KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2016.09.05.
Előzmény, amiről ITT írtunk tegnap: egy független képviselő írásban kérdezett az egyélőistentől. Mégpedig írásban volt pofája neki megérdeklődni: „Milyen kapcsolatban áll Ön Mészáros Lőrinc vagyontárgyaival?” A válaszadás határideje lejárt, ez jobb helyeken törvénysértésnek minősül. Szar helyeken a pénteki határidőt követő hétfőn az éppen ügyeletes végrehajtó nagy nehezen méltóztat válaszolni. Rögtön azután, hogy adminisztrációs hibával takarózva indokolja: Orbán Viktor magasról leszarja a jogszabályokat, ezek legfeljebb apró és önkéntelen hibák.
Ez a Dömötör Csaba nevet viselő propaganda-államtitkár műve: a 26 éve egyetlen percet a piacon nem dolgozó, a mai napon Szerbiából a kötelező mindmeghalunk, jönnek a migránsok dumával riogató miniszterelnök aktuális szószólója és ügyintézője nyelvhelyességi kifogásokkal élve sunnyogja el az érdemi választ. Ma, Viktor és Lőrinc névnapján tök véletlenül. Hogy a jóisten éltesse őket sokáig! Vagy valami.
Dömötör fontos és hozzáértő nyelvésznek a törvényes határidő sem volt elegendő, hogy ezt a pofátlan, kopott sablont előkapja valamelyik fiók mélyéről. Hogy ezek régebbi válaszokba kapaszkodnak és azokat kicsit átírva újra meg újra beletolják az alattvalók pofájába ugyanazt a semmitmondó sallangot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a fenti szövegben kiemelt rész: Dömötör szar poénnak is híg és súlytalan válaszában kétszer jelenik meg ugyanaz a gondolat: a vagyonnyilatkozati eljárás Európában párját ritkító szigorúsága. Hiába, egy közepesen szar fércmunka sem erőssége ennek a nyolcadrangú bohócnak.
Ebben a helyzetben pedig az a legdurvább, hogy most majd tőlem fogják kérdezni, hogy mégis mire vártam, a kérdést feltevő képviselő mire számított és úgy egyáltalán mire várt bármelyik közönséges állampolgár, akit ezzel a válasszal a miniszterelnök úr méltóztatott a mai nap tiszteletére szájba hugyozni. Szeretném javasolni itt és most, hogy ne tegyünk már úgy, mintha az volna a természetes, hogy nem válaszolnak és még ki is oktatnak.
Dömötör Csaba okleveles seggnyaló válaszán keresztül nem a kíváncsi képviselőnek mondták meg jól a magukét, hanem mindenki másnak is, akit jogosan érdekelhet, hogy mégis hogyan lehetséges, hogy ez a kétlábon járó Pénztároslőrinc nevű sikertörténet a mangalicaszereléstől az építőiparig, a vendéglátóipartól a mezőgazdaságig, az ingatlanharácsolástól a vasúti sínek felújításáig mindenhol ott van és amerre jár, milliárdok tűnnek el a feneketlen zsebeiben.
Orbán Viktor, aki 26 éve egyetlen percet nem töltött el érdemi munkával a piacon, aki tehát lassan három évtizede családostól a közpénzes vályú közelében röfög, még arra is gyáva, hogy a saját nevét írja egy ilyen gyalázatos szemfényvesztő, nyelvtannáciskodó dörgedelem alá. Csak éppen a becsszó hiányzik a végéről, hogy örüljön a kretén alattvaló.
Az a helyzet, hogy – bár ennek az ellenkezőjéről Dömötör Csabától Orbánig testületileg meg vannak győződve az urak, hölgyek – nem minden alattvaló hülye. A nem hülye, alattvalónak nézett magyar, aki pontosan tisztában van vele, hogy Orbán az ő alkalmazottja és nem fordítva, azt is világosan látja, hogy Mészáros Lőrinc pedig nem egy közönséges gázszerelő, akinél rátermettebb üzletembert Árpád óta nem termett a magyar ugar. Nem életszerű, nem egészséges, nem tisztességes, hogy minden második közbeszerzést Mészárosra írnak ki, és senki más nem nyerhet, az ő ajánlatai visszautasíthatatlanok, akkor is ha tegnapelőtt alapította a céget, amivel holnapután milliárdokat kaszál.
Következésképpen a szerencse és a jóisten misztikumán túl itt a földhözragadt magyarázat mindenre Orbán Viktor...
ITT OLVASHATÓ
2016. szeptember 5., hétfő
ORBÁN FOGJA ELDÖNTENI MERKEL SORSÁT?
1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.09.05.
"Fel kell készülnünk egy nehéz őszre is" – fogalmazott a kormányfő hétfőn Belgrádban, miután tárgyalt Aleksandar Vucic szerb miniszterelnökkel. Orbán Viktor a közös sajtótájékoztatón a Törökország és az Európai Unió közötti megállapodás törékeny mivoltával magyarázta, hogy szerinte nem zárható ki egy tavalyihoz hasonló helyzet a balkáni migrációs útvonalon, írja a sajtó.
