Szerző: Krisztián
2016.10.07.
ITT OLVASHATÓ
2016. október 7., péntek
HOGYAN NEM KÖLTÖZTEM HAZA MAGYARORSZÁGRA
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Krisztián
2016.10.07.
Miközben volt már itt Gyere haza, fiatal program, meg olvashatjuk a hírekben, hogy mennyire fontos lenne a munkaerőhiány miatt a külföldön élők hazacsábítása (bár a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint az első félévben ugye az el- és visszavándorlás egyenlege majdnem egyenlő volt), szóval miközben ezt olvassuk, a valóság kicsit mást mutat. Krisztián egy éve költözött Kanadába, hogy paramedicnek (ebben az esetben kb. mentős) tanuljon, majd eljátszott a gondolattal, hogy hazaköltözik. El is kezdett érdeklődni, milyen lehetőségei lennének külföldi végzettséggel egy olyan szakterületen, ahol ugye hatalmas az emberhiány. Lássuk, mire jutott!
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Krisztián
2016.10.07.
ITT OLVASHATÓ
A KÖZSZOLGÁLAT MÉDIA ÚJ IRÁNYA: MAGYARORSZÁG, ETETLEK!
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.10.07.
Soha nem látott mélységekbe süllyedt a közszolgálatot még mindig névleg képviselő közmédia a kvótanépszavazás kampányában. Többször megírtuk már, hogy ebben a műfajban is mindig van lejjebb, ám nehéz elképzelni mondjuk az M1 hírcsatornáról, hogy ennél is jobban kerülje a köz szolgálatát. Az MTVA-hoz tartozó médiumok lényegében úgy működnek, mintha fölöttük lenne Rogán Antal propagandaminisztériuma, és onnan csőpostán küldenék az utasításokat a szerkesztőségekbe. De azért biztos lesz ennél is durvább menet is a parlamenti választások hajrájában.
Se szeri se száma azoknak a hajmeresztő híreknek, melyeket a közszolgálatinak nevezett televíziók és rádiók kreáltak a népszavazási kampányában. Mintha versenyt futottak volna azokkal a kormánypárti polgármesterekkel, akik olyan képtelenségekkel riogatták saját településük lakóit, hogy ha nem lesz érvényes a népszavazás, migránsokat telepítenek a falujukba vagy városukba.A magyar közmédia ennek színvonaltalan versenyfutásnak a szellemében etette hülyeségekkel azokat, akik adójából finanszírozzák az intézmény működését.
Nem véletlenül hívja a köznyelv már egy ideje Phenjan 1-nek a közmédia hírcsatornáját, de nyugodtan hívhatnák az M2-őt Peking 2-nek, az M3-at Havanna 3-nak, az M4-et Hanoi 4-nek, a nemrég indult M5-öt pedig Caracas 5-nek. Nem vitatjuk, hogy vannak még a szakmaisághoz görcsösen ragaszkodó munkatársak az említett csatornáknál és hozzájuk szellemiségben és stílusban passzoló rádióknál, ám minden próbálkozást tönkretesznek azok a felső szintű vezetők, akik számára kizárólag a megfelelési kényszer jelent mércét a hétköznapokban...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.10.07.
Se szeri se száma azoknak a hajmeresztő híreknek, melyeket a közszolgálatinak nevezett televíziók és rádiók kreáltak a népszavazási kampányában. Mintha versenyt futottak volna azokkal a kormánypárti polgármesterekkel, akik olyan képtelenségekkel riogatták saját településük lakóit, hogy ha nem lesz érvényes a népszavazás, migránsokat telepítenek a falujukba vagy városukba.A magyar közmédia ennek színvonaltalan versenyfutásnak a szellemében etette hülyeségekkel azokat, akik adójából finanszírozzák az intézmény működését.
Nem véletlenül hívja a köznyelv már egy ideje Phenjan 1-nek a közmédia hírcsatornáját, de nyugodtan hívhatnák az M2-őt Peking 2-nek, az M3-at Havanna 3-nak, az M4-et Hanoi 4-nek, a nemrég indult M5-öt pedig Caracas 5-nek. Nem vitatjuk, hogy vannak még a szakmaisághoz görcsösen ragaszkodó munkatársak az említett csatornáknál és hozzájuk szellemiségben és stílusban passzoló rádióknál, ám minden próbálkozást tönkretesznek azok a felső szintű vezetők, akik számára kizárólag a megfelelési kényszer jelent mércét a hétköznapokban...
ITT OLVASHATÓ
OLVASÓI LEVÉL: PRÓBÁLT ÖN MÁR HOSSZAN, KITARTÓAN HÜLYÉKKEL VITÁZNI?
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- VENDÉG BLOG
Szerző: H. A.
2016.10.07.
Jelen levelemben az önök portálján május 10-én megjelent, „Minden írástudó, minden politológus, elemző, értelmiségi, fasz tudja ki – takarodjon lefelé az elefántcsont toronyból” című cikkére reagálnék.
Az önök cikke melyben kifejtik, hogy az értelmiség dolga az lenne, hogy érthető, a „kisember által felfogható” viszonyba helyezze – többek között – a Matolcsy György által irányított MNB, és az annak kebelén gyarapodott Pallas Athéné mindenfélefiszfasz alapítványok ügyét, gyakorlatban a Babits-féle „cinkosok közt vétkes aki néma” analógiát alkalmazza a helyzetre, akarva-akaratlanul a tétlenkedő értelmiségre hárítva a felelősséget az ügyben.
Én magam fiatal vagyok bár, de értelmiségi családból származom, magam is két diplomával és két nyelvvizsgával rendelkezem. Jelenleg Magyarországon élek és dolgozom. Mióta csak az eszemet tudom mindennél fontosabbnak tartottam a minél szélesebb „általános” tudás megszerzését, és puhakezű (értsd: értelmiségi munkát végző) mivoltom ellenére soha, semmilyen szín alatt nem vetettem meg a kétkezi és a szakmunkákat, vagy az ezekkel foglalkozókat. Lehetőségeimhez mérten szolidárisan fordulok az elesettekhez, amennyire a jelenlegi hazai és európai gazdasági helyzet lehetővé teszi előre tervezek, emellett persze a kormány humbugjától függetlenül igyekszem beteljesíteni az elsődleges kívánt princípiumot, a családalapítást. Emellett aktívan „harcolok” a tudatlanság és az érdektelenség ellen, épp ezért nagyon jól tudom, hogy az önök cikkében hivatkozott elefántcsont torony bár áll, és egyesek tényleg annak csúcsán állva az alant elterülő tömeget lenézve és lesajnálva, az „ezek úgyis hülyék, hogy megértsék” elvet követve tesznek „keveset”, a többség nem ilyen és nem így tesz, ugyanakkor mégsem képes eredményeket elérni.
Az ország ma tapasztalható helyzetére és általános társadalmi mutatóira tekintettel a szélmalomharc – mint kifejezés – kevés, ha le akarjuk írni azt ami itt folyik. A saját tapasztalataim alapján ma a logikus, értelmes, előítéletektől mentes álláspontot képviselni olyan, mint egy elaggott deszkacsónakban egy szál evezővel szenvedni egy olyan tengerben, melyen a tudatlanság, az irigység, az előítéletek és persze az ellenségkeresés vet toronymagas hullámokat. Nyilvánvalóan érthető a felindultsága, de őszintén kérdem próbált ön már hosszan, kitartóan hülyékkel vitázni? Tudom a választ, próbált. Eredményt ért? Tudja a választ: aligha.
A 2010 óta regnáló FIDESZ-kormány egy, de csakis egy tekintetben a rendszerváltás utáni kormányaink legjobbja, és ez a kommunikáció. Tökéletesen használják ki a kádári kisember sokunkban ma is élő zárványát, az erős mindent megmondó és mindent elintéző államba vetett hittel és azzal az igénnyel együtt, hogy (nekem lehetőleg) ne kelljen foglalkoznom semmivel. Itt nem csak a „milliárdul nem értés” a gond. Itt az a gond, hogy ha ezzel szembe akar menni az ember, akkor minden kimondott vagy leírt szóval csak újabb gátba ütközik. Elővehetjük bármelyik témát, a rendkívül ügyesen tematizált közbeszéd hatására egyre több és erősebb aduba ütközünk. És ez csak romlik. Nem akarok külön kitérni erre, csak említés szintjén: hetvenmilliárdos közmédia + TV2 + lokál + 888.hu + magyar idők, stb. – valahol semmi, máshol viszont kurvaerős portfólió. És ez megszabja a gondolkodást. Mellérakjuk még a plakátkampányt és kész van.
Rengeteg, tényleg rengeteg vitán vagyok túl, és a legnonszenszebb „érvekkel” szembesültem ezek során napról-napra. Egyik ismerősöm váltig állította, hogy Franciaországban (melynek a legutóbbi adatok szerint 67,5 millió lakosa van) ötvenmillió muzulmán él. Miután jeleztem neki, hogy ezen az alapon Franciaország már rég kalifátus lenne és a muszlimok aránya az országon belül 5-10% közötti, ő hozzám vágta, hogy ez bizony nagyon libsi adatnak hangzik. „LIBSI”. Egy másik aki nemrég költözött Budapestre kiakadt az V. kerületi kocsmák árain, és 5 másodperccel később már ott tartottunk, hogy ez azért van így mert „azok a kurva zsidók felvásárolták az egész kerületet”. „ZSIDÓK”. Pár hete vasárnap voltam kénytelen sürgősséggel egy patika szolgáltatásait igénybe venni. Mögöttem egy öregember állt, megkérdezte mennyi az ügyeleti díj (idén ha jól emlékszem ez 376 Forint), és a válasz után elkezdte nekem ecsetelni, hogy „ezt tanulja és tudja csak az értelmiség: hogy hogyan kell kifosztani a kisembert”. „ÉRTELMISÉG”. És nem állt meg itt, elkezdte magyarázni, hogy ebből lesz mindegyik milliárdos, és hogy tudja hogy megy ez, az unokahúgának a lányának a férje gyógyszerész és az asszony még csak 3 hónapos terhes, de a gyereknek már háromszintes palotát építenek. „Mert milliárdosok…”
Ma az országban nincs olyan ember, aki a saját helyzetét tekintve ne rendelkezne legalább tucatnyi kvázi „halálos” ellenséggel. Mindenki utálhat mindenkit. A csóró a tehetőst, a munkás az értelmiségit, bárkit aki több, jobb, vagy épp kevesebb és rosszabb nála esetleg csak „más” vagy máshogy gondolkodik mint ő, vagy esetleg van valami nem vonzó vagy a rögvalóságban nem értelmezhető tulajdonsága...
ITT OLVASHATÓ
- VENDÉG BLOG
Szerző: H. A.
2016.10.07.
Az önök cikke melyben kifejtik, hogy az értelmiség dolga az lenne, hogy érthető, a „kisember által felfogható” viszonyba helyezze – többek között – a Matolcsy György által irányított MNB, és az annak kebelén gyarapodott Pallas Athéné mindenfélefiszfasz alapítványok ügyét, gyakorlatban a Babits-féle „cinkosok közt vétkes aki néma” analógiát alkalmazza a helyzetre, akarva-akaratlanul a tétlenkedő értelmiségre hárítva a felelősséget az ügyben.
Én magam fiatal vagyok bár, de értelmiségi családból származom, magam is két diplomával és két nyelvvizsgával rendelkezem. Jelenleg Magyarországon élek és dolgozom. Mióta csak az eszemet tudom mindennél fontosabbnak tartottam a minél szélesebb „általános” tudás megszerzését, és puhakezű (értsd: értelmiségi munkát végző) mivoltom ellenére soha, semmilyen szín alatt nem vetettem meg a kétkezi és a szakmunkákat, vagy az ezekkel foglalkozókat. Lehetőségeimhez mérten szolidárisan fordulok az elesettekhez, amennyire a jelenlegi hazai és európai gazdasági helyzet lehetővé teszi előre tervezek, emellett persze a kormány humbugjától függetlenül igyekszem beteljesíteni az elsődleges kívánt princípiumot, a családalapítást. Emellett aktívan „harcolok” a tudatlanság és az érdektelenség ellen, épp ezért nagyon jól tudom, hogy az önök cikkében hivatkozott elefántcsont torony bár áll, és egyesek tényleg annak csúcsán állva az alant elterülő tömeget lenézve és lesajnálva, az „ezek úgyis hülyék, hogy megértsék” elvet követve tesznek „keveset”, a többség nem ilyen és nem így tesz, ugyanakkor mégsem képes eredményeket elérni.
Az ország ma tapasztalható helyzetére és általános társadalmi mutatóira tekintettel a szélmalomharc – mint kifejezés – kevés, ha le akarjuk írni azt ami itt folyik. A saját tapasztalataim alapján ma a logikus, értelmes, előítéletektől mentes álláspontot képviselni olyan, mint egy elaggott deszkacsónakban egy szál evezővel szenvedni egy olyan tengerben, melyen a tudatlanság, az irigység, az előítéletek és persze az ellenségkeresés vet toronymagas hullámokat. Nyilvánvalóan érthető a felindultsága, de őszintén kérdem próbált ön már hosszan, kitartóan hülyékkel vitázni? Tudom a választ, próbált. Eredményt ért? Tudja a választ: aligha.
A 2010 óta regnáló FIDESZ-kormány egy, de csakis egy tekintetben a rendszerváltás utáni kormányaink legjobbja, és ez a kommunikáció. Tökéletesen használják ki a kádári kisember sokunkban ma is élő zárványát, az erős mindent megmondó és mindent elintéző államba vetett hittel és azzal az igénnyel együtt, hogy (nekem lehetőleg) ne kelljen foglalkoznom semmivel. Itt nem csak a „milliárdul nem értés” a gond. Itt az a gond, hogy ha ezzel szembe akar menni az ember, akkor minden kimondott vagy leírt szóval csak újabb gátba ütközik. Elővehetjük bármelyik témát, a rendkívül ügyesen tematizált közbeszéd hatására egyre több és erősebb aduba ütközünk. És ez csak romlik. Nem akarok külön kitérni erre, csak említés szintjén: hetvenmilliárdos közmédia + TV2 + lokál + 888.hu + magyar idők, stb. – valahol semmi, máshol viszont kurvaerős portfólió. És ez megszabja a gondolkodást. Mellérakjuk még a plakátkampányt és kész van.
Rengeteg, tényleg rengeteg vitán vagyok túl, és a legnonszenszebb „érvekkel” szembesültem ezek során napról-napra. Egyik ismerősöm váltig állította, hogy Franciaországban (melynek a legutóbbi adatok szerint 67,5 millió lakosa van) ötvenmillió muzulmán él. Miután jeleztem neki, hogy ezen az alapon Franciaország már rég kalifátus lenne és a muszlimok aránya az országon belül 5-10% közötti, ő hozzám vágta, hogy ez bizony nagyon libsi adatnak hangzik. „LIBSI”. Egy másik aki nemrég költözött Budapestre kiakadt az V. kerületi kocsmák árain, és 5 másodperccel később már ott tartottunk, hogy ez azért van így mert „azok a kurva zsidók felvásárolták az egész kerületet”. „ZSIDÓK”. Pár hete vasárnap voltam kénytelen sürgősséggel egy patika szolgáltatásait igénybe venni. Mögöttem egy öregember állt, megkérdezte mennyi az ügyeleti díj (idén ha jól emlékszem ez 376 Forint), és a válasz után elkezdte nekem ecsetelni, hogy „ezt tanulja és tudja csak az értelmiség: hogy hogyan kell kifosztani a kisembert”. „ÉRTELMISÉG”. És nem állt meg itt, elkezdte magyarázni, hogy ebből lesz mindegyik milliárdos, és hogy tudja hogy megy ez, az unokahúgának a lányának a férje gyógyszerész és az asszony még csak 3 hónapos terhes, de a gyereknek már háromszintes palotát építenek. „Mert milliárdosok…”
Ma az országban nincs olyan ember, aki a saját helyzetét tekintve ne rendelkezne legalább tucatnyi kvázi „halálos” ellenséggel. Mindenki utálhat mindenkit. A csóró a tehetőst, a munkás az értelmiségit, bárkit aki több, jobb, vagy épp kevesebb és rosszabb nála esetleg csak „más” vagy máshogy gondolkodik mint ő, vagy esetleg van valami nem vonzó vagy a rögvalóságban nem értelmezhető tulajdonsága...
ITT OLVASHATÓ
TGM: ÉRVÉNYTELEN ÉS EREDMÉNYTELEN
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.10.07.
„Orbán még nyerhet választásokat, de a karizmatikus hatalma, a népvezérsége véget ért. Egy füllentős, érthetetlenül gazdagodó politikus a sok közül, talán még mindig a legügyesebb – de ez nem sokat ér." Ennek az interjúnak a kérdéseit Kertész Melinda tette föl, kedden, október 3-án jelentette meg a kolozsvári Transindex.ro portál. A Kettős Mérce számára Tamás Gáspár Miklós kiegészítette a válaszait.
Mind a magyarországi ellenzék, mind a kormány a maga előnyére magyarázta az október 2-ai népszavazás kimenetelét, közben egészen érdekes retorikai bukfenceket is elkövettek. A kérdés most itt inkább az, hogy Magyarország számára morálisan kudarc vagy győzelem az, hogy egyrészt érvénytelen volt a szavazás, magas volt az érvénytelen szavazatok aránya is, másrészt a nemmel szavazók aránya 98 százalékos?
Se kudarc, se győzelem. Magyarországon bebizonyosodott, hogy a közvélemény zöme konzervatív, bezárkózó, gyanakvó: óvakodik a muzulmánoktól, a színesektől, fél a terrorizmustól. Nagyjából ugyanilyen a hangulat egész Európában, sőt: az egész világon. Ugyanakkor ez a közvélemény, ez a társadalom nem fasiszta. Akik a kormány, a jobboldal kérésére „nem”-mel szavaztak, azok se szélsőjobboldaliak, csak töredékük lehet az. Akik hátat fordítottak a jelenlegi magyar kormánynak, azok megundorodtak a borzalmas propagandakampánytól, amely – azon túl, hogy számos elemében alkotmány- és törvénysértő volt – sértette majdnem valamennyiünk erkölcsi és szépérzékét. Volt, aki párthűségből, lojalitásból túltette magát ezen, de tetszeni neki se nagyon tetszett.
Mindazonáltal persze több mint hárommillió ember szavazott „nem”-mel: ez azért sokat számít. A menekültek befogadásával szembeni közhangulat nem változott érzékelhetően. A kormányzó jobboldal csatát vesztett, de a világszemlélete még mindig domináns Magyarországon. Akkor is, ha a módszerei rendkívül népszerűtlenek.
A többséget fölháborította a kormányzó jobboldal tenyérbe mászó szemtelensége, kihívó arroganciája, a honpolgárok intelligenciájának lenézése. A megvetés. Mindehhöz hozzájönnek még a valaha tehetséges Orbán Viktor abszurd győzelmi beszédei, amelyeken mindenki nevet. Ugyanakkor a gyáva és tehetetlen „ellenzék” se nyert. Természetesen. A nagyobb ellenzéki pártok (MSZP, LMP) nem csináltak semmit, és az alapkérdésben voltaképpen igazat adtak Orbánnak. Gyurcsány nem adott neki igazat, de a magyarországi választók általában az ellenkezőjét csinálják annak, amit Gyurcsány tanácsol, úgyhogy jobb lett volna, ha meg se szólal. (Ez a Piszkos Fred-szindróma.) A független magyar értelmiség máskor ékesszóló, neves hangadói meghúzták magukat, és hallgattak. Most, hogy Orbán – számukra is váratlanul – vereséget szenvedett, előbújnak erdei kunyhóikból, győzelemről harsognak és hencegnek. Még most se mondja (majdnem) senki azt, ami szerintem a legszükségesebb: hogy Európától teljesen függetlenül, a saját akaratunkból be kellene fogadnunk legalább pár ezer menekültet. Szíriát miszlikbe bombázzák, a kétmilliós
Aleppóban nincs víz és villany, az emberek éheznek és véreznek, az Egyesült Államok, Oroszország, az Asszad-kormány, az Iszlám Állam és még vagy öt fegyveres szervezet szétlőtte a legtöbb lakóépületet és kórházat, az emberek menekülnének – és mi, európaiak azon vitatkozunk, hogy mekkora Orbán veresége. (Vagy a „sikere”.) Végül is mindegy. Tovább se segítünk a szenvedőkön, és némelyek közülünk tapsolnak, ha a menekülők lélekvesztői elsüllyednek a Földközi-tengeren, és a holtfáradt menekültek végre a vízbe fulladnak. Mare nostrum!
Ez a kvótanépszavazás – mivel nem befolyásolhatja Magyarország európai uniós szerződéses kötelezettségeit – mennyire szólt a menekültválságról, a migrációról, és mennyire fogható fel az Orbán-kormány iránti bizalmi népszavazásként?
Az Orbán-féle jobboldal szerint ez a menekültproblémáról szólt, a „baloldalinak” nevezett, de voltaképpen jobbközép ellenzék szerint Orbánról. Valójában valami ennél sokkal bonyolultabb és kifinomultabb folyamat zajlik. Az orbáni rendszer, az orbáni állam annak ellenére megrendült, hogy a menekültkérdésben nagyon erősen módosult volna a magyar állampolgárok attitűdje. Mindenki érzékeli már – a párthívek is, no meg a nem orbánista jobboldaliak (jobbikosok és mások) is – , hogy a rezsim tartalékai kimerülőben vannak, a szociális (azaz népjóléti) rendszerek lassan összeomlanak, csökken az életszínvonal, a „fönn az ernyő, nincsen kas” politikája bántó és kilátástalan, a világpolitikai pöffeszkedés egyszerűen komikus. A magyarországi közigazgatást, hivatali rendszert szétzúzták. Teljes a zűrzavar. A magyarországi kultúra meredeken hanyatlik. (Amiben persze nem pusztán a kormányzat hibás.)
Orbán még nyerhet választásokat, de a karizmatikus hatalma, a népvezérsége véget ért.
Egy füllentős, érthetetlenül gazdagodó politikus a sok közül, talán még mindig a legügyesebb – de ez nem sokat ér. Hasonlóan ahhoz, amit Romániában is tapasztalni lehet, az EGÉSZ politikai osztály, az egész polgári állam a maga egészében elvesztette a nép bizalmát. Az ellenzékben se bízik senki. Én se. Még a civil társadalom mozgalmai – a kitartó emberi jogi csoportokon kívül – is részben gyávának bizonyultak, a szakszervezetek is a jobboldalhoz törleszkednek, a „történelmi” egyházak a kormány propagandahivatalaiként működtek, de hiába, mert – szemben a görögkeleti Romániával meg a katolikus Lengyelországgal – itt a templomok üresek. Meg a szívek is. Névtelen és szervezetlen fiatal baloldali éhenkórászok, bloggerek, a közösségi médiák virtuózai, ismeretlen művészek, önzetlen és pénztelen aktivisták, illetve a színvonalasabb online portálok szintén ifjú munkatársai tették a legtöbbet. 2006 óta – tehát egy évtizede – először a jobboldalt nem sikerült mozgósítani. A szavazókat minisztériumi hivatalnokok győzködték telefonon meg polgármesteri hivatalok levélben. Jobboldali önkénteseket senki se látott. Mogorván gubbasztottak otthon...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.10.07.
Mind a magyarországi ellenzék, mind a kormány a maga előnyére magyarázta az október 2-ai népszavazás kimenetelét, közben egészen érdekes retorikai bukfenceket is elkövettek. A kérdés most itt inkább az, hogy Magyarország számára morálisan kudarc vagy győzelem az, hogy egyrészt érvénytelen volt a szavazás, magas volt az érvénytelen szavazatok aránya is, másrészt a nemmel szavazók aránya 98 százalékos?
Se kudarc, se győzelem. Magyarországon bebizonyosodott, hogy a közvélemény zöme konzervatív, bezárkózó, gyanakvó: óvakodik a muzulmánoktól, a színesektől, fél a terrorizmustól. Nagyjából ugyanilyen a hangulat egész Európában, sőt: az egész világon. Ugyanakkor ez a közvélemény, ez a társadalom nem fasiszta. Akik a kormány, a jobboldal kérésére „nem”-mel szavaztak, azok se szélsőjobboldaliak, csak töredékük lehet az. Akik hátat fordítottak a jelenlegi magyar kormánynak, azok megundorodtak a borzalmas propagandakampánytól, amely – azon túl, hogy számos elemében alkotmány- és törvénysértő volt – sértette majdnem valamennyiünk erkölcsi és szépérzékét. Volt, aki párthűségből, lojalitásból túltette magát ezen, de tetszeni neki se nagyon tetszett.
Mindazonáltal persze több mint hárommillió ember szavazott „nem”-mel: ez azért sokat számít. A menekültek befogadásával szembeni közhangulat nem változott érzékelhetően. A kormányzó jobboldal csatát vesztett, de a világszemlélete még mindig domináns Magyarországon. Akkor is, ha a módszerei rendkívül népszerűtlenek.
A többséget fölháborította a kormányzó jobboldal tenyérbe mászó szemtelensége, kihívó arroganciája, a honpolgárok intelligenciájának lenézése. A megvetés. Mindehhöz hozzájönnek még a valaha tehetséges Orbán Viktor abszurd győzelmi beszédei, amelyeken mindenki nevet. Ugyanakkor a gyáva és tehetetlen „ellenzék” se nyert. Természetesen. A nagyobb ellenzéki pártok (MSZP, LMP) nem csináltak semmit, és az alapkérdésben voltaképpen igazat adtak Orbánnak. Gyurcsány nem adott neki igazat, de a magyarországi választók általában az ellenkezőjét csinálják annak, amit Gyurcsány tanácsol, úgyhogy jobb lett volna, ha meg se szólal. (Ez a Piszkos Fred-szindróma.) A független magyar értelmiség máskor ékesszóló, neves hangadói meghúzták magukat, és hallgattak. Most, hogy Orbán – számukra is váratlanul – vereséget szenvedett, előbújnak erdei kunyhóikból, győzelemről harsognak és hencegnek. Még most se mondja (majdnem) senki azt, ami szerintem a legszükségesebb: hogy Európától teljesen függetlenül, a saját akaratunkból be kellene fogadnunk legalább pár ezer menekültet. Szíriát miszlikbe bombázzák, a kétmilliós
Aleppóban nincs víz és villany, az emberek éheznek és véreznek, az Egyesült Államok, Oroszország, az Asszad-kormány, az Iszlám Állam és még vagy öt fegyveres szervezet szétlőtte a legtöbb lakóépületet és kórházat, az emberek menekülnének – és mi, európaiak azon vitatkozunk, hogy mekkora Orbán veresége. (Vagy a „sikere”.) Végül is mindegy. Tovább se segítünk a szenvedőkön, és némelyek közülünk tapsolnak, ha a menekülők lélekvesztői elsüllyednek a Földközi-tengeren, és a holtfáradt menekültek végre a vízbe fulladnak. Mare nostrum!
Ez a kvótanépszavazás – mivel nem befolyásolhatja Magyarország európai uniós szerződéses kötelezettségeit – mennyire szólt a menekültválságról, a migrációról, és mennyire fogható fel az Orbán-kormány iránti bizalmi népszavazásként?
Az Orbán-féle jobboldal szerint ez a menekültproblémáról szólt, a „baloldalinak” nevezett, de voltaképpen jobbközép ellenzék szerint Orbánról. Valójában valami ennél sokkal bonyolultabb és kifinomultabb folyamat zajlik. Az orbáni rendszer, az orbáni állam annak ellenére megrendült, hogy a menekültkérdésben nagyon erősen módosult volna a magyar állampolgárok attitűdje. Mindenki érzékeli már – a párthívek is, no meg a nem orbánista jobboldaliak (jobbikosok és mások) is – , hogy a rezsim tartalékai kimerülőben vannak, a szociális (azaz népjóléti) rendszerek lassan összeomlanak, csökken az életszínvonal, a „fönn az ernyő, nincsen kas” politikája bántó és kilátástalan, a világpolitikai pöffeszkedés egyszerűen komikus. A magyarországi közigazgatást, hivatali rendszert szétzúzták. Teljes a zűrzavar. A magyarországi kultúra meredeken hanyatlik. (Amiben persze nem pusztán a kormányzat hibás.)
Orbán még nyerhet választásokat, de a karizmatikus hatalma, a népvezérsége véget ért.
Egy füllentős, érthetetlenül gazdagodó politikus a sok közül, talán még mindig a legügyesebb – de ez nem sokat ér. Hasonlóan ahhoz, amit Romániában is tapasztalni lehet, az EGÉSZ politikai osztály, az egész polgári állam a maga egészében elvesztette a nép bizalmát. Az ellenzékben se bízik senki. Én se. Még a civil társadalom mozgalmai – a kitartó emberi jogi csoportokon kívül – is részben gyávának bizonyultak, a szakszervezetek is a jobboldalhoz törleszkednek, a „történelmi” egyházak a kormány propagandahivatalaiként működtek, de hiába, mert – szemben a görögkeleti Romániával meg a katolikus Lengyelországgal – itt a templomok üresek. Meg a szívek is. Névtelen és szervezetlen fiatal baloldali éhenkórászok, bloggerek, a közösségi médiák virtuózai, ismeretlen művészek, önzetlen és pénztelen aktivisták, illetve a színvonalasabb online portálok szintén ifjú munkatársai tették a legtöbbet. 2006 óta – tehát egy évtizede – először a jobboldalt nem sikerült mozgósítani. A szavazókat minisztériumi hivatalnokok győzködték telefonon meg polgármesteri hivatalok levélben. Jobboldali önkénteseket senki se látott. Mogorván gubbasztottak otthon...
ITT OLVASHATÓ
A MINISZTERELNÖK VÉGÜL LEBUKOTT
MAGYAR NARANCS
- HÍRNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.06.
Orbán a metróban, Matolcsy a luxuslakásban, az olimpiai népszavazás ügye a Kúria előtt, Oszter a Story magazinban, a mieink a svájciak ellen, a tél már az előszobában – különös hírek a nemzeti gyásznapon.
Napi Orbán
Orbán Viktor, a nemzet demiurgosza ma terrorelhárítási gyakorlatot tisztelt meg jelenlétével (ahol egyébként miniszterei, Pintér Sándor és Simicskó István valamint Tarlós főpolgármester oldalán parádézott). A budapesti metró Puskás Stadion megállójában zajlott elhárítási bemutató során a TEK V4 országok kommandósai is részt vettek. A gyakorlat után Orbán megosztotta gondolatait a résztvevőkkel s az ország népével: ezek szerint a terroristák elszánt emberek, ezért a kormánynak is legalább ilyen elszántnak és keménynek kell lennie. Mi sem most jöttünk le a falvédőről, fogalmazott miniszterelnökünk.
Szavait, bár talán nem éppen neki tetsző értelemben, megerősíti a Társaság a Szabadságjogokért mai közleménye, melyből kiderül: a TASZ kiperelte a bizonyítékot arról, hogy hivatalosan Orbán Viktor rendelte el a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál (Kehi) a norvég alapos civilek soron kívüli ellenőrzését...
ITT OLVASHATÓ
- HÍRNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.06.
Napi Orbán
Orbán Viktor, a nemzet demiurgosza ma terrorelhárítási gyakorlatot tisztelt meg jelenlétével (ahol egyébként miniszterei, Pintér Sándor és Simicskó István valamint Tarlós főpolgármester oldalán parádézott). A budapesti metró Puskás Stadion megállójában zajlott elhárítási bemutató során a TEK V4 országok kommandósai is részt vettek. A gyakorlat után Orbán megosztotta gondolatait a résztvevőkkel s az ország népével: ezek szerint a terroristák elszánt emberek, ezért a kormánynak is legalább ilyen elszántnak és keménynek kell lennie. Mi sem most jöttünk le a falvédőről, fogalmazott miniszterelnökünk.
Szavait, bár talán nem éppen neki tetsző értelemben, megerősíti a Társaság a Szabadságjogokért mai közleménye, melyből kiderül: a TASZ kiperelte a bizonyítékot arról, hogy hivatalosan Orbán Viktor rendelte el a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál (Kehi) a norvég alapos civilek soron kívüli ellenőrzését...
ITT OLVASHATÓ
CSAK AZ ERŐSZAK?
MAGYAR NARANCS
- MAGYAR TERMÉK BLOG
Szerző: Schilling Árpád
2016.10.07.
Mi lenne, ha az Európai Unió és azon belül Magyarország nem falakat építő, fegyvert lóbáló bunkóként, hanem jófej, felelős közösségként viselkedne?
Nincs más megoldás, mint fegyverrel feltartani a határokon feltorlódó embereket.
A világ leggazdagabb kontinensének 28 szövetséges országa nem tud erre a helyzetre kitalálni és megvalósítani semmi mást, mint a falat.
Nincs szolidaritás se menekülttel, se szövetségessel.
Nincs koncepció, nincs menetrend, nincs egyetértés, nincs nyugalom.
Nincs annyi bölcsesség Európában, hogy emberségesen kezeljen egy előre sejthető helyzetet: a migráció bedurvulását.
Nincs annyi tehetség és jóakarat ebben a kétségtelenül lenyűgöző rendszerben, hogy hatékony legyen és előrelátó.
Van háború, van menekülés, van tömeg, van káosz.
Van félelem, van bizalmatlanság, van kampány, van gyűlölet.
Van ügyeskedés, van mellébeszélés, van hárítás és van felelőtlenség.
28 különálló önzés nem ad ki egy használható koncepciót.
Európa bajban van, és hamarosan szétreped.
Mint mindig. Lesz megint Észak, meg Nyugat, meg Dél, meg Kelet.
Lesz ellenség bőven. Az angolnak a magyar, a magyarnak a migráns, a migránsnak a minden.
A magyar államnak van annyi pénze, hogy megoldja a határain keletkezett torlódást. Sőt, arra is volna keret, hogy a Magyarországon menekült státuszt kapott emberek életkörülményei és integrációs esélyei jelentősen javuljanak.
Tízmilliárd forintból olyan migrációs politikát lehetett volna finanszírozni, hogy csuhaj. Ehelyett lett ez a bebukott kampány, ami akkor is gáz, ha érvényes...
ITT OLVASHATÓ
- MAGYAR TERMÉK BLOG
Szerző: Schilling Árpád
2016.10.07.
Nincs más megoldás, mint fegyverrel feltartani a határokon feltorlódó embereket.
A világ leggazdagabb kontinensének 28 szövetséges országa nem tud erre a helyzetre kitalálni és megvalósítani semmi mást, mint a falat.
Nincs szolidaritás se menekülttel, se szövetségessel.
Nincs koncepció, nincs menetrend, nincs egyetértés, nincs nyugalom.
Nincs annyi bölcsesség Európában, hogy emberségesen kezeljen egy előre sejthető helyzetet: a migráció bedurvulását.
Nincs annyi tehetség és jóakarat ebben a kétségtelenül lenyűgöző rendszerben, hogy hatékony legyen és előrelátó.
Van háború, van menekülés, van tömeg, van káosz.
Van félelem, van bizalmatlanság, van kampány, van gyűlölet.
Van ügyeskedés, van mellébeszélés, van hárítás és van felelőtlenség.
28 különálló önzés nem ad ki egy használható koncepciót.
Európa bajban van, és hamarosan szétreped.
Mint mindig. Lesz megint Észak, meg Nyugat, meg Dél, meg Kelet.
Lesz ellenség bőven. Az angolnak a magyar, a magyarnak a migráns, a migránsnak a minden.
A magyar államnak van annyi pénze, hogy megoldja a határain keletkezett torlódást. Sőt, arra is volna keret, hogy a Magyarországon menekült státuszt kapott emberek életkörülményei és integrációs esélyei jelentősen javuljanak.
Tízmilliárd forintból olyan migrációs politikát lehetett volna finanszírozni, hogy csuhaj. Ehelyett lett ez a bebukott kampány, ami akkor is gáz, ha érvényes...
ITT OLVASHATÓ
AZ EMBER, AKI ELUTASÍT MINDEN FORINTOT!
IFL, AZ ŐSZINTE GAZDASÁG
Szerző: Szarvas Norbert
2016.10.06.
Szerző: Szarvas Norbert
2016.10.06.
Írtam több cikket spórolás, pénzügyi kultúra illetve a pénzügyeink felosztása témakörökben. Legutóbb bemutattam az 50-30-20-as szabályt (itt) , amire meglepő kommentek érkeztek. Olyan, mintha az emberek egy jelentős része be lenne oltva mindenféle racionális pénzügyi kezelés vagy megtakarítás ellen. Bármit írsz, nem az elvet akarják megérteni, hanem kötözködnek a számokkal:
- ez a cikk hülyeség
- rosszak benne a számok
- ilyen átlagfizetések nincsenek
- mond meg, hogy 120 ezerből hogyan lehet megélni?
- ...
Aztán egy kommentelő nagyon jól fogalmazta meg a helyzetet:
" A cikkre főleg azok kattintanak, akik valamiféle megváltást remélnek, de hát pont rajtuk nem segít, mert sokkal kevesebb pénzből kellene ezt megoldani, mint a példában szerepel."
Nagyon nehéz igazságot tenni és lehetetlen mindenkire érvényes példát felhozni. Mi marad nekünk ezek után? Ha éppen nem a példa életszínvonalába esünk, akkor meg kellene próbálni a saját életünkre lefordítani az olvasottakat és legalább odáig eljutni, hogy picit racionálisabban gondolkodjunk és panaszkodás helyett megoldást keressünk!
"Na, akkor kérek tippeket az én esetemre is:
- bevétel 140 e
- lakhatási kiadás 70 e"- írja egy másik kommenetelő
- bevétel 140 e
- lakhatási kiadás 70 e"- írja egy másik kommenetelő
Ez egy nagyon jellegzetes helyzet, hiszen a vak is láthatja, hogy biztosan nem marad semmi a hónap végére. a kérdés, hogy mikör jön rá az illető, hogy túl drága lakásban lakik és egyszerűen ilyen jövedelem mellett nem engedheti meg magának? Akkor mit tehet? 1. összeköltözik valakivel, 2. elköltözik egy olcsóbb, kisebb lakásba. Persze ez biztosan nagyon lélektelen tanácsnak tűnhet sokak számára, de ez a valóság. Lehet azon morfondírozni, hogy milyen igazságtalan az élet, vagy a mocskos gazdagok mennyit lopnak, de nincsen értelme...
REFERÁLTAK
ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Megyesi Gusztáv
2016.10.07.
2018 áprilisát írjuk. Néhány perccel ezelőtt zárták le a választási urnákat, s valamennyi tévécsatorna a Fidesz bázisára kapcsol, ahol a színpadon már felsorakozott a párt teljes vezérkara. Némi izgatott várakozás után Orbán Viktor lép a mikrofonhoz, megköszörüli a torkát, többször megnyalja a szája szélét, majd bejelenti, hogy hölgyeim és uraim, a rendelkezésünkre álló adatok szerint a Fidesz két és fél millió szavazatot szerzett, míg legnagyobb ellenfelünk csak hárommilliót, így örömmel jelenthetem, hogy a magyar emberek újra nekünk szavaztak bizalmat.
Ahhoz sajnos meglehetősen szegényes a fantáziánk, hogy részletesen leírjuk, ezután a hatalom hogyan nem adja át a hatalmat a győzteseknek, legfeljebb annyira futja, hogy a választások napjára már nyilván ott állnak szállításra készen a nemzeti tankönyvkiadó raktárában azok az új matematikakönyvek, melyek szerint a két és fél millió több, mint a hárommillió. És akkor itt abba is hagyjuk, noha ma már tisztán látjuk, hogy a vasárnapi érvénytelen, ám kormánypártilag mégis eredményes referendumnak nagyon is volt értelme: még soha ennyire tisztán nem vágták egy ország arcába, hogy bennünket demokratikus úton, jogállamilag a büdös életbe’ nem váltotok le.
A népszavazás előtti napokban Tamás Gáspár Miklós azt a kérdést tette fel szavazásra a Klubrádió hallgatóinak, hogy a népszavazási cirkusz után vajon az ország föleszmél-e, „megkönnyebbül és visszatalál az emberségéhez?”. (A többség nemmel válaszolt.) A magunk részéről felidézünk egy parányi életképet a hvg.hu honlapjáról: „A kvótanépszavazás hetében megráncigálták egy muszlim magyar nő haját. Állítólag azért, mert az autójával nagy port kavart fel, de túl sok a furcsa részlet a történetben” – kezdődik a cikk, majd leírja, hogy az egyik Vác környéki faluban élő magyar muszlim nő kendő nélkül, de a muszlim nők jellegzetes hosszú ruhájában, az abajában tankolni indult a közeli benzinkúthoz, ahol egy luxusautóból kiszálló férfi megrángatta a haját, mondván, a háza előtti földúton ő verte fel a port. A nő rendőrt hívott, közben megjelentek a férfi barátai is, akik, s ezért is idéztük fel a jelenetet, indulat nélkül, már-már rutinszerűen tettek megjegyzéseket a nőre, minden második mondatukban hangoztatva, hogy nem a vallásával van bajuk, hanem, hogy fölveri a port. Ami csak annyiban lehet fontos, hogy ne legyenek illúzióink: bár a kormány a kampány alatt hintette el „a gyűlölet magjait”, azok igazán még csak ezután fognak szárba szökkenni.
A népszavazás délutánján egy idős házaspárt szólaltatott meg az ATV. A fejkendős magyar, sőt magyar magyar asszony igaz és mély átéléssel magyarázta, de inkább rebegte a mikrofonba, hogy nemmel szavaztak a férjével, mert van egy huszonéves lányuk, és nem akarják, hogy idegenek megerőszakolják. Ezt olyan búval és keserűséggel mondta, hogy már-már megbántuk távolmaradásunkat a referendumtól, ám aztán gyorsan átkapcsoltunk az állami csatornára, ahol délután négykor, tehát három órával az urnazárás előtt azt fejtegették, hogy ha nem megy el elég magyar szavazni, akkor migránsok milliói indulnak el délről a magyar határ felé.
Nem így képzeltük. Mi meg voltunk győződve arról, hogy ha nem jön össze elég szavazó, akkor csalni fognak. Ehhez minden anyagi és technikai feltétel megvan, és például az MSZP népszavazási kezdeményezését megakadályozó kopaszinvázió óta tudjuk, hogy a nemzeti választási iroda vezetőinek személyében a szubjektív feltételek is garantáltak. Azt viszont álmunkban se gondoltuk volna, hogy az érvénytelen népszavazást már az urnazárás előtt tíz perccel elsöprő győzelemnek minősíti a miniszterelnök-helyettes, hogy aztán a miniszterelnök ezen még túl is lépjen.
Ez már akkora arcátlanság, mondhatnánk erre, hogy kalapot kell emelni előtte. S csodával illetni, hiszen a referendum előtt néhány nappal még bőven az ötven százalék fölötti részvételen elmélkedett, hiszen „nemzeti ügyről” van szó, s a hírek szerint beosztottjai még közvetlenül a referendum előtt se merték neki megmondani a baljós közvélemény-kutatási eredményeket, így csakugyan rekordidő alatt kellett eszmét váltania. Nem mintha ebben ne volna páratlan rutinja. A legfrissebb hír szerint Tusk, „az Európai Tanács (ET) elnöke hivatalos levélben erősítette meg, hogy februárban Orbán Viktor is megszavazta a kvótákat, amikor igennel voksolt a testület erről szóló határozatára”. Be kell látnunk, hogy a miniszterelnököt még a különösebbnél is különösebb fából faragták, aki nemcsak hogy képes ugyanabban a mondatában önmagának is ellentmondani, de ezt a képességét a környezetére is ki tudja terjeszteni. A népszavazás előtti estén még képes azt vallani, hogy ha a vasárnapi referendum nem volna érvényes, azt végképp csalódásként élné meg, hogy aztán másnap reggel a szavazófülkéből kijőve rezzenéstelen arccal mondja a kamerába, hogy az érvényességtől függetlenül jogszabályt fog alkotni arról, hogy EU-s döntéssel ne lehessen menekülteket telepíteni Magyarországra. A részvétel nem számít, csak a nemek száma.
És ehhez szintén pár óra alatt volt képes igazodni az egész apparátus. Jó, mondjuk, Kósa Lajos sem mint frakcióvezető, sem mint civil ember nem bírta a szellemi megpróbáltatásokat, és belezavarodott abba, hogy miért elsöprő siker a vereség, ámbár ez egyszer majd biztos jól jön neki. De már az új nemzedék egyik legszorgalmasabb politikusa, Gulyás Gergely skrupulusok nélkül volt képes cáfolni korábbi hitvallását a televízióban, amennyiben nemrég még döntőnek tartotta népszavazáskor a minél nagyobb részvételi arányt.
Az egész referendum komolyságára jellemző, hogy amíg az apparátus gőzerővel dolgozott, a népszavazás legfőbb szószólója, Rogán Antal propagandaminisztert a kötelesség egy falusi lagziba szólította, ahová helikopterrel meg is érkezett a családjával. A számlákon nyilván csak a napokban jelenik meg a reklám- és propagandamegbízásokból származó pénz, mindenesetre több mint hárommillió ember még soha ennyire nyilvánosan nem asszisztált néhány polgártársa meggazdagodásához.
ITT OLVASHATÓ (ELŐFIZETŐK ÉS A LAP VÁSÁRLÓI SZÁMÁRA)
Szerző: Megyesi Gusztáv
2016.10.07.
2018 áprilisát írjuk. Néhány perccel ezelőtt zárták le a választási urnákat, s valamennyi tévécsatorna a Fidesz bázisára kapcsol, ahol a színpadon már felsorakozott a párt teljes vezérkara. Némi izgatott várakozás után Orbán Viktor lép a mikrofonhoz, megköszörüli a torkát, többször megnyalja a szája szélét, majd bejelenti, hogy hölgyeim és uraim, a rendelkezésünkre álló adatok szerint a Fidesz két és fél millió szavazatot szerzett, míg legnagyobb ellenfelünk csak hárommilliót, így örömmel jelenthetem, hogy a magyar emberek újra nekünk szavaztak bizalmat.
Ahhoz sajnos meglehetősen szegényes a fantáziánk, hogy részletesen leírjuk, ezután a hatalom hogyan nem adja át a hatalmat a győzteseknek, legfeljebb annyira futja, hogy a választások napjára már nyilván ott állnak szállításra készen a nemzeti tankönyvkiadó raktárában azok az új matematikakönyvek, melyek szerint a két és fél millió több, mint a hárommillió. És akkor itt abba is hagyjuk, noha ma már tisztán látjuk, hogy a vasárnapi érvénytelen, ám kormánypártilag mégis eredményes referendumnak nagyon is volt értelme: még soha ennyire tisztán nem vágták egy ország arcába, hogy bennünket demokratikus úton, jogállamilag a büdös életbe’ nem váltotok le.
A népszavazás előtti napokban Tamás Gáspár Miklós azt a kérdést tette fel szavazásra a Klubrádió hallgatóinak, hogy a népszavazási cirkusz után vajon az ország föleszmél-e, „megkönnyebbül és visszatalál az emberségéhez?”. (A többség nemmel válaszolt.) A magunk részéről felidézünk egy parányi életképet a hvg.hu honlapjáról: „A kvótanépszavazás hetében megráncigálták egy muszlim magyar nő haját. Állítólag azért, mert az autójával nagy port kavart fel, de túl sok a furcsa részlet a történetben” – kezdődik a cikk, majd leírja, hogy az egyik Vác környéki faluban élő magyar muszlim nő kendő nélkül, de a muszlim nők jellegzetes hosszú ruhájában, az abajában tankolni indult a közeli benzinkúthoz, ahol egy luxusautóból kiszálló férfi megrángatta a haját, mondván, a háza előtti földúton ő verte fel a port. A nő rendőrt hívott, közben megjelentek a férfi barátai is, akik, s ezért is idéztük fel a jelenetet, indulat nélkül, már-már rutinszerűen tettek megjegyzéseket a nőre, minden második mondatukban hangoztatva, hogy nem a vallásával van bajuk, hanem, hogy fölveri a port. Ami csak annyiban lehet fontos, hogy ne legyenek illúzióink: bár a kormány a kampány alatt hintette el „a gyűlölet magjait”, azok igazán még csak ezután fognak szárba szökkenni.
A népszavazás délutánján egy idős házaspárt szólaltatott meg az ATV. A fejkendős magyar, sőt magyar magyar asszony igaz és mély átéléssel magyarázta, de inkább rebegte a mikrofonba, hogy nemmel szavaztak a férjével, mert van egy huszonéves lányuk, és nem akarják, hogy idegenek megerőszakolják. Ezt olyan búval és keserűséggel mondta, hogy már-már megbántuk távolmaradásunkat a referendumtól, ám aztán gyorsan átkapcsoltunk az állami csatornára, ahol délután négykor, tehát három órával az urnazárás előtt azt fejtegették, hogy ha nem megy el elég magyar szavazni, akkor migránsok milliói indulnak el délről a magyar határ felé.
Nem így képzeltük. Mi meg voltunk győződve arról, hogy ha nem jön össze elég szavazó, akkor csalni fognak. Ehhez minden anyagi és technikai feltétel megvan, és például az MSZP népszavazási kezdeményezését megakadályozó kopaszinvázió óta tudjuk, hogy a nemzeti választási iroda vezetőinek személyében a szubjektív feltételek is garantáltak. Azt viszont álmunkban se gondoltuk volna, hogy az érvénytelen népszavazást már az urnazárás előtt tíz perccel elsöprő győzelemnek minősíti a miniszterelnök-helyettes, hogy aztán a miniszterelnök ezen még túl is lépjen.
Ez már akkora arcátlanság, mondhatnánk erre, hogy kalapot kell emelni előtte. S csodával illetni, hiszen a referendum előtt néhány nappal még bőven az ötven százalék fölötti részvételen elmélkedett, hiszen „nemzeti ügyről” van szó, s a hírek szerint beosztottjai még közvetlenül a referendum előtt se merték neki megmondani a baljós közvélemény-kutatási eredményeket, így csakugyan rekordidő alatt kellett eszmét váltania. Nem mintha ebben ne volna páratlan rutinja. A legfrissebb hír szerint Tusk, „az Európai Tanács (ET) elnöke hivatalos levélben erősítette meg, hogy februárban Orbán Viktor is megszavazta a kvótákat, amikor igennel voksolt a testület erről szóló határozatára”. Be kell látnunk, hogy a miniszterelnököt még a különösebbnél is különösebb fából faragták, aki nemcsak hogy képes ugyanabban a mondatában önmagának is ellentmondani, de ezt a képességét a környezetére is ki tudja terjeszteni. A népszavazás előtti estén még képes azt vallani, hogy ha a vasárnapi referendum nem volna érvényes, azt végképp csalódásként élné meg, hogy aztán másnap reggel a szavazófülkéből kijőve rezzenéstelen arccal mondja a kamerába, hogy az érvényességtől függetlenül jogszabályt fog alkotni arról, hogy EU-s döntéssel ne lehessen menekülteket telepíteni Magyarországra. A részvétel nem számít, csak a nemek száma.
És ehhez szintén pár óra alatt volt képes igazodni az egész apparátus. Jó, mondjuk, Kósa Lajos sem mint frakcióvezető, sem mint civil ember nem bírta a szellemi megpróbáltatásokat, és belezavarodott abba, hogy miért elsöprő siker a vereség, ámbár ez egyszer majd biztos jól jön neki. De már az új nemzedék egyik legszorgalmasabb politikusa, Gulyás Gergely skrupulusok nélkül volt képes cáfolni korábbi hitvallását a televízióban, amennyiben nemrég még döntőnek tartotta népszavazáskor a minél nagyobb részvételi arányt.
Az egész referendum komolyságára jellemző, hogy amíg az apparátus gőzerővel dolgozott, a népszavazás legfőbb szószólója, Rogán Antal propagandaminisztert a kötelesség egy falusi lagziba szólította, ahová helikopterrel meg is érkezett a családjával. A számlákon nyilván csak a napokban jelenik meg a reklám- és propagandamegbízásokból származó pénz, mindenesetre több mint hárommillió ember még soha ennyire nyilvánosan nem asszisztált néhány polgártársa meggazdagodásához.
ITT OLVASHATÓ (ELŐFIZETŐK ÉS A LAP VÁSÁRLÓI SZÁMÁRA)
SZIGORÚAN SZEMÉLYES
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Miklós
2016.10.06.
Minek sulykolni azt, amit mások már elmondtak, megfogalmaztak. Tudván tudom, hogy ahogy én is, sokan olvassák más „nihilista” gondolkodók véleményét. Szerencsére sokan vagyunk, akik egy oldalon állunk. Sokan, de érezhetően nem elegen, vagy csak nem elég szervezetten. Elkötelezetten, ami sajnos ma már nem elég.
...egy egyedülállóan következmények nélküli országban élünk. Eltelt úgy 16 év, hogy itt mindig minden megtehető. Politikai hátszéllel elkerülhető minden rossz, nem az ország érdekeit szolgáló döntés számonkérése és büntetése. Emlékszik valaki arra, hogy az említett években volt olyan politikus vagy hatalomgyakorló, akit elmarasztalt a magyar jogrendszer? Volt valaha komoly, átgondolt számonkérés – legalább erkölcsi értelemben? Nos, én nem emlékszem rá. Ígéretek – főleg választási ígéretek – voltak, de ezek beteljesületlenek maradtak. Hol van már a tavalyi hó? Hol van már Josip Tot és hová lettek a Nokiás dobozok, offshore-lovagok, a bukott tolvajok? Vannak itt tolvajok? Hol vannak a kommunisták, a szocializmus korábbi sumák szekértolói, besúgók és provokátorok? Hát hol lennének – a parlamentben, a hivatalokban, igazgatói székekben, felügyelő bizottságokban, a médiacsinálók soraiban… sokszor csak arra várva, hogy fapofával és tömött zsebbel visszaszivárogjanak.
A politika a felelősséget kivonta a jog hatóköréből.
Jogos a kérdés mindenki felé, aki ebben a sompolygásban, gyűlöletkeltésben, árulózásban szerepet vállalt. Mind lemondanak vajon, vagy legalább eltűnnek a közéletből? Ne legyen kétségünk – nem! Nem volt ez divat soha minálunk, a jó elvtársakat soha, senki sem hagyta az út szélén. Sőt, már javában törik a fejüket, mi legyen a következő téma, mi legyen az újabb kérdés, ami nem egészségügy, oktatás, szociális háló. Ahogy a miniszterelnökünk fogalmazott – nem érdekes, ha érvénytelen a népszavazás, győztünk és marad minden a régiben. Folytatódik amit elkezdett, ahogy eltervezte – azt tesz, amit akar. Lemondani? Ugyan már, a színfalak mögött minden szinten összetart a megélhetési közszereplők teljes rendszere.
(Gondolta bárki, hogy például Szili Katalin megszállottja a határon túli magyarok ügyének? Ugyan már…)
Megteheti, ahogy mindenki más a magyar közéletben és nem egyszer bárhol másutt. Ez kérem nem Japán, ahol a közlekedési miniszter azonnal beadja a lemondását, ha egy vasúti átjáróban súlyos baleset történik a jelzőberendezés hibájából. Ez talán Európa, némi balkáni és komoly posztkommunista, demagóg beütéssel. Ez Európa, de hiába az, ha mi nem tudunk úgy is gondolkodni. Fel-fel villannak a pénzcsapokat elzáró, a jelenlegi regnáló korrupt rendszert sarokba térdepeltető Apuka képei, de ne legyünk kétségeink. Az Európai Unió távol van a mi ügyünktől. Távolabb, mint mi, akik egymást olvassuk, egymást értjük és együtt maradtunk otthon a szavazás helyett. Még mindig nem értjük, hogy ebben a játszmában így nem osztanak nekünk lapokat. Talán ha mennénk, akkor lenne a kezünkben egy ász, amit már az sem tagadhatna, aki cinkelt lapokkal játszik. Végig kéne gondolni, mi a jó stratégia, mivel jelezhetjük: mi vagyunk, mi többen vagyunk, mint 3,3 millió.
De ha csak pont annyian, akkor az már valami...
...Azt gondolom – és ez az, ami szigorúan személyes –, hogy változás kell. A kényelmes és pohosodó ellenzékiség már nem elég. Lehet egyeztetni, lehet tárgyalni, egymásban a kákát keresni, de a legjobb lenne, valami olyan stratégia kialakítása, amely arra törekszik, hogy legalább a Habony-féle megosztó stratégiára keres érdemi választ. A kormány-közeli elemző intézet szerint is a legnagyobb csoport – 34 százalék – megnyerése legyen az első lépés. Ami több a jelenlegi koncepciónál. Feltárni a visszaéléseket, lopást, korrupciót, hová repül Rogán, hol lakik Matolcsy, gazdagodik Mészáros… tudjuk – de ennél több kell.
Nos, az még nem hangzott el, mit tanultak… azon túl, hogy lehet, majd nem utálják Gyurcsányt...
ITT OLVASHATÓ
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Miklós
2016.10.06.
...egy egyedülállóan következmények nélküli országban élünk. Eltelt úgy 16 év, hogy itt mindig minden megtehető. Politikai hátszéllel elkerülhető minden rossz, nem az ország érdekeit szolgáló döntés számonkérése és büntetése. Emlékszik valaki arra, hogy az említett években volt olyan politikus vagy hatalomgyakorló, akit elmarasztalt a magyar jogrendszer? Volt valaha komoly, átgondolt számonkérés – legalább erkölcsi értelemben? Nos, én nem emlékszem rá. Ígéretek – főleg választási ígéretek – voltak, de ezek beteljesületlenek maradtak. Hol van már a tavalyi hó? Hol van már Josip Tot és hová lettek a Nokiás dobozok, offshore-lovagok, a bukott tolvajok? Vannak itt tolvajok? Hol vannak a kommunisták, a szocializmus korábbi sumák szekértolói, besúgók és provokátorok? Hát hol lennének – a parlamentben, a hivatalokban, igazgatói székekben, felügyelő bizottságokban, a médiacsinálók soraiban… sokszor csak arra várva, hogy fapofával és tömött zsebbel visszaszivárogjanak.
A politika a felelősséget kivonta a jog hatóköréből.
Jogos a kérdés mindenki felé, aki ebben a sompolygásban, gyűlöletkeltésben, árulózásban szerepet vállalt. Mind lemondanak vajon, vagy legalább eltűnnek a közéletből? Ne legyen kétségünk – nem! Nem volt ez divat soha minálunk, a jó elvtársakat soha, senki sem hagyta az út szélén. Sőt, már javában törik a fejüket, mi legyen a következő téma, mi legyen az újabb kérdés, ami nem egészségügy, oktatás, szociális háló. Ahogy a miniszterelnökünk fogalmazott – nem érdekes, ha érvénytelen a népszavazás, győztünk és marad minden a régiben. Folytatódik amit elkezdett, ahogy eltervezte – azt tesz, amit akar. Lemondani? Ugyan már, a színfalak mögött minden szinten összetart a megélhetési közszereplők teljes rendszere.
(Gondolta bárki, hogy például Szili Katalin megszállottja a határon túli magyarok ügyének? Ugyan már…)
Megteheti, ahogy mindenki más a magyar közéletben és nem egyszer bárhol másutt. Ez kérem nem Japán, ahol a közlekedési miniszter azonnal beadja a lemondását, ha egy vasúti átjáróban súlyos baleset történik a jelzőberendezés hibájából. Ez talán Európa, némi balkáni és komoly posztkommunista, demagóg beütéssel. Ez Európa, de hiába az, ha mi nem tudunk úgy is gondolkodni. Fel-fel villannak a pénzcsapokat elzáró, a jelenlegi regnáló korrupt rendszert sarokba térdepeltető Apuka képei, de ne legyünk kétségeink. Az Európai Unió távol van a mi ügyünktől. Távolabb, mint mi, akik egymást olvassuk, egymást értjük és együtt maradtunk otthon a szavazás helyett. Még mindig nem értjük, hogy ebben a játszmában így nem osztanak nekünk lapokat. Talán ha mennénk, akkor lenne a kezünkben egy ász, amit már az sem tagadhatna, aki cinkelt lapokkal játszik. Végig kéne gondolni, mi a jó stratégia, mivel jelezhetjük: mi vagyunk, mi többen vagyunk, mint 3,3 millió.
De ha csak pont annyian, akkor az már valami...
...Azt gondolom – és ez az, ami szigorúan személyes –, hogy változás kell. A kényelmes és pohosodó ellenzékiség már nem elég. Lehet egyeztetni, lehet tárgyalni, egymásban a kákát keresni, de a legjobb lenne, valami olyan stratégia kialakítása, amely arra törekszik, hogy legalább a Habony-féle megosztó stratégiára keres érdemi választ. A kormány-közeli elemző intézet szerint is a legnagyobb csoport – 34 százalék – megnyerése legyen az első lépés. Ami több a jelenlegi koncepciónál. Feltárni a visszaéléseket, lopást, korrupciót, hová repül Rogán, hol lakik Matolcsy, gazdagodik Mészáros… tudjuk – de ennél több kell.
Nos, az még nem hangzott el, mit tanultak… azon túl, hogy lehet, majd nem utálják Gyurcsányt...
ITT OLVASHATÓ
ROHAD AZ ORSZÁG A REZSICSÖKKENTÉS MIATT - ITT AZ ÁLLAMOSÍTÁS KÖVETKEZMÉNYE
TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.10.07.
A szavazatvásárlás jól bevált valutája, a rezsicsökkentés, a folyamatos kormánypropaganda hatására mára megkerülhetetlen fogalommá vált a magyar közbeszédben. A gazdaságilag fenntarthatatlan, jogsértő rezsiharc történetének pedig még nincs vége.
Már a 2010-es választások után kiderült, hogy mi az a téma, amely igen hatékonyan mobilizálja a választókat, és amellyel a Fidesz magához csábítja a választási sikerekhez szükséges tömegeket: a közműszolgáltatások ára.
A leszállított hatósági árak és a közműszolgáltatók felvásárlása, központosítása azonban nem hagyott hátra mást, mint tönkremenő szolgáltatókat és növekvő lakossági adóterheket. Gyakorlatilag bedöntötték a víziközmű cégeket, lekukázták a szemeteseket, kiseperték a kéményseprőket. Aki pedig azt hitte, hogy ettől bármi is olcsóbb lesz, az tévedett: valójában marad a cech, csak mindannyian nyögjük majd a szolgáltatások árát.
Az utóbbi években csaknem ezermilliárd forintot költött az állam arra, hogy átvegye az irányítást a magyar energetikai porondon, legyűrve és államosítva a piacot. Mindezt azzal kommunikálta, hogy a lakossági rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges az átvétel. Ez azonban könnyen tetten érhető hazugság, hiszen a hatósági árazással akkor is könnyedén meghatározható a lakossági ár, ha nem a kormány kezében vannak az energetikai cégek. A valós indok azonban a hatalmas vagyon állami pénzen történő megvétele volt, ehhez pedig jó taktikának bizonyult a különadóval, lenyomott hatósági árral, és jogszabályi eszközök által lassan kivérző ágazat későbbi átvételéhez...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Ténytár
2016.10.07.
Már a 2010-es választások után kiderült, hogy mi az a téma, amely igen hatékonyan mobilizálja a választókat, és amellyel a Fidesz magához csábítja a választási sikerekhez szükséges tömegeket: a közműszolgáltatások ára.
A leszállított hatósági árak és a közműszolgáltatók felvásárlása, központosítása azonban nem hagyott hátra mást, mint tönkremenő szolgáltatókat és növekvő lakossági adóterheket. Gyakorlatilag bedöntötték a víziközmű cégeket, lekukázták a szemeteseket, kiseperték a kéményseprőket. Aki pedig azt hitte, hogy ettől bármi is olcsóbb lesz, az tévedett: valójában marad a cech, csak mindannyian nyögjük majd a szolgáltatások árát.
Az utóbbi években csaknem ezermilliárd forintot költött az állam arra, hogy átvegye az irányítást a magyar energetikai porondon, legyűrve és államosítva a piacot. Mindezt azzal kommunikálta, hogy a lakossági rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges az átvétel. Ez azonban könnyen tetten érhető hazugság, hiszen a hatósági árazással akkor is könnyedén meghatározható a lakossági ár, ha nem a kormány kezében vannak az energetikai cégek. A valós indok azonban a hatalmas vagyon állami pénzen történő megvétele volt, ehhez pedig jó taktikának bizonyult a különadóval, lenyomott hatósági árral, és jogszabályi eszközök által lassan kivérző ágazat későbbi átvételéhez...
ITT OLVASHATÓ
KARMA AZ ALAPMICSODÁBAN - A MI WEWELSBURGUNK
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.07.
Közelít a világvége, legalábbis Magyarvidéken. A mi übernagyjaink teljesen elemelkedtek már az anyaföldtől, és levitálnak doszt. Vona-Darth Vader ebbéli állapotjában bemondta a durchot, eszerint pedig ő és csikócsapata hozzájárul zöld gombja megnyomásával az alapmicsoda-izé módosulásához, föltéve, ha abban megjelenik némi spiritualizmus tejszínhabként.
Fuss el véle. Mindezek után reméljük a csodaszarvas víziójának törvényi körülirkálását is, mert nincsen lehetetlen. Lehetőleg, és pláne rovással. Anélkül tapodtat se tovább, lecövekezünk a Partium határán, és nézzük meredten, mi a lófasz is folyik itten. Mert még maga a teremtő sincsen teljesen tisztában azzal, mi lesz ennek a vége. Jó nem. Nem jó lesz.
Nem jó, ha ezek ketten egymást zsarolva, és mégis összefogva alaptörvénykeznek az összes többi alattvaló igen nagy csodálatára. Aszondják, hogy a népszavazás eredményének lényegét kívánják átültetni az alaptörvénybe, az identitás, a terület, a népesség, az államszervezet védelmének megerősítése által. S mivelhogy az érvénytelen volt, ebből következőleg a semmi válik alappá. De vegyük sorra a nihilt azért!
Erre építve, a nincsre, csak nagyon ingatag várak építhetők, légiesek, mondhatni, és ezt is megértük. Az identitás, mint nemzetképző tényező, ez fölöttébb érdekes. Mert magyar identitás nincsen. Az identitás szorosan véve én-azonosság. Amikor eszünket véve rájövünk, hogy vagyunk, különbözünk a fűtől, fától, kutyától. Nem arra ébredünk, hogy milyen fasza magyar legény vagyok.
Az egy másik szint. És a terület aztán. Ha csak nem akarunk háborút indítani a szőrös talpúak ellen – mint fő csapásirány -, akkor az száz éve adott. Hiába a matricák a nagyról szlovák rendszámú járműveken, meg zokogva tutult ál-székely himnusz, meg élettérről szőtt omló álmok. Ez nem megy, baszd meg. Száz Tusványos után sem megy egyáltalán...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.10.07.
Fuss el véle. Mindezek után reméljük a csodaszarvas víziójának törvényi körülirkálását is, mert nincsen lehetetlen. Lehetőleg, és pláne rovással. Anélkül tapodtat se tovább, lecövekezünk a Partium határán, és nézzük meredten, mi a lófasz is folyik itten. Mert még maga a teremtő sincsen teljesen tisztában azzal, mi lesz ennek a vége. Jó nem. Nem jó lesz.
Nem jó, ha ezek ketten egymást zsarolva, és mégis összefogva alaptörvénykeznek az összes többi alattvaló igen nagy csodálatára. Aszondják, hogy a népszavazás eredményének lényegét kívánják átültetni az alaptörvénybe, az identitás, a terület, a népesség, az államszervezet védelmének megerősítése által. S mivelhogy az érvénytelen volt, ebből következőleg a semmi válik alappá. De vegyük sorra a nihilt azért!
Erre építve, a nincsre, csak nagyon ingatag várak építhetők, légiesek, mondhatni, és ezt is megértük. Az identitás, mint nemzetképző tényező, ez fölöttébb érdekes. Mert magyar identitás nincsen. Az identitás szorosan véve én-azonosság. Amikor eszünket véve rájövünk, hogy vagyunk, különbözünk a fűtől, fától, kutyától. Nem arra ébredünk, hogy milyen fasza magyar legény vagyok.
Az egy másik szint. És a terület aztán. Ha csak nem akarunk háborút indítani a szőrös talpúak ellen – mint fő csapásirány -, akkor az száz éve adott. Hiába a matricák a nagyról szlovák rendszámú járműveken, meg zokogva tutult ál-székely himnusz, meg élettérről szőtt omló álmok. Ez nem megy, baszd meg. Száz Tusványos után sem megy egyáltalán...
ITT OLVASHATÓ
AMIT ŐKEGYELME NEM TAPOSOTT MÉG EL A MANGALICATRÁGYÁS, ÁRVÍZVÉDŐ, TERRORELHÁRÍTÓ GUMICSIZMÁJÁVAL
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.10.06.
Mondhatnám persze, hogy ki az a marha, aki számára ez nem volt világos, de baromira nincs kedvem ezt mondani. Egyszerűen nem akarom elhinni és beletörődni még kevésbé sem vagyok hajlandó abba, hogy ez a szürke kibaszott hétköznapok része, hogy ez van. Hogy evidencia, axióma, bizonyításra nem szoruló természetesség: az ország miniszterelnöke, Orbán Viktor személyesen és saját kezűleg elrendelheti és el is rendelte 62 magyarországi civil szervezet indokolatlan vegzálását 2014. május 23-án.
Két évbe került, de a TASZ kiperelte a mindenhez olyan nagyon jól értő Lázár vezette Miniszterelnökségtől (ha jól sejtem, nem teljesen a véletleneknek betudhatóan nem volt ma kormányinfó), hogy ki volt annak a „soron kívüli kormányzati ellenőrzésnek” a megrendelője, ami két évvel ezelőtt zajlott a Norvég Civil Támogatási Alapból támogatott civil szervezetekkel szemben.
A TASZ még 2014-ben perelte be a Kehi-t az ügyben, a bíróság pedig 2015 februárjában mondta ki: a kormányzati ellenőrzési nemi szervnek ki kell adnia az információt. Nem először fordul elő ez a hozzáállás (emlékszünk még a Századvég(bel)es huzakodásra), ezúttal röpke másfél évig húzták az időt...
...Csak hogy nagyon világos legyen: a 2014 áprilisában indult nyomozás során 62 civil szervezetet csesztetett és basztatott a Kehi, a rendőrség 16 hónapon át vergődött a király parancsára, 4 alapítvány adószámát próbálták meg felfüggeszteni, az ügyészség pedig 7 darab szervezetet ellenőrzött. A most nyilvánosságra került levéllel és annak feladójával kapcsolatban súlyosbító körülmény, hogy az egész cirkusz végén egyetlen civil szervezetet sem marasztaltak el, de a bíróság azt is kimondta egy esetben, hogy az eljárás indokolatlan és törvénytelen volt. Bár a Fidesz szellemileg könnyűsúlyú birkózója, Rezsiszilárd is félszájjal elismerte, hogy a norvég ügy műbalhé volt, ez nem akadályozza meg abban, hogy újra nekimenjen a civileknek. A politikai élet egyik legprimitívebb arca nemrég ugatta el magát, ITT írtunk róla: a titkosszolgálatot fogják ráküldeni a Soros György által támogatott civilekre.
Semmit nem változtat a dolog ocsmányságán, hogy annak idején Lázár-Csepreghy csicskák és magasra mászott egykori táskahordozók adták a pofájukat ehhez a példátlanul súlyos megfélemlítési akcióhoz, most meg Németh Szilárd intellektuális magasles és vakondtúrás harcol majd az első sorokban. Nem csodálom, hogy Lázárnak a gerincoszlopa mára megfázott, és nem mert kiállni a sunyi vigyorgás és képmutatás 2 órában című darabot előadni...
ITT OLVASHATÓ
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.10.06.
Két évbe került, de a TASZ kiperelte a mindenhez olyan nagyon jól értő Lázár vezette Miniszterelnökségtől (ha jól sejtem, nem teljesen a véletleneknek betudhatóan nem volt ma kormányinfó), hogy ki volt annak a „soron kívüli kormányzati ellenőrzésnek” a megrendelője, ami két évvel ezelőtt zajlott a Norvég Civil Támogatási Alapból támogatott civil szervezetekkel szemben.
A TASZ még 2014-ben perelte be a Kehi-t az ügyben, a bíróság pedig 2015 februárjában mondta ki: a kormányzati ellenőrzési nemi szervnek ki kell adnia az információt. Nem először fordul elő ez a hozzáállás (emlékszünk még a Századvég(bel)es huzakodásra), ezúttal röpke másfél évig húzták az időt...
...Csak hogy nagyon világos legyen: a 2014 áprilisában indult nyomozás során 62 civil szervezetet csesztetett és basztatott a Kehi, a rendőrség 16 hónapon át vergődött a király parancsára, 4 alapítvány adószámát próbálták meg felfüggeszteni, az ügyészség pedig 7 darab szervezetet ellenőrzött. A most nyilvánosságra került levéllel és annak feladójával kapcsolatban súlyosbító körülmény, hogy az egész cirkusz végén egyetlen civil szervezetet sem marasztaltak el, de a bíróság azt is kimondta egy esetben, hogy az eljárás indokolatlan és törvénytelen volt. Bár a Fidesz szellemileg könnyűsúlyú birkózója, Rezsiszilárd is félszájjal elismerte, hogy a norvég ügy műbalhé volt, ez nem akadályozza meg abban, hogy újra nekimenjen a civileknek. A politikai élet egyik legprimitívebb arca nemrég ugatta el magát, ITT írtunk róla: a titkosszolgálatot fogják ráküldeni a Soros György által támogatott civilekre.
Semmit nem változtat a dolog ocsmányságán, hogy annak idején Lázár-Csepreghy csicskák és magasra mászott egykori táskahordozók adták a pofájukat ehhez a példátlanul súlyos megfélemlítési akcióhoz, most meg Németh Szilárd intellektuális magasles és vakondtúrás harcol majd az első sorokban. Nem csodálom, hogy Lázárnak a gerincoszlopa mára megfázott, és nem mert kiállni a sunyi vigyorgás és képmutatás 2 órában című darabot előadni...
ITT OLVASHATÓ
ORBÁN KILÖVÉSI ENGEDÉLYÉVEL ÉPÜL A PÁRTÁLLAM
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.06.
Képzeld el az országot, ahol az államot leuraló és híresen korrupt kormánypárt vezetője kiadja az utasítást: rá kell szállni a civil szervezetekre. Ezután a Központi Ellenőrzési Hivatal, az adóhatóság és a rendőrség is elkezdi ellenőrizni a civileket. Az egyik legfontosabb civil szervezet vezetőjét bilincsben viszik el a rendőrök. Mindeközben pedig mindenki tudja, hogy a civilek és a pártpolitika kapcsolatáról, illetve a pénzügyi visszaélésről szóló civilellenes vádak hamisak.
Ez az ország Magyarország. Soron kívüli kormányzati ellenőrzéssel.
A TASZ által kikért papírok szerint ugyanis maga Orbán Viktor adott utasítást az elviekben kormánytól független állami szerveknek, hogy támadják meg a civil szervezeteket. Ő adta ki a parancsot a norvég alap által támogatott civil szervezetek elleni támadásra. Ezután indult a példátlan lejáratások és ellehetetlenítések sorozata.
A norvég-ügy
2014 tavaszán jelentette be Lázár János, miután a Norvég Alap leállította a magyar kormánynak jutó 40 milliárd forintos támogatást, hogy a Norvég Támogatási Alap civil szervezetei ellen vizsgálatot indít LMP-s pártkötődés és pénzügyi visszaélések miatt. Később ez az LMP-s pártkötődés, már Együttes és MSZP-s kötődéssé változott, de egyiket sem tudták sosem bizonyítani. 2014 nyarán pedig el is indult a KEHI vizsgálata, majd a NAV vizsgálata a norvég támogatási pénzek elosztásáért felelős szervezetek, vagyis az Autonómia Alapítvány, az Ökotárs és a DemNet ellen, majd egy feljelentés után az Ökotárs vezetőjét, Móra Veronikát bilincsben vitték el a rendőrök egy házkutatás után. Később a támogatásban részesülő szervezeteket is alapos NAV-vizsgálat alá vetették. Két évvel később már tudjuk, a vizsgálatok mind alaptalannak bizonyultak, részben törvénysértőnek, és egyetlen ügyben sem ítéltek a civilek ellen a magyar jogorvoslati szervek. Ma pedig kiderült, a civilek elleni minden alapot nélkülöző támadást maga Orbán Viktor indította el, egy „soron kívüli kormányzati ellenőrzéssel.”...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.10.06.
Ez az ország Magyarország. Soron kívüli kormányzati ellenőrzéssel.
A TASZ által kikért papírok szerint ugyanis maga Orbán Viktor adott utasítást az elviekben kormánytól független állami szerveknek, hogy támadják meg a civil szervezeteket. Ő adta ki a parancsot a norvég alap által támogatott civil szervezetek elleni támadásra. Ezután indult a példátlan lejáratások és ellehetetlenítések sorozata.
A norvég-ügy
2014 tavaszán jelentette be Lázár János, miután a Norvég Alap leállította a magyar kormánynak jutó 40 milliárd forintos támogatást, hogy a Norvég Támogatási Alap civil szervezetei ellen vizsgálatot indít LMP-s pártkötődés és pénzügyi visszaélések miatt. Később ez az LMP-s pártkötődés, már Együttes és MSZP-s kötődéssé változott, de egyiket sem tudták sosem bizonyítani. 2014 nyarán pedig el is indult a KEHI vizsgálata, majd a NAV vizsgálata a norvég támogatási pénzek elosztásáért felelős szervezetek, vagyis az Autonómia Alapítvány, az Ökotárs és a DemNet ellen, majd egy feljelentés után az Ökotárs vezetőjét, Móra Veronikát bilincsben vitték el a rendőrök egy házkutatás után. Később a támogatásban részesülő szervezeteket is alapos NAV-vizsgálat alá vetették. Két évvel később már tudjuk, a vizsgálatok mind alaptalannak bizonyultak, részben törvénysértőnek, és egyetlen ügyben sem ítéltek a civilek ellen a magyar jogorvoslati szervek. Ma pedig kiderült, a civilek elleni minden alapot nélkülöző támadást maga Orbán Viktor indította el, egy „soron kívüli kormányzati ellenőrzéssel.”...
ITT OLVASHATÓ
HOL MÁSHOL LAKNA MATOLCSY, MINT EGY BANKVEZÉR LUXUSLAKÁSÁBAN?
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.10.07.
Gellérthegyi kertes villa felújításába kezdett Rogán Antal jobbkeze
Az Átlátszó birtokába került dokumentumok szerint Rogán Antal propagandaminiszter jobbkeze, a letelepedési kötvénybizniszben is közreműködő Kertész Balázs ügyvéd egy patinás, kertes gellérthegyi villa felújítását rendelte meg. Az értékes ingatlan egy két éve alapított svájci cég tulajdonában van, amely titkolja tulajdonosait. (Átlátszó)
Orbán intézte a Kehi-vizsgálatotA Társaság a Szabadságjogokért kiperelte a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól (Kehi) azt a levelet, amiből kiderül, hogy maga a miniszterelnök rendelte el 62 olyan civil szervezet vizsgálatát, amelyek a Norvég Civil Támogatási Alapból valósítottak meg projekteket. Orbán az erről szóló levelet 2014 májusában írta alá, 2015 februárjában épp az ilyen utasítgatásokról kérdezte egy német lap, mire ő: „ezt most hallom először”. (444, 444)
Nem csak Rogánék szeretnek repkedni. Íme, Orbánék légi járműve!Ifjabb Orbán Győző légi bemutatóját is meghirdették azon a tavalyi repülőnapon, ahol a Rogán Antalt és családját a múlt hét végén helikopterrel fuvarozó cég tulajdonosai is parádéztak. A miniszterelnök fivére egy úgynevezett autogiro gép pilótája, a tulajdonos a család cége, a Gánt Kő és Tőzeg Kft. (Átlátszó)
Matolcsy György egy olyan luxuslakásban lakik, ami az UniCredit Bank vezérigazgatójának tulajdona. Az UniCredit egy olyan pénzintézet, amit az MNB-nek kell felügyelnie. (Nol)
Szerző: mutyimondo
2016.10.07.
Ezekről ne maradj le!
Ha van három perced:
Gellérthegyi kertes villa felújításába kezdett Rogán Antal jobbkeze
Az Átlátszó birtokába került dokumentumok szerint Rogán Antal propagandaminiszter jobbkeze, a letelepedési kötvénybizniszben is közreműködő Kertész Balázs ügyvéd egy patinás, kertes gellérthegyi villa felújítását rendelte meg. Az értékes ingatlan egy két éve alapított svájci cég tulajdonában van, amely titkolja tulajdonosait. (Átlátszó)
Micsoda rendetlenség uralkodik az elhárításnál!
Egyetlen hajléktalan személy nevére vásároltak 200 ezer(!) magyar telekomos SIM-kártyát, amiből aztán egy arab tulajdonú GSM-bolton keresztül végül a párizsi terrortámadások elkövetőjéhez, Salah Abdeslamhoz is került. Abeslamék ezeken tartották a kapcsolatot az Iszlám Állam főhadiszállásával. Joggal merül fel a kérdés: ki volt az az inkompetens, aki ezt nem vette észre? (Nol, 444)
Orbán intézte a Kehi-vizsgálatotA Társaság a Szabadságjogokért kiperelte a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól (Kehi) azt a levelet, amiből kiderül, hogy maga a miniszterelnök rendelte el 62 olyan civil szervezet vizsgálatát, amelyek a Norvég Civil Támogatási Alapból valósítottak meg projekteket. Orbán az erről szóló levelet 2014 májusában írta alá, 2015 februárjában épp az ilyen utasítgatásokról kérdezte egy német lap, mire ő: „ezt most hallom először”. (444, 444)
Nem csak Rogánék szeretnek repkedni. Íme, Orbánék légi járműve!Ifjabb Orbán Győző légi bemutatóját is meghirdették azon a tavalyi repülőnapon, ahol a Rogán Antalt és családját a múlt hét végén helikopterrel fuvarozó cég tulajdonosai is parádéztak. A miniszterelnök fivére egy úgynevezett autogiro gép pilótája, a tulajdonos a család cége, a Gánt Kő és Tőzeg Kft. (Átlátszó)
Az Alkotmánybíróság elé kerül a földbérletek ügyeA kishantosi földhaszonbérleti pályázatok perét továbbküldte az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Törvényszék. Több kifogást is emeltek a Nemzeti Földalapról szóló törvény és a földhasznosítás rendelkezéseivel kapcsolatban: alkotmányellenesek és nemzetközi szerződésekbe ütköznek – visszamenőleg kellene megsemmisíteni őket. (Napi)
Ha van még két perced:
A Fővárosi Választási Bizottság átengedte az olimpiával kapcsolatos helyi népszavazási kezdeményezést, az országos népszavazást viszont elkaszálta az NVB. (Vastagbőr)
Óriási terve van Csepreghynek: több tízezres leépítés az állam szférában megoldhatná a szakképzett munkaerőhiányt. Szerinte csak át kellene őket képezni. (444)
Matolcsy György egy olyan luxuslakásban lakik, ami az UniCredit Bank vezérigazgatójának tulajdona. Az UniCredit egy olyan pénzintézet, amit az MNB-nek kell felügyelnie. (Nol)
Megsajnálták a migránsokat a gyerekek miatt a tiszabőiek, de azt mondták nekik, hogy nemmel kell szavazni. A faluban kiemelkedő, 75 százalékos volt a részvételi arány. (Budapest Beacon/Abcúg)
Orbán-közeli milliárdosok építkeznek a római parti hullámtéren és üdülőterületen. A Garancsi érdekeltségébe tartozó projektet ráadásul lopott fotókkal hirdetik. (Magyar Narancs)
Befolyással való üzérkedéssel vádolják Oszter Sándor színészt, úgy tudni, egy szökésben lévő üzletembernek ajánlott segítséget több millió forintért cserébe. (Blikk)
TAVALY IS TÖBBEN HALTAK MEG KÓRHÁZI FERTŐZÉSBEN, MINT A KÖZUTAKON
444.HU
Szerző: akiraly
2016.10.07.
A cikk megírásában az 1001 orvos tagjai segítettek, köszönöm!
Bő egy hónapos késéssel ugyan, de a héten végre nyilvánosságra hozta az Országos Tisztiorvosi Hivatal a 2015. évi kórházi fertőzésekről szóló összefoglaló jelentését (NNSR).
Ez az a magamfajta földi halandók számára szinte teljes egészében értelmezhetetlen, de még a szakembereknek is komoly fejtörést okozó összefoglaló, amiből megtudhatnánk, hogy egy adott évben hányan betegedtek meg, haláloztak el kórházi fertőzésekben:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: akiraly
2016.10.07.
Bő egy hónapos késéssel ugyan, de a héten végre nyilvánosságra hozta az Országos Tisztiorvosi Hivatal a 2015. évi kórházi fertőzésekről szóló összefoglaló jelentését (NNSR).
Ez az a magamfajta földi halandók számára szinte teljes egészében értelmezhetetlen, de még a szakembereknek is komoly fejtörést okozó összefoglaló, amiből megtudhatnánk, hogy egy adott évben hányan betegedtek meg, haláloztak el kórházi fertőzésekben:
ITT OLVASHATÓ
A GYŰLÖLET NÉPE
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.10.06.
Elgondolkodtató, hogy mivé lett az ország, mivé lettünk mi, magyarok, hová süllyedtünk és süllyedhetünk-e még alább?
Itt élünk, egy áthiszterizált társadalomban, mentális és szellemi, morális kihívásokkal küzdő emberek irányítása alatt, és értetlenül nézzük hárommillió honfitársunk szellemi vergődését, miközben tudjuk, hogy ők nem a teljes népesség, kiket meghülyített a félelem.
Vannak még sokan, akik szégyellik környezetük előtt, hogy félnek, vannak, akiknél a félelmeket felülírják erkölcsi szabályaik, mely szerint az elesettet, a gyengét, a menekültet támogatni, segíteni kell.
De az ismeretlentől, az idegentől fél az ember, mióta ősük lemászott - fideszesek esetében leesett - a fáról, mert az idegen maga a veszély, az ismeretlen pedig kiszámíthatatlan és félelmetes.
Az, hogy az ismeretlen hozzá is adhat valamit a kultúránkhoz, teljességgel meghaladja a fantázia határait, ezért hát magunkra kell csuknunk az ajtót és magunk között kell élnünk, míg csak a fejlődés le nem takarít bennünket a térképről, mint a longobárdokat, hunokat vagy a vizigótokat.
A népi bölcsesség megmondja: egy bolond százat csinál, erre számíthattunk, de hogy egy bolond hárommilliót, no, erre azért nem számíthattunk.
És lám, mégis.
Azért ha mélyebben belegondolunk, volt már ilyen a történelemben, ha csak a hamelni patkányfogóra gondolunk, aki - bosszúból - százharminc gyereket csalogatott magával bűvös furulyája segítségével, de az ezerkétszázas években a gyermekek keresztes hadjáratát, később a boszorkányüldözéseket is a tömegmanipuláció tette lehetővé.
Nálunk is szorgalmasan furulyázik egy manipulátor, normális időkben már vagy a bolondokházában, vagy börtönben ülne, de most ő a Nemzeti Lótuszfaktusz (copyright by Hofi...) aki után boldogan üget szerencsétlen népe, mint lemmingek a szakadék felé...
Persze vannak, akik nem ingyen idióták, vannak közöttük kisebb-nagyobb Voldemortok, Nagyurunk kisebbségi érzéséből jól élő díszítő-szobrász szakmunkások, strómanok, pasaparki bulibárók, gusztustalan rablók még gusztustalanabb celebekkel az oldalukon - ők tudják, miért barna a nyelvük.
De ők legfeljebb néhány ezren vannak, a hárommillió meg ingyen küzd a migránsok léte jelentette kihívással, rémálmaival, félelmeivel, önértékelési és megértési zavaraival, primitivizmusával.
Mitől lett ilyen ez a társadalom - nehéz megérteni...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: PuPu
2016.10.06.
Itt élünk, egy áthiszterizált társadalomban, mentális és szellemi, morális kihívásokkal küzdő emberek irányítása alatt, és értetlenül nézzük hárommillió honfitársunk szellemi vergődését, miközben tudjuk, hogy ők nem a teljes népesség, kiket meghülyített a félelem.
Vannak még sokan, akik szégyellik környezetük előtt, hogy félnek, vannak, akiknél a félelmeket felülírják erkölcsi szabályaik, mely szerint az elesettet, a gyengét, a menekültet támogatni, segíteni kell.
De az ismeretlentől, az idegentől fél az ember, mióta ősük lemászott - fideszesek esetében leesett - a fáról, mert az idegen maga a veszély, az ismeretlen pedig kiszámíthatatlan és félelmetes.
Az, hogy az ismeretlen hozzá is adhat valamit a kultúránkhoz, teljességgel meghaladja a fantázia határait, ezért hát magunkra kell csuknunk az ajtót és magunk között kell élnünk, míg csak a fejlődés le nem takarít bennünket a térképről, mint a longobárdokat, hunokat vagy a vizigótokat.
A népi bölcsesség megmondja: egy bolond százat csinál, erre számíthattunk, de hogy egy bolond hárommilliót, no, erre azért nem számíthattunk.
És lám, mégis.
Azért ha mélyebben belegondolunk, volt már ilyen a történelemben, ha csak a hamelni patkányfogóra gondolunk, aki - bosszúból - százharminc gyereket csalogatott magával bűvös furulyája segítségével, de az ezerkétszázas években a gyermekek keresztes hadjáratát, később a boszorkányüldözéseket is a tömegmanipuláció tette lehetővé.
Nálunk is szorgalmasan furulyázik egy manipulátor, normális időkben már vagy a bolondokházában, vagy börtönben ülne, de most ő a Nemzeti Lótuszfaktusz (copyright by Hofi...) aki után boldogan üget szerencsétlen népe, mint lemmingek a szakadék felé...
Persze vannak, akik nem ingyen idióták, vannak közöttük kisebb-nagyobb Voldemortok, Nagyurunk kisebbségi érzéséből jól élő díszítő-szobrász szakmunkások, strómanok, pasaparki bulibárók, gusztustalan rablók még gusztustalanabb celebekkel az oldalukon - ők tudják, miért barna a nyelvük.
De ők legfeljebb néhány ezren vannak, a hárommillió meg ingyen küzd a migránsok léte jelentette kihívással, rémálmaival, félelmeivel, önértékelési és megértési zavaraival, primitivizmusával.
Mitől lett ilyen ez a társadalom - nehéz megérteni...
ITT OLVASHATÓ
ELEGEM VAN A NYUGDÍJTOLVAJOKBÓL
ELEGEM VAN BLOG
Szerző: Elegem Van
2016.10.06.
Szerző: Elegem Van
2016.10.06.
A barna gatyás/szoknyás államtitkároknak kiemelt feladata az egyébként tök érdektelen szakmai konferenciákon való bullshit-mesélés. Ilyenkor az általában elfoglalt miniszter helyett kell lökni a senkit sem érdeklő pozitív jövőképet, amelyet a szakmaiság ostyájába csomagolnak. A legtöbb államtitkár amúgy álmából felköltve is tudja a dolgát, igazi rábeszélő gépként nyomja a "Viktor akbárt!". Néha azonban homokszem kerül a gépezetbe. A szakmai közeg időnként igazmondásra sarkallja a szerencsétlen államtitkárocskát, mert hát olyan kínos az évfolyamtársak röhögését hallgatni az agitációs duma felmondása közben.
Így járt Hornung Ágnes is, a Kormány messze legcsinosabb államtitkára. Szegény az NGM apparátusától kapott szakmai anyagokra építve mondandóját gyakorlatilag bevallotta, hogy fusson ki merre lát, mert nyugdíjat már az '50-es éveiben járó generáció sem fog kapni. Ágica azért annyira nem volt bátor, hogy e szomorú tény ellentételezése érdekében kijelentse, hogy akkor járulékot sem kell fizetni, ehelyett öngondoskodásra buzdított. Később Hornung elvtársnő önkritikát gyakorolt, a Propaganda Minisztérium helyesbítette a "félreérthető" megfogalmazást, a tudósítót - aki egy malomtulajdonos kulák szeretője - internálták. Ez nagy megnyugvást hozott a fidesz birkák lelkes seregének, amely úgy tudta, hogy a Kormány megvédte a nyugdíjat. Számukra az ellentmondás feloldódott, mint szír migráns a germán tengerben, de mi ne menjünk el szó nélkül Ágika szenzációs bejelentése mellett.
A "Hajrá, Viktor, de izibe!" polgári kör erős szemráncolással vette tudomásul öt éve a magánynyugdíj-pénztárakból való rekvirálást, mint nem éppen polgári erényt. Mert a magánynyugdíj az magánytulajdon, senkinek semmi köze hozzá. Arra való, ha az ember öreg lesz és magányos, legyen miből fizetni a nővérkét a pelenkázásért, és dugni egy kis zsét az unokáknak. (A legjobb persze az lenne, ha az unoka pelenkázna, a nővérke pedig khm.) Abban azonban volt igazság, hogy a rendszert rendesen elbaltázták a vörösök még '96-ban, de inkább változtatni kellett volna rajta, nem végképp eltörölni. A fülkeforradalom lendületében ez mit sem számított, az államnak kellett a pénz, jött a zabrálás. Cserébe a kiflicsücskök szenátorasszonya harciasan toppantva kijelentette, hogy Viktor, a szeretett vezér megvédi a nyugdíjakat. Viktor szava pedig az Úr szava, amint monda, úgy lészen, punktum. Nyugodtan aludt hát az ország apraja-nagyja, legalább a nyugdíjak biztonságban vannak, ha már más nem is.
És most az Ágica beköpi a frankót: Nincs. Lassan mondom, hogy a kolomp után baktatók is megértsék: Neeem leeesz nyuuugdíííj...
MEGINT HÁROMMILLIÓ MAGYAR EMBER LETT AZ ORSZÁG NÉPE
24.HU - POSZT ITT
Szerző: Nagy Bandó András
2016.10.06.
Nem jó ott ellenségnek lenni, ahol akár barát, baráttá is lehetne az ember. Athénban azt a Szókratészt is megölték, megölették, akinél kevesebben tettek többet Athén jobbításáért. A „másként” gondolkodók akkor is ellenséggé lesznek, ha becsületes ügyet képviselnek, épp mert szembemennek az „egyként”, az egyféleképp, a csakis egyféle módon gondolkodókkal.
Így volt ez a szocializmus építésének mondott négy évtizedes tévutazás idején, így volt a nácizmus hatalomra törése éveiben, így a Szovjetunió sztálini esztendőiben, és így van most is, az illiberalizmusnak nevezett elkorcsult demokráciában.
Érezheted és mondhatod, kifejezheted és bizonyíthatod te azt, hogy magyar vagy, a nemzet tagja, részecskéje, vagy akár azt is, hogy szívvel-lélekkel a hazádat, hazád jobbítását szolgálod, akár a falnak beszélnél, az egyként gondolkodók szemében te egy hazaáruló, egy hígmagyar, személyigazolvány-magyar, nemzetáruló, stb. leszel. Azonos ez a dogmatikus alapokra épült egyházi regulákkal: ha keresztény papként kételkedsz az egyház alaptéziseiben, ha megkérdőjelezed az „alapértékeket”, kitagadnak, megbélyegeznek, akkor is, ha mélyebben hiszel Istenben, mint a téged kitagadók, és akkor is, ha többet teszel a hívekért, mint a pompában pöffeszkedő magas rangú egyházi vezetők.
Így valahogy vagyunk a népszavazással is: azok lettek rossz emberré, akik jóemberként próbáltak dönteni, azaz nem-et mondani a nem-re, és igen-t az emberségre...
Azok szemében lettek rosszá, akik Jézus szeretetvallásának hívei. Egyként gondolkodóvá tették őket, arra buzdítva, hogy forduljanak szembe a saját hitükkel, érzéseikkel, egyszerűsítsük le: embertársaikkal. Nem azt verték a fejükbe (nem is olcsón!), hogy gondolkozzunk el együtt, van-e megoldás, mit lehetne tenni, mit tehetne az ország, s mit tehetnénk mi, személyesen, pedig ez sokkal kevesebb pénzből kijött volna. A másként gondolkodók sem arra akartak voksolni, hogy 1294 menekültet kontroll nélkül küldjenek Magyarországra, de arra igen, hogy a valóban bajban lévőkkel szemben ne viselkedjünk embertelenül.
Megint hárommillió magyar ember lett az „ország népe”...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Nagy Bandó András
2016.10.06.
Így volt ez a szocializmus építésének mondott négy évtizedes tévutazás idején, így volt a nácizmus hatalomra törése éveiben, így a Szovjetunió sztálini esztendőiben, és így van most is, az illiberalizmusnak nevezett elkorcsult demokráciában.
Érezheted és mondhatod, kifejezheted és bizonyíthatod te azt, hogy magyar vagy, a nemzet tagja, részecskéje, vagy akár azt is, hogy szívvel-lélekkel a hazádat, hazád jobbítását szolgálod, akár a falnak beszélnél, az egyként gondolkodók szemében te egy hazaáruló, egy hígmagyar, személyigazolvány-magyar, nemzetáruló, stb. leszel. Azonos ez a dogmatikus alapokra épült egyházi regulákkal: ha keresztény papként kételkedsz az egyház alaptéziseiben, ha megkérdőjelezed az „alapértékeket”, kitagadnak, megbélyegeznek, akkor is, ha mélyebben hiszel Istenben, mint a téged kitagadók, és akkor is, ha többet teszel a hívekért, mint a pompában pöffeszkedő magas rangú egyházi vezetők.
Így valahogy vagyunk a népszavazással is: azok lettek rossz emberré, akik jóemberként próbáltak dönteni, azaz nem-et mondani a nem-re, és igen-t az emberségre...
Azok szemében lettek rosszá, akik Jézus szeretetvallásának hívei. Egyként gondolkodóvá tették őket, arra buzdítva, hogy forduljanak szembe a saját hitükkel, érzéseikkel, egyszerűsítsük le: embertársaikkal. Nem azt verték a fejükbe (nem is olcsón!), hogy gondolkozzunk el együtt, van-e megoldás, mit lehetne tenni, mit tehetne az ország, s mit tehetnénk mi, személyesen, pedig ez sokkal kevesebb pénzből kijött volna. A másként gondolkodók sem arra akartak voksolni, hogy 1294 menekültet kontroll nélkül küldjenek Magyarországra, de arra igen, hogy a valóban bajban lévőkkel szemben ne viselkedjünk embertelenül.
Megint hárommillió magyar ember lett az „ország népe”...
ITT OLVASHATÓ
MATOLCSY ELVESZTETTE TISZTESSÉGES JELLEGÉT
MOST & ITT BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.10.06.
Kezdetben sokan azt gondolták, hogy Matolcsy György csak egy a hozzá nem értő léhűtők sorában. Az ősmagyar agysebészetről vallott megnyilvánulásai, a magyar és a japán gyerek fenekén fellelhető piros pöttyök közötti összefüggés feltárása egy habókos félőrült képét sugallták a nagyközönség számára.
Röhögött rajta, aki látta.
Mekkora nagy barom, gondolták.
Közben meg nem. Ez az őrültnek tűnő honfitársunk nem az, aminek látszik, hanem egy tanult gazember.
Most legutóbb is, hála a Népszabadság oknyomozóinak, az derült ki róla, hogy a Várban lakik egy méregdrága luxuslakásban. Nem az övé a kégli, bérli egy havertól. Patai Mihálynak hívják ezt a régi cimborát, talán többeknek ismerős a név: utóbbi úr nem csupán a Bankszövetség vezetője, de a UniCredit Bank első embere is egyben. Utóbbi minőségében Matolcsy bérlő úr alárendeltje. Ő számol be Matolcsynak, hogy az általa vezetett pénzintézetben hogyan mennek a dolgok, tisztességesen kezelik-e a bennük bízó emberek és vállalkozások pénzét, jóhiszeműen járnak-e el a hitelezés során.
Matolcsynak olyan ember tesz szívességet, aki beszámolással és elszámolással tartozik neki.
Persze, Matolcsy nem mostanában kezdte elveszíteni tisztességes jellegét. Korábban is követett el kisebb-nagyobb csínyeket. Például, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványai megpróbálták elveszíteni közpénz jellegüket. Sok milliárd forint eltüntetéséről volt szó, ha az emberek fel tudnák fogni, hogy mekkora ez a pénz, bizonyára mérgesek lettek volna.
Aztán kiderült, hogy Matolcsynak legalább száz unokatestvére van, akik közül sokakat erőnkön felül segít. És, hogy már nem a feleségével, hanem a szeretőjével él. Ami persze magánügy is lehetne, de jelen esetben nem az: Vajda Zita ugyanis nem csupán jógaoktatóként, a lótuszülés és más mutatványok felkent papnőjeként alkotott maradandót, de a kedvese által vezetett jegybankban is előkelő helyen állt a fizetési listán. Egy ideje ugyan jogilag már nem tartozik a párja alá, ám a jövedelme most is tetemesre tehető. Adatközlés hiányában pontos számmal nem szolgálhatunk, ám jó okunk van azt gondolni, hogy nincs gondja, hogy miként fizesse be a sárga csekkeket.
És talán az sem véletlen, hogy épp a legfőbb ügyész felesége alelnök a Magyar Nemzeti Bankban. Havonta ötmillió forintot keres ott Poltné, de nem kell rögtön rosszra gondolni. Ettől még Matolcsy jó étvággyal ebédelhet egy méregdrága belvárosi étteremben beosztottja férjével, Magyarország legfüggetlenebb legfőbb ügyészével...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Föld S. Péter
2016.10.06.
Röhögött rajta, aki látta.
Mekkora nagy barom, gondolták.
Közben meg nem. Ez az őrültnek tűnő honfitársunk nem az, aminek látszik, hanem egy tanult gazember.
Most legutóbb is, hála a Népszabadság oknyomozóinak, az derült ki róla, hogy a Várban lakik egy méregdrága luxuslakásban. Nem az övé a kégli, bérli egy havertól. Patai Mihálynak hívják ezt a régi cimborát, talán többeknek ismerős a név: utóbbi úr nem csupán a Bankszövetség vezetője, de a UniCredit Bank első embere is egyben. Utóbbi minőségében Matolcsy bérlő úr alárendeltje. Ő számol be Matolcsynak, hogy az általa vezetett pénzintézetben hogyan mennek a dolgok, tisztességesen kezelik-e a bennük bízó emberek és vállalkozások pénzét, jóhiszeműen járnak-e el a hitelezés során.
Matolcsynak olyan ember tesz szívességet, aki beszámolással és elszámolással tartozik neki.
Persze, Matolcsy nem mostanában kezdte elveszíteni tisztességes jellegét. Korábban is követett el kisebb-nagyobb csínyeket. Például, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványai megpróbálták elveszíteni közpénz jellegüket. Sok milliárd forint eltüntetéséről volt szó, ha az emberek fel tudnák fogni, hogy mekkora ez a pénz, bizonyára mérgesek lettek volna.
Aztán kiderült, hogy Matolcsynak legalább száz unokatestvére van, akik közül sokakat erőnkön felül segít. És, hogy már nem a feleségével, hanem a szeretőjével él. Ami persze magánügy is lehetne, de jelen esetben nem az: Vajda Zita ugyanis nem csupán jógaoktatóként, a lótuszülés és más mutatványok felkent papnőjeként alkotott maradandót, de a kedvese által vezetett jegybankban is előkelő helyen állt a fizetési listán. Egy ideje ugyan jogilag már nem tartozik a párja alá, ám a jövedelme most is tetemesre tehető. Adatközlés hiányában pontos számmal nem szolgálhatunk, ám jó okunk van azt gondolni, hogy nincs gondja, hogy miként fizesse be a sárga csekkeket.
És talán az sem véletlen, hogy épp a legfőbb ügyész felesége alelnök a Magyar Nemzeti Bankban. Havonta ötmillió forintot keres ott Poltné, de nem kell rögtön rosszra gondolni. Ettől még Matolcsy jó étvággyal ebédelhet egy méregdrága belvárosi étteremben beosztottja férjével, Magyarország legfüggetlenebb legfőbb ügyészével...
ITT OLVASHATÓ
PÁLFFY ISTVÁN LÁTOMÁSA A VILÁGSZÍNVONALÚ MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYRŐL
TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.10.06.
Szerző: Ténytár
2016.10.06.
A múlthéten került a hírekbe, hogy az egykori KDNP-s országgyűlési képviselő, jelenleg ír nagykövet Pálffy István kioktató hangnemű levelet írt, reagálva a The Irish Times egyik Magyarországról szóló cikkére. A gond az, hogy Pálffy válasza tele van téves, vagy egyszerűen hazug állítással.
Az Irish Timesban megjelent cikk betekintést ad az elmúlt hónapok Magyarországáról, többek között a „Tudta?” tájékoztató (?) kampányról, a mostani hazafias hangvételű „Ne kockáztass! Szavazz nemmel!” plakátokról, az ellenzék langyos állásfoglalásáról, valamint arról, hogy míg a kormány a migráció kérdésével tartja markában a közvéleményt, addig más témák nem igazán kerülhetnek be a közbeszédbe. Ilyen témának tekinti a cikk szerzője például a magyar egészségügyet.
Pálffy válaszlevélben szétcincálta próbálta elmagyarázni, hogy hazánkban nem is úgy vannak a dolgok, ahogyan azt a cikk szerzője állította. Pálffy leginkább arcpirító kijelentései az egészségügyről szóltak. Pálffy ír tartózkodása során nagyon elszokhatott már a magyar egészségügytől, ha az szerinte „Európa egyik legjobbja”, valamint, hogy „a betegek nem fizetnek pluszpénzt az orvosoknak”. A „nincsenek sorok a kórházakban” kijelentésre pedig komolyan gondolkodóba esik az ember: Pálffy vajon járt-e életében magyar kórházban? Lássuk, milyen valójában a magyar egészségügy 2016-ban!
Egészségügyi helyzet a tények tükrében
"A magyar egészségügy Európa egyik legjobbja."
Tény, hogy az egészségügy egy költséges dolog. Ám, az arra fordított pénz meglátszik a kórházakon, azok felszerelésén, az orvosok és nővérek motivációján, szaktudásán. A helyzet az, hogy az OECD által vizsgált országok közül, Magyarországon fordítják az egyik legalacsonyabb összeget az egészségügyre . Míg az OECD-országokban, amely magába foglalja az európai államokat, a GDP nagyjából 7 százalékát költik egészségügyre, nálunk ez a szám jelenleg 4,8 százalék. Hozzátesszük, hogy ez a szám 2006-ban még 6 százalék körül volt.
Pálffynak igaza van abban, hogy a magyar orvosok jó szakemberek (miért is ne lennének?), azonban pont az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt ezek a szakemberek hagyják el nagy számban Magyarországot. Szakorvosokon kívül háziorvos sincs elég, azok közül pedig, akik praktizálnak, sokan már bőven betöltötték a nyugdíjas kort. És akkor még nem beszéltünk a kórházak lehangoló felszereltségéről, és gyakran a harmadik világbeli állapotokat idéző lerobbantságáról...