Szerző: Berkecz Balázs
2016.09.25.
ITT OLVASHATÓ
2016. szeptember 25., vasárnap
BAYER VÉGRE MEGÉRDEMELTEN KAPOTT DÍJAT
BERKECZ BALÁZS BLOGJA
Szerző: Berkecz Balázs
2016.09.25.
111 lovagkereszttel kitüntetett tisztességes ember, közel 5000 petícióban tiltakozó és számos szervezet határozott felszólalása sem volt idáig elég, hogy Bayer Zsolt visszaadja a méltatlanul, haveri alapon, fideszes kegyencként kapott kitütetést. Egy díjat viszont igazán kiérdemelt: az első Orbán Kegyence-díjat, amelyet Pécsett - kisebb-nagyobb küzdelmek árán - személyesen vehetett át:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Berkecz Balázs
2016.09.25.
ITT OLVASHATÓ
TÚLTOLTAD ÉS FÉLSZ. MERŐ SZÁNALOM VAGY. VAGY MÁR AZ SE
ORDÍTOK BLOG
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: H. A.
2016.09.25.
Amíg a kormányzati kommunikáció kitalálja (és már félig kitalálta), hogy mi történt valójában szombat este a Nagykörúton (remélem annyi eszük van, hogy biztonsági kamerafelvételeket is gyártanak az igazság alátámasztására), jó lenne valami értelmes témával pontot tenni egy újabb hét végére.
Ami persze nem lesz egyszerű, hiszen oda jutott a világunk, hogy kérdőjelek sokaságát veti fel egy közönséges robbanás is, amire lassan 24 órával a történés után még mindig nincs egy darab normális magyarázat. És amely robbanásról igyekeztünk az ellentmondásos információk ellenére racionális módon gondolkodni. Egy dologban viszont szerintem megegyezhetünk: Orbán Viktornak soha nem jöhetett jobbkor ez az esemény - ez a megközelítés azt feltételezi (én továbbra is szeretném hinni), hogy semmi köze nincs hozzá. Csupán arról van szó, hogy ő egy ilyen szerencsés ember, akinek még a csillagok állása is segít megőrízni/megerősíteni pillanatnyi pozícióját.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyértelmű zavarodottságot érzek az erőben, illetve a mikrofonállványok által megtámasztott kommunikációban, és ez majdnem olyan érdekes mint az, hogy mi történt robbanás címszó alatt szombaton Budapesten. Röpke egy nap alatt olyan orbáni kijelentések/kiszólások/elszólások láttak napvilágot, hogy a katolikus anyaszentegyház fala adta a másikat. Vagy a gyógyszeradag helytelen beállítása tehet róla, vagy a vele született, álszent és képmutató aljasságot hozza egyre inkább felszínre a történelem szele. Lassan úgy áll a helyzet, hogy Orbánt már a legfanatikusabb hívei sem vádolhatják következetességgel, hiszen mostanság már egyazon napon képes egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokat tenni.
Miután a bécsi migrációs csúcstalálkozót követően bevallotta, hogy rászedték, kicselezték és becsapták a miniszterelnöktársai és Magyarország magára maradt (ennek a kijelentésnek a lehetséges magyarázatát tegnap körbejártuk), egy olyan interjút tolt az arcunkba a Magyar Kurír nevű katolikus hírportál szintén tegnap este, hogy méla undorom ellenére muszáj néhány szót pazarolnom rá. A lamentálás alapvetően ugyanarról szólt, amiről Orbán valamennyi hasbeszélése legalább egy éve szól, néhány szembetűnő, mellbevágó, pávatáncos sunyisággal megfejelve. Idézet következik:
Az önismétlés kockázatát vállalva meg kell állapítanom, hogy nem lehet könnyű Orbán-fanatikusnak lenni, bár ebben az esetben (is) érteni vélem az igyekezetet. A nemzeti katolikusok számára is némi tudathasadással érhetett fel az elmúlt egy év, hiszen az irgalmasság és a fideszkereszténység alapelvei nem feltétlenül esnek egybe. Nem, semennyire nem esnek egybe, ezért közelíteni kell egymáshoz a gyűlölködést meg a szeretetet, amíg azok egy tőről nem kezdenek el fakadni. Más magyarázatot nem találok ennek a hihetetlenül szarházi, cinikus, tudathasadástól csöpögő interjúnak az elkészültére.
Orbán Viktor irgalmas főkeresztény egy éve bilikék plakátokon nyitja meg ez ő érző szívét a gyűlölködés minden formája előtt, ezt a tömény bullshit-gyűjteményt pedig hajlamos lehet bárki egy erkölcsileg söpredék ember farizeus, álszent, hazug dumájának bélyegezni, amelyben egyetlen mondatfoszlány van, ami tömény igazságot tartalmaz:
Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a legközelebb állnak – a családom, a barátaim...
Valóban, Viktor, valóban! Ezek a koncentrikus körök Orbán Győzőtől Mészáros Lőrincig, Lévai Anikótól Garancsi Istvánig, Orbán Ráheltől Vajna Andrásig terjednek. Mondom én, hogy a gyógyszeradag megint mellément, de így legalább végre kimondatott, hogy a nemzet baromira az utolsó helyen van. Ez az önző, hatalommániás, telhetetlen politikus ideáltipusa, akinek első, második, nyolcvanadik helyen is kizárólag saját maga van meg a haverok és a família, akik persze a maguk rendjén legfőképpen a saját boldogulás érdekében fontosak. Aztán egy sötét, légüres tér következik, majd valahol a telibehányt, idióta nemzet. A hitbeli közösséget hagyjuk is, mert az értelmezhetetlen egy önző, individualista félistenség számára.
Az a büdös nagy igazság, Viktor, hogy te kizárólag a Habonyok, Vajnák, Matolcsyk, Mészárosok irányába nyitod meg a szívedet, a nemzeti ügyek (a Dóri Ház 5 millió forintos támogatását átutaltátok, miközben a keresztényüldözésen forgatjátok a szemeteket?) meg csak a zászlóra kellenek és hogy a rivaldafénybe legyen miről büfögni.
A másik büdös nagy igazság az, hogy ebben az országban hetedik éve nem lehet nyíltan és őszintén beszélni semmiről, de neked van képed ennek az ellenkezőjét is szemrebbenés nélkül belehazudni a keresztényeid orcájába. Te a szimbóluma vagy annak, hogy miként lehet elkerülni az őszinte szembenézést a saját népeddel, elmenekülni a viták, számonkérések elől. Te csak azokkal vagy hajlandó párbeszédet folytatni, akik a te véleményedet harsogják, neked csak azok számára van mondanivalód, akik nem kételkednek, hanem hisznek. Te hat évvel ezelőtti megválasztásod óta egy percre sem voltál képes őszinte, nyílt beszédre. Menekülsz, elbújsz, hazudozol.
Ez az interjú önmagában egy csúcsnihilista vergődése, akinek meggyőződése, hogy következmények nélkül lavírozhat az éppen ügyeletes valóságdimenziók között. Ez az ember totálisan elveszítette az önkontrollját. Aki évek óta minden pillanatban nyüszítve toporzékol a migránsok, kommunisták, balliberálisok, zsidók, muszlimok, multik, sorosgyörgyök és az éppen aznapra kijelölt ellenség miatt, egy ócska interjú kedvéért felismeri magában a nyitott emberbarátot. Ja, persze.
Remélem jól látom, hogy a pánik üzemmód könyökölt ki a száján, mert ő maga is rájött, hogy a paranoiás gyűlölködés előbb-utóbb rászárad a cégre. Csak az a baj, hogy aki pár napja még a tűzparancsról üzent, attól már senki nem fogja elhinni, hogy a szeretet jegyében meg akarja nyitni az ő nagy szívét azok iránt, akiket le akart lövetni.
Úgyhogy igazad van, Viktorom! Bár te az uniós kollégákat küldted el már megint a kurva anyjukba a mai Kossuth rádiós igehirdetésbe tegnap összehordott megállapítással, de azért én ezt is odaírom a többihez, és majd belenyomom abba a gátlástalan, mindenre kapható pofádba, amikor szükséges lesz:
ITT OLVASHATÓ
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: H. A.
2016.09.25.
Ami persze nem lesz egyszerű, hiszen oda jutott a világunk, hogy kérdőjelek sokaságát veti fel egy közönséges robbanás is, amire lassan 24 órával a történés után még mindig nincs egy darab normális magyarázat. És amely robbanásról igyekeztünk az ellentmondásos információk ellenére racionális módon gondolkodni. Egy dologban viszont szerintem megegyezhetünk: Orbán Viktornak soha nem jöhetett jobbkor ez az esemény - ez a megközelítés azt feltételezi (én továbbra is szeretném hinni), hogy semmi köze nincs hozzá. Csupán arról van szó, hogy ő egy ilyen szerencsés ember, akinek még a csillagok állása is segít megőrízni/megerősíteni pillanatnyi pozícióját.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyértelmű zavarodottságot érzek az erőben, illetve a mikrofonállványok által megtámasztott kommunikációban, és ez majdnem olyan érdekes mint az, hogy mi történt robbanás címszó alatt szombaton Budapesten. Röpke egy nap alatt olyan orbáni kijelentések/kiszólások/elszólások láttak napvilágot, hogy a katolikus anyaszentegyház fala adta a másikat. Vagy a gyógyszeradag helytelen beállítása tehet róla, vagy a vele született, álszent és képmutató aljasságot hozza egyre inkább felszínre a történelem szele. Lassan úgy áll a helyzet, hogy Orbánt már a legfanatikusabb hívei sem vádolhatják következetességgel, hiszen mostanság már egyazon napon képes egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokat tenni.
Miután a bécsi migrációs csúcstalálkozót követően bevallotta, hogy rászedték, kicselezték és becsapták a miniszterelnöktársai és Magyarország magára maradt (ennek a kijelentésnek a lehetséges magyarázatát tegnap körbejártuk), egy olyan interjút tolt az arcunkba a Magyar Kurír nevű katolikus hírportál szintén tegnap este, hogy méla undorom ellenére muszáj néhány szót pazarolnom rá. A lamentálás alapvetően ugyanarról szólt, amiről Orbán valamennyi hasbeszélése legalább egy éve szól, néhány szembetűnő, mellbevágó, pávatáncos sunyisággal megfejelve. Idézet következik:
A világ hétmilliárdos lakosságából hárommilliárdan napi két dollárnál is kevesebből kénytelenek megélni. A jólétben élő embereknek – és mi itt, Európában annak számítunk – bizony lehet ettől lelkiismeret-furdalásuk. A lelkünk mélyén van egy zavaró érzésünk attól, hogy mi sokkal jobban élünk, mint mások. (...) Világos, hogy meg kell tennünk értük mindent, ami tőlünk telik. Én azt vallom, hogy a többi ember iránti felelősség koncentrikus körök formájában képzelhető el. Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a legközelebb állnak – a családom, a barátaim, a hitbeli közösségem és a nemzetem. De ezen túl is léteznek körök, ha lehetőségem van, rajtuk is segítenem kell.
Szerencsére Magyarország rendelkezik egy olyan politikai kultúrával, ahol lehetőség van nyílt és őszinte párbeszédet folytatni minden fontos kérdésről. Európában sajnos már nem mindenhol van ez így.
Úgy érzem, az a legfontosabb üzenete (az irgalmasságnak - szerk.), hogy nyissuk meg a szívünket mások felé, mert az elzárkózó, önmagába fordult ember elveszett.
Az önismétlés kockázatát vállalva meg kell állapítanom, hogy nem lehet könnyű Orbán-fanatikusnak lenni, bár ebben az esetben (is) érteni vélem az igyekezetet. A nemzeti katolikusok számára is némi tudathasadással érhetett fel az elmúlt egy év, hiszen az irgalmasság és a fideszkereszténység alapelvei nem feltétlenül esnek egybe. Nem, semennyire nem esnek egybe, ezért közelíteni kell egymáshoz a gyűlölködést meg a szeretetet, amíg azok egy tőről nem kezdenek el fakadni. Más magyarázatot nem találok ennek a hihetetlenül szarházi, cinikus, tudathasadástól csöpögő interjúnak az elkészültére.
Orbán Viktor irgalmas főkeresztény egy éve bilikék plakátokon nyitja meg ez ő érző szívét a gyűlölködés minden formája előtt, ezt a tömény bullshit-gyűjteményt pedig hajlamos lehet bárki egy erkölcsileg söpredék ember farizeus, álszent, hazug dumájának bélyegezni, amelyben egyetlen mondatfoszlány van, ami tömény igazságot tartalmaz:
Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a legközelebb állnak – a családom, a barátaim...
Valóban, Viktor, valóban! Ezek a koncentrikus körök Orbán Győzőtől Mészáros Lőrincig, Lévai Anikótól Garancsi Istvánig, Orbán Ráheltől Vajna Andrásig terjednek. Mondom én, hogy a gyógyszeradag megint mellément, de így legalább végre kimondatott, hogy a nemzet baromira az utolsó helyen van. Ez az önző, hatalommániás, telhetetlen politikus ideáltipusa, akinek első, második, nyolcvanadik helyen is kizárólag saját maga van meg a haverok és a família, akik persze a maguk rendjén legfőképpen a saját boldogulás érdekében fontosak. Aztán egy sötét, légüres tér következik, majd valahol a telibehányt, idióta nemzet. A hitbeli közösséget hagyjuk is, mert az értelmezhetetlen egy önző, individualista félistenség számára.
Az a büdös nagy igazság, Viktor, hogy te kizárólag a Habonyok, Vajnák, Matolcsyk, Mészárosok irányába nyitod meg a szívedet, a nemzeti ügyek (a Dóri Ház 5 millió forintos támogatását átutaltátok, miközben a keresztényüldözésen forgatjátok a szemeteket?) meg csak a zászlóra kellenek és hogy a rivaldafénybe legyen miről büfögni.
A másik büdös nagy igazság az, hogy ebben az országban hetedik éve nem lehet nyíltan és őszintén beszélni semmiről, de neked van képed ennek az ellenkezőjét is szemrebbenés nélkül belehazudni a keresztényeid orcájába. Te a szimbóluma vagy annak, hogy miként lehet elkerülni az őszinte szembenézést a saját népeddel, elmenekülni a viták, számonkérések elől. Te csak azokkal vagy hajlandó párbeszédet folytatni, akik a te véleményedet harsogják, neked csak azok számára van mondanivalód, akik nem kételkednek, hanem hisznek. Te hat évvel ezelőtti megválasztásod óta egy percre sem voltál képes őszinte, nyílt beszédre. Menekülsz, elbújsz, hazudozol.