Gondolom, Orbán már tud valamit moszkvai és ankarai berkekből a migráció őszi fordulatait illetően, és amit "veszélynek" állít be, arról már vélhetően döntés született akár az ő részvételével, és heteken belül tény lesz belőle. így gyorsan eljöhet az idő, hogy a szavazóitól szorongatott Merkel Junckerrel az órazsebében fog Budapestre járkálni magasabb kerítésért könyörögve, és cserébe mindenféle -- diplomáciai és pénzügyi -- ajándékokat hozva (amelyek egy részéről megtudjuk majd, mi, egy másikról majd 70 év múlva). Persze az orosz-török-magyar triász célja Merkel lemondatása, de leginkább a szélsőségek és a zavar továbberősítése Európában. Eszerint fogják adagolni a migránsokat és a követeléseiket is. Október 2. célja a magyar határőrizeti szigor előzetes legitimálása, aminek a jelentőségét majd október közepén-végén fogjuk megtudni, amikor Röszke adott esetben "újra ostrom alá kerül".
"Ne legyünk balekok, ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy ami tavaly bekövetkezett, az idén is bekövetkezhet, és az a munka, amit tavaly elvégeztünk, az idén is vár majd ránk" – fogalmazott. Egy kérdésre válaszolva azt mondta, "a helyzet romlásának valószínűsége létezik, és a kockázat nagy. (...) Nekünk tervekkel kell rendelkeznünk a helyzet romlására"...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: HaFr
2016.09.05.
"Fel kell készülnünk egy nehéz őszre is" – fogalmazott a kormányfő hétfőn Belgrádban, miután tárgyalt Aleksandar Vucic szerb miniszterelnökkel. Orbán Viktor a közös sajtótájékoztatón a Törökország és az Európai Unió közötti megállapodás törékeny mivoltával magyarázta, hogy szerinte nem zárható ki egy tavalyihoz hasonló helyzet a balkáni migrációs útvonalon, írja a sajtó.
Gondolom, Orbán már tud valamit moszkvai és ankarai berkekből a migráció őszi fordulatait illetően, és amit "veszélynek" állít be, arról már vélhetően döntés született akár az ő részvételével, és heteken belül tény lesz belőle. így gyorsan eljöhet az idő, hogy a szavazóitól szorongatott Merkel Junckerrel az órazsebében fog Budapestre járkálni magasabb kerítésért könyörögve, és cserébe mindenféle -- diplomáciai és pénzügyi -- ajándékokat hozva (amelyek egy részéről megtudjuk majd, mi, egy másikról majd 70 év múlva). Persze az orosz-török-magyar triász célja Merkel lemondatása, de leginkább a szélsőségek és a zavar továbberősítése Európában. Eszerint fogják adagolni a migránsokat és a követeléseiket is. Október 2. célja a magyar határőrizeti szigor előzetes legitimálása, aminek a jelentőségét majd október közepén-végén fogjuk megtudni, amikor Röszke adott esetben "újra ostrom alá kerül".
"Ne legyünk balekok, ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy ami tavaly bekövetkezett, az idén is bekövetkezhet, és az a munka, amit tavaly elvégeztünk, az idén is vár majd ránk" – fogalmazott. Egy kérdésre válaszolva azt mondta, "a helyzet romlásának valószínűsége létezik, és a kockázat nagy. (...) Nekünk tervekkel kell rendelkeznünk a helyzet romlására"...
ITT OLVASHATÓ
GYÁVÁK, ÁRULÓK ÉS OSTOBÁK
HVG ONLINE - VÉLEMÉNY
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.09.05.
A jobboldal diadalmenetének gusztustalan mellékterméke, hogy az ún. ellenzék térfelén egyre többen állnak át a Fideszhez.
Már-már azt gondolta volna az ember, hogy van legalább pár kisebb csoport, amely értelmesen szembeszegül a hazug népszavazási kezdeményezéssel. És csakugyan, az Együtt, a PM és a Bokros-féle MOMA közösen döntött valamiféle plakátkampányról: igen, kiragasztanak majd egy végtelenül ízléstelen, rosszul beállított fényképet, amely nem javasol semmi szépet és jót, viszont szükségtelenül (és nagyon helytelenül) sérti és bántja azokat a honfitársainkat, akik történetesen a Fidesszel és a Jobbikkal értenek egyet a föltett kérdés megítélésében.
Bármilyen élesen különbözik a véleményem jobboldali polgártársaimétól, a megvetés gesztusa – s éppen akkor, amikor az együttérzés és az emberszeretet kötelességére kellene figyelmeztetnünk először önmagunkat, aztán másokat – nem elfogadható. Meg persze nem is okos dolog nyíltan lenézni azokat, akiket meg kellene győzni, akiket rá kellene beszélni, hogy ne vegyenek részt az október 2-ára tervezett képmutató színjátékban. De nem a hasznosság a legfontosabb itt. Ha valaki az egyenlőség elvét javasolja mint erkölcsi iránytűt, az ne beszéljen foghegyről felebarátaival.
És ez még a legtisztességesebb és a legnívósabb, ami az ellenzéki pártoktól kitelt.
A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP új elnöke lényegében a Jobbik álláspontjára helyezkedik: a Jobbik már régen leszögezte, hogy az Európai Unió által esetleg, talán, valamikor Magyarországra kényszerítendő „kvóták” (kb. másfélezer menekült befogadásának előírása) egyszerű országgyűlési döntéssel is elháríthatók, megelőzhetők. Mind a Jobbik, mind az MSZP a lényegi kérdésben egyetért a Fidesszel, ám a Jobbik – némileg kényszeredetten – a népszavazási részvételre biztatja híveit (akiket nem kell biztatni), bár ezt voltaképpen szükségtelennek tartja, míg az MSZP elnöke (logikusabban) helyesnek tartja a távolmaradást. Mindez azonban részletkérdés: a három legnagyobb és legnépszerűbb párt (Fidesz-KDNP, Jobbik, MSZP) „kvótaellenes”, azaz nyíltabban vagy burkoltabban idegenellenes, és evvel kész.
