Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.17.
A népszavazás után Orbán Viktor arra számított, hogy létrehozhat a Fidesz politikája körül egy új egységet, amely legitimálhatja őt és tetteit a 2018-as választásra. De jött a Népszabadság-ügy, feltehetőleg a Fidesz hatalomtechnikusainak eddigi egyik legnagyobb elszámolása, és valóban létrejött egy új egység. Már csak intézményekkel és politikai tartalommal kell megtölteni.
A Publicus kutatása szerint a magyarok többsége egyetért abban, hogy a Fidesz áll a Népszabadság bedöntése mögött, és kétharmaduk szerint a kormánypárt korlátozza a szólásszabadságot Magyarországon. De érezni ezt a hétköznapokban, a kommentekben, a Facebookon ugyanígy, és még a boltban is felváltotta a menekültezést a magyar jövőért való aggódás.
A kérdés, mi történik most. Nyilvánvalóan a legnagyobb csapás ebben a történetben, és a legnagyobb győzelem a magyar sajtószabadság mellett az lenne, ha a Népszabadság munkatársai folytatnák valamilyen formában a munkájukat. Ezt akarja elkerülni a hatalom azzal, hogy nem rúgja ki őket, de megtiltja nekik a munkát. Az ügyet megpróbálják addig elhúzni, hogy ne legyen esélye közösségi gyűjtésből újraéledni a Népszabadságnak.
Ezt kell megakadályoznunk, ezért kell fenntartanunk az ügyet, nem elfelejteni a Népszabadság munkatársait, beszélni róluk, kimenni a mellettük kiálló tüntetésekre. Majd pedig, ha eljön a pillanat, segíteni nekik az újrakezdést.
De van egy másik kérdés is. A cél egyértelmű, és a folyamat feltehetőleg nem áll meg a Népszabadságnál. Orbán Viktorék a 2018-as választásra minél inkább meg akarják csonkítani a szabad médiát, és megakadályozni, hogy bármilyen ellenzéki tevékenység, botrány vagy ügy eljusson a választókig.
Ezt otthon ülve nem tudjuk megakadályozni. És úgy se tudjuk megakadályozni, ha a Népszabadság-ügyet önmagában nézzük, nem politikai vontakozásában, és nem hosszú távon. A cél, amit magunk előtt látunk, középtávon ugyanaz kell hogy legyen, mint amit a Fidesz lát. A 2018-as választás.
A célunk pedig az kell hogy legyen, amitől Orbánék rettegnek, és ami a mostani közvélemény-kutatások mellett reális:
50 százalék alatt tartani a Fidesz mandátumainak számát, megakadályozni a totális állam kiépülésének a lehetőségét, megbillenteni a rendszert, és intézményes kontrollt rakni le vele szemben, még ha ezt a kontrollt gyenge pártok is képviselik.
Ugyanis egy 50 százalék alatti mandátum-arány azt is jelenti, hogy 2010-hez képest borzasztóan meggyengült a Fidesz. Ha ez történik, az lesz a párt első, meg nem magyarázható, intézményes veresége 2010 óta.
De ehhez szembe kell nézni a realitásokkal. Ma hiába vágyunk egy jó kormányzásra, azt 2018 után nem fogjuk megkapni. Viszont ahhoz, hogy ez valaha eljöjjön, ki kell billenteni a kormánypártot a mindent vivő hatalmából. Erre pedig vagy a forradalom, vagy a választás a legjobb esély...
A Publicus kutatása szerint a magyarok többsége egyetért abban, hogy a Fidesz áll a Népszabadság bedöntése mögött, és kétharmaduk szerint a kormánypárt korlátozza a szólásszabadságot Magyarországon. De érezni ezt a hétköznapokban, a kommentekben, a Facebookon ugyanígy, és még a boltban is felváltotta a menekültezést a magyar jövőért való aggódás.
A kérdés, mi történik most. Nyilvánvalóan a legnagyobb csapás ebben a történetben, és a legnagyobb győzelem a magyar sajtószabadság mellett az lenne, ha a Népszabadság munkatársai folytatnák valamilyen formában a munkájukat. Ezt akarja elkerülni a hatalom azzal, hogy nem rúgja ki őket, de megtiltja nekik a munkát. Az ügyet megpróbálják addig elhúzni, hogy ne legyen esélye közösségi gyűjtésből újraéledni a Népszabadságnak.
Ezt kell megakadályoznunk, ezért kell fenntartanunk az ügyet, nem elfelejteni a Népszabadság munkatársait, beszélni róluk, kimenni a mellettük kiálló tüntetésekre. Majd pedig, ha eljön a pillanat, segíteni nekik az újrakezdést.
De van egy másik kérdés is. A cél egyértelmű, és a folyamat feltehetőleg nem áll meg a Népszabadságnál. Orbán Viktorék a 2018-as választásra minél inkább meg akarják csonkítani a szabad médiát, és megakadályozni, hogy bármilyen ellenzéki tevékenység, botrány vagy ügy eljusson a választókig.
Ezt otthon ülve nem tudjuk megakadályozni. És úgy se tudjuk megakadályozni, ha a Népszabadság-ügyet önmagában nézzük, nem politikai vontakozásában, és nem hosszú távon. A cél, amit magunk előtt látunk, középtávon ugyanaz kell hogy legyen, mint amit a Fidesz lát. A 2018-as választás.
A célunk pedig az kell hogy legyen, amitől Orbánék rettegnek, és ami a mostani közvélemény-kutatások mellett reális:
50 százalék alatt tartani a Fidesz mandátumainak számát, megakadályozni a totális állam kiépülésének a lehetőségét, megbillenteni a rendszert, és intézményes kontrollt rakni le vele szemben, még ha ezt a kontrollt gyenge pártok is képviselik.
Ugyanis egy 50 százalék alatti mandátum-arány azt is jelenti, hogy 2010-hez képest borzasztóan meggyengült a Fidesz. Ha ez történik, az lesz a párt első, meg nem magyarázható, intézményes veresége 2010 óta.
De ehhez szembe kell nézni a realitásokkal. Ma hiába vágyunk egy jó kormányzásra, azt 2018 után nem fogjuk megkapni. Viszont ahhoz, hogy ez valaha eljöjjön, ki kell billenteni a kormánypártot a mindent vivő hatalmából. Erre pedig vagy a forradalom, vagy a választás a legjobb esély...
