KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Szerző: Ráczkevy Miklós
2016.10.22.
...Szóval. 1987-ben jelent meg a Beszélő című szamizdatban (érdemes lesz lassan újra feleleveníteni e szép és nemes hagyományt) Kis János híres röpirata, a Kádárnak mennie kell. Azért lett ez az írás a rendszerváltás talán legfontosabbika, mert egyrészt leszámolt sok hamis illúzióval, leszámolt a szocializmus megjavíthatóságának ábrándjával, az „emberarcú szocializmus” hazugságával; másrészt kijelölte a rendszerváltás kiindulópontját: a rendszer névadójának kell távoznia egész rendszerével együtt. Azt mondta Kis, hogy legelébb ennek kell alárendelni mindent; persze, fontos, hogy mit gondolnak különböző csoportok, pártok egészségügyről, oktatásról, adórendszerről, de csak Kádár távozása után. Olyan – egymástól egyébként fényévekre álló – emberek fogadták el ezt akkor, mint Csurka István és Haraszti Miklós, Pető Iván és Bíró Zoltán, Magyar Bálint és Für Lajos.
Most, 2016-ban ugyanez a helyzet. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Orbán-rendszer megreparálhatatlan, itt már nem egy-két alkatrész cseréjére van csak szükség. Az „emberarcú fideszes” ugyanúgy hazugság, mint a „szocialista” (azért a Pokorni más, a Martonyi úgysem engedné – mondogattuk magunknak… hát, lószart, mama!) Persze, fontos az is, hogy egyes szakpolitikákról ki, mit gondol (megjegyzem: szerintem Szél, Szigetvári és Gyurcsány olyan 80-90%-ban hasonlóan gondolkodnak ezekről) de most minden, de tényleg minden energiát a rendszerváltásra kell fordítani. Orbánnak mennie kell: ez a kiindulópont! Ebben a munkában pedig mindenkire szükség van – tetszik, nem teszik (nem tetszik, egyébként) – még a Jobbikra is. Aki ebbe a munkába nem áll bele, az – mégha akaratlanul is, de – a Fidesz szekerét tolja. Erről egyébként az LMP-vel kapcsolatban városszerte terjengenek pletykák, ezeknek természetesen – legalábbis egyelőre – semmilyen hitelt nem adunk.
A végére egy jótanács: ha valaki 2016-ban, az Orbán-rendszer hatéves ámokfutása után (és most nem kezdek hosszú felsorolásba alaptörvénytől, NER-től, magánnyugdíjpénztáraktól kezdve a civilek zaklatásán, oktatás szétverésén, az egészségügy lezüllesztésén keresztül a stadionokig, kisvasútig, helikopterezésig, Népszabadságig; és a sor immár a végtelenségig folytatható…) még mindig úgy gondolja, hogy Gyurcsány és Orbán ugyanannak a lapnak, ugyanannak az érmének a két oldala, annak nem érdemes ezzel a politikának nevezett izével túl sokat foglalkoznia, mindenki jobban jár – elsősorban ő maga – ha valami más hobbit keres magának.
ITT OLVASHATÓ
2016. október 22., szombat
HAT FIATAL ÉLET A SZABADSÁG OLTÁRÁN
POLIPRAKTIKA BLOG
Szerző: Herczeg Sándor
2016.10.22.
Szerző: Herczeg Sándor
2016.10.22.
Volt, akit csak úgy ismertek: „Kócos”. Akadt, aki önkéntesként a sebesülteket igyekezett menteni. Nem mindig ismerték a veszélyt, talán fel sem mérték. Nem mindegyikük volt makulátlan előéletű, de sorsuk 1956-ban egy irányba mutatott és végül életüket adták azért, amiben hittek.
Az 1956-os forradalom után kivégzettekről számtalan történeti forrás áll rendelkezésre, hiszen a visszaemlékezések és a peranyagok ma már jórészt hozzáférhetők. Sokkal kevesebb nyom maradt azonban azok után, akik az utcai harcok során vesztették életüket, több esetben akár ismeretlenek is maradtak, noha több ezer emberről van szó. A folyamatosan mozgó és személyi összetételükben változó egyes csoportokról is sok történelmi munka született, de a téma korántsem lezárt. Nem is vállalkozhatom elemzésre, de az utókor számára mégis érdemes néhányukat bemutatni, hiszen ők nemhogy a szabadságot, de a forradalom végét sem érhették meg...
NINCS JÖVŐKÉP A MÚLTUNK NÉLKÜL!
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Ur Anita
2016.10.22.
Szerző: Ur Anita
2016.10.22.
Sokszor hallom a coaching-ügyfeleimtől egy aktuális téma kapcsán: Én lezártam a múltat, ami elmúlt elmúlt, nem akarok többet foglalkozni vele. Nézzük, mi lesz a jövőben, azért vagyok itt, hogy továbblépjek! Egyrészt nagyon dicséretes a szándék és a tudatos lépések annak érdekében, hogy pozitív, jövő-orientált hozzáállással, lendületet és ötleteket gyűjtve vágjunk egy új életszakaszba - másrészt biztos vagyok abban, hogy a múlt értékeit érdemes felismerni és elismerni, aztán pedig továbbvinni a saját tervezett jövőnkbe. Hogyan? Erre mutatok egy jól használható, egyénileg is alkalmazható modellt!
Én nem úgy látom a saját eddigi életemet, mint teljesen különböző, az előzővel köszönőviszonyban sem levő szakaszok sorozatát. Bizonyos szempontból persze óriási változás egy új munkaterület, egy (két) gyermek születése, más városba költözés stb. - de mindegyikben én voltam jelen. A közös nevező én magam vagyok. Nem tudom a semmiből megalkotni a saját jövőmet, hiszen soha nem tiszta lappal indulok, hanem tapasztalatokkal, megélésekkel, elért eredményekkel, leküzdött akadályokkal, és igen: a kudarcaimmal - azok is az enyémek. Hiba lenne a kukába hajítani és a továbblépéshez nem használni azt a rengeteg, már belsővé tett és erőfeszítéssel, kitartással megszerzett tudást, élményt, kapcsolatot, ami az előző életszakaszom része volt. Nem kell mindennel és mindenkivel szakítanom, aki a "régi életemhez" kötődik, hiszen tudok belőle építkezni, növeli a magabiztosságomat, biztonsági hálót sző körém. Magammal viszem, ami arra érdemes és a régi helyén hagyom azt, ami nem lenne jó útitársam a tervezett jövőmben...
ORBÁN SZOMSZÉDSÁGÁBAN IS BEVÁSÁROLT AZ FBI ÁLTAL KŐRÖZÖTT SZAUDI MILLIÁRDOS
ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Csikász Brigitta
2016.10.22.
Hogy ezzel a szomszédsággal akár kockázatot is vállalhatott a magyar kormányfő, azt az Együtt párt alelnöke, a párt V. kerületi önkormányzati képviselője, Juhász Péter hozta nyilvánosságra a Facebook oldalán október elején.
„Már Pintérnek is kínos Tiborcz István, a miniszterelnök vejének üzleti partnere” megjegyzéssel vezette fel az ellenzéki politikus azt a birtokába került levelet (PDF), amelyet Pintér Sándor belügyminiszter írt a Szaúd-Arábiai királyság nagykövetének, Mohammed Abdulhadi Almatrafinak október 3-án, hogy hivatalos álláspontjukat kérje Ghaith Pharaonnal kapcsolatban...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Csikász Brigitta
2016.10.22.
A magyar belügyminiszter, és így a kormány is tudott arról, hogy az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda keresi Ghaith Pharaon szaudi milliárdost, mert az FBI az üzletember „tevékenységéről, esetleges Magyarországra történő beutazásáról soron kívüli értesítést kért”. Ez abban a levélben szerepel, amelyet Pintér Sándor írt a Szaúd-Arábiai királyság nagykövetének, álláspontjukat tudakolva. Mint a Magyar Narancs megírta, Pharaont nem lehetetlen megtalálni, az egyik cége ugyanis Orbán Viktor kormányfő szomszédságában vett ingatlant.
A terrorszervezetek által használt pénzügyi hálózattal kapcsolatban álló és az FBI által körözött milliárdos szaudi üzletember, Ghait Pharaon egyik cége, a Pharaon-Delta Kft. vette meg az Orbán Viktor szomszédságában található Cinege utcai ingatlant, a miniszterelnök házával szemközti villát – írja legfrissebb számában a Magyar Narancs.
A társaság tulajdonosa Ammar M. A. Abu Namous, aki – mint korábbi cikkeiben az Átlátszó is beszámolt róla –, Ghaith Pharaon szaúdi milliárdos üzletember ügyvédje és megbízottja. Namous számos Pharaon-céget tulajdonol és ügyvezet Magyarországon.
„Már Pintérnek is kínos Tiborcz István, a miniszterelnök vejének üzleti partnere” megjegyzéssel vezette fel az ellenzéki politikus azt a birtokába került levelet (PDF), amelyet Pintér Sándor belügyminiszter írt a Szaúd-Arábiai királyság nagykövetének, Mohammed Abdulhadi Almatrafinak október 3-án, hogy hivatalos álláspontjukat kérje Ghaith Pharaonnal kapcsolatban...
ITT OLVASHATÓ
ITT EGY LISTA, KIK MENTETTÉK KI IDŐBEN A PÉNZÜKET A QUAESTORBÓL
ÁTLÁTSZÓ
- MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.10.22.
Legjobb rádiós anyagaink:
- MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.10.22.
Heti Top 5 – Átlátszó:
A Népszabadság megszűnése után gazdát cserél a Népszava isÍgy szórhattak el másfél milliárdot NagyszénásonHatból két régióban nyert Mészáros cége a gigatenderen
Itt vannak a 420 milliárd forintos építőipari gigatender első nyerteseiIgenis lehet extraprofithoz jutni az egészségügyben
Itt vannak a 420 milliárd forintos építőipari gigatender első nyerteseiIgenis lehet extraprofithoz jutni az egészségügyben
Heti Top 5 – magyar sajtó:
Egy negyedszázad alatt akármibe fogott a Quaestor, óriási bukás lett (444)
A kegyvesztett Spédernek fel kellett állnia az asztaltól (444)
Kikerült egy lista, kik mentették ki a pénzüket a Quaestorból (Index)
Luxusautót lízingel a csődközeli roma önkormányzat az elnökének (MNO)
Így legyen neked is régi ismerősöd egy miniszter (Direkt36/444)
A kegyvesztett Spédernek fel kellett állnia az asztaltól (444)
Kikerült egy lista, kik mentették ki a pénzüket a Quaestorból (Index)
Luxusautót lízingel a csődközeli roma önkormányzat az elnökének (MNO)
Így legyen neked is régi ismerősöd egy miniszter (Direkt36/444)
Legjobb rádiós anyagaink:
HÁROM AKTUÁLIS ÜGY, MELYEK MEGTÖRHETIK ORBÁN VIKTOR VARÁZSEREJÉT
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.10.22.
Várható volt, hogy nem lehet sokáig pávatáncolni a migrángyűlölet és a letelepedési kötvények biznisze között. Orbán Viktor olyan háziúrhoz hasonlít, aki ötven lakattal és házőrző ebek tucatjaival zárja el lakása bejáratát a menekültkérők elől, ám a hátsó kapunk keresztül beengedi a jómódú külföldieket, akiknek garázsból kialakított IBUSZ lakásokat ad bérbe jó pénzért. Ez a számára ideális állapot szűnhet meg azzal, ha enged a Jobbik követelésének, és az alkotmánymódosításért cserébe odadobja a letelepedési kötvényeket Vona Gábor lábai elé. A miniszterelnök azonban néhány napon belül más veszteségeket is elszenvedhet.
1. Mivel Orbán Viktor szakrális vezetője kormányának és pártjának, kínosan ügyel arra, hogy senki se tűnjön vele egyszintű vezérnek sem saját miliőjében, sem az ellenzék prominensei közül. Mivel teljesen rágyógyult a migránskérdésre, és lényegében semmilyen más témában nincs érdemi nyilatkozata, csakis e téma segítségével lehetett őt kiemelni ebből a misztikus homályból. Vona Gábor követelése a letelepedési kötvények megszüntetésére ezért ütötte szíven a miniszterelnököt, hiszen ha igent mond, akkor zsarolhatónak tűnik, ha pedig ellenáll, akkor nem jön össze az alkotmánymódosítás, ami nagyon kell neki az október 2-i népszavazási kudarc leplezéséhez. A kínos malőr már akkor körvonalazódott, amikor engedett Vona kérésének, hogy négyszemközt találkozzanak, hiszen ilyen gesztust nem tett 2010-es hatalomra jutása óta senkinek. Ezt még igyekezett azzal kompenzálni, hogy Molnár Gyula szocialista elnökkel is eldiskurált egy kicsit, mielőtt Vona rányitotta volna az ajtót, ám most hiába állítja, hogy ők már korábban fontolgatták a kötvények megszüntetését, senki sem fogja róla lemosni a bélyeget, hogy hagyta magát zsarolni egy ellenzéki párt vezetője által. Egy szakrális vezető varázsereje ilyenkor törik meg, és ez után az ellenfelei és beosztottjai is kezdik elhinni, hogy a király meztelen. A tippünk az, hogy a mostani maszatolás csak arra jó, hogy az október 23-i megemlékezések után bejelentse a kormány, kész kivezetni a letelepedési kötvényeket a piacról.
"Ha Orbán Viktor arra kényszerül, hogy pártjának valamelyik nagy vadjára kiadja a kilövési engedélyt, az komoly törést jelenthet a saját karrierjében is."...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.10.22.
Várható volt, hogy nem lehet sokáig pávatáncolni a migrángyűlölet és a letelepedési kötvények biznisze között. Orbán Viktor olyan háziúrhoz hasonlít, aki ötven lakattal és házőrző ebek tucatjaival zárja el lakása bejáratát a menekültkérők elől, ám a hátsó kapunk keresztül beengedi a jómódú külföldieket, akiknek garázsból kialakított IBUSZ lakásokat ad bérbe jó pénzért. Ez a számára ideális állapot szűnhet meg azzal, ha enged a Jobbik követelésének, és az alkotmánymódosításért cserébe odadobja a letelepedési kötvényeket Vona Gábor lábai elé. A miniszterelnök azonban néhány napon belül más veszteségeket is elszenvedhet.
1. Mivel Orbán Viktor szakrális vezetője kormányának és pártjának, kínosan ügyel arra, hogy senki se tűnjön vele egyszintű vezérnek sem saját miliőjében, sem az ellenzék prominensei közül. Mivel teljesen rágyógyult a migránskérdésre, és lényegében semmilyen más témában nincs érdemi nyilatkozata, csakis e téma segítségével lehetett őt kiemelni ebből a misztikus homályból. Vona Gábor követelése a letelepedési kötvények megszüntetésére ezért ütötte szíven a miniszterelnököt, hiszen ha igent mond, akkor zsarolhatónak tűnik, ha pedig ellenáll, akkor nem jön össze az alkotmánymódosítás, ami nagyon kell neki az október 2-i népszavazási kudarc leplezéséhez. A kínos malőr már akkor körvonalazódott, amikor engedett Vona kérésének, hogy négyszemközt találkozzanak, hiszen ilyen gesztust nem tett 2010-es hatalomra jutása óta senkinek. Ezt még igyekezett azzal kompenzálni, hogy Molnár Gyula szocialista elnökkel is eldiskurált egy kicsit, mielőtt Vona rányitotta volna az ajtót, ám most hiába állítja, hogy ők már korábban fontolgatták a kötvények megszüntetését, senki sem fogja róla lemosni a bélyeget, hogy hagyta magát zsarolni egy ellenzéki párt vezetője által. Egy szakrális vezető varázsereje ilyenkor törik meg, és ez után az ellenfelei és beosztottjai is kezdik elhinni, hogy a király meztelen. A tippünk az, hogy a mostani maszatolás csak arra jó, hogy az október 23-i megemlékezések után bejelentse a kormány, kész kivezetni a letelepedési kötvényeket a piacról.
"Ha Orbán Viktor arra kényszerül, hogy pártjának valamelyik nagy vadjára kiadja a kilövési engedélyt, az komoly törést jelenthet a saját karrierjében is."...
ITT OLVASHATÓ
A POLGÁROK ÚGY DÖNTÖTTEK, HOGY AMÍG AZ ORBÁN NEVŰ EMBER SZÓVIRÁGOKAT HÖRÖG A MIKROFONBA, ŐK FÜTYÜLNI FOGNAK
KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.10.22.
...Pár dolgot nem ártana tisztázni. Szerintem.
A Fidesznek éppen azok az információi lehetnek, mint bárki másnak, például nekem is. Konkrétan az, hogy elégedetlen – a kormány működésével, korrupt politikusaival elégedetlen – polgárok úgy döntöttek, hogy ameddig az Orbán nevű ember szóvirágokat hörög a mikrofonba, ők fütyülni fognak. Mégpedig azért, mert az Orbán nevű ember nem végzi a feladatát, ezzel szemben nem hajlandó tudomást venni sem az ország lakóinak akaratáról, sem a valóságról. A síp ebben az esetben a valóság és a népakarat hangját hivatott képviselni.
Ez nem bűncselekmény, nem terrorakció, nem fizikai erőszak. Ezzel szemben meglehetősen elvtelen és gyáva dolog a kormány részéről az 1956-os hősök mögé bújva sunnyogni. Csak jelzem, hogy egyébként ’56 sem arról szólt, hogy virágot és kandiscukrot osztogattak, miközben a békéről és szeretetről szavaltak az utcákon.
Ezerszer méltóbb megünneplése a forradalomnak, ha a polgárok felemelik a fejüket és hangot adnak a nemtetszésüknek, mint egy hazug hatalom hazug szavainak ismételgetése és a gagyi, halszagú induló elharsogása. Mi sem jellemzőbb erre a kormányra, mint az, hogy a saját maguk által megrendelt emlékdalt is csak ilyen botrányosan sikerült legyártatni. Ebből sem marad semmi más, mint a bűz, az újrahasznosítás és az elsinkófált 50 millió forint. Pontosan olyan az egész kormány, amilyen ez a nóta. Újrahasznosított – a legtöbb zenész már muzsikált az előző rendszerben, a szöveg is innen-onnan összelopott – halszagú és rengetegbe kerül.
Nem vagyok híve az erőszaknak, még a verbális erőszaknak sem. De ez – a sípolás – nem támadás, hanem védekezés. Üzenet mindenkinek, hogy nincs örökre szóló bérletük a hatalomra, nincs feneketlen pénzesláda, nem hazudhatnak, lophatnak a végtelenségig és nem nézhetnek hülyének egy egész országot. Ez a kormány semmi másból nem ért, csak az erőből. Emberség, racionalitás, erkölcsi minimum, szakmai érvek nem jutnak el hozzájuk, nem is értik azt. A sípszót megértik, de legalább meghallják.
Méltóságra ne hivatkozzon az a kormány, amelyik más emberek méltóságán ugrál naponta, páros lábbal. Tiszteletet ne várjon az a kormány, amelyik semmit és senkit nem tisztel a saját rokonságán, haveri körén kívül. A kormány – még a kitartott lakájmédián keresztül sem – ne fenyegetőzzön, ne akarja megijeszteni a polgárait, sem zsarolni, sem terrorizálni. Félnivalójuk azoknak van, akik részt vállaltak egy korrupt, hazug, embertelen, zsarnoki rendszer kiépítésében. Akár közvetlenül, akár a médián keresztül.
Méltósága a polgároknak van. A sípot polgárok fogják fújni és előbb, vagy utóbb ki fog derülni az is, hogy valódi hatalma is a polgároknak van. Amint ez világossá válik, majd cserélünk. A bukott élősködők, kegyencek, haszonélvezők és hazugok megkapják a sípokat és fújdogálhatják nyugodtan.
Értem én, hogy az Orbán nevűnek nagyon nehéz lesz elmagyarázni, miért is fújol az őt imádó nép. Ettől nem tudja megvédeni sem a TEK, sem senki. Ha megint körbekerítik egy átlátszatlan fóliával, akkor is csak a látványtól tudják megóvni, a sípszótól nem. Kellemetlen, de lesz ez még sokkal rosszabb is.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Tamás Róbert
2016.10.22.
...Pár dolgot nem ártana tisztázni. Szerintem.
A Fidesznek éppen azok az információi lehetnek, mint bárki másnak, például nekem is. Konkrétan az, hogy elégedetlen – a kormány működésével, korrupt politikusaival elégedetlen – polgárok úgy döntöttek, hogy ameddig az Orbán nevű ember szóvirágokat hörög a mikrofonba, ők fütyülni fognak. Mégpedig azért, mert az Orbán nevű ember nem végzi a feladatát, ezzel szemben nem hajlandó tudomást venni sem az ország lakóinak akaratáról, sem a valóságról. A síp ebben az esetben a valóság és a népakarat hangját hivatott képviselni.
Ez nem bűncselekmény, nem terrorakció, nem fizikai erőszak. Ezzel szemben meglehetősen elvtelen és gyáva dolog a kormány részéről az 1956-os hősök mögé bújva sunnyogni. Csak jelzem, hogy egyébként ’56 sem arról szólt, hogy virágot és kandiscukrot osztogattak, miközben a békéről és szeretetről szavaltak az utcákon.
Ezerszer méltóbb megünneplése a forradalomnak, ha a polgárok felemelik a fejüket és hangot adnak a nemtetszésüknek, mint egy hazug hatalom hazug szavainak ismételgetése és a gagyi, halszagú induló elharsogása. Mi sem jellemzőbb erre a kormányra, mint az, hogy a saját maguk által megrendelt emlékdalt is csak ilyen botrányosan sikerült legyártatni. Ebből sem marad semmi más, mint a bűz, az újrahasznosítás és az elsinkófált 50 millió forint. Pontosan olyan az egész kormány, amilyen ez a nóta. Újrahasznosított – a legtöbb zenész már muzsikált az előző rendszerben, a szöveg is innen-onnan összelopott – halszagú és rengetegbe kerül.
Nem vagyok híve az erőszaknak, még a verbális erőszaknak sem. De ez – a sípolás – nem támadás, hanem védekezés. Üzenet mindenkinek, hogy nincs örökre szóló bérletük a hatalomra, nincs feneketlen pénzesláda, nem hazudhatnak, lophatnak a végtelenségig és nem nézhetnek hülyének egy egész országot. Ez a kormány semmi másból nem ért, csak az erőből. Emberség, racionalitás, erkölcsi minimum, szakmai érvek nem jutnak el hozzájuk, nem is értik azt. A sípszót megértik, de legalább meghallják.
Méltóságra ne hivatkozzon az a kormány, amelyik más emberek méltóságán ugrál naponta, páros lábbal. Tiszteletet ne várjon az a kormány, amelyik semmit és senkit nem tisztel a saját rokonságán, haveri körén kívül. A kormány – még a kitartott lakájmédián keresztül sem – ne fenyegetőzzön, ne akarja megijeszteni a polgárait, sem zsarolni, sem terrorizálni. Félnivalójuk azoknak van, akik részt vállaltak egy korrupt, hazug, embertelen, zsarnoki rendszer kiépítésében. Akár közvetlenül, akár a médián keresztül.
Méltósága a polgároknak van. A sípot polgárok fogják fújni és előbb, vagy utóbb ki fog derülni az is, hogy valódi hatalma is a polgároknak van. Amint ez világossá válik, majd cserélünk. A bukott élősködők, kegyencek, haszonélvezők és hazugok megkapják a sípokat és fújdogálhatják nyugodtan.
Értem én, hogy az Orbán nevűnek nagyon nehéz lesz elmagyarázni, miért is fújol az őt imádó nép. Ettől nem tudja megvédeni sem a TEK, sem senki. Ha megint körbekerítik egy átlátszatlan fóliával, akkor is csak a látványtól tudják megóvni, a sípszótól nem. Kellemetlen, de lesz ez még sokkal rosszabb is.
ITT OLVASHATÓ
A NÉPSZABADSÁG NYÍLT LEVELE ORBÁN VIKTORNAK
NÉPSZABI SZERKESZTŐSÉG
- FACEBOOK OLDALA
Szerző: nepszava.hu
2016.10.22.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a kormánynak nincs dolga a sajtószabadsággal és a Népszabadsággal, de ha a lap munkatársai megkeresik, foglalkozni fognak az üggyel. Kérem, hogy jelen levelemet tekintse az Ön által hiányolt megkeresésnek.
A kormány a közelmúltban teleszórta az országot olyan plakátokkal, amelyek szerint „Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket”. Október 8., a Népszabadság felfüggesztése óta azon gondolkodunk, hogy ez vajon csak a Magyarországot egyébként következetesen elkerülő menekülteknek szól, vagy a magyar kormánnyal üzletelő külföldi befektetőkre is érvényes.
Az elmúlt két hétben a külföldi tulajdonban álló munkáltatónk részéről az alábbi súlyos jogsértések történtek velünk:
– A Népszabadság megjelentetésének szüneteltetéséről szóló döntést egy olyan felügyelőbizottság hozta meg, amelynek munkájában a munkáltató hibájából nem vehetett részt a munkavállalók FB-be delegált tagja.
– A döntést egy jogilag érvénytelen, aláírás és dátum nélküli levélben tudatták velünk.
– A munkáltató elmulasztotta a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedés előtti,
törvényben előírt kötelező egyeztetést.
– A munkáltató hazudott a munkavállalóknak: egyszerű költözésnek állította be a Népszabadság bezárását.
– A dolgozók e-mail postafiókját illetve szerkesztőségi számítógépeit lezárták, és azóta is zárva tartják (ez nem csak a napi kommunikációban okoz fennakadást, hanem a forrásvédelemre vonatkozó törvényi kötelezettségünk teljesítését is lehetetlenné teszi).
– A dolgozók a felfüggesztés óta nem juthatnak be a munkahelyükre, személyes tárgyaikat is csak részben kapták vissza.
– A szerkesztőségi rendszerekben és számítógépeken tárolt jegyzetekhez és kéziratokhoz (amelyek a jog szerint a mi szellemi termékeink és a mi tulajdonaink) máig nem férünk hozzá.
– Az üzemi tanács és a szakszervezet vezető tisztségviselői nem léphetnek be annak a munkahelynek a területére, ahol jelenleg is az említett szervezetek számos tagja dolgozik.
– A Népszabadság Online tartalmait húsz évre visszamenőleg eltüntették a világhálóról, ami a szabad közléshez illetve a tartalomhoz fűződő jogainkat is sérti.
– A munkáltató máig nem adott tájékoztatást róla, hogy meddig kívánja szüneteltetni a foglalkoztatást, és mikor tervezi föloldani az említett kényszerintézkedéseket föloldani.
A felsorolt jogsértésekkel kapcsolatban a szükséges jogi lépéseket megtettük, bízva az állami hatóságok pártatlan és jogtisztelő magatartásában. Ugyanakkor két héttel a jogsértő intézkedések bevezetése után talán joggal tesszük fel a kérdést: a kormány kilövési engedélyt adott ki a Népszabadság munkavállalóira, vagy hajlandó végre fellépni a törvények betartásáért?
Az alkotmány szerint a kormány feladata, hogy védje az alkotmányos rendet, biztosítsa az állampolgárok jogait, szavatolja a törvények végrehajtását. A Népszabadság felfüggesztett dolgozóira nem vonatkozik az alkotmány? Vagy lehetséges, hogy a kormány a jogsértők oldalára áll?
Kérem, szíveskedjék tájékoztatni róla, hogy elegendő-e ennyi törvénysértés a kormányzati cselekvéshez, vagy ellenkezőleg, a Népszabadság osztrák tulajdonosi hátterű kiadója a kormány hallgatólagos támogatásával továbbra is büntetlenül fittyet hányhat Magyarország törvényeire és nyolcvan magyar munkavállaló jogaira.
Végezetül szeretném jelezni: nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy munkát találhatunk más baloldali kiadványoknál - ezek szerint Ön már tudja, amit a munkáltatónk még nem árult el nekünk; hogy a Népszabadságot a kiadói ígéretekkel szemben sosem fogják újraindítani.
Tisztelettel:
Hargitai Miklós,
a Sajtószakszervezet társelnöke,
a Népszabadság szakszervezeti titkára
ITT OLVASHATÓ
- FACEBOOK OLDALA
Szerző: nepszava.hu
2016.10.22.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a kormánynak nincs dolga a sajtószabadsággal és a Népszabadsággal, de ha a lap munkatársai megkeresik, foglalkozni fognak az üggyel. Kérem, hogy jelen levelemet tekintse az Ön által hiányolt megkeresésnek.
A kormány a közelmúltban teleszórta az országot olyan plakátokkal, amelyek szerint „Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket”. Október 8., a Népszabadság felfüggesztése óta azon gondolkodunk, hogy ez vajon csak a Magyarországot egyébként következetesen elkerülő menekülteknek szól, vagy a magyar kormánnyal üzletelő külföldi befektetőkre is érvényes.
Az elmúlt két hétben a külföldi tulajdonban álló munkáltatónk részéről az alábbi súlyos jogsértések történtek velünk:
– A Népszabadság megjelentetésének szüneteltetéséről szóló döntést egy olyan felügyelőbizottság hozta meg, amelynek munkájában a munkáltató hibájából nem vehetett részt a munkavállalók FB-be delegált tagja.
– A döntést egy jogilag érvénytelen, aláírás és dátum nélküli levélben tudatták velünk.
– A munkáltató elmulasztotta a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedés előtti,
törvényben előírt kötelező egyeztetést.
– A munkáltató hazudott a munkavállalóknak: egyszerű költözésnek állította be a Népszabadság bezárását.
– A dolgozók e-mail postafiókját illetve szerkesztőségi számítógépeit lezárták, és azóta is zárva tartják (ez nem csak a napi kommunikációban okoz fennakadást, hanem a forrásvédelemre vonatkozó törvényi kötelezettségünk teljesítését is lehetetlenné teszi).
– A dolgozók a felfüggesztés óta nem juthatnak be a munkahelyükre, személyes tárgyaikat is csak részben kapták vissza.
– A szerkesztőségi rendszerekben és számítógépeken tárolt jegyzetekhez és kéziratokhoz (amelyek a jog szerint a mi szellemi termékeink és a mi tulajdonaink) máig nem férünk hozzá.
– Az üzemi tanács és a szakszervezet vezető tisztségviselői nem léphetnek be annak a munkahelynek a területére, ahol jelenleg is az említett szervezetek számos tagja dolgozik.
– A Népszabadság Online tartalmait húsz évre visszamenőleg eltüntették a világhálóról, ami a szabad közléshez illetve a tartalomhoz fűződő jogainkat is sérti.
– A munkáltató máig nem adott tájékoztatást róla, hogy meddig kívánja szüneteltetni a foglalkoztatást, és mikor tervezi föloldani az említett kényszerintézkedéseket föloldani.
A felsorolt jogsértésekkel kapcsolatban a szükséges jogi lépéseket megtettük, bízva az állami hatóságok pártatlan és jogtisztelő magatartásában. Ugyanakkor két héttel a jogsértő intézkedések bevezetése után talán joggal tesszük fel a kérdést: a kormány kilövési engedélyt adott ki a Népszabadság munkavállalóira, vagy hajlandó végre fellépni a törvények betartásáért?
Az alkotmány szerint a kormány feladata, hogy védje az alkotmányos rendet, biztosítsa az állampolgárok jogait, szavatolja a törvények végrehajtását. A Népszabadság felfüggesztett dolgozóira nem vonatkozik az alkotmány? Vagy lehetséges, hogy a kormány a jogsértők oldalára áll?
Kérem, szíveskedjék tájékoztatni róla, hogy elegendő-e ennyi törvénysértés a kormányzati cselekvéshez, vagy ellenkezőleg, a Népszabadság osztrák tulajdonosi hátterű kiadója a kormány hallgatólagos támogatásával továbbra is büntetlenül fittyet hányhat Magyarország törvényeire és nyolcvan magyar munkavállaló jogaira.
Végezetül szeretném jelezni: nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy munkát találhatunk más baloldali kiadványoknál - ezek szerint Ön már tudja, amit a munkáltatónk még nem árult el nekünk; hogy a Népszabadságot a kiadói ígéretekkel szemben sosem fogják újraindítani.
Tisztelettel:
Hargitai Miklós,
a Sajtószakszervezet társelnöke,
a Népszabadság szakszervezeti titkára
ITT OLVASHATÓ
A ROBBANTÁS MEG A ROBBANTÓ
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2016.10.22.
ITT OLVASHATÓ
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2016.10.22.
Elöljáróban egyszer s mindenkorra szögezzük le, bármilyen robbantó és robbantás első számú közellenség, akárhogyan is interpretálják őt és cselekedetét tettének elkövetése után! Mégis szóvá kell tenni azokat az anomáliákat, melyek a 2016. szeptember 24-én történt körúti robbantást és elkövetőjét övezik. Nem csak a szakma iránti tisztesség, de a közvélemény érdeklődése iránti megbecsülés is ezt kívánja.
A robbantásról
Ténykérdés, hogy robbantás történt, ha nem is mindent pusztító, nagy erejű, de mindenféleképpen romboló hatású, dolog és személy elleni támadás, súlyos következményekkel járó bűncselekmény. E tekintetben ugyan nem hasonlítható sem a párizsi, sem a brüsszeli robbantásokhoz, de mégis ki kell mondani, hogy nem lehet bagatellizálni az ilyen cselekményeket, a túlzott óvatosságnak és reakciónak inkább helye van, mint a lekicsinylő, kézlegyintő reagálásoknak!
Ténykérdés, hogy nem professzionális, alaposan tervezett és kigondolt, technikai eszközökben is kifinomult, elektronikailag védett, távolról biztonságosan és védetten végrehajtott, szervezett cselekményről van szó, a rendelkezésre álló összes adatot figyelembe véve kimondhatjuk, az egész történet mégis csak amatőr.
Azt gondolnánk, hogy mindezek megkönnyítették az illetékes felderítő és nyomozó hatóságok munkáját, pedig éppen ezek a körülmények azok, melyek szakmailag egyben meg is nehezítették!
ITT OLVASHATÓ
BUSZBESZERZÉS: TARLÓS UTOLSÓ ESÉLYE
MAGYAR NARANCS - LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON INTÉZET
Szerző: Király Dávid
2016.10.21.
Szerző: Király Dávid
2016.10.21.
A kérdés az, hogy Tarlós István szembe mer-e szegülni a buszkiszervezést erőltető kormánnyal.
Szerdán a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisítette a BKK pótlóbusz-tenderét, a 150 darab autóbusz beszerzését tehát elölről kell kezdeni. Kiírás, pályázatok, elbírálás, eredményhirdetés, a vesztes kifogása, jogerős döntés, szerződéskötés – legalább fél év, mely alatt a kritikus állapotban lévő M3-as metróhoz hozzá sem lehet nyúlni.
Ironikus, hogy a tender megsemmisítéséhez vezető vizsgálatot annak a kormánynak a nemzetgazdasági minisztere kezdeményezte, amely a főváros számára egyértelműen előnytelen szolgáltatásvásárlást (leánykori nevén kiszervezést) az önkormányzatra, illetve a BKK-ra erőltette.
A főváros több szempontból is rosszul járt: továbbra sincsenek pótlóbuszaink, a már eleve késésben lévő metrófelújítást belátható időn belül nem lehet megkezdeni, és a KDB még meg is büntette a BKK-t 40 millió forintra. A tender vélhetően nem a hibás kiírás miatt bukott el, inkább a kormányközeli érdekkörök összecsapásának lehetett áldozata. A szarka és a farka...
Szerdán a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisítette a BKK pótlóbusz-tenderét, a 150 darab autóbusz beszerzését tehát elölről kell kezdeni. Kiírás, pályázatok, elbírálás, eredményhirdetés, a vesztes kifogása, jogerős döntés, szerződéskötés – legalább fél év, mely alatt a kritikus állapotban lévő M3-as metróhoz hozzá sem lehet nyúlni.
Ironikus, hogy a tender megsemmisítéséhez vezető vizsgálatot annak a kormánynak a nemzetgazdasági minisztere kezdeményezte, amely a főváros számára egyértelműen előnytelen szolgáltatásvásárlást (leánykori nevén kiszervezést) az önkormányzatra, illetve a BKK-ra erőltette.
A főváros több szempontból is rosszul járt: továbbra sincsenek pótlóbuszaink, a már eleve késésben lévő metrófelújítást belátható időn belül nem lehet megkezdeni, és a KDB még meg is büntette a BKK-t 40 millió forintra. A tender vélhetően nem a hibás kiírás miatt bukott el, inkább a kormányközeli érdekkörök összecsapásának lehetett áldozata. A szarka és a farka...
GÁL J. IRDATLAN HAZUGSÁGÖZÖNE
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.10.22.
Szerző: Bartus László
2016.10.22.
Nem tudom, hányan látták az ATV Egyenes beszéd című műsorában Gál J. Zoltánt, de érdemes megnézni. Én nem nézek ATV-t, de a Népszabadság kivégzése után erre kíváncsi voltam. Mielőtt a részletekre térnék, el kell mondanom, hogy a műsor után nem kaptam levegőt. Ilyen szemérmetlen, arcátlan hazudozást még életemben nem láttam. Azt hiszem, a Népszavára nyugodtan fel lehet adni az utolsó kenetet.
Gál J. azt állítja, hogy a "külföldi befektető" megmentette a Népszavát, amely enélkül már nem tudott volna megjelenni. Nem akartam hinni a fülemnek, ennek éppen az ellenkezője az igaz. A Népszava anyagilag biztonságos helyzetbe került, miután Németh Péter főszerkesztő megszerezte a német szocdemek támogatását, amit - így szokás írni - még egy magyar "nagyvállalkozó" pénze egészített ki. A Népszava eddig a legbiztosabb anyagi háttérrel rendelkezett és Orbán a közelébe sem fért.
A Népszava addig volt biztonságban, amíg nem jött Gál J. és csapata, mert a német szocdemek tartották el, ezért nem ért el hozzájuk Orbán keze. A németek szolidárisak voltak a magyar baloldal nagymúltú lapjával. Megértették, hogy az Orbán-rendszerben halálra van ítélve, ráadásul olyan tulajdonossal, aki nem látja el a tulajdonos feladatait. De erről majd később.
Amikor Gál J. és a Geomédia Zrt. vezetése megszimatolta, hogy a Népszavában van pénz, nem a piactól függ, hanem a német szocdemek eltartják, rástartoltak, mert nem a Népszava volt a csőd szélén, hanem Gál J. újságja, a Vasárnapi Hírek. Bele akartak ülni a készbe, ehhez kitaláltak egy ostoba szöveget az "integrált szerkesztőségről", ami nem más lett volna, mint a Népszava einstandolása és saját maguk Népszavába való beolvasztása.
Csakhogy pofára estek, mert a német szocdemek kiadója ezt látva közölte, hogy ezt a trükköt nem finanszírozzák. Ha benyomul Gál J. és a csapata, hogy saját csőd szélén álló lapját és önmagát eltartassa, arra nem adnak pénzt. Csakhogy ekkorra már megegyeztek a "tulajdonossal", és a Népszava kezükbe került kiadói jogával pénz nélkül nem tudtak mit kezdeni. Ennyit ér az "integrált szerkesztőségi" modell, mint üzleti vállalkozás, ha nincs, aki fizessen.
Az ügy legszebb része azonban az, ahogy Gál J. és a Geomédia Zrt. egyetlen fillér nélkül hozzájutott a Népszava kiadói jogához. Mindig kiadói jogról beszélnek, azt nem lehet tudni, hogy mi van a tulajdonjoggal. Ha nem voltak tulajdonosok, hogyan adták el az újságot? Mit adtak el? Ez rejtély. De nézzük azt, amit kívülről látni lehet.
A Népszava az MSZP lapja volt, a pártlapokhoz hasonlóan a pártpénztárnok lopta ki rá a pénzt. Ne szépítsük, a szoci vezetésű állami cégeknek kellett hirdetniük, fizetniük, erre megkapták a parancsot. Puch László a párt nevében sarcolta az állami cégeket, de az ő érdekeltségébe tartozó svájci cég lett a Népszava tulajdonosa. Ezt az MSZP hagyta. Így kell közvagyonból magántulajdont csinálni. Az MSZP örült, hogy a Népszava nem az ő gondjuk, de azért úgy akarták használni, mintha az övék lenne.
A Népszava gyakorlatilag Puch tulajdona lett, a szokásos magyar módon: a pénzt nem ő adta, hanem a párt nevében lopták ki, de a lap a magántulajdona lett. Ehhez tartozik az a szép történet, amit mindenki ismer Pesten, hogy a megsarcolt állami cégek és a Népszava közé még beiktatta saját cégét, amely minden hirdetés után szép közvetítői díjat vett le magának, ami nem a párt, nem a lap, hanem az ő bevétele lett.
Elmúlt a nyolc bő esztendő, Orbán kiszárította a kutakat. Ekkor Puch, mint tulajdonos, nem gondoskodott a Népszaváról. Akkor valóban a megszűnés szélén táncoltak, nem kaptak a dolgozók hónapokig fizetést, elmaradtak a számlák fizetésével. Andrassew Ivánnak annyi pénze nem volt, hogy busszal bemenjen a szerkesztőségbe. Németh Péter és a szerkesztőség próbálta életben tartani a lapot, ahogy tudta. Egy időben Simicska pénzén éltek.
Ezután sikerült Németh Péternek megállapodnia a német szociáldemokratákkal, akik testvéri jobbjukat nyújtották, és a lap költségvetését finanszírozták. Ezzel a Népszava megszabadult az anyagi bizonytalanságtól és a veszélytől, hogy a Népszabadsághoz hasonlóan Orbán felvásárolja egy stróman segítségével, aki majd kivégzi a lapot...
Gál J. azt állítja, hogy a "külföldi befektető" megmentette a Népszavát, amely enélkül már nem tudott volna megjelenni. Nem akartam hinni a fülemnek, ennek éppen az ellenkezője az igaz. A Népszava anyagilag biztonságos helyzetbe került, miután Németh Péter főszerkesztő megszerezte a német szocdemek támogatását, amit - így szokás írni - még egy magyar "nagyvállalkozó" pénze egészített ki. A Népszava eddig a legbiztosabb anyagi háttérrel rendelkezett és Orbán a közelébe sem fért.
A Népszava addig volt biztonságban, amíg nem jött Gál J. és csapata, mert a német szocdemek tartották el, ezért nem ért el hozzájuk Orbán keze. A németek szolidárisak voltak a magyar baloldal nagymúltú lapjával. Megértették, hogy az Orbán-rendszerben halálra van ítélve, ráadásul olyan tulajdonossal, aki nem látja el a tulajdonos feladatait. De erről majd később.
Amikor Gál J. és a Geomédia Zrt. vezetése megszimatolta, hogy a Népszavában van pénz, nem a piactól függ, hanem a német szocdemek eltartják, rástartoltak, mert nem a Népszava volt a csőd szélén, hanem Gál J. újságja, a Vasárnapi Hírek. Bele akartak ülni a készbe, ehhez kitaláltak egy ostoba szöveget az "integrált szerkesztőségről", ami nem más lett volna, mint a Népszava einstandolása és saját maguk Népszavába való beolvasztása.
Csakhogy pofára estek, mert a német szocdemek kiadója ezt látva közölte, hogy ezt a trükköt nem finanszírozzák. Ha benyomul Gál J. és a csapata, hogy saját csőd szélén álló lapját és önmagát eltartassa, arra nem adnak pénzt. Csakhogy ekkorra már megegyeztek a "tulajdonossal", és a Népszava kezükbe került kiadói jogával pénz nélkül nem tudtak mit kezdeni. Ennyit ér az "integrált szerkesztőségi" modell, mint üzleti vállalkozás, ha nincs, aki fizessen.
Az ügy legszebb része azonban az, ahogy Gál J. és a Geomédia Zrt. egyetlen fillér nélkül hozzájutott a Népszava kiadói jogához. Mindig kiadói jogról beszélnek, azt nem lehet tudni, hogy mi van a tulajdonjoggal. Ha nem voltak tulajdonosok, hogyan adták el az újságot? Mit adtak el? Ez rejtély. De nézzük azt, amit kívülről látni lehet.
A Népszava az MSZP lapja volt, a pártlapokhoz hasonlóan a pártpénztárnok lopta ki rá a pénzt. Ne szépítsük, a szoci vezetésű állami cégeknek kellett hirdetniük, fizetniük, erre megkapták a parancsot. Puch László a párt nevében sarcolta az állami cégeket, de az ő érdekeltségébe tartozó svájci cég lett a Népszava tulajdonosa. Ezt az MSZP hagyta. Így kell közvagyonból magántulajdont csinálni. Az MSZP örült, hogy a Népszava nem az ő gondjuk, de azért úgy akarták használni, mintha az övék lenne.
A Népszava gyakorlatilag Puch tulajdona lett, a szokásos magyar módon: a pénzt nem ő adta, hanem a párt nevében lopták ki, de a lap a magántulajdona lett. Ehhez tartozik az a szép történet, amit mindenki ismer Pesten, hogy a megsarcolt állami cégek és a Népszava közé még beiktatta saját cégét, amely minden hirdetés után szép közvetítői díjat vett le magának, ami nem a párt, nem a lap, hanem az ő bevétele lett.
Elmúlt a nyolc bő esztendő, Orbán kiszárította a kutakat. Ekkor Puch, mint tulajdonos, nem gondoskodott a Népszaváról. Akkor valóban a megszűnés szélén táncoltak, nem kaptak a dolgozók hónapokig fizetést, elmaradtak a számlák fizetésével. Andrassew Ivánnak annyi pénze nem volt, hogy busszal bemenjen a szerkesztőségbe. Németh Péter és a szerkesztőség próbálta életben tartani a lapot, ahogy tudta. Egy időben Simicska pénzén éltek.
Ezután sikerült Németh Péternek megállapodnia a német szociáldemokratákkal, akik testvéri jobbjukat nyújtották, és a lap költségvetését finanszírozták. Ezzel a Népszava megszabadult az anyagi bizonytalanságtól és a veszélytől, hogy a Népszabadsághoz hasonlóan Orbán felvásárolja egy stróman segítségével, aki majd kivégzi a lapot...
NEM MINDEGY, HOGY ASZTALNÁL ÜLÜNK, VAGY MINKET SZOLGÁLNAK FEL...
ÁTLÁTSZÓ - PC BLOG
Szerző: pcblog
2016.10.20.
Szerző: pcblog
2016.10.20.
A migrációs válság és Szlovákia soros elnöksége újra a figyelem középpontjába helyezte a visegrádi négyek (V4) együttműködését. Orbán Viktor maga is többször hivatkozott a tömörülés fontosságára, és annak Európában betöltött, vagy még inkább, betöltendő szerepére. De valós-e Kelet-Közép-Európa gazdasági felhajtó erejéről beszélni valamilyen regionális szövetségben, vagyis létezik-e a V4 a gazdasági és monetáris unióban (EMU)? Vendégszerzőnk, CSEHI RÓBERT írása arról szól, milyen szerep jutott a V4 két országának, Szlovákiának és Magyarországnak az EMU reformfolyamatában, és ebből milyen tanulságok vonhatók le a térség regionális integrációja számára. Az elemzés megírásához egy jelenleg futó európai uniós kutatás anyagai (EMU_SCEUS), illetve a szerző által készített interjúk adják az alapot, melyet volt és jelenlegi tisztviselőkkel folytatott.
A kiindulópontot egy volt szlovák tisztviselő adta meg, aki szerint „gazdasági értelemben nem beszélhetünk V4-ekről’. Ennek több oka is van.
Először is, Szlovákia az egyetlen euróövezeti ország, és ez a körülmény mintegy kiszakítja a V4-ek társaságából. A szlovák döntéshozatal az ország eurózónához való csatlakozása után gyors tanulási és alkalmazkodási folyamaton ment keresztül. Ennek eredményeként a Pénzügyminisztérium vezető szerephez jutott az európai ügyekben, míg a Külügyminisztérium befolyása folyamatosan csökkent. A pénzügyi tárca szoros együttműködésben a miniszterelnöki hivatallal dominálta az euróválság menedzselését, sőt, egy nagyfokú intézményi tudás és tapasztalat felhalmozásához is hozzájárult. Magyarország esetében hasonló kormányzati struktúráról egyelőre nem beszélhetünk. Volt és jelenlegi tisztviselők egyöntetűen azt hangsúlyozták, hogy az európai gazdasági ügyeknek ma nincs igazán gazdája a kormányzati döntéshozatalban. Ez alól kivételt jelentett a korábbi magyar elnökség, amelynek ideje alatt szorosabb együttműködés alakult ki a pénzügyi, a külügyi és a miniszterelnöki tárca között. Mára azonban ez a felállás teljesen elkopott. Szlovákiában interjúzva az a benyomás alakul ki az emberben, hogy az ország valóban „európaizálta” ezen a területen a döntéshozatalát. Nem csupán kiemelt figyelem övezi a kérdést, de az ország nemzeti preferenciáit már nem elszigetelten, a hazai politikai környezetben definiálja, hanem erőteljes befolyással bírnak az európai partnerekkel folytatott egyeztetések is.
Ezzel eljutunk a második fontos különbségig, a nemzeti érdekek artikulálásához. Ezen a ponton több akadály is tornyosul az együttműködés előtt. Első és legfontosabb, hogy míg Magyarország esetében a legtöbb vitás kérdéssel kapcsolatban nem alakult és nem alakul ki konkrét nemzeti pozíció, abból a puszta tényből kiindulva, hogy „az eurózóna kérdéseit nem tartottuk és nem tartjuk a saját ügyünknek”, Szlovákia ezt a luxust nem engedhette meg magának. Magyarország esetében a hivatalos álláspont szerint garantálni kellett, hogy az ország sem egy jövőbeli eurózóna-csatlakozással, sem az abból való kimaradással nem járhat rosszabbul. Ez a fajta határozatlanság technokrata szinten is nehézkessé tette, hogy érdemi álláspontokat tudjunk megfogalmazni egy-egy kérdés kapcsán, és kiváló indikátora az ország európai gazdasági ügyek felé való elköteleződésnek. Magyarország és az euróövezeten kívüli országok többnyire megfigyelőként, nem aktív vitapartnerként vettek részt a tárgyalásokban, de egy ilyen ad hoc jellegű érdekartikulációra rendkívül nehéz bármilyen együttműködést alapozni. Voltak persze kivételek is, mint a nyugdíjreform elszámolásának kérdése, ahol azonban szintén nem sikerült széleskörű támogatást kialakítani, mert bár a V4-ek esetében hasonlóan fontos volt a téma, „a fiskális helyzet merőben más volt országonként, ami gátat szabott a szorosabb együttműködésnek” – ahogy egy magyar tisztviselő kifejtette...
A kiindulópontot egy volt szlovák tisztviselő adta meg, aki szerint „gazdasági értelemben nem beszélhetünk V4-ekről’. Ennek több oka is van.
Először is, Szlovákia az egyetlen euróövezeti ország, és ez a körülmény mintegy kiszakítja a V4-ek társaságából. A szlovák döntéshozatal az ország eurózónához való csatlakozása után gyors tanulási és alkalmazkodási folyamaton ment keresztül. Ennek eredményeként a Pénzügyminisztérium vezető szerephez jutott az európai ügyekben, míg a Külügyminisztérium befolyása folyamatosan csökkent. A pénzügyi tárca szoros együttműködésben a miniszterelnöki hivatallal dominálta az euróválság menedzselését, sőt, egy nagyfokú intézményi tudás és tapasztalat felhalmozásához is hozzájárult. Magyarország esetében hasonló kormányzati struktúráról egyelőre nem beszélhetünk. Volt és jelenlegi tisztviselők egyöntetűen azt hangsúlyozták, hogy az európai gazdasági ügyeknek ma nincs igazán gazdája a kormányzati döntéshozatalban. Ez alól kivételt jelentett a korábbi magyar elnökség, amelynek ideje alatt szorosabb együttműködés alakult ki a pénzügyi, a külügyi és a miniszterelnöki tárca között. Mára azonban ez a felállás teljesen elkopott. Szlovákiában interjúzva az a benyomás alakul ki az emberben, hogy az ország valóban „európaizálta” ezen a területen a döntéshozatalát. Nem csupán kiemelt figyelem övezi a kérdést, de az ország nemzeti preferenciáit már nem elszigetelten, a hazai politikai környezetben definiálja, hanem erőteljes befolyással bírnak az európai partnerekkel folytatott egyeztetések is.
Ezzel eljutunk a második fontos különbségig, a nemzeti érdekek artikulálásához. Ezen a ponton több akadály is tornyosul az együttműködés előtt. Első és legfontosabb, hogy míg Magyarország esetében a legtöbb vitás kérdéssel kapcsolatban nem alakult és nem alakul ki konkrét nemzeti pozíció, abból a puszta tényből kiindulva, hogy „az eurózóna kérdéseit nem tartottuk és nem tartjuk a saját ügyünknek”, Szlovákia ezt a luxust nem engedhette meg magának. Magyarország esetében a hivatalos álláspont szerint garantálni kellett, hogy az ország sem egy jövőbeli eurózóna-csatlakozással, sem az abból való kimaradással nem járhat rosszabbul. Ez a fajta határozatlanság technokrata szinten is nehézkessé tette, hogy érdemi álláspontokat tudjunk megfogalmazni egy-egy kérdés kapcsán, és kiváló indikátora az ország európai gazdasági ügyek felé való elköteleződésnek. Magyarország és az euróövezeten kívüli országok többnyire megfigyelőként, nem aktív vitapartnerként vettek részt a tárgyalásokban, de egy ilyen ad hoc jellegű érdekartikulációra rendkívül nehéz bármilyen együttműködést alapozni. Voltak persze kivételek is, mint a nyugdíjreform elszámolásának kérdése, ahol azonban szintén nem sikerült széleskörű támogatást kialakítani, mert bár a V4-ek esetében hasonlóan fontos volt a téma, „a fiskális helyzet merőben más volt országonként, ami gátat szabott a szorosabb együttműködésnek” – ahogy egy magyar tisztviselő kifejtette...
AZ ÍREK ÉS A MAGYAR FORRADALOM MENEKÜLTJEI
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Móni
2016.10.22.
Szerző: Móni
2016.10.22.
Nyugodt szívvel mondhatom, páratlanul érdekes posztot olvashattok ma. Mindig is érdekeltek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményei, így Móni (kisrumpf) posztját gyakorlatilag szájtátva olvastam végig. Az 1956 után Írországban a magyar menekülteknek nyitott tábor története remélem, nem csak engem nyűgöz majd le és késztet elgondolkodásra – és persze főhajtásra is a 60 évvel ezelőtti forradalom hősei és áldozatai előtt.
„Egy poros, valószínűleg évtizedeken át ki nem nyitott, amolyan scrap-book-ot (újságkivágásokkal teli könyvet) adott kezembe Brian Caden, a Vöröskereszt alkalmazottja, a szervezet Merrion Square menti épületének alagsorában.
Igazából nem érdekelte, mit csinálok: később kiderült, sokkal jobban izgatta az, hogy ott-tartózkodásom ne csússzon bele az ebédidejébe, mint hogy mi után is kutatok, és mit gondolok az egészről.
Ennek ellenére a szokásos ír közvetlenséggel beszélgetett velem a magyar nyelv nehézségeiről, és segítségével sikerült információt szereznem az Írországba érkezett ’56-osokról. (Most rákerestem, még mindig a Vöröskeresztnek dolgozik.) 1999-et írtunk, első éveimet töltöttem Írországban, még munka nélkül voltam, így ráértem bebuszozni a délelőtti találkozóra.
Apu, és jó pár évig én is, azon a Nyugat-Magyarországi (egykor Soproni, korábban Erdészeti és Faipari) Egyetemen dolgoztunk, amelyről 1956-ban 200 diák távozott Kanadába, oktatóik vezetésével, az ’56-os szabadságharc leverése után.
1989 után minden októberben lebicikliztem apámmal a közeli hősi temetőbe, a sopron-kőhidai börtön mellé, ahová egy gazos, nyurga fákkal teli részen jeltelen sírba temették a megyei megtorlások egyes áldozatait.
A sírok takarítása, virággal való díszítése, a gyertyagyújtás örökre egybefonódott az októberi megemlékezéssel. Hozzátartozott ahhoz a naphoz, éppen úgy, mint a záróakkordként hazafelé biciklizés közben, a város előtti meredek lejtő tetején lévő kocsmában megivott pohárka Jägermeister is.
Az egész „kutatómunka” egy cikkel kezdődött, amely szerint a közeli faluban, Glencree-ben lévő régi, napóleoni időkből itt maradt laktanya egykor magyar, német és lengyel menekülteknek adott szállást.
Némi internetes böngészés, és pár telefon után kiderült, hogy „csak” német gyerekek voltak itt, azok is rövid ideig, az Operation Shamrock („Lóhere-művelet”) idején, 1946-ban, amikor háborús árvákat hoztak Írországba Németországból.
Ezek a gyerekek addig maradtak itt, amíg odahaza újjá nem épült a lerombolt szülői ház, amíg meg nem teremtődtek a normális életkörülmények. Vagyis egyikük sem maradt tovább Írországban – tudomásom és a feljegyzések szerint - három évnél.
De sem a Glencree Reconciliation Centre (ahogy ma hívják az épületet), sem a Vöröskereszt honlapja nem említett magyarokat. Némi tudakozódás után kiderült, hogy 1956-ban igenis érkeztek magyar menekültek Írországba, és őket a Limerick melletti Knockalisheen nevű, egykori katonai táborban szállásolták el. A táborra a Shannon reptér közelsége miatt esett a választás.
Az újságkivágások kötete a róluk szóló cikkeket, rövid színeseket tartalmazta mintegy 50 oldalon át: volt miből válogatnom. Feljegyzéseimet megpróbálom időrendi sorrendben ismertetni..."
„Egy poros, valószínűleg évtizedeken át ki nem nyitott, amolyan scrap-book-ot (újságkivágásokkal teli könyvet) adott kezembe Brian Caden, a Vöröskereszt alkalmazottja, a szervezet Merrion Square menti épületének alagsorában.
Igazából nem érdekelte, mit csinálok: később kiderült, sokkal jobban izgatta az, hogy ott-tartózkodásom ne csússzon bele az ebédidejébe, mint hogy mi után is kutatok, és mit gondolok az egészről.
Ennek ellenére a szokásos ír közvetlenséggel beszélgetett velem a magyar nyelv nehézségeiről, és segítségével sikerült információt szereznem az Írországba érkezett ’56-osokról. (Most rákerestem, még mindig a Vöröskeresztnek dolgozik.) 1999-et írtunk, első éveimet töltöttem Írországban, még munka nélkül voltam, így ráértem bebuszozni a délelőtti találkozóra.
Apu, és jó pár évig én is, azon a Nyugat-Magyarországi (egykor Soproni, korábban Erdészeti és Faipari) Egyetemen dolgoztunk, amelyről 1956-ban 200 diák távozott Kanadába, oktatóik vezetésével, az ’56-os szabadságharc leverése után.
1989 után minden októberben lebicikliztem apámmal a közeli hősi temetőbe, a sopron-kőhidai börtön mellé, ahová egy gazos, nyurga fákkal teli részen jeltelen sírba temették a megyei megtorlások egyes áldozatait.
A sírok takarítása, virággal való díszítése, a gyertyagyújtás örökre egybefonódott az októberi megemlékezéssel. Hozzátartozott ahhoz a naphoz, éppen úgy, mint a záróakkordként hazafelé biciklizés közben, a város előtti meredek lejtő tetején lévő kocsmában megivott pohárka Jägermeister is.
Az egész „kutatómunka” egy cikkel kezdődött, amely szerint a közeli faluban, Glencree-ben lévő régi, napóleoni időkből itt maradt laktanya egykor magyar, német és lengyel menekülteknek adott szállást.
Némi internetes böngészés, és pár telefon után kiderült, hogy „csak” német gyerekek voltak itt, azok is rövid ideig, az Operation Shamrock („Lóhere-művelet”) idején, 1946-ban, amikor háborús árvákat hoztak Írországba Németországból.
Ezek a gyerekek addig maradtak itt, amíg odahaza újjá nem épült a lerombolt szülői ház, amíg meg nem teremtődtek a normális életkörülmények. Vagyis egyikük sem maradt tovább Írországban – tudomásom és a feljegyzések szerint - három évnél.
De sem a Glencree Reconciliation Centre (ahogy ma hívják az épületet), sem a Vöröskereszt honlapja nem említett magyarokat. Némi tudakozódás után kiderült, hogy 1956-ban igenis érkeztek magyar menekültek Írországba, és őket a Limerick melletti Knockalisheen nevű, egykori katonai táborban szállásolták el. A táborra a Shannon reptér közelsége miatt esett a választás.
Az újságkivágások kötete a róluk szóló cikkeket, rövid színeseket tartalmazta mintegy 50 oldalon át: volt miből válogatnom. Feljegyzéseimet megpróbálom időrendi sorrendben ismertetni..."
AZ ELLENZÉK GYŐZELMÉNEK ALAPJA
1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.10.22.
Szerző: HaFr
2016.10.22.
Az ellenzéki pártok Jobbikat is ideértő összefogásának két akadálya van: az ellenfél (Orbán) racionalitásába vetett bizalom és saját maguk felértékelése.
Nem akarom hosszan boncolni az előbbit: aki az utóbbi hónapok és évek történései után nem látja világosan, hogy Orbán bármilyen irracionális cselekvéssorra képes (hiszen már ebben van), és semmi sem gátolja az ország rombolásában a saját hatalma és személye megmentése érdekében, illetve aki azt feltételezi, hogy Orbán tekintettel van bárkire és bármire, ha az szembemegy a saját céljaival, az vak és szélsőségesen naiv. Orbánnak nincs kiútja a maga kreálta helyzetből csak az előremenekülés, ezért mindenre képes, hogy megakadályozza az ellenzék győzelmét bármilyen populáris akcióban (ideértve most az országgyűlési választásokat is). Ennek a helyzetnek a tudomásul vétele alapvető a további ellenzéki stratégia szempontjából. Lefordítva: aki demokráciát játszik a mai helyzetben, az csak veszíteni fog. Aki azt hiszi, nyerhet azzal bármit, ha ma Orbánnal lopva vagy nyíltan kiegyezik, az óriásit téved: ha nem ma, akkor holnap, de ő is a szemétdombon végzi...
LÁTLELET MÉDIÁRÓL, SAJTÓSZABADSÁGRÓL DR. SZABÓ SZABOLCSTÓL
CSEPELIEK BLOGJA
Szerző: csú
2016.10.22.
...A Kulturális bizottság hozta a szokásos formáját, melynek mai ülésén az egyik legérdekesebb napirendi pont a Médiatanács 2015.évi tevékenységéről szóló beszámoló megvitatása volt. Karas Mónika bevezetőjében megragadta az egész szervezet működésének a „lényeget”, mondhatnám azt is, hogy a szarva között a tőgyit: értő elemzése szerint a médiaszolgáltatókra jellemző a jogkövető magatartás, hiszen a Médiatanács 2015-ben mindössze 9 esetben indított eljárást a gyűlöletbeszéddel vagy az emberi méltóság megsértésével kapcsolatban, és csupán egyszer talált jogsértőnek egy műsorszámot. Valamilyen Éden Hotel című műsort említve név szerint. Tehát kedves érdeklődő állampolgár, egyből meg is van a magyar média rákfenéje, a sajtószabadság korlátozója, a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás csimborasszója, az arcátlanul hazudó és hamisító állami média mételye: az Éden Hotel, hogy pusztuljon el a nyavalyás! Csak azt az egy apró, ámbár jelentéktelen dolgot nem említette Karas Mónika, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatást, a sajtószabadság érvényesülését az általa vezetett Médiatanácsnak kellene ellenőrizni és biztosítani, és sajnos ezt nem teszi. Mondjuk, ezek hiánya őt különösebben nem érdekli.
Persze nem csupán a mai szóbeli beszámoló volt érdekes, hanem maga a szöveges előterjesztés is, amit a Médiatanács benyújtott az Országgyűlésnek. Eme kitűnő szöveg egy elnöki köszöntővel kezdődik, mégpedig a következő idézettel: „A környezet megváltoztatásával a média egyedi arányokat létesít érzékeink között. Bármely érzékünk kiterjesztése megváltoztatja gondolkodásunk és cselekedeteink módját.” Karas Mónika nem kertel, hiszen az állami média pont ezt a célt szolgálja.
Láthattuk például az állami televíziós és rádiós csatornák elmúlt hónapokban nyújtott teljesítményét, mely nagyjából az idegengyűlölet kimaxolásában, valamint a menekültek démonizálásában merült ki, évi 91 milliárd forintból. Kínomban nevettem azon is, amikor azt írják, hogy „a Médiatanács függetlenségének a záloga, hogy széles körű parlamenti konszenzust igényel a tagok megválasztása, mert kétharmados többség kell hozzá”. Azt mondjuk elfelejtették beleírni, hogy ugyebár a megválasztott tagokat mind a Fidesz jelölte, az ellenzéki jelöltek már fel se kerülhettek a szavazólapra. Normális ember egy ilyen húzás után legalább annyira szégyellné magát, hogy nem hozza szóba a dolgot, de ők nem ilyenek. Ha ők egyszer belepisilnek a medencébe, akkor azt nem sunnyogva teszik, hanem kiállnak a trambulinra, oszt had’ menjen!
És akkor térjünk rá az általam firtatott és egyértelműen legnagyobb problémára, a sajtószabadság érvényesülésére. A médiatörvény szerint a médiatanács feladata és hatásköre (132. §, „a)), hogy „ellenőrzi és biztosítja a sajtószabadság érvényesülését e törvény és az Smtv. keretei között” valamint évente beszámolót készít, melyben értékeli (133.§, 1)) „a szólás-, vélemény- és sajtószabadság, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzetét”. A kérdés az, hogy ezt a feladatát miként végzi el a hatóság? Ezt a kérdést fel is tettem az elnök asszonynak, bár költői volt a kérdés, hiszen köztudomásúlag sehogy sem látja el. A Médiatanács vezetője nem is lepett meg, hiszen az ő válasza minderre az, hogy a szerkesztői szabadságba nincs joga beleszólni a hatóságnak. Ennyike. Mondjuk, van egy nagy csavar az ügyben, hiszen a Médiatanács írásos beszámolója is kénytelen szó szerinte ezt megállapítani: „a programok majd mindegyikében – a Magyarország Ma kivételével – az ellenzék térvesztése volt megfigyelhető. A kormányoldal előretörése a Ma reggelben volt a legszembetűnőbb (54,5% vs. 81,4%), amihez az M1 új műsorstruktúrája is hozzájárult.” A politikai magazinműsorok esetében is konkrétan leírják, hogy „a pártkötődéssel rendelkező politikusok körében a kormányzati oldal aránya elérte a kétharmadot (66,4%)”. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy a kormányzati oldal „médiahasználata” terén figyelhető meg egy egyértelmű túlsúly, hanem az egész állami média egy szimpla propagandagépezet, ami leplezetlenül Fideszes pártpropagandát folytat. Amikor felolvastam, a kormányzati túlsúlyról szóló részeket, a szemben ülő kormánypárti képviselők arckifejezésén látni lehetett „a tetszettek volna győzni” típusú kaján mosolyt. Karas Mónika válasza pedig a szerkesztői szabadságra hivatkozva…….na, itt gondoljon mindenki arra, amire akar. Éljen a szerkesztői szabadság, meg a Fidesz! A szerkesztői szabadság ugyanis elveszíti valódi jelentését, ha átalakul politikai és gazdasági érdekké, hogy így hallgattassa el a kritikát, hogy így szüntessen meg napilapokat.
Persze ha már a Kulturális bizottság előtt volt Karas Mónika, akkor nem álltam meg, hogy rákérdezzek a Klubrádió esetére...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: csú
2016.10.22.
...A Kulturális bizottság hozta a szokásos formáját, melynek mai ülésén az egyik legérdekesebb napirendi pont a Médiatanács 2015.évi tevékenységéről szóló beszámoló megvitatása volt. Karas Mónika bevezetőjében megragadta az egész szervezet működésének a „lényeget”, mondhatnám azt is, hogy a szarva között a tőgyit: értő elemzése szerint a médiaszolgáltatókra jellemző a jogkövető magatartás, hiszen a Médiatanács 2015-ben mindössze 9 esetben indított eljárást a gyűlöletbeszéddel vagy az emberi méltóság megsértésével kapcsolatban, és csupán egyszer talált jogsértőnek egy műsorszámot. Valamilyen Éden Hotel című műsort említve név szerint. Tehát kedves érdeklődő állampolgár, egyből meg is van a magyar média rákfenéje, a sajtószabadság korlátozója, a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás csimborasszója, az arcátlanul hazudó és hamisító állami média mételye: az Éden Hotel, hogy pusztuljon el a nyavalyás! Csak azt az egy apró, ámbár jelentéktelen dolgot nem említette Karas Mónika, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatást, a sajtószabadság érvényesülését az általa vezetett Médiatanácsnak kellene ellenőrizni és biztosítani, és sajnos ezt nem teszi. Mondjuk, ezek hiánya őt különösebben nem érdekli.
Persze nem csupán a mai szóbeli beszámoló volt érdekes, hanem maga a szöveges előterjesztés is, amit a Médiatanács benyújtott az Országgyűlésnek. Eme kitűnő szöveg egy elnöki köszöntővel kezdődik, mégpedig a következő idézettel: „A környezet megváltoztatásával a média egyedi arányokat létesít érzékeink között. Bármely érzékünk kiterjesztése megváltoztatja gondolkodásunk és cselekedeteink módját.” Karas Mónika nem kertel, hiszen az állami média pont ezt a célt szolgálja.
Láthattuk például az állami televíziós és rádiós csatornák elmúlt hónapokban nyújtott teljesítményét, mely nagyjából az idegengyűlölet kimaxolásában, valamint a menekültek démonizálásában merült ki, évi 91 milliárd forintból. Kínomban nevettem azon is, amikor azt írják, hogy „a Médiatanács függetlenségének a záloga, hogy széles körű parlamenti konszenzust igényel a tagok megválasztása, mert kétharmados többség kell hozzá”. Azt mondjuk elfelejtették beleírni, hogy ugyebár a megválasztott tagokat mind a Fidesz jelölte, az ellenzéki jelöltek már fel se kerülhettek a szavazólapra. Normális ember egy ilyen húzás után legalább annyira szégyellné magát, hogy nem hozza szóba a dolgot, de ők nem ilyenek. Ha ők egyszer belepisilnek a medencébe, akkor azt nem sunnyogva teszik, hanem kiállnak a trambulinra, oszt had’ menjen!
És akkor térjünk rá az általam firtatott és egyértelműen legnagyobb problémára, a sajtószabadság érvényesülésére. A médiatörvény szerint a médiatanács feladata és hatásköre (132. §, „a)), hogy „ellenőrzi és biztosítja a sajtószabadság érvényesülését e törvény és az Smtv. keretei között” valamint évente beszámolót készít, melyben értékeli (133.§, 1)) „a szólás-, vélemény- és sajtószabadság, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzetét”. A kérdés az, hogy ezt a feladatát miként végzi el a hatóság? Ezt a kérdést fel is tettem az elnök asszonynak, bár költői volt a kérdés, hiszen köztudomásúlag sehogy sem látja el. A Médiatanács vezetője nem is lepett meg, hiszen az ő válasza minderre az, hogy a szerkesztői szabadságba nincs joga beleszólni a hatóságnak. Ennyike. Mondjuk, van egy nagy csavar az ügyben, hiszen a Médiatanács írásos beszámolója is kénytelen szó szerinte ezt megállapítani: „a programok majd mindegyikében – a Magyarország Ma kivételével – az ellenzék térvesztése volt megfigyelhető. A kormányoldal előretörése a Ma reggelben volt a legszembetűnőbb (54,5% vs. 81,4%), amihez az M1 új műsorstruktúrája is hozzájárult.” A politikai magazinműsorok esetében is konkrétan leírják, hogy „a pártkötődéssel rendelkező politikusok körében a kormányzati oldal aránya elérte a kétharmadot (66,4%)”. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy a kormányzati oldal „médiahasználata” terén figyelhető meg egy egyértelmű túlsúly, hanem az egész állami média egy szimpla propagandagépezet, ami leplezetlenül Fideszes pártpropagandát folytat. Amikor felolvastam, a kormányzati túlsúlyról szóló részeket, a szemben ülő kormánypárti képviselők arckifejezésén látni lehetett „a tetszettek volna győzni” típusú kaján mosolyt. Karas Mónika válasza pedig a szerkesztői szabadságra hivatkozva…….na, itt gondoljon mindenki arra, amire akar. Éljen a szerkesztői szabadság, meg a Fidesz! A szerkesztői szabadság ugyanis elveszíti valódi jelentését, ha átalakul politikai és gazdasági érdekké, hogy így hallgattassa el a kritikát, hogy így szüntessen meg napilapokat.
Persze ha már a Kulturális bizottság előtt volt Karas Mónika, akkor nem álltam meg, hogy rákérdezzek a Klubrádió esetére...
ITT OLVASHATÓ
NEM HOLMI KVÓTA, HANEM ORBÁN ÉS PUTYIN NÁSZA A NEMZETHALÁL
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.22.
A kormánynak egyre több pénzébe kerül a magyarok félrevezetése. Orbánnak az egész sajtó kell, mert amíg egy szabad hang van, nincs biztonságban.
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.22.
A kormánynak egyre több pénzébe kerül a magyarok félrevezetése. Orbánnak az egész sajtó kell, mert amíg egy szabad hang van, nincs biztonságban.
Miközben az EU vezető nagyhatalmai – mint Franciaország, Németország – kemény szavakkal ítélik el az orosz bombázásokat a szíriai Aleppóban, a civil lakosság ellen elkövetett háborús bűnöket emlegetnek, a Moszkvát sújtó gazdasági és politikai szankciók szigorítását szorgalmazzák, addig a 28 tagországból 3 – Olaszország, Görögország és Magyarország – nyíltan kiáll Vlagyimir Putyin politikája mellett és nem támogatja a szankciók fenntartását, az EU közös fellépését a barbarizmussal szemben Szíriában, és Moszkva terjeszkedési törekvéseivel a Földközi tenger térségében.
Ez sok mindenre élesen rávilágít abból, mire számíthatunk a magyar belpolitika színpadán a következő hónapokban, ha Brüsszel bekeményít és hajlandó lesz szárnyát szegni a magasan repkedő és hetykén cserregő magyar állami szarkáknak. A hazánk ellen meghirdetett szigorú vizsgálattal az Európai Unió azt akarja kideríteni, hogy Magyarországon vajon oda kerül-e az EU tehetősebb országai adófizetőinek pénze, ahová azt az EU szánná – és nem magyar politikusok, rokonaik, kitartottjaik gazdagodnak-e belőle. Mindeközben a magyarok nagy többsége – attól függetlenül, kire szavazna a parlamenti választásokon – pontosan tisztában van azzal, hogy országa vezetése korrupt és könyékig túr a közös vagyonba, arcátlanul gazdagodik, miközben a szegények és a jómódúak közötti különbség soha nem látott mértékűre nőtt Mária (köz)munka alapú országában. De ez nem érdekli, mert erőit leköti az egymásra acsargás.
Orbán Viktor felcsúti méretekre, kisvasútra és falusi stadionra beskálázott idiotizmusa kezd európai szinten is mérhető nagyságot ölteni, aminek veszélyeit a magyar érdekek nemzetközi érvényesítésére a nagy vezér és félhülye csicskása képtelenek felmérni, vagy egyszerűen úgy gondolják, hogy a zsákutcában, amelybe évekkel ezelőtt behajtottak, már nem lehet megfordulni, onnan csak előre lehet menekülni, a pofátlanság, a hazugság, a lopás és az arcátlanság végletekig fokozásával, a világban uralkodó erő- és érdekviszonyok totális figyelmen kívül hagyásával, amit egyelőre – nem sikertelenül – magyar szabadságharcnak, a magyar érdekek melletti bátor kiállásnak adnak el a hazai közvélemény egy jelentős, elvarázsolt hányadának.
Mivel azonban ez napról-napra nehezebben megy, a magyar kormány szinte óráról-órára növeli azoknak a forrásoknak a nagyságát, amelyeket a magyarok totális félrevezetéséhez kénytelen igénybe venni. Egyre több pénzt szükséges arra költenie, hogy a már kezébe került hatalmas sajtó- és propagandagépezetet működésben tartsa, csúcs-fordulatszámon járassa, amihez a magyar médiavilág lehető legnagyobb részét – de végül az egészet – az ellenőrzése alá kell vonja, mert amíg egy szabad hang lesz ebben az országban, Orbán Viktor és bűnbandája nem érezheti magát biztonságban. Ez magyarázza a hatalom különös aktivitását a sajtópiac újraosztásában, amivel kapcsolatban a kormányfő nem átallja azt hazudni, hogy kormányának semmi köze nincs a magyar sajtó szőnyegbombázásához...
ORBÁN ORSZÁGA EURÓPA LEGSZOLIDÁRISABB ORSZÁGA, DE HA LEHET, A MENEKÜLTEKET RUGDOSSUK KI A KONTINENSRŐL
MAGYAR NARANCS
- HÍRNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.21.
Orbán Brüsszelből üzent a kvótáról és a sajtószabadságról, Szőcs Géza vitázik, a „baloldal alvilági alakokkal készül” a hétvégére, Áder nem írt alá. Előzetesben a Teréz körúti robbantás gyanúsítottja.
Orbán Viktor elégedetten távozott ma az uniós csúcsról, hiszen ahogy elmondta, sikerült megakadályozni a kötelező betelepítési kvóták elfogadását. Az öröme azért mégsem lehet teljes, a kérdés ugyanis nem került le teljesen a napirendről, pedig szerinte úgysem egyeznek meg erről a kérdésről a tagállamok, ám mivel Jean-Claude Juncker nem így gondolja, a helyzet megoldására a soros elnök Szlovákiát kérte fel. Orbán a sajtótájékoztatón annak is hangot adott, hogy bár sokan vádolják országunkat azzal, hogy a menekültválságban nem vagyunk szolidárisak, ez természetesen nem igaz; az igazi szolidaritás ugyanis abban nyilvánul meg, hogy mi nemcsak a magyar határokat, hanem az egész EU-t meg akarjuk védeni. Mások nem ezt teszik, szóval mégiscsak mi vagyunk a legjobb fejek, pont. Amúgy meg az a leghumánusabb, ha be sem engedjük a menekülteket Európába.
Orbán, a még szolidárisabb
És ha már szolidaritás, a Népszabadságról is megkérdezték Orbánt Brüsszelben, amire csupán annyit mondott, nagyon reméli, hogy „a többi baloldali lapnál kapnak állást” a „felfüggesztett” újságírók, amúgy ez az egész hajcihő nem is a kormány ügye, egy magántulajdonban lévő laphoz mi köze is lehetne a magyar kormánynak, sőt, ha foglalkozna vele a kormány, az volna a baj. A Népszabi kapcsán egyébként most éppen Menczer Tamás, a külügyi tárca sajtófőnöke küldte el az Egyesült Államokat (amely csütörtök éjjel adott ki ezzel kapcsolatban egy közleményt) a büdös francba azzal, hogy nincs itt semmi látnivaló, Magyarországon nincs veszélyben a sajtószabadság, lehet szépen hazamenni...
ITT OLVASHATÓ
- HÍRNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.21.
Orbán Brüsszelből üzent a kvótáról és a sajtószabadságról, Szőcs Géza vitázik, a „baloldal alvilági alakokkal készül” a hétvégére, Áder nem írt alá. Előzetesben a Teréz körúti robbantás gyanúsítottja.
Orbán Viktor elégedetten távozott ma az uniós csúcsról, hiszen ahogy elmondta, sikerült megakadályozni a kötelező betelepítési kvóták elfogadását. Az öröme azért mégsem lehet teljes, a kérdés ugyanis nem került le teljesen a napirendről, pedig szerinte úgysem egyeznek meg erről a kérdésről a tagállamok, ám mivel Jean-Claude Juncker nem így gondolja, a helyzet megoldására a soros elnök Szlovákiát kérte fel. Orbán a sajtótájékoztatón annak is hangot adott, hogy bár sokan vádolják országunkat azzal, hogy a menekültválságban nem vagyunk szolidárisak, ez természetesen nem igaz; az igazi szolidaritás ugyanis abban nyilvánul meg, hogy mi nemcsak a magyar határokat, hanem az egész EU-t meg akarjuk védeni. Mások nem ezt teszik, szóval mégiscsak mi vagyunk a legjobb fejek, pont. Amúgy meg az a leghumánusabb, ha be sem engedjük a menekülteket Európába.
Orbán, a még szolidárisabb
És ha már szolidaritás, a Népszabadságról is megkérdezték Orbánt Brüsszelben, amire csupán annyit mondott, nagyon reméli, hogy „a többi baloldali lapnál kapnak állást” a „felfüggesztett” újságírók, amúgy ez az egész hajcihő nem is a kormány ügye, egy magántulajdonban lévő laphoz mi köze is lehetne a magyar kormánynak, sőt, ha foglalkozna vele a kormány, az volna a baj. A Népszabi kapcsán egyébként most éppen Menczer Tamás, a külügyi tárca sajtófőnöke küldte el az Egyesült Államokat (amely csütörtök éjjel adott ki ezzel kapcsolatban egy közleményt) a büdös francba azzal, hogy nincs itt semmi látnivaló, Magyarországon nincs veszélyben a sajtószabadság, lehet szépen hazamenni...
ITT OLVASHATÓ
VALAKI EL TUDJA MAGYARÁZNI NEKEM, ÉRTETLEN, NIHILISTA HÜLYÉNEK?
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H.A.
2016.10.21.
Tegnap Horáció Kén (vegyjele: S) alakján keresztül elmeséltük (nem mind, csak a szerkesztőség legnagyobb mesélője), mit gondolunk arról, hogy alig három és fél héttel a Teréz körúti robbantás után, a TEK csellel, csak a magyarokra jellemző találékony agyafúrtsággal, páncéllal és puszta kézzel, dicsőségesen elkapta az állítólagos merénylőt, elkövetőt. Éljen!
Azt nem tudjuk, hogy a rendőrség által felajánlott 10 millió forintos nyomravazetői díjat Mészáros Lölö, esetleg Matolcsy Gyuri barátnője kapta, netán Polt Péter felesége G. Fodorral osztozott a jól megérdemelt jutalmon, viszont valami egészen biztosan kimaradt a DNS-vizsgálatos kutyakomédiáról szóló eszmefuttatásunkból. Ez nem annyira a mi mulasztásunk, hanem. Tegnap a robbantóelfogásos-szuperkommandós világszám rendkívüli és exkluzív ismertetésekor a főtekes elfelejtett tájékoztatni arról az apró, de annál mellbevágóbb tényről, hogy bár 30 darab járműből álló konvojjal érkeztek Karmacsra a feltételezett robbantó apjának házát átkutatni (igen, több páncélozott is volt a sorban), parádésan eltévedtek a faluban. Egy helybélitől kellett útbaigazítást kérni és mivel egymás seggében autóztak, és meg kellett fordulnia az egész konvojnak a keskeny úton, röhögénybe, vihogányba és kacagányba fulladt jeleneteknek lehettek szemtanúi a szerencsés helyiek.
Nem elsősorban a Bors és a Blikk tudományos-fantasztikus magazinok képezik számomra a legmegbízhatóbb tájékozódási forrásokat, de miután a kormány igen jól fizetett biztonságpolitikai szakértője is elmagyarázta a Migráns1-en, hogy miért volt szükség erre a nagy erődemonstráló röhögségre, akkor hadd szóljak pár szót én is okoskodásul. (Ja, amúgy senki nem kapta meg a nyomravezetői díjat, mert ők voltak a profik, ők. Akik. Főtekék, rendőrségék, hatóságék, szolgálaték.)
Ez a büdös nagy igazság, akárhonnan nézzük: Magyarországon az élet sokkal jobb forgatókönyveket produkál robbantóelfogás és a nem létező terror elhárításának ügyében, mint Vajna producer legmenőbb akciófilmjeinek legmenőbb forgatókönyvei.
A rengeteg paródiába illő összefüggést, ami ezzel a hollywood-i filmekbe illő sztorival kapcsolatos, részben már érintettük, és fogom is még. Ám azt valahogy nem sikerült felfognom agyilag, hogy a Zala megyei Karmacson, a Keszthelyi járásban fekvő alig 800 fős településen mi a büdös francot csinált egy harminc autóból álló konvoj, benne három páncélozott járművel. Miután az elkövetőt már megtalálták Keszthelyen. Az, hogy eltévedtek és forgolódtak, mint fing a feredőben, az már csak habocska Hajdu Jani főterrorelhárító jutalmi tortáján...
ITT OLVASHATÓ
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H.A.
2016.10.21.
Tegnap Horáció Kén (vegyjele: S) alakján keresztül elmeséltük (nem mind, csak a szerkesztőség legnagyobb mesélője), mit gondolunk arról, hogy alig három és fél héttel a Teréz körúti robbantás után, a TEK csellel, csak a magyarokra jellemző találékony agyafúrtsággal, páncéllal és puszta kézzel, dicsőségesen elkapta az állítólagos merénylőt, elkövetőt. Éljen!
Azt nem tudjuk, hogy a rendőrség által felajánlott 10 millió forintos nyomravazetői díjat Mészáros Lölö, esetleg Matolcsy Gyuri barátnője kapta, netán Polt Péter felesége G. Fodorral osztozott a jól megérdemelt jutalmon, viszont valami egészen biztosan kimaradt a DNS-vizsgálatos kutyakomédiáról szóló eszmefuttatásunkból. Ez nem annyira a mi mulasztásunk, hanem. Tegnap a robbantóelfogásos-szuperkommandós világszám rendkívüli és exkluzív ismertetésekor a főtekes elfelejtett tájékoztatni arról az apró, de annál mellbevágóbb tényről, hogy bár 30 darab járműből álló konvojjal érkeztek Karmacsra a feltételezett robbantó apjának házát átkutatni (igen, több páncélozott is volt a sorban), parádésan eltévedtek a faluban. Egy helybélitől kellett útbaigazítást kérni és mivel egymás seggében autóztak, és meg kellett fordulnia az egész konvojnak a keskeny úton, röhögénybe, vihogányba és kacagányba fulladt jeleneteknek lehettek szemtanúi a szerencsés helyiek.
Nem elsősorban a Bors és a Blikk tudományos-fantasztikus magazinok képezik számomra a legmegbízhatóbb tájékozódási forrásokat, de miután a kormány igen jól fizetett biztonságpolitikai szakértője is elmagyarázta a Migráns1-en, hogy miért volt szükség erre a nagy erődemonstráló röhögségre, akkor hadd szóljak pár szót én is okoskodásul. (Ja, amúgy senki nem kapta meg a nyomravezetői díjat, mert ők voltak a profik, ők. Akik. Főtekék, rendőrségék, hatóságék, szolgálaték.)
Ez a büdös nagy igazság, akárhonnan nézzük: Magyarországon az élet sokkal jobb forgatókönyveket produkál robbantóelfogás és a nem létező terror elhárításának ügyében, mint Vajna producer legmenőbb akciófilmjeinek legmenőbb forgatókönyvei.
A rengeteg paródiába illő összefüggést, ami ezzel a hollywood-i filmekbe illő sztorival kapcsolatos, részben már érintettük, és fogom is még. Ám azt valahogy nem sikerült felfognom agyilag, hogy a Zala megyei Karmacson, a Keszthelyi járásban fekvő alig 800 fős településen mi a büdös francot csinált egy harminc autóból álló konvoj, benne három páncélozott járművel. Miután az elkövetőt már megtalálták Keszthelyen. Az, hogy eltévedtek és forgolódtak, mint fing a feredőben, az már csak habocska Hajdu Jani főterrorelhárító jutalmi tortáján...
ITT OLVASHATÓ
A JÓÉDESANYÁTOK... (POLITIKAFILOZÓFIAI ÉRTEKEZÉS)
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2016.10.21.
A közpénzből kistafírozott stefkahuthblog lehozott egy cikket azzal a címmel, hogy "Magyarország soha nem volt cinkosa egyetlen diktatúrának sem".
Amikor a magyar állami hivatalnokok zsidó asszonyok nemi szervében kutakodtak, majd ezen zsidó asszonyokat vasúton egészen a gázkamrákig szállították, nem volt cinkosság. Az, hogy a náci Németország katonai szövetségese volt Horthy Magyarországa, háborús bűncselekményeket is elkövetve, nem volt cinkosság. Az, hogy 1968-ban a magyar csapatok részt vettek Csehszlovákia megszállásában, az sem volt cinkosság. Az, hogy a Varsói Szerződés és a KGST tagja volt Magyarország, és ma is az lenne, ha az amerikaiak nem nyomják be a szovjeteket az altalajba, az véletlenül sem volt cinkosság, azzal színezve, hogy Kádár János a hetvenes évek végén a legnépszerűbb gauleiter volt a kommunista blokkban...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: jotunder
2016.10.21.
A közpénzből kistafírozott stefkahuthblog lehozott egy cikket azzal a címmel, hogy "Magyarország soha nem volt cinkosa egyetlen diktatúrának sem".
Amikor a magyar állami hivatalnokok zsidó asszonyok nemi szervében kutakodtak, majd ezen zsidó asszonyokat vasúton egészen a gázkamrákig szállították, nem volt cinkosság. Az, hogy a náci Németország katonai szövetségese volt Horthy Magyarországa, háborús bűncselekményeket is elkövetve, nem volt cinkosság. Az, hogy 1968-ban a magyar csapatok részt vettek Csehszlovákia megszállásában, az sem volt cinkosság. Az, hogy a Varsói Szerződés és a KGST tagja volt Magyarország, és ma is az lenne, ha az amerikaiak nem nyomják be a szovjeteket az altalajba, az véletlenül sem volt cinkosság, azzal színezve, hogy Kádár János a hetvenes évek végén a legnépszerűbb gauleiter volt a kommunista blokkban...
ITT OLVASHATÓ
A HATALOM MEGVÁLTOZTATJA AZ EMBEREKET - DUSTIN HOFFMAN A MEDICIEKRŐL, MÚLTJÁRÓL ÉS A MÁRÓL
SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyos N. László
2016.10.21.
„Gyönyörű helyeken forgattunk Toszkánában, századokon keresztül változatlan tájak, paloták, terek között. Izgalmas volt elmerülni a Mediciek történetében, és újra felfedezni a 16. századot” – áradozik Dustin Hoffman.
A 79 éves amerikai színész, kétszeres Oscar-díjas, számtalan felejthetetlen film – Diploma előtt, Éjféli cowboy, Kis Nagy Ember, Marathon életre-halálra, Esőember, Pillangó, Vírus, Az ügynök halála – főszereplője, most Giovanni de Medicit alakítja egy nyolcrészes tv-filmben, amelyet október 17-én kezdett el vetíteni az olasz Rai Uno.
Egy firenzei gyapjúkereskedő ambiciózus fiáról, aki a pápa bankára lesz, valamint örököseiről, Cosimóról és Lorenzóról készített saga politikai krimi is egyben. Giovanni azt kéri Cosimótól, hogy kövesse az ő útját, a fiú beleegyezik, ám hatalomra kerülve kíméletlen zsarnokká válik.
Hoffmannal a La Repubblica készített interjút:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Göbölyos N. László
2016.10.21.
„Gyönyörű helyeken forgattunk Toszkánában, századokon keresztül változatlan tájak, paloták, terek között. Izgalmas volt elmerülni a Mediciek történetében, és újra felfedezni a 16. századot” – áradozik Dustin Hoffman.
A 79 éves amerikai színész, kétszeres Oscar-díjas, számtalan felejthetetlen film – Diploma előtt, Éjféli cowboy, Kis Nagy Ember, Marathon életre-halálra, Esőember, Pillangó, Vírus, Az ügynök halála – főszereplője, most Giovanni de Medicit alakítja egy nyolcrészes tv-filmben, amelyet október 17-én kezdett el vetíteni az olasz Rai Uno.
Egy firenzei gyapjúkereskedő ambiciózus fiáról, aki a pápa bankára lesz, valamint örököseiről, Cosimóról és Lorenzóról készített saga politikai krimi is egyben. Giovanni azt kéri Cosimótól, hogy kövesse az ő útját, a fiú beleegyezik, ám hatalomra kerülve kíméletlen zsarnokká válik.
Hoffmannal a La Repubblica készített interjút:
ITT OLVASHATÓ
HAT ELEMI LETT, MARADHAT?
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.22.
Rétvári Bence álomtitkár-manó, s így következésképp pártunk valamint kormányunk fölöttébb jóindulatú, ezért nem kívánja becsapni a felnövekvő ifjúságot – akinek talpai egymásra lépnek, testnevel és nótázik naponta -, ezért inkább ő döntené el, hogy ki menjen gimnáziumba, ki pedig a kukoricaföldekre címerezni.
Mint elálmodozta, vannak a társadalomnak olyan rétegei, ahonnan bizonyos ifjak érkeznek, és bolondos jódógukban azt hihetnék, hogy előrelépés lesz számukra a gimnázium, holott ez nincs így, és, ha bekerülnének ebbe az iskolatípusba, csak az értékes éveiket pazarolnák, ahelyett, hogy egyből jómunkásemberek lennének, mint Szalacsi bácsi.
Valamint és továbbá – véli az álomtitkár-manó -, már a bemenetelnél fontos lenne tisztázni, kinek érdemes ezt az iskolatípust választani, kinek meg nem, ezért kötelező lenne a felvételi. Örömmel jelentjük, numerus clausus momentán még nincsen, ellenben már értjük, miért építik át a Kossuth teret olyanná, amilyenné...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.10.22.
Rétvári Bence álomtitkár-manó, s így következésképp pártunk valamint kormányunk fölöttébb jóindulatú, ezért nem kívánja becsapni a felnövekvő ifjúságot – akinek talpai egymásra lépnek, testnevel és nótázik naponta -, ezért inkább ő döntené el, hogy ki menjen gimnáziumba, ki pedig a kukoricaföldekre címerezni.
Mint elálmodozta, vannak a társadalomnak olyan rétegei, ahonnan bizonyos ifjak érkeznek, és bolondos jódógukban azt hihetnék, hogy előrelépés lesz számukra a gimnázium, holott ez nincs így, és, ha bekerülnének ebbe az iskolatípusba, csak az értékes éveiket pazarolnák, ahelyett, hogy egyből jómunkásemberek lennének, mint Szalacsi bácsi.
Valamint és továbbá – véli az álomtitkár-manó -, már a bemenetelnél fontos lenne tisztázni, kinek érdemes ezt az iskolatípust választani, kinek meg nem, ezért kötelező lenne a felvételi. Örömmel jelentjük, numerus clausus momentán még nincsen, ellenben már értjük, miért építik át a Kossuth teret olyanná, amilyenné...
ITT OLVASHATÓ
AZ ORBÁN NEVŰ EMBER HÍVEINEK ÜZENEM: A LEGKÖZELEBBI HÁLAADÓ EST KERETÉBEN GONDOLJANAK ARRA...
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.21.
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.21.
...Az Orbán nevű ember híveinek üzenem: a legközelebbi hálaadó est keretében gondoljanak arra, hogy a jelenlegi állás szerint mintegy 9 ezer milliárd forint elsinkófálásáról beszélünk. Lefordítom érthetőre: minden egyes magyar ember – a tegnap született csecsemőtől a 103 éves dédiig – 1 millió forintot kaphatott volna a 9 ezer milliárd forintból. Rondábban fogalmazva: minden egyes magyar állampolgárt fejenként 1 millió forinttal loptak meg azok, akikhez ez a pénz került. Egy négytagú családot 4 millió forinttal károsítottak meg.
Természetesen az uniós forrás nem szétosztható, hanem az ország felzárkóztatásához kell(ene). Hogy legyenek járható utak, iskolák, kórházak, mindenki számára elérhető internet, csatorna, ivóvíz, munkahelyek. Az a fejenként egymillió forint – ha befektetik abba, amire az Unió szánta – sokszorosan megtérült volna és az a megtérülés már a családoknál csapódik le.
De nem csapódik, pontosabban de, néhány családnál feltétlenül. Ez feltűnt az OLAF-nak is, ezért megpróbálják kideríteni, hová is tűnt a pénz. Ennek az lesz az egyenes következménye, hogy elkezdődik a sopánkodás. Támadják Magyarországot, bántják és megalázzák a magyar embereket. Védjük meg, álljunk ki, meneteljünk!
No, aki elhiszi, hogy Magyarországot, a magyar embereket támadja az Unió, az nagyon hülye. Mert nem erről van szó, hanem arról, hogy védeni próbálnak minket. Pontosabban a saját adófizetőik pénzét, de a két érdek egybeesik. Ugyanis a mi országunkat, minket lopnak meg, a mi országunk lesz egyre szegényebb, holott egyre gazdagabbnak kellene lennie.
Aki meg akarja védeni a tolvajokat, az a saját honfitársai, a saját családja és önmaga ellen támad. Aki kiáll a tolvajokért, az önmaga ellen fordul. Nehéz ezt megérteni annak, aki valóban hisz az Orbán nevű embernek, bízik benne és kormányában.
Nehéz felfogni, hogy őt, a gyerekét, a szüleit is éppen úgy kifosztják, mint a libsibolsikat, szocikat, gyurcsánybajnaikat. Nehéz, vagy majdnem lehetetlen tudomásul venni, hogy nem kívülről rombolják az országot, hanem belülről. Nem a mohó nyugati tőkés rabolja le, hanem a saját vezetői. Mert ezzel szembenézni azonos annak beismerésével, hogy hülyének nézték, becsapták, meglopták. Azt felismerni, hogy nem mindenki más a hülye, hanem saját magunk, rettentően nehéz.
Sokkal egyszerűbb elhinni a hülyeségeket, parancsszóra harcba indulni (természetesen úgy, hogy ehhez ne kelljen felállni a jól belakott, kényelmes fotelből), gyűlölni mindenkit, aki bármiben is kilóg a sorból. Egyszerűbb a kormánypropaganda-média útmutatásai szerint megtalálni az ellenséget, mint elfogadni: nincs ellenség. Vagy, ha mégis, azt a tükörben kell keresni...
ITT OLVASHATÓ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)