(Arról, hogy a netán ránk erőltetendő „kvóta” álkérdésének gordiuszi csomóját hogyan kell átvágni, írtam a napokban.)
De a jobboldal diadalmenetének vannak még gusztustalanabb melléktermékei az ún. ellenzék „térfelén”.
Egyre többen állnak át a Fideszhez. Ami Tölgyessy Péter, Csintalan Sándor és Szili Katalin kilépésének vagy pártcseréjének idején idején egyszerű (és Tölgyessy esetében igazolható) politikai váltás volt, egészen más a 2010 utáni, a demokratikus köztársaságot szétromboló Fidesz esetében. Amikor Szent-Iványi István, Mile Lajos, Osztolykán Ágnes, Ertsey Katalin, Dobolyi Alexandra bizalmi állást vállal az orbáni államapparátusban, amikor Kóka János – nem függetlenül saját gazdasági érdekeitől – a fideszes gazdaságdiplomácia megbízható partnere (Eörsi Mátyás némileg különböző esetére most nem tudok kitérni, de úgy látszik, ő is hibát követett el), amikor Gyurcsány kémfőnöke, Hetesy Zsolt, vezető diplomatája lesz az Orbán-kormánynak, amikor ominózusan sokasodnak az ellenzéki cikkek és nyilatkozatok a bal-jobb ellentét „meghaladásáról” és a kormánytól fogalmilag elkülönített magyar állam iránti lojalitás szükségességéről, nem szólva a „megosztottság” miatti álszent siránkozásról, akkor minden világos. (Az is hírlik, bár én nem tudom elhinni, hogy Schiffer András alkotmánybíró lesz vagy valamelyik európai bíróság Orbán által delegált tagja. Say it ain’t so, Joe.)
Az se nélkülözi az önkéntelen humort, hogy Kerék-Bárczy Szabolcs, a Gyurcsány-féle DK elnökségi tagja bejelenti, hogy elege volt a győzni nem akaró, csak szerény ellenzéki mandátumokra ácsingózó álellenzéki kollégákból, ami érthető és méltányolható, majd bátran „lenyilatkozza”, hogy „a terméketlen ellentéteket meghaladó”, még az eddigieknél is JOBBOLDALIBB ellenzéki pártra van óhatatlan szükség. Ha csak arra nem.
A sima árulások és önkiárusítások sorozata, továbbá a páni félelem az állásvesztéstől, pozícióvesztéstől, még továbbá a társadalmi légkörben terjengő bizonytalan rettegés és enyhe paranoia általában a diktatúra terjedésének a jele szokott lenni. (És ilyenkor föl is harsan a berezeltek kardala: miféle diktatúra ez, ha ön megírhatja róla, hogy ilyesmi fenyeget?) Mi tűrés-tagadás, a legláthatóbb és leglátványosabb szférában – a médiák körében – végbemenő törökös változások, az ellenzéki küllemű médiavállalkozások fölvásárlása vagy erőszakos tönkretétele (vö. korábbi írásommal is) azért intésként szolgálnak, nem utolsó sorban a megvásárolt lapok szerkesztőségeiben végrehajtott tisztogatások, legutóbb a Világgazdaságnál...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.09.05.
A jobboldal diadalmenetének gusztustalan mellékterméke, hogy az ún. ellenzék térfelén egyre többen állnak át a Fideszhez.
Már-már azt gondolta volna az ember, hogy van legalább pár kisebb csoport, amely értelmesen szembeszegül a hazug népszavazási kezdeményezéssel. És csakugyan, az Együtt, a PM és a Bokros-féle MOMA közösen döntött valamiféle plakátkampányról: igen, kiragasztanak majd egy végtelenül ízléstelen, rosszul beállított fényképet, amely nem javasol semmi szépet és jót, viszont szükségtelenül (és nagyon helytelenül) sérti és bántja azokat a honfitársainkat, akik történetesen a Fidesszel és a Jobbikkal értenek egyet a föltett kérdés megítélésében.
Bármilyen élesen különbözik a véleményem jobboldali polgártársaimétól, a megvetés gesztusa – s éppen akkor, amikor az együttérzés és az emberszeretet kötelességére kellene figyelmeztetnünk először önmagunkat, aztán másokat – nem elfogadható. Meg persze nem is okos dolog nyíltan lenézni azokat, akiket meg kellene győzni, akiket rá kellene beszélni, hogy ne vegyenek részt az október 2-ára tervezett képmutató színjátékban. De nem a hasznosság a legfontosabb itt. Ha valaki az egyenlőség elvét javasolja mint erkölcsi iránytűt, az ne beszéljen foghegyről felebarátaival.
És ez még a legtisztességesebb és a legnívósabb, ami az ellenzéki pártoktól kitelt.
A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP új elnöke lényegében a Jobbik álláspontjára helyezkedik: a Jobbik már régen leszögezte, hogy az Európai Unió által esetleg, talán, valamikor Magyarországra kényszerítendő „kvóták” (kb. másfélezer menekült befogadásának előírása) egyszerű országgyűlési döntéssel is elháríthatók, megelőzhetők. Mind a Jobbik, mind az MSZP a lényegi kérdésben egyetért a Fidesszel, ám a Jobbik – némileg kényszeredetten – a népszavazási részvételre biztatja híveit (akiket nem kell biztatni), bár ezt voltaképpen szükségtelennek tartja, míg az MSZP elnöke (logikusabban) helyesnek tartja a távolmaradást. Mindez azonban részletkérdés: a három legnagyobb és legnépszerűbb párt (Fidesz-KDNP, Jobbik, MSZP) „kvótaellenes”, azaz nyíltabban vagy burkoltabban idegenellenes, és evvel kész.
(Arról, hogy a netán ránk erőltetendő „kvóta” álkérdésének gordiuszi csomóját hogyan kell átvágni, írtam a napokban.)
De a jobboldal diadalmenetének vannak még gusztustalanabb melléktermékei az ún. ellenzék „térfelén”.
Egyre többen állnak át a Fideszhez. Ami Tölgyessy Péter, Csintalan Sándor és Szili Katalin kilépésének vagy pártcseréjének idején idején egyszerű (és Tölgyessy esetében igazolható) politikai váltás volt, egészen más a 2010 utáni, a demokratikus köztársaságot szétromboló Fidesz esetében. Amikor Szent-Iványi István, Mile Lajos, Osztolykán Ágnes, Ertsey Katalin, Dobolyi Alexandra bizalmi állást vállal az orbáni államapparátusban, amikor Kóka János – nem függetlenül saját gazdasági érdekeitől – a fideszes gazdaságdiplomácia megbízható partnere (Eörsi Mátyás némileg különböző esetére most nem tudok kitérni, de úgy látszik, ő is hibát követett el), amikor Gyurcsány kémfőnöke, Hetesy Zsolt, vezető diplomatája lesz az Orbán-kormánynak, amikor ominózusan sokasodnak az ellenzéki cikkek és nyilatkozatok a bal-jobb ellentét „meghaladásáról” és a kormánytól fogalmilag elkülönített magyar állam iránti lojalitás szükségességéről, nem szólva a „megosztottság” miatti álszent siránkozásról, akkor minden világos. (Az is hírlik, bár én nem tudom elhinni, hogy Schiffer András alkotmánybíró lesz vagy valamelyik európai bíróság Orbán által delegált tagja. Say it ain’t so, Joe.)
Az se nélkülözi az önkéntelen humort, hogy Kerék-Bárczy Szabolcs, a Gyurcsány-féle DK elnökségi tagja bejelenti, hogy elege volt a győzni nem akaró, csak szerény ellenzéki mandátumokra ácsingózó álellenzéki kollégákból, ami érthető és méltányolható, majd bátran „lenyilatkozza”, hogy „a terméketlen ellentéteket meghaladó”, még az eddigieknél is JOBBOLDALIBB ellenzéki pártra van óhatatlan szükség. Ha csak arra nem.
A sima árulások és önkiárusítások sorozata, továbbá a páni félelem az állásvesztéstől, pozícióvesztéstől, még továbbá a társadalmi légkörben terjengő bizonytalan rettegés és enyhe paranoia általában a diktatúra terjedésének a jele szokott lenni. (És ilyenkor föl is harsan a berezeltek kardala: miféle diktatúra ez, ha ön megírhatja róla, hogy ilyesmi fenyeget?) Mi tűrés-tagadás, a legláthatóbb és leglátványosabb szférában – a médiák körében – végbemenő törökös változások, az ellenzéki küllemű médiavállalkozások fölvásárlása vagy erőszakos tönkretétele (vö. korábbi írásommal is) azért intésként szolgálnak, nem utolsó sorban a megvásárolt lapok szerkesztőségeiben végrehajtott tisztogatások, legutóbb a Világgazdaságnál...
ITT OLVASHATÓ
IDŐSEK VAGYUNK, NEM HÜLYÉK!...
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: rátesi
2016.09.05.
Kérem, kérem! Ne tessék a nyugdíjasokat teljesen hülyének nézni! A nyugdíjas alapszámla az első olyan kormánydöntés, ami nem az ötvenes évek irányába mutat. Nyilván véletlenül keveredett oda valaki, aki nem úgy gondolja, hogy a nemeztarsolyban kellene ma is a tallérokat őrizni.
Kétségbeesetten hívott a nagynéném, hogy mi lesz vele, biztos ezt is azért találták ki, hogy könnyebben csökkenthessék a nyugdíjat. A kormányban bízók nyilván más érvet találnak az elutasításra.
Ami a legjellemzőbb: a tárgyban megjelent írásokban főként attól félnek, hogy idős honfitársaink nem lesznek képesek felfogni a kártya használatát. Megnyugtatom: ha nem akarja a számlatulajdonos használni a kártyáját, akkor ne használja. Bár számtalan előnye van, amire rá fognak jönni ők is.
Például, hogy automatából – havi kétszer – ingyen jutnak a pénzükhöz, míg a pénztárnál felvett bankók után kezelési költséget számít fel a bank. Ezért inkább arra kérném a nyilvánosan megszólalókat: segítsék, hogy az öregek tisztában legyenek a számla–kártyahasználat veszélyeivel. Például azzal, hogy semmiképp ne kérjenek PayPass kártyát: ennél ugyanis nem kell használni a pin kódot.
Mondjuk el, a pin kód egy négyjegyű szám, ennyit a legtöbben meg tudunk jegyezni. Figyelmeztessük őket: ha mégis felírják valahová ezt a számot, ne tartsák a kártyájuk közelében! Például egy lemosható tetoválással írják a csuklójuk belső felére. Viszont, ha elvesztik a Pay Pass kártyát, bárki tud vele vásárolni, készpénzt felvenni! Márpedig, ahogy az ember idősödik, nemcsak a feje, a végtagjai is engedetlenkednek...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rátesi
2016.09.05.
Kérem, kérem! Ne tessék a nyugdíjasokat teljesen hülyének nézni! A nyugdíjas alapszámla az első olyan kormánydöntés, ami nem az ötvenes évek irányába mutat. Nyilván véletlenül keveredett oda valaki, aki nem úgy gondolja, hogy a nemeztarsolyban kellene ma is a tallérokat őrizni.
Kétségbeesetten hívott a nagynéném, hogy mi lesz vele, biztos ezt is azért találták ki, hogy könnyebben csökkenthessék a nyugdíjat. A kormányban bízók nyilván más érvet találnak az elutasításra.
Ami a legjellemzőbb: a tárgyban megjelent írásokban főként attól félnek, hogy idős honfitársaink nem lesznek képesek felfogni a kártya használatát. Megnyugtatom: ha nem akarja a számlatulajdonos használni a kártyáját, akkor ne használja. Bár számtalan előnye van, amire rá fognak jönni ők is.
Például, hogy automatából – havi kétszer – ingyen jutnak a pénzükhöz, míg a pénztárnál felvett bankók után kezelési költséget számít fel a bank. Ezért inkább arra kérném a nyilvánosan megszólalókat: segítsék, hogy az öregek tisztában legyenek a számla–kártyahasználat veszélyeivel. Például azzal, hogy semmiképp ne kérjenek PayPass kártyát: ennél ugyanis nem kell használni a pin kódot.
Mondjuk el, a pin kód egy négyjegyű szám, ennyit a legtöbben meg tudunk jegyezni. Figyelmeztessük őket: ha mégis felírják valahová ezt a számot, ne tartsák a kártyájuk közelében! Például egy lemosható tetoválással írják a csuklójuk belső felére. Viszont, ha elvesztik a Pay Pass kártyát, bárki tud vele vásárolni, készpénzt felvenni! Márpedig, ahogy az ember idősödik, nemcsak a feje, a végtagjai is engedetlenkednek...
ITT OLVASHATÓ
A MAGYAR KORRUPT PÁRT NYERHETI A 2018-AS VÁLASZTÁST
MOST & ITT BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.09.05.
Egy friss felmérés szerint a magyar emberek hatvan százaléka úgy gondolja, hogy Magyarországnak korrupt kormánya van. Más felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy amennyiben most vasárnap lenne a választás, a magyar emberek ismét a Fideszt választanák, mégpedig hozzávetőlegesen hatvan százalékos támogatottsággal.
Az nem állítható, hogy ugyanaz a hatvan százalék tartja korruptnak a Fidesz-kormányt, amely hatvan százalék rá szavazna, de matematikailag belátható, hogy a két halmaz között van átfedés.
Ebből az következik, hogy Magyarországon ma választási győzelemre egyedül egy velejéig romlott, fejétől a farkáig bűzlő, korrupt párt esélyes.
Ezt a történelmi igazságot felismerve bont zászlót a Magyar Korrupt Párt, amely hamarosan teljes vértezetében a választók elé tárja a programját. A Magyar Korrupt Párt (a továbbiakban: Párt) programja egyébként már most is készen van, csupán a helyesírási, valamint az értelemzavaró hibák kijavítása van hátra.
Addig is, míg a teljes programot a választók megismerhetik, egy kis ízelítő abból, hogy mire számítsanak azok, akik a Pártra kívánnak szavazni.
A Pártnak minden magyar állampolgár tagja lehet, aki elfogadja a Párt alapvetéseit és programját. Vagyis azt, hogy a Párt elsőrendű célja a lopás, közérthetőbb kifejezéssel a lenyúlás.
Ennek eszköze a családtagok, barátok és csókosok helyzetbe hozása, vagyis, jelentős mennyiségű állami, valamint európai uniós pénz megszerzése.
A Párt tagjai az általuk elsíbolt összegeket csakis és kizárólag saját gyarapodásukra fordíthatják. Közösség célokra költeni szigorúan tilos, így kell elérni, hogy a nemzet felemelkedése és az ország polgárai jólétének növelése csak a szlogenek szintjén valósulhasson meg.
A Párt tagjai vállalják, hogy miközben szavakban harcot hirdetnek a korrupció és a kirekesztés ellen, a valóságban csalnak, lopnak és hazudnak. (Amennyiben mindezek mellett marad még szabad kapacitásuk, akkor gyűlöletet keltenek más népek és népcsoportok ellen.)
A Párt tagjai kereszténynek vallják magukat, ami az ő értelmezésükben azt jelenti, hogy amit lehet, ellopnak, az elesetteket pedig nem gyámolítják, hanem beléjük rúgnak.
A Párt tagjai vállalják, hogy amennyiben hatalomra kerülnek, és miniszterek, vagy államtitkárok lesznek belőlük, minden tőlük elvárható eszközzel segítik családjuk boldogulását, barátaik, csókosaik vagyonának növekedését.
A Párt tagjai kijelentik, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a demokratikus jogállam lebontásáért, Mindent elkövetnek, hogy Magyarországon csak olyan kérdésekben lehessen népszavazást tartani, amely a Párt örök és megbonthatatlan vezetőjének az érdekeit szolgálja.
A Párt tagjai ezen kívül vállalják, hogy gyermekeiket is a fenti szellemben nevelik. Ennek elsődleges célja, hogy a Párt uralkodása ne legyen tiszavirág életű, ezért a közjogi tisztségek atyáról fiúra, vagy, (ha ilyen örökös nincs) végső esetben lányra szállnak.
A Párt tagjai vállalják, hogy offshore cégeket alapítanak, anyagi javaikat átláthatatlan, az egyszerű polgárok számára felfoghatatlan céghálókba menekítik.
A Párt tagjai megvesztegethetők, sőt, bizonyos feltételek esetén kenőpénzzel történő megkísértésük kifejezetten ajánlatos. A vesztegetési pénzt csakis a Párt legfelsőbb szerve (A Kongresszus) által elfogadott címletekben, valamint az ugyancsak a Párt Elsőszámú Kedves Vezetője által ajánlott csomagolásban (ez idő tájt nejlonzacskóban) kell átadni.
Röviden ez a Párt programjának a gerince, amely, ha a Párt érdekei úgy kívánják, akár gyökeresen is megváltozhat. Hamarosan részletesebb, és még az eddiginél is őszintébb programmal jelentkezünk. Addig is arra kérünk mindenkit, hogy menjen el szavazni október 2-án. Szimpatizánsaink szabad kezet kapnak a szavazáskor. Elvárjuk tőlük, hogy legjobb belátásuk szerint, kizárólag a lelkiismeretükre hallgatva ikszeljék be a nem választ, ám még mielőtt ezt megteszik, imádkozzanak a menekültekért, hogy dögöljenek meg ott, ahol vannak.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Föld S. Péter
2016.09.05.
Egy friss felmérés szerint a magyar emberek hatvan százaléka úgy gondolja, hogy Magyarországnak korrupt kormánya van. Más felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy amennyiben most vasárnap lenne a választás, a magyar emberek ismét a Fideszt választanák, mégpedig hozzávetőlegesen hatvan százalékos támogatottsággal.
Az nem állítható, hogy ugyanaz a hatvan százalék tartja korruptnak a Fidesz-kormányt, amely hatvan százalék rá szavazna, de matematikailag belátható, hogy a két halmaz között van átfedés.
Ebből az következik, hogy Magyarországon ma választási győzelemre egyedül egy velejéig romlott, fejétől a farkáig bűzlő, korrupt párt esélyes.
Ezt a történelmi igazságot felismerve bont zászlót a Magyar Korrupt Párt, amely hamarosan teljes vértezetében a választók elé tárja a programját. A Magyar Korrupt Párt (a továbbiakban: Párt) programja egyébként már most is készen van, csupán a helyesírási, valamint az értelemzavaró hibák kijavítása van hátra.
Addig is, míg a teljes programot a választók megismerhetik, egy kis ízelítő abból, hogy mire számítsanak azok, akik a Pártra kívánnak szavazni.
A Pártnak minden magyar állampolgár tagja lehet, aki elfogadja a Párt alapvetéseit és programját. Vagyis azt, hogy a Párt elsőrendű célja a lopás, közérthetőbb kifejezéssel a lenyúlás.
Ennek eszköze a családtagok, barátok és csókosok helyzetbe hozása, vagyis, jelentős mennyiségű állami, valamint európai uniós pénz megszerzése.
A Párt tagjai az általuk elsíbolt összegeket csakis és kizárólag saját gyarapodásukra fordíthatják. Közösség célokra költeni szigorúan tilos, így kell elérni, hogy a nemzet felemelkedése és az ország polgárai jólétének növelése csak a szlogenek szintjén valósulhasson meg.
A Párt tagjai vállalják, hogy miközben szavakban harcot hirdetnek a korrupció és a kirekesztés ellen, a valóságban csalnak, lopnak és hazudnak. (Amennyiben mindezek mellett marad még szabad kapacitásuk, akkor gyűlöletet keltenek más népek és népcsoportok ellen.)
A Párt tagjai kereszténynek vallják magukat, ami az ő értelmezésükben azt jelenti, hogy amit lehet, ellopnak, az elesetteket pedig nem gyámolítják, hanem beléjük rúgnak.
A Párt tagjai vállalják, hogy amennyiben hatalomra kerülnek, és miniszterek, vagy államtitkárok lesznek belőlük, minden tőlük elvárható eszközzel segítik családjuk boldogulását, barátaik, csókosaik vagyonának növekedését.
A Párt tagjai kijelentik, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a demokratikus jogállam lebontásáért, Mindent elkövetnek, hogy Magyarországon csak olyan kérdésekben lehessen népszavazást tartani, amely a Párt örök és megbonthatatlan vezetőjének az érdekeit szolgálja.
A Párt tagjai ezen kívül vállalják, hogy gyermekeiket is a fenti szellemben nevelik. Ennek elsődleges célja, hogy a Párt uralkodása ne legyen tiszavirág életű, ezért a közjogi tisztségek atyáról fiúra, vagy, (ha ilyen örökös nincs) végső esetben lányra szállnak.
A Párt tagjai vállalják, hogy offshore cégeket alapítanak, anyagi javaikat átláthatatlan, az egyszerű polgárok számára felfoghatatlan céghálókba menekítik.
A Párt tagjai megvesztegethetők, sőt, bizonyos feltételek esetén kenőpénzzel történő megkísértésük kifejezetten ajánlatos. A vesztegetési pénzt csakis a Párt legfelsőbb szerve (A Kongresszus) által elfogadott címletekben, valamint az ugyancsak a Párt Elsőszámú Kedves Vezetője által ajánlott csomagolásban (ez idő tájt nejlonzacskóban) kell átadni.
Röviden ez a Párt programjának a gerince, amely, ha a Párt érdekei úgy kívánják, akár gyökeresen is megváltozhat. Hamarosan részletesebb, és még az eddiginél is őszintébb programmal jelentkezünk. Addig is arra kérünk mindenkit, hogy menjen el szavazni október 2-án. Szimpatizánsaink szabad kezet kapnak a szavazáskor. Elvárjuk tőlük, hogy legjobb belátásuk szerint, kizárólag a lelkiismeretükre hallgatva ikszeljék be a nem választ, ám még mielőtt ezt megteszik, imádkozzanak a menekültekért, hogy dögöljenek meg ott, ahol vannak.
ITT OLVASHATÓ
"VOLDEMORT" - "MENNYI?" ROLAND - MEGMENTI A FIDESZ, VAGY ELENGEDIK A KEZÉT?
TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.09.05.
Már az ügyészség is vizsgálja Mengyi „Voldermort” Roland korrupciógyanús ügyét. A vádhatóság igazolta a 168 óra azon állításait, amely szerint a képviselő annak ellenére, hogy tagadta, aktív szereplője, sőt koordinálója volt mindvégig a pályázati csalásnak. Ezt csak azért is érdemes megjegyezni, mert a Fidesz az ügy kezdetén még próbálta menteni a helyzetet: Kósa Lajos például Mengyihez hasonlóan arról beszélt, hogy visszaéltek a képviselő nevével. Ezek a hangok időközben azonban elhalkultak, hiszen a pártnak nem kifizetődő, ha egy olyan képviselő mellé állnak, akinek a neve kapcsán egy erősen korrupciógyanús ügyben bizonyítékok sora merül fel.
A legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy a frakció elengedi „Voldemort” Roland kezét, ezzel is bizonyítva, hogy ez a kormány eddig sem, és ezután sem tűri meg a hasonló eseteket. Egy ilyen lépés azért lenne számottevő, mert ekkora botrányra 2010 óta nem volt példa: korrupciós ügy miatt függeszthetik fel egy fideszes képviselő mentelmi jogát, aki mellesleg nem csak országgyűlési képviselője a kormánypártnak, de választókerületi elnök, valamint a gazdasági bizottság gazdaságfejlesztési és versenyképességi albizottságának elnöke is.
„Voldemort” (Mennyi?) Roland esete:
A főügyészség szerint a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő nyomozás során megalapozott gyanú merült fel Mengyi Rolanddal kapcsolatban. A politikus barátja, K. Péter, a képviselő révén tudomást szerzett egy mintegy 800 millió forint összegű, uniós forrásból származó, szociális szövetkezetek támogatását célzó pályázat kiírásának a lehetőségéről, ÉS:
Mengyi Roland a pályázat kiírásáért, valamint azért, hogy a pályázati összeget az érintettek által koordinált szövetkezetek nyerhessék el, 5 millió forint úgynevezett alkotmányos költséget kért a Mengyi Rolanddal kapcsolatban lévő döntéshozók részére, illetve további 5 millió forintot akkor, ha a pályázatuk nyer – áll a főügyészség közleményében.
A főügyészég közleménye lényegében pontos kivonata a 168 óra cikksorozatának. A vádhatóság egyben igazolta a médium azon állítását is, hogy Mengyi Rolandnak, valamint jogi képviselőjének közlésével szemben –, hogy az ügy szereplői nem éltek vissza a képviselő nevével, épp ellenkezőleg: a képviselő aktív szereplője, sőt koordinálója volt mindvégig a pályázati csalásnak...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Ténytár
2016.09.05.
Már az ügyészség is vizsgálja Mengyi „Voldermort” Roland korrupciógyanús ügyét. A vádhatóság igazolta a 168 óra azon állításait, amely szerint a képviselő annak ellenére, hogy tagadta, aktív szereplője, sőt koordinálója volt mindvégig a pályázati csalásnak. Ezt csak azért is érdemes megjegyezni, mert a Fidesz az ügy kezdetén még próbálta menteni a helyzetet: Kósa Lajos például Mengyihez hasonlóan arról beszélt, hogy visszaéltek a képviselő nevével. Ezek a hangok időközben azonban elhalkultak, hiszen a pártnak nem kifizetődő, ha egy olyan képviselő mellé állnak, akinek a neve kapcsán egy erősen korrupciógyanús ügyben bizonyítékok sora merül fel.
A legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy a frakció elengedi „Voldemort” Roland kezét, ezzel is bizonyítva, hogy ez a kormány eddig sem, és ezután sem tűri meg a hasonló eseteket. Egy ilyen lépés azért lenne számottevő, mert ekkora botrányra 2010 óta nem volt példa: korrupciós ügy miatt függeszthetik fel egy fideszes képviselő mentelmi jogát, aki mellesleg nem csak országgyűlési képviselője a kormánypártnak, de választókerületi elnök, valamint a gazdasági bizottság gazdaságfejlesztési és versenyképességi albizottságának elnöke is.
„Voldemort” (Mennyi?) Roland esete:
A főügyészség szerint a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő nyomozás során megalapozott gyanú merült fel Mengyi Rolanddal kapcsolatban. A politikus barátja, K. Péter, a képviselő révén tudomást szerzett egy mintegy 800 millió forint összegű, uniós forrásból származó, szociális szövetkezetek támogatását célzó pályázat kiírásának a lehetőségéről, ÉS:
Mengyi Roland a pályázat kiírásáért, valamint azért, hogy a pályázati összeget az érintettek által koordinált szövetkezetek nyerhessék el, 5 millió forint úgynevezett alkotmányos költséget kért a Mengyi Rolanddal kapcsolatban lévő döntéshozók részére, illetve további 5 millió forintot akkor, ha a pályázatuk nyer – áll a főügyészség közleményében.
A főügyészég közleménye lényegében pontos kivonata a 168 óra cikksorozatának. A vádhatóság egyben igazolta a médium azon állítását is, hogy Mengyi Rolandnak, valamint jogi képviselőjének közlésével szemben –, hogy az ügy szereplői nem éltek vissza a képviselő nevével, épp ellenkezőleg: a képviselő aktív szereplője, sőt koordinálója volt mindvégig a pályázati csalásnak...
ITT OLVASHATÓ
BETTI ÉS A MIGRÁNSOK (IGEN VAGY NEM?)
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2016.09.05.
(A posztban egyáltalán nem lesz szó migránsokról, szemben például a Bettivel, akiről meg igen. )
1. Betti nem nő. Betti egy szám, sőt több szám, amelyeket alakzatokhoz rendelnek, és nem is egy, hanem többféle módon. A i-edik (valós) Betti-szám az alakzat i-edik valós kohomológiaterének a dimenziója. A kohomológiatér érintőlegesen és leginkább elvileg megjelenik a műszaki oktatásban, ugyanis a mérnökök általában tanultak olyan mondatokat, hogy bizonyos feltételek mellett a konzervatív erőterek potenciálosak, a rotációmentes terek pedig divergenciák. A kohomológia tér valami olyasmit magyaráz el, hogy mi van akkor ha ezek a feltételek nem teljesülnek, hány lényegesen különböző konzervatív erőtér van, ami nem potenciálos, hány rotációmentes tér van, ami nem divergencia. Nagyjából. Most erre mondhatja bárki, hogy milyen absztrakt hülyeség ez az egész, kit érdekel, hol lesz ebből atombomba vagy légzőkészülék, és valóban, ebből nem nagyon lesz atombomba vagy légzőkészülék.
2. De. .....Betti a dolgok alakjáról, formájáról szól, és a forma az egy fontos tulajdonsága a dolgoknak. A gömb nem lukas (lásd Mérő László örökbecsű marhaságát), az úszógumi, amit bátran nevezhetek a továbbiakban tórusznak, hát nem teljesen mindegy, meg lukas. Amikor az ember megpróbálja azt a dolgot, tárgyat egy számítógép számára is kezelhetővé tenni, akkor úgy képzeli el, hogy kicsi részekből van összerakva, pontokból, élekből, lapokból, és ezen pontok, élek, lapok illeszkedése aránylag jól kódolja el a dolog formáját. Ezen dolgok akár magasabb dimenziósak is lehetnek, és akkor magasabb dimenziós lapok is kellenek a kódoláshoz, de a kód maga akkor sem túl bonyolult, fel vannak benne sorolva a különböző dimenziójú építőkockák, legók és az a mód, ahogy össze kell őket illeszteni. Az összeillesztési kódból bizonyos egyenleteket lehet felírni és ezen egyenletek megoldásával is nyerhetők számok. Teljesen megdöbbentő módon, ha egy teret lekódolunk, akkor a kódokból kapott számok és a fenti erőteres érvelésekkel kapott számok megegyeznek. Ezt az egészet nagyon régen felfedezték, jóval a számítógépek megjelenése előtt, Betti, az az Enrico Betti, 1892-ben halt meg. A lényeg az, hogy különböző módon, de számokat lehet rendelni az alakzatokhoz, és ezek ha nem is teljesen pontosan, de aránylag jól leírják az alakzatok formáját.
3. Ezek a dolgok, alakzatok, tárgyak, amelyekre a fentiekben gondoltam, végesek, legalábbis véges sok egyszerű darabból lehet őket összerakni. Ilyen esetekben csak idő kérdése a Betti-számok kiszámolása. Ami most jön, az is baromi régi, Poincaré 1895-ben írta le (ő azért elég komolyan hozzájárult a relativitás-elmélethez is, nagyon nagy matematikus volt), de az sem nagyon egyszerű. Gyakorlatilag reménytelen. Viszont a reménytelenség is része a történetnek, de legalábbis a reményhez vezető út hossza. A Galois-ról van szó, az Évariste Galois-ról, aki még nem volt 21 éves, amikor abban a bizonyos párbajban meghalt. Ő találta ki a csoportokat, azért, hogy az ötödfokú egyenletek megoldhatatlanságát (egészen pontosan a gyökök algebrai szimbólumokkal való leírhatatlanságát) bebizonyítsa. A Rubik-kocka is tulajdonképpen egy csoportot ír le, aminek egészen pontosan 43252003274489856000 darab eleme van. Mindazonáltal az egyetlen matematikai alakzat, amit azért nagyjából mindenki ismer, az egész számok, is valójában egy csoport, egy végtelen csoport. Minden egyes alakzathoz hozzá lehet rendelni egy csoportot, amit Poincaré a fundamentális csoportnak nevezