- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.11.25.
Mai hír az is, hogy az Orbán nevű nem ám meszelt falak közé költözik a Várba – ezen a ponton jön Lázár János és a híresen cinikus mosolyával kijelenti, hogy a félisten sehová sem költözik, mert a Cinege utcában igen jól érzi magát (szerencse, hogy azt is mi fizethetjük) -, hanem aranyszállal és selyemmel átszőtt tapéták közé. Állítólag 362 millió forintunkba fog kerülni az, hogy 3,3 millió magyar miniszterelnöke a kurvadrága selyemtapétával harmonizáló függönykompozíció (isten bizony így van a közbeszerzési tájékoztatóban), hokedli és lábtartó zsámoly, vagy mi a búbánatos franc közepén trónolva zabálja a marhapörköltet egy szál villával és kézben tartott uborkát harapjon hozzá hersegve.
Mert a kicsi Viktort szerető szülei seprűnyéllel verték, ha nem aranyszálas selyemtapéták között múlatta az időt. Az Orbán nevű ember valójában az angol anyakirálynő, csak még nem merték ezt nekünk elárulni. Amennyiben mégsem, fel nem foghatom, hogy fér rá a pofájára ez a végtelen rongyrázás egy döglődő országban. Azt főleg nem értem, hogy azok, akik rajonganak érte – nem, nem a politikusi teljesítményét tartják nagyra, nem az emberi nagyságát, a szellemi képességeit, a gondolkodásmódját tisztelik -, akik ájultan zuhannak a macskakőre, valahányszor a bálvány böfög egy öblöset, hogyan képesek egyszerre több, a végtelenben sem találkozó párhuzamos valóságot kezelni.
Hogy jön nekik össze az amerikai elnökkel csacsogó Orbán azzal az Orbánnal, aki nemrégiben még üvöltve követelte, hogy Amerika ne ugasson bele a szuverén magyar büszkeségbe? Elmúlt a büszkeség, vagy mi van? De nézzünk egy sokkal triviálisabb példát. Hogy passzol össze a hívek fejében a sokmilliárdos költségen luxusbudoárrá alakított miniszterelnöki sasfészek, a kurvadrága tapéta és ez...
ITT OLVASHATÓ