Ez az interjú önmagában egy csúcsnihilista vergődése, akinek meggyőződése, hogy következmények nélkül lavírozhat az éppen ügyeletes valóságdimenziók között. Ez az ember totálisan elveszítette az önkontrollját. Aki évek óta minden pillanatban nyüszítve toporzékol a migránsok, kommunisták, balliberálisok, zsidók, muszlimok, multik, sorosgyörgyök és az éppen aznapra kijelölt ellenség miatt, egy ócska interjú kedvéért felismeri magában a nyitott emberbarátot. Ja, persze.
Remélem jól látom, hogy a pánik üzemmód könyökölt ki a száján, mert ő maga is rájött, hogy a paranoiás gyűlölködés előbb-utóbb rászárad a cégre. Csak az a baj, hogy aki pár napja még a tűzparancsról üzent, attól már senki nem fogja elhinni, hogy a szeretet jegyében meg akarja nyitni az ő nagy szívét azok iránt, akiket le akart lövetni.
Úgyhogy igazad van, Viktorom! Bár te az uniós kollégákat küldted el már megint a kurva anyjukba a mai Kossuth rádiós igehirdetésbe tegnap összehordott megállapítással, de azért én ezt is odaírom a többihez, és majd belenyomom abba a gátlástalan, mindenre kapható pofádba, amikor szükséges lesz:
A demokráciának van számos gyenge pontja, de van néhány szépsége is: az egyik szépsége, ha rosszul kezelik a demokratikus hatalmat a vezetők, akkor az emberek azt vissza szokták venni.Szerintem lelkileg készülhetsz rá, közeledik. Még akkor is, ha most úgy tűnik, bejött a pánikkeltés, és megnyerheted a kretén népszavazásodat. Túltoltad és félsz. Merő szánalom vagy. Vagy már az se.
ITT OLVASHATÓ
KÖVÉR ÉS A VALLÁSI HÁZICÉRNA
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.25.
...A liberalizmus egyik alaptétele a jog előtti egyenlőség és a felekezeti egyenjogúság, az ideológiailag és világnézetileg semleges állam, hogy egyetlen állami ideológia vagy egy vallás se élvezzen előnyöket, hogy az ellentét ne csak velük szemben szűnjön meg, hanem minden vallással, minden világnézettel szemben. Ez a békés és szabad élet feltétele. A liberalizmus véd meg attól, hogy az állam üldözzön bárkit, vagy valaki kénytelen legyen az állami törvényekkel szembefordulni.
Ebből az következik, hogy ha egy muszlim vagy bármilyen vallású ember szembekerül az állam törvényeivel a hite miatt, akkor nem a hitéhez ragaszkodó ember a hibás, hanem az állam, amely konfrontációra készteti bármely hit, vallás vagy világnézet képviselőit a saját törvényeivel. Ezt nevezik vallásüldözésnek.
Az emberminisztérium keretein belül most alakult egy hülyék gyülekezete a keresztényvédelemre, akiknek éppen olyan keresztényeket kellene megvédeniük, akiket olyan barmok üldöznek az állam erejével, mint Kövér. Csak ő a muszlimokat üldözné, és ezt nevezi kereszténységnek.
A klerikálfasiszták és hitetlen fasiszták által kriminalizált és agyongyalázott liberalizmus csak a büntetőtörvénykönyvvel vonja meg a határt a vallásoknak. Aki bűncselekményt követ el, s azzal más szabadságát sérti, az ellen jogosan lép fel az állam. Ezt leszámítva egyetlen hitnek és vallásnak sem kell ellentétbe kerülnie az állam törvényeivel.
Magyarországon a legfontosabb feladat a felvilágosítás. A szabadsághoz először a butaságot kellene felszámolni, mert bármiben fogadnánk, hogy a magyar emberek többségének fogalma sincs erről, és azt hiszi, hogy Kövér valami okosat mond. A buta embereket lehet becsapni a legprimitívebb propagandával is.
Ahol butaság van, ott szolgaság van.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.25.
Ebből az következik, hogy ha egy muszlim vagy bármilyen vallású ember szembekerül az állam törvényeivel a hite miatt, akkor nem a hitéhez ragaszkodó ember a hibás, hanem az állam, amely konfrontációra készteti bármely hit, vallás vagy világnézet képviselőit a saját törvényeivel. Ezt nevezik vallásüldözésnek.
Az emberminisztérium keretein belül most alakult egy hülyék gyülekezete a keresztényvédelemre, akiknek éppen olyan keresztényeket kellene megvédeniük, akiket olyan barmok üldöznek az állam erejével, mint Kövér. Csak ő a muszlimokat üldözné, és ezt nevezi kereszténységnek.
A klerikálfasiszták és hitetlen fasiszták által kriminalizált és agyongyalázott liberalizmus csak a büntetőtörvénykönyvvel vonja meg a határt a vallásoknak. Aki bűncselekményt követ el, s azzal más szabadságát sérti, az ellen jogosan lép fel az állam. Ezt leszámítva egyetlen hitnek és vallásnak sem kell ellentétbe kerülnie az állam törvényeivel.
Magyarországon a legfontosabb feladat a felvilágosítás. A szabadsághoz először a butaságot kellene felszámolni, mert bármiben fogadnánk, hogy a magyar emberek többségének fogalma sincs erről, és azt hiszi, hogy Kövér valami okosat mond. A buta embereket lehet becsapni a legprimitívebb propagandával is.
Ahol butaság van, ott szolgaság van.
ITT OLVASHATÓ
ÜZENET A SZALONNA OLVASÓINAK ÉS AZ "UNATKOZÓ KÓREAI DIÁKOKNAK"
ORDÍTOK BLOG
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: E_S
2016.09.25.
Miközben menjünk el szavazni, mert mindmeghalunk és miközben a teljes magyar sajtó - a teljes, nem csak a lakájmédia - mélységesen kussol Orbán Viktor tegnapi, szerintem nagyon rosszul sikerült és rosszkor jött, valamiért kontroll nélkül maradt sajtónyilatkozatára és még robbantás is történt a fővárosban, most beszéljünk egy kicsit másról.
Ezt a cikket nem a nagy nyilvánosságnak szánom, hanem csak a Szalonna olvasóinak. Miután azonban nem mindenki figyeli a Facebookon közzétett posztokat és csak a weboldalon követ minket, úgy döntöttem, hogy cikkben írom meg, így talán eljut minden érintetthez. Semennyire nem értek az ilyesmihez (ahogy senki a szerkesztőségben, mert mi írni tudunk, nem programozni), ezért úgy fogom elmondani a történéseket, ahogy egy tökéletesen laikus békés felhasználó el tudja mondani. De így talán a szintén laikus olvasók is megértik. Informatikusok ne olvassák, mert megőrülnek tőle.
Rendszeres olvasóink tapasztalhatják egy ideje, hogy - fogalmazzunk finoman - problémák vannak időnként az oldal elérhetőségével. Volt ugyan védelem, de a szokásosnál nem komolyabb, hiszen eszünkbe sem jutott, hogy egy ilyen apró véleményportál is szúrni fogja valaki szemét.
Az is igaz, hogy nem számítottunk arra sem, hogy viszonylag gyorsan - alig több, mint kilenc hónapja indult útjára a Szalonna - és mindenféle reklám - akár fizetett, akár különféle csoportokban történő megosztás - nélkül ekkora közösség épül fel. Egyedül a Propellerre regisztráltunk, hogy majd ott jól megosztjuk a cikkeinket, de rendszeresen elfelejtjük. Úgy értem, hogy hónapokig sem jut eszünkbe. De valaki - vagy valakik - rendszeresen pótolják ezt a mulasztást, innen is köszönjük nekik.
Tehát mi csak figyeltünk, olvastunk, gondolkodtunk, írtunk és egyszercsak elkezdődtek a bajok. Sokáig azt hittük, a Wordpress a bűnös. Összeakad valami valamivel (volt ilyen is egyébként), ezért omlik össze rendszertelenül, de egyre gyakrabban az oldal. Aztán egyszer jelzett az informatikus, hogy ez most támadás volt. Nem nagy ügy, túlterheléses akció.
Aztán megint és újra. Egyre komolyabb támadások, már nem egyszerű túlterhelések. Végül már kevés volt a mi - egyébként lelkesedésből és ingyen dolgozó - kockánk. Akkora volt a baj, hogy egyedül már nem boldogult vele. Úgy nézett ki, megoldhatatlan a probléma, de ahogy az lenni szokott jobb esetben, a baj mellé jó is érkezett. Nem is egy jó. Segítséget kaptunk onnan, ahonnan egyáltalán nem is reméltünk.
Először az Anonymous sietett a segítségünkre. Nem, nem tudjuk mi sem, kik ők, hol vannak. Csak jöttek a semmiből és napokig dolgoztak. Kitakarították a szervert (azt hiszem azt, bár nem biztos) és több körös védelmet építettek köré. Önként jöttek, rengeteg időt és munkát áldoztak ránk és eltűntek. Vagyis el sem tűntek, mert nem is tűntek fel. Csak üzenetet kaptunk, hogy már nehezebb dolga lesz a koreai diákoknak, mert leszedték a robotokat, elzárták a mellékajtókat, befoltozták a sérüléseket. Semmi másért, csak azért, hogy tovább írhassunk. Nem tudunk eléggé hálásak lenni nekik. Köszönjük. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy mennyiben függ össze micsoda micsodával, ide teszem az Anonymous Operation Hungary közösségi oldalát, ahol véleményem szerint érdemes körülnézni, akár még tennivalót is találhat magának az, aki keres.
Közben - párhuzamosan - a segítségünkre sietett még több szakember. Azóta is folyamatosan dolgoznak azon, hogy működőképesek maradjunk addig is, ameddig megfelelőbb helyen, nagyságrendekkel komolyabb védelmi rendszerrel folytathatjuk a beszólásokat.
Az oldalunkat folyamatos támadások érik - bár mostanában már beérik azzal, ha sikerül az olvasottságot korlátozni -, de figyel az Anonymous és beavatkozik, ha szükséges, közben profi szakemberek dolgoznak a mi kockánkkal vállvetve, hogy egy kis erődöt építsenek nekünk. Nem tudjuk elégszer és eléggé megköszönni nekik. Ahogy az olvasóknak sem azt a rengeteg segítséget, aggodalmat, biztatást, támogatást, amit folyamatosan kapunk.
Ameddig biztonságba nem kerülünk, lesznek még időleges leállások, összeomlások.
Használatba vettük az egyik blogot, amelyik a Szalonnára költözött. Oda is feltöltjük a cikkeket és az összeomlás első jelére élesítjük, így a friss cikkek mindig elérhetőek. Tudjuk, hogy kissé zűrös olvasóként követni az eseményeket, de remélhetőleg hamarosan elfelejthetjük ezt a zűrzavart.
Nem adjuk fel, nem fáradunk bele, (a szerverrel ellentétben) nem omlunk össze. Most egy felület helyett kettőn publikálunk. Igaz ugyan, hogy így a Szalonna olvasottsága megoszlik, de ennek nincs jelentősége, hiszen nincs reklám az oldalon, így nem befolyásolja az oldal beárazását. Csak és kizárólag az olvasók támogatásából tartjuk fenn magunkat, az pedig nem az olvasottsági statisztikák függvénye.
Mindezt azért írtam le, hogy eljusson azokhoz, akik olvasnak minket: kérünk egy kis türelmet. Elnézést kérünk, amiért időnként nem elérhető az oldal, ha át kell menni a blogra, hogy olvasni lehessen a cikkeket. Nem futunk el, dolgozunk, soha nem fordítunk hátat sem az igazságnak, sem az olvasóknak, támogatóknak. Folyamatosan dolgozunk, nem vagyunk egyedül és nincs annyi unatkozó koreai diák - így neveztük el azokat a szorgos illetőket, akik megállás nélkül igyekeznek feltörni az oldalt, de legalább lebénítani - amennyi képes lenne befogni a szánkat, vagy lefogni a kezünket. Sajnos nem olyan nyugalmas a működésünk, mint a lakájmédiának, de túléljük. Amúgy sem szeretünk unatkozni, viszont kedveljük a kihívásokat. Reméljük, önök/ti is így vannak/vagytok ezzel. Sok dolgunk van még.
ITT OLVASHATÓ
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: E_S
2016.09.25.
Ezt a cikket nem a nagy nyilvánosságnak szánom, hanem csak a Szalonna olvasóinak. Miután azonban nem mindenki figyeli a Facebookon közzétett posztokat és csak a weboldalon követ minket, úgy döntöttem, hogy cikkben írom meg, így talán eljut minden érintetthez. Semennyire nem értek az ilyesmihez (ahogy senki a szerkesztőségben, mert mi írni tudunk, nem programozni), ezért úgy fogom elmondani a történéseket, ahogy egy tökéletesen laikus békés felhasználó el tudja mondani. De így talán a szintén laikus olvasók is megértik. Informatikusok ne olvassák, mert megőrülnek tőle.
Rendszeres olvasóink tapasztalhatják egy ideje, hogy - fogalmazzunk finoman - problémák vannak időnként az oldal elérhetőségével. Volt ugyan védelem, de a szokásosnál nem komolyabb, hiszen eszünkbe sem jutott, hogy egy ilyen apró véleményportál is szúrni fogja valaki szemét.
Az is igaz, hogy nem számítottunk arra sem, hogy viszonylag gyorsan - alig több, mint kilenc hónapja indult útjára a Szalonna - és mindenféle reklám - akár fizetett, akár különféle csoportokban történő megosztás - nélkül ekkora közösség épül fel. Egyedül a Propellerre regisztráltunk, hogy majd ott jól megosztjuk a cikkeinket, de rendszeresen elfelejtjük. Úgy értem, hogy hónapokig sem jut eszünkbe. De valaki - vagy valakik - rendszeresen pótolják ezt a mulasztást, innen is köszönjük nekik.
