- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.11.19.
Miközben bizonyára ez is benne van a történetben, én sokkal súlyosabb okokat látok a háttérben. Igaz, hogy önmagában az is eléggé drámai, amikor az emberekből kipusztul a szolidaritás, de szerintem itt nem erről van szó. Akiben nincsen késztetés arra, hogy segítsen a nála nehezebb helyzetben lévőkön, a kiszolgáltatottakon, abban nem volt meg eddig sem. Mindenkinek szíve joga a döntés és szíve joga azt gondolni, hogy nem az ő feladata segíteni másokon.
Ha összességében kevesebb a segítő szándék, kevesebb az adomány, annak szerintem az az elsődleges oka, hogy miközben a rászorulók száma nem csökken, azoknak az aránya a társadalmon belül fogy, akik képesek és akarnak segíteni. Egyszerűbben: fogy az erő. Anyagilag, fizikailag, mentálisan. Azok, akik segítettek eddig is, sok esetben maguk is átkerülnek arra az oldalra, ahol már nekik lenne szükségük segítségre.
Tapasztalataim szerint döntően nem a jómódú emberek érzékenyek a mások bajaira, hanem azok, akik maguk is a határon billegnek. Nem a tehetős család mond le egy hétvégi wellnesses habzsidőzsi áráról, hogy a nincsteleneknek adja. A kevés pénzt szigorúan beosztó család mond le az ablakcseréről, a konyha kifestéséről, vagy egy új kávéfőzőről (jó lesz még a kotyogó egy évig), hogy a nála is nehezebb körülmények között élő társain segíthessen.
Nem a szolidaritás fogy, hanem a pénz. Sokaknak már nincsen miből adni. A középréteg egyre gyorsuló ütemben csúszik le, szegényedik el. A helyükbe benyomuló újgazdagok sok esetben nem találkoznak a valódi szegénységgel és nem is hiszik el, hogy létezik ilyen. Az ő környezetükben nincs nyomorgó ember, ők is boldogulnak, egyre jobban megy. Ezért úgy gondolják, hogy ezt más is megtehetné, csak éppen lusta, nemtörődöm, inkább másoktól várja a segítséget. Tőle aztán várhatja, neki sem adott soha, senki, semmit ingyen, ő sem ad...
ITT OLVASHATÓ
