KI HOZTA A MENEKÜLTEKET, ÉS MIT KEZDJÜNK VELÜK?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Mándy Gábor
2016.09.13.

Bartus László írásához (Isten hozta a menekülteket, Amerikai Magyar Népszava) szólok hozzá. Ha abból indulunk ki, hogy minden Isten akaratából történik, akkor a menekülthullámmal sem szállhatunk szembe, hanem alkalmazkodnunk kell. Mondjuk, megsokasodtak a bűneink, felgerjede Isten haragja, és bennünket a muszlimok kezére adott. De az is lehet, hogy Isten jóhiszemű, és az eddigi keresztjeink mellé adott még egyet, és most azt figyeli, mit kezdünk vele.

Ez egy próbatétel: megértettük-e fiának, Jézusnak a tanítását. Ferenc pápa megértette, de Harrach Péter szerint erre neki nincs kompetenciája. Ezen lehet vitatkozni, de a pápai csalhatatlanság doktrinája miatt én inkább a pápa szavára hajlok. A menekülteket be kell fogadni, hiszen legtöbbjük a háború elől menekül.

Más kérdés, hogy a muszlim vallás híveinek (nem magának a vallásnak) van néhány - tudatlanságból fakadó - előítélete, amit mindenképpen kezelni kell. Végső soron meg kell érteniük, hogy Európa egy vegyes lakosságú kontinens, ahol a sok vallás közül a muszlim vallás csak az egyik, és mindenkinek békességben kell élnie a szomszédjával. Istennek végső soron mindegy, hogy ki mit eszik és mikor böjtöl, milyen ruhában jár és napjában hányszor imádkozik, az Isten házában van-e kalap a fején vagy nincs, és hogy a lábán van-e cipő.

Csak egyetlen mindenható Isten lehet, és mi mindannyian, különböző néven, ugyanazt imádjuk. A próféták (Mózes, Jézus, Mohamed) is emberek voltak, könnyen félreérthették az isteni sugallatokat. Mi, hívők, semmiképp sem tudjuk megítélni, melyiküknek van igaza. (És lehet, hogy mindhárman tévedtek.) A túlvilág távoli és megismerhetetlen, az itteni világra kell koncentrálni, itt pedig az együttműködés törvénye érvényes...

ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: KI KELL ZÁRNI MAGYARORSZÁGOT AZ EURÓPAI UNIÓBÓL

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.09.13.


Magyarország eldöntheti, hogy fasiszta országot akar, ahol egy ember dönt el mindent, vagy igazságos és demokratikus Európát. Ha olyan országot akar, ahol nincs jogállam, nincs demokrácia, a sajtószabadságra csak halványan emlékeznek, ahol a kormányzat idegengyűlölő, náci propagandát folytat, akkor nem kell az Európai Unió tagjának lennie.

Magyarországot olyan helyzet elé kell állítania az Európai Uniónak, hogy az ország népe Orbán vagy Európa között válasszon. Orbán fasizmust jelent, Orbán és Európa kibékíthetetlen ellentét. Ha Európa nem védi meg magát Orbántól, akkor az ellentét úgy oldódik meg, hogy Orbán fasizálja Európát.

Európát meg kell védeni. De Európára nem a multikulturalizmus, hanem Orbán Viktor és fasiszta ideológiája jelenti a veszélyt, amely a fasizmust a "keresztény identitással" azonosítja, amelynek semmi köze a kereszténységhez. Kizárólag a fasizmushoz és a nácizmushoz van köze, leöntve hazug vallásos frazeológiával. Orbán a kultúra és a szabadság végét jelenti.

Orbán Magyarországa fasiszta diktatúra, amelynek diktátora nyíltan uszít az Európai Unió értékei ellen. Tagadja a politikai korrektséget, ami nem más, mint utat nyitni az emberi jogokkal és a demokratikus értékekkel összeegyeztethetetlen gyűlöletbeszéd felé. Orbán ellentétet és gyűlöletet szít, hogy azok fölött uralkodhasson. Ez ismerős recept: a válságdemagógia célja mindig az elnyomás.

Orbán Magyarországon felszámolta a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását. A hatalom kizárólagos gyakorlása valósult meg, amelyet az Alkotmány tiltott. Megdöntötte az alkotmányos rendet, korlátozza a sajtószabadságot, sérti a vallásszabadságot, a felekezeti jogegyenlőséget, megszüntette az egyenlő és szabad választásokat. Rendszere a demokrácia álarcába bújtatott közönséges fasizmus.

Magyarország diktátora náci beszédeket mond, gyűlöletet kelt a háború elől menekülő emberekkel szemben. Hazudik, rágalmaz, mocskolódik, kormánya lábbal tapossa az emberi jogokat és az európai értékeket. Az Európai Uniót bomlasztja, Európa stabilitását ássa alá. Tevékenysége Putyin és az Iszlám Állam érdekeit szolgálja.

Orbán államellenes bűncselekményt követett el, amikor megdöntötte az alkotmányos rendet. Ezért életfogytiglani börtönbüntetés jár. A magyar demokrácia felszámolása után az Európai Unió értékeinek felszámolására és Európa szétverésére törekszik. Orbán Európába exportálja a fasizmust, amelyet "kereszténységnek" nevez. A hazug identitást terjesztő Orbán életveszélyes Európára és az egész világra nézve.

A magyar fasizmust lokalizálni kell, a maga épített kerítésen belül kell tartani. Nem szabad megengedni, hogy a menekültügyet, a terrorizmust és az orosz propagandát felhasználva felerősítse az európai szélsőjobboldalt és Európában megvalósítsa azt, amit Magyarországon már megtett. Ennek polgárháborúk és világháború lenne a vége. Orbán Magyarországot katasztrófába sodorja.

Ez már eldöntött kérdés, mert politikai ellenzéke kollaborál vele, csak a pénz érdekli, gyáva, hazug és haszonleső. A magyar ellenzék a rendszer kitartottja, nem ellenzéke. Magyarországon Orbán rendszerének nincs a rendszeren kívülálló ellenzéke. A kérdés ma már az, hogy az elborult elméjű, megszállott Orbán Európát is katasztrófába sodorja-e.

Az uniós tagság nem jár senkinek. Az EU értékközösség, amelynek azok lehetnek tagjai, akik elfogadják és betartják az Európai Unió alapelveit. Az Unió ellenségeinek nincs joguk a tagságra, nincs joguk olyan célokat kitűzni, hogy megdöntik az Európai Unió értékeit és azzal ellentétes fasiszta Európát hoznak létre. Akinek nem tetszik ez az Európai Unió, az távozhat. Ha nem távozik, de a közös értékek ellen tesz, akkor ki kell zárni. Az Európai Unión kívül azt tesz, amit akar.

Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter helyesen mutatott rá a Die Weltnek adott interjújában, hogy Orbán rezsimje a háború elől menekülőket durvábban kezeli, mint az állatokat. „A határ menti kerítés egyre hosszabb, magasabb és veszélyesebb. Magyarország nincs messze attól, hogy lőparancsot adjon ki a menekültekre. Bárki, aki le akarja küzdeni a kerítést, a legrosszabbra kell felkészüljön” – mondta.

Asselborn pontosan fogalmazott, amikor kijelentette, ha Magyarország ma jelentkezne az EU-ba, nem vennék fel. „Nem engedhetjük, hogy az EU alapelveit aláaknázzák” – jelentette ki. Szavai olyanok, mint a gyógyszer. Az Európai Uniónak meg kell tudnia védeni önmagát. Orbán ma olyan veszély, mint Hitler volt majdnem száz évvel ezelőtt. Ne tévesszen meg senkit, hogy Magyarország kis ország, mert az uniós tagsága révén elveszítette jelentőségét az ország mérete, a populista demagógia pedig nem ismer határokat. Amerika a példa, hogy az uszítás tömeglélektani hatása nem korlátozható.

Akit nem vennének fel az Európai Unióba, az nem felel meg az uniós alapelveknek, az olyat ki kell zárni. Asselborn az EU megszilárdításának legfontosabb elvét fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy "akik, mint Magyarország, kerítéseket építenek, hogy a háborús menekülteket távol tartsák, akik a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét megsértik, azok tagságát ideiglenesen fel kellene függeszteni, vagy ha kell, végleg ki kéne zárni őket az EU-ból"...

ITT OLVASHATÓ

AMIT A KORMÁNY CSINÁL A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYEREKEKKEL, AZ NEM EGYSZERŰEN HAZUGSÁG, HANEM BŰN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.09.13.

 

Tudtuk, láttuk, hogy ide akarnak kifutni. Az Orbán-kormány nem szereti a szegény embereket, nem akarja, hogy a fejére olvassák, hogy egyre többen éheznek, hogy egyre kilátástalanabb helyzetben vannak azok, akiknek a legnagyobb segítségre lenne szükségük. És tessék, mostanra valósággá vált: ki lehet állni a nagy nyilvánosság elé, és a semmiből lehet közölni, hogy az elmúlt hat évben felére csökkent a hátrányos helyzetű gyerekek száma az országban. Csakhogy ez nem igaz.

Ez ugyanis nem az a kormány, ami érdemi megoldásokkal, szociálpolitikai intézkedésekkel segíti a hátrányos helyzetben lévőket. Nem, ennél ők sokkal egyszerűbb trükkel dolgoznak: ha a számok nem szépek (értsd: ha túl sok a statisztikában a szegény ember), akkor a számokat kell kozmetikázni. Egy kis radírozás itt, egy kis satírozás ott, és máris jobban mutatnak azok az adatok.

Hat év alatt megfeleződött az óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek száma – közölte Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára a minap. Mint kifejtette: míg a 2010/2011-es tanévben még 476 ezer fiatal volt (a teljes létszám 28,5 százaléka) hátrányos helyzetű, addig a 2015/2016. tanévben már csak 212 ezer (az összlétszám 14 százaléka).

Jól hangzik, ugye? Lássuk akkor, hogyan sikerült ezt a fantasztikus eredményt elérni: míg korábban a közoktatási törvény értelmében az számított hátrányos helyzetű (HH) tanulónak, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült, vagyis a család jövedelmi helyzete alapján sorolódott ebbe a kategóriába, addig 2013. szeptember elsejétől a gyermekvédelmi törvény további szempontokat is beemelt. Eszerint figyelembe kell venni, hogy a szülők iskolai végzettsége legfeljebb alapfokú-e, hogy a szülőknek hosszabb ideje nincs-e munkája, és hogy a család lakókörnyezete elégtelen-e. Ha a három kritériumból egy teljesül, akkor a gyerek hátrányos, ha kettő, akkor halmozottan hátrányos helyzetű. És lám, máris itt az óriási barbatrükk: mivel a lakókörnyezetre vonatkozó szempont igen szubjektív, a közmunkaprogramoknak köszönhetően pedig valóban csökkent a hosszú ideje munkanélküliek száma (életszínvonaluk viszont alig javult), máris sikerült jelentősen csökkenteni a hátrányos helyzetű gyerekek számát. Igen, ilyen egyszerűen.

Azt viszont talán nem kell mondani, hogy ettől még nem lettek ezek a gyerekek a valóságban kevésbé hátrányos helyzetűek, illetve az életkörülményeik nem valószínű, hogy nagyban javultak volna. Attól, hogy megváltozott a szempontrendszer, maga a nyomor még nem szűnt meg, sőt, ugyanúgy folytatódik tovább. És ha már itt tartunk: még ha „csak” 212 ezer gyerek lenne hátrányos helyzetű, az is nagyon, iszonyatosan sok. És épp emiatt bűn az, hogy ezt a problémát ilyen csúsztatásokkal igyekeznek elfedni: hiszen kísérletet sem tesznek a valós megoldásokra, az esélyét sem adják meg annak, hogy a hátrányos helyzetben lévők valóban jobb helyzetbe kerülhessenek, de ország-világ előtt büszkélkednek azzal, hogy mégis megtették ezt, felszámolva az objektivitást, és előtérbe helyezve a puszta propagandacélokat.

Egy másik, kevésbé „kormánybarát” kutatás szerint, amit az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közösen készített, ma Magyarországon van körülbelül 200 ezer gyerek, aki idehaza időről időre éhezik, és vannak körülbelül 50 ezren, akiknek ez a mindennapos tapasztalatuk az életről. De még a KSH adatai szerint is a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR, AZ EGYFARKÚ KUTYA

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: Tóta W. Árpád
2016.09.13.

Orbán Viktor megfőzi a moslékot gulyáságyúban, odakészíti mellé a nagykanalat, jó étvágyat kíván, és mellesleg borjúpörköltként számlázza ki. Fényesen megél belőle évek óta.

Egy ponton abszurdba fordul minden mánia. Abszurd már a népszavazási kampány intenzitása is, a kék hülyeségek mellé becsatlakozó nemzetiszín cöfögés, a percenként szajkózott ijesztgetések. Kopnak, mint minden, amit túlhasználnak.

Aztán lehet ezt siettetni is. A miniszterelnök azzal a rémálommal lepte meg az országot, hogy szerinte a baloldali vezetésű városok Brüsszellel összejátszva fognak ide bevándorlókat telepíteni. Ha ez egy faluvégi kocsmában hangzik el, akkor ott érdemes lehet érvelni. Elmagyarázni, hogy városok nem adhatnak menedékjogot, nincs olyan, hogy Salgótarján helyi rendelettel felülírja az állam törvényeit. Vagy akár azt, hogy ha viszont egy menekült európai állampolgárságot kap bárhol, és mellesleg elment az összes esze, akkor akár Felcsútra is költözhet, és ebben semmi sem akadályozhatja meg. Népszavazás sem – hacsak nem arról szól tényleg, hogy lépjünk ki az unióból.

De ez nem egy kocsma, hanem a parlament, és nem egy félrészeg paraszt beszél, hanem a miniszterelnök, aki mindezt tudja.

Tehát hazudik. És erősen reméli, hogy kevesebben veszik észre, mint ahányan elhiszik. Lemegy kutyába minden gátlás nélkül: neki ez az egy farka van, ezt csóválja reménykedve, hátha leesik még pár százezer szavazat...

ITT OLVASHATÓ

ÉS AKKOR URÓPA MEGFONTOLJA MAGYARORSZÁG KIZÁRÁSÁT AZ EURÓPAI UNIÓBÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.09.13.

...Akkor tisztázzuk szerintem a lényeges kérdéseket, mielőtt Szijjártó elvisítaná magát. Szeretném nagyon világossá tenni, hogy Orbán Viktor nem csak, vagy nem elsősorban a menekülteket kezeli vadállatokként, tehát soha nem ártana meg, ha európai kultúremberek az eddigieknél jóval mélyrehatóbban is elemeznék a magyarországi viszonyokat. Számomra ennek az interjúnak a súlypontja akkor is a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás lábbal tiprása, ha erről jóval kevesebb szó esik, mint a menekültkérdésről. Ezek egyenként is fajsúlyosabb, aggasztóbb kérdések, mint az, hogy Magyarország hány menekültet hajlandó, vagy nem hajlandó befogadni. Nem Magyrország, hanem a magyar kormány.

Mivel várhatóan a kormánymédia segédletével a kormánypárti politikusok összehangolt vinnyogása megpróbálja majd elvinni ezt a témát abba az irányba, hogy megint bántják a magyart és megint mások mondják meg, hogy mi kivel és kivel nem, megint beleugatnak a belügyeinkbe, szerintem nem kellene elsiklani a lényeg fölött.

Magyarországon, ahol a pillanatnyi állapotok szempontjából marginális kérdés a menekültügy (szemben az olyan országokkal, ahol a mindennapok húsbavágó valósága és érdekes módon nem üvöltenek hangosan, hogy meghalunk) Orbán Viktor korlátlan hatalmát gyakorlatilag a menekültügynek köszönheti. A kérdés nem elsősorban az, hogy mit kiabál rekedt hangon erről a kérdésről, hanem mindaz, amit erre hivatkozva, e mögé bújva megtesz.

Véleményem szerint ennek ellenére nem helyes összemosni a kerítés ügyét a sajtószabadság lábbal tiprásával és az igazságszolgáltatás földbe döngölésével. Nem elsősorban a kerítéssel van a baj, hanem mindazzal, amit a kerítéses, háborús propaganda mögé-fölé építettek. Azt hiszem, Brüsszel vagy Luxemburg (már ha lehet ilyen szerencsétlenül fogalmaznom) ugyanannyira távol áll a menekültkérdés hatékony kezelésétől, mint Budapest és Orbán Viktor.

Vitathatatlan igazságtartalma ellenére nem egyértelműen örömre okot adó ez a nyilatkozat, már csak azért sem, mert további muníciót szolgáltat az elszabadult gyűlöletpropagandához. Azt hiszem, amit feltétlenül érdemes lett volna összemosni a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás kérdésével, az a történelmi léptékű korrupció, ami Orbán nevéhez tapad. Lehetett volna továbbá a Putyin-Erdogan iránti szimpátiára és az igazi diktatúrákhoz való dörgölőzésre is építeni ezt a bírálatot, ami önmagában sokkal veszélyesebb, mint az, hogy ki hol és milyen magas kerítést épít.

Azt gondolom, hogy az Európai Uniónak már számos lehetősége lett volna felülbírálni, érdemben lépni ahelyett, hogy tétlenül szemlélje miként szabadul el a hajóágyú. Azt hiszem, ideje lenne a képet teljességében szemlélni: a kerítés csak egy jelentéktelen eleme annak, hogy Orbán nem képes és nem hajlandó késsel-villával enni ott, ahol mindenki más azzal eszik. Az elképesztő gyűlöletkampány és a késsel-villával táplálkozók elleni permanens uszítás, a menekült-kérelmezés rendszerének átalakítása, a menekültstátusz megszerzésének ellehetetlenítése viszont mind-mind annak a jele, hogy Magyarország nem hajlandó a klub tagjaként viselkedni. Nem tegnap óta, már nagyon régóta.

Ennek ellenére jó lenne, ha nem a gittet rágnánk, hanem a lényegről beszélnénk: az, hogy ha Magyarország ma jelentkezne, esélye sem lenne bekerülni az EU-ba, nagy igazság, de sajnos nem vigasztal senkit. Az, hogy ma Magyarországról úgy beszélnek, mint egy kizárásra megérett tagállamról, nem Orbán számára rossz hír, hanem a magyarok számára, akiknek egy része most is tapsol neki. Orbánnak ez volt a célja, most is röhög a markába valószínűleg. Ami nagyon rossz hír, hogy az uniónak nincs még mindig egy olyan önvédelmi mechanizmusa, ami meggátolta volna abban, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

Szijjártó és Kósa meg a többiek várható óbégatásáig azért jegyezzük meg, bár Asselborn nem biztos, hogy tud róla: a magyar nép számára a legnagyobb tragédia az, hogy miközben Orbánnak jogosan, vagy félig jogosan a kerítés miatt tesznek szemrehányást, itt mégiscsak olyan milliárdos nagyságú uniós támogatásoknak veszett nyoma az évek során, amiből ők semmit nem láttak, de amibe generációk fognak belerokkanni. Nemzetállami hatáskörben.

Mire a végére értem, az MTI is lehozta a hírt, köszönjük. Szijjártó pedig – aki nem először küldi el az anyjába a luxemburgi külügyminisztert – a maga suttyóparaszt stílusában a baráti Moldovából üzent:

"Eddig is tudtuk, hogy Jean Asselborn komolytalan figura. Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradtságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán."

Hát erről beszéltem.

ITT OLVASHATÓ

CSOÓRI SÁNDOR HALÁLÁRA

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2016.09.13.

Elolvastam a Nappali Holdat és a Mélypontot. Gyönyörű versei voltak és én most mégis a Nappali Holdat olvastam el. Tudom, hogy sokan fogják idézni, főleg az alábbiakat:

"Élnek, miért is ne élnének sokan az országban, akik unják az örök magyar sirámot: Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Trianont és még ezer másféle csapást. Lehet is unni őket – ettől persze még nem tűnnek el a megoldhatatlan gondjaink közül. Különös, de addig, amíg a magyarsághoz természetes módon nem lehetett idomulni – akár beleolvadással, akár szellemi azonosulással –, ezek az öröklött magyar nyavalyák nem zavarták, nem idegesítették – legalábbis érzékelhetően nem – például a századok óta velünk élő svábokat, cipszereket, sőt még a kiegyezés után betelepült zsidóságot sem. Adyt Hatvanyk, Révészek, Jászik, Ignotusok állják körül, s képességeik szerint osztozkodnak is gondjaiban. Azt hiszem, talán Ady ideje az az utolsó pillanat, amikor a nemzet kérdései, a magyarság kérdései még átélhető egzisztenciális és történelmi problémaként lobbanhattak föl a zsidóságban. A zsidóság például nemcsak a nyelvet, a nyelvben megülepedett fájdalmakat is megtanulta. A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszűnt. Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha."

...pedig, érdemes tovább olvasni....

"Ha volna új Ady Endrénk, Bartókunk, Németh Lászlónk, Bibó Istvánunk, Illyésünk, ez a kihívás még tán kapóra is jöhetne: hadd versenyezzenek kitűnő erők egymással a századok óta húzódó magyar bajok orvoslásában. Ilyen föladat közben a kimért, távolságtartó tekintet legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a sorssal bűnös viszonyt folytató Ady keserű, dacos, parádézó, érzelmes odaadása „fajtájának”. De hát se Adynk, se Németh Lászlónk, se Bibónk. Ráadásul mérvadó szellemi életünk sincs, amely megfelelő közeget vagy hátteret biztosíthatna a versengésnek. Egyedül csak a politika küzdőtere létezik, ahol a dolgok logikája szerint ütésre ütés a válasz, rágalmazásra rágalmazás. Antiszemitizmus és nacionalizmus? Ezek is inkább egy fölületesen megírt politikai színdarab főszereplői s nem a lelkeké, illetve nem a valóságos helyzeté. Fegyveres csapatok helyett nagy habverőkkel fölszerelt különítmények járnak a közéletben s fölhaboztatnak mindent, ami segít eltakarni a megoldandó kérdéseket." 

... akkor azt gondolták, hogy egy ilyen óriási intellektus, a legnagyobbak egyike, nem írhat le ilyet, ez felelőtlenség. Csoóri nagyon komolyan gondolta, amit írt, és nem azért írta le, hogy előnyöket szerezzen, hanem mert fontosnak tartotta leírni, ez egy nagyon erős szöveg, ami, ahogy ma mondanánk, nem ment át... A sunyiságnak, a gazemberségnek, molekulája nincs ezekben a mondatokban, szemben ugye más mondatokkal, amelyek azóta beterítették ezt az országot. Csoóri bizony, nemcsak népben és nemzetben, hanem nagyon következetesen alanyban és állítmányban is gondolkodott, halála hasonló veszteség annak a nagy írónak a halálához, aki szakított a Hitel-lel, amikor Csoóri ezt a szöveget publikálta. Mindkét cselekvés felelős, az állítás és a tiltakozás is, ez az egész ennyire szörnyű helyzet volt, szörnyű de legalább nem szánalmas.

Csoóri halálával kevesebbek lettünk. Egy kicsit megint távolabb kerültünk attól, amiért még érdemes lenne harcolni egymással és saját magunkkal. 

ITT OLVASHATÓ

KIRÚGNÁ A MAGYAROKAT AZ UNIÓBÓL A LUXEMBURGI KÜLÜGYMINISZTER - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz

Szerző: Szelestey Lajos

2016.09.13.

 

 

A luxemburgi külügyminiszter azt követeli, hogy Magyarországot zárják ki az Európai Unióból. Jean Asselborn szerint nem lehet elfogadni, hogy egy tagállam ilyen masszívan megszegje az EU alapértékeit. Ha valaki, mint a magyar kormány, kerítést épít a háborús menekültek ellen, továbbá megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt átmenetileg, de szükség esetén akár végleg ki kell zárni a szervezetből. 

Die Welt

A luxemburgi külügyminiszter azt követeli, hogy Magyarországot zárják ki az unióból. Jean Asselborn szerint nem lehet elfogadni, hogy egy tagállam ilyen masszívan megszegje az EU alapértékeit. És ha valaki, mint a magyar kormány, kerítést épít a háborús menekültek ellen, továbbá megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt átmenetileg, de szükség esetén akár végleg ki kell zárni a szervezetből. A politikus azt mondta a lapnak, hogy csak így lehet egyben tartani a szervezetet, illetve megőrizni a közös értékeket. Ennek érdekében a luxemburgi diplomácia vezetője sürgette, hogy ilyen kérdésben a jövőben többségi döntéssel lehessen határozni, mert már nem lehet tűrni azt a fajta magatartást, amit Magyarország tanúsít. Leginkább azt nehezményezi, hogy Orbán Viktor úgy bánik a menekültekkel, mint az állatokkal. Azon kívül a határzár egyre hosszabb, magasabb és veszélyesebb lesz. Az ország már közel jár ahhoz, hogy tűzparancsot adjon ki az illegális határátlépők ellen. A legrosszabbra kell számítania annak, aki a szögesdróton keresztül próbál meg bejutni magyar területre. Asselborn hozzátette, hogy az Orbán-féle figurák miatt az EU kivülre úgy jelenik meg, mint amely védi az értékeit, ám belül már nem képes megőrizni azokat...

 

ITT OLVASHATÓ 

GYURCSÁNYÉK ÚJ KAMPÁNYDALA IGAZI KÖLTÉSZET - MŰELEMEZTÜK A DK KAMPÁNYDALÁT

24 HU / POSZT ITT BLOG
Szerző: Muchichka László
2016.09.13.

Mitől igazán jó egy popdal?

Könnyen befogadható mondanivaló, nem túl bonyolult akkordmenet és egy kellemes előadói hang általában már sikeressé teszi. Szemmel láthatóan ezt a receptet követi a DK mindössze 50 ezer forintból készült készült kézműves kampánydala is, a Csak a szeretet
kell, de inkább lássuk, mi a szerzemény mélyebb mondanivalója, a nyilvánvalón, vagyis az értetlenkedés és az emlékezés érzetén túl.

A magyar nép zivataros századai

Mennyi keserűség, mennyi nyomorúság,Mi lehet a gyógyszer, mai Magyarország?
Csak most be ne zárkózz, mert az sose gyógyít, (gyógyít)
Hazug üzenettel, ócska gyűlölet kell, hamis ez a játék a szívetekkel.
De az sose győzzön, aki haragot szít. (Haragot szít)
Már az első strófa erős gondolatokat fogalmaz meg, a költő a múlt, a jelen és a jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni. Hivatkozik arra, mennyi keserűség, nyomorúság van az országban, de a szónok rögtön stílust vált, s ingerült keménységgel kel ki a bezárkózás ellen, mert annak nincs gyógyító hatása.

A versszak végén a hazáért való önzetlen harcot követeli és a Balassi-féle „szép tisztességre” szólít. Ha szemfülesebbek vagyunk, észrevehetjük, a költő hogyan parafrazeálja a Himnuszt, s áldásért, védelemért esdekel a magyarság számára.

Kiáltvány, felhívás a nemzethez

Ne mondj nemet, ne mondj igent,

A válasz semmit sem jelent,

Ha már a kérdés is hazug.

Magyarok vagyunk,

Itt vagyunk.

Európa az otthonunk.

Ne vigyen másfelé az út.

A refrén a távoli jövő dicsőségét sejteti, hiszen bevallása szerint a jelen történelemformáló pillanatok előtt áll. A meggyőzés érdekében a szónok még egy paradoxont is sorba állít, hiszen arra buzdít, a hallgató ne mondjon nemet és igent sem, ez pedig nagyon erős stílushatás, hiszen váratlanul, meghökkentő módon érkezik („Ne mondj nemet, ne mondj igent”).

A fokozás ezután ér a tetőpontjára, a refrén végén pedig megjelenik a költemény alaphangja, legfőbb mondanivalója: „Európa az otthonunk, ne vigyen másfelé az út”.

Hazafias intelem

Soha ne feledd el, csak a szeretet kell,Tele van az ország gyűlölettel.
Csak most be ne zárkózz, mert az sose gyógyít, (gyógyít)
Soha ne feledd el, csak a szeretet kell,
Meg a felemelt szív, meg a felemelt fej.
És az sose győzhet, aki haragot szít. (Haragot szít)

A következő versszak a Nemzeti Dalhoz hasonlatosan lerövidített kurta mondatokat fogalmaz meg parancsok formájában és válaszút elé állítja a hallgatókat, azonnali elhatározásra ingerelve: választani kell a rabság és a szabadság között.

Ez a strófa a himnuszok szokásos jellegzetességeit is magán viseli, a panaszdal, a siralomének (a jeremiádok), a könyörgés és az elégia műfaji vonásai is megtalálhatók benne.

 

Amikor a költő a második sorhoz ér, hiperbolát alkalmaz, felindult lelkiállapotát a dolgok valódi mértékének a valószínűség határán túli felnagyításával ellenpontozza („Tele van az ország gyűlölettel”).

Ez a versszak egyébként az első strófa bizonyos elemeinek megismétlését is tartalmazza, s ez a változtatás a korábbi kérést szigorú paranccsá fokozza, s komorabbra, sötétebbre színezi a költemény végkicsengését („És az sose győzhet, aki haragot szít!”).

 

Ezután már csak egy célja marad a költőnek: hogy a strófa után háromszor elhangzó refrén elérje az élmény elmélyítését, nyomatékosítását.

ITT OLVASHATÓ

HIEDELMEINK HÁLÓJÁBAN

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2016.09.13.

 

A háló lehet védőháló, ami megóv minket, tudunk bele kapaszkodni, ad egy biztonságot. De lehet akadály is, csapda, ami nem engedi, hogy kilépjünk valamiből, hogy továbbmenjünk, új helyeket, új embereket, más világokat ismerhessünk meg.

Hányféle hiedelmünk van, mennyi dolgot „programoztak” belénk az őseink, szüleink, a tanáraink, a környezetünk, illetve hogyan tudjuk ezeket összeegyeztetni saját, szerzett élményeinkkel, tapasztalatainkkal. Valahogy összecsap a biztonságra való törekvés, a burokban élt élet nyugalma és az örökös kíváncsiság, a megismerés vágya. Izgalmas kérdések, nehezen megadható válaszok...

 

...Valójában két világunk van: a valóság és a hiedelmek világa. Ezek részben átfedik egymást. Minél inkább, annál jobb, annál sikeresebb lehet az életünk (legalábbis így képzeljük, ha úgy tetszik, így hisszük a mai tudásunk alapján).

De van egy rangsorunk is a hiedelemrendszerünkön belül és ez nagyon fontos, komolyan meghatározza az életünket.

Ha valakinél az áll a sorrend elején, hogy pl. úgy kell tennem, hogy másoknak ne ártsak, hogy másoknak jó legyen, az belefuthat egy áldozati szerepbe. Ha valakibe azt sulykolták bele a szülei, hogy keményen kell dolgozni, hajtani kell, soha nem szabad megelégedni azzal, ami van, akkor ne csodálkozzon, ha stresszes, nem tud lazítani, teljesítménykényszer nehezíti az életét. Minden cselekedetünk a legerősebb hiteinkből fakad.

Ha pedig olyan közösség, társadalom tagjai vagyunk, ahonnan olyan üzeneteket, olyan hiedelmeket közvetítenek felénk, amelyekkel nem, vagy csak nehezen tudunk azonosulni (mondjuk származási alapokon, vagy vagyoni alapon differenciálnak ember és ember között, vagy pontosan tudjuk, hogy félrevezetnek bennünket, egészen mást tesznek, mint amit hirdetnek stb.), amelyekkel szemben zavarban vagyunk, mert ellentmondanak más, korábban belénk programozott értékrendszerünknek (együttműködés, szolidaritás, társadalmi felelősség, szabad gondolkodás stb.), akkor bizony bajban vagyunk. De nem szabad ekkor sem elkeseredni, az a fontos, hogy merjünk kérdéseket feltenni, gondolkodni, gyűjtsünk tapasztalatokat, próbáljunk megérteni más álláspontokat is, ne higgyünk el mindent, beszélgessünk és mi magunk legyünk önazonosak, merjünk és tudjunk a tükörbe nézni. Sokan ajánlják azt, csak a saját kis személyes dolgainkkal foglalkozzunk, nem érdemes mások miatt bosszankodni. Persze nem vagyunk egyformák és nem is kell mindenkinek ugyanúgy gondolkodnia, de én a magam részéről nem pártolom azt, hogy a homokba dugjuk a fejünket, ezt semmiképpen nem tartom felelős viselkedésnek. Hiszen nem vagyunk növények! Ugyanakkor elfogadom, ha valaki így kíván élni.

Általában ha befelé figyelünk, megkérdezzük magunkat, a lelkünk mélyén érezzük, kinek és minek érdemes hitelt adni, valójában jól tudjuk, melyek az igazi értékek. Abban kell leginkább hinni, hogy a világ és az emberek is jók. Érdemes a jó, pozitív és hiteles emberek társaságát keresni, illetve fontos, hogy segítsünk azoknak, akik segítségre szorulnak.

Ha nehéz eligazodni, forduljunk a művészetekhez. Nincsenek jobb közvetítő eszközök és tudatalattit megmozgató, megnyugtató (vagy épp felrázó) élmények, mint egy jó film, színház, könyv, kiállítás, hangverseny...

ITT OLVASHATÓ

MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ ÉS FIZETETT SZABADSÁG - DÖCÖGŐ HALADÁS A 20. SZÁZADBAN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kettős Mérce
2016.09.13.

Napjainkban sok szó esik arról, hogy az elmúlt évtizedek során milyen változások következtek be a fogyasztás és a szabadidő terén az európai társadalmakban, hol fogyasztói társadalomként, tömegtársadalomként, hol pedig épp „szabadidő-társadalomként” jellemezve azokat. A lehetséges interpretációk nagy száma és komplexitása miatt most nyilvánvalóan csupán arra vállalkozhatunk, hogy rövid betekintést nyújtsunk a szabadidő és munkaidő 20. századi változásaiba, valamint ezen belül a fizetett szabadság kialakulásának folyamatába. 

A technológiai fejlődés, az iparosodás nyomán bekövetkezett növekvő termelékenység, valamint a munkavállalói, s kiváltképp a szakszervezeti tevékenység révén csökkenő munkaidő és ezzel párhuzamosan növekvő szabadidő jelentős átalakulásokat hozott az emberek mindennapi életébe. Ugyanez a folyamatos bővülés jellemzi a szabadságolást is, ami kezdetben nem feltétlen volt fizetett szabadság is egyben.

A 19. század végétől a munkaidő folyamatos rövidülése figyelhető meg Európában és Magyarországon, mely párhuzamosan haladt az egyre terebélyesedő munkavállalói réteg jogainak kibontakozásával. Nem csupán a különböző foglalkozási csoportok átlagos munkaideje csökkent, hanem az ennek nyomán növekvő szabadidő egyre inkább elkülönült a munkaidőtől, és az emberek mindennapi életének önálló, kreatív tevékenységek végzésére alkalmas részévé vált. Jóllehet az eltérő fejlettségi szinteknek megfelelően a szabadidős tevékenységek elterjedésének technológiai, anyagi, infrastrukturális, ideológiai, politikai és egyéb akadályai voltak Európa különböző országaiban, mégis azt láthatjuk, hogy számos új szabadidős tevékenység terjedt el (mozi, tánc, rádió, TV, stb.) a hagyományos szabadidős tevékenységek (sport, közösségi helyeken való találkozások és beszélgetések, templomba járás, stb.) mellett...

ITT OLVASHATÓ

HAZUGSÁGGYÁR AZ M1-EN - ÍGY MANIPULÁL ÉS KELT GYŰLÖLETET A KÖZMÉDIA A TE PÉNZEDBŐL

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.09.13.

Alapból rendkívül nehéz az egész menekültválság objektív bemutatása, pláne akkor, ha egyes médiumok a hírek torzításától, sőt, hamisításától sem riadnak vissza, csak azért, hogy még nagyobb pánikot keltsenek. A problémát csak súlyosbítja, ha éppen a közmédia az, amelyik az adófizetők pénzéből követi el a legnagyobb manipulálásokat.



A kerítésen keresztüli gyermekátdobásokról adtak hírt, miközben ilyen nem történt, máskor pedig tényként közölték, hogy lövöldözés történt a Los Angeles-i repterén: azonban ez sem volt igaz. A sor még tovább folytatható.

MTVA – Az ég kék, az M1 hamisít

Az M1 híradónak alapvető működési elve a kormánypropaganda kritikátlan közlése. Legyen szó a kijevi tüntetők le terroristázásáról, az egész menekültkérdés kezeléséről, vagy éppen a politikai ellenfelek démonizálásáról. A magas színvonalról többek között „gazdaságelemző Béla”, vagy éppen az MTVA által szívesen használt kamu utca emberek gondoskodnak. A 24.hu korábbi összeállításában mindezekre már felhívta a figyelmet.

A hírhamisításban is éllovasok, ami egy „hírtelevízió” esetében több mint visszás: korábbi írásunkban már bemutattuk, hogyan csinált a közmédia például egy, a terroristák ellen küzdő emberből terroristát, vagy éppen, hogyan lett egy egyszerű rendbontóból egyenesen közveszélyes terrorista...

ITT OLVASHATÓ

CSOÓRI SÁNDOR: A TISZTÁNLÁTÁS VÁGYA / A MEGHASONLÁS VILÁGOS HÁTTERE

PETŐFI IRODALMI MÚZEUM - DIGITÁLIS IRODALMI AKADÉMIA
Szerző: Csoóri Sándor
1964.

Mihelyt megtanulnék élni, lemondanék az irodalomról. Meggyűlölném a fehér papírlapokat, melyek mint meszesgödör a halottat, naponta elnyelnek, testestül-lelkestül. Olvasni se olvasnék semmit, mert nem volna szükségem mások megszépített emlékezetére. A kő kő volna; a madár madár, nem pedig ennek vagy annak boldog vagy boldogtalan jelképe. A verseket testem írná – maga a létezés volna a költészet. Hosszú, elégikus verssorok az alkonyati utazások, midőn a vonat, az idő kiválasztott pillanatában hűvös rétek közt fut el, s a fák, mint Isten állatai, szétszéledve legelészgetnek.

De hát ez képtelenség. A kő sosem lehet csak kő, a madár sosem lehet csak madár, mert amelyik a férgek és bogarak egykedvű gyilkosa, az ember számára gyöngédség, virradati kiáltozás. A létezés se lehet költészet, mert a létezés minden: önmaga és önmaga tagadása.

Az irodalom nélkülözhetetlenségét semmi se bizonyítja jobban, mint az írókban feszülő örökös meghasonlás: írni azért, hogy megszűnjék az 219irodalom. Rakni egymás mellé a szavakat, a mondatokat, az eszméket, igazságos és igazságtalan indulatokat, hogy megépülhessen egy világ, amely már nem önmaga.

E nyilvánvaló ellentmondás az írói munka egyetlen s képtelen alapfeltétele.

Nyomban megszűnne a tudathasadás, ha a mű azonos lehetne végső céljával, de még a remekművek is csak elképzelések, fölvillanó jelzőlámpák, és a legjobb esetben is csak kiindulópontjukkal azonosulhatnak.

A mű korlátozottsága – tragikus csőd, félút, félmegoldás, de a kudarc feszültsége miatt előkészület is a csőd megszüntetésére. Ezen az átfordulási ponton válik az írás korlátozottsága a cselekvés eszközévé: a csönd kiáltássá, az istenkáromlás emberi imává, a költészet valóságos érzelemmé és értelemmé.

A sokat emlegetett ihlet tehát nem más, mint az örökös határmezsgyén való tartózkodás idegfeszültsége. Se nem titok, se nem csoda, hanem drámai készenlét.

Régebben a költészetet a csodálkozás eszközének tekintettem, világhoz kötő aranylácnak. Jóllehet, a csodálkozni tudás is kapcsolat, de ma már gyerekesnek ítélem ezt a fölfogást. Aki csak csodálkozni tud, kicsit mindentől távol marad. Állapotokat segít létrehozni, áhítatot és kielégülést, és ezzel lelassítja a világ vérkeringését. A költészetet ma már mindennek látom: várakozásnak, búcsúzásnak, jövőnek, gyöngédségnek, tudatlanságnak, harcnak, ítélkezésnek.

Ezek nélkül nincs tárgyilagosság.

Tárgyilagosságon persze nem az ügyintéző bírák elfogulatlanságát értem. A tárgyilagosság az én szótáramban a drámaiság fogalmával azonos. Lehetőségek és lehetetlenségek szembeállítása; a hiánynak és a szükségesnek fojtott párbeszéde.

Bárhonnan közeledjek is hivatásomhoz vagy mesterségemhez, csakis oda lyukadok ki, hogy az író igazi otthona az otthontalanság, a minden dolgok közé való száműzetés állapota; kiegyensúlyozottsága pedig a dráma.

E félreérhető gondolatok csupán azokat ejthetik zavarba, akikben a dialektika helyett tisztelet él az írók iránt vagy hősies rokonszenv, és a gondolkodás helyett megavasodott előítélet. Az írónak nem részvétre vagy rokonszenvre van szüksége, hanem az olvasók szabadságára. Ezt kiharcolni ismét csak úgy tudja az író, ha erőfeszítés közben szünteti meg saját alanyiságát, s alakítja át más számára is „felölthető” személyiséggé. Én – az mindig más – írja Rimbaud. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy szabadnak lenni annyi, mint mást fölszabadítani. Az íróra és az olvasóra vonatkoztatni ezt a törvényt nem szójáték, nem szellemes fordulat, hiszen egy mű megírásához semmivel sem kell kevesebb erőfeszítés, mint bármihez, ami az ember életét megváltoztathatja. „Azzal az erőfeszítéssel, hogy mű szülessen – írja egy jugoszláviai író, Gotovac –, minden teljesen megtörténik.” Természetesen abban az esetben – kerekíti tovább a gondolatot –, ha a műről alkotott tudat maga a teljes ember.

Mióta így tekintek az irodalomra, megfosztva minden sallangjától, legfontosabb műfaji gondnak azt tartom, hogy az írás közben kifejtett erő hogyan alakítható át közvetlenül és veszteségek nélkül köznapi cselekvéssé, erővé. A gyakran emlegetett kísérletezés fogalmát is erre korlátozom tudatosan. Éppen ezért legszívesebben tanulmányokat írnék mindenről: egy arcrándulásról ugyanúgy, mint a történelemről, a szerelemről ugyanúgy, mint az elfáradás erkölcséről vagy erkölcstelenségéről, a szükséges reménytelenségről ugyanúgy, mint az ábrándjaitól megfosztott képzeletről. Mindenekelőtt azért, mert a tanulmány s az esszé számomra nem a költészet vagy a próza kiegészítője, hanem előkészítője. Megfogalmazza azokat a kérdéseket, melyekre a végleges választ versben, prózában vagy amihez egyre nagyobb erő sodor: drámában kellene megadni.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN LELEPLEZTE A "BALOLDALT"

GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.09.12.

Orbán, az EU-hajó kapitányszerepre készülő kalóza kétségtelenül létezik és hat. Ma sikerült bemutatnia, hogy ellenfelei, legalábbis ami a „baloldalt” illeti, nem léteznek.

A kalózkapitány azzal a jól kiszámított hadovával állt elő az „Országgyűlésben”, hogy az általa kezdeményezett „népszavazás” sikere esetén az EU – nyilván annak nihilista vezetése – a baloldali irányítású városokkal, kerületekkel fog megállapodni migránsok befogadásáról. Ráfáznak a nihilisták! – Magyarországon nincs baloldal, legalábbis a mai vezetők körében nincs.

A kalóz képtelen állítására, illetve ahhoz mindenben hasonlítóra Szeged polgármestere már korábban válaszolt – higgadtan, bár mondhatta volna azt is, hogy ha rajta és a szocialistákon múlik, készek meghatározott számú menekülteket befogadni.

 

A mai reakciók azonban egészen kétségbeejtőek.

 

Nem lesznek „migránstelepek” Zuglóban – reagált Karácsony Gergely PM-es polgármester Orbán Viktor parlamenti beszédére.

 

Egyetlen, az MSZP által vezetett település sem kíván migránsokat betelepíteni a saját területére – reagált Tóth Bertalan, a szocialisták frakcióvezetője. Hétfői, budapesti sajtótájékoztatóján visszautasította a kormányfő szavait, amelyeket „aljas hazugságnak” és a „gyűlöletkeltés egyik újabb formájának” nevezett.

 

Salgótarján elutasítja, hogy migránsok települjenek a városba, a közgyűlés ezt határozatban is kimondta – írta Salgótarján szocialista polgármestere az MTI-hez hétfőn eljuttatott sajtóközleményben. Fekete Zsolt arra reagált, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn parlamenti felszólalásában úgy fogalmazott, ha az ország visszautasítja a migránsokat, akkor Brüsszel a baloldali városokkal állapodik meg,

Zuglóban, Szegeden és Salgótarjánban osztják szét a menekülteket.

Fekete Zsolt hangsúlyozta: a salgótarjáni közgyűlés baloldali többsége februárban elutasította azt a lehetőséget, hogy a városba migránsok települjenek.

Kiállhatott volna bármelyik „baloldali” városvezető azzal a bátor, elvszerű szöveggel – persze, csak ha őszinte! –, hogy amíg baloldali vezetésű a város/a kerület, mindig készek lesznek arányosan meghatározott létszámú menekült befogadására, természetesen tiszta, ellenőrzött eljárás végén, és számítanak az EU támogatására. Mondhatta volna azt is, hogy sosem fog a mai magyar „kormányhoz” lealjasodni…

De aki rühelli a tiszta beszédet, az elvszerűségnek hírét sem hallotta, sunnyoghatott volna, ama látszat kedvéért, hogy mégiscsak különbözik a mai embertelen hatalomtól. Húzhatta volna az időt, mondván, megkérdezzük majd az embereket.

Szóval, nem kellett volna azonnal, pánikszerűen közölni: ide nem teszi be a lábát egy se!

ITT OLVASHATÓ

INKÁBB ÉPÍTENI EGY ÚJ MAGYARORSZÁGOT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Krónikás
2016.09.13.

1. Abbahagyni a lopást s a képmutatást

Bizony honfitársaink közül nem kevesen vannak, akik életüket szeretik megoldani okosban, minek tanulni, szorgalmasnak lenni, ha elég a benyalás művészetéhez érteni, elég ugye a nyelvtudás... idegen nyelvek használata nélkül.

Éberen figyelni, mikor jön a megfelelő helyzetű popsi, s akkor gyakorlottan, bátran s lelkesen, akár nyilvánosan nekilátni, s kifejezni, mekkora boldogság is számára ez a művelet. Mekkora megtiszteltetés. Így lehet az ember miniszter, államtitkár. Gondolkodni tilos, gerincet kéretik kioperálni, a modern gerinc a puhatestűség. Sajnos.

Szóval, a lopást kellene elsőnek szerintem abbahagyni, legyen a legnagyobb szégyen a lopás, a legmegvetendőbb dolgok egyike.

2. A benyalás ne legyen érvényesülési esély

Másodszor, el kellene határozni kollektív, hogy benyalást nem fogadunk többé el érvényesülési lehetőségként, hogy közösen irtózunk tőle.

3. Boldoguljon a szorgalmas

Harmadszor, úgy kellene dönteni, az boldoguljon a legjobban, aki szorgalmas, tehetséges, igyekvő, a tanulás legyen a vezérlő csillagunk s a tudás, annak alkalmazása, ehhez az oktatási rendszer gyökeres átalakítása, modernizálása, több lehetőséget adni a magántanulóként való tanulásra, de úgy, közösségekbe járnak ők is, szórakozni, sportolni, stb. Tehetséggondozásra is szükség van. Alkotóműhelyekre.

4. Építeni a kreativitásra

A kreatív embereket helyzetbe kellene hozni, felvenni, használni tehetségüket, megfizetni őket, cégrésztulajdonossá tenni akár, a munkavégzéshez a számukra inspiráló helyet kialakítani, ha otthon szeret dolgozni, hát legyen úgy.

5. Választott ügyészeket, bírókat, rendőrfőnököket, mint USA-ban

Ne a hatalomnak benyalók döntsék el, mi a bűneset (ha öregnéne hazavisz az erdőből gallyakat életfogytiglan, a pedofil képviselőt meg kimosdatják). Nagyobb szabadságot a bíráknak a büntetés kiszabásakor, legyen komoly mérlegelési lehetőségük, hisz sok embernél a megbocsátás működik megbánás esetén, de politikusoknál sokkal nagyobb szigort alkalmazni.

6. Néptribunus elnök

Nem a kormány s nem a parlament alá, hanem afféle néptribunusként élő, választott elnök alá tartozó igazságszolgáltatást, központi rendőrséget.

7. Az oktatást, művelődést, nevelést az MTA hatáskörébe áttenni

8. Művészeti Akadémia

A színházakat, művészeti központokat egy Művészeti Akadémia alá rendelni, de nem olyan alá, mint a mostani pártkatonás műanyag izé, hanem kizárólag művészek által választott vezetőséggel, s törvényben rögzített állandó adó 1% átadásából fenntartani.

9. Egyházak

Valódi vallásszabadság kell, a nem korrumpálódott kisegyházak rehabilitálása. A történelminek nevezettek odahaza a végletekig korrumpálódtak már, tisztelet a kivételnek, tessék csak megnézni, mennyire nem érdekes a tízparancsolat betartása, a Ne lopj-ot maguk se tartják be, de a magukat kereszténynek beállító politikusoktól se követelik meg.

Nem baj, ha loptok, csak adjátok ide a tizedét, s akkor minden rendben... megy a szemforgatás most is. A magyar katolikus egyház vezetőinek nagy részéről teljesen lepereg szinte minden keresztényi tanítás.

Na, szóval látszik, miért lehetetlen. A lopásnál már hatalmas ellenállás lenne, a képmutatásnál is. A képmutató politikusok számíthatnak a történelmi egyházak támogatására s az nem kevés.

Amíg ezen alapok nincsenek rendben - lopás, benyalás, képmutatás - helyettük becsületes, szorgalmas munka, önérzet, önbecsülés, tudni, hol tartunk valóban a világban épp, s még mi mindenben fejlődhetünk, képmutatás helyett őszinteség s alázat...

Na, szóval esélytelen. Mert valóban kereszténnyé, muszlimmá, buddhistává, illetve EMBERRÉ kellene válni hozzá, ami sokkal nehezebb út, mint amelyek ma vezetnek ott a „sikerhez”, legalábbis annak látszatához...

 

ITT OLVASHATÓ

MATOLCSY CSAJÁNÁL ALIG KERESETT VALAKI JOBBAN A JEGYBANKBAN

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.09.12.

Ezekről ne maradj le!

Tizenkét furcsaság, ami arra utal, hogy a Fidesznek kellemetlen a Vizoviczki-ügy (Átlátszó)
Amikor a kormány nem harcol a multik ellen, pénzzel tömi őket (Index)Az olimpia miatt lehet drágább a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése (Portfolio)


Ha van 3 perced:

 

Tizenkét furcsaság, ami arra utal, hogy a Fidesznek kellemetlen a Vizoviczki-ügy
Valahogy mindig akad olyan ok, körülmény, ami miatt a terjedelmes Vizoviczki-ügy érdekesnek tűnő szövevényei igazából feltáratlanul maradnak, a nyomozás, a vád más irányt vesz, megakad. Bizonyítéknak látszó tárgyak tűnnek el. (Átlátszó)

Amikor a kormány nem harcol a multik ellen, pénzzel tömi őket
Drágán megfizeti a központi költségvetés azokat az új munkahelyeket, amelyekkel olyan nagy hangon szokott dicsekedni a kormány. Az uniós átlaghoz képest is többet fizetünk a multiknak, hogy idetelepüljenek a gyáraikkal. (Index)

 

Az olimpia miatt lehet drágább a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése
A korábbi becslések 472 milliárd forintról szóltak. Aztán jött az olimpiai újratervezés, melynek eredménye: a magyarországi szakasz költségei a 2024-es budapesti pályázat miatt  550 milliárd forintra emelkedhetnek Szijjártó Péter szerint.  A megnövekedett költségek azzal indokolhatók, hogy a budapesti olimpiai pályázat miatt a fővárosi szakaszt újra kell tervezni. (Portfolio)

 

Matolcsy csajánál alig keresett valaki jobban a jegybankban
Matolcsy barátnője jobban keresett a jegybanknál titkárnőként, mintha főosztályvezető lett volna. A nő „nemzetközi szakmai titkárként” dolgozott a jegybankelnök mellett. Egyébként is alig van olyan alkalmazottja az MNB-nek, aki többet keresett volna Vajda Zitánál. Erre a következtetésre lehet jutni az MNB oldalán fellelhető juttatási összeállítást átnézve. (NOL)

 

Hiányos a kvótanépszavazásra kiadott kormányzati füzetke impresszuma
Így döntött hétfőn a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). A 20-oldalas kiadványban a testület szerint nem volt feltüntetve a kiadásért és szerkesztésért felelős személy neve. Az NVB határozatának jogerőre emelkedésétől kezdve megtiltotta a kiadvány további terjesztését. Még jó, hogy a kormány már amúgy is elküldte a füzetet minden háztartásba. (444)

 

Ha van még két perced:

 

Az Országgyűlésben ellenszavazat nélkül függesztették fel Voldemort nagyúr mentelmi jogát. (444)

 

A Deloitte-hoz megy dolgozni az NGM korábbi adóügyi helyettes államtitkára. (444)

 

Egy hongkongi cég részvényeiből vásárolt be egy egy magyar építőipari társaság ahelyett, hogy alvállalkozóit kifizette volna. (Index)

 

Spéder pert nyert elsőfokon a Ripost, a Habony-média egyik ökle ellen, amiért lesifotókat közöltek róla és Stumpf István alkotmánybíróról. (HVG)

 

Rohamrendőrökkel szállták meg az ellenőrök az orosz jegybankot, a pénzintézet munkatársai egy sikkasztási ügy érintettjei lehetnek. Az intézmény maga is  került pénzmosás gyanújába. (HVG)

 

Az Európai Bizottság tisztázni szeretné, pontosan milyen munkakörbe került az egyik legnagyobb amerikai befektetési bankhoz Manuel Barroso, az szervezet egykori vezetője. (BBC)

 

ITT OLVASHATÓ

SZEGED, MEKKA, LEGALJA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.13.

Azt mondta Orbán Viktor tegnap Magyarország parlamentjében a magyar országgyűlésnek, s így egyben neked is nyájas magyar szavazópolgár, hogy vigyázzál, mert Brüsszel cselre készül. Ha nem boldogulnak Magyarországgal, majd leboltolják a baloldali vezetőjű településekkel, Zuglóval, Szegeddel, hogy jöhessenek a migránsok.

Továbbá, hogy: „Akinek nem tetszik, amit mondok, olvassa el az EP baloldali elnöke, Martin Schultz vonatkozó nyilatkozatát. Javasolom a balos településvezetőknek, legyenek résen.” – Ilyeneket beszélt, természetesen megtartva azt a diabolikusan gyermeki tulajdonságát, hogy a valóságot meglehetősen alternatív módon kezeli. Fogalmazzunk ily megengedően, mert virágos a kedvünk.

A móka és kacagás még márciusban vette kezdetét, amikor is ez a Schultz adott egy interjút a Sternnek, amelyben azt fejtegette, hogy vannak szolidáris és nem szolidáris EU-tagállamok, valamint, hogy nem csak abszurd, de egyenesen aljas, hogy a magyar miniszterelnök népszavazást írna ki alig több mint ezer migráns befogadásáról.

Innentől nézzük élesben:

„- Nem lenne értelmesebb inkább nem erőltetni, hogy a menekültek egy idegenellenes társadalomba kerüljenek, mint például a magyar vagy Szász-Anhalt tartomány?

– Szász-Anhalt tartományban is sok olyan város van, amely szívesen fogadja a menekülteket. Egyébként csakúgy, mint Magyarországon. Nemrégiben Szegeden jártam, ami egy derék baloldali város. Oda lehet küldeni bármelyik menekültet.”

Ez a „nyilatkozat”, amelyre miniszterelnökünk utalt, s amely nem egyéb, mint elismerése annak, hogy egy olyan eszement helyen, mint kies hazánk is, vannak azért oázisok, ahol nem feltétlenül rugdossák agyon, meg éheztetik a menekülőket. Elismerő bólintás, hogy – például – Szeged lakói emberek tudtak maradni az embertelenségben. Nem több, és nem kevesebb.

 

Viszont, mint a csökkent értelmi képességű egyedek általában, a fideszkatonák sem értik a képes beszédet. Olyan palávert csaptak már akkor, hogy slaggal kellett lecsillapítani őket.

 

A szegedi polgármesteri kabinet elmagyarázta a mélymagyaroknak, hogy szó sincs háttér-megállapodásról. Martin Schultz Szeged említésekor feltehetőleg arra utalt, hogy a város polgárai példaértékű humanitárius segítséget adtak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Továbbá, hogy a szegediek emberséges és európai magatartása nemzetközi elismerést vívott ki...

ITT OLVASHATÓ

MONDATOK MAGYARORSZÁGRÓL

HUPPA BLOG
Szerző: Földes Péter
2016.09.12.

Nálunk a törésvonal nem a jobb- és a baloldali emberek között húzódik, hanem, az ájtatos, múltba néző árvalányhajasok, a hátrafelé nyilazó, nyereg alatt puhított hősök, és a mában-jövőben gondolkodó emberek között.

Mindkét csapatban játszanak jobb- és baloldaliak, valamint olyanok is – egyáltalán nem kizárt, hogy ők vannak többen -, akik egyik oldalhoz sem sorolják magukat.

E kétfelé szakított ország egyik felén azok élnek, akik kedvelik a diktatúrát, főként annak puha formáját. Azt, amelyik megsimogatja a fejünket, ha jók vagyunk, és csak kicsi kokit ad, ha rosszak, és e diktatúrát üzemeltető bácsi mindig tudja mindenkiről, hogy az illető jó-e vagy rossz. Apánk helyett apánk. Gondoskodik rólunk, gondolkodik helyettünk-
 
Egészen élhető diktatúra az ilyen, még azt sem várja el tőlünk, hogy szeressük. Megelégszik azzal is, ha úgy teszünk. Néha ennyit sem kér, beéri annyival, hogy ne látványosan utáljuk.
 
A másik országrészben, azok élnek, akik szeretik maguk eldönteni, hogy ők mikor jó magyarok, hazafiak, családapák, polgárok, nincs szükségük arra, hogy más mondja meg helyettük, hogy nekik mi a jó.
 
A pálya egyik térfelén azok játszanak, akik szeretnek alattvalók lenni, mert nem hisznek abban, hogy a sorsukat maguk is képesek irányítani. A másik oldalon meg azok, akik bíznak magukban. Abban, hogy nem a ráolvasás, hanem a teljesítmény számít. Nem a lózung, hanem a tehetség, a szorgalom, a tudás.
 
Rövidtávon ez nem mindig látszik, sőt, még a hosszabb távokon is csak a csillagok szerencsés együttállása esetén. De egyszer még talpra áll ez az ország. Nem holnap, és talán még csak nem is holnapután. Lehet, mi már meg sem éljük, legföljebb a gyerekeink, akik már életvitelszerűen külföldön élnek, vagy csak az unokáink, akik ebből kifolyólag majd külföldön születnek.

 És, ugyancsak ebből kifolyólag, vagy valami más okból, már nem is fognak magyarul beszélni soha. De a világban valahol még megérik, hogy élhető lesz ez az ország, olyan, amelynek a polgárai büszkék lehetnek arra, hogy magyarok.

Mert lehet mellébeszélni, maszatolni, múltat másítani, ám az örök emberi dolgok nem változnak. Jelesül az, hogy a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.

ITT OLVASHATÓ

ZŰRZAVAR

PUPU BLOGJA
Szerő: PuPu
2016.09.12.

Ma általános európai életérzés, hogy zűrzavaros időket élünk - ezzel a megállapítással kezdte a miniszterelnök mai parlamenti beszédét.
Hát mondja valaki, hogy nem vagyunk egy szerencsés nép – a zűrzavaros időkhöz kaptunk egy zűrzavaros gondolkodású miniszterelnököt – egyenes út ez a sikerhez!
Természetesen nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük, hogy szeretett miniszterelnökünk nem tudja, hogy mit beszél, amikor az Országgyűlést azzal szórakoztatja, hogy a dolgozók száma nő, a munkanélküliség megfeleződött négy év alatt, gyakorlatilag nincs infláció, a bérek nőnek, az IMF-et hazaküldtük, az IMF-nek és az EU-nak visszafizettük a hitelt - sorolta a kormányfő.
A cél a teljes foglalkoztatottság - ismételte meg a korábbi kijelentését.
Ezek a dumák neked készülnek, és elég sokszor mondják el ahhoz, hogy a végén elhiggyed - és sajnos, el is hiszed.
Kár.

Itt van mindjárt a munkanélküliségről szóló remekmívű mondat, melynek az a trükkje, hogy az állami kényszermunkát értékteremtő munkaként kezeli, és így is számol vele statisztikailag.
Pedig hát a munkaviszony az nem egyenlő a közmunkával, már csak azért sem, mert a munkaviszonyt két azonos pozícióban levő fél – a munkavállaló és a munkáltató hozza létre, míg a közmunkánál a meghatározó elem a munkakényszer – aki nem végzi el, azt megfosztják az élete fenntartásához szükséges minimális juttatásoktól is.
Kényszermunka.
A magyar állam nem képes piaci alapon működő munkahelyek létrehozását ösztönözni, tisztességes béreket fizetni pedig végképpen nem szándékozik.
Ha erre törekedne, akkor legalább a legfiatalabb korosztályok számára biztosítaná a megfelelő képzést, ehelyett a szegények gyermekeit már iskoláztatásuk első éveiben az út szélére rugdalja, a mocsárból pedig nem fognak soha kikecmeregni.
Apáik az árokparton szedik a szemetet, ők sem fognak mást csinálni.
Nem öt emberről, milliókról beszélünk, kiket a pesti vagy kisvárosi nyugdíjas nem is lát, hiszen nem vesz részt kalandtúrákon a nyomor zsákfalvaiban, meg sem érti, hogy mit jelent az, ha nincs egy csepp zsír, egy marék tüzelő sem otthon, merthogy nyugdíj sincs és egyre kevesebbeknek lesz valaha is.

Ehhez képest lehet meghallgatni a győzelmi jelentést arról, hogy gyakorlatilag nincs infláció, ami szintúgy hazugság, hiszen nem ugyanazt vásárolja a városi köztisztviselő, mint a faluszéli szegény, akinek a jövedelme egy fikarcnyit sem nőtt, viszont az élelmiszerek árai azért akkor is növekednek, ha a statisztika mást mond.
Arról nem is szólva, hogy a kilátások nem túl szépek, hiszen a kereskedők a munkaerő-helyzetre való tekintettel áremelésre kényszerülnek, és még csak fel se lehet róni nekik.
Azt sem értem, hogy miért diadal az, hogy az IMF-et „hazaküldtük”, hiszen a magyar gazdaság természetesen azóta is folyamatosan vesz fel hiteleket, és ezek közül egyik sem kedvezőbb, mint az IMF által folyósított hitelek, legfeljebb azzal, hogy senki nem kéri számon azt, hogy mire fordították azokat.
Százezrek dolgoznak külföldön, milliók élnek munka nélkül, reménytelen és kilátástalan körülmények között, Orbán meg teljes foglalkoztatottságról hablatyol.
Ahogy ő gondolja, ezt három nap alatt meg lehet oldani, hiszen kicsit kell csak igazítani a statisztikai adatfelvétel módszerén és a betegágyakból is az árokpartra lehet parancsolni a lógósokat, kell venni még egymillió kapát, oszt kész a mű, lehet vele dicsekedni...

ITT OLVASHATÓ