Szerző: Bősz Anett
2016.11.22.
Családon belüli - főképp nők és gyermekek sérelmére - elkövetett erőszakos bűncselekmények tömkelege lát napvilágot az utóbbi hónapokban, még sincs értelmes cselekvés. Nincs prevenció, a védett házak férőhelyei messzemenőkig elégtelenek, a jelzőrendszerek nem működnek, a hatóságok tétlenek, a társadalom pedig a tizedét sem látja annak, ami valójában zajlik, holott ha valaminek nyilvánosságot kéne kapnia, akkor az ez. Nagyon nagy a baj, de a tétlenség mellett azért akad más is. Áldozathibáztatástól elkezdve, az álszentségen át, a hatékonyságnövelés helyett javasolt középkori büntetés-végrehajtásig. Jó lenne már egyszer eldönteni, hogy Európához akarunk tartozni.
A Jobbik javaslatának megvalósulása a középkorba taszítaná a magyar társadalmat a büntető törvénykönyv módosításával. A szélsőjobboldali párt szemlélete - és a formális logika - alapján a lopásért kézlevágás, gyilkosságért halálbüntetés járna? Akinek a büntetésről és a büntetés-végrehajtásról a megtorlás jut eszébe, az nem érti az európai jogfejlődést, és azzal a felelősséggel játszik, hogy a társadalomban akár jogosan keletkezett indulatokat valamifajta közösségi bosszúállásban vezesse le. Ezzel viszont valós problémáról terelődik el a figyelem.
Elsődleges feladat, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések magakadályozása és megelőzése érdekében meg kell tenni mindent. Nem pusztán jogszabályok, de intézményi keretek és tettek formájában is. Hazánkban becslések szerint 300.000 érintett gyermek lehet, de az ügyek egy százaléka sem kerül bíróságra. A megelőzés, a hatósági eljárás és az igazságszolgáltatás terén kell erősödni.
Ehhez nagyobb törvényi és intézményi védelemre is szükség van. A gyermekek elleni szexuális erőszak visszaszorítása érdekében a - 2010-ben Magyarország által már aláírt, tavaly ratifikált – Lanzarote-i Egyezményt végre kell hajtani, tényleges jogi és intézményi keretrendszer változtatással küzdeni azért, hogy minél kevesebb gyermeket bántalmazzanak. Hatékonyabbá kell tenni a gyermekvédelmi szolgálatot és a prevenciót – a távolságtartás intézményének megerősítésével -, és gondoskodni kell róla, hogy az elkövetők valóban eljussanak a bírósági felelősségre vonásig, aztán pedig a börtönbüntetésig.
A jogi értelemben vett felelősségre vonás jelenleg mértéktelenül enyhe az elkövetett bűnökhöz képest. A legtöbb nemi erőszak családon belül történik, - a leggyakoribb tipikus elkövető rokon, házastárs, élettárs vagy közeli barát – a rémtettek több mint 99%-ára nem derül fény, amelyre mégis, ott is gyakran megjelenik az áldozathibáztatás attitűdje, és az, hogy még a bíró is nehezen hisz az áldozatnak vagy törvényes képviselőjének. Vannak szexuálisan molesztált gyermekek, akiket hosszú éveken át faggatnak szakemberek, hogy kiderítsék, tényleg megtörtént-e velük, amit mesélnek a saját zaklatásukról, aztán a bíróság bizonyíték hiányában ejti az ügyet...
