Szerző: Kabai Domokos Lajos
2016.12.06.
Mintha a magyar ellenzék vezette volna Vlagyimir Putyin orosz államfő beszédíróinak kezét. Természetesen, képtelenség ez a feltételezés. Ám a december 1-jén, a szövetségi gyűlésben elmondott szónoklat számos mondata, témaköre, a témakörök sorrendjében kifejeződő hangsúlyok nagyban emlékeztetnek azokra a felvetésekre, amelyekkel a hazai ellenzéki pártok oly gyakran bombázzák az Orbán-rezsim vezetőit. Ez esetleg azt jelezheti: bár Putyint és Orbánt is autoriter vezetőnek tekintik bírálóik, legalábbis el kell gondolkozni azon, lehet-e ténylegesen is párhuzamot vonni tevékenységük között. (Az elhangzottak orosz, illetve angol változata itt érhető el.)
Az orosz államfő a hetvenperces év végi üzenetének döntő részét az oroszországi belpolitikai kérdéseknek szentelte. (A külpolitikai vonatkozásokat előző jegyzetemben foglaltam össze.) Putyin azzal a gondolattal kezdte és zárta beszédét, hogy bár korántsem mindenki elégedett az országban, de az emberek többsége megérti a nehézségek okát, és meggyőződésük, hogy közös erőfeszítéssel túl lehet lenni rajtuk. Azzal számolnak, hogy lehetőség nyílik az önmegvalósításra, a vállalkozói, az alkotói, a polgári célok elérésére. A közvetlen demokrácia intézményeinek fejlesztése, köztük a parlamenti választásokon a pártok és a jelöltek közötti verseny erősödése, igazolja ezt a feltételezést. Putyin kiemelte:
„Nem valamiféle dogmákról, látszat és hamis egységről van szó, még kevésbé egy meghatározott világnézet kikényszerítéséről. Annál kevésbé, mert erre már volt példa a történelmünkben, s mi nem akarunk visszatérni a múltba. (…) Sem a kultúrában, sem a politikában, sem a tömegmédiumokban, sem a társadalmi életben, sem a gazdasági kérdésekről folyó vitákban nem tilthatja be senki a gondolkozás szabadságát, s hogy nyíltan megfogalmazza álláspontját”.
Hallottunk már efféle politikusi beszédeket – legyinthet minderre valaki. És tényleg hallottunk.
Ezzel együtt, 2016 végén, Moszkvában, a Nagy Kreml-palota György-termében mégiscsak elhangzottak ezek a szavak az államfő szájából. Igaz, azzal a megszorítással, hogy egy részekre szakadt társadalomban, egy olyan parlamenttel, ahol az eredményekre koncentráló tevékenység helyett az ambíciók versengése és terméketlen szőrszálhasogatás folyik, lehetetlen jelentős stratégiai célokat elérni. Nyilván az orosz dumára gondolt Putyin, amikor ezeket mondotta, de ennél tovább nem ment a saját parlament bírálatában. De talán főleg Ukrajnára (is) célzott, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy
„az utóbbi időben több országban megfigyelhettük, hogy az ilyen helyzetek nyitottak utat kalandoroknak, államcsínyeknek, végső soron az anarchiának. Ezeknek mindenütt ugyanaz lett a következményük: emberi tragédiák, áldozatok, hanyatlás, pusztulás, elkeseredettség”. Ezen a ponton viszont emlékeztetnie kellett arra is, hogy „A most beköszöntő 1917-es esztendő az oroszországi februári és októberi forradalom századik évfordulója. Ez a terhes alkalom még egyszer arra ösztönöz, hogy az oroszországi forradalmak sajátos természetére és okaira irányítsuk a figyelmet. De nem csak a történészekét és a tudósokét. Az oroszországi társadalom egésze igényli az események tárgyszerű, becsületes, mély elemzését”. Az államfő Alekszej Loszev orosz-szovjet filozófus gondolatát adta meg ehhez útmutatóként. Lényege: bármi is történt, egy hazafi számára ez a haza része. A történelmi leckéknek a megbékélést, a máig elért társadalmi, politikai, polgári egyetértést kell szolgálniuk, mert „egységes nép vagyunk, egy nép vagyunk, Oroszország számunkra egy”.
Nem megmondtam már az elején, hogy kérdéses a teljes párhuzam Orbán és Putyin között?
A beszéd ezt követő részében az emberre irányította a figyelmet az orosz elnök: „Erőfeszítéseink a hagyományos értékek, a család megerősítésének támogatására irányulnak, a demográfiai programokra, a természeti környezet, az egészség megőrzésére, az oktatás, a kultúra fejlesztésére”. Erre utaltam fentebb, amikor arra céloztam, hogy a magyar demokratikus ellenzék ugyanezeknek a területeknek a középpontba állítását követeli az Orbán-kormánytól. Szó se róla, szép szavakban idehaza sincs hiány, miközben ezektől a területektől évről-évre jelentős összegeket von el a kabinet. Ráadásul úgy, hogy a rendelkezésre álló pénzt inkább a kiváltságos rétegekhez csoportosítja, s ezzel egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorja az eleve hátrányban lévőket.
Hogy ez aztán Oroszországban is így történik-e, idővel kiderül. Mindenesetre tény, hogy Putyin beszédének kiemelt részeiben az alábbi témakörökkel foglalkozott:
