Szerző: Civilhetes
2016.10.10.
ITT OLVASHATÓ
2016. október 10., hétfő
HA MOST SEM NYERÜNK... A MAGYAR VÁLOGATOTT TALÁLKOZOTT A DALAI LÁMÁVAL
CIVILHETES
Szerző: Civilhetes
2016.10.10.
A magyar szövetség (MLSZ) közösségi oldalának beszámolója szerint a Lettország elleni, esti világbajnoki selejtezőre érkezett küldöttség egy válogatott mezzel ajándékozta meg a tibeti buddhizmus száműzetésben élő vezetőjét, aki sok sikert kívánt a csapatnak, és két közös képet is vállalt a magyarokkal...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Civilhetes
2016.10.10.
ITT OLVASHATÓ
RIADÓ! PETI, VÉDJÉL MEG, A SZÉLRÓZSA MINDEN IRÁNYÁBÓL TÁMADJÁK AZ ORSZÁGOT
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.10.10.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) Vonalba állítva címmel közölte Stephan Löwenstein írását, aki kiemelte: nemcsak a tulajdonos “puccsszerű” eljárása táplálta a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot és a sajtó sokszínűsége iránti aggodalmat, mert amióta Orbán Viktor hatalomra került, a Fidesz szisztematikusan dolgozik egy felé hajló médiahálózat kiépítésén. Ez reakció Orbán 2002-es és 2006-os választási vereségére. A Fidesz-tábor szerint a vereségek idején egy baloldali médiahatalom ellen kellett védekezni. Úgy tűnik, időközben sikerült gyökeres változást előidézni – írja a FAZ.
A liberális Süddeutsche Zeitung (SZ) És Brüsszel hallgat róla… címmel közölte Cathrin Kahlweit kommentárját, aki emlékeztet, hogy Orbán Viktor ellenforradalmat ígért, és úgy vélekedik, hogy a kormányfő hazájában el is kezdte ezt, így Magyarországon legyalulták a terepet. A legfontosabb politikai napilapot megszüntették, az ellenzéket partvonalra szorították, a politikai szerkezetet a kormánypárt igényeihez igazították, és a Fidesz klientelizmusa eltart egy elitet, amely csöndben marad, amíg profitál ebből. Az érvénytelen népszavazás szégyentelen kezelése megmutatja, hogy a Fidesz a demokratikus játékszabályok fölé helyezi magát – tette hozzá a szerző. Kiemelte: Orbán azon politikusok hősévé vált, akik az elriasztás politikáját követik, és azon uniós polgároké, akik az EU reformja helyett egy második Vlagyimir Putyinban látják a megoldást a válságra.
Brüsszel asszisztál ahhoz, hogy Orbán a belátása szerint valósítsa meg a rugalmas szolidaritást, mert ugyan meglehet, hogy politikája ellentétben áll a demokráciával és az emberi jogokkal, de amíg Magyarország zárva tartja határait, Orbán nemcsak erős, hanem hasznos is.
A Süddeutsche Zeitung Egy újság vége címmel közölt a Népszabadság kiadásának felfüggesztéséről beszámolót, amelyben Cathrin Kahlweit úgy véli, hogy a Népszabadság vége súlyos érvágás a magyar média számára, mert a lap és hírportálja az egyik utolsó volt a kormány tevékenységéről kritikus hozzáállással beszámoló médiumok sorában. Hozzátette: a közszolgálati médiumokat a kormány ellenőrzi, más lapokat és csatornákat pedig a hirdetések kormányhoz közeli magazinokhoz irányítása révén pénzügyileg kivéreztettek.
Elsőre úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor által utált Népszabadságot gazdasági okokból verték szét, azonban nem ez a helyzet – olvasható a Der Standard című liberális osztrák lap hétfői számának véleménycikkében. Gregor Mayer, a lap budapesti tudósítója úgy véli, elég nagy baj, hogy a magyar kormányfő úgy beszél, mint Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, az osztrák külügyminiszter pedig a magyar miniszterelnököt dicséri és talán szívesen cselekedne is hozzá hasonlóan, de már a demokrácia lényegéről van szó, ha az osztrák rendszer szereplői, mint Heinrich Pecina – a Vienna Capital Partners vezetője, amelynek érdekeltségébe tartozik a Népszabadság is – a sajtószabadság sírásóiként szolgálnak Orbánnak.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem vette figyelembe az október 2-i népszavazás eredményét – írta hétfőn a Kommerszant Vlaszty című orosz magazin, rámutatva, hogy bár a szavazók 98,3 százaléka nemet mondott a kötelező betelepítési kvótára, a részvételi arány nem érte el az érvényességi küszöböt. Orbán ennek ellenére grandiózus győzelemnek nevezte a referendumot és alkotmánymódosítást ígért. A lap szerint az alkotmánymódosítás értelmében a magyar parlamentnek nyilvánvalóan kizárólagos joga lesz a külföldiek rövid és hosszú távú befogadásáról dönteni, ami egyet jelent majd az ultrajobboldali, sőt, majdnem fasiszta Jobbik javaslatának csaknem szó szerinti megismétlésével, így az EU-nak még több oka lesz arra, hogy Orbánt kitaszítottnak tekintse, és ennek megfelelően viszonyuljon hozzá.
A Népszabadság bezárása Orbán Viktor folytatódó támadása a szólásszabadság ellen, Magyarországon fokozatosan megszűnik a nyugati civilizáció, és ezt észre kellene venni – vélekedik Teodor Marjanovic, a Hospodárské Noviny című cseh politikai és gazdasági napilapban Reqviem a szólásszabadságért Magyarországon címmel hétfőn megjelent kommentárjában. A Népszabadság rendkívül színvonalas lap volt, amely nem úgy írt, ahogy az Orbán Viktornak tetszett volna. Bár a lap osztrák kiadója azt állítja, hogy pénzügyi megfontolások alapján állította le a kiadást, az érvelés hiteltelen. Elsősorban azért, mert egy olyan országban történt mindez, amelynek miniszterelnöke már hosszabb ideje szisztematikusan a sajtó függetlensége ellen dolgozik, nagyjából úgy, ahogy azt nagy példaképe Vlagyimir Putyin teszi Oroszországban – mutat rá a szerző...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.10.10.
A liberális Süddeutsche Zeitung (SZ) És Brüsszel hallgat róla… címmel közölte Cathrin Kahlweit kommentárját, aki emlékeztet, hogy Orbán Viktor ellenforradalmat ígért, és úgy vélekedik, hogy a kormányfő hazájában el is kezdte ezt, így Magyarországon legyalulták a terepet. A legfontosabb politikai napilapot megszüntették, az ellenzéket partvonalra szorították, a politikai szerkezetet a kormánypárt igényeihez igazították, és a Fidesz klientelizmusa eltart egy elitet, amely csöndben marad, amíg profitál ebből. Az érvénytelen népszavazás szégyentelen kezelése megmutatja, hogy a Fidesz a demokratikus játékszabályok fölé helyezi magát – tette hozzá a szerző. Kiemelte: Orbán azon politikusok hősévé vált, akik az elriasztás politikáját követik, és azon uniós polgároké, akik az EU reformja helyett egy második Vlagyimir Putyinban látják a megoldást a válságra.
Brüsszel asszisztál ahhoz, hogy Orbán a belátása szerint valósítsa meg a rugalmas szolidaritást, mert ugyan meglehet, hogy politikája ellentétben áll a demokráciával és az emberi jogokkal, de amíg Magyarország zárva tartja határait, Orbán nemcsak erős, hanem hasznos is.
A Süddeutsche Zeitung Egy újság vége címmel közölt a Népszabadság kiadásának felfüggesztéséről beszámolót, amelyben Cathrin Kahlweit úgy véli, hogy a Népszabadság vége súlyos érvágás a magyar média számára, mert a lap és hírportálja az egyik utolsó volt a kormány tevékenységéről kritikus hozzáállással beszámoló médiumok sorában. Hozzátette: a közszolgálati médiumokat a kormány ellenőrzi, más lapokat és csatornákat pedig a hirdetések kormányhoz közeli magazinokhoz irányítása révén pénzügyileg kivéreztettek.
Elsőre úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor által utált Népszabadságot gazdasági okokból verték szét, azonban nem ez a helyzet – olvasható a Der Standard című liberális osztrák lap hétfői számának véleménycikkében. Gregor Mayer, a lap budapesti tudósítója úgy véli, elég nagy baj, hogy a magyar kormányfő úgy beszél, mint Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, az osztrák külügyminiszter pedig a magyar miniszterelnököt dicséri és talán szívesen cselekedne is hozzá hasonlóan, de már a demokrácia lényegéről van szó, ha az osztrák rendszer szereplői, mint Heinrich Pecina – a Vienna Capital Partners vezetője, amelynek érdekeltségébe tartozik a Népszabadság is – a sajtószabadság sírásóiként szolgálnak Orbánnak.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem vette figyelembe az október 2-i népszavazás eredményét – írta hétfőn a Kommerszant Vlaszty című orosz magazin, rámutatva, hogy bár a szavazók 98,3 százaléka nemet mondott a kötelező betelepítési kvótára, a részvételi arány nem érte el az érvényességi küszöböt. Orbán ennek ellenére grandiózus győzelemnek nevezte a referendumot és alkotmánymódosítást ígért. A lap szerint az alkotmánymódosítás értelmében a magyar parlamentnek nyilvánvalóan kizárólagos joga lesz a külföldiek rövid és hosszú távú befogadásáról dönteni, ami egyet jelent majd az ultrajobboldali, sőt, majdnem fasiszta Jobbik javaslatának csaknem szó szerinti megismétlésével, így az EU-nak még több oka lesz arra, hogy Orbánt kitaszítottnak tekintse, és ennek megfelelően viszonyuljon hozzá.
A Népszabadság bezárása Orbán Viktor folytatódó támadása a szólásszabadság ellen, Magyarországon fokozatosan megszűnik a nyugati civilizáció, és ezt észre kellene venni – vélekedik Teodor Marjanovic, a Hospodárské Noviny című cseh politikai és gazdasági napilapban Reqviem a szólásszabadságért Magyarországon címmel hétfőn megjelent kommentárjában. A Népszabadság rendkívül színvonalas lap volt, amely nem úgy írt, ahogy az Orbán Viktornak tetszett volna. Bár a lap osztrák kiadója azt állítja, hogy pénzügyi megfontolások alapján állította le a kiadást, az érvelés hiteltelen. Elsősorban azért, mert egy olyan országban történt mindez, amelynek miniszterelnöke már hosszabb ideje szisztematikusan a sajtó függetlensége ellen dolgozik, nagyjából úgy, ahogy azt nagy példaképe Vlagyimir Putyin teszi Oroszországban – mutat rá a szerző...
ITT OLVASHATÓ
NÉRSZABADSÁG - A GECIZÉS MŰVÉSZETE
BENDERIK ELMÉLKEDIK BLOG
Szerző: Benderik
2016.10.10.
Előrebocsátom, régen nem olvastam Népszabadságot így tartalmát sem tudom megítélni, az utóbbi években milyen volt. (Egy időben egész jó, arra emlékszem. De persze az emlékek az elmének kamrájába valók, nem drága nyomdába, így nem tudom, mostanság tisztán minőségileg érdemes lenne-e a túlélésre.)
Ahogy azt se, lenne-e benne annyi potenciál, hogy egy értő tulajdonos kezében -- önmagában vagy egyéb, politikai célokkal kapcsolva megérje tovább vinni.
Ha ilyen nincs, hát akkor a kinyírás nyilvánvaló politikai jellege és sötét módja ellenére nincs vele mit tenni.
Ám ha lenne, úgy egy egy tippként elmondom, mit tennék vele, ha én lennék azon lény, akinek megérné átvenni. Vagy akinek elszámolnivalója van valakivel, aki megszüntette.
***
A gondolat alapja az, hogy nemtelen eszközöket használó partnerrel szemben az egyik leghatékonyabb stratégia, ha saját fegyverével ütünk vissza.
Nem csak mert finomkodással mintha tálcán, megsütve kínálnánk fel magunkat krumplisalátával, hanem mert a saját fegyverrel gecizés általában idegesítőbb bármi más fegyvernemnél. Lelki dolog ez, talán mert támadónk pont arra rezonál, így ügyesen adagolva szétrázható vele. Márpedig az ellenfél idegessége nem csupán szép látvány, de a legjobb módja, hogy aztán hibázzon.
***
És akkor először nézzük az ellenfél módszerét:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Benderik
2016.10.10.
Előrebocsátom, régen nem olvastam Népszabadságot így tartalmát sem tudom megítélni, az utóbbi években milyen volt. (Egy időben egész jó, arra emlékszem. De persze az emlékek az elmének kamrájába valók, nem drága nyomdába, így nem tudom, mostanság tisztán minőségileg érdemes lenne-e a túlélésre.) Ahogy azt se, lenne-e benne annyi potenciál, hogy egy értő tulajdonos kezében -- önmagában vagy egyéb, politikai célokkal kapcsolva megérje tovább vinni.
Ha ilyen nincs, hát akkor a kinyírás nyilvánvaló politikai jellege és sötét módja ellenére nincs vele mit tenni.
Ám ha lenne, úgy egy egy tippként elmondom, mit tennék vele, ha én lennék azon lény, akinek megérné átvenni. Vagy akinek elszámolnivalója van valakivel, aki megszüntette.
***
A gondolat alapja az, hogy nemtelen eszközöket használó partnerrel szemben az egyik leghatékonyabb stratégia, ha saját fegyverével ütünk vissza.
Nem csak mert finomkodással mintha tálcán, megsütve kínálnánk fel magunkat krumplisalátával, hanem mert a saját fegyverrel gecizés általában idegesítőbb bármi más fegyvernemnél. Lelki dolog ez, talán mert támadónk pont arra rezonál, így ügyesen adagolva szétrázható vele. Márpedig az ellenfél idegessége nem csupán szép látvány, de a legjobb módja, hogy aztán hibázzon.
***
És akkor először nézzük az ellenfél módszerét:
ITT OLVASHATÓ
HAZUGSÁGGAL NYERTÉK EL A MILLIÁRDOS MUNKÁT KOCSIS MÁTÉ KERÜLETÉBEN
DIREKT36 PORTÁL
Szerző:
Látszólag minden rendben zajlott az utóbbi évek egyik legnagyobb józsefvárosi építési beruházásával, az Auróra utcai rendelőintézet felújításával. A munka egy kisebb csúszást leszámítva viszonylag hamar – kevesebb mint egy év alatt – véget ért, a beruházást nem kísérték politikai botrányok, a tavaly decemberi átadáson pedig Kocsis Máté polgármester mellett még egy magas rangú kormányzati tisztviselő, Rétvári Bence államtitkár is tiszteletét tette.
Mélyen a felszín alatt azonban volt egy súlyos probléma. A felújítást végző építőipari cégcsoport több valótlan információ közlésével nyerte el a közel egymilliárd forintos megbízást.
A konzorcium csak úgy kaphatta meg a VIII. kerületi munkát, ha bizonyítja, hogy korábban csinált már hasonló felújítást. A cégcsoport azt állította, hogy egyik tagjuknak a távoli Uruguayban volt már a követelményekben szereplő megbízása. A Direkt36 azonban kiderítette, hogy ez nem volt igaz.
A referenciaként hozott uruguayi beruházás ugyan valóban megtörtént, de dokumentumok és Uruguay-ban gyűjtött információk bizonyítják, hogy a józsefvárosi munkánál feltűnt cég valótlanságokat állított az építkezésről. A VIII. kerületi pályázat követelményei között szerepelt például, hogy olyan építkezés kell referenciaként, ahol liftet is cseréltek, az uruguay-i épületben azonban nincs is lift. A cég ráadásul nemcsak az építkezés részleteiről állított valótlanságokat, hanem minden jel szerint nem is volt hozzá egyáltalán semmi köze.
A történetben feltűnik egy uruguay-i kötődésekkel is rendelkező magyar vállalkozó, Borzován János is, akinek józsefvárosi kapcsolatait kerületi politikusok már firtatták korábban is, de erre eddig nem került elő bizonyíték. A Direkt36 már korábban feltárta, hogy Borzován több szálon kapcsolódik a józsefvárosi pályázaton nyerő konzorciumot vezető EU-Line Zrt.-hez, azóta azonban sikerült információkat találni józsefvárosi kötődéseire is. Ezek lehallgatott telefonbeszélgetésekben kerültek elő, amelyeket egy nemrég lezajlott bírósági perben játszottak le.
A közbeszerzési törvény bünteti azokat a cégeket, amelyek hamis adatokat közölnek a pályázataikban. Ha egy céget rajtakapnak ezen, akkor akár évekre kizárhatják a közbeszerzésekből...
ITT OLVASHATÓ
Szerző:
Mélyen a felszín alatt azonban volt egy súlyos probléma. A felújítást végző építőipari cégcsoport több valótlan információ közlésével nyerte el a közel egymilliárd forintos megbízást.
A konzorcium csak úgy kaphatta meg a VIII. kerületi munkát, ha bizonyítja, hogy korábban csinált már hasonló felújítást. A cégcsoport azt állította, hogy egyik tagjuknak a távoli Uruguayban volt már a követelményekben szereplő megbízása. A Direkt36 azonban kiderítette, hogy ez nem volt igaz.
A referenciaként hozott uruguayi beruházás ugyan valóban megtörtént, de dokumentumok és Uruguay-ban gyűjtött információk bizonyítják, hogy a józsefvárosi munkánál feltűnt cég valótlanságokat állított az építkezésről. A VIII. kerületi pályázat követelményei között szerepelt például, hogy olyan építkezés kell referenciaként, ahol liftet is cseréltek, az uruguay-i épületben azonban nincs is lift. A cég ráadásul nemcsak az építkezés részleteiről állított valótlanságokat, hanem minden jel szerint nem is volt hozzá egyáltalán semmi köze.
A történetben feltűnik egy uruguay-i kötődésekkel is rendelkező magyar vállalkozó, Borzován János is, akinek józsefvárosi kapcsolatait kerületi politikusok már firtatták korábban is, de erre eddig nem került elő bizonyíték. A Direkt36 már korábban feltárta, hogy Borzován több szálon kapcsolódik a józsefvárosi pályázaton nyerő konzorciumot vezető EU-Line Zrt.-hez, azóta azonban sikerült információkat találni józsefvárosi kötődéseire is. Ezek lehallgatott telefonbeszélgetésekben kerültek elő, amelyeket egy nemrég lezajlott bírósági perben játszottak le.
A közbeszerzési törvény bünteti azokat a cégeket, amelyek hamis adatokat közölnek a pályázataikban. Ha egy céget rajtakapnak ezen, akkor akár évekre kizárhatják a közbeszerzésekből...
ITT OLVASHATÓ
RÁM FIGYELJETEK, ÉN IS ITT VAGYOK! A HATÁSGYAKORLÁS CSATORNÁI ÉS ESZKÖZEI
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2016.10.10.
Ismeritek azt a típust, aki belép valahová és megtelik vele a helyiség. Aztán van a másik, aki hiába szeretné az üzeneteit eljuttatni másokhoz, valahogy mégsem sikerül, nem tud kapcsolódni, nem tudja jól kifejezni magát, nem figyelnek rá. Vajon min múlnak ezek a dolgok és mennyire fejleszthetőek?
Hányszor érezzük, hogy elbeszélünk egymás mellett? Hogy mondunk valamit és később kiderül, olyan, mintha el sem hangzott volna. Mindez általánosan igaz, legyen szó családi, munkahelyi, vagy bármilyen más közegről. Persze nem mindegy, hogy mennyire vagyunk benne érzelmileg is, mennyire fontos számunkra a mondandónk, vagy épp csak kényszeredetten mondunk valamit, hogy megtörjük a csendet.
Simon Tyler A karizmatikus vezetés könyve című művében ötven módszert ajánl a hatásgyakorlás fejlesztésére, elsősorban cégvezetők számára. Ennek olvasásakor jutott eszembe, hogy a mindennapi életben már az is jó lenne, ha az alapvető, legfontosabb törvényszerűségekkel tisztában lennénk valamelyest, és amikor nagyon fontosnak tartjuk, tudnánk őket úgy alkalmazni, hogy a saját kommunikációnk, önérvényesítésünk hatékonyabb legyen.
Maga az alap kiindulópont, az, hogy milyen csatornákon érintkezünk embertársainkkal, fontos, hogy tudatosodjon bennünk. Hiába tudjuk, hogy nem csak a szavaink számítanak, mégsem figyelünk oda másokra, sőt, magunkra sem. Nem figyelünk oda, milyen módon, minek köszönhetően mennek át, vagy éppenséggel nem mennek át az üzeneteink a külvilág felé. Legjobb példa erre az a gyerekneveléshez köthető és talán leggyakrabban hallható javaslat, amelyet már sokan leírtak, mondtak: nevezetesen, hogy egy szülő a példával, a jelenlétével nevel leginkább. Az, hogy mit mond, netán prédikál/papol, úgysem fog hatni, ha a gyerek azt látja, ő épp az ellenkezőjét valósítja meg a saját életében, munkájában.
Nézzük akkor a hatásgyakorlás csatornáit:
ITT OLVASHATÓK
Szerző: Éva28
2016.10.10.
Hányszor érezzük, hogy elbeszélünk egymás mellett? Hogy mondunk valamit és később kiderül, olyan, mintha el sem hangzott volna. Mindez általánosan igaz, legyen szó családi, munkahelyi, vagy bármilyen más közegről. Persze nem mindegy, hogy mennyire vagyunk benne érzelmileg is, mennyire fontos számunkra a mondandónk, vagy épp csak kényszeredetten mondunk valamit, hogy megtörjük a csendet.
Simon Tyler A karizmatikus vezetés könyve című művében ötven módszert ajánl a hatásgyakorlás fejlesztésére, elsősorban cégvezetők számára. Ennek olvasásakor jutott eszembe, hogy a mindennapi életben már az is jó lenne, ha az alapvető, legfontosabb törvényszerűségekkel tisztában lennénk valamelyest, és amikor nagyon fontosnak tartjuk, tudnánk őket úgy alkalmazni, hogy a saját kommunikációnk, önérvényesítésünk hatékonyabb legyen.
Maga az alap kiindulópont, az, hogy milyen csatornákon érintkezünk embertársainkkal, fontos, hogy tudatosodjon bennünk. Hiába tudjuk, hogy nem csak a szavaink számítanak, mégsem figyelünk oda másokra, sőt, magunkra sem. Nem figyelünk oda, milyen módon, minek köszönhetően mennek át, vagy éppenséggel nem mennek át az üzeneteink a külvilág felé. Legjobb példa erre az a gyerekneveléshez köthető és talán leggyakrabban hallható javaslat, amelyet már sokan leírtak, mondtak: nevezetesen, hogy egy szülő a példával, a jelenlétével nevel leginkább. Az, hogy mit mond, netán prédikál/papol, úgysem fog hatni, ha a gyerek azt látja, ő épp az ellenkezőjét valósítja meg a saját életében, munkájában.
Nézzük akkor a hatásgyakorlás csatornáit:
ITT OLVASHATÓK
A RONTÁS VIRÁGAI
DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2016.10.10.
2010-ben úgy döntött az ország, szüksége van arra az erős kézre, amelyik hat nap alatt rendet teremt az országban. 2010-ben úgy döntött az ország, szüksége van arra az erős emberre, aki kivezeti az országot a szabadság illúziójából, a kötelességtudás mezejére. A választóknak nem kellett csalódniuk.
Mindent megkaptak a feladatra felkért embertől, amit vártak tőle, sőt… Választási győzelmét a jobboldal forradalmi győzelmének nyilvánítva, szép lassan, szisztematikusan felszámolta a rendszerváltás szinte egyetlen hozadékát, annak az esélyét, hogy levetkőzzük végre a feudális kor maradványait, felszámoljuk az uram-bátyám viszonyokat, az úr-szolga kapcsolatokat és meginduljunk egy hosszú, akár több évtizedig tartó úton, amely elvezethet a társadalmi jólét alapfeltételéhez, a nyitott, befogadó gazdaságba, társadalomba. Mára bizonyossá vált, a Habsburg-birodalom igazi örököse Magyarország. Magyarország, amelybe visszatért a jobbágyság, a gazdaságra rátelepedett a hatalom. A jobbágyság modern formája a közmunka. A közmunkásból kiirtják a motivációt, a kezdeményezőképességet. A közmunkás helyzeténél fogva – miután foglalkoztatása az állam kegyelméből történik – készen áll arra, hogy az új földesúr, a helyi kiskirály minden igényét teljesítse. A kizsákmányoló politikai és gazdasági rendszer felépítése – Jó Állam elnevezéssel – a befejezéshez közeleg. Nincs jogbiztonság. Nincs hatalommegosztás. Megszűnt a köz- és magántulajdon tisztelete. A gazdaságban egyre nő az állami monopóliumok száma, szaporodnak a kereskedelmet megszorító korlátozások, elmarad az új technológiák átvétele. Az információáramlás „motorja” az állam. Az oktatáshoz való szabad hozzáférés lehetősége, a tanítás szabadsága a múlté. A sajtó is szabad, ha a másságot kell szidalmazni.
A köztársaság romjain kivirágzott a rontás virága. A rontás virága burjánzik, immár megállíthatatlanul. A rontás virágai lassan behálózzák az egész országot. Beférkőznek mindenhová. Bekúsznak az ablakokon, az ajtókon, az ereszek alatt, minden apró résen keresztül. Behatolnak a szobákba, a szekrényekbe, az agyakba, a lelkekbe. A rontás virágának nincs szára, levele, porzója, bibéje, gyökere. A rontás virága nem látható, nem tapintható, nem szagolható. A rontás virága olyan, mint az átok: láthatatlan, érzékelhetetlen, mégis megrontja a lelket, belemarkol a szívbe, összerándítja gyomrot. Akit megszáll a rontás virága, annak elszürkül az arca, üveges lesz a tekintete, verejtékes a homloka. Akit megszáll a rontás virága, nem tud többé mosolyogni, bizakodni, hinni, önkívületben rázza az öklét, szitkozódik, nem érez irgalmat, nem érez szánalmat. A rontás virága bezárja a lelket. A rontás virága nem megporzással szaporodik. A gyűlölet és a félelem gyermeke. Hazánkban mindkettőből van elég. A gyűlölet gerjeszti a félelmet. A félelemből jön a gyűlölet. Aki gyűlöl, fél attól, akit gyűlöl. Akit gyűlölnek, fél attól, aki gyűlöli. Gyűlölködésre pedig volt, van, lesz lehetősége, oka az országnak. Így hát retteg az ország. Saját magától leginkább. Mindenki fél mindenkitől. Fél a múlttól, a jelentől, a jövőtől, s ehhez mindenkor ürügyet is talál...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Dr. Szüdi János
2016.10.10.
Mindent megkaptak a feladatra felkért embertől, amit vártak tőle, sőt… Választási győzelmét a jobboldal forradalmi győzelmének nyilvánítva, szép lassan, szisztematikusan felszámolta a rendszerváltás szinte egyetlen hozadékát, annak az esélyét, hogy levetkőzzük végre a feudális kor maradványait, felszámoljuk az uram-bátyám viszonyokat, az úr-szolga kapcsolatokat és meginduljunk egy hosszú, akár több évtizedig tartó úton, amely elvezethet a társadalmi jólét alapfeltételéhez, a nyitott, befogadó gazdaságba, társadalomba. Mára bizonyossá vált, a Habsburg-birodalom igazi örököse Magyarország. Magyarország, amelybe visszatért a jobbágyság, a gazdaságra rátelepedett a hatalom. A jobbágyság modern formája a közmunka. A közmunkásból kiirtják a motivációt, a kezdeményezőképességet. A közmunkás helyzeténél fogva – miután foglalkoztatása az állam kegyelméből történik – készen áll arra, hogy az új földesúr, a helyi kiskirály minden igényét teljesítse. A kizsákmányoló politikai és gazdasági rendszer felépítése – Jó Állam elnevezéssel – a befejezéshez közeleg. Nincs jogbiztonság. Nincs hatalommegosztás. Megszűnt a köz- és magántulajdon tisztelete. A gazdaságban egyre nő az állami monopóliumok száma, szaporodnak a kereskedelmet megszorító korlátozások, elmarad az új technológiák átvétele. Az információáramlás „motorja” az állam. Az oktatáshoz való szabad hozzáférés lehetősége, a tanítás szabadsága a múlté. A sajtó is szabad, ha a másságot kell szidalmazni.
A köztársaság romjain kivirágzott a rontás virága. A rontás virága burjánzik, immár megállíthatatlanul. A rontás virágai lassan behálózzák az egész országot. Beférkőznek mindenhová. Bekúsznak az ablakokon, az ajtókon, az ereszek alatt, minden apró résen keresztül. Behatolnak a szobákba, a szekrényekbe, az agyakba, a lelkekbe. A rontás virágának nincs szára, levele, porzója, bibéje, gyökere. A rontás virága nem látható, nem tapintható, nem szagolható. A rontás virága olyan, mint az átok: láthatatlan, érzékelhetetlen, mégis megrontja a lelket, belemarkol a szívbe, összerándítja gyomrot. Akit megszáll a rontás virága, annak elszürkül az arca, üveges lesz a tekintete, verejtékes a homloka. Akit megszáll a rontás virága, nem tud többé mosolyogni, bizakodni, hinni, önkívületben rázza az öklét, szitkozódik, nem érez irgalmat, nem érez szánalmat. A rontás virága bezárja a lelket. A rontás virága nem megporzással szaporodik. A gyűlölet és a félelem gyermeke. Hazánkban mindkettőből van elég. A gyűlölet gerjeszti a félelmet. A félelemből jön a gyűlölet. Aki gyűlöl, fél attól, akit gyűlöl. Akit gyűlölnek, fél attól, aki gyűlöli. Gyűlölködésre pedig volt, van, lesz lehetősége, oka az országnak. Így hát retteg az ország. Saját magától leginkább. Mindenki fél mindenkitől. Fél a múlttól, a jelentől, a jövőtől, s ehhez mindenkor ürügyet is talál...
ITT OLVASHATÓ
NAGY LEHETETT A BAJ, HA EKKORÁT KELLETT HAZUDNI
CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: V O X
2016.10.10.
Orbán Viktor és tettestársai, köztük Németh Szilárd, a Fidesz és Csepel ismert figurája, újabb és újabb hazugságokkal takarják el a nagy pofon sajgó szégyenfoltját, az érvénytelen népszavazással kapcsolatos, a jobboldali médiát ellepő hazugságáradatot. Íme egy gyöngyszem: a Lokál című, Budapesten megjelenő jobboldali lap címoldalán nagy piros-fehér-zöld betűkkel(!) írta : „Nemet mondott Magyarország”. Alatta: „…Ezzel a magyarok végleg elutasították, hogy Brüsszel menekülteket telepítsen Magyarországra.”
Nagy lehet a baj, ha ekkorát kellett hazudni. Nem csak az a gond, hogy Orbán, a Kedves Vezető népszavazási veresége védhetetlen, vagy, hogy szerintem a népszavazáson résztvevő 3,6 millió szavazónak a nagy része maga sem hiszi el ezt a szemenszedett hazugságot. Az igazi probléma, hogy egyelőre nem találják az újabb ellenséget, amelyre rámutatva, majd kiátkozva eltakarhatják az ország valódi helyzetét, erősödő elszigetelődését, a gazdaság fellendülésének gátat szabó, rendszerszintű korrupciót, a társadalom megosztottságát, az egészségügy, az oktatás már-már kezelhetetlen tönkretételét, a szociális feszültéségek növekedését vagy a Fideszen és a jobboldalon belül is erősödő bizonytalanságot. Orbán jól tudja, hogy a migránsozás, a nem létező kényszerbetelepítések elleni oktalan háború, nem lesz elegendő 2018-ban. Új ellenséget, új csatateret keres. Ehhez ért. Ebben érzi jól magát. Evvel tudja híveit erősíteni. Ehhez azonban időt kell nyernie, s ezért kiadta az újabb vezéri ukázt: hazudjon mindenki, amit tud, s lehetőleg minél nagyobbat. Például, hogy a 3,3 millió több mint 5 millió...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: V O X
2016.10.10.
Nagy lehet a baj, ha ekkorát kellett hazudni. Nem csak az a gond, hogy Orbán, a Kedves Vezető népszavazási veresége védhetetlen, vagy, hogy szerintem a népszavazáson résztvevő 3,6 millió szavazónak a nagy része maga sem hiszi el ezt a szemenszedett hazugságot. Az igazi probléma, hogy egyelőre nem találják az újabb ellenséget, amelyre rámutatva, majd kiátkozva eltakarhatják az ország valódi helyzetét, erősödő elszigetelődését, a gazdaság fellendülésének gátat szabó, rendszerszintű korrupciót, a társadalom megosztottságát, az egészségügy, az oktatás már-már kezelhetetlen tönkretételét, a szociális feszültéségek növekedését vagy a Fideszen és a jobboldalon belül is erősödő bizonytalanságot. Orbán jól tudja, hogy a migránsozás, a nem létező kényszerbetelepítések elleni oktalan háború, nem lesz elegendő 2018-ban. Új ellenséget, új csatateret keres. Ehhez ért. Ebben érzi jól magát. Evvel tudja híveit erősíteni. Ehhez azonban időt kell nyernie, s ezért kiadta az újabb vezéri ukázt: hazudjon mindenki, amit tud, s lehetőleg minél nagyobbat. Például, hogy a 3,3 millió több mint 5 millió...
ITT OLVASHATÓ
ELHUNYT ANDRZEJ VAJDA
GÉPNARANCS BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.10
Wajda a világhíres lengyel filmiskola megteremtője volt.
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.10
Kilencven éves korában, vasárnap elhunyt Andrzej Wajda, az egyik legnagyobb lengyel filmrendező, akinek nevéhez kötődik az úgy nevezett lengyel filmiskola létrejötte. Olyan kultikus filmek fémjelzik munkásságát, mint például: „A csatorna”, „Hamu és gyémánt”, „Tájkép csata után”, amelyekben a II. Világháború embertelenségének állított maradandó emlékművet.
Számos lengyel irodalmi alkotás filmre vitele fűződik a nevéhez. Olyan nagy filmek, mint például: „A lakodalom” (Wesele), „Az ígéret földje”, vagy a „Pan Tadeusz”. Az erkölcs alapvető problémái foglalkoztatták alkotásainak többségében. Csinált konkrétan politikai üzenetet továbbító filmeket is, mint például a „Márványember”, vagy a „Vasember”. Nemzetközi elismerés övezte színházi rendezéseit is. Szinte megszámlálhatatlan díj tulajdonosa, köztük van az életművéért kapott Oscar-díj is.
A rendező a szükségállapot 1981. decemberi bevezetése után hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült Danton, amely a francia forradalmi eseményeket állította párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia César-díjat is átvehette.
A rendszerváltás idején tért haza, a szenátus tagjává választották. 1999-ben elkészítette Adam Mickiewicz eposzának, a nemzeti lét értelmét vizsgáló Pan Tadeusznak a filmváltozatát. 2002-ben mutatták be Aleksander Fredro Bosszú című vígjátékából készült filmjét, amelynek érdekessége, hogy az egyik főszerepet a lengyel-francia Roman Polanski filmrendező alakította.
Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyn (Az ígéret földje, a Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett. Két évvel később részben Márai Sándor novellájából készítette az elmúlást ábrázoló Tatarakot. A lengyel filmintézet a rendező Powidoki (Emlékképek) című utolsó alkotását nevezte idén Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában...
A VILÁGGÁ MENT PORSZEM
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Wien74
2016.10.10.
Mese lenne a mai poszt? Egyáltalán nem az, hanem a valóság, a külföldre költözés nehézségeivel, az árakkal, fizetésekkel, és persze a beilleszkedésekkel. Szerzőjét, Wien74-et kommentekből ismeritek, most jöjjön a története is. (Köszönöm a képeket is!)
„Zelk Zoltán gyermekkorom legszebb meséinek, verseinek szerzője. Tőlem ugyan lekommunistázhatták, akkoriban ezt úgysem értettem. Csak annyi számított, hogy nekem, rólam szóljon a történet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül.
Megunhatatlan a Három nyulak meséje, de a Nem érem el a kilincset című verset is kismilliószor elszavaltam már. Azt azért nem gondoltam volna, hogy most, jó pár évtized elteltével újra rábukkanok egy nekem szóló mesére (a teljes mese itt olvasható.)
Mert bizony világgá ment a porszem. Jelen esetben én. Megelégelte a sok kakaskodást, összecsomagolta a családját és új életet kezdett. Sokak szerint könnyűt és egyszerűt.
Nyilván, hisz mi sem egyszerűbb, mint hogy anya, apa, egy kiskamasz és egy nagykamasz a feje tetejére állít mindent és országot vált. De sokszor megkaptam! „Ugyan, neked ott könnyű!” vagy a másik kedvencem: „Akkora fizetésből úri dolgod van”.
Itt és most szeretném elejét venni a fenti okoskodásoknak, inkább adok némi támpontot a piszkálódó otthon maradóknak, hátha elfogadható magyarázatokkal tudok szolgálni. Bár kétlem, mert ugye kis hazánkban mindenki mindent jobban tud, így ezt is, teljesen mindegy, hogy a kritizáló járt-e (vagy uram bocsá’ élt-e) a nyaralós egy hetén kívül más országban.
Ki lehet próbálni
Jöjjön hát az első tipp: ki lehet ám próbálni! Irigykedés és beszólogatás helyett. Nem kell hozzá sok: egy kis bátorság, akaraterő, vállalkozó-kedv, nyitottságra való hajlam, alkalmazkodó-készség és nem kevés indulótőke.
Ja, némi nyelvtudás sem árt. És persze egy, de családosként inkább kettő munkahely. Minden megvan? Akkor indul a mandula! Meg a költöztetős autó. Máris lehet megtapasztalni ezt a laza életet! Dobozok a furgonban, batyu a háton és nyakunkon a tavaszi szünet. Idegenben...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Wien74
2016.10.10.
„Zelk Zoltán gyermekkorom legszebb meséinek, verseinek szerzője. Tőlem ugyan lekommunistázhatták, akkoriban ezt úgysem értettem. Csak annyi számított, hogy nekem, rólam szóljon a történet. Szerintem ezzel nem voltam egyedül.
Megunhatatlan a Három nyulak meséje, de a Nem érem el a kilincset című verset is kismilliószor elszavaltam már. Azt azért nem gondoltam volna, hogy most, jó pár évtized elteltével újra rábukkanok egy nekem szóló mesére (a teljes mese itt olvasható.)
Mert bizony világgá ment a porszem. Jelen esetben én. Megelégelte a sok kakaskodást, összecsomagolta a családját és új életet kezdett. Sokak szerint könnyűt és egyszerűt.
Nyilván, hisz mi sem egyszerűbb, mint hogy anya, apa, egy kiskamasz és egy nagykamasz a feje tetejére állít mindent és országot vált. De sokszor megkaptam! „Ugyan, neked ott könnyű!” vagy a másik kedvencem: „Akkora fizetésből úri dolgod van”.
Itt és most szeretném elejét venni a fenti okoskodásoknak, inkább adok némi támpontot a piszkálódó otthon maradóknak, hátha elfogadható magyarázatokkal tudok szolgálni. Bár kétlem, mert ugye kis hazánkban mindenki mindent jobban tud, így ezt is, teljesen mindegy, hogy a kritizáló járt-e (vagy uram bocsá’ élt-e) a nyaralós egy hetén kívül más országban.
Ki lehet próbálni
Jöjjön hát az első tipp: ki lehet ám próbálni! Irigykedés és beszólogatás helyett. Nem kell hozzá sok: egy kis bátorság, akaraterő, vállalkozó-kedv, nyitottságra való hajlam, alkalmazkodó-készség és nem kevés indulótőke.
Ja, némi nyelvtudás sem árt. És persze egy, de családosként inkább kettő munkahely. Minden megvan? Akkor indul a mandula! Meg a költöztetős autó. Máris lehet megtapasztalni ezt a laza életet! Dobozok a furgonban, batyu a háton és nyakunkon a tavaszi szünet. Idegenben...
ITT OLVASHATÓ
MIKÖZBEN TANULT MAGYAR FIATALOK SZÁZEZERSZÁMRA VÁNDOROLNAK KÜLFÖLDRE, ITT SZERELMES JEGYBANKELNÖKÖK OSZTJÁK AZ ÉSZT ÉS LOPJÁK A KÖZÖST
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.10.10.
Ameddig kiderül, hogy Gyurcsány Ferencék parlamentből való végleges kivonulása (csináltak már mások is ilyet, nem nagy ügy) után az ottmaradók, pontosan mihez is fognak asszisztálni – már ami Magyarország államformájának, berendezkedésének, népességének alaptörvnybe fércelt módosításait illeti -, ejtsünk még néhány szót a megunhatatlan Tolcsy bácsiról. Akinél ijesztőbb, szürreálisabb, bomlottabb, következésképpen veszélyesebb figurát még a jelenlegi magyar politikai viszonyok között is nehéz találni.
Az már világossá vált, hogy a nemzetgazdasági miniszterként regisztrált sikerek után (más helyeken unortodox kudarc néven futnak a hasonló sztorik) MNB-elnökké buktatott Matolcsy kényére és kedvére garázdálkodhat az ország közvagyona fölött, ha akarja kettőről 5 millióra emelteti a fizetését, ha akarja, az általa bitorolt közvagyon elveszíti köz jellegét és magánná alakul, ha akarja, közpénzen írat könyvet saját magáról, ha akarja luxusingatlanokat vásárol és újíttat fel, ha akarja, népes rokonságát juttatja előnyökhöz, ha akarja, Polt Péterrel egy ebéd mellett tárgyal a megúszásról, és semmi nem történik. A magyar társadalom ingerküszöbe az egekben, a devizahitelesek fájdalma pedig – a szamárbőgés analógiájára – nem hallatszik az égig.
Matolcsy, a magyar jegybank elnöke, aki a Pallas Athénéről elnevezett átláthatatlan alapítványi hálózat révén nyúlt bele a tutiba, aki – mint minden lelkiismeretes, becsületes ember, aki tudja, hogy jó munkát végez – két rettegés között magántestőrséget szervezett maga köré, aki rajong a keleti kultúráért és a misztikus dolgokért – a szakmai, erölcsi dilettantizmusán túl, emberileg is egy trágyadomb. Alapvetően nem ránk tartozik, de mindezek tetejébe hosszú évek óta csalja a feleségét. Amiről egy árva szót nem kellene szólni, ha 2010 óta tartó románcát és hősszerelmét nem szintén a mindenki más pénzéből finanszírozná.
Az ilyen a világon nincs formulán túlmenően Matolcsy – hogy, hogy nem – főszereplője annak a tényfeltáró cikksorozatnak, amelyet követően a Népszabadságot elég félreérthetetlen politikai leszámolásnak kinéző akció nyomán próbálják éppen hallgatásra bírni. Tolcsy évek óta tartó gazdasági ámokfutása, az ellene felhozott vádak (ja, nem Polt vádolja, hanem a nyilvánosság még el nem hülyült része) blöffre hivatkozó arcátlan elhárításai után, a miniszterelnök legmagasabb fokú, megnyugtató bizalmának ölelésében ma újabb disznóságot derített ki a sajtó. Ami szintén nem üti át az ingerküszöböt, de baromi jó lenne beszélni róla.
Az MNB felügyelőbizottsága jogi szakvéleményt kért az MNB alapítványainak működéséről, ami nem tartozik ránk. Mégpedig azért nem, mert abban az áll, hogy a Pallas-alapítványok jogszerű működésével kapcsolatban bizony kétségek merültek fel, hiányosságokat lehet tapasztalni, ami komoly kockázatot jelent a jegybank számára.
Mivel nincs élő ember, aki 100 oldalas szakvéleményeket olvasna, vagy érdekelné/értené ezeket a dolgokat, megpróbálom a konyha nyelvén leírni: Matolcsy degenerált alapítványai (van egy olyan is, amelyiknek ő kuratóriumi elnöke) nem tettek eleget határidőre a 2013. és 2014. évi adatszolgáltatási kötelezettségeiknek az alapító MNB felé. Vagyis Matolcsy baszik rá konkrétan mindenre, olyan nagyon szerelmes ő, hogy a fal adja a másikat, ezért az MNB – ha esetleg akarná, akkor sem tudná ellenőrizni a saját maga által létrehozott alapítványok tevékenységét, gazdálkodását, például azt sem, hogy miként kezelik azt a 270 milliárd forintot, amit az MNB a kezelésükbe adott. MNB alapítványok, értsd olyan helyek, ahol Matolcsy rokonai, ismerősei, és szeretője is felbecsülhetetlen munkát végez és ennek megfelelően jól meg is van fizetve.
Hogy mindezek ellenére az MNB kirakat-felügyelőbizottsága – természetesen a jogi szakvéleménnyel szemben – szabályosnak találja az alapítványok működését, nem meglepő, de legalább dühítő. És mert a Fideszért ölni képes Erzsi, Biri, Lali, Feri nem érti, hogy mi a baj ezzel a drága jó Matolcsyval, nem érti a felügyelőbizottság szót, a 270 milliárdot, a Népszabadságnak teljesen igaza van abban, hogy lap híján a Facebookon vagy bárhol tovább kell tolni (a szerelmes) Tolcsy kalandjait...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.10.10.
Az már világossá vált, hogy a nemzetgazdasági miniszterként regisztrált sikerek után (más helyeken unortodox kudarc néven futnak a hasonló sztorik) MNB-elnökké buktatott Matolcsy kényére és kedvére garázdálkodhat az ország közvagyona fölött, ha akarja kettőről 5 millióra emelteti a fizetését, ha akarja, az általa bitorolt közvagyon elveszíti köz jellegét és magánná alakul, ha akarja, közpénzen írat könyvet saját magáról, ha akarja luxusingatlanokat vásárol és újíttat fel, ha akarja, népes rokonságát juttatja előnyökhöz, ha akarja, Polt Péterrel egy ebéd mellett tárgyal a megúszásról, és semmi nem történik. A magyar társadalom ingerküszöbe az egekben, a devizahitelesek fájdalma pedig – a szamárbőgés analógiájára – nem hallatszik az égig.
Matolcsy, a magyar jegybank elnöke, aki a Pallas Athénéről elnevezett átláthatatlan alapítványi hálózat révén nyúlt bele a tutiba, aki – mint minden lelkiismeretes, becsületes ember, aki tudja, hogy jó munkát végez – két rettegés között magántestőrséget szervezett maga köré, aki rajong a keleti kultúráért és a misztikus dolgokért – a szakmai, erölcsi dilettantizmusán túl, emberileg is egy trágyadomb. Alapvetően nem ránk tartozik, de mindezek tetejébe hosszú évek óta csalja a feleségét. Amiről egy árva szót nem kellene szólni, ha 2010 óta tartó románcát és hősszerelmét nem szintén a mindenki más pénzéből finanszírozná.
Az ilyen a világon nincs formulán túlmenően Matolcsy – hogy, hogy nem – főszereplője annak a tényfeltáró cikksorozatnak, amelyet követően a Népszabadságot elég félreérthetetlen politikai leszámolásnak kinéző akció nyomán próbálják éppen hallgatásra bírni. Tolcsy évek óta tartó gazdasági ámokfutása, az ellene felhozott vádak (ja, nem Polt vádolja, hanem a nyilvánosság még el nem hülyült része) blöffre hivatkozó arcátlan elhárításai után, a miniszterelnök legmagasabb fokú, megnyugtató bizalmának ölelésében ma újabb disznóságot derített ki a sajtó. Ami szintén nem üti át az ingerküszöböt, de baromi jó lenne beszélni róla.
Az MNB felügyelőbizottsága jogi szakvéleményt kért az MNB alapítványainak működéséről, ami nem tartozik ránk. Mégpedig azért nem, mert abban az áll, hogy a Pallas-alapítványok jogszerű működésével kapcsolatban bizony kétségek merültek fel, hiányosságokat lehet tapasztalni, ami komoly kockázatot jelent a jegybank számára.
Mivel nincs élő ember, aki 100 oldalas szakvéleményeket olvasna, vagy érdekelné/értené ezeket a dolgokat, megpróbálom a konyha nyelvén leírni: Matolcsy degenerált alapítványai (van egy olyan is, amelyiknek ő kuratóriumi elnöke) nem tettek eleget határidőre a 2013. és 2014. évi adatszolgáltatási kötelezettségeiknek az alapító MNB felé. Vagyis Matolcsy baszik rá konkrétan mindenre, olyan nagyon szerelmes ő, hogy a fal adja a másikat, ezért az MNB – ha esetleg akarná, akkor sem tudná ellenőrizni a saját maga által létrehozott alapítványok tevékenységét, gazdálkodását, például azt sem, hogy miként kezelik azt a 270 milliárd forintot, amit az MNB a kezelésükbe adott. MNB alapítványok, értsd olyan helyek, ahol Matolcsy rokonai, ismerősei, és szeretője is felbecsülhetetlen munkát végez és ennek megfelelően jól meg is van fizetve.
Hogy mindezek ellenére az MNB kirakat-felügyelőbizottsága – természetesen a jogi szakvéleménnyel szemben – szabályosnak találja az alapítványok működését, nem meglepő, de legalább dühítő. És mert a Fideszért ölni képes Erzsi, Biri, Lali, Feri nem érti, hogy mi a baj ezzel a drága jó Matolcsyval, nem érti a felügyelőbizottság szót, a 270 milliárdot, a Népszabadságnak teljesen igaza van abban, hogy lap híján a Facebookon vagy bárhol tovább kell tolni (a szerelmes) Tolcsy kalandjait...
ITT OLVASHATÓ
KURZUSLOVAGOK, ÉLETMÓD-TANÁCSADÓK ÉS HÉTPRÓBÁS PÁLYÁZATÍRÓK TAROLTAK A TANODAPÁLYÁZATON
ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Becker András
2016.10.10.
Még a migránskampány takarásában is akkora botrányt lett az EMMI mint irányító hatóság által kezelt legutóbbi tanodafinanszírozási pályázatból, hogy a minisztérium megígérte, lesz folytatás, jut mindenkinek az uniós milliárdokból, csak tessék végre lenyugodni. Igaz, a verbális intervenció nem sokat segít azoknak a civil szervezeteknek, amelyek tíz-húsz éve működtetnek tanodákat, jellemzően hátrányos helyzetű térségek hátrányos helyzetű gyerekeinek, de most a megszűnés szélére kerültek. Helyettük kurzuslovagok, életmód-tanácsadók és hétpróbás pályázatírók taroltak a tavaly decemberben kiírt tanodapályázaton. Ismerkedjenek meg a rendszerrel és a nyertesekkel...
...valami új jelent meg a rendszerben. A tíz-tizenöt éve működő tanodás szervezetek jó részének a pályázatát elutasította a minisztérium, a műfaj meghatározó alakjai és szervezetei bukták el az idei tanodapályázatot. A negatív döntések tényleges okairól egyelőre csak pletykák vannak, de azok szakmai megalapozatlanságát mutatja, hogy a most zárult pályázat szakmai feltételrendszerének kidolgozásában olyan munkatársak is részt vettek, akiknek a tanodája aztán nem tudott nyerni a pályázaton.
Igaz – ahogy azt az RSK megírta – azt már a kiírás megjelenésekor lehetett látni, hogy a minisztérium a szakmai követelményeket a maga sajátos szempontrendszerével egészítette ki.
Üzletszerű működés
Pénzügyi vezetőt is mindössze havi 20 ezer forintból (!) lehet alkalmazni a pályázati kiírás szerint – pályázatírásra viszont akár 1,3 millió forintot, azaz 92 havi rezsiköltséget is el lehetett számolni. Az érintettek beszámolója szerint meg is jelentek a tanodás szervezeteknél profi pályázatíró cégek, nem egy esetben biztos nyerést ígérve a megbízás estére.
Nem mindenki beszélt a levegőbe: az egyik régi tanodás szervezet vezetője mesélte, hogy a szomszédos település tanodája elcsúszott a pályázat megírásával, ezért elfogadta a Fidesz-közelinek mondott pályázatíró ajánlkozását. Az nyert is, míg az ő pályázatukat a több mint tíz éve működő tanodáikkal a minisztérium nem találta támogatásra érdemesnek.
Feltehetőleg nem független a profi pályázatíróknak a terepre való benyomulásától, hogy az egészen szürreális vesztes-lista mellett szürreális nyertesek is felbukkannak.
Van itt olyan szervezet, a „Várunk” Alapítvány, amelyik egyik napról a másikra két megyében tíz tanoda üzemeltetésére kapott támogatást, úgy, hogy korábban mindössze kettőt vitt – az idei tanévtől viszont már 300 millióból fog gazdálkodni. Bár az alapítványnak tavaly is 60 millió bevétele volt különböző uniós projektekből, a szervezet honlapjáról nem sok minden derül ki. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy a honlap e-learning aloldala, amelyik az 550 millióból megvalósított „”e-GÉSZSÉG” – Innovatív megoldásokkal Nógrád Megye munkaképességéért” című pályázat keretében készült, alig több, mint statikus szövegek egymásutánja.
A „VÁRUNK” Alapítvány és vezetője, Furár Zoltán korábbi pályázati ügyleteit Hadházy Ákos mutatta be. Annyi bizonyos, hogy Furár szervezete a mostani tanodapályázattal nem először jár jól a felzárkóztatására biztosított forrásokkal: korábban egy 150 milliós telepprogram konzorciumi partnereként segítette a mélyszegénységben élőket.
Nagyot ment a mostani pályázaton a Humán, Racionális, Innovatív Alapítvány – a szervezetnek eddig egyetlen tanodája sem volt, a tanodások nem is hallottak még róla. Most egyszerre öt lett, és mindegyikre pontosan 30 milliót kaptak. Az alapítvány eddig is az oktatásban tevékenykedett, csak éppen az „intézményes” fronton: az alapító nevét viselő középiskolát működtetik Debrecenben.
Szintén meglepetés ötöst hozott a sajókazai Sólyom Telep Közhasznú Egyesület: itt is forintra 30 milliót nyert minden pályázat, dacára annak, hogy az egyesület működéséről sajókazai forrásaink nem nagyon tudtak mit mondani, de a leadott közhasznúsági jelentés sem árul el túl sokat a szervezetről. Tavaly például 5 millió forintért fogalakoztattak és képeztek két fő munkanélkülit, 7.6 milliót költöttek el tanodára – idén a helyiek már az épületet sem nagyon látták nyitva; viszont 10 millió nyertek és költöttek „Opel Vivaro beszerzés”-re.
A nyertesek közt szép számmal találunk hasonló, évi 10 és 100 millió közti, jellemzően uniós pályázati forrásból származó bevételből gazdálkodó civil szervezeteket. A beszámolókat olvasva láthatjuk, hogy a felzárkóztatás és az integráció tempósan halad: sorra nyílnak a roma integrációs módszertani központok, fáradhatatlanul megy a képzés és a coaching, rendezvények és tréningek váltják egymást – logikus, hogy ezek mellett legyen egy-két tanoda is...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Becker András
2016.10.10.
...valami új jelent meg a rendszerben. A tíz-tizenöt éve működő tanodás szervezetek jó részének a pályázatát elutasította a minisztérium, a műfaj meghatározó alakjai és szervezetei bukták el az idei tanodapályázatot. A negatív döntések tényleges okairól egyelőre csak pletykák vannak, de azok szakmai megalapozatlanságát mutatja, hogy a most zárult pályázat szakmai feltételrendszerének kidolgozásában olyan munkatársak is részt vettek, akiknek a tanodája aztán nem tudott nyerni a pályázaton.
Igaz – ahogy azt az RSK megírta – azt már a kiírás megjelenésekor lehetett látni, hogy a minisztérium a szakmai követelményeket a maga sajátos szempontrendszerével egészítette ki.
Üzletszerű működés
Pénzügyi vezetőt is mindössze havi 20 ezer forintból (!) lehet alkalmazni a pályázati kiírás szerint – pályázatírásra viszont akár 1,3 millió forintot, azaz 92 havi rezsiköltséget is el lehetett számolni. Az érintettek beszámolója szerint meg is jelentek a tanodás szervezeteknél profi pályázatíró cégek, nem egy esetben biztos nyerést ígérve a megbízás estére.
Nem mindenki beszélt a levegőbe: az egyik régi tanodás szervezet vezetője mesélte, hogy a szomszédos település tanodája elcsúszott a pályázat megírásával, ezért elfogadta a Fidesz-közelinek mondott pályázatíró ajánlkozását. Az nyert is, míg az ő pályázatukat a több mint tíz éve működő tanodáikkal a minisztérium nem találta támogatásra érdemesnek.
Feltehetőleg nem független a profi pályázatíróknak a terepre való benyomulásától, hogy az egészen szürreális vesztes-lista mellett szürreális nyertesek is felbukkannak.
Van itt olyan szervezet, a „Várunk” Alapítvány, amelyik egyik napról a másikra két megyében tíz tanoda üzemeltetésére kapott támogatást, úgy, hogy korábban mindössze kettőt vitt – az idei tanévtől viszont már 300 millióból fog gazdálkodni. Bár az alapítványnak tavaly is 60 millió bevétele volt különböző uniós projektekből, a szervezet honlapjáról nem sok minden derül ki. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy a honlap e-learning aloldala, amelyik az 550 millióból megvalósított „”e-GÉSZSÉG” – Innovatív megoldásokkal Nógrád Megye munkaképességéért” című pályázat keretében készült, alig több, mint statikus szövegek egymásutánja.
A „VÁRUNK” Alapítvány és vezetője, Furár Zoltán korábbi pályázati ügyleteit Hadházy Ákos mutatta be. Annyi bizonyos, hogy Furár szervezete a mostani tanodapályázattal nem először jár jól a felzárkóztatására biztosított forrásokkal: korábban egy 150 milliós telepprogram konzorciumi partnereként segítette a mélyszegénységben élőket.
Nagyot ment a mostani pályázaton a Humán, Racionális, Innovatív Alapítvány – a szervezetnek eddig egyetlen tanodája sem volt, a tanodások nem is hallottak még róla. Most egyszerre öt lett, és mindegyikre pontosan 30 milliót kaptak. Az alapítvány eddig is az oktatásban tevékenykedett, csak éppen az „intézményes” fronton: az alapító nevét viselő középiskolát működtetik Debrecenben.
Szintén meglepetés ötöst hozott a sajókazai Sólyom Telep Közhasznú Egyesület: itt is forintra 30 milliót nyert minden pályázat, dacára annak, hogy az egyesület működéséről sajókazai forrásaink nem nagyon tudtak mit mondani, de a leadott közhasznúsági jelentés sem árul el túl sokat a szervezetről. Tavaly például 5 millió forintért fogalakoztattak és képeztek két fő munkanélkülit, 7.6 milliót költöttek el tanodára – idén a helyiek már az épületet sem nagyon látták nyitva; viszont 10 millió nyertek és költöttek „Opel Vivaro beszerzés”-re.
A nyertesek közt szép számmal találunk hasonló, évi 10 és 100 millió közti, jellemzően uniós pályázati forrásból származó bevételből gazdálkodó civil szervezeteket. A beszámolókat olvasva láthatjuk, hogy a felzárkóztatás és az integráció tempósan halad: sorra nyílnak a roma integrációs módszertani központok, fáradhatatlanul megy a képzés és a coaching, rendezvények és tréningek váltják egymást – logikus, hogy ezek mellett legyen egy-két tanoda is...
ITT OLVASHATÓ
AKIKTŐL A RENDSZER CSAK KÖVETEL, DE TÁMASZT MÁR NEM AD NEKIK
A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2016.10.10.
Szarka Alexandra vagyok, szociális munkás, és A Város Mindenkié csoport aktivistája. Én azért lettem szociális munkás, mert segíteni akartam a családoknak és tenni akartam a gyermekszegénység ellen. Elkezdtem dolgozni a gyermekvédelemben.
Azt látom, hogy ez a rendszer nem működik jól. Rengeteg követelményt támaszt a családok felé, amik sokszor elvárhatók ugyan, viszont ezeknek a teljesítéséhez nyújtott támogatás minimális. Ellentétes dolgok betartását várják el a szociális munkástól is: a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy gyermek nem lehet az utcán, és kimondja azt is, hogy pusztán anyagi okok miatt nem lehet kiemelni gyermeket a családjából.
Most ott tartok, hogy rettegek attól, hogy lesz majd olyan ügyfelem, akinek veszélyben a lakhatása, aki nem talál albérletet, aki nem húzhatja meg magát a rokonoknál, akiket nem tudnak fogadni a családok átmeneti otthonában. Akiktől a rendszer csak követel, de támaszt már nem ad nekik. És szociális munkásként alig tudok valamit tenni ilyen helyzetben. Lehetek empatikus, hihetek a képessé tételben is, fel tudok ajánlani adósságkezelést, fejlesztést, jogi tanácsadást, pszichológust. Tudok segíteni az ügyintézésben, támogatások megszerzésében, és tudok könyörögni a főbérlőnek is, hogy csak még egy hónapot. De a lakhatási válság túl nagyfalat ahhoz, hogy a szociális munkások egyenként próbáljanak megküzdeni vele. Harcolhatok a családomért, attól még nem fogják felvenni őket az anyaotthonba, ha egyszerűen nincsen hely, nem lesznek alacsonyabbak az albérlet-árak, nem lesz több szociális bérlakás, én pedig a nap végén nem vihetem haza a családot magammal. Ezek rendszerszintű problémák, amikre rendszerszintű válaszok kellenének.
Az én eszköztáramat szűkre szabták, és a kormány jelenlegi politikája addig szorongatja a markában a gyermekvédelmet és a szociális szakmát, amíg a keze közül kifolyik minden emberség.
Én nem akarom kimondani, hogy sajnos nincsen elég hely az otthonban. Nem akarok érvelni, hogy, de hát mégsem aludhatnak az utcán. Nem akarok a lelkére beszélni, hogy adja a gyermeket átmeneti otthonba, mert az még mindig a legkisebb rossz. Nem akarok fenyegetni, nem akarok kontrollálni, nem akarok büntetni azért, csak mert valaki szegény és kiszolgáltatott. Nem akarom kiszolgálni a rendszert. Nem akarok javaslatot tenni arra, hogy lakhatási problémák miatt emeljék ki a gyermeket a családból. Szociális munkásként nem erre esküdtem fel!
Akarok szociális védőhálót, ami megtartja a családokat, akarok megfelelő eszközkészletet, hogy segíteni tudjak, akarok szociális bérlakás programot, akarok kormányzói akaratot és azt akarom, hogy a kormány állítsa le a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását!
ITT OLVASHATÓ
Szerző: AVM
2016.10.10.
Szarka Alexandra vagyok, szociális munkás, és A Város Mindenkié csoport aktivistája. Én azért lettem szociális munkás, mert segíteni akartam a családoknak és tenni akartam a gyermekszegénység ellen. Elkezdtem dolgozni a gyermekvédelemben.Azt látom, hogy ez a rendszer nem működik jól. Rengeteg követelményt támaszt a családok felé, amik sokszor elvárhatók ugyan, viszont ezeknek a teljesítéséhez nyújtott támogatás minimális. Ellentétes dolgok betartását várják el a szociális munkástól is: a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy gyermek nem lehet az utcán, és kimondja azt is, hogy pusztán anyagi okok miatt nem lehet kiemelni gyermeket a családjából.
Most ott tartok, hogy rettegek attól, hogy lesz majd olyan ügyfelem, akinek veszélyben a lakhatása, aki nem talál albérletet, aki nem húzhatja meg magát a rokonoknál, akiket nem tudnak fogadni a családok átmeneti otthonában. Akiktől a rendszer csak követel, de támaszt már nem ad nekik. És szociális munkásként alig tudok valamit tenni ilyen helyzetben. Lehetek empatikus, hihetek a képessé tételben is, fel tudok ajánlani adósságkezelést, fejlesztést, jogi tanácsadást, pszichológust. Tudok segíteni az ügyintézésben, támogatások megszerzésében, és tudok könyörögni a főbérlőnek is, hogy csak még egy hónapot. De a lakhatási válság túl nagyfalat ahhoz, hogy a szociális munkások egyenként próbáljanak megküzdeni vele. Harcolhatok a családomért, attól még nem fogják felvenni őket az anyaotthonba, ha egyszerűen nincsen hely, nem lesznek alacsonyabbak az albérlet-árak, nem lesz több szociális bérlakás, én pedig a nap végén nem vihetem haza a családot magammal. Ezek rendszerszintű problémák, amikre rendszerszintű válaszok kellenének.
Az én eszköztáramat szűkre szabták, és a kormány jelenlegi politikája addig szorongatja a markában a gyermekvédelmet és a szociális szakmát, amíg a keze közül kifolyik minden emberség.
Én nem akarom kimondani, hogy sajnos nincsen elég hely az otthonban. Nem akarok érvelni, hogy, de hát mégsem aludhatnak az utcán. Nem akarok a lelkére beszélni, hogy adja a gyermeket átmeneti otthonba, mert az még mindig a legkisebb rossz. Nem akarok fenyegetni, nem akarok kontrollálni, nem akarok büntetni azért, csak mert valaki szegény és kiszolgáltatott. Nem akarom kiszolgálni a rendszert. Nem akarok javaslatot tenni arra, hogy lakhatási problémák miatt emeljék ki a gyermeket a családból. Szociális munkásként nem erre esküdtem fel!
Akarok szociális védőhálót, ami megtartja a családokat, akarok megfelelő eszközkészletet, hogy segíteni tudjak, akarok szociális bérlakás programot, akarok kormányzói akaratot és azt akarom, hogy a kormány állítsa le a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását!
ITT OLVASHATÓ
A HÉTVÉGÉN ÚJABB SÚLYOS CSAPÁS ÉRTE A MAGYAR SAJTÓSZABADSÁGOT
TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Frankó Provolone
2016.10.10.
A hétvégén újabb súlyos csapás érte az egyébként is egyre szűkebb sarokba szoruló magyar sajtószabadságot. Az, hogy tisztán politikai döntés született, nem pedig „racionális gazdasági lépés”, pont az újság felfüggesztésének a módja bizonyítja: az új tulajdonosi kör megtehette volna, hogy esetleg a jövőben kevesebb újságírót foglalkoztatnak, vagy éppen csak a netes-felületen működtetik tovább a médiumot, ezzel szemben egyik napról a másikra keresztbe tettek a mit sem sejtő szerkesztőségnek.
A történések csak igazolják mindazokat a nemzetközi felméréseket, amely szerint (Orbán állításával szemben, hogy Magyarországon ma virágzik a szabad sajtó) 2010 óta jelentősen romlott a magyar sajtószabadság. Sokatmondó az is, hogy pont akkor függesztik fel a Népszabadságot, amikor éppen a kormány számára nagyon kínos két ügy tálalásába kezdett bele az újság: Rogán Antal családi helikoptertúrájának, illetve Matolcsy szeretőjének juttatott közpénzek ügyében...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Frankó Provolone
2016.10.10.
A történések csak igazolják mindazokat a nemzetközi felméréseket, amely szerint (Orbán állításával szemben, hogy Magyarországon ma virágzik a szabad sajtó) 2010 óta jelentősen romlott a magyar sajtószabadság. Sokatmondó az is, hogy pont akkor függesztik fel a Népszabadságot, amikor éppen a kormány számára nagyon kínos két ügy tálalásába kezdett bele az újság: Rogán Antal családi helikoptertúrájának, illetve Matolcsy szeretőjének juttatott közpénzek ügyében...
ITT OLVASHATÓ
ÚJ IDŐK?
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: KMH
2016.10.09.
A Népszabadság tulajdonosa – az osztrák Mediaworks nevű magánvállalat – kegyetlenül, az újságírókat, dolgozókat és az olvasóközönséget semmibe véve függesztette fel a Népszabadságot. A lap túlélte a magyar történelem elmúlt hatvan évének viharos évtizedeit, most azonban egy külföldi cég szüntette be, gazdasági érvekre hivatkozva.
Tudjuk, hogy ennél sokkal több áll a Népszabadság felszámolása mögött. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy ez lehet a sorsa bármely olyan médiaorgánumnak, melynek létezése és jövője a magántőkétől függ. Az elmúlt években egyre több közösségi, önkéntes alapon szerveződő lap jelent meg Magyarországon és a magyar diaszpórában is. Egy kimondottan nehéz politikai és társadalmi környezetben próbálnak olyan embereket, témákat, eseményeket és folyamatokat bemutatni, amelyek másképpen el lennének hallgatva.
A szociális igazságról, a kritikus szemléletről és a társadalom peremén élő emberekkel való alulról építkező párbeszédről van szó.
A kihívásunk, hogy ne csak egymástól elkülönítve dolgozzunk kisebb olvasottságú, értékelvű rétegújságokon, internetes lapokon és blogokon, hanem együttműködve, egy széles közönséget megszólítva járuljunk hozzá egy Új Köztársaság felépítéséhez.
A közösség kezében van a szabad magyar média további sorsa. Egy új magyar köztársaság kikiáltásának első lépése egy ütőképes, szabad, értékelvű és aktivista médiavilág létrehozása.
Christopher Adam, Kanadai Magyar Hírlap, főszerkesztő
Csókás Máté, Munkások Újsága, főszerkesztő
Derecskei Zoltán, szerkesztő
Kalmár Szilárd, szerkesztő
ITT OLVASHATÓ
Szerző: KMH
2016.10.09.
A Népszabadság tulajdonosa – az osztrák Mediaworks nevű magánvállalat – kegyetlenül, az újságírókat, dolgozókat és az olvasóközönséget semmibe véve függesztette fel a Népszabadságot. A lap túlélte a magyar történelem elmúlt hatvan évének viharos évtizedeit, most azonban egy külföldi cég szüntette be, gazdasági érvekre hivatkozva.Tudjuk, hogy ennél sokkal több áll a Népszabadság felszámolása mögött. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy ez lehet a sorsa bármely olyan médiaorgánumnak, melynek létezése és jövője a magántőkétől függ. Az elmúlt években egyre több közösségi, önkéntes alapon szerveződő lap jelent meg Magyarországon és a magyar diaszpórában is. Egy kimondottan nehéz politikai és társadalmi környezetben próbálnak olyan embereket, témákat, eseményeket és folyamatokat bemutatni, amelyek másképpen el lennének hallgatva.
A szociális igazságról, a kritikus szemléletről és a társadalom peremén élő emberekkel való alulról építkező párbeszédről van szó.
A kihívásunk, hogy ne csak egymástól elkülönítve dolgozzunk kisebb olvasottságú, értékelvű rétegújságokon, internetes lapokon és blogokon, hanem együttműködve, egy széles közönséget megszólítva járuljunk hozzá egy Új Köztársaság felépítéséhez.
A közösség kezében van a szabad magyar média további sorsa. Egy új magyar köztársaság kikiáltásának első lépése egy ütőképes, szabad, értékelvű és aktivista médiavilág létrehozása.
Christopher Adam, Kanadai Magyar Hírlap, főszerkesztő
Csókás Máté, Munkások Újsága, főszerkesztő
Derecskei Zoltán, szerkesztő
Kalmár Szilárd, szerkesztő
ITT OLVASHATÓ
RETÚR VOLT A CILIKOPTER: ODAFELE IS REPÜLTEK ROGÁNÉK
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.10.10.
Már odafelé is helikopterrel utazott a Rogán család
A kemény sztorik közlése után hirtelen bezárt Népszabadság még utoljára kiderítette, hogy Rogánék a múlt heti esküvőre már odafelé is helikopterrel érkeztek: látszanak a rögtönzött leszállópálya nyomai, amik miatt vélhetően fákat is kivágtak. Valószínűleg azért szálltak le ilyen messze az esküvőtől, mert sok volt a fotós. Egyébként a Habony-művek és a közmédia figyelmét el is kerülte a történet, egy árva szót sem szóltak róla. (NOL, 24, Comment blog)
A Népszabadság bezárásának híre végigsöpört a világsajtón. A hírekből értesülő munkatársak mellett számos szerkesztőség állt ki, az Átlátszó publikációs felületet ajánlott. (Átlátszó, Átlátszó Videó ,Infovilág, HírTV)
Sajnos idén nem indult el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közpénzügyi szakújságíró képzése, az indokot nem közölték, csak annyit, hogy a következő félévben is érdemes próbálkozni. (Átlátszó)
Szerző: mutyimondo
2016.10.10.
Ezekről ne maradj le!
Oligarchaalkuk, zsarolások, gyáva arrogancia – ezért zárták be a Népszabit (Átlátszó, 444)
Már odafelé is helikopterrel utazott a Rogán család (24)
Garancsiék építenek luxuslakóparkot a Római-parton (Magyar Narancs)
Már odafelé is helikopterrel utazott a Rogán család (24)
Garancsiék építenek luxuslakóparkot a Római-parton (Magyar Narancs)
Ha van 3 perced:
Oligarchaalkuk, zsarolások, gyáva arrogancia – ezért zárták be a Népszabit
Hónapok óta lehetett hallani, hogy a Népszabadságot kiadó Mediaworks-öt, ami egyébként az egyik legnagyobb médiacég Magyarországon, egy Mészáros Lőrinchez köthető cég veszi meg. A kiadót eddig nem érdekelte a veszteség. Inkább tűnik úgy, mintha a tulajdonos Heinrich Pecina egyezett volna meg úgy az összességében nyereséges kiadó leendő vevőjével, hogy előbb bezáratja a kormány szemében mindig is szálkát jelentő napilapot. (Átlátszó, 444, Vastagbőr)
Hónapok óta lehetett hallani, hogy a Népszabadságot kiadó Mediaworks-öt, ami egyébként az egyik legnagyobb médiacég Magyarországon, egy Mészáros Lőrinchez köthető cég veszi meg. A kiadót eddig nem érdekelte a veszteség. Inkább tűnik úgy, mintha a tulajdonos Heinrich Pecina egyezett volna meg úgy az összességében nyereséges kiadó leendő vevőjével, hogy előbb bezáratja a kormány szemében mindig is szálkát jelentő napilapot. (Átlátszó, 444, Vastagbőr)
Már odafelé is helikopterrel utazott a Rogán család
A kemény sztorik közlése után hirtelen bezárt Népszabadság még utoljára kiderítette, hogy Rogánék a múlt heti esküvőre már odafelé is helikopterrel érkeztek: látszanak a rögtönzött leszállópálya nyomai, amik miatt vélhetően fákat is kivágtak. Valószínűleg azért szálltak le ilyen messze az esküvőtől, mert sok volt a fotós. Egyébként a Habony-művek és a közmédia figyelmét el is kerülte a történet, egy árva szót sem szóltak róla. (NOL, 24, Comment blog)
Garancsiék építenek luxuslakóparkot a RómairaTarlós István kitart a római parti mobilgát mellett, annak ellenére, hogy az tönkreteszi a természetes ökoszisztémát és gazdaságilag is rossz terv. Bár talán nem mindenkinek… Annak ellenére, hogy a területen csak üdülőt szabad építeni, szeptemberben elkezdődött egy lakópark építése. A kivitelező a Market Zrt., a finanszírozó a szintén Garancsihoz tartozó Duna Takarék, a beruházó a Csányi Sándor szövetséges Nagy György cége. (Magyar Narancs)
Magyarországra is jött az ukránok kenőpénzébőlUkrajnában olyan korábban magas beosztású köztisztviselők kerültek pézmosási botrányba, mint a volt helyettes-főügyész vagy, mint a katonai és kereskedelmi fegyverek exportját feügyelő állami szervezet vezetője. Az offshore cégeken és bankokon átfuttatott kenőpénzekből Magyarországra is érkezett: Roman Zabzaliuk, Timosenko pártjának korábbi frakcióvezető-helyettese legalább 375 ezer dollárt utalt saját és asszisztensei magyar bankszámlájára. (Átlátszó, OCCRP)
Ha van még két perced:
A Népszabadság bezárásának híre végigsöpört a világsajtón. A hírekből értesülő munkatársak mellett számos szerkesztőség állt ki, az Átlátszó publikációs felületet ajánlott. (Átlátszó, Átlátszó Videó ,Infovilág, HírTV)
Az Együtt feljelenti Matolcsyt hivatali vesztegetés gyanúja miatt, mivel mint kiderült az UniCredit vezérigazgatója lakást biztosít neki. A jegybankelnök fiának cége ellen pedig a NAV intézkedik. (HVG,Népszava)
Újabb 3 milliárdot költ el a Városliget Zrt., most a Néprajzi Múzeum és a liget rehabilitációjának terveit készíttetik el. A Műszaki és Közlekedési Múzeum is drágábban készül, mint tervezték. (Átlátszó)
A tolmácsi polgármestert jogerősen félmilliós büntetésre ítélték, mert betörte egy haragosa orrát. Ettől még nem vált méltatlanná tisztsége betöltésére. (Átlátszó)
A Budapesti Temetkezési Intézet nem elégszik meg egy krematórium által kiadott igazolással, arról, hogy a hamvasztás szabályosan történt. Ha a hamvakat szórni szeretnék, újra megfizettetik a hamvasztást a rokonokkal. (Átlátszó)
Sajnos idén nem indult el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közpénzügyi szakújságíró képzése, az indokot nem közölték, csak annyit, hogy a következő félévben is érdemes próbálkozni. (Átlátszó)
Két tucat olyan képviselő van, aki több parlamenti bizottsági ülésről hiányzott, mint amennyin ott volt. Minden pártból vannak lógós képviselők. Elvileg ilyenkor tiszteletdíjuk a hiányzással arányosan csökken. (MNO)
ALAKUL A NIHIL
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.09.
A rezsibiztos főbirkózó, latin-görög gyökerű fiatalember, akit véletlenül Németh Szilárdnak hívnak, és nagyon reszket az idegenektől, most is megmondta a frankót. Szerinte „épp ideje volt” a Népszabadság bezárásának. Tuzson Bence – aki nem tudom, mi a rosseb, de ő is mindenhez ért – azt fejtegette, hogy a kormány kizárólag gazdasági kérdésként tekint az ügyre.
Végül is igaza van. Minden gazdasági kérdés, az is, hogy őt az ő kormánya nagyon szép pénzért alkalmazza. Hogy ezek a kijelentések mennyire sunyiak és álszentek, azzal én nem kívánok foglalkozni most különösebben, mert minek? Kies hazánk szellemi állapotjára fókuszálnék inkább, mert elsősorban az vezet ide. Hogy egy Népszabadságot be lehet zárni.
Reggelente, amikor hatkor beállítok a boltomba kifliért vagy csigáért, más, álmatlan polgártársakkal is összefutok rend szerint. Legtöbbjük ilyenkor veszi magához az aznapra szánt szellemi táplálékját is, amit körömreszelés közben lehet vizslatni. Ilyen színes kiadványok ezek, amelyek celebek melleivel foglalkoznak leginkább.
Népszabadságot én senkinek a kezében nem láttam a hosszú évek alatt, és ez nem a lap hibája. Ezt azért szögezzük le. A csöcsös lapok a magyar választópolgár nívója, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Ilyképp magam a Népszabadságot nem azért siratom, mert ellenzéki. Nem az volt, nevezzük inkább realistának. Azért fáj leginkább a letarolása, mert egy szellemi műhely szűnt meg.
Ahol még volt alakja, formája annak a szakmának, amit újságírásnak neveznek. Például nagyon bennfentesként az is látható volt rajta, hogy még tördelni is tudtak. Ugyanez a MédiaWorks zabálta fel a mi kis helyi lapunkat is, itt a megyében. Egyébként ott születtem én huszonhét éve, és kitérők után – tíz évvel ezelőtt – úgy véltem, hogy próbáljuk meg újra...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.10.09.
Végül is igaza van. Minden gazdasági kérdés, az is, hogy őt az ő kormánya nagyon szép pénzért alkalmazza. Hogy ezek a kijelentések mennyire sunyiak és álszentek, azzal én nem kívánok foglalkozni most különösebben, mert minek? Kies hazánk szellemi állapotjára fókuszálnék inkább, mert elsősorban az vezet ide. Hogy egy Népszabadságot be lehet zárni.
Reggelente, amikor hatkor beállítok a boltomba kifliért vagy csigáért, más, álmatlan polgártársakkal is összefutok rend szerint. Legtöbbjük ilyenkor veszi magához az aznapra szánt szellemi táplálékját is, amit körömreszelés közben lehet vizslatni. Ilyen színes kiadványok ezek, amelyek celebek melleivel foglalkoznak leginkább.
Népszabadságot én senkinek a kezében nem láttam a hosszú évek alatt, és ez nem a lap hibája. Ezt azért szögezzük le. A csöcsös lapok a magyar választópolgár nívója, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Ilyképp magam a Népszabadságot nem azért siratom, mert ellenzéki. Nem az volt, nevezzük inkább realistának. Azért fáj leginkább a letarolása, mert egy szellemi műhely szűnt meg.
Ahol még volt alakja, formája annak a szakmának, amit újságírásnak neveznek. Például nagyon bennfentesként az is látható volt rajta, hogy még tördelni is tudtak. Ugyanez a MédiaWorks zabálta fel a mi kis helyi lapunkat is, itt a megyében. Egyébként ott születtem én huszonhét éve, és kitérők után – tíz évvel ezelőtt – úgy véltem, hogy próbáljuk meg újra...
ITT OLVASHATÓ
MARADUNK ILYEN VEGYES ÖSSZETÉTELŰ "HAZAÁRULÓK"
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.09.
Majdnem úgy volt, hogy mára végeztem, de ez megváltozott. Nem először – és nyilván nem utoljára – bukkan fel a közösségi oldalunk kommentjei között a nyíltan primitív, vagy burkolt románozás. Ha valaki lemaradt a Szalonna elejéről, gyorsan összefoglalom. Közel egy éve hoztuk létre a portált. Magyarok. Magyarországon született és itt élő, Magyarországon született, de most nem itt élő és más országban született, itt is élő, ott is élő magyarok.
Első pillanattól úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk, hogy ez nem hátrány, hanem előny. Több helyről, több szempontból sokkal színesebben látjuk a dolgokat, mintha egy rakáson ülnénk napról napra. Nem is volt titok az erdélyi kötődés (miért is lett volna?), hiszen az oldal címét is így választottuk meg.
Ez persze nem gátolta meg az ismeretlen katonát abban, hogy lerántsa a leplet a Szalonnáról: hát hiszen ezek Romániában vannak bejegyezve! És tényleg. Ezért tudunk még működni. Egy időre elcsitult a dolog, a kulisszák mögött folyt tovább az, ami ilyenkor szokott.
De nem omlottunk össze – technikailag persze de, időnként – sem lelkileg, sem anyagilag, nem adtuk fel. Akkor legalább szemétkedjünk! – gondolhatja a bérből és fizetésből honvédő. És lőn. Jönnek a kommentek (ez még a szelídebb verzió, ugyanis jönnek gyalázkodó, vagy éppen fenyegető levelek és üzenetek is), mert a rohadt románok mit ugatnak.
Úgy döntöttem, összefoglalom, amit erről gondolok. Egyrészt románnak lenni nem valami elvetemült gyalázat. Tudom, hogy bizonyos körökben divat büszkének lenni a magyar származásra és lenézni mindenkit, aki volt olyan balga és nem magyarnak született. A valóság ezzel szemben az, hogy pontosan annyi okos, normális gondolkodású ember van a románok között is, mint a magyarok között. És pont annyi idióta, betegesen nacionalista is van, ahogy az angolok, szlovákok, svédek, vagy kínaiak között.
Az külön pikantériája a honi gondolkodásnak, pontosabban a rajongótábornak, hogy amelyik erdélyi származású ember kormányhívő, az jó magyar ember, ha egyenesen nem jobb és nem magyarabb, mint aki itt született, ezzel szemben az, aki erdélyi magyar létére nem rajong a kormányért, esetleg kritizálni merészeli, az büdös román. Minimum. Ráadásul hazaáruló is.
Miután ez a mi vonatkozásunkban, szalonnaügyileg Andreát érinti személyesen – őt sem kimondottan jószántából, de abban az unortodox demokráciában még nem kérdezték meg az embriót, mely országban szeretne majd a világra jönni -, neki tudott ez fájni. Hogy Romániában lemagyarozták, itt meg lerománozzák. Azóta már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mert rendszeresen büdösrománnak hívjuk, hogy szokja. Már tud rajta nevetni és ez nem kis teljesítmény.
Egyébként Andrea az, aki minden alkalommal elmondja azt a véleményét, miszerint az és csak az szavazzon Magyarországon, aki itt élt tartósan, jelenleg is itt él, vagy tervei között szerepel a későbbiekben is itt élni. Mindenképpen értse az itteni helyzetet, aki úgy érzi, beleszólása van a dolgokba. Tapasztalatból ismerje, ne a médiából.
Az a helyzet, hogy nem csak Andrea gondolja ezt így a külhoni (ez esetben romániai) magyarok közül. Sok erdélyi magyar is ezen a véleményen van. És ettől még szeretik Magyarországot (sőt), de még az is lehet, hogy Romániát is szeretik. Mert az is egy élhető, szerethető ország. Mert ott is vannak elvakult nacionalisták (magyarok is, románok is) és vannak teljesen szerethető, normális, európai gondolkodású emberek. Éppen úgy, mint Magyarországon, vagy mint bármely más országban.
Abban pedig semmi szégyenletes dolog nincs, ha valaki – akár magyarországi magyar, akár felvidéki, akár kárpátaljai, akár burgenlandi, akár londoni, bécsi, vagy bárhol legyen is a világban – aggódik Magyarország sorsáért, véleményt fogalmaz meg és ezt nyilvánosan teszi. Ezzel akkor sincs baj, ha az illető a jelenlegi kormány mellett, vagy éppen ellene fogalmaz meg véleményt.
Bár zajosabb és jobban látható Orbán híveinek a tábora, de ez távolról sem jelenti azt, hogy az ő véleményük minden külhoni magyar véleményével lenne azonos. Mert nem. Sőt, nagyon nem...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.09.
Első pillanattól úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk, hogy ez nem hátrány, hanem előny. Több helyről, több szempontból sokkal színesebben látjuk a dolgokat, mintha egy rakáson ülnénk napról napra. Nem is volt titok az erdélyi kötődés (miért is lett volna?), hiszen az oldal címét is így választottuk meg.
Ez persze nem gátolta meg az ismeretlen katonát abban, hogy lerántsa a leplet a Szalonnáról: hát hiszen ezek Romániában vannak bejegyezve! És tényleg. Ezért tudunk még működni. Egy időre elcsitult a dolog, a kulisszák mögött folyt tovább az, ami ilyenkor szokott.
De nem omlottunk össze – technikailag persze de, időnként – sem lelkileg, sem anyagilag, nem adtuk fel. Akkor legalább szemétkedjünk! – gondolhatja a bérből és fizetésből honvédő. És lőn. Jönnek a kommentek (ez még a szelídebb verzió, ugyanis jönnek gyalázkodó, vagy éppen fenyegető levelek és üzenetek is), mert a rohadt románok mit ugatnak.
Úgy döntöttem, összefoglalom, amit erről gondolok. Egyrészt románnak lenni nem valami elvetemült gyalázat. Tudom, hogy bizonyos körökben divat büszkének lenni a magyar származásra és lenézni mindenkit, aki volt olyan balga és nem magyarnak született. A valóság ezzel szemben az, hogy pontosan annyi okos, normális gondolkodású ember van a románok között is, mint a magyarok között. És pont annyi idióta, betegesen nacionalista is van, ahogy az angolok, szlovákok, svédek, vagy kínaiak között.
Az külön pikantériája a honi gondolkodásnak, pontosabban a rajongótábornak, hogy amelyik erdélyi származású ember kormányhívő, az jó magyar ember, ha egyenesen nem jobb és nem magyarabb, mint aki itt született, ezzel szemben az, aki erdélyi magyar létére nem rajong a kormányért, esetleg kritizálni merészeli, az büdös román. Minimum. Ráadásul hazaáruló is.
Miután ez a mi vonatkozásunkban, szalonnaügyileg Andreát érinti személyesen – őt sem kimondottan jószántából, de abban az unortodox demokráciában még nem kérdezték meg az embriót, mely országban szeretne majd a világra jönni -, neki tudott ez fájni. Hogy Romániában lemagyarozták, itt meg lerománozzák. Azóta már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mert rendszeresen büdösrománnak hívjuk, hogy szokja. Már tud rajta nevetni és ez nem kis teljesítmény.
Egyébként Andrea az, aki minden alkalommal elmondja azt a véleményét, miszerint az és csak az szavazzon Magyarországon, aki itt élt tartósan, jelenleg is itt él, vagy tervei között szerepel a későbbiekben is itt élni. Mindenképpen értse az itteni helyzetet, aki úgy érzi, beleszólása van a dolgokba. Tapasztalatból ismerje, ne a médiából.
Az a helyzet, hogy nem csak Andrea gondolja ezt így a külhoni (ez esetben romániai) magyarok közül. Sok erdélyi magyar is ezen a véleményen van. És ettől még szeretik Magyarországot (sőt), de még az is lehet, hogy Romániát is szeretik. Mert az is egy élhető, szerethető ország. Mert ott is vannak elvakult nacionalisták (magyarok is, románok is) és vannak teljesen szerethető, normális, európai gondolkodású emberek. Éppen úgy, mint Magyarországon, vagy mint bármely más országban.
Abban pedig semmi szégyenletes dolog nincs, ha valaki – akár magyarországi magyar, akár felvidéki, akár kárpátaljai, akár burgenlandi, akár londoni, bécsi, vagy bárhol legyen is a világban – aggódik Magyarország sorsáért, véleményt fogalmaz meg és ezt nyilvánosan teszi. Ezzel akkor sincs baj, ha az illető a jelenlegi kormány mellett, vagy éppen ellene fogalmaz meg véleményt.
Bár zajosabb és jobban látható Orbán híveinek a tábora, de ez távolról sem jelenti azt, hogy az ő véleményük minden külhoni magyar véleményével lenne azonos. Mert nem. Sőt, nagyon nem...
ITT OLVASHATÓ
A 21. SZÁZADI ÚJFASIZMUS
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.10.09.
A Népszabadság kivégzése minden kétséget kizáróan megmutatta a rendszer természetét. Ez már az első gyümölcs, de egy fának nemcsak gyümölcse, hanem gyökerei is vannak. A gyümölcs arra jó, hogy felismerjük a fát, de kivágni, csak a gyökérrel együtt lehet.
Az Orbán-rendszer is fa, amelynek gyökerei vannak. Ha a fa magától kidől, újra kihajt, ha a gyökerei a földben, a nép szívében benne maradnak. Akinek van szeme, az a magból megmondta 2010-ben, mi ez a fa. De vannak, akik csak a gyümölcsről kezdik felismerni.
Végzetes hibába esnek, akik nem vesznek tudomást a magról, amiből a fa kinőtt, s a gyökerekről, amelyek a fát tartják és éltetik. Ez a gyökér a rendszer ideológiája.
Úgy mutatom be a 21. századi újfasizmus és az Orbán rendszer gyökerét, hogy az nem lesz se unalmas, se érthetetlen. Segítségünkre sietett Mészáros István, volt SZDSZ-es képviselő, a Hit Gyülekezete volt pártdelegáltja, a parlament emberi jogi bizottságának volt alelnöke, aki a Hetek című lapban egzakt módon kifejtette a 21. századi újfasizmus lényegét.
Mészáros abból az alkalomból adott interjút a gyülekezeti újságjának, hogy a Helsinki Bizottság menekültek melletti kiállása miatt kilépett a Helsinki Bizottságból. Indokai pedig azonosak a 21. századi újfasizmus gyökereivel.
*
A 21. századi újfasizmus a történelembe nyúlik vissza. A lényege az antiliberalizmus. A nemzetet egy vallással azonosítja, s a nemzeti identitást félti a szabadságtól, ha a liberalizmus nem teszi lehetővé a valláserkölcs állami védelmét, és a nemzetnek a vallással való teljes egységét. A melegjogok elutasítása és a homofóbia tette lehetővé, hogy az antiliberalizmus a nemzetvédelem jelmezében újra polgárjogot nyerjen. Az erkölcsi hivatkozás a fasizmus trójai falova.
Mészáros István, mint a magyar újfasizmus ideológusa, választékosan kifejti, hogyan válhat a szalonképtelen antiliberalizmus szalonképessé a 21. században, és mivel lehet elhitetni az emberekkel azt, hogy a szabadság rossz. Mészáros azt mondja, hogy a liberalizmus mást jelentett korábban, mint ma. Ez a hazugság alapja.
Az újfasiszták 21. századi trükkje az, hogy nem a liberalizmust támadják közvetlenül, ahogy a korábbi fasiszták és nácik tették, hiszen az lejáratódott és nem szalonképes. Az emberi és polgári jogokat szalonképesen és hitelesen becsmérelni nem lehet. Ezért nem a liberalizmust támadják, hanem azt állítják, hogy a mai liberalizmus nem azonos a klasszikus liberalizmussal. Ezért ez a liberalizmus idejét múlt, le kell váltani. De nem a klasszikus liberalizmusra, hanem az illiberális keresztényfasizmusra...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Bartus László
2016.10.09.
Az Orbán-rendszer is fa, amelynek gyökerei vannak. Ha a fa magától kidől, újra kihajt, ha a gyökerei a földben, a nép szívében benne maradnak. Akinek van szeme, az a magból megmondta 2010-ben, mi ez a fa. De vannak, akik csak a gyümölcsről kezdik felismerni.
Végzetes hibába esnek, akik nem vesznek tudomást a magról, amiből a fa kinőtt, s a gyökerekről, amelyek a fát tartják és éltetik. Ez a gyökér a rendszer ideológiája.
Úgy mutatom be a 21. századi újfasizmus és az Orbán rendszer gyökerét, hogy az nem lesz se unalmas, se érthetetlen. Segítségünkre sietett Mészáros István, volt SZDSZ-es képviselő, a Hit Gyülekezete volt pártdelegáltja, a parlament emberi jogi bizottságának volt alelnöke, aki a Hetek című lapban egzakt módon kifejtette a 21. századi újfasizmus lényegét.
Mészáros abból az alkalomból adott interjút a gyülekezeti újságjának, hogy a Helsinki Bizottság menekültek melletti kiállása miatt kilépett a Helsinki Bizottságból. Indokai pedig azonosak a 21. századi újfasizmus gyökereivel.
*
A 21. századi újfasizmus a történelembe nyúlik vissza. A lényege az antiliberalizmus. A nemzetet egy vallással azonosítja, s a nemzeti identitást félti a szabadságtól, ha a liberalizmus nem teszi lehetővé a valláserkölcs állami védelmét, és a nemzetnek a vallással való teljes egységét. A melegjogok elutasítása és a homofóbia tette lehetővé, hogy az antiliberalizmus a nemzetvédelem jelmezében újra polgárjogot nyerjen. Az erkölcsi hivatkozás a fasizmus trójai falova.
Mészáros István, mint a magyar újfasizmus ideológusa, választékosan kifejti, hogyan válhat a szalonképtelen antiliberalizmus szalonképessé a 21. században, és mivel lehet elhitetni az emberekkel azt, hogy a szabadság rossz. Mészáros azt mondja, hogy a liberalizmus mást jelentett korábban, mint ma. Ez a hazugság alapja.
Az újfasiszták 21. századi trükkje az, hogy nem a liberalizmust támadják közvetlenül, ahogy a korábbi fasiszták és nácik tették, hiszen az lejáratódott és nem szalonképes. Az emberi és polgári jogokat szalonképesen és hitelesen becsmérelni nem lehet. Ezért nem a liberalizmust támadják, hanem azt állítják, hogy a mai liberalizmus nem azonos a klasszikus liberalizmussal. Ezért ez a liberalizmus idejét múlt, le kell váltani. De nem a klasszikus liberalizmusra, hanem az illiberális keresztényfasizmusra...
ITT OLVASHATÓ
OLIGARCHA-ALKUK, ZSAROLÁSOK ÉS GYÁVA ARROGANCIA - EZÉRT ZÁRTÁK BE A NÉPSZABIT
ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Rádi Antónia
2016.10.09.
Az Orbánék szemében voltaképpen 1993, az MDF-Fidesz székházmutyi publikálása óta vörös posztó Népszabadság kivégzése ezzel együtt levezényelhető lett volna civilizáltabbnak tűnő formában is. Ha ez lett volna a cél. Csakhogy éppen az ellenkezője volt: a kellemetlen cikkek, legutóbb a Rogán-féle helikopterkaland miatti bosszú és a fenyegetés minden más médiának. Nemcsak az átadás-átvétel alatt álló Mediaworks-PLT-csomagnak,
de a nem fidesz-oligarcha kézben lévő maradék független sajtó számára is üzentek
a lépéssel.
Nem elhanyagolható üzenete van a brutális újságmegszüntetésnek a médiaközegen túli tér felé is: erőt mutat a bukott kvótanépszavazás után esetleg elbizonytalanodott választók előtt.
A Népszabadság kollektívája pedig, amíg teheti, egyben marad, ellentétben a kiadó cinikus kérésével, nem tesz le nyereséges üzleti tervet az asztalra – „ha agyonfizetett topmenedzserek erre voltak képesek, mitőlünk mit várnak, amikor a kiadási tételeket sem árulják el?”, fogalmazott egyik kollégánk -, és vasárnap még tesznek egy kísérletet, hogy felvegyék a munkát. Régi zsurnálközhely ugyanis, hogy ha egy napilap egyszer nem jelenik meg, akkor többé nem is fog.
De mielőtt minden haragunkat Mészárosra és feletteseire öntenénk, vegyük sorba a többi felelőst. Sorrendben:
A VCP néhány héttel a magát a Gazprom ügynökének mondó írországi offshore bejegyzésű Milford Holdings Ltd. után vásárolt be a vegyipari cégbe, majd egy pár héttel későbbi közgyűlésen szinte minden sarkalatos kérdésben a Gazprom/Milforddal szavazott a kétezres évek elején. Törénetesen a magyar MOL Nyrt. ellenében. Ekkoriban a teljes magyar vegyiparért ádázan küzdtek a legnagyobbak, a tét voltaképpen egy ipari értéklánc (finomítás+gyártás) kialakítása volt.
A nagy erőkkel vívott kiszorítósdiban a bécsi cég többször együttműködött a jelenleg az OTP-ben tulajdonos, korábban azonban a Gazprommal is együttműködő Rahimkulov-család cégeivel. 2000-ben például a VCP tőlük vett BorsodChemet, hét évvel később pedig MOL-részvényt. Utóbbi pakettet az OMV-nek adta tovább a Pecina-cég.
TVK- és BorsodChem-részvényes is volt ebben az időben a VCP leánycége, a CE Oil & Gas Trading AG. Ennek fb-tagja (egy 2013-as HVG-cikk szerint) bizonyos Stefan Malaschofsky bécsi ügyvéd és főállású cégvezető, több mint hatvan vállalkozás vezetője. Az osztrák sajtó az orosz befektetők nagy barátjaként emlékeznek meg Malaschofskyról, aki például 2010-ig működött Saphron Beteiligungs GmbH-t is irányította. Márpedig ezt a céget a bécsi lapok a moszkvai ex-főpolgármester, Jurij Luzskov felesége, Jelena Baturina érdekeltségének mondták.
Malaschofsky vezeti egyébként Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter és IMF-főtárgyaló bécsi cégét, az Euroatlantic Holding GmbH-t is, amely történetesen ugyanabba a pazar bécsi belvárosi palotába van bejegyezve, mint a VCP központja...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Rádi Antónia
2016.10.09.
de a nem fidesz-oligarcha kézben lévő maradék független sajtó számára is üzentek
a lépéssel.
Nem elhanyagolható üzenete van a brutális újságmegszüntetésnek a médiaközegen túli tér felé is: erőt mutat a bukott kvótanépszavazás után esetleg elbizonytalanodott választók előtt.
A Népszabadság kollektívája pedig, amíg teheti, egyben marad, ellentétben a kiadó cinikus kérésével, nem tesz le nyereséges üzleti tervet az asztalra – „ha agyonfizetett topmenedzserek erre voltak képesek, mitőlünk mit várnak, amikor a kiadási tételeket sem árulják el?”, fogalmazott egyik kollégánk -, és vasárnap még tesznek egy kísérletet, hogy felvegyék a munkát. Régi zsurnálközhely ugyanis, hogy ha egy napilap egyszer nem jelenik meg, akkor többé nem is fog.
De mielőtt minden haragunkat Mészárosra és feletteseire öntenénk, vegyük sorba a többi felelőst. Sorrendben:
1. Eszement menedzseri döntések, főképp a Ringier részéről. Csak a legerősebbek: pénzt toltak a Medialog terjesztőcégbe, ami egy csődtömeg lett, átköltöztették a szerkesztőséget a méregdrága Corvin-negyedbe, a saját székházuk üresen állt (ide költöztek volna éppen vissza a népszabisok, amikor a tulaj bezárta a boltot), hónapokon át fizették a soha el nem indult „vasárnapi különszám” csapatának kiadásait stb.
2. MSZP: sunyítva eladták az alapítvány 27 százalékát a többségi tulajdonosnak 2015-ben, és még érdemi, kézzelfogható biztosítékot sem csikartak ki például a főszerkesztő személyére, megszüntetés/beolvasztás stb. esetére, pedig ehhez meglett volna az alkuerejük. Ehhez képest a bezárás napján tüntetést szerveztek a Népszabadságért.
3. Baloldali mutyisták, akik az elmúlt tizenöt évben nem voltak képesek szembenézni azzal, hogy a kiadók és a szerkesztőségek környékén kötött ezernyi üzleti, személyes és politikai alkunak böjtje lesz előbb-utóbb, mert a szétlopott kiadók csak korrupciós pénzekből finanszírozhatóak.
4. A hazájukban sajtószabadság-ügyekre kényes nemzetközi kiadók, amelyek Magyarországon minden pironkodás nélkül boltolnak oligarchákkal, strómanokkal.
5. Azok a mediaworksös kollektívák, amelyek az első cenzúra-sztorinál – az ex-világgazdaságos Máriás Leonárd esete – a szolidaritás atomjait sem mutatták, ellenkezőleg, kampányszerű kavarásba kezdtek az érintett és a róla szóló hír hiteltelenítésére.
Pecina a spájzban?
A Heinrich Pecina-féle VCP az orosz Gazprom lobbistája – a magyar gazdasági sajtó krémje dolgozott azon bő tíz-tizenöt évvel ezelőtt, hogy ezt bebizonyítsa. Perdöntő bizonyíték nem került elő, ráadásul az érintettek kategorikusan cáfoltak. De a jelenleg kínai érdekeltségű BorsodChem akkori tulajdonosváltozásai, közgyűlési kavarásai ugyanakkor eloszlatni sem tudják a gyanút. Elsősorban a nyomtatott HVG online sajnos nem elérhető archív cikkeit használtuk az események rekonstruálására.A VCP néhány héttel a magát a Gazprom ügynökének mondó írországi offshore bejegyzésű Milford Holdings Ltd. után vásárolt be a vegyipari cégbe, majd egy pár héttel későbbi közgyűlésen szinte minden sarkalatos kérdésben a Gazprom/Milforddal szavazott a kétezres évek elején. Törénetesen a magyar MOL Nyrt. ellenében. Ekkoriban a teljes magyar vegyiparért ádázan küzdtek a legnagyobbak, a tét voltaképpen egy ipari értéklánc (finomítás+gyártás) kialakítása volt.
A nagy erőkkel vívott kiszorítósdiban a bécsi cég többször együttműködött a jelenleg az OTP-ben tulajdonos, korábban azonban a Gazprommal is együttműködő Rahimkulov-család cégeivel. 2000-ben például a VCP tőlük vett BorsodChemet, hét évvel később pedig MOL-részvényt. Utóbbi pakettet az OMV-nek adta tovább a Pecina-cég.
TVK- és BorsodChem-részvényes is volt ebben az időben a VCP leánycége, a CE Oil & Gas Trading AG. Ennek fb-tagja (egy 2013-as HVG-cikk szerint) bizonyos Stefan Malaschofsky bécsi ügyvéd és főállású cégvezető, több mint hatvan vállalkozás vezetője. Az osztrák sajtó az orosz befektetők nagy barátjaként emlékeznek meg Malaschofskyról, aki például 2010-ig működött Saphron Beteiligungs GmbH-t is irányította. Márpedig ezt a céget a bécsi lapok a moszkvai ex-főpolgármester, Jurij Luzskov felesége, Jelena Baturina érdekeltségének mondták.
Malaschofsky vezeti egyébként Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter és IMF-főtárgyaló bécsi cégét, az Euroatlantic Holding GmbH-t is, amely történetesen ugyanabba a pazar bécsi belvárosi palotába van bejegyezve, mint a VCP központja...
ITT OLVASHATÓ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)