményei. Kiderült, hogy még sosem zuhant a magyar oktatás akkorát, mint az elmúlt három évben.
Olyan ember felelős a magyar diákok oktatásáért, aki szerint jó magyarázat a pocsék eredményre, hogy dehát a Klik.
Ül egymás mellett két Szervusz Államtitkáruram Üdvözöllek a Klebelsberg Alaptantervi Csapásmérő Központ megbeszélésén, és érvényes gondolatnak tartják, hogy a 72 országban felvett, standardizált mérés eredménye sajnos független attól, hogy mi történik egy adott ország oktatási rendszerében. Mintha a világ és benne Magyarország bármelyik munkaadóját valaha, egy másodpercig érdekelné, hogy milyen sajátosságai vannak a magyar oktatási rendszernek. Ja, hogy önöknél szakképzési központok vannak? Akkor ezt nem kell tudnia.
"(...) részben magyarázhatja a romló adatokat – a digitális tesztek és néhány feladattípus szokatlan lehet a magyar gyerekeknek"
Ezt az emberminisztérium mondta délelőtt, miután kijöttek az adatok.
Az lett az általános megközelítés, hogy nem a magyar oktatási rendszernek kellene felzárkózni, hanem meg kéne próbálni a világot visszaforgatni pár évtizeddel, hátha akkor ugyanazzal a tudással jobban szerepelnének a magyar diákok. Nálunk a 15 éves gyerekeknek a heti öt kötelező tesióra mellé már csak egy informatika fér bele, úgyhogy nem kell olyan életidegen példákat adni nekik, mint a PISA tesztben, hogy ha egy gigás pendrive-ról letörölnek 400 mega fotót, akkor felfér-e rá 2 új album.
A minisztérium azzal is előállt, hogy Magyarország amúgy is szegényebb, mint azok, amik jól szerepeltek. Két eset van. Vagy azért romlik 2009 óta folyamatosan a magyar eredmény, mert a németek gazdagabbak nálunk, és ezt 15 éves gyerekek pszichésen egyre nehezebben viselik, vagy azért, mert akkor Magyarországon több pénzt szántak a közoktatásra, mint most. Nehéz eldönteni.
Kevés terület van, ahol az elmúlt hat év olyan látványos kudarcokat és visszafejlődést hozott, mint a közoktatás. Ma sem látszott, hogy bárki hajlandó lenne szembenézni ezzel. Hoffmann Rózsa, Czunyiné Bertalan Judit, Palkovics vagy Balog Zoltán az életük végéig viselhetnek majd köztisztséget, ha akarnak, soha semmilyen felelősséget nem kell vállalniuk. Egy kicsit a magyar állam is úgy működik, ahogy a PISA-tesztet szeretnék láttatni: ha azt a hülyeséget csinálod, amit az agyközpontból rád osztanak, akkor nem lehet bajod, "függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében."...
ITT OLVASHATÓ
MEKKORA FELELŐSSÉG A GYEREKVÁLLALÁS?
BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: TÜNDE
2016.12.07.
Lassan szerintem már egy éve olvasom a Bezzeganyát, minden posztot, a kommentáradatokat, sőt, egyhez már hozzászólást is mertem írni. Biztos nem én fogom feltalálni a spanyolviaszt ezzel az írással, inkább csak egy hangos gondolkozásnak szánom, aminek a végére talán megszülöm, hogy mit is tart valaki az anyaságról, aki még nem az.
Valahogy kicsit „csalásnak” érzem, hogy egy olyan közösségbe akarok tartozni, amire még nincs jogosultságom. Ezért is nem akartam még nagyon elmerülni a témában, mert ugyan mit akarok én tapasztalatlan csitri diskurálni az anyaságról? Mit tudhatok én róla?
Mert azért így a 20-as évei végére persze megérik az emberben a gondolat, hogy babát szeretne, ezt az igényt megpróbálja összeegyeztetni a párjával, akivel szerencsére közös a hullámhossz: persze két gyerek legyen egy fiú meg egy lány, hogy mindenből jusson, több nem kell (3 testvér közül jövök, én már csak tudom). Meg egyébként is, 2 is éppen elég lesz. Majd, ebben sajnos nincs egyetértés, én már szeretném, ő még várna egy picit. Azt hiszem, ez sem ritka szituáció.
De egyelőre csöndben készülök csak magamban, igyekszem nem túladagolni magam szüléstörténetekből, nem panaszkodni, csak úgy körbenézni. Puhatolózni. Aztán néha felpillantok a kutakodásból és elgondolkodom rajta most már úgy igazából. Hisz nem csak ennyiből áll ugye? Nem csak azt Instagram-kész képet jelenti, ahogy a szőke copfos cserfes kislány összemosolyog a boldogságtól sugárzó apjával, vagy ahogy az a nagy mancs markolja azt az apró kezet és az élet nagy dolgairól (motorokról, és autószerelésről, mi másról) diskurálva lépked előttem apa a fiával (aki persze kiköpött apja), mire én mégjobban beleszeretek mindkettejükbe.
Hanem belegondolni, hogy ez mekkora felelősség is. Amit nyilván megint sok felől hallasz, meg hát nyilván hülye sem vagy, tehát pontosan tudod az eszeddel (a szíved már kicsit előrébb tart) hogy ez tényleg megváltoztatja az egész életedet. Hogy nem csak egy aprócska életért leszel felelős.Nem csak életben kell tartani, nem csak felnevelni kell, azt az értékrendet szem előtt tartva amit most olyan szilárdan hajtogatsz, hogy márpedig te TUTI hogy nem így hanem úgy fogod csinálni, majd ha odajutsz, ugye (szép dolog más hibáiból tanulni, de ez nem ilyen egyszerű), hanem az egész hátralévő életedben úgy kell élj ezután, hogy bármikor a szemébe tudj nézni, és vállalni a tetteid és mondataid után a felelősséget. Mert a hibáid onnatól már nem csak rád, meg a párodra tartoznak, nem lehet elhessegetni, hogy nem gond, túllépünk rajta.
Tehát azzal is tisztában vagyok hogy ennek a gyereknek az életéért tényleg egész életében felelős leszek? Hogy nem csak addig kell boldogságbuborékban nevelni amíg kicsi és sebezhető? Nem csak jó embert kell nevelni belőle, példát mutatni neki, amíg a családi fészekben lakik? Hanem hogy a CSALÁD az onnatól egy nem megszűnő fogalom lesz? Hogy egy felnőtt gyerek is a gyereked? Hogy amit teszel az nem csak 8 ,15 vagy 20 évesen fog kihatni az életére? Hogy felnéz(ne) rád akkor is, amikor már önálló élete, családja van? Hogy ha az élettapasztalatoddal már nem is tudod segíteni, hisz okosabb és tapasztaltabb is nálad, még akkor is a szülője vagy? Ellenben meg kell talánod az életed azután is, hogy kirepültek? Nem csünghetsz az emlékeken és rajtuk, hogy feldobják az életed hanem újra talpra kell állnod? Vagy hogy ne váljunk el 50 évesen, és a kapuzárási pánik közepén ne randalírozzunk, és próbáljuk még jobban tönkretenni a gyerekünk gyerekének is az életét esetleg?
...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: TÜNDE
2016.12.07.
Lassan szerintem már egy éve olvasom a Bezzeganyát, minden posztot, a kommentáradatokat, sőt, egyhez már hozzászólást is mertem írni. Biztos nem én fogom feltalálni a spanyolviaszt ezzel az írással, inkább csak egy hangos gondolkozásnak szánom, aminek a végére talán megszülöm, hogy mit is tart valaki az anyaságról, aki még nem az.
Valahogy kicsit „csalásnak” érzem, hogy egy olyan közösségbe akarok tartozni, amire még nincs jogosultságom. Ezért is nem akartam még nagyon elmerülni a témában, mert ugyan mit akarok én tapasztalatlan csitri diskurálni az anyaságról? Mit tudhatok én róla?
Mert azért így a 20-as évei végére persze megérik az emberben a gondolat, hogy babát szeretne, ezt az igényt megpróbálja összeegyeztetni a párjával, akivel szerencsére közös a hullámhossz: persze két gyerek legyen egy fiú meg egy lány, hogy mindenből jusson, több nem kell (3 testvér közül jövök, én már csak tudom). Meg egyébként is, 2 is éppen elég lesz. Majd, ebben sajnos nincs egyetértés, én már szeretném, ő még várna egy picit. Azt hiszem, ez sem ritka szituáció.
De egyelőre csöndben készülök csak magamban, igyekszem nem túladagolni magam szüléstörténetekből, nem panaszkodni, csak úgy körbenézni. Puhatolózni. Aztán néha felpillantok a kutakodásból és elgondolkodom rajta most már úgy igazából. Hisz nem csak ennyiből áll ugye? Nem csak azt Instagram-kész képet jelenti, ahogy a szőke copfos cserfes kislány összemosolyog a boldogságtól sugárzó apjával, vagy ahogy az a nagy mancs markolja azt az apró kezet és az élet nagy dolgairól (motorokról, és autószerelésről, mi másról) diskurálva lépked előttem apa a fiával (aki persze kiköpött apja), mire én mégjobban beleszeretek mindkettejükbe.
Hanem belegondolni, hogy ez mekkora felelősség is. Amit nyilván megint sok felől hallasz, meg hát nyilván hülye sem vagy, tehát pontosan tudod az eszeddel (a szíved már kicsit előrébb tart) hogy ez tényleg megváltoztatja az egész életedet. Hogy nem csak egy aprócska életért leszel felelős.Nem csak életben kell tartani, nem csak felnevelni kell, azt az értékrendet szem előtt tartva amit most olyan szilárdan hajtogatsz, hogy márpedig te TUTI hogy nem így hanem úgy fogod csinálni, majd ha odajutsz, ugye (szép dolog más hibáiból tanulni, de ez nem ilyen egyszerű), hanem az egész hátralévő életedben úgy kell élj ezután, hogy bármikor a szemébe tudj nézni, és vállalni a tetteid és mondataid után a felelősséget. Mert a hibáid onnatól már nem csak rád, meg a párodra tartoznak, nem lehet elhessegetni, hogy nem gond, túllépünk rajta.
Tehát azzal is tisztában vagyok hogy ennek a gyereknek az életéért tényleg egész életében felelős leszek? Hogy nem csak addig kell boldogságbuborékban nevelni amíg kicsi és sebezhető? Nem csak jó embert kell nevelni belőle, példát mutatni neki, amíg a családi fészekben lakik? Hanem hogy a CSALÁD az onnatól egy nem megszűnő fogalom lesz? Hogy egy felnőtt gyerek is a gyereked? Hogy amit teszel az nem csak 8 ,15 vagy 20 évesen fog kihatni az életére? Hogy felnéz(ne) rád akkor is, amikor már önálló élete, családja van? Hogy ha az élettapasztalatoddal már nem is tudod segíteni, hisz okosabb és tapasztaltabb is nálad, még akkor is a szülője vagy? Ellenben meg kell talánod az életed azután is, hogy kirepültek? Nem csünghetsz az emlékeken és rajtuk, hogy feldobják az életed hanem újra talpra kell állnod? Vagy hogy ne váljunk el 50 évesen, és a kapuzárási pánik közepén ne randalírozzunk, és próbáljuk még jobban tönkretenni a gyerekünk gyerekének is az életét esetleg?
...
ITT OLVASHATÓ
KI KORÁN KEL, ARANYAT LEL...KIVÉVE A KAMASZOKAT!
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Kovács Szilvia
2016.12.07.
Az alvás egy csodálatos életműködésünk! Kőbe vésett ösztönprogram, mely biztosítja szervezetünk számára a testi-lelki regenerációt. Ugyanakkor az alvászavar egyre gyakoribb probléma, melynek mind fiziológiai, mind pszichés következményei nagyon súlyosak lehetnek (erről bővebben itt olvashat). A legkomolyabb változást és megterhelést jelentő életszakaszban, a kamaszkorban lenne talán a legfontosabb a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, és hogy ez mennyire valósul meg, arról dr. Hermánné Fogarassy Éva alvásterapeutával beszélgettem!
- Miben különbözik a kamaszok alvása a gyermekkori, vagy a felnőttkori alvástól?
Szerző: Kovács Szilvia
2016.12.07.
Az alvás egy csodálatos életműködésünk! Kőbe vésett ösztönprogram, mely biztosítja szervezetünk számára a testi-lelki regenerációt. Ugyanakkor az alvászavar egyre gyakoribb probléma, melynek mind fiziológiai, mind pszichés következményei nagyon súlyosak lehetnek (erről bővebben itt olvashat). A legkomolyabb változást és megterhelést jelentő életszakaszban, a kamaszkorban lenne talán a legfontosabb a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, és hogy ez mennyire valósul meg, arról dr. Hermánné Fogarassy Éva alvásterapeutával beszélgettem!
- Miben különbözik a kamaszok alvása a gyermekkori, vagy a felnőttkori alvástól?
- Pubertás korban a melatonin két órával később kezd el termelődni, mint gyermekkorban, azaz egy kamasz úgy álmosodik el, mint egy felnőtt, de az alvásigénye annyi, mint egy gyermeké, legalább 9 óra. A 7.-8. osztályos gyermekekre egyre nagyobb nyomás nehezedik a közeledő felvételi miatt is. A középiskolás évek még több terhet jelentenek, sok fiatalnak utaznia kell az iskolába, gyakori a 0. óra, amit 8-9 tanóra követ. A fiatalok (túl)terhelése évről évre nő! Egy kamasz gyermek többet „dolgozik”, mint egy felnőtt! Ezzel párhuzamosan a szociális életük is egyre intenzívebb, ami azt is jelenti, hogy az ágyban néha késő estig nyomkodják a „kütyüket”, a telefont, tabletet. Ezek az eszközök kékfényt bocsátanak ki, mely aktiválja a biológiai órát, az agy számára azt az üzenetet küldi: nappal van. Így bár az alváskésztetés megvan, a mesterséges ingerek mégis ébren tartják a fiatalokat. Sok kamasz 6-7 órát alszik összesen, ami krónikus alváshiányhoz vezet.
- Milyen következménye van a krónikus alváshiánynak kamaszkorban?
MI LESZ, HA AZ SZJA-BÓL VISSZA LEHET IGÉNYELNI A HÁZAK ÖNEREJÉT? KISZÁMOLTUK!
IFL, AZ ŐSZINTE GAZDASÁG BLOG
Szerző: Szarvas Norbert
2016.12.05.
A bankmonitor.hu írja, hogy a Miniszterelnök KAbinetiroda a jövő év elején két javaslatot tesz a kormánynak:
1. a teljes CSOK támogatást önrészként figyelembe lehessen venni
2. a lakásvásárlás önrészét vissza lehessen igényelni az SZJA-ból
Az első pontról itt beszéltünk már: Klikk
Most nézzük meg a második pontot. Fontos, hogy ez még egy javaslat, aminek a részleteit nem ismerjük teljesen. Jelenleg csak filozofálhatunk, hogy miért lenne jó vagy rossz egy ilyen lépés...
Vélhetően arról van szó, hogy a kormány létrehozná a Cafeteria-ból jól ismert hiteltámogatás magánszemélyesített változatát. Azaz a CSOK igénylő , aki hitelt is felvett, az SZJA-ból visszaigényelhetné minden évben az hitel összegének x hányadát.
IFL számítás
Volt példa a bankmonitoron is, de nekem nem tetszett, mert nem életszerű. Egy kicsit átírom nektek magyarra:
25M forint az új lakás, két meglévő gyerekre kapnak 2,6M forintot, míg van a zsebükben 10,4M forint önerő. Szükség van még 12M forint jelzáloghitelre. Ketten együtt keresnek havonta nettó 429.000 forintot, aminek a befizetett SZJA tartalma 720.000 forint/év (SZJA kedvezménnyel csökkentett a 2 gyerek után).
Mivel két kisgyerek van, ezért viszonlyag sok pénz megy el babaszerre és egészségügyi dolgokra. Ha okosan csinálja a család, akkor van egészségpénztára, amire ját 20% adójóváírás. Mondjuk havonta befizetnek ide 30.000 forintot, azaz egy évben SZJA-ból visszakapnak 72.000 forintot.
Ha gondolkodnak a nyugdíjjal kapcsolatban, akkor kötöttek nyugdíjbiztosítást, NYESZ-t vagy ÖNYP-t, amibe havonta 15-15e forintot fizetnek be. Így innen adójóváírásként visszaérkezik tövábbi 72.000 forint.
A "szabadon" maradt SZJA alap máris csak 576.000 forint.
Itt merül fel a kérdés, hogy az SZJA támogatást mihez kötnék?
1. a havi törlesztés összegéhez?
2. a mindenkori minimálbér x %-ához?
3. az aktuális tőketartozás x %-ához?
A leglogikusabb szerintem, ha a minimálbérhez kötik a mértékét és a mindenkori minimálbér maximum 33%-a igényelhető vissza egy összegben.
Ez 2017-ben 127.500 forintnak a 33%-a= 42.075, ami 504.900 forint/ év.
2018-ban 138.000 forintnak a 33%-a= 45.540, ami 546.480 forint/ év.
Ennyivel csökkenhetne az aktuális tőketartozás összege. Ez azt jelentené, hogy 10 év alatt közel 5,5-6M forintot kapnának azok, akik jogosultak, a hitelük kifizetésére.
Ezt a fajta támogatást az önrész összegéhez kötnék, tehát a példában maximum 10,4M önerőt lehetne visszakapni jelen állás szerint. Ez a fenti számítás szerint azt jelentené, hogy 100%-ban nem lehetne az SZJA-ból letudni a hitelt, ugyanis...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Szarvas Norbert
2016.12.05.
A bankmonitor.hu írja, hogy a Miniszterelnök KAbinetiroda a jövő év elején két javaslatot tesz a kormánynak:
1. a teljes CSOK támogatást önrészként figyelembe lehessen venni
2. a lakásvásárlás önrészét vissza lehessen igényelni az SZJA-ból
Az első pontról itt beszéltünk már: Klikk
Most nézzük meg a második pontot. Fontos, hogy ez még egy javaslat, aminek a részleteit nem ismerjük teljesen. Jelenleg csak filozofálhatunk, hogy miért lenne jó vagy rossz egy ilyen lépés...
Vélhetően arról van szó, hogy a kormány létrehozná a Cafeteria-ból jól ismert hiteltámogatás magánszemélyesített változatát. Azaz a CSOK igénylő , aki hitelt is felvett, az SZJA-ból visszaigényelhetné minden évben az hitel összegének x hányadát.
IFL számítás
Volt példa a bankmonitoron is, de nekem nem tetszett, mert nem életszerű. Egy kicsit átírom nektek magyarra:
25M forint az új lakás, két meglévő gyerekre kapnak 2,6M forintot, míg van a zsebükben 10,4M forint önerő. Szükség van még 12M forint jelzáloghitelre. Ketten együtt keresnek havonta nettó 429.000 forintot, aminek a befizetett SZJA tartalma 720.000 forint/év (SZJA kedvezménnyel csökkentett a 2 gyerek után).
Mivel két kisgyerek van, ezért viszonlyag sok pénz megy el babaszerre és egészségügyi dolgokra. Ha okosan csinálja a család, akkor van egészségpénztára, amire ját 20% adójóváírás. Mondjuk havonta befizetnek ide 30.000 forintot, azaz egy évben SZJA-ból visszakapnak 72.000 forintot.
Ha gondolkodnak a nyugdíjjal kapcsolatban, akkor kötöttek nyugdíjbiztosítást, NYESZ-t vagy ÖNYP-t, amibe havonta 15-15e forintot fizetnek be. Így innen adójóváírásként visszaérkezik tövábbi 72.000 forint.
A "szabadon" maradt SZJA alap máris csak 576.000 forint.
Itt merül fel a kérdés, hogy az SZJA támogatást mihez kötnék?
1. a havi törlesztés összegéhez?
2. a mindenkori minimálbér x %-ához?
3. az aktuális tőketartozás x %-ához?
A leglogikusabb szerintem, ha a minimálbérhez kötik a mértékét és a mindenkori minimálbér maximum 33%-a igényelhető vissza egy összegben.
Ez 2017-ben 127.500 forintnak a 33%-a= 42.075, ami 504.900 forint/ év.
2018-ban 138.000 forintnak a 33%-a= 45.540, ami 546.480 forint/ év.
Ennyivel csökkenhetne az aktuális tőketartozás összege. Ez azt jelentené, hogy 10 év alatt közel 5,5-6M forintot kapnának azok, akik jogosultak, a hitelük kifizetésére.
Ezt a fajta támogatást az önrész összegéhez kötnék, tehát a példában maximum 10,4M önerőt lehetne visszakapni jelen állás szerint. Ez a fenti számítás szerint azt jelentené, hogy 100%-ban nem lehetne az SZJA-ból letudni a hitelt, ugyanis...
ITT OLVASHATÓ
MENEKÜLT CSECSEMŐTŐL TAGADTÁK MEG A KÖTELEZŐ VÉDŐOLTÁST
HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2016.12.05.
Nem kaphatta meg a kötelező védőoltásokat egy féléves baba, aki itt született, és akinek a szülei menekültek. Szerencsére aztán egy másik orvos teljesítette kötelességét. A jogszabályok minden menekült gyereknek segítséget garantálnak. A gyakorlat azonban olykor nagyon más.
A legtöbb kisgyerek születését nagy várakozás előzi meg. A szülők és a rokonok szeretetteljes készülődése végigkíséri a várandósság hónapjait, az újszülöttet pedig gondoskodó figyelem és törődés veszi körül. Ez az, amit a mindennapjainkban látunk, és magától értetődőnek tekintünk. Sok újszülöttet azonban bizonytalanság, aggódás és kilátástalanság fogadja. Így van ez akkor is, ha ez az újszülött Magyarországra menekült szülőktől jön a világra.
Pár hónapja a Magyar Helsinki Bizottság egyik, akkor még családegyesítésre váró kongói ügyfelének megszületett David nevű gyönyörű kisbabája. (Azóta már együtt a család, és szervezetünk segítségének köszönhetően a kisfiú együtt élhet féltestvéreivel.)
Születésekor édesapja menekültügyi őrizetben volt, és még édesanyja sem rendelkezett végleges státusszal. A hatályos magyar jogszabályok értelmében azonban ez nem lehetett volna akadálya annak, hogy David hozzáférjen az alapvető egészségügyi ellátáshoz. A kongói kisfiú azonban hamar megtapasztalta a Magyarországon uralkodó ellenséges hozzáállást. Ez, úgy tűnik, még az ártatlan kisgyerekekre sincs tekintettel...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: presshelsinki
2016.12.05.
Nem kaphatta meg a kötelező védőoltásokat egy féléves baba, aki itt született, és akinek a szülei menekültek. Szerencsére aztán egy másik orvos teljesítette kötelességét. A jogszabályok minden menekült gyereknek segítséget garantálnak. A gyakorlat azonban olykor nagyon más.
A legtöbb kisgyerek születését nagy várakozás előzi meg. A szülők és a rokonok szeretetteljes készülődése végigkíséri a várandósság hónapjait, az újszülöttet pedig gondoskodó figyelem és törődés veszi körül. Ez az, amit a mindennapjainkban látunk, és magától értetődőnek tekintünk. Sok újszülöttet azonban bizonytalanság, aggódás és kilátástalanság fogadja. Így van ez akkor is, ha ez az újszülött Magyarországra menekült szülőktől jön a világra.
Pár hónapja a Magyar Helsinki Bizottság egyik, akkor még családegyesítésre váró kongói ügyfelének megszületett David nevű gyönyörű kisbabája. (Azóta már együtt a család, és szervezetünk segítségének köszönhetően a kisfiú együtt élhet féltestvéreivel.)
Születésekor édesapja menekültügyi őrizetben volt, és még édesanyja sem rendelkezett végleges státusszal. A hatályos magyar jogszabályok értelmében azonban ez nem lehetett volna akadálya annak, hogy David hozzáférjen az alapvető egészségügyi ellátáshoz. A kongói kisfiú azonban hamar megtapasztalta a Magyarországon uralkodó ellenséges hozzáállást. Ez, úgy tűnik, még az ártatlan kisgyerekekre sincs tekintettel...
ITT OLVASHATÓ
MÁR CSAK ÖNBECSAPÁS A HÁLAPÉNZ?
AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2016.12.07.
A mai magyar egészségügyben szakértők szerint egyáltalán nem biztos, hogy a hálapénz fejében a remélt előnyt megkapja valaki. A kiemeltebb ellátás lehetőségét ugyanis már nemcsak az orvosok szándéka, hanem a technikai vagy humán feltételek megléte is befolyásolja.
Az orvosoknak zsebbe fizetők alig több mint harmada érzett valóban hálát, a többiek valamilyen előnyt reméltek tőle, vagy kényszerből tették, esetleg egyszerűen meg akartak felelni az elvárásoknak – derült ki a Nézőpont idei kutatásából. Közben általános érvelés, hogy nem érdemes igénybe venni egészségbiztosítást, mert hálapénzért akkor lehet elérni a kiemelt figyelmet, amikor arra éppen szükség van, így összességében „gazdaságosabb" a dolog.
(A cikk az Egészségbiztosítási rovatba tartozik.)
Zsolnai Gábor, a Vienna Life az új vállalati értékesítési igazgatója érdeklődésünkre elmondta: ez az érvelés már nem állja meg a helyét, amit könnyű belátni a folyamatok és a rendszerek működésének szisztémája alapján. Ahhoz ugyanis, hogy egészségügyi probléma esetén a beteg szakorvosi ellátást, illetve ahhoz kapcsolódó diagnosztikai szolgáltatást vegyen igénybe, „meg kell futni a szükséges köröket" az állami ellátó-rendszerben. (Ezt a beutalási rendszer, aminek a célja az indokolatlan, illetve a túlhasználat elkerülése, jól szabályozza.)
Bizonyos szakrendelések kivételével háziorvosi beutaló szükséges például a szakorvosi vizitekhez, és szakorvosi beutaló szükséges a komolyabb diagnosztikai vizsgálatok igénybe vételéhez. Ez esetenként akár több körös megjelenést, több körös – hetekben, illetve hónapokban mérhető – várakozási időket és akár többszörös paraszolvenciaelvárást is jelenthet a páciens számára...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Az Én Pénzem
2016.12.07.
A mai magyar egészségügyben szakértők szerint egyáltalán nem biztos, hogy a hálapénz fejében a remélt előnyt megkapja valaki. A kiemeltebb ellátás lehetőségét ugyanis már nemcsak az orvosok szándéka, hanem a technikai vagy humán feltételek megléte is befolyásolja.
Az orvosoknak zsebbe fizetők alig több mint harmada érzett valóban hálát, a többiek valamilyen előnyt reméltek tőle, vagy kényszerből tették, esetleg egyszerűen meg akartak felelni az elvárásoknak – derült ki a Nézőpont idei kutatásából. Közben általános érvelés, hogy nem érdemes igénybe venni egészségbiztosítást, mert hálapénzért akkor lehet elérni a kiemelt figyelmet, amikor arra éppen szükség van, így összességében „gazdaságosabb" a dolog.
(A cikk az Egészségbiztosítási rovatba tartozik.)
Zsolnai Gábor, a Vienna Life az új vállalati értékesítési igazgatója érdeklődésünkre elmondta: ez az érvelés már nem állja meg a helyét, amit könnyű belátni a folyamatok és a rendszerek működésének szisztémája alapján. Ahhoz ugyanis, hogy egészségügyi probléma esetén a beteg szakorvosi ellátást, illetve ahhoz kapcsolódó diagnosztikai szolgáltatást vegyen igénybe, „meg kell futni a szükséges köröket" az állami ellátó-rendszerben. (Ezt a beutalási rendszer, aminek a célja az indokolatlan, illetve a túlhasználat elkerülése, jól szabályozza.)
Bizonyos szakrendelések kivételével háziorvosi beutaló szükséges például a szakorvosi vizitekhez, és szakorvosi beutaló szükséges a komolyabb diagnosztikai vizsgálatok igénybe vételéhez. Ez esetenként akár több körös megjelenést, több körös – hetekben, illetve hónapokban mérhető – várakozási időket és akár többszörös paraszolvenciaelvárást is jelenthet a páciens számára...
ITT OLVASHATÓ
PÁRBESZÉD: ZÖLDHATÓSÁG OFF - AZ ORBÁN-KORMÁNY LEKAPCSOLJA A KÖRNYEZETVÉDELMET
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Jávor Benedek
2016.12.06.
...A 2010-es kormányváltás óta elképesztő dúláson ment keresztül a környezetvédelem magyarországi intézményrendszere: nincs már környezetvédelmi minisztérium (sőt, a jelenlegi felállásban környezetügyi államtitkár sincs), megszűnt az önálló zöldombudsman posztja, a területi zöldhatóságok beolvadtak a megyei kormányhivatalokba – miközben a jogköreiket is alaposan megnyirbálták, eljáró hatóságból szakhatósággá fokozva le őket –, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséget (OKTVF) pedig egy szakképzettség nélküli politikai kalandor kinevezésével nevetségessé tették, eljelentéktelenítették. A nagy mű a végéhez közeledik: az OKTVF januártól a Pest megyei kormányhivatalba olvad, így az utolsó eleme is megszűnik a rendszerváltáskor kialakult, a 90-es években még hatékonyan működő állami környezetvédelmi hatóságnak. Az „eredmények” máris látszanak: a hatósági rendszer súlytalan és megfélemlített maradéka szó nélkül veszi tudomásul a legnyilvánvalóbb környezetpusztításokat a Városligetben, a Római-parton vagy az almásfüzítői vörösiszap lerakóban.
Egyetlen példa sincs rá Európában, hogy egy tagállam így ledózerolja a környezet- és természetvédelem intézményrendszerét. Orbán Viktor nyíltan vállalta ugyan, hogy a zöldhatóságokat az állami beruházási és munkahelyteremtési szándékok akadályának tekinti, valójában azonban inkább a szabadrablás és a vagyonátjátszás gátjait láthatta bennük.
A Párbeszéd szerint ez a lépéssorozat ellentétes a magyar alkotmánnyal, az uniós csatlakozás során vállalt kötelezettségeinkkel és az európai joggal is, ezért minden lehetséges fórumon fel fogunk lépni ellene: ha a Fidesz minden hatósági kontrollt felszámol, akkor a nemzeti vagyon után a jövőnket is ellophatja, ezt pedig nem kívánjuk tétlenül végignézni.
ITT OLVASHATÓ
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Jávor Benedek
2016.12.06.
...A 2010-es kormányváltás óta elképesztő dúláson ment keresztül a környezetvédelem magyarországi intézményrendszere: nincs már környezetvédelmi minisztérium (sőt, a jelenlegi felállásban környezetügyi államtitkár sincs), megszűnt az önálló zöldombudsman posztja, a területi zöldhatóságok beolvadtak a megyei kormányhivatalokba – miközben a jogköreiket is alaposan megnyirbálták, eljáró hatóságból szakhatósággá fokozva le őket –, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséget (OKTVF) pedig egy szakképzettség nélküli politikai kalandor kinevezésével nevetségessé tették, eljelentéktelenítették. A nagy mű a végéhez közeledik: az OKTVF januártól a Pest megyei kormányhivatalba olvad, így az utolsó eleme is megszűnik a rendszerváltáskor kialakult, a 90-es években még hatékonyan működő állami környezetvédelmi hatóságnak. Az „eredmények” máris látszanak: a hatósági rendszer súlytalan és megfélemlített maradéka szó nélkül veszi tudomásul a legnyilvánvalóbb környezetpusztításokat a Városligetben, a Római-parton vagy az almásfüzítői vörösiszap lerakóban.
Egyetlen példa sincs rá Európában, hogy egy tagállam így ledózerolja a környezet- és természetvédelem intézményrendszerét. Orbán Viktor nyíltan vállalta ugyan, hogy a zöldhatóságokat az állami beruházási és munkahelyteremtési szándékok akadályának tekinti, valójában azonban inkább a szabadrablás és a vagyonátjátszás gátjait láthatta bennük.
A Párbeszéd szerint ez a lépéssorozat ellentétes a magyar alkotmánnyal, az uniós csatlakozás során vállalt kötelezettségeinkkel és az európai joggal is, ezért minden lehetséges fórumon fel fogunk lépni ellene: ha a Fidesz minden hatósági kontrollt felszámol, akkor a nemzeti vagyon után a jövőnket is ellophatja, ezt pedig nem kívánjuk tétlenül végignézni.
ITT OLVASHATÓ
HÁNYAN ROKKANNAK BELE MÉG AZ ORBÁN-FÉLE JÓTÉKONYKODÁSBA:
CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Gulyás Erika
2016.12.07.
A magyar miniszterelnököknek van érzékük az ajándékozáshoz. Ne tagadjuk, a baloldalon is értettek ehhez, de Orbán eheti pitiáner tízezer forintos Erzsébet utalványához képest sokkal magasabban szárnyalt például Horn Gyula fantáziája, amikor úgy gondolta, elérkezett a választási csomagküldés ideje. Ki ne emlékezne a nagy bejelentésre, hogy ’98 januártól a 65 év fölöttiek ingyen utazhatnak a MÁV összes vonalán, sőt az év kis forgalmú öt hónapjában a MALÉV járatain is. Jó, ez utóbbiból nem lett semmi, de mondjuk abból az orbáni ígéretből sem, hogy megőrzi a nyugdíjak értékállóságát és nem nyúl a kötelező magánpénztárakban összegyűlt pénzecskénkhez. Ezt szépen eltüntették, az értékállósággal meg épp most kezdenek egyre nagyobb bajok lenni.
Amikor az utóbbi években egyszer sem tudta eltalálni a nemzetgazdasági tárca, hogy mekkora infláció várható jövőre, de a túltervezés miatt az idősek jól jártak, senki nem háborgott. Csakhogy jövőre váratlanul alultervezték az áremelkedések mértékét, a bejelentett januári 0,9 százalékos nyugdíjemelés pedig a béketűrővé nevelt magyar öregeknél is kiverte a biztosítékot. Na pláne, mert a minimálbérek tényleg magas emelésekor a „régiekbe” bevillant az emlék, amikor még a svájci indexálással a béremeléseket is figyelembe vették a következő évi nyugdíjak kiszámításakor.
Az elrontott számok és a pocsék időzítés miatt valamit lépni kellett, mert a demensek kivételével másfél év távlatában még mindenki képes fejben tartani, hogy jól vagy rosszul járt az orbáni rendszerben. Márpedig nem szabad, hogy 2018 tavaszán valaki is azt merje végiggondolni, hogy a gyökerestől felforgatott jogosultsági rendszerrel hány százezer ember élete keseredett meg, a merev nyugdíjszabályokba hányan rokkantak bele, ráadásul az egy százalékot sem érte el az előző évi emelés. Nem, ezeket el kell felejteni és csakis arra lehet majd gondolni, milyen gondoskodók a mi őszülő és pocakosodó egykori fiatal demokratáink, akik az utóbbi hat évben szépen megalapozták a saját nyugdíjas éveiket, mert pontosan tudják, utánuk is jöhet egy ugyanilyen számító, cinikusan dörzsölt banda, amelyik addig trükközik a számokkal, míg rezsire sem futná a nyugdíjukból...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Gulyás Erika
2016.12.07.
A magyar miniszterelnököknek van érzékük az ajándékozáshoz. Ne tagadjuk, a baloldalon is értettek ehhez, de Orbán eheti pitiáner tízezer forintos Erzsébet utalványához képest sokkal magasabban szárnyalt például Horn Gyula fantáziája, amikor úgy gondolta, elérkezett a választási csomagküldés ideje. Ki ne emlékezne a nagy bejelentésre, hogy ’98 januártól a 65 év fölöttiek ingyen utazhatnak a MÁV összes vonalán, sőt az év kis forgalmú öt hónapjában a MALÉV járatain is. Jó, ez utóbbiból nem lett semmi, de mondjuk abból az orbáni ígéretből sem, hogy megőrzi a nyugdíjak értékállóságát és nem nyúl a kötelező magánpénztárakban összegyűlt pénzecskénkhez. Ezt szépen eltüntették, az értékállósággal meg épp most kezdenek egyre nagyobb bajok lenni.
Amikor az utóbbi években egyszer sem tudta eltalálni a nemzetgazdasági tárca, hogy mekkora infláció várható jövőre, de a túltervezés miatt az idősek jól jártak, senki nem háborgott. Csakhogy jövőre váratlanul alultervezték az áremelkedések mértékét, a bejelentett januári 0,9 százalékos nyugdíjemelés pedig a béketűrővé nevelt magyar öregeknél is kiverte a biztosítékot. Na pláne, mert a minimálbérek tényleg magas emelésekor a „régiekbe” bevillant az emlék, amikor még a svájci indexálással a béremeléseket is figyelembe vették a következő évi nyugdíjak kiszámításakor.
Az elrontott számok és a pocsék időzítés miatt valamit lépni kellett, mert a demensek kivételével másfél év távlatában még mindenki képes fejben tartani, hogy jól vagy rosszul járt az orbáni rendszerben. Márpedig nem szabad, hogy 2018 tavaszán valaki is azt merje végiggondolni, hogy a gyökerestől felforgatott jogosultsági rendszerrel hány százezer ember élete keseredett meg, a merev nyugdíjszabályokba hányan rokkantak bele, ráadásul az egy százalékot sem érte el az előző évi emelés. Nem, ezeket el kell felejteni és csakis arra lehet majd gondolni, milyen gondoskodók a mi őszülő és pocakosodó egykori fiatal demokratáink, akik az utóbbi hat évben szépen megalapozták a saját nyugdíjas éveiket, mert pontosan tudják, utánuk is jöhet egy ugyanilyen számító, cinikusan dörzsölt banda, amelyik addig trükközik a számokkal, míg rezsire sem futná a nyugdíjukból...
ITT OLVASHATÓ
HATÁRÁTKELÉS GYEREKSZEMMEL
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Gabuschka
2016.12.07.
„Egy ideje foglalkoztat a téma, hogy vajon a határátkelő szülők gyermekei hogyan élik meg egy másik országba való költözéssel együtt járó változást. Vajon kalandnak fogják-e fel az új életüket, vagy egy, a szülők által kötelezővé tett szükséges rossznak?
A 2004-es Európai Uniós csatlakozással a magyar állampolgárok számára is lehetővé vált, hogy eldöntsék, melyik Uniós államban szeretnének dolgozni, így sok gyerek a szüleikkel útra kelve nagyon fiatalon tapasztalta meg, hogy milyen egy másik országban élni.
Ennek természetesen vannak előnyei, mint például még egy nyelv magas - az ott töltött idő függvényében akár anyanyelvi - szintű elsajátítása, vagy annak a személyes megtapasztalása, hogy a világ sokszínű; változatos és egymástól különböző kultúrákból áll, amelyek (szerencsés esetben) békésen megférnek egymás mellett.
Hátránya akkor lehet, ha a gyermek traumaként éli meg, hogy kiszakadt a megszokott környezetéből. Ahogy a felnőttek, úgy már a gyerekek is különbözőek, van, aki jól fogadja a változásokat, vagy legalábbis nem bánja, de sokan nem szeretik, ha hirtelen egy másik kultúrába csöppennek.
Személy szerint én nagyon támogatom, hogy akinek van lehetősége, az költözzön a családjával akár csak egy évre külföldre, mert nem csak saját maga, hanem a gyerekek is értékes élettapasztalattal lesznek gazdagabbak.
A fent említett nyelvismeret mellett magabiztosabbak lesznek, hiszen nem csak az „új gyerekek” lesznek az óvodában vagy az iskolában, hanem az „új külföldi gyerekek”, akinek úgy kell megtalálniuk a helyüket a közösségben, hogy sem a szokásokat, sem a nyelvet nem ismerik igazán jól.
Szerettem volna, ha megszólalnak az érintett gyerekek, és elmesélik, hogy milyen benyomásokat szereztek a költözés és a beilleszkedés során, ezért összeállítottam egy kérdőívet. A beérkezett válaszok alapján készült ez a posztsorozat.
A gyerekek Brazíliától Ausztráliáig több országból is jelentkeztek (vagy a szüleik a nevükben), összesen tizenhatan töltötték ki az elküldött kérdőívet. A legfiatalabb válaszadó 4, a legidősebb 17 éves, így a képzeletbeli választóvonalat 13 évnél húztam meg, majd két részre csoportosítottam a résztvevő gyerekeket. A sorozat első két részében a 13 évesnél fiatalabb gyerekek mesélnek, a második kettőben pedig a 13 évesnél idősebbek válaszait ismerhetjük meg.
A visszaérkezett kérdőíveket olvasgatva a legszembetűnőbb különbség az a két csoport között, hogy míg a kisebbek inkább kalandnak fogják fel a költözést, és nem bánják a változásokat - amíg a mikrokörnyezetük változatlan marad (tehát a szűk család együtt van)-, addig az idősebb gyerekek már szeretnék saját maguk eldönteni, hogy hol éljenek.
Az ő esetükben a barátok, és a megszokott életük akár még fontosabb is lehet, mint az, hogy a családjuk közelében legyenek. Természetesen ez gyerekenként is eltérő, tehát nem minden egyes válaszadóra igaz egyenként.
A sorozat mostani, azaz első részében tehát a kicsiké lesz a szó - a legfiatalabb megkérdezett négy, a legidősebb tizenegy éves – akik ebben a részben mesélnek a kiutazásról, az első napokról és hogy mit találnak furcsának vagy szokatlannak az új otthonukban.
Volt, aki bőbeszédűen válaszolt, volt, aki csak egy-egy szóval, ám összességében számomra nagyon szórakoztató volt olvasni, hogy ki hogyan élte meg az első napokat, heteket és hónapokat. Először néhány szóban bemutatnám a válaszadó gyerekeket:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Gabuschka
2016.12.07.
Nagyon régi vágyam volt, hogy valahogy sikerüljön megmutatni, milyen is egy új országban letelepedni és új életet kezdeni – gyerekszemmel. Hiszen a felnőttek már rengeteg posztot írtak, sok mindent elmondtunk, de a gyerekek friss, őszinte látásmódja nekem hiányzott – eddig. Mert a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka bevállalta, hogy közösen végre megpróbáljuk megmutatni, milyen is a határátkelés gyerekszemmel. Hatalmas munkája van benne, de szerintem megérte, mer tényleg egészen különleges tartalom született. (És természetesen köszönet a megszólaló gyerekeknek, és szüleiknek, akik bevállaltak, hogy válaszolnak a kérdésekre!)
„Egy ideje foglalkoztat a téma, hogy vajon a határátkelő szülők gyermekei hogyan élik meg egy másik országba való költözéssel együtt járó változást. Vajon kalandnak fogják-e fel az új életüket, vagy egy, a szülők által kötelezővé tett szükséges rossznak?
A 2004-es Európai Uniós csatlakozással a magyar állampolgárok számára is lehetővé vált, hogy eldöntsék, melyik Uniós államban szeretnének dolgozni, így sok gyerek a szüleikkel útra kelve nagyon fiatalon tapasztalta meg, hogy milyen egy másik országban élni.
Ennek természetesen vannak előnyei, mint például még egy nyelv magas - az ott töltött idő függvényében akár anyanyelvi - szintű elsajátítása, vagy annak a személyes megtapasztalása, hogy a világ sokszínű; változatos és egymástól különböző kultúrákból áll, amelyek (szerencsés esetben) békésen megférnek egymás mellett.
Hátránya akkor lehet, ha a gyermek traumaként éli meg, hogy kiszakadt a megszokott környezetéből. Ahogy a felnőttek, úgy már a gyerekek is különbözőek, van, aki jól fogadja a változásokat, vagy legalábbis nem bánja, de sokan nem szeretik, ha hirtelen egy másik kultúrába csöppennek.
Személy szerint én nagyon támogatom, hogy akinek van lehetősége, az költözzön a családjával akár csak egy évre külföldre, mert nem csak saját maga, hanem a gyerekek is értékes élettapasztalattal lesznek gazdagabbak.
A fent említett nyelvismeret mellett magabiztosabbak lesznek, hiszen nem csak az „új gyerekek” lesznek az óvodában vagy az iskolában, hanem az „új külföldi gyerekek”, akinek úgy kell megtalálniuk a helyüket a közösségben, hogy sem a szokásokat, sem a nyelvet nem ismerik igazán jól.
Szerettem volna, ha megszólalnak az érintett gyerekek, és elmesélik, hogy milyen benyomásokat szereztek a költözés és a beilleszkedés során, ezért összeállítottam egy kérdőívet. A beérkezett válaszok alapján készült ez a posztsorozat.
A gyerekek Brazíliától Ausztráliáig több országból is jelentkeztek (vagy a szüleik a nevükben), összesen tizenhatan töltötték ki az elküldött kérdőívet. A legfiatalabb válaszadó 4, a legidősebb 17 éves, így a képzeletbeli választóvonalat 13 évnél húztam meg, majd két részre csoportosítottam a résztvevő gyerekeket. A sorozat első két részében a 13 évesnél fiatalabb gyerekek mesélnek, a második kettőben pedig a 13 évesnél idősebbek válaszait ismerhetjük meg.
A visszaérkezett kérdőíveket olvasgatva a legszembetűnőbb különbség az a két csoport között, hogy míg a kisebbek inkább kalandnak fogják fel a költözést, és nem bánják a változásokat - amíg a mikrokörnyezetük változatlan marad (tehát a szűk család együtt van)-, addig az idősebb gyerekek már szeretnék saját maguk eldönteni, hogy hol éljenek.
Az ő esetükben a barátok, és a megszokott életük akár még fontosabb is lehet, mint az, hogy a családjuk közelében legyenek. Természetesen ez gyerekenként is eltérő, tehát nem minden egyes válaszadóra igaz egyenként.
A sorozat mostani, azaz első részében tehát a kicsiké lesz a szó - a legfiatalabb megkérdezett négy, a legidősebb tizenegy éves – akik ebben a részben mesélnek a kiutazásról, az első napokról és hogy mit találnak furcsának vagy szokatlannak az új otthonukban.
Volt, aki bőbeszédűen válaszolt, volt, aki csak egy-egy szóval, ám összességében számomra nagyon szórakoztató volt olvasni, hogy ki hogyan élte meg az első napokat, heteket és hónapokat. Először néhány szóban bemutatnám a válaszadó gyerekeket:
ITT OLVASHATÓ
KRITIKA ÉS VALÓSÁG
SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.12.07.
Szerző: Tarski
2016.12.07.
...az a konkrét egyén, aki egy kormány cselekedeteit akarja értékelni, alapvetően két út közül választhat: vagy a realitásokat mondja ki, vagy pedig beáll egy politikai párt kampánya terjesztőjének. Azt az egyénnek kell eldöntenie, hogy ha bármelyik utat választja is, az mennyire egyeztethető össze a belső lelkiismeretével. Az én lelkiismeretemnek viszont az felel meg a legjobban, ha megpróbálom reálisan értékelni minden kormány tettét. Így arra következtetésre kell jutnom, hogy az Orbán-kormánynak is voltak és vannak pozitív intézkedései. Egy a valósághoz közelítő kritikának észre kell vennie azt, hogy például a családi adókedvezmény, a családi otthonteremtési kedvezmény és egyéb szociális intézkedések minden család számára jó intézkedések voltak, ezért annak pozitívumait nem szabad lebecsülni. Az már a politikai kritikához tartozhat, ha ezeknek a vélt, vagy kivételes esetekben létező hiányosságait vetjük a kormány szemére, mint például azt, hogy mindez csak a gazdagoknak kedvez, vagy a „csok” keretében adott tízmilliós kedvezmény nem elegendő egy lakás megvásárlására. Ez utóbbi önmagában igaz lehet, de ez a támogatás is elősegítheti egy új családi fészek kialakítását, amit viszont nyilvánvalóan pozitívan kell értékedlnünk. Ugyanígy egy a valósághoz közelítő kritikának el kell ismernie azt, hogy a társasági adó és vele együtt a társadalom biztosítási járulékok lecsökkentése, valamint a minimálbérek növelése elősegítheti a gazdaság fejlődését. Ez utóbbit a politikai kritika úgy állítja be, hogy sokak bére nemhogy emelkedne, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenni fog. Csakhogy bármikor és bármennyire is emelnék a minimális béreket, ugyanez a probléma mindig előállna. Tehát önmagában az adózási rendszer, nem pedig a minimális bérek emelése adja azokat az egyedi lehetőségeket, hogy némelyeknek csökkenhet a nettó keresete, de a nagy többségnek emelkedik a nettó jövedelme.
De hogy ne csupán az Orbán-kormányt dicsérjem, itt van példaként a Gyurcsány-kormány 2008-ban hozott intézkedése, amikor a gazdasági válság kirobbanásakor az IMF-től és az EKB-től vett fel jelentős hitelt. Ezzel stabilizálta a gazdaságot és finanszírozhatóvá tette a magyar költségvetés folyamatos kiadásait. Ezt is lehet ám rossz színben beállítani úgy, hogy ezzel a lépéssel a Gyurcsány- kormány a hazai gazdaságot a külföldi bankoknak tette kiszolgáltatottá. Holott itt is az történt, amit a korábbi eseteknél szintén láthattunk: egy pozitív hozadék, vagyis a várható gazdasági és politikai stabilitás érdekében beáldozták annak egy negatív hozadékát, tehát pénzügyi szuverenitást. Az pedig minden előbb említett esetben az egyén saját értékelése lehet, hogy ezeket a tényezőket minként értékeli. Ha ezekben a konkrét esetekben a pozitív hozadékokat fontosabbnak tekintik a negatívoknál, akkor számukra jó döntés született, fordított esetben viszont rossz döntésként fogják értékelni.
A nagy kérdés persze mindig ez: az ab ovo sokrétű és belső ellentmondásos intézkedések eredményei, vagy lehetséges eredményei közül melyeket preferálunk a kritikánk során. Azt-e, ami a társadalmi és egyéni fejlődést elősegítette, vagy elősegítheti, vagy azt-e, ami a dolgok természetéből adódóan szükségszerű rosszként előállt, vagy előállhat. Nyilván az is a vita tárgya lehet, hogy milyen intézkedéseket tartunk a társadalmi fejlődés motorjának és melyeket nem. Ha azonban a politikai kritikát tekintjük elfogadottnak és követendőnek, akkor mindig csak a rosszat fogjuk hallani a pártok kommunikációjában és az aktuális hatalmat mindig a nép ellenségének és a társadalmi fejlődés gátjának fogjuk tekinteni, pusztán csak azért, hogy egy másik politikai érdekcsoport hatalmi törekvéseit szolgáljuk. Időközben pedig mindig rájövünk arra, hogy az új hatalom lényegét tekintve semmivel sem különb a korábbinál, mindegyik a saját hatalmi törekvéseit tekinti elsődlegesnek. Az egész folyamat végén pedig egy rossz hangulatú, a politikából kiábrándult, hitehagyott, mindenkiben ellenséget látó társadalomban találjuk magunkat. Kell ez nekünk?
ITT OLVASHATÓ
A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER SAJÁTOSSÁGAI ÉS KIHÍVÁSAI
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2016.12.06.
Beszélünk, vitázunk – ki-ki vérmérséklete szerint – a nyugdíjakról, és van egy olyan benyomásom, hogy a megszólalók nagyobbik részének (már bocsánat), gőze nincs, miről beszél. És nemcsak a laikus érintett: a hivatásos kérdezők, megmondók jó része sincs tisztában pl. a magyar nyugdíjrendszer sajátosságaival. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy alapot teremtsek a valódi kérdések megvitatásának.
Ehhez nagy vonalakban fel kell vázolni a létező nyugdíjrendszerek sajátosságait.
A fejlett országokban (mert a „fejlődő” világban többnyire semmilyen időskori gondoskodás nincs) két rendszer létezik: a biztosítás alapú és a szolidaritás alapú nyugdíjrendszer. A biztosításra épülő rendszer alapelve, hogy a munkás évek alatt összegyűjtött befizetéseket üzleti befektetők fialtatják, és a nyugdíjakat ebből a haszonból fizetik ki. Nagy hátránya, hogy a befektetések értéke ingadozó, így a hasznuk sem állandó. Úgy tudom, a 2008-as világgazdasági válság nyomán az USA-ban százezrek maradtak mindenféle nyugellátás nélkül a bedőlt nyugdíjalapok miatt. Előnye viszont, hogy az átmenetileg (a befizető nyugdíjas korának eléréséig) szabad pénzek segítik a gazdaság növekedésének finanszírozását.
Magyarországon az ötvenes évek eleje óta a szolidaritás alapú nyugdíjrendszer működik. Nézzük ezt kicsit részletesebben, mielőtt azon háborgunk – vagy épp lelkendezünk -, hogy milyen az időskorúak helyzete.
A szolidaritás alapú rendszer annyit jelent, hogy a beszedett járulékokat azon nyomban kifizetik az épp nyugdíjban lévőknek. Magyarországon ugyan Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak hívták az intézményt, de a biztosításhoz nincs semmi köze. Leegyszerűsítve: csupán beszedi a járulékokat és kiosztja azokat az épp nyugdíjasoknak. Ebben a rendszerben a nyugdíj összegét a ledolgozott évek száma, és az elért életkereset alapján számítják ki. (Van persze néhány módosító tényező, de ezt most ne részletezzük.) Jellegzetessége még, hogy az ellátások feltételeit törvényben határozzák meg, amelyeket a mindenkori parlamenti többség hoz, így az időskorúak helyzete nagymértékben függ az aktuális törvényhozás többségétől.
Magyarországon csaknem negyven évig működött ez a rendszer, és nem is volt semmi baj, amíg a teljes foglalkoztatottság mellett ismeretlen volt a járulékfizetés elkerülése. Ráadásul az akkori idősek jó része nem volt nyugdíjjogosult. A hatvanas években például nem számították a munkás évek közé az 1945 előtt ledolgozott éveket, így pl. apukám alig tudta összeszedni a nyugdíjjogosultsághoz elég 10 évet. A falusi lakosságról nem is beszélve, akiknek döntő többsége csak a hatvanas, hetvenes években volt képes összeszedni a vidéki ipartelepítés kapcsán ezt a bűvös évtizedet. Igaz, rendkívül alacsony összegekkel, de a nyolcvanas évekre teljessé vált a nyugdíjrendszer. Ráadásul úgy, hogy az ekkorra már a szakszervezetek (SZOT) kezelésébe került társadalombiztosítási alapok jelentős többlettel rendelkeztek – vagyis több járulékot szedtek be, mint amennyit ki kellett fizetni a nyugdíjakra. Hová került a többlet? Kevesen tudják, de pl. a hetvenes években a nyugdíjkassza kötelezően jegyzett ún. lakásalap-kötvényeket (5%-os kamattal, amikor a létező infláció már a 10%-ot közelítette), amelyekből a lakótelepek építését finanszírozták.
Erre jött a rendszerváltás, amelynek rögtön az első öt évében megszűnt másfél millió munkahely. Ezzel persze a dolgozóktól levont járulék is. Nehezítette a helyzetet, hogy lehetővé vált a járulékok elkerülése a vállalkozásba való kényszerítéssel. De az is, hogy mintegy 300 ezer munkanélkülit – teljesen érthető és méltányolható módon – „szociális” indokokkal százalékoltak le. Így természetes, hogy brutálisan emelkedni kezdtek a befizetendő járulékok: ez ma 30% körüli. (2017-től valamelyest csökken.) Minden számítás, előrejelzés azt mutatja: a rendszer nem tartható...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Rátesi Margit
2016.12.06.
Beszélünk, vitázunk – ki-ki vérmérséklete szerint – a nyugdíjakról, és van egy olyan benyomásom, hogy a megszólalók nagyobbik részének (már bocsánat), gőze nincs, miről beszél. És nemcsak a laikus érintett: a hivatásos kérdezők, megmondók jó része sincs tisztában pl. a magyar nyugdíjrendszer sajátosságaival. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy alapot teremtsek a valódi kérdések megvitatásának.
Ehhez nagy vonalakban fel kell vázolni a létező nyugdíjrendszerek sajátosságait.
A fejlett országokban (mert a „fejlődő” világban többnyire semmilyen időskori gondoskodás nincs) két rendszer létezik: a biztosítás alapú és a szolidaritás alapú nyugdíjrendszer. A biztosításra épülő rendszer alapelve, hogy a munkás évek alatt összegyűjtött befizetéseket üzleti befektetők fialtatják, és a nyugdíjakat ebből a haszonból fizetik ki. Nagy hátránya, hogy a befektetések értéke ingadozó, így a hasznuk sem állandó. Úgy tudom, a 2008-as világgazdasági válság nyomán az USA-ban százezrek maradtak mindenféle nyugellátás nélkül a bedőlt nyugdíjalapok miatt. Előnye viszont, hogy az átmenetileg (a befizető nyugdíjas korának eléréséig) szabad pénzek segítik a gazdaság növekedésének finanszírozását.
Magyarországon az ötvenes évek eleje óta a szolidaritás alapú nyugdíjrendszer működik. Nézzük ezt kicsit részletesebben, mielőtt azon háborgunk – vagy épp lelkendezünk -, hogy milyen az időskorúak helyzete.
A szolidaritás alapú rendszer annyit jelent, hogy a beszedett járulékokat azon nyomban kifizetik az épp nyugdíjban lévőknek. Magyarországon ugyan Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak hívták az intézményt, de a biztosításhoz nincs semmi köze. Leegyszerűsítve: csupán beszedi a járulékokat és kiosztja azokat az épp nyugdíjasoknak. Ebben a rendszerben a nyugdíj összegét a ledolgozott évek száma, és az elért életkereset alapján számítják ki. (Van persze néhány módosító tényező, de ezt most ne részletezzük.) Jellegzetessége még, hogy az ellátások feltételeit törvényben határozzák meg, amelyeket a mindenkori parlamenti többség hoz, így az időskorúak helyzete nagymértékben függ az aktuális törvényhozás többségétől.
Magyarországon csaknem negyven évig működött ez a rendszer, és nem is volt semmi baj, amíg a teljes foglalkoztatottság mellett ismeretlen volt a járulékfizetés elkerülése. Ráadásul az akkori idősek jó része nem volt nyugdíjjogosult. A hatvanas években például nem számították a munkás évek közé az 1945 előtt ledolgozott éveket, így pl. apukám alig tudta összeszedni a nyugdíjjogosultsághoz elég 10 évet. A falusi lakosságról nem is beszélve, akiknek döntő többsége csak a hatvanas, hetvenes években volt képes összeszedni a vidéki ipartelepítés kapcsán ezt a bűvös évtizedet. Igaz, rendkívül alacsony összegekkel, de a nyolcvanas évekre teljessé vált a nyugdíjrendszer. Ráadásul úgy, hogy az ekkorra már a szakszervezetek (SZOT) kezelésébe került társadalombiztosítási alapok jelentős többlettel rendelkeztek – vagyis több járulékot szedtek be, mint amennyit ki kellett fizetni a nyugdíjakra. Hová került a többlet? Kevesen tudják, de pl. a hetvenes években a nyugdíjkassza kötelezően jegyzett ún. lakásalap-kötvényeket (5%-os kamattal, amikor a létező infláció már a 10%-ot közelítette), amelyekből a lakótelepek építését finanszírozták.
Erre jött a rendszerváltás, amelynek rögtön az első öt évében megszűnt másfél millió munkahely. Ezzel persze a dolgozóktól levont járulék is. Nehezítette a helyzetet, hogy lehetővé vált a járulékok elkerülése a vállalkozásba való kényszerítéssel. De az is, hogy mintegy 300 ezer munkanélkülit – teljesen érthető és méltányolható módon – „szociális” indokokkal százalékoltak le. Így természetes, hogy brutálisan emelkedni kezdtek a befizetendő járulékok: ez ma 30% körüli. (2017-től valamelyest csökken.) Minden számítás, előrejelzés azt mutatja: a rendszer nem tartható...
ITT OLVASHATÓ
NEM LENNE BAJ, HA VALAKI ENNEK A TAPLÓNAK ELMAGYARÁZNÁ
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.12.06.
Példaképem az anyaságban (mindenkinek más, ugye), a hanyatló Nyugatban és a kényszeres kommunistázásban (igen, Kövér Lászlóra gondolok néha meg-megállva) egy ideje – leginkább évek óta, mióta a fülkeforradalom áporodott szele pofán csapta és feljuttatta az uborkafa csúcsára – úgy viselkedik, mint aki folyamatos, de legalább szándékos szereptévesztésben él. Amennyiben rendszeresen összetéveszti az országnak házát, parlamentjét, köztiszteletre igényt tartó intézményét a saját tulajdonú és használatú lakásával, házával.
Ezért aztán úgy gondolja ő, hogy ha otthon nyugodtan a nappali közepére lehet hugyozni, legfeljebb anyu ejnybejnyézve kioszt egy-két sallert és kokit, akkor lehet a melóban is ugyanezt csinálni – lehetőleg rászarni a közös asztalra – házmesterkedés címszó alatt. És oda azt lehet beengedni és kilökdösni az ajtón, akinek nem tetszik a pofája. Sőt, folyamatosan lehet óbégatni is, hogy ez itt nem átjáróház, nem zsibvásár, hogy mindenféle népek szabadon jöjjenek-menjenek, megállítsanak, kérdezgessenek, esetleg mikrofont nyomjanak az ember arcába. Nem miközben a budin ül a Nemzeti Sporttal, hanem az arra szigorúan kijelölt helyen.
Kövér Lászlónak ez nem jön be, mert Kövér László házmester – aki valamilyen rejtélyes oknál fogva a tisztelt ház elnöke – sikítófrászt kap, midőn ellenzéki politikusok, vagy újságírók a munkájukat végzik ott, ahol (a rosszul beállított gyógyszeradag lehet a hibás) érzése szerint csak neki és a saját rokonainak lenne keresnivalójuk.
Én azt javaslom, nézzük meg a Mandiner mai kalandját Kövérrel és az elszabadult, pofátlan hatalmi arroganciával. A kérdés az volt: „és önre milyen hatással van a hatalom?” (3:45-től érdemes figyelni)...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.12.06.
Példaképem az anyaságban (mindenkinek más, ugye), a hanyatló Nyugatban és a kényszeres kommunistázásban (igen, Kövér Lászlóra gondolok néha meg-megállva) egy ideje – leginkább évek óta, mióta a fülkeforradalom áporodott szele pofán csapta és feljuttatta az uborkafa csúcsára – úgy viselkedik, mint aki folyamatos, de legalább szándékos szereptévesztésben él. Amennyiben rendszeresen összetéveszti az országnak házát, parlamentjét, köztiszteletre igényt tartó intézményét a saját tulajdonú és használatú lakásával, házával.
Ezért aztán úgy gondolja ő, hogy ha otthon nyugodtan a nappali közepére lehet hugyozni, legfeljebb anyu ejnybejnyézve kioszt egy-két sallert és kokit, akkor lehet a melóban is ugyanezt csinálni – lehetőleg rászarni a közös asztalra – házmesterkedés címszó alatt. És oda azt lehet beengedni és kilökdösni az ajtón, akinek nem tetszik a pofája. Sőt, folyamatosan lehet óbégatni is, hogy ez itt nem átjáróház, nem zsibvásár, hogy mindenféle népek szabadon jöjjenek-menjenek, megállítsanak, kérdezgessenek, esetleg mikrofont nyomjanak az ember arcába. Nem miközben a budin ül a Nemzeti Sporttal, hanem az arra szigorúan kijelölt helyen.
Kövér Lászlónak ez nem jön be, mert Kövér László házmester – aki valamilyen rejtélyes oknál fogva a tisztelt ház elnöke – sikítófrászt kap, midőn ellenzéki politikusok, vagy újságírók a munkájukat végzik ott, ahol (a rosszul beállított gyógyszeradag lehet a hibás) érzése szerint csak neki és a saját rokonainak lenne keresnivalójuk.
Én azt javaslom, nézzük meg a Mandiner mai kalandját Kövérrel és az elszabadult, pofátlan hatalmi arroganciával. A kérdés az volt: „és önre milyen hatással van a hatalom?” (3:45-től érdemes figyelni)...
ITT OLVASHATÓ
A (HM) VÉGBÉLSÁR EHETŐ
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.12.07.
Szerző: rezeda
2016.12.07.
A korábban bevezetett alaptanterv hatása még nem érvényesül, illetve más tesztek nem lettek olyan rosszak. Ez a magyarázata az oktatásért felelős államtitkárnak arra, hogy megálmodott iskolarendszerük hülyegyerekeket nevel. Illetve nem is azokat, mert mint Lázár óta tudjuk, inkább kicsihuszárokat, jó keresztényeket és tökös magyarokat.
Ez utóbbi két készséget és képességet azonban nem méri a PISA-teszt, amely különben is a hanyatló Nyugat egyik feledhető ármánya csupán, és fogalma sincs a magyar nép bonyolult lelkéről. Azt Harrach Péter szerint a kommentek mutatják meg leginkább. A főkeresztényt ezek olyannyira zavarják, hogy szóvá tette az ország házában, és azt is fölvetette, hogy tenni kell valamit a romlás ellen.
Harrach vigyori bácsi azt is mondta, hogy a kommentelők stílusa alpári, és azokban a másik ember gyűlölete töményen jelenik meg. Mellékesen megjegyezzük, hogy a másik ember gyűlölete a drágalátos kék plakátjaikon, a kormánypártok sajtótájékoztatónak nevezett hörgésein is meglehetős koncentráltan van jelen, ilyképp nem lenne haszontalan elgondolkozni azon, ki a hunyó igazándiból.
Viszont, ha tenni kell, akkor tenni kell, mint azt a vasárnapok bezárása is bizonyítja. Ha megvan a kellő elszántság, akkor nincs az az Isten, aki Harrach urat és drágalátos pártját megállíthatná, ez a kiváltság egyedül és kizárólag Orbán Viktort illeti, aki viszont maga is megváltó. Ezért imádkoznak érte és hozzá oly nagy buzgalommal.
És aki istenség, annak nincsen szüksége golyóálló mellényre, mint az kiderült. Ez is csak azért jutott eszembe, mert szóba került a törvényhozásban. Igaz, akit kérdeztek – a belügyminiszter úr -, az nem válaszolt rá, de megtette ezt a sajtósa, aki szerint: „Ez egy nagy marhaság. Orbán Viktor nem hord golyóálló mellényt.”
Megróhatnak, hogy csapongok itt a témák közt mindenféle rendszer nélkül, kérem, ne tegyék. Mindaz, amit szóba hozok, csupán egy-egy szelete annak az abszurdnak, amely Magyarországot jellemzi manapság, én csupán összeállítok belőle egy kedves tavaszi csokrot a zimankóban, leföstve, milyen eredményekkel jár, amikor Orbán Viktor győz. Amikor népének jó nagyon...
GERÉB ÁGNES - KULTURÁLIS-KÖZÉLETI BESZÉLGETÉS VEISZER ALINDÁVAL
HÍRTV
Szerző: Veiszer Alinda
2016.12.07.
Kulturális-közéleti beszélgetés Veiszer Alindával.
Az otthonszülés meghonosítója, aki évek óta a börtön fenyegetettségével él együtt. Nem csak a bíróság, hívei és ellenfelei is folyamatosan ítélkeznek felette
Vendég: Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, független bába.
ITT NÉZHETŐ MEG ÉS OLVASHATÓ
Szerző: Veiszer Alinda
2016.12.07.
Kulturális-közéleti beszélgetés Veiszer Alindával.
Az otthonszülés meghonosítója, aki évek óta a börtön fenyegetettségével él együtt. Nem csak a bíróság, hívei és ellenfelei is folyamatosan ítélkeznek felette
Vendég: Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, független bába.
ITT NÉZHETŐ MEG ÉS OLVASHATÓ
ENNYIT AZ "ELITELLENES LÁZADÁSRÓL"
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.12.06.
A liberális kommentárok és az amerikai elnökválasztást a világtendencia részeként láttatni akaró szélsőjobboldali propaganda szerint Trump győzelme az "elit" elleni lázadásról szól. Az "elitellenesség" azonban a szélsőjobb kódja. Eltakarja ennek a "világtendenciának" a lényegét. Trump leendő kormányzata mindennél jobban az elit tagjaira támaszkodik. A gyűlöletkeltés a hatalomra jutást szolgálta.
Az "elitizmus" ellentéte a "populizmus". Az elitellenesség populizmus. A populizmus azonban hazugság, olyan ígéretek tömege, amelyek soha nem teljesülnek. A kiindulópontja hamis, a célja megtévesztő. A populizmus a tényeket figyelmen kívül hagyó emberek mentsvára. Maga a hazugság, a populizmus életképtelen ígérethalmaz. Ez a mostani világtrend iránya. Megfeledkezve arról, hogy ez micsoda.
A hazugság az, hogy a népet a szélsőjobb képviseli, és azzal azonos. A népet pedig az "elit", a liberális demokratikus rendszer fosztja meg attól, hogy érvényesítse az akaratát, az "elit" sajtója és szabályai korlátozzák és nem engedik felszínre jutni az érdekeit. Ezért semmi mást nem kell tenni, mint az "elitet" elsöpörni, és akkor lesz igazi demokrácia és jólét. Ez a populizmus hazugsága. Ez a szélsőjobb ideológiája. A populizmus és az elitellenesség összeesküvés-elmélet.
A világ fasizálódását a szélsőjobb propagandája a lecsúszott középosztály jogos elégedetlenségének és elitellenes lázadásának mutatja. Ezzel fedi el valódi jellegét, és teszi elfogadhatóvá a nyilvánosság számára a szélsőjobboldal antiliberális programját. Miközben a rasszisták és antiszemiták pontosan tudják, miről van szó, és az "elit" kódja alatt mit támadnak.
Nagy elméletek születnek arról, hogy az elit elszakadt az alsóbb társadalmi rétegektől, amelyek ezt nem tűrik. Emiatt választanak "elitellenes" politikusokat. Azt állítják, hogy nem a populista demagógia térhódításáról van szó, s nem igaz, hogy rasszisták és antiszemiták lennének a politikai korrektséget elutasító politikusok támogatói. Mindössze arról van szó, hogy az elit a politikai korrektséggel korlátozza a véleményük szabadságát.
Ebből azonban egy szó sem igaz:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Bartus László
2016.12.06.
A liberális kommentárok és az amerikai elnökválasztást a világtendencia részeként láttatni akaró szélsőjobboldali propaganda szerint Trump győzelme az "elit" elleni lázadásról szól. Az "elitellenesség" azonban a szélsőjobb kódja. Eltakarja ennek a "világtendenciának" a lényegét. Trump leendő kormányzata mindennél jobban az elit tagjaira támaszkodik. A gyűlöletkeltés a hatalomra jutást szolgálta.
Az "elitizmus" ellentéte a "populizmus". Az elitellenesség populizmus. A populizmus azonban hazugság, olyan ígéretek tömege, amelyek soha nem teljesülnek. A kiindulópontja hamis, a célja megtévesztő. A populizmus a tényeket figyelmen kívül hagyó emberek mentsvára. Maga a hazugság, a populizmus életképtelen ígérethalmaz. Ez a mostani világtrend iránya. Megfeledkezve arról, hogy ez micsoda.
A hazugság az, hogy a népet a szélsőjobb képviseli, és azzal azonos. A népet pedig az "elit", a liberális demokratikus rendszer fosztja meg attól, hogy érvényesítse az akaratát, az "elit" sajtója és szabályai korlátozzák és nem engedik felszínre jutni az érdekeit. Ezért semmi mást nem kell tenni, mint az "elitet" elsöpörni, és akkor lesz igazi demokrácia és jólét. Ez a populizmus hazugsága. Ez a szélsőjobb ideológiája. A populizmus és az elitellenesség összeesküvés-elmélet.
A világ fasizálódását a szélsőjobb propagandája a lecsúszott középosztály jogos elégedetlenségének és elitellenes lázadásának mutatja. Ezzel fedi el valódi jellegét, és teszi elfogadhatóvá a nyilvánosság számára a szélsőjobboldal antiliberális programját. Miközben a rasszisták és antiszemiták pontosan tudják, miről van szó, és az "elit" kódja alatt mit támadnak.
Nagy elméletek születnek arról, hogy az elit elszakadt az alsóbb társadalmi rétegektől, amelyek ezt nem tűrik. Emiatt választanak "elitellenes" politikusokat. Azt állítják, hogy nem a populista demagógia térhódításáról van szó, s nem igaz, hogy rasszisták és antiszemiták lennének a politikai korrektséget elutasító politikusok támogatói. Mindössze arról van szó, hogy az elit a politikai korrektséggel korlátozza a véleményük szabadságát.
Ebből azonban egy szó sem igaz:
ITT OLVASHATÓ
KERESZTÉNYSÉGET MEG NEMZETI ÉRTÉKEKET TERMEL A MAGYAR OKTATÁS, CSAK TUDÁST NEM
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.12.06.
Kijött a legújabb PISA-jelentés, amelyet nagyjából így lehet összefoglalni: ha nem javítjuk meg az oktatási rendszerünket (de gyorsan!), generációk fognak elveszni, és évtizedekre előre leszögezhetjük, hogy rosszul fog teljesíteni az ország.
Az eredmények szerint a gyerekeink nem tudják az iskolában megszerzett tudást felhasználni a való életben.
A kormányzat pedig szabadkozik és mossa kezeit, pedig ebből az eredményből az látszik, hogy az 5 éve elfogadott köznevelési törvény se tudta megfordítani a romló tendenciákat. És látszik az is, hogy a 10 hónapja elkezdődött tanártüntetések követelései jogosak voltak. A Tanítanék mozgalmat és a tüntető tanárokat végre meg kéne hallgatnia a kormányzatnak, és valódi partnerként kezelni őket.
Mert azok a nevetséges kifogások, amikkel most az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) előállt az Index cikke szerint, inkább maguk is a borzasztó körülményeket magyarázzák. A minisztérium szerint a digitális teszt szokatlansága, és az magyarázhatja a rossz eredményeket, hogy nálunk magas a szegénység. Mi van?
Nem pont az lenne a 21. században az oktatás feladata, hogy a gyerekek digitális tudását elősegítse? Tényleg lehet mentő körülmény egy oktatási tesztnél az, hogy a gyerekek nem tanulták meg használni a digitális eszközöket? És tényleg lehet az mentő mondat, hogy nálunk magasabb a szegénység? Egy jó oktatási rendszer nem pont ezeket a hátrányokat küszöböli ki? Az nem maga az oktatási rendszer bukása, ha a minisztérium elismeri: a szegényebb gyerekek rosszabbul teljesítenek?
Az ember egyszerűen nem tudja nem idecibálni Lázár János alig egy hetes mondatait arról, hogy az iskola feladata a keresztény és nemzeti értékek átadása. Mert hát azt látjuk, hogy a valódi életre, a munkaerőpiacra való felkészítés nem annyira megy. De a kormány szerint nem is ez a lényeg, hanem a kereszténység meg a nemzet.
Soha ennél a kijelenténél, és az utána egy héttel kijövő PISA-eredményeknél nem látszott jobban, hogy mi a nemzet és a kereszténység feladata a Fidesz kormányzása alatt. Betoldani a lyukakat, amiket a szegénység, a jólét, az oktatás és az egészségügyi ellátás hiánya okoz. Megetetni az embereket a nemzeti- meg a keresztény bullshittel, a háborús logikával, az ellenségkép-gyártással, legalább addig sem foglalkoznak az összedőlő egészségüggyel, a ránk és a jövőnkre omló oktatással...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.12.06.
Kijött a legújabb PISA-jelentés, amelyet nagyjából így lehet összefoglalni: ha nem javítjuk meg az oktatási rendszerünket (de gyorsan!), generációk fognak elveszni, és évtizedekre előre leszögezhetjük, hogy rosszul fog teljesíteni az ország.
Az eredmények szerint a gyerekeink nem tudják az iskolában megszerzett tudást felhasználni a való életben.
A kormányzat pedig szabadkozik és mossa kezeit, pedig ebből az eredményből az látszik, hogy az 5 éve elfogadott köznevelési törvény se tudta megfordítani a romló tendenciákat. És látszik az is, hogy a 10 hónapja elkezdődött tanártüntetések követelései jogosak voltak. A Tanítanék mozgalmat és a tüntető tanárokat végre meg kéne hallgatnia a kormányzatnak, és valódi partnerként kezelni őket.
Mert azok a nevetséges kifogások, amikkel most az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) előállt az Index cikke szerint, inkább maguk is a borzasztó körülményeket magyarázzák. A minisztérium szerint a digitális teszt szokatlansága, és az magyarázhatja a rossz eredményeket, hogy nálunk magas a szegénység. Mi van?
Nem pont az lenne a 21. században az oktatás feladata, hogy a gyerekek digitális tudását elősegítse? Tényleg lehet mentő körülmény egy oktatási tesztnél az, hogy a gyerekek nem tanulták meg használni a digitális eszközöket? És tényleg lehet az mentő mondat, hogy nálunk magasabb a szegénység? Egy jó oktatási rendszer nem pont ezeket a hátrányokat küszöböli ki? Az nem maga az oktatási rendszer bukása, ha a minisztérium elismeri: a szegényebb gyerekek rosszabbul teljesítenek?
Az ember egyszerűen nem tudja nem idecibálni Lázár János alig egy hetes mondatait arról, hogy az iskola feladata a keresztény és nemzeti értékek átadása. Mert hát azt látjuk, hogy a valódi életre, a munkaerőpiacra való felkészítés nem annyira megy. De a kormány szerint nem is ez a lényeg, hanem a kereszténység meg a nemzet.
Soha ennél a kijelenténél, és az utána egy héttel kijövő PISA-eredményeknél nem látszott jobban, hogy mi a nemzet és a kereszténység feladata a Fidesz kormányzása alatt. Betoldani a lyukakat, amiket a szegénység, a jólét, az oktatás és az egészségügyi ellátás hiánya okoz. Megetetni az embereket a nemzeti- meg a keresztény bullshittel, a háborús logikával, az ellenségkép-gyártással, legalább addig sem foglalkoznak az összedőlő egészségüggyel, a ránk és a jövőnkre omló oktatással...
ITT OLVASHATÓ
TANODAMUTYI
HVG ONLINE
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.12.06.
Az ember azt várná, hogy legalább azon a területen nem uralkodik el a korrupció, amely a szegény gyerekek fölzárkóztatásáról szól. Hiába.
Az uniós források elérésének időszakához köthető, immár harmadik szakaszú tanodapályázat elbírálása után igencsak értetlenkedve nézett a tanodavilág a nyertesek listájára. A működő, egymással a Tanodaplatformban a módszertani fejlesztéseket közösen csiszolgató, hálózatot alkotó tanodákból legtöbben elutasítást kaptak. Ám nyertek olyan szervezetek, melyekről a szakma semmit sem tudott, sosem hallottunk rólunk, sokan még nem is olyan településekre írtak tanodapályázatot, ahol a célcsoportból van gyerek, ám némelyik több, volt aki 10 pályázat lebonyolítási jogát is elnyerte, egyenként kb. 30 millió forinttal. No és nyertek olyan egyházak is, amelyek épp arról híresültek el, hogy nem vesznek fel a célcsoportból gyerekeket, és ezért tanodájuk sem volt sosem. Mégis a bírálók szerint jobban tudják majd a tanodát megszervezni, mint az évek óta mellettük a szegregátumban dolgozó civilek.
Tanodamutyi. Setét Jenő adta a nevet egy tévéműsorban az egésznek, és el kell fogadjuk az elnevezését. Igaza van. Hogy abban a rettentően zárt és ezért befolyásolástól mentes rendszerben ez hogy történhet meg, itt nem firtatom.
Az ember ilyenkor, ilyen nyilvánvaló lelepleződés után azt gondolná, a logikus az, hogy visszahívják a pályázatot, és nem adják oda az ötmilliárd jelentős részét a zömében megkérdőjelezhető nyerteseknek. Hogy legalább ezen a területen, amely a szegény gyerekek fejlesztéséről szól, szorítsuk ki a korrupciót, a nyilvánvaló valótlanságokat.
De nem ez történt. Maradjon meg minden úgy, ahogy azt a bírálók gondolták. Nem baj, hogy olyan településen nyert két különféle szervezet tanodára, ahol egyetlen gyerek hátrányos helyzetű, vagy olyan település, ahol nincs is ilyen gyermek. Nem baj, hogy 100 ezer forintos tornafoglalkozások megtartása van a nyertes pályázatokban. Nem baj, hogy szegregáló iskolafenntartó nyert, és szervezhet tanodát az intézményében, miközben a települési állami iskola tanítja azokat a gyerekeket, akik a tanodapályázat célcsoportját alkotják. Ezek ma nem jelentenek problémát. Lebonyolítani, lezárni, adminisztratív módon leigazolni úgyis le lehet ezeket a pályázatokat, az meg, hogy az Unió, ahonnan finanszírozzák ezt, miért kérdez rá újra és újra a halmozottan hátrányos státuszú gyerekek változatlan helyzetére, kit érdekel? Aki rákérdez, az nyilván támad, hazudik, rágalmaz.... Megvan erre már az a kommunikációs rendszer, ami majd megválaszolja, adatokkal alátámasztva, hogy tulajdonképpen minden rendben van, sőt folyamatosan javul a helyzet.
A lázadozó tanodákkal azonban kezdeni kellett valamit. Lett hát hirtelen még kétmilliárd forint. Azt (is) igazolandó, hogy a kormány erőn felül is vállal a szegény gyerekekért. No, és remélve, hátha végre leszállnának már az előző értékelés piszkálgatásáról. A megfelelő kommunikációval pedig jól jönnek ki ebből is. A tanodavilág megnyugszik, hiszen, ha nem is az eredeti támogatással, de mégiscsak kapnak valamit. A kötelezettségszegési eljárás vizsgálatakor pedig még lehet mutatni is: annyira fontos a kormányzatnak ez, hogy még többet szán rá. Önerőből is.
A kiírás pedig rafinált volt újra: hogy ne jusson eszébe senkinek rámozdulni, csak azok pályázhatnak, akik most beadták, de nem nyertek, és ezzel egy időben igazolni tudják, hogy korábban kizárólag TÁMOP-os pályázat keretében volt tanodájuk. Próbáltam érteni, miért lett ez szempont, de azon kívül, hogy így mi nem pályázhatunk, más logikát nem találtam. Azt hiszem, egyetlen működő tanodaként maradunk ki, mivel a működést a kiírás szerint a TÁMOP-os előélet igazolhatja csak. Nekünk pedig olyan nem volt, előzőleg sem kaptunk támogatást...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.12.06.
Az ember azt várná, hogy legalább azon a területen nem uralkodik el a korrupció, amely a szegény gyerekek fölzárkóztatásáról szól. Hiába.
Az uniós források elérésének időszakához köthető, immár harmadik szakaszú tanodapályázat elbírálása után igencsak értetlenkedve nézett a tanodavilág a nyertesek listájára. A működő, egymással a Tanodaplatformban a módszertani fejlesztéseket közösen csiszolgató, hálózatot alkotó tanodákból legtöbben elutasítást kaptak. Ám nyertek olyan szervezetek, melyekről a szakma semmit sem tudott, sosem hallottunk rólunk, sokan még nem is olyan településekre írtak tanodapályázatot, ahol a célcsoportból van gyerek, ám némelyik több, volt aki 10 pályázat lebonyolítási jogát is elnyerte, egyenként kb. 30 millió forinttal. No és nyertek olyan egyházak is, amelyek épp arról híresültek el, hogy nem vesznek fel a célcsoportból gyerekeket, és ezért tanodájuk sem volt sosem. Mégis a bírálók szerint jobban tudják majd a tanodát megszervezni, mint az évek óta mellettük a szegregátumban dolgozó civilek.
Tanodamutyi. Setét Jenő adta a nevet egy tévéműsorban az egésznek, és el kell fogadjuk az elnevezését. Igaza van. Hogy abban a rettentően zárt és ezért befolyásolástól mentes rendszerben ez hogy történhet meg, itt nem firtatom.
Az ember ilyenkor, ilyen nyilvánvaló lelepleződés után azt gondolná, a logikus az, hogy visszahívják a pályázatot, és nem adják oda az ötmilliárd jelentős részét a zömében megkérdőjelezhető nyerteseknek. Hogy legalább ezen a területen, amely a szegény gyerekek fejlesztéséről szól, szorítsuk ki a korrupciót, a nyilvánvaló valótlanságokat.
De nem ez történt. Maradjon meg minden úgy, ahogy azt a bírálók gondolták. Nem baj, hogy olyan településen nyert két különféle szervezet tanodára, ahol egyetlen gyerek hátrányos helyzetű, vagy olyan település, ahol nincs is ilyen gyermek. Nem baj, hogy 100 ezer forintos tornafoglalkozások megtartása van a nyertes pályázatokban. Nem baj, hogy szegregáló iskolafenntartó nyert, és szervezhet tanodát az intézményében, miközben a települési állami iskola tanítja azokat a gyerekeket, akik a tanodapályázat célcsoportját alkotják. Ezek ma nem jelentenek problémát. Lebonyolítani, lezárni, adminisztratív módon leigazolni úgyis le lehet ezeket a pályázatokat, az meg, hogy az Unió, ahonnan finanszírozzák ezt, miért kérdez rá újra és újra a halmozottan hátrányos státuszú gyerekek változatlan helyzetére, kit érdekel? Aki rákérdez, az nyilván támad, hazudik, rágalmaz.... Megvan erre már az a kommunikációs rendszer, ami majd megválaszolja, adatokkal alátámasztva, hogy tulajdonképpen minden rendben van, sőt folyamatosan javul a helyzet.
A lázadozó tanodákkal azonban kezdeni kellett valamit. Lett hát hirtelen még kétmilliárd forint. Azt (is) igazolandó, hogy a kormány erőn felül is vállal a szegény gyerekekért. No, és remélve, hátha végre leszállnának már az előző értékelés piszkálgatásáról. A megfelelő kommunikációval pedig jól jönnek ki ebből is. A tanodavilág megnyugszik, hiszen, ha nem is az eredeti támogatással, de mégiscsak kapnak valamit. A kötelezettségszegési eljárás vizsgálatakor pedig még lehet mutatni is: annyira fontos a kormányzatnak ez, hogy még többet szán rá. Önerőből is.
A kiírás pedig rafinált volt újra: hogy ne jusson eszébe senkinek rámozdulni, csak azok pályázhatnak, akik most beadták, de nem nyertek, és ezzel egy időben igazolni tudják, hogy korábban kizárólag TÁMOP-os pályázat keretében volt tanodájuk. Próbáltam érteni, miért lett ez szempont, de azon kívül, hogy így mi nem pályázhatunk, más logikát nem találtam. Azt hiszem, egyetlen működő tanodaként maradunk ki, mivel a működést a kiírás szerint a TÁMOP-os előélet igazolhatja csak. Nekünk pedig olyan nem volt, előzőleg sem kaptunk támogatást...
ITT OLVASHATÓ