Tehát mi csak figyeltünk, olvastunk, gondolkodtunk, írtunk és egyszercsak elkezdődtek a bajok. Sokáig azt hittük, a Wordpress a bűnös. Összeakad valami valamivel (volt ilyen is egyébként), ezért omlik össze rendszertelenül, de egyre gyakrabban az oldal. Aztán egyszer jelzett az informatikus, hogy ez most támadás volt. Nem nagy ügy, túlterheléses akció.
Aztán megint és újra. Egyre komolyabb támadások, már nem egyszerű túlterhelések. Végül már kevés volt a mi - egyébként lelkesedésből és ingyen dolgozó - kockánk. Akkora volt a baj, hogy egyedül már nem boldogult vele. Úgy nézett ki, megoldhatatlan a probléma, de ahogy az lenni szokott jobb esetben, a baj mellé jó is érkezett. Nem is egy jó. Segítséget kaptunk onnan, ahonnan egyáltalán nem is reméltünk.
Először az Anonymous sietett a segítségünkre. Nem, nem tudjuk mi sem, kik ők, hol vannak. Csak jöttek a semmiből és napokig dolgoztak. Kitakarították a szervert (azt hiszem azt, bár nem biztos) és több körös védelmet építettek köré. Önként jöttek, rengeteg időt és munkát áldoztak ránk és eltűntek. Vagyis el sem tűntek, mert nem is tűntek fel. Csak üzenetet kaptunk, hogy már nehezebb dolga lesz a koreai diákoknak, mert leszedték a robotokat, elzárták a mellékajtókat, befoltozták a sérüléseket. Semmi másért, csak azért, hogy tovább írhassunk. Nem tudunk eléggé hálásak lenni nekik. Köszönjük. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy mennyiben függ össze micsoda micsodával, ide teszem az Anonymous Operation Hungary közösségi oldalát, ahol véleményem szerint érdemes körülnézni, akár még tennivalót is találhat magának az, aki keres.
Közben - párhuzamosan - a segítségünkre sietett még több szakember. Azóta is folyamatosan dolgoznak azon, hogy működőképesek maradjunk addig is, ameddig megfelelőbb helyen, nagyságrendekkel komolyabb védelmi rendszerrel folytathatjuk a beszólásokat.
Az oldalunkat folyamatos támadások érik - bár mostanában már beérik azzal, ha sikerül az olvasottságot korlátozni -, de figyel az Anonymous és beavatkozik, ha szükséges, közben profi szakemberek dolgoznak a mi kockánkkal vállvetve, hogy egy kis erődöt építsenek nekünk. Nem tudjuk elégszer és eléggé megköszönni nekik. Ahogy az olvasóknak sem azt a rengeteg segítséget, aggodalmat, biztatást, támogatást, amit folyamatosan kapunk.
Ameddig biztonságba nem kerülünk, lesznek még időleges leállások, összeomlások.
Használatba vettük az egyik blogot, amelyik a Szalonnára költözött. Oda is feltöltjük a cikkeket és az összeomlás első jelére élesítjük, így a friss cikkek mindig elérhetőek. Tudjuk, hogy kissé zűrös olvasóként követni az eseményeket, de remélhetőleg hamarosan elfelejthetjük ezt a zűrzavart.
Nem adjuk fel, nem fáradunk bele, (a szerverrel ellentétben) nem omlunk össze. Most egy felület helyett kettőn publikálunk. Igaz ugyan, hogy így a Szalonna olvasottsága megoszlik, de ennek nincs jelentősége, hiszen nincs reklám az oldalon, így nem befolyásolja az oldal beárazását. Csak és kizárólag az olvasók támogatásából tartjuk fenn magunkat, az pedig nem az olvasottsági statisztikák függvénye.
Mindezt azért írtam le, hogy eljusson azokhoz, akik olvasnak minket: kérünk egy kis türelmet. Elnézést kérünk, amiért időnként nem elérhető az oldal, ha át kell menni a blogra, hogy olvasni lehessen a cikkeket. Nem futunk el, dolgozunk, soha nem fordítunk hátat sem az igazságnak, sem az olvasóknak, támogatóknak. Folyamatosan dolgozunk, nem vagyunk egyedül és nincs annyi unatkozó koreai diák - így neveztük el azokat a szorgos illetőket, akik megállás nélkül igyekeznek feltörni az oldalt, de legalább lebénítani - amennyi képes lenne befogni a szánkat, vagy lefogni a kezünket. Sajnos nem olyan nyugalmas a működésünk, mint a lakájmédiának, de túléljük. Amúgy sem szeretünk unatkozni, viszont kedveljük a kihívásokat. Reméljük, önök/ti is így vannak/vagytok ezzel. Sok dolgunk van még.
ITT OLVASHATÓ
NÉPSZAVAZÁS ELŐTTI ROBBAN(T)ÁS
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Endre István Simay
2016.09.25.
A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De…
A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.
A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Endre István Simay
2016.09.25.
A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.
A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról...
ITT OLVASHATÓ
TANODÁK
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.09.25.
Egyre nehezebben állja meg a helyét az oktatáspolitika szótárában az antiszegregáció, deszegregáció kifejezés. Ami viszont egyre masszívabban beépül, az a szegregációt lehetővé tevő, sőt, bizonyos értelemben támogató oktatási rendszer.
A hét sokunkat letaglózó híre volt a tanoda pályázatok eredményhirdetése. Március óta várjuk, ki vegetálva, ki felfüggesztve a tevékenységét, ki, mint mi is, működve, költségátcsoportosítással addig, míg megtudjuk végre, kapunk-e támogatást, vagy sem. Persze várták nyilván azok is, akik még sosem csináltak tanodát, mert pályáztak olyanok is, jó sokan. Éppúgy, mint a legutóbbi kiírásnál. Ahol hasonlóan érthetetlen, de talán ennyi működő tanodát mégsem sújtó eredmények születtek.
De most azért más volt. Az előző kiírás több sebből vérzett, és az EMMI nyitottnak mutatkozott, hogy más szakmai alapokon kerüljön kiírásra a pályázat. Előtte azok a civilek, így mi is, akiknek már jelentős tapasztalata volt ezen a téren, az OSI Grassroots pályázatainak keretében hálózattá szerveződtek, létrehoztuk a Tanoda-plaformot, és elkezdtük megalkotni az un. tanoda-standardot is. Hogy lehessenek fogódzók, mitől lesz hatékony, jó egy tanoda. Amikor az azóta már megszűnt TKKI munkacsoportot hozott létre a pályázati kiírás átdolgozására, a Tanoda-platform is képviseltethette magát. Ezt most azért írom le, hogy érthetővé váljon: nem tartom lehetségesnek, hogy szakmai alapon nem kaptunk támogatást. Mert ha a kiírás szempontjainak megfogalmazásában együtt dolgozunk, nem csúszhatunk annyira félre, hogy e miatt elutasítsák.
Mégis megtörtént. És nem úgy, ahogy azt egy íratlan protokoll szerint szokták: értékesnek találtuk, de most mégsem tudjuk támogatni, vagy olyan sok hasznos pályázat érkezett be, hogy szelektálnunk kellett, így most sajnos önöket nem, stb. Hanem így: „Értesítjük, hogy a Tanoda programok támogatása c. felhívásra benyújtott EFOP-3.3.1-15-2015-00344 azonosítószámmal nyilvántartott támogatási kérelmét az Emberi Erőforrások Minisztériuma EFOP és RSZTOP Irányító Hatósági Feladatokat Ellátó Főosztály vezetőjének döntése alapján elutasítottuk.” Az „elutasítottuk” szó külön szedve és kiemelve. De volt tanoda, akinek a levél úgy kezdődött, hogy „Örömmel értesítjük….”, aztán, hogy őket is elutasították.
Pedig ez nem egy sima kérelem volt, amire ilyen választ kell írni. Ez egy komoly, három évre szóló szakmai tervvel ellátott pályázat volt. Amiben benne volt az elmúlt öt év tapasztalata, módszertani innovációi. Olyanok is, melyeket mások, máshol díjaztak, pl. a tanodavezetőnk Vodafon-angyal is volt ezzel a programmal. És olyan elemek, melyekkel szerte az országban tartanak továbbképzéseket a tanodásaink, segítve másokat is hatékonyabban dolgozni. Azokkal, melyekről a ped2 blogon írnak, aminek több ezer követője van.
Valamennyire fel voltam készülve rá egyébként, de mégis, titkon reméltem, nem így történik majd.
Még nem jutottam az egésznek a feldolgozásában sem előre, mikor kaptam a másik információt. Nem hivatalos még, ezért még mindig bizakodom, hogy rossz az infó, mert ezt már tényleg nem bírnám elfogadni. Hogy miközben mi, akik egy szegregátumban öt éve működtetjük a Toldi Tanodát, a szegregálódott biharkeresztesi állami iskola halmozottan hátrányos helyzetű, roma tanulóival, minket elutasítanak, és közben ugyanitt, a református egyház által fenntartott, a településen az állami iskola szegregálódását előidéző iskola tanodát szervezhet. Nyilván azoknak a gyerekeknek, akik hozzájuk járnak, akik jobb társadalmi státuszúak, és szervezhetik ők, akiknek nincs tanoda tapasztalatuk. Ugyancsak lehetőséget kapott erre a komádi református iskola is. Ha valaki kicsit rákeres a sajtóban, mindkét településsel foglalkoztak bőven, hogy miért van az, hogy ezekben az iskolákban alig találni HHH romát, míg az államiakba szinte csak azok járnak....
ITT OLVASHATÓ
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.09.25.
A hét sokunkat letaglózó híre volt a tanoda pályázatok eredményhirdetése. Március óta várjuk, ki vegetálva, ki felfüggesztve a tevékenységét, ki, mint mi is, működve, költségátcsoportosítással addig, míg megtudjuk végre, kapunk-e támogatást, vagy sem. Persze várták nyilván azok is, akik még sosem csináltak tanodát, mert pályáztak olyanok is, jó sokan. Éppúgy, mint a legutóbbi kiírásnál. Ahol hasonlóan érthetetlen, de talán ennyi működő tanodát mégsem sújtó eredmények születtek.
De most azért más volt. Az előző kiírás több sebből vérzett, és az EMMI nyitottnak mutatkozott, hogy más szakmai alapokon kerüljön kiírásra a pályázat. Előtte azok a civilek, így mi is, akiknek már jelentős tapasztalata volt ezen a téren, az OSI Grassroots pályázatainak keretében hálózattá szerveződtek, létrehoztuk a Tanoda-plaformot, és elkezdtük megalkotni az un. tanoda-standardot is. Hogy lehessenek fogódzók, mitől lesz hatékony, jó egy tanoda. Amikor az azóta már megszűnt TKKI munkacsoportot hozott létre a pályázati kiírás átdolgozására, a Tanoda-platform is képviseltethette magát. Ezt most azért írom le, hogy érthetővé váljon: nem tartom lehetségesnek, hogy szakmai alapon nem kaptunk támogatást. Mert ha a kiírás szempontjainak megfogalmazásában együtt dolgozunk, nem csúszhatunk annyira félre, hogy e miatt elutasítsák.
Mégis megtörtént. És nem úgy, ahogy azt egy íratlan protokoll szerint szokták: értékesnek találtuk, de most mégsem tudjuk támogatni, vagy olyan sok hasznos pályázat érkezett be, hogy szelektálnunk kellett, így most sajnos önöket nem, stb. Hanem így: „Értesítjük, hogy a Tanoda programok támogatása c. felhívásra benyújtott EFOP-3.3.1-15-2015-00344 azonosítószámmal nyilvántartott támogatási kérelmét az Emberi Erőforrások Minisztériuma EFOP és RSZTOP Irányító Hatósági Feladatokat Ellátó Főosztály vezetőjének döntése alapján elutasítottuk.” Az „elutasítottuk” szó külön szedve és kiemelve. De volt tanoda, akinek a levél úgy kezdődött, hogy „Örömmel értesítjük….”, aztán, hogy őket is elutasították.
Pedig ez nem egy sima kérelem volt, amire ilyen választ kell írni. Ez egy komoly, három évre szóló szakmai tervvel ellátott pályázat volt. Amiben benne volt az elmúlt öt év tapasztalata, módszertani innovációi. Olyanok is, melyeket mások, máshol díjaztak, pl. a tanodavezetőnk Vodafon-angyal is volt ezzel a programmal. És olyan elemek, melyekkel szerte az országban tartanak továbbképzéseket a tanodásaink, segítve másokat is hatékonyabban dolgozni. Azokkal, melyekről a ped2 blogon írnak, aminek több ezer követője van.
Valamennyire fel voltam készülve rá egyébként, de mégis, titkon reméltem, nem így történik majd.
Még nem jutottam az egésznek a feldolgozásában sem előre, mikor kaptam a másik információt. Nem hivatalos még, ezért még mindig bizakodom, hogy rossz az infó, mert ezt már tényleg nem bírnám elfogadni. Hogy miközben mi, akik egy szegregátumban öt éve működtetjük a Toldi Tanodát, a szegregálódott biharkeresztesi állami iskola halmozottan hátrányos helyzetű, roma tanulóival, minket elutasítanak, és közben ugyanitt, a református egyház által fenntartott, a településen az állami iskola szegregálódását előidéző iskola tanodát szervezhet. Nyilván azoknak a gyerekeknek, akik hozzájuk járnak, akik jobb társadalmi státuszúak, és szervezhetik ők, akiknek nincs tanoda tapasztalatuk. Ugyancsak lehetőséget kapott erre a komádi református iskola is. Ha valaki kicsit rákeres a sajtóban, mindkét településsel foglalkoztak bőven, hogy miért van az, hogy ezekben az iskolákban alig találni HHH romát, míg az államiakba szinte csak azok járnak....
ITT OLVASHATÓ
ELEGEM VAN A SUNNYOGÓ SPORTVEZETŐKBŐL
ELEGEM VAN BLOG
Szerző: Elegem Van
2016.09.22.
Szerintem az is bolond, aki élsportolónak adja lányát, fiát ma Magyarországon. Ebben a korrupt világban a sportoló csupán eszköz a különböző állami, szponzori és egyéb fekete pénzek bezsebeléséhez. Közel az a világ, amelyben már sportoló sem kell, a pénzmosoda nélkülük is remekül üzemel. A magyar foci másra sem jó, mint a sportoló nélküli pénzmosás tesztelésére. Ha itt beválik, szabadalmaztatják az egész világon.
A másik felesleges részei a rendszernek a különböző versenyek. Ezek a legveszélyesebbek a sportból élő semmirekellőkre. Egy labdarúgó szövetségi kapitánynak mi a dolga év közben? Van nyolc-tíz tétmeccs, erre össze kell verbuválnia húsz embert, akik állítólag tudnak focizni. Néhány edzés, aztán smafu. A hétvégi meccsnézésért veszélyességi pótlékot kap. Ennyi a munka. A javadalmazás bőséges. Amelyhez hozzá jön még a játékosügynököktől kapott dugipénz, amiért játszatja az ügynök üdvöskéjét, akiért a nemzetközi piacon egy kicsivel több manit lehet leakasztani, mert válogatott. Tényleg nem értem, miért nem úgy sorsolják ezt a posztot. Két esetben van veszélyben ez a kényelmes élet. Ha a selejtezőkön valami nagy zakót kapnak aranylábúék, vagy ha kiderül, hogy nem jut be a csapat az éppen esedékes EB-re, VB-re. Addig habzsi-dőzsi. Az idei EB tiszavirág-életű szereplése elaltatta a bízni akarókat, de a magyar csapatok az európai kupákban augusztus elejére már nem voltak versenyben, nemzetközi összehasonlításban már Liechtenstein is előzi a dicsőséges magyarokat. Az NB I. nézői hétvégenként alulról súrolják egy közepes lakodalom vendégeinek számát, hét közben rendezett meccs esetén egy kortárs költő felolvasóestjére látogatók talán kevesebben vannak. Szóval a kutya se kíváncsi a magyar focira kivéve szeretett Viktorunkat, aki valami gyermekkori feldolgozatlan traumát cipel a labdarúgással kapcsolatban. (Vagy csak ez a legális kimenője otthonról.) Ilyenkor felmerül józan laikusokban - és bizonyára az egyébként nagyon intelligens Csányi úrban is -, hogy a hat éves MLSZ elnöki ténykedés eredménytelenségét elismerve talán ideje nyugdíjba menni. De Csányi nem mondhat le - ebben különbözik a többi eredménytelen szakvezetőtől -, mert hirtelen kiderülne róla, hogy rejtőzködő milliárdos. A Csányi birodalom fennmaradásának egyik záloga, hogy Elnök Úr a VIP-páholyban csócsálja a szotyit Viktorral, így bármennyire is sikertelen a magyar foci, személyi változások nem várhatók.
A többi sport vezetésében résztvevők Csányinál is nagyobb rettenetek, mert nekik valóban közvetlen egzisztenciális kérdés a pénznyelő közelében maradás. Minden áron. Nézzük a Borkait! A Riói olimpia színtiszta kudarc. Ha nincs Hosszú és Kozák, az egész magyar olimpiai csapat két aranyérmet hozott volna. A legsiralmasabb olimpiai szereplést produkálta a Questor-károsult városvezetőként elhíresült Borkai irányította MOB. És van kirúgás? A csudát van. Borkai sunnyog, a mesterséges népszavazási láz miatt senki sem figyel erre a kudarcos MOB vezetésre. Pár hónapot kell kibírnia és a következő éves jelentésben már akármit írhatnak, maradhat ez a teljesítmény nélküli bagázs...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Elegem Van
2016.09.22.
A pénz nem mindegy, kié
Szerintem az is bolond, aki élsportolónak adja lányát, fiát ma Magyarországon. Ebben a korrupt világban a sportoló csupán eszköz a különböző állami, szponzori és egyéb fekete pénzek bezsebeléséhez. Közel az a világ, amelyben már sportoló sem kell, a pénzmosoda nélkülük is remekül üzemel. A magyar foci másra sem jó, mint a sportoló nélküli pénzmosás tesztelésére. Ha itt beválik, szabadalmaztatják az egész világon.
A másik felesleges részei a rendszernek a különböző versenyek. Ezek a legveszélyesebbek a sportból élő semmirekellőkre. Egy labdarúgó szövetségi kapitánynak mi a dolga év közben? Van nyolc-tíz tétmeccs, erre össze kell verbuválnia húsz embert, akik állítólag tudnak focizni. Néhány edzés, aztán smafu. A hétvégi meccsnézésért veszélyességi pótlékot kap. Ennyi a munka. A javadalmazás bőséges. Amelyhez hozzá jön még a játékosügynököktől kapott dugipénz, amiért játszatja az ügynök üdvöskéjét, akiért a nemzetközi piacon egy kicsivel több manit lehet leakasztani, mert válogatott. Tényleg nem értem, miért nem úgy sorsolják ezt a posztot. Két esetben van veszélyben ez a kényelmes élet. Ha a selejtezőkön valami nagy zakót kapnak aranylábúék, vagy ha kiderül, hogy nem jut be a csapat az éppen esedékes EB-re, VB-re. Addig habzsi-dőzsi. Az idei EB tiszavirág-életű szereplése elaltatta a bízni akarókat, de a magyar csapatok az európai kupákban augusztus elejére már nem voltak versenyben, nemzetközi összehasonlításban már Liechtenstein is előzi a dicsőséges magyarokat. Az NB I. nézői hétvégenként alulról súrolják egy közepes lakodalom vendégeinek számát, hét közben rendezett meccs esetén egy kortárs költő felolvasóestjére látogatók talán kevesebben vannak. Szóval a kutya se kíváncsi a magyar focira kivéve szeretett Viktorunkat, aki valami gyermekkori feldolgozatlan traumát cipel a labdarúgással kapcsolatban. (Vagy csak ez a legális kimenője otthonról.) Ilyenkor felmerül józan laikusokban - és bizonyára az egyébként nagyon intelligens Csányi úrban is -, hogy a hat éves MLSZ elnöki ténykedés eredménytelenségét elismerve talán ideje nyugdíjba menni. De Csányi nem mondhat le - ebben különbözik a többi eredménytelen szakvezetőtől -, mert hirtelen kiderülne róla, hogy rejtőzködő milliárdos. A Csányi birodalom fennmaradásának egyik záloga, hogy Elnök Úr a VIP-páholyban csócsálja a szotyit Viktorral, így bármennyire is sikertelen a magyar foci, személyi változások nem várhatók.
A többi sport vezetésében résztvevők Csányinál is nagyobb rettenetek, mert nekik valóban közvetlen egzisztenciális kérdés a pénznyelő közelében maradás. Minden áron. Nézzük a Borkait! A Riói olimpia színtiszta kudarc. Ha nincs Hosszú és Kozák, az egész magyar olimpiai csapat két aranyérmet hozott volna. A legsiralmasabb olimpiai szereplést produkálta a Questor-károsult városvezetőként elhíresült Borkai irányította MOB. És van kirúgás? A csudát van. Borkai sunnyog, a mesterséges népszavazási láz miatt senki sem figyel erre a kudarcos MOB vezetésre. Pár hónapot kell kibírnia és a következő éves jelentésben már akármit írhatnak, maradhat ez a teljesítmény nélküli bagázs...
ITT OLVASHATÓ
PSZICHOHÁTTÉR 13. - KOCKÁZAT
OFOE BLOG
Szerző: Gyarmathy Éva
2016.09.24.
„Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia, amely garantáltan vesztes az, ha nem kockáztatunk”. (Mark Zuckerberg)
Tehetség: kockázatok és mellékhatások
Szerző: Gyarmathy Éva
2016.09.24.
„Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia, amely garantáltan vesztes az, ha nem kockáztatunk”. (Mark Zuckerberg)Tehetség: kockázatok és mellékhatások
A fejlődésre és fejlesztésre irányuló jelentős természeti erő a tehetség. A változtatás a lényege. A filozófiája egyszerű és tiszta: „Nem érdekel, hogy lehetetlen.” Ettől lesz szokatlanul nagy erő. Nem azzal foglalkozik a tehetség, hogy meg lehet-e tenni valamit, hanem azzal, hogy miképpen lehet azt megtenni.
A változtatás, az új, a szokatlan utak kockázatosak. Minden tehetségjellemzőket tartalmazó értékelő listában ott is van, a jelző: kockázatvállaló.
Ha valaki ugyanazon az úton jár, amelyen mások, akkor ugyanoda fog jutni. A tehetség és fejlődése eltér a megszokottól. A csupán a külső elvárásoknak megfelelő kiválóak számára éppen a megfelelni akarásuk jelenthet akadályt az alkotó tehetséggé válásban, és ha ezt erősíti a környezet, csak az akadályt növeli.
Az új utak kockázattal járnak
A kíváncsiság felfedező viselkedés. William James már 1890-ben leírta, hogy a kíváncsiság egyik elsődleges ösztönünk. Az új ingerek iránti vonzódásnak adaptív értéke van – az új tárgyak, megoldások, helyzetek megismerése segítheti a túlélést.
Ugyanakkor az újdonságtól való félelemnek is adaptív ereje van – valami nem ismert dolog veszélyes, káros lehet. A kíváncsiság és a félelem között belső, antagonisztikus kapcsolat van, amelynek feloldása az egyén idegrendszeri állapotától, korábbi tapasztalataitól és környezetétől függ.
Ahogy nő a feszültség, és az arousal, az éberségi potenciál magassá válik, úgy indul be a szorongás drive, és ezután az újdonságok már nem érdekesek, hanem veszélyesek lesznek az agy számára.
Berlyne (1960) elmélete szerint az agyi jutalmazó és büntető központok játszanak szerepet abban, hogy a felfedezés vagy az elkerülés lesz-e meghatározó viselkedés.
Két típusa van a kíváncsiságnak, a diverzív és specifikus kíváncsiság.
A diverzív kíváncsiság az unalom elleni védekezés, az újdonságok keresése. Ha kevés az inger, és/vagy kicsi a feszültség, akkor a felfedezés indul be.
A specifikus kíváncsiság információszerzésre szolgál, csökkenti a bizonytalanságot, de ahhoz, hogy ez megtörténjék, először fel kell vállalni a megközelítés kockázatát, feszültségét.
Minthogy az újszerű ingerek kíváncsiságot és félelmet is kiválthatnak, a kíváncsiság és szorongás egyaránt megjelenik. Mindkettő újszerű, váratlan ingerre lép fel, de a kíváncsiság megközelítést, a félelem visszahúzódást vált ki. Ezek összeegyeztethetetlen viselkedések.
Erős ingerek inkább a visszahúzódást, gyenge ingerek inkább a megközelítést erősítik.
Minden veszéllyel fenyegetés, büntetés növeli a félelmet, a feszültséget, és ezzel csökkenti kíváncsiságot, a kockázatvállalást. Emiatt csökken az alkalmazkodás, és így a túlélés esélye.
A bizonytalan, a kockázatokat nem vállaló közegben a tehetség is csak bajnak van. A büntető, félelmeket gerjesztő helyzetekben ne is várjunk érdeklődést, vagy bármi újra való nyitottságot...
SÜRGŐSEN TAKARODJATOK LE A KÉTFARKÚ KUTYAPÁRTRÓL!
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.25.
...Ennek a drámai hangvételű, moralizáló cikknek a homlokteréből rejtélyes módon kimaradt az a minapi hír (amiről egy árva szót nem találtam a PestiSrácok nevű oldalon máshol se), miszerint egy felbőszült, MKKP-plakátokat bűncselekmény formájában tépkedő szentendrei taxis sűrű zsidózás és kurvaanyázás kíséretében tenyérrel megütötte a kétfarkúak passzivistáját, aki a jól irányzott nyaklevestől földre került. A bűne nemcsak az volt, hogy kihelyezte a kutyapárt plakátjait, de figyelmeztette is a dühös mélymagyart, hogy bűncselekményt követ el.
Ez már csak azért is a szóra érdemes történések kategóriájába sorolandó, mert a magyar kormány migránsellenes gyűlöletkampányának egyik érve éppen az, hogy megvédjük a gyerekeinket, unokáinkat, a felnövekvő generációt a mindenféle hordák erőszakos cselekedeteitől. Akkor hogy a büdös pics*ban van az, hogy a kormányfelszopó média szó nélkül elmegy amellett, hogy bennszülött honvédők bántalmaznak tizenéves fiatalokat? Vagyis ha a kormány seggéből ki nem látszó média aggódik azért, hogy a nem létező migránsok kárt tesznek az ország ifjúságában, miért nem háborodnak fel őszintén azon, hogy magyar emberek magyar fiatalokat bántalmaznak? A kormány seggéből ki nem látszó média miért nem tiltakozik kézzel és lábbal azért, hogy magyar emberek bűncselekményt követnek el? Közmunkásokkal kötelező módon plakátokat tépetni rendben van? Hogy idősődő taxisok tizenéves fiatalokat bántalmaznak az is rendben van? Csak az nincs rendben, hogy tizenéves fiatalok plakátokat ragasztanak önkéntes alapon, mi?
Kettő: a kormány sorsdöntő, nemzeti ügynek kikiáltott népszavazását lehet sorsdöntőnek és nemzeti ügynek kikiáltani, attól ennek az országnak egy része simán gondolhatja úgy (és szerencsére úgy is gondolja), hogy az egész akció csupán egy szemfényvesztő megtévesztés, uszítás, és kurva sokba kerülő gyűlölethadjárat. Aminek semmilyen érdemi, jogi következménye nincs. És amit ráadásul nem a PestiSrácok és a Fidesz rajongói finanszíroznak, hanem egy egész ország. Ha akarja, ha nem.
Mert három: attól függetlenül, hogy mit hisz el Mancika, Gizike, vagy Angéla, azt a 30 millió forintot magyar állampolgárok dobták össze úgy, hogy senki, de még Soros György sem szorított pisztolyt a halántékukhoz. Ez a különbség az adófizetők megkérdezésének fontosságára hivatkozva az adófizetők megkérdezése nélkül ablakon kidobott 10 milliárd forint és az önkéntesség között. A Kétfarkú Kutyapárt költései nyilvánosak, elérhetőek, bárki számára hozzáférhetőek. Ugyanezt nem lehet elmondani azokról az egyébként közérdekű adatokról, amelyek a kormány költéseire vonatkoznak, és amiket az esetek 150%-ában kizárólag pereskedés útján lehet megszerezni. Vagy úgy sem.
Négy: mekkora impertinencia szükségeltetik ahhoz, hogy a barnanyelvű újságírás felkent lovagjai és lovaginái a jótékony célra, súlyos betegségben szenvedő gyermekek tucatjainak gyógyíttatására adományokat gyűjtő, hasznos civil szervezeteket a szájára vegye? Olyan körülmények között, hogy ebben az országban a karitatív tevékenységeket folytató szervezetek (a Dóri Ház, az Igazgyöngy Alapítvány, a Krisna tudatú hívők, vagy az Iványi-féle egyház csak néhány példa, a sor végtelen) egyáltalán nem a jó magyar állam jóvoltából vannak életben, nem azért működnek és tudnak segíteni, mert a kormány mindent megtesz a támogatásukért és Mészáros Lölönek ad kevesebbet, hanem mert valószínűleg ugyanazok a civilek nyúlnak a zsebükbe, akik a kutyapárt kampányára is összedobták a pénzt. Mekkora aljasság kell ahhoz, hogy az a kormányfelszopó média, amelyik minden adandó alkalommal lelkesen áll bele ezeknek a civil szervezeteknek a besározásába, lejáratásába, amely soha nem teszi szóvá, hogy ezek valójában a kormány helyett látnak el embert próbáló feladatokat, most a kutyapárttal szemben használja őket paravánként?
Öt: a tizenéves, szinte még gyermek fiatalok lelki és szellemi épsége miatt aggódó újságírók aggodalmát fékezetten osztom. Már csak azt kellene megérteni valahogy, miért nem emeltek szót az ellen, hogy óvodás kisgyerekeknek (nem tizenéveseknek) kellett kötelező módon versben kormányablakot dicsőíteniük; hogy iskolásoknak esőben kellett ázniuk, ameddig az emberminiszter az ernyő alatt megtartotta nagyívű beszédét; hogy szinte a mindennapok velejárója, hogy a magyar kormány propaganda-eseményein 4-5-6-7-8 éves gyerekek asszisztálnak biodíszlet gyanánt szalagok elvágásához, alapkövek letételéhez, lovasszobrok leleplezéséhez. A cikkben említett 14 évet betöltött (azaz nem kiskorúak), hanem fiatalkorúak, akikről a megbízható források azt mondták, hogy 13-15 évesek valójában szintén önkéntes alapon (!!!) vállalták a plakátragasztást. Ebbe nem kell belemagyarázni a nemzeti ügyet és a sorsdöntő agyfaszt. És ugye nem gondolta komolyan Mancika, hogy azzal járatja le a kutyapártot, hogy az összedobott pénzből esetleg szimbolikusan megfizeti a passzivistáit? Mert akkor mi lenne? Ebben az országban csak a seggnyalókat lehet megfizetni közpénzből, vagy mi van?
És végül hat: ha már sikerült megcélozni a bűzlő pöcegödör sötét mélyét és meg is érkezni oda, ha már a megfelelési kényszer és a dolgozzunk meg azért a pénzért igyekezete megint alárendelte a józan ész szempontjait az olcsó demagógiának, akkor jó lenne tudni, hogy 10 milliárdból hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni és 30 millióból mennyit? Hány nehéz sorsú honfitársunkon lehetett volna segíteni 30 millióból? És 10 milliárdból?
Szerintem az van, hogy ez az olcsó lejáratási igyekezet annyira szánalmas, hogy lassan már nekem kell elnézést kérni, hogy ezekkel élek együtt. Szerintem sürgősen le kellene takarodni a Kétfarkú Kutya Pártról és a valódi bűncselekmények fölött szemet hunyó, ócska moralizálást is jó lenne befejezni. Akármennyi közpénzt is talicskáznak alátok, rohadtok minden irányból: szakmailag, erkölcsileg, emberileg. Szégyenfoltjai vagytok az újságírásnak. A haza meg majd rólatok is elmondja a véleményét, nyugi. Ha majd egyszer vége lesz ennek a háborús pszichózisnak.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.25.
Ez már csak azért is a szóra érdemes történések kategóriájába sorolandó, mert a magyar kormány migránsellenes gyűlöletkampányának egyik érve éppen az, hogy megvédjük a gyerekeinket, unokáinkat, a felnövekvő generációt a mindenféle hordák erőszakos cselekedeteitől. Akkor hogy a büdös pics*ban van az, hogy a kormányfelszopó média szó nélkül elmegy amellett, hogy bennszülött honvédők bántalmaznak tizenéves fiatalokat? Vagyis ha a kormány seggéből ki nem látszó média aggódik azért, hogy a nem létező migránsok kárt tesznek az ország ifjúságában, miért nem háborodnak fel őszintén azon, hogy magyar emberek magyar fiatalokat bántalmaznak? A kormány seggéből ki nem látszó média miért nem tiltakozik kézzel és lábbal azért, hogy magyar emberek bűncselekményt követnek el? Közmunkásokkal kötelező módon plakátokat tépetni rendben van? Hogy idősődő taxisok tizenéves fiatalokat bántalmaznak az is rendben van? Csak az nincs rendben, hogy tizenéves fiatalok plakátokat ragasztanak önkéntes alapon, mi?
Kettő: a kormány sorsdöntő, nemzeti ügynek kikiáltott népszavazását lehet sorsdöntőnek és nemzeti ügynek kikiáltani, attól ennek az országnak egy része simán gondolhatja úgy (és szerencsére úgy is gondolja), hogy az egész akció csupán egy szemfényvesztő megtévesztés, uszítás, és kurva sokba kerülő gyűlölethadjárat. Aminek semmilyen érdemi, jogi következménye nincs. És amit ráadásul nem a PestiSrácok és a Fidesz rajongói finanszíroznak, hanem egy egész ország. Ha akarja, ha nem.
Mert három: attól függetlenül, hogy mit hisz el Mancika, Gizike, vagy Angéla, azt a 30 millió forintot magyar állampolgárok dobták össze úgy, hogy senki, de még Soros György sem szorított pisztolyt a halántékukhoz. Ez a különbség az adófizetők megkérdezésének fontosságára hivatkozva az adófizetők megkérdezése nélkül ablakon kidobott 10 milliárd forint és az önkéntesség között. A Kétfarkú Kutyapárt költései nyilvánosak, elérhetőek, bárki számára hozzáférhetőek. Ugyanezt nem lehet elmondani azokról az egyébként közérdekű adatokról, amelyek a kormány költéseire vonatkoznak, és amiket az esetek 150%-ában kizárólag pereskedés útján lehet megszerezni. Vagy úgy sem.
Négy: mekkora impertinencia szükségeltetik ahhoz, hogy a barnanyelvű újságírás felkent lovagjai és lovaginái a jótékony célra, súlyos betegségben szenvedő gyermekek tucatjainak gyógyíttatására adományokat gyűjtő, hasznos civil szervezeteket a szájára vegye? Olyan körülmények között, hogy ebben az országban a karitatív tevékenységeket folytató szervezetek (a Dóri Ház, az Igazgyöngy Alapítvány, a Krisna tudatú hívők, vagy az Iványi-féle egyház csak néhány példa, a sor végtelen) egyáltalán nem a jó magyar állam jóvoltából vannak életben, nem azért működnek és tudnak segíteni, mert a kormány mindent megtesz a támogatásukért és Mészáros Lölönek ad kevesebbet, hanem mert valószínűleg ugyanazok a civilek nyúlnak a zsebükbe, akik a kutyapárt kampányára is összedobták a pénzt. Mekkora aljasság kell ahhoz, hogy az a kormányfelszopó média, amelyik minden adandó alkalommal lelkesen áll bele ezeknek a civil szervezeteknek a besározásába, lejáratásába, amely soha nem teszi szóvá, hogy ezek valójában a kormány helyett látnak el embert próbáló feladatokat, most a kutyapárttal szemben használja őket paravánként?
Öt: a tizenéves, szinte még gyermek fiatalok lelki és szellemi épsége miatt aggódó újságírók aggodalmát fékezetten osztom. Már csak azt kellene megérteni valahogy, miért nem emeltek szót az ellen, hogy óvodás kisgyerekeknek (nem tizenéveseknek) kellett kötelező módon versben kormányablakot dicsőíteniük; hogy iskolásoknak esőben kellett ázniuk, ameddig az emberminiszter az ernyő alatt megtartotta nagyívű beszédét; hogy szinte a mindennapok velejárója, hogy a magyar kormány propaganda-eseményein 4-5-6-7-8 éves gyerekek asszisztálnak biodíszlet gyanánt szalagok elvágásához, alapkövek letételéhez, lovasszobrok leleplezéséhez. A cikkben említett 14 évet betöltött (azaz nem kiskorúak), hanem fiatalkorúak, akikről a megbízható források azt mondták, hogy 13-15 évesek valójában szintén önkéntes alapon (!!!) vállalták a plakátragasztást. Ebbe nem kell belemagyarázni a nemzeti ügyet és a sorsdöntő agyfaszt. És ugye nem gondolta komolyan Mancika, hogy azzal járatja le a kutyapártot, hogy az összedobott pénzből esetleg szimbolikusan megfizeti a passzivistáit? Mert akkor mi lenne? Ebben az országban csak a seggnyalókat lehet megfizetni közpénzből, vagy mi van?
És végül hat: ha már sikerült megcélozni a bűzlő pöcegödör sötét mélyét és meg is érkezni oda, ha már a megfelelési kényszer és a dolgozzunk meg azért a pénzért igyekezete megint alárendelte a józan ész szempontjait az olcsó demagógiának, akkor jó lenne tudni, hogy 10 milliárdból hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni és 30 millióból mennyit? Hány nehéz sorsú honfitársunkon lehetett volna segíteni 30 millióból? És 10 milliárdból?
Szerintem az van, hogy ez az olcsó lejáratási igyekezet annyira szánalmas, hogy lassan már nekem kell elnézést kérni, hogy ezekkel élek együtt. Szerintem sürgősen le kellene takarodni a Kétfarkú Kutya Pártról és a valódi bűncselekmények fölött szemet hunyó, ócska moralizálást is jó lenne befejezni. Akármennyi közpénzt is talicskáznak alátok, rohadtok minden irányból: szakmailag, erkölcsileg, emberileg. Szégyenfoltjai vagytok az újságírásnak. A haza meg majd rólatok is elmondja a véleményét, nyugi. Ha majd egyszer vége lesz ennek a háborús pszichózisnak.
ITT OLVASHATÓ
NEW YORK VS. BUDAPEST
MANDINER BLOG
Szerző: dobray
2016.09.24.
Van úgy, hogy az ember kalandra adja a fejét és elköltözik. Ha csak ideiglenesen is. S mihez hasonlítsa új otthonát, ha nem a régihez? Budapest-New York-összehasonlítás következik: statisztikák, meglepő tények, egy töredékes geo-szocio-historiovázlat.
Amint megtudtam, hogy New York lesz a következő hónapokban a lakhelyem, természetesen addigi, a várossal kapcsolatos rendszertelen ismereteimet megpróbáltam rendszerezni. A magamfajta bölcsész ezt – valószínűleg hasonlatosan mindenki máshoz – kétféleképpen teszi: horizontálisan és vertikálisan, földrajzilag és történetileg.
A világ városait a neten többnyire népesség szerint viszonyítják egymáshoz, már ha méretről van szó; ami engem felettébb bosszant, mivel, bocsássák meg az égiek, engem a terület jobban érdekel. Persze egy város karakterét az adja meg, hogy kik lakják, kik alakítják, kik építették fel, így a helyi emberek is az érdeklődés középpontjában kell legyenek; ám tájékozódni territoriálisan tudok. Hogy felmérjem, merre hány lépés (szinte szó szerint), először viszonyítanom kell tudni az eddig megszokott távolságokhoz az újakat. New Yorkról többnyire a Brooklyn-híd környékéről, illetve a Rockefeller-központ tetejéről készült képek (lásd fent), amelyek elsőként felötlenek bennünk – na de én meglehetősen másik részén lakom a városnak.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: dobray
2016.09.24.
Amint megtudtam, hogy New York lesz a következő hónapokban a lakhelyem, természetesen addigi, a várossal kapcsolatos rendszertelen ismereteimet megpróbáltam rendszerezni. A magamfajta bölcsész ezt – valószínűleg hasonlatosan mindenki máshoz – kétféleképpen teszi: horizontálisan és vertikálisan, földrajzilag és történetileg.
A világ városait a neten többnyire népesség szerint viszonyítják egymáshoz, már ha méretről van szó; ami engem felettébb bosszant, mivel, bocsássák meg az égiek, engem a terület jobban érdekel. Persze egy város karakterét az adja meg, hogy kik lakják, kik alakítják, kik építették fel, így a helyi emberek is az érdeklődés középpontjában kell legyenek; ám tájékozódni territoriálisan tudok. Hogy felmérjem, merre hány lépés (szinte szó szerint), először viszonyítanom kell tudni az eddig megszokott távolságokhoz az újakat. New Yorkról többnyire a Brooklyn-híd környékéről, illetve a Rockefeller-központ tetejéről készült képek (lásd fent), amelyek elsőként felötlenek bennünk – na de én meglehetősen másik részén lakom a városnak.
Mindig érdekes az ismert képeket környezetükbe helyezve látni; az erdélyi kastélyokat például rendszerint úgy fotózzák, hogy az esetleges kiábrándító környezet ne látszódjék a képen – nagyon igaz ez Vajdahunyad várára és a fogarasi fejedelmi kastélyra.
Nyilván New Yorkban más a helyzet, de mégis érdekes összefüggéseiben látni a dolgokat – hogy a Brooklyn-híd mely városrészeket köti össze, hogy Belső-Manhattanből indul, stb. Meg általában csak annyit tudunk, hogy Brooklyn, Harlem és Bronx – gáz környékek. Pedig ez ilyen formán nem igaz. Fél pestnyi területekről beszélünk ugyanis. Valamint lehet, hogy van egy olyan képzetünk, hogy New York mellett még a mi szeretett Budapestünk is eltörpül, mármint területileg és lakosságilag is...
ITT OLVASHATÓ
BUDAPEST FÁIÉRT, A VÁROSUNKÉRT, A BARBÁR ROMBOLÁS ELLEN TÜNTETNEK...
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KMÉRCE
2016.09.24.
A Városligetért, az Orczy-kertért, a Római partért és a barbár rombolás ellen, a zöld és élhetőbb környezetért demonstrálnak ma Budapesten. A tiltakozók a város különböző pontjairól, az Erzsébet térről, a Ludovika térről és a Batthyányi térről indulnak, és a Hősök terén találkoznak. Ezeken a pontokon csatlakozhatnak azok, akik kiállnának Budapestért, és szolidaritást vállalnak azokkal, akik az elmúlt hónapokban - sokszor a nyílt erőszakkal is szembeszállva - küzdöttek az önkényes városrendezési tervek ellen, és nem utolsósorban demokratikus jogaink érvényesítéséért. Csatlakozni egészen este 10 óráig lehet, eddig tartanak ugyanis a koncertek a Hősök terén. A Kettős Mérce - ahogyan a városvédők és zöldek korábbi megmozdulásait is közelről követtük - percről percre közvetíti a Protestivalt.
17:02 A Hősök terén 2-3000 ember hallgatja Bródy Jánost. "Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..."
Nemsokára további koncertek kezdődnek.
16.38 A 2-3 ezer főre duzzadt tömeg most érkezik meg a Hősök terére, ahol már várják a vonulókat jó páran. Rövid beszédek lesznek, aztán kezdődnek a koncertek, pl Riddim Colony és Besh O Drom. Még nem késő csatlakozni!
16.15 A menet már elhagyta az Oktogont, amiben a Városliget beépítésében talán leginkább érintett demográfiai csoportok: a kutyások, illetve a kutyák is képviseltetetik magukat.
15.58 A tiltakozók a Nagymező utcában járnak, a szűk utcában kialakult hangulat helyszíni tudósítóinkat arra emlékezteti, amikor a Pride vonul végig az Andrássyn. A tömegben rengeteg a dob, és egyéb hangkeltő eszköz....
ITT OLVASHATÓ
Szerző: KMÉRCE
2016.09.24.
17.31 Állj fel a Rómaiért is!
A koncertek még tartanak a Hősök terén, de addig is elmondjuk, hogy két hét múlva is lesz alkalmunk kiállni városunkért. A Főváros a Római-parton tervez mobilgátat építeni, aminek áldozatul esne az utolsó olyan terület, ahol Budapest lakói és a Duna közé nem ékelődik autóút, vagy egyéb akadály.
17:02 A Hősök terén 2-3000 ember hallgatja Bródy Jánost. "Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..."
Nemsokára további koncertek kezdődnek.
16.38 A 2-3 ezer főre duzzadt tömeg most érkezik meg a Hősök terére, ahol már várják a vonulókat jó páran. Rövid beszédek lesznek, aztán kezdődnek a koncertek, pl Riddim Colony és Besh O Drom. Még nem késő csatlakozni!
16.15 A menet már elhagyta az Oktogont, amiben a Városliget beépítésében talán leginkább érintett demográfiai csoportok: a kutyások, illetve a kutyák is képviseltetetik magukat.
15.58 A tiltakozók a Nagymező utcában járnak, a szűk utcában kialakult hangulat helyszíni tudósítóinkat arra emlékezteti, amikor a Pride vonul végig az Andrássyn. A tömegben rengeteg a dob, és egyéb hangkeltő eszköz....
ITT OLVASHATÓ
A MEGÚJULÁS ERŐIVEL ORBÁN VIKTOR ELLEN
SZIGETVÁRI VIKTOR BLOGJA
Szerző: Szigetvári Viktor
2016.09.24.
Szigetvári Viktor beszéde az Együtt III. küldöttgyűlésén
Köszönöm szépen Juhász Péter beszédét.
Büszkék lehetünk arra a kitartó korrupció-ellenes harcra, amellyel segíti az Együtt munkáját. Biztosíthatom teljes szolidaritásunkról.
Amiben tudjuk, segítjük tovább, hiszen őt azért támadják becstelen módon, mert volt bátorságra arról beszélni, hogy Orbán Viktort, a leggazdagabb magyart nem az ország érdekli, hanem az, hogy Orbán Ráhelnek újabb szállodákat tudjon venni Mészáros „Stróman” Lőrinc, és Tiborcz István, a miniszterelnök veje pedig még több túlárazott ledes lámpát tudjon szállítani uniós pénzből fideszes önkormányzatoknak.
Sok erőt és kitartást kívánok neked, Péter!
Tisztelt küldöttgyűlés, kedves barátaim!
Egy héttel vagyunk Orbán Viktor gyűlöletkeltő, Európa-ellenes és figyelemelterelő népszavazása előtt, és másfél évvel a 2018-as parlamenti választások előtt.
Jövő vasárnap Orbán Viktor kudarcot fog vallani, és ehhez az kell, hogy ne menjünk el szavazni.
Arról szeretnék ma beszélni, hogy mit gondol az Együtt a népszavazásról és a 2018-as győzelem útjáról.
Kedden a Móricz Zsigmond körtéren kampányoltam az Együtt újbudai aktivistáival azért, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni ezen a népszavazáson. Már éppen indultam volna tovább, amikor odalépett hozzám egy korombeli apuka, kislánya kezét szorongatva. Egy szomorú történetet akart elmesélni nekem, miközben elvette szórólapunkat.
Kislánya alsótagozatos általános iskolás, és néhány hete volt az évkezdő szülői értekezlet. Szeptemberben új osztálytárs érkezett az immár negyedikes, budai osztályközösségbe. Budapesten belüli költözés miatt egy olyan lánnyal bővült az osztály, akinek édesanyja magyar értelmiségi, apukája pedig 20 éve hazánkban élő és dolgozó, muszlim származású diplomás mérnök.
A szülői értekezleten az államosított oktatás aktuális és konkrét nehézségeinek immár szokásos áttekintése után szót kért az egyik szülő, és aggodalmának adott hangot, mert szerinte, ahogyan fogalmazott, az „arab kislány” rontja a gyerekek biztonságát, és „bármi történhet”.
Mondhatta volna azt is, hogy „ne kockáztassunk”.
E borzalmas plakátok figyelemelterelő munkájának az eredménye, hogy egy budai általános iskolában a negyedikes osztályfőnöki eligazításon egy középosztálybeli magyar anyuka azért látszik aggódni, hogy egyik reggel nehogy öngyilkos bombamellényben sétáljon iskolába az uzsonnásdoboza és kezére kötözött tornazsákja mellett az új kislány, aki lehet, hogy csak Petőfi Sándorról vagy Toldi Miklósról és a 1848-49-es magyar szabadságharcról akarna inkább tanulni félig arab származású magyar diákként.
Orbán Viktor megmérgezte Magyarországot.
Sokan inkább félnek ma a tornazsákos kislányoktól és szüleiktől, mint attól, hogy Orbán Viktor, a leggazdagabb magyar csak azért csinálja mindezt, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc újabb szállodát tudjon vásárolni Orbán Ráhelnek, és Tiborcz István, Orbán Viktor veje pedig uniós pénzből még több túlárazott ledes lámpát tudjon szállítani fideszes önkormányzatoknak.
Hiszen egy dologban biztosak lehetünk: az elmúlt egy évben a magyar miniszterelnököt nem érdekelte egyáltalán a magyarok fenntartható biztonságának növelése, nem érdekelte a menekültválság miatt elengedhetetlenné vált társadalmi párbeszéd higgadt lefolytatása, nem érdekelte a megerőszakolás, vallási és politikai diszkrimináció elől menekülők emberséges támogatásának erkölcsi kötelezettsége, és nem érdekelte az sem, hogy nemzetközi szövetségeseink sok jó javaslatot tettek annak érdekében, hogy közös hazánk, Európa nagyobb biztonságban legyen.
Nem. A magyar miniszterelnököt inkább az érdekelte, hogy hazudjon Londonról, hazudjon Stockholmról, hazudjon Angela Merkelről, hazudjon a római pápáról, hazudjon az Egyesült Államokról és az Európai Unióról, hazudjon a csepeli önkormányzati bérlakásokról, hazudjon a magyar cigányok segélyeiről, hazudjon az ellenzéki önkormányzatok uniós összjátékáról, hazudjon az európai terrorcselekményekről, hazudjon a jó megoldás részét képező kvótáról, és hazudjon a kerítésről.
Mindezt csak azért – de szerintem már tudjátok a választ –, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc, Orbán Ráhel és Tiborcz István tovább gazdagítsa az ország leggazdagabb emberét, Orbán Viktort.
A 10 milliárd forintos gyűlöletkampány hatása sajnos akkor is velünk marad évtizedekre, ha jövő vasárnap Orbán Viktor kudarcot vall...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Szigetvári Viktor
2016.09.24.
Köszönöm szépen Juhász Péter beszédét.
Büszkék lehetünk arra a kitartó korrupció-ellenes harcra, amellyel segíti az Együtt munkáját. Biztosíthatom teljes szolidaritásunkról.
Amiben tudjuk, segítjük tovább, hiszen őt azért támadják becstelen módon, mert volt bátorságra arról beszélni, hogy Orbán Viktort, a leggazdagabb magyart nem az ország érdekli, hanem az, hogy Orbán Ráhelnek újabb szállodákat tudjon venni Mészáros „Stróman” Lőrinc, és Tiborcz István, a miniszterelnök veje pedig még több túlárazott ledes lámpát tudjon szállítani uniós pénzből fideszes önkormányzatoknak.
Sok erőt és kitartást kívánok neked, Péter!
Tisztelt küldöttgyűlés, kedves barátaim!
Egy héttel vagyunk Orbán Viktor gyűlöletkeltő, Európa-ellenes és figyelemelterelő népszavazása előtt, és másfél évvel a 2018-as parlamenti választások előtt.
Jövő vasárnap Orbán Viktor kudarcot fog vallani, és ehhez az kell, hogy ne menjünk el szavazni.
Arról szeretnék ma beszélni, hogy mit gondol az Együtt a népszavazásról és a 2018-as győzelem útjáról.
Kedden a Móricz Zsigmond körtéren kampányoltam az Együtt újbudai aktivistáival azért, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni ezen a népszavazáson. Már éppen indultam volna tovább, amikor odalépett hozzám egy korombeli apuka, kislánya kezét szorongatva. Egy szomorú történetet akart elmesélni nekem, miközben elvette szórólapunkat.
Kislánya alsótagozatos általános iskolás, és néhány hete volt az évkezdő szülői értekezlet. Szeptemberben új osztálytárs érkezett az immár negyedikes, budai osztályközösségbe. Budapesten belüli költözés miatt egy olyan lánnyal bővült az osztály, akinek édesanyja magyar értelmiségi, apukája pedig 20 éve hazánkban élő és dolgozó, muszlim származású diplomás mérnök.
A szülői értekezleten az államosított oktatás aktuális és konkrét nehézségeinek immár szokásos áttekintése után szót kért az egyik szülő, és aggodalmának adott hangot, mert szerinte, ahogyan fogalmazott, az „arab kislány” rontja a gyerekek biztonságát, és „bármi történhet”.
Mondhatta volna azt is, hogy „ne kockáztassunk”.
E borzalmas plakátok figyelemelterelő munkájának az eredménye, hogy egy budai általános iskolában a negyedikes osztályfőnöki eligazításon egy középosztálybeli magyar anyuka azért látszik aggódni, hogy egyik reggel nehogy öngyilkos bombamellényben sétáljon iskolába az uzsonnásdoboza és kezére kötözött tornazsákja mellett az új kislány, aki lehet, hogy csak Petőfi Sándorról vagy Toldi Miklósról és a 1848-49-es magyar szabadságharcról akarna inkább tanulni félig arab származású magyar diákként.
Orbán Viktor megmérgezte Magyarországot.
Sokan inkább félnek ma a tornazsákos kislányoktól és szüleiktől, mint attól, hogy Orbán Viktor, a leggazdagabb magyar csak azért csinálja mindezt, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc újabb szállodát tudjon vásárolni Orbán Ráhelnek, és Tiborcz István, Orbán Viktor veje pedig uniós pénzből még több túlárazott ledes lámpát tudjon szállítani fideszes önkormányzatoknak.
Hiszen egy dologban biztosak lehetünk: az elmúlt egy évben a magyar miniszterelnököt nem érdekelte egyáltalán a magyarok fenntartható biztonságának növelése, nem érdekelte a menekültválság miatt elengedhetetlenné vált társadalmi párbeszéd higgadt lefolytatása, nem érdekelte a megerőszakolás, vallási és politikai diszkrimináció elől menekülők emberséges támogatásának erkölcsi kötelezettsége, és nem érdekelte az sem, hogy nemzetközi szövetségeseink sok jó javaslatot tettek annak érdekében, hogy közös hazánk, Európa nagyobb biztonságban legyen.
Nem. A magyar miniszterelnököt inkább az érdekelte, hogy hazudjon Londonról, hazudjon Stockholmról, hazudjon Angela Merkelről, hazudjon a római pápáról, hazudjon az Egyesült Államokról és az Európai Unióról, hazudjon a csepeli önkormányzati bérlakásokról, hazudjon a magyar cigányok segélyeiről, hazudjon az ellenzéki önkormányzatok uniós összjátékáról, hazudjon az európai terrorcselekményekről, hazudjon a jó megoldás részét képező kvótáról, és hazudjon a kerítésről.
Mindezt csak azért – de szerintem már tudjátok a választ –, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc, Orbán Ráhel és Tiborcz István tovább gazdagítsa az ország leggazdagabb emberét, Orbán Viktort.
A 10 milliárd forintos gyűlöletkampány hatása sajnos akkor is velünk marad évtizedekre, ha jövő vasárnap Orbán Viktor kudarcot vall...
ITT OLVASHATÓ
A MENNYEKNEK ORSZÁGA
KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
- KLASSZIKUSOK
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.24.
Ady Endre
Nagyváradi Napló, 1901. augusztus 27.
Ez a szerencsétlen ország a mennyeknek országa lesz immár nemsokára: a gonoszul fölbujtogatott butaságé egészen. Boldogok lehetnek, kik ezt így akarták.
Mi magunk is azt tartjuk, hogy valamelyik falu szélén, bozótban, csalitban megtalálják egy keresztény leány holttestét. Akkor aztán szétfutnak az itt-ott már kigyúlt lángok, s borotvált és borotválatlan arcok megelégült mosolygásban nyúlhatnak szét, míg a megvadult hordák összegabalyodva bömbölik: „halál a zsidókra!”…
Eleget mondogattuk, tudja minden intelligens agyú ember, kiknek állott érdekükben felkölteni a szennyes áradatot.
Néhány esztendő óta érezzük a butaság közeledését, halljuk a földalatti dübörgést, figyeljük az aknamunkát. Mi néhányan húzzuk a vészharangot, lármázunk, prédikálunk, intünk hasztalan. Ma már a legkegyelmesebb államhatalom védnöksége mellett folyik a mulatság. Vadul, őrültül, gonoszul.
Most, mikor az ország minden részéből érkeznek a veszedelmes hírek, még egyszer szólnunk kell. Lássuk a maguk ijesztő voltukban, világosan a dolgokat.
A feudális, klerikális reakció reánk nehezedett egészen. Ez az ország tán sohasem volt olyan koldus, mint most, s néhány évtizedes modern élete annyi tennivalót még nem mért reá, mint amennyi tennivalója most van. Szabadulás csak úgy történhetnék, ha szétrombolnánk minden megmaradt kínai falat. A kínai falak mögött azonban nagyra növekedni engedett hatalom tanyázik. És e hatalom is megérezte a veszedelmet. Mikor látta, hogy a harc kikerülhetetlen, a falak lovagjai kezdtek a harcba. Régi fogás. Így csinálták a körülzárt középkori rablólovagok is. A mostaninak pláne formája sem új. Magyarul így hangzik a recipéje:
– Ha baj van, itt vannak a zsidók. Az éhséget, a nyomort s mi minden bűnünket uszítsuk csillapítás okából a zsidókra.
Ez a mai veszedelem. Így született meg újra. Így jósol szörnyű tragédiákat. Azért siettünk csak röviden feltárni, mert félünk, hogy nem tudjuk az ügyészség ceruzáját elkerülni, ha ezekről a gazságokról kell írnunk.
Sokat elértek már. Benne úszunk nyakig a szennyes árban. Már nemcsak a bőr épségének hasznos dolog ebben az országban butának lenni, de előkelő divat is. Akinek van félteni valója, vagy aki a közeledő zavarosban akar halászni – egyaránt szaporázza lépteit a reakciós tábor felé. Kormányférfiak, képviselők, előkelő közéleti alakok ma mind vallomásokat tesznek szükséges pálfordulásaikról.
Közelednek a választások. – A föld népe háborog. A zavaros idők minden salakja kiárad a porondra. Csak szilárdságot nem látunk, mely a posványban ellent tud állani...
ITT OLVASHATÓ
- KLASSZIKUSOK
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.24.
Nagyváradi Napló, 1901. augusztus 27.
Ez a szerencsétlen ország a mennyeknek országa lesz immár nemsokára: a gonoszul fölbujtogatott butaságé egészen. Boldogok lehetnek, kik ezt így akarták.
Mi magunk is azt tartjuk, hogy valamelyik falu szélén, bozótban, csalitban megtalálják egy keresztény leány holttestét. Akkor aztán szétfutnak az itt-ott már kigyúlt lángok, s borotvált és borotválatlan arcok megelégült mosolygásban nyúlhatnak szét, míg a megvadult hordák összegabalyodva bömbölik: „halál a zsidókra!”…
Eleget mondogattuk, tudja minden intelligens agyú ember, kiknek állott érdekükben felkölteni a szennyes áradatot.
Néhány esztendő óta érezzük a butaság közeledését, halljuk a földalatti dübörgést, figyeljük az aknamunkát. Mi néhányan húzzuk a vészharangot, lármázunk, prédikálunk, intünk hasztalan. Ma már a legkegyelmesebb államhatalom védnöksége mellett folyik a mulatság. Vadul, őrültül, gonoszul.
Most, mikor az ország minden részéből érkeznek a veszedelmes hírek, még egyszer szólnunk kell. Lássuk a maguk ijesztő voltukban, világosan a dolgokat.
A feudális, klerikális reakció reánk nehezedett egészen. Ez az ország tán sohasem volt olyan koldus, mint most, s néhány évtizedes modern élete annyi tennivalót még nem mért reá, mint amennyi tennivalója most van. Szabadulás csak úgy történhetnék, ha szétrombolnánk minden megmaradt kínai falat. A kínai falak mögött azonban nagyra növekedni engedett hatalom tanyázik. És e hatalom is megérezte a veszedelmet. Mikor látta, hogy a harc kikerülhetetlen, a falak lovagjai kezdtek a harcba. Régi fogás. Így csinálták a körülzárt középkori rablólovagok is. A mostaninak pláne formája sem új. Magyarul így hangzik a recipéje:
– Ha baj van, itt vannak a zsidók. Az éhséget, a nyomort s mi minden bűnünket uszítsuk csillapítás okából a zsidókra.
Ez a mai veszedelem. Így született meg újra. Így jósol szörnyű tragédiákat. Azért siettünk csak röviden feltárni, mert félünk, hogy nem tudjuk az ügyészség ceruzáját elkerülni, ha ezekről a gazságokról kell írnunk.
Sokat elértek már. Benne úszunk nyakig a szennyes árban. Már nemcsak a bőr épségének hasznos dolog ebben az országban butának lenni, de előkelő divat is. Akinek van félteni valója, vagy aki a közeledő zavarosban akar halászni – egyaránt szaporázza lépteit a reakciós tábor felé. Kormányférfiak, képviselők, előkelő közéleti alakok ma mind vallomásokat tesznek szükséges pálfordulásaikról.
Közelednek a választások. – A föld népe háborog. A zavaros idők minden salakja kiárad a porondra. Csak szilárdságot nem látunk, mely a posványban ellent tud állani...
ITT OLVASHATÓ
ORBÁN VIKTOR HIVATALOSAN IS BEISMERTE, HOGY HÜLYÉBB, MINT A TÖBBIEK
ORDÍTOK BLOG
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: E_S
2016.09.24.
Nem gondoltam, hogy megérem ezt a napot, amikor a miniszterek agyafúrt elnöke hivatalosan, az MTI-n és az Origón keresztül üzeni meg híveinek: ő bizony hülyébb, mint a többi ország miniszterelnöke. Pedig.
Különösebb jóstehetség nélkül is meg merem kockáztatni, mi a megfejtés:
Orbán pontosan tudta, hogy elfogadják ezt a javaslatot, de váratlanul érte, hogy ez már most kiderül. Ezért változtattak a kommunikáción. Akarja a népszavazást, mert abból elég pontosan felmérhető, mire számíthat majd a választáson, esetleg egy előrehozott választáson mik az esélyek. Ha ezt látja, el tudja dönteni, mit lépjen. Áder mandátuma hamarosan lejár. Ha neccesnek tűnik a választás és főleg a kétharmad, még mindig dönthet úgy, hogy megerősíti a köztársasági elnök pozícióját és maga ül Áder székébe, ahonnan nem lehet kirobbantani egy elbukott, vagy nem kétharmaddal megnyert választást követően sem, értelemszerűen a mentelmi jog életben marad és sokkal erősebb jogkörökkel ki tudja nyírni az ellenzéket, vagy az új kormányt.
Ha elég erősnek tűnik a Fidesz a népszavazáskor, meg lehet kockáztatni egy előrehozott választást és mondjuk egy évvel a rendes választás előtt újabb négy évre pozícióban maradni. Ez a négy év elég ahhoz, hogy örökre bebetonozza magát. A népszavazás ezért kell, nem a kvóta miatt, mert az már eldőlt.
A népszavazást követően pedig könnyes szemekkel bejelenti, hogy ő egy érző lelkű ember és a magyar nép is az, ezért ő azt javasolja, mutassuk meg lelki nagyságunkat és fogadjuk be azt a pár menekültet, mert azok nem migránsok. Ne legyen így, de majd előveszem ezt a cikket pár hét múlva. Mindenesetre az a véleményem, hogy annyira szánalmas ez, amennyire valami szánalmas lehet. Azonban egy dolgot nem jól viselek. Mégpedig azt, ha hülyének néznek és ilyen gagyi módon manipulálnak. A kérdés már csak az, honfitársaim hogy vannak ezzel? Szép álmokat mindenkinek.
ITT OLVASHATÓ
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: E_S
2016.09.24.
Úgy fogalmazott, „rászedtek, kicseleztek és becsaptak a miniszterelnöktársaim” . Hangsúlyozta, az Európai Tanács „késhegyig menő viták” után kétszer is írásban döntött arról, hogy a kvótarendszer csak önkéntes lehet, ezzel szemben az Európai Bizottság később mégis megindított egy ezzel ellentétes jogalkotási folyamatot, ami átment az Európai Parlamenten és bekerült a miniszteri tanács elé, a javaslat elfogadásához pedig ebben az esetben már elég volt a minősített többség, így Magyarország egyedül nem akadályozhatta meg azt.
Tehát: Orbán Viktor kivételével mindenki tudta és értette, hogy mi történik. Egyedül ő nem értette, őt lehetett becsapni.
Tekintsünk el attól, hogy én például helyből nem hiszek el semmit, amit a nagyon ravasz felcsúti ügyvéd - már amennyiben megszerezte egyáltalán a diplomáját - mond. Többnyire a szeme sem rebben, ha olyasmit mond, aminek tegnap, egy hete, vagy egy éve homlokegyenest az ellenkezőjét mondta.
Ez a mai be- és kijelentés kivétel, mert azt mégsem hazudja senki, hogy ő buta, vagy legalábbis tudatlanabb, mint a többi ország miniszterelnöke. Mert ugye becsapni azt lehet aki:
- tudatlan
- naiv
- nem megfelelően felkészült
- szarik az egészre
- nem is érti, miről van szó
Nagyjából ezekből az opciókból lehet válogatni ebben az esetben. Az sem igazán bizonyítja a szellemi fölényét senkinek, ha még ráadásul nyilvánosan be is jelenti az ember, hogy átverték, mint szart a palánkon
.
Most meg úgy tűnik, ez a helyzet. Azt viszont helyből nem hiszem el, hogy az Európai Tanács két elutasító határozat ellenére a Miniszteri Tanács elé bocsát egy kérdést, amit aztán mindenki megszavaz, csak a mi Viktorunk nem.
Vagy az van, hogy Orbán azt sem érti, miről beszéltek eddig, vagy nem érti az ügymenetet, vagy pedig tudja, érti és hülyének néz mindenkit. Mármint mindenkit, akinek magyar személyigazolványa van.
Az utóbbi verziót látszik alátámasztani Erzsébet kollegina ma déli cikke. Idézek:
„Valami történt, valamiért változik a propaganda. A magyar kormány valamit tud, vagy érez és most megpróbálja a nemzetközi közösségre tolni a saját eddigi retorikáját. Soha nem volt szó arról, hogy az Unió, az ENSZ, vagy bárki más menekültnek tekintette volna az összes migránst. Ezzel szemben az Orbán-kormány az első pillanattól kezdve, szisztematikusan mosta össze a menekült és a migráns fogalmát. Folyamatosan, tudatosan, második éve.
Mi történt, Petike? Mégis be kell fogadnunk néhány menekültet, mert szóltak a többiek, hogy elég volt és a farkincátokra lép valaki, ha nem fejezitek be a hisztit? Most kezditek előkészíteni a talajt arra, hogy be lehessen majd jelenteni: a kormánynak, különösen Orbán Viktornak akkora nagy lelke van, hogy mégiscsak befogadunk néhány embert, de azok nem migránsok, hanem menekültek?”
Egyszóval nem volt ez előzmények nélkül való. Nagy valószínűséggel Orbán Viktor pontosan tudta, hogy lesz olyan határozat, ami valahány menekült (nem migráns, azokat továbbra sem kell befogadnunk) befogadására kötelezi a tagországokat. Tudnia kellett, de lehetséges, hogy úgy gondolta, ez csak a kamunépszavazás után derül ki. Véleményem szerint néhány nappal - érzésem szerint nagyjából 2-3 nappal - ezelőtt szembesült azzal, hogy ez ma nyilvánosságra kerül.
Ezért változott a kormánypropaganda. Mert eddig is hülyének néztek minket és hazudtak, mint a vízfolyás, de nyugi, ezután is hülyének néznek. Mert ezt is mondta a főnök:
„ Egyszer becsaptak minket, ha hagyjuk, hogy becsapjanak minket, akkor becsapnak még egyszer” - mondta Orbán Viktor, majd kiemelte, október 2-án el kell menni voksolni, és népszavazással kell megmutatni, hogy nem lehet az unióban kijátszani egy országot csak azért, mert kisebb mint a nagyok.MTI
Az, hogyne! A kisebb nagyok, meg a nagyobb nagyok és az idióta magyar alattvalók. Egy szavazat, az egy szavazat. Szlovákia nagyobb ország? Mert úgy tűnik, mindenki megszavazta, már amennyiben akkor nem hazudott a miniszterelnök, amikor arra hivatkozott: Magyarország egyedül nem akadályozhatta meg.
Amúgy ez így szokott lenni demokráciákban, hogy szavaznak és amire a többség voksol, az van. Csak ugye Felcsút híres szülötte ahhoz van szokva, hogy le van szarva mindenki és az van, amit ő akar. Most meg nem.
Az is kérdés, hogy hogyan sikerült egyedül maradnia Magyarországnak? Nem arról volt szó, hogy a V4-ek együtt és hajrá és kéz a kézben? Kihátráltak Orbán mögül, vagy ők eddig is értették, miről van szó, csak a mi büszkeségünk nem?
De nem baj, a lényeg: rohanjon mindenki népszavazni másodikán, mert az mindennél fontosabb. Orbánnak. A kérdés már csak az, ha elég hülye elmegy és voksol, ráadásul Miviktorunknak kedvező módon, akkor mi lesz? Hadat üzenünk az Uniónak? Esetleg kilépünk? Hm?
Különösebb jóstehetség nélkül is meg merem kockáztatni, mi a megfejtés:
Orbán pontosan tudta, hogy elfogadják ezt a javaslatot, de váratlanul érte, hogy ez már most kiderül. Ezért változtattak a kommunikáción. Akarja a népszavazást, mert abból elég pontosan felmérhető, mire számíthat majd a választáson, esetleg egy előrehozott választáson mik az esélyek. Ha ezt látja, el tudja dönteni, mit lépjen. Áder mandátuma hamarosan lejár. Ha neccesnek tűnik a választás és főleg a kétharmad, még mindig dönthet úgy, hogy megerősíti a köztársasági elnök pozícióját és maga ül Áder székébe, ahonnan nem lehet kirobbantani egy elbukott, vagy nem kétharmaddal megnyert választást követően sem, értelemszerűen a mentelmi jog életben marad és sokkal erősebb jogkörökkel ki tudja nyírni az ellenzéket, vagy az új kormányt.
Ha elég erősnek tűnik a Fidesz a népszavazáskor, meg lehet kockáztatni egy előrehozott választást és mondjuk egy évvel a rendes választás előtt újabb négy évre pozícióban maradni. Ez a négy év elég ahhoz, hogy örökre bebetonozza magát. A népszavazás ezért kell, nem a kvóta miatt, mert az már eldőlt.
A népszavazást követően pedig könnyes szemekkel bejelenti, hogy ő egy érző lelkű ember és a magyar nép is az, ezért ő azt javasolja, mutassuk meg lelki nagyságunkat és fogadjuk be azt a pár menekültet, mert azok nem migránsok. Ne legyen így, de majd előveszem ezt a cikket pár hét múlva. Mindenesetre az a véleményem, hogy annyira szánalmas ez, amennyire valami szánalmas lehet. Azonban egy dolgot nem jól viselek. Mégpedig azt, ha hülyének néznek és ilyen gagyi módon manipulálnak. A kérdés már csak az, honfitársaim hogy vannak ezzel? Szép álmokat mindenkinek.
ITT OLVASHATÓ
KOMOLY POLITIKAI BUKTA ORBÁNNAK, HA NEM LESZ ÉRCVÉNYES A SZAVAZÁS. ODA A LEGITIMITÁS
B1 - A BLOGOLÁS ITT KEZDŐDIK
Szerző: B1blog
2016.09.24.
Ennek a kvótareferendumnak csúfolt szomorújátéknak két kimenetele lehetséges:
Kezdjük a látszólag egyszerűbben: hozzávetőleg 4,1 millió ember elmegy október másodikán szavazni. Ennyi elég az érvényességhez, az eredményességhez pedig a fél éves agymosás után kétség sem fér. A valódi eredmény: Orbán nyer.
Voldemortok, Habonyok, Andy Vajnák és Mészáros Lőrincek mit sem számítanak. Az intézményesült korrupciót a magyar pont letojja, ha a kedves vezetőnek úgy tetszik, hát bármit megtehet. És meg is tesz.
Annak ellenére, hogy a Fidesz ma is toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, szüksége van erre a legitimációs szavazásra. Mert csak a szemellenzős, Orbán-hívő 1,8 millióval lehet elhitetni, hogy minden a legnagyobb rendben.
Ha pártra kellene szavazni, az otthonmaradók nyernének, nem a Fidesz. Mennyivel könnyebb valaki(k) ellen hergelve akolba, akarom mondani szavazóhelyiségbe terelni az istenadtát.
Ők a hibásak, a brüsszeli bürokraták, a migráncsok, merkelek, nihilista gyíkemberek.
Ne rám szavazz, hanem ellenük, ez most nemzeti sorskérdés – amit a kedves vezető tesz fel. Ha úgy szavazol, ahogy kell, az ő szívének lesz kedves az eredmény.
Hagyjuk magára egy pillanatra a fidesznyikeknek méltán évtizedes erekciót okozó teóriát egy pillanatra – de visszatérünk.
Az első verzió - eredmény van, de érvényesség nincs – komoly politikai bukta.
Még akkor is, ha - amennyiben bekövetkezne – fényes győzelemként lenne tálalva, hisz a többség így is a kormányoldal „nemjét” fogja preferálni. De kézzelfogható bizonyságot jelent majd: hiába a plakátokra, kiadványokra, vidéki haknikra elszórt tízmilliárdok, és az udvari írnokok rendszerére elköltött százmilliárdok - a kedves vezető mégis képtelen uralni alattvalói minden gondolatát/érzelmét.
Oda a varázs, az orbáni csoda.
Lekoptatta a tévedhetetlenség zománcát a közpénzek jellegvesztése, az új földesurak trafikjai, az adóforintból vett magánszálloda-lánc meg a nézhetetlen propaganda-tévé. Akkor bizony nincs legitimáció a lopásra, az alkotmányos költségekre, a 90 százalékos lenyúlásokra, a kedves vezetőhöz bekötött ügyészségre.
Beismerést ne várjon senki. Nincs a narancsfüzetben olyan szó, hogy önkritika, még kevésbbé: önreflexió. Nem itt tartanánk, ha lenne.
De a fondorlatos félelem elkezd kőrözni a párthű szívek fölött.
Ekkor esik szét a harácsra és a bűnben fogant bajtársiasságra – és rettegésre – épített rendszer...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: B1blog
2016.09.24.
 |
| Felirat hozzáadása |
- - eredményes lesz, de érvényes nem,
- - eredményes és érvényes is lesz.
Kezdjük a látszólag egyszerűbben: hozzávetőleg 4,1 millió ember elmegy október másodikán szavazni. Ennyi elég az érvényességhez, az eredményességhez pedig a fél éves agymosás után kétség sem fér. A valódi eredmény: Orbán nyer.
Voldemortok, Habonyok, Andy Vajnák és Mészáros Lőrincek mit sem számítanak. Az intézményesült korrupciót a magyar pont letojja, ha a kedves vezetőnek úgy tetszik, hát bármit megtehet. És meg is tesz.
Annak ellenére, hogy a Fidesz ma is toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, szüksége van erre a legitimációs szavazásra. Mert csak a szemellenzős, Orbán-hívő 1,8 millióval lehet elhitetni, hogy minden a legnagyobb rendben.
Ha pártra kellene szavazni, az otthonmaradók nyernének, nem a Fidesz. Mennyivel könnyebb valaki(k) ellen hergelve akolba, akarom mondani szavazóhelyiségbe terelni az istenadtát.
Ők a hibásak, a brüsszeli bürokraták, a migráncsok, merkelek, nihilista gyíkemberek.
Ne rám szavazz, hanem ellenük, ez most nemzeti sorskérdés – amit a kedves vezető tesz fel. Ha úgy szavazol, ahogy kell, az ő szívének lesz kedves az eredmény.
Hagyjuk magára egy pillanatra a fidesznyikeknek méltán évtizedes erekciót okozó teóriát egy pillanatra – de visszatérünk.
Az első verzió - eredmény van, de érvényesség nincs – komoly politikai bukta.
Még akkor is, ha - amennyiben bekövetkezne – fényes győzelemként lenne tálalva, hisz a többség így is a kormányoldal „nemjét” fogja preferálni. De kézzelfogható bizonyságot jelent majd: hiába a plakátokra, kiadványokra, vidéki haknikra elszórt tízmilliárdok, és az udvari írnokok rendszerére elköltött százmilliárdok - a kedves vezető mégis képtelen uralni alattvalói minden gondolatát/érzelmét.
Oda a varázs, az orbáni csoda.
Lekoptatta a tévedhetetlenség zománcát a közpénzek jellegvesztése, az új földesurak trafikjai, az adóforintból vett magánszálloda-lánc meg a nézhetetlen propaganda-tévé. Akkor bizony nincs legitimáció a lopásra, az alkotmányos költségekre, a 90 százalékos lenyúlásokra, a kedves vezetőhöz bekötött ügyészségre.
Beismerést ne várjon senki. Nincs a narancsfüzetben olyan szó, hogy önkritika, még kevésbbé: önreflexió. Nem itt tartanánk, ha lenne.
De a fondorlatos félelem elkezd kőrözni a párthű szívek fölött.
- Mi lesz, ha…?
- Mi lesz, ha már nem Polt Péter védi a rendet?
- Mi lesz, ha a jellegvesztés megint büntethetővé válik?
- Mi lesz, ha a lebukásnak következményei lesz?
Ekkor esik szét a harácsra és a bűnben fogant bajtársiasságra – és rettegésre – épített rendszer...
ITT OLVASHATÓ
SOKKTÓL AZ ELFOGADÁSIG
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.09.25.
Amszterdam gyalog
Ez egy érdekes „utazás”. Igaz a mondás rám is, hogy még a wc-re is autóval jártam mindig. Itt ami fél óra gyalog, az nincs messze. Hiányzott a mozgás, ezért az utóbbi másfél évben sokat gyalogoltam.
Ez persze egészen más dimenziókat nyit meg az ember fejében. Az úton töltött idő kiváló a relaxálásra, a gondolkodásra, vagy éppen a nem gondolkodásra, a mostokban levésre. Ez a nagyon zöld, nagyon vizes, nagyon madaras város kiváló terep erre.
Megtanultam, hogy a ködös, borongós napoknak is megvan a maga szépsége, a szitáló eső is előbb utóbb megszokássá válik, és a tiszta párás levegőnek is megvan a maga előnye. A tél nem egyenlő a depresszióval, és lám, van azért itt is nyár, igaz kellett pár évet várni rá.
Amszterdam biciklivel
Ha most gyors közvélemény-kutatást tartanék a következő kérdésben: Mi jut eszedbe Amszterdamról? (spontán válasz, segítetlen válaszadás) – a top 10-es listán a bicikli a felső harmadban végezne. Még annak is, aki sosem járt itt. Miért? Mert nagyságrendileg nem egészen 800 000 lakosra 600 000 bringa jut!
Nagyon találékonyak a hollandok, funkcionálisan sokféle biciklit használnak az összehajthatóstól a gyerekszállítóig. Azután a bicikliparkolók, hát az is megér egy misét. A több emeletestől az úszó dokkig, és ki tudja, még mi minden. Már kezdem fényképezni ezeket is, mert sokszor hallatlanul ötletes megoldásokat produkálnak.”
A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el azt is!
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Határátkelő
2016.09.25.
Van az úgy, hogy egy város elsőre sokkolja az embert, és azt gondolja, kizárt, hogy ő ott tudjon élni. Aztán eltelik egy kis idő, és megszokja, elfogadja (jobb esetben: megszereti) az adott helyet. Az eheti válogatás egyik posztjának helyszíne Amszterdam, amit a közlekedésen keresztül nézünk meg. Aztán ha már közlekedünk, megtesszük ezt Törökországban is, az útmenti megállókat véve górcső alá, végül punkoskodunk egyet Svédországban, mert az jó.
Kezdjük tehát Amszterdammal, ahonnan a dallamos nevű Huisje, boompje, beestje blog szerzője jelentkezett, aki négy éve ismerkedett meg a holland várossal, és az első találkozás nem sikerült túl jól.
„Amikor négy éve először jártam Amszterdamban, sokkolt a város. Egyáltalán nem tűnt élhetőnek, a millió őrült biciklivel, a keskeny utakkal, mindenütt víz, mindig esik az eső, parkolni nem lehet… ilyesmikre gondolok. Mondogattam is, hogy ez az a pontja a földgolyónak, ahol soha nem tudnék élni...
Amszterdam autóval
Mi tagadás, szokni kell. Kevés, szűk hely, sok eszetlen biciklis, akiknek csaknem mindenütt, mindig elsőbbsége van, a gyalogosokat mindenkor átengedjük. A parkolók mind széltében, mind hosszában kicsik. Először is mindenki tud tolatva beparkolni, vagy nem parkol, vagy megtanul. A kanálisok mellett nincsen korlát, a belvárosban mindig a víz melletti sáv a parkoló.
Alapvetően a 30 az 30, mivel elég sok a fekvő rendőr. Úgy vannak kitalálva, hogy kis sebességgel tényleg normálisak, de ha többel mész bizony leveri az autó alját nem kicsit. Alapvetően lassan közlekednek, kevés a koccanás és egyéb balesetfélék.
Amszterdam tömegközlekedve
Miután rájöttem, hogy sokfelé nem praktikus autóval menni, próbálgattam a tömegközlekedést is. Működik. Villamos, busz, metró, komp. Nyilván lassú, van, hogy nem jön időben, de tiszta. Az utastájékoztatás is jó, hiszen a sok turistának is kell tudni közlekedni. A 9292 nagy segítség eleinte, később tanulható, átlátható. Az ov chipkaart egy kifejezetten jó találmány és az egész országra érvényes, bárhol bármely közlekedési eszközre, ez megkönnyíti az utazást.
Amszterdam gyalog
Ez egy érdekes „utazás”. Igaz a mondás rám is, hogy még a wc-re is autóval jártam mindig. Itt ami fél óra gyalog, az nincs messze. Hiányzott a mozgás, ezért az utóbbi másfél évben sokat gyalogoltam.
Ez persze egészen más dimenziókat nyit meg az ember fejében. Az úton töltött idő kiváló a relaxálásra, a gondolkodásra, vagy éppen a nem gondolkodásra, a mostokban levésre. Ez a nagyon zöld, nagyon vizes, nagyon madaras város kiváló terep erre.
Megtanultam, hogy a ködös, borongós napoknak is megvan a maga szépsége, a szitáló eső is előbb utóbb megszokássá válik, és a tiszta párás levegőnek is megvan a maga előnye. A tél nem egyenlő a depresszióval, és lám, van azért itt is nyár, igaz kellett pár évet várni rá.
Amszterdam biciklivel
Ha most gyors közvélemény-kutatást tartanék a következő kérdésben: Mi jut eszedbe Amszterdamról? (spontán válasz, segítetlen válaszadás) – a top 10-es listán a bicikli a felső harmadban végezne. Még annak is, aki sosem járt itt. Miért? Mert nagyságrendileg nem egészen 800 000 lakosra 600 000 bringa jut!
Nagyon találékonyak a hollandok, funkcionálisan sokféle biciklit használnak az összehajthatóstól a gyerekszállítóig. Azután a bicikliparkolók, hát az is megér egy misét. A több emeletestől az úszó dokkig, és ki tudja, még mi minden. Már kezdem fényképezni ezeket is, mert sokszor hallatlanul ötletes megoldásokat produkálnak.”
A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el azt is!
ITT OLVASHATÓ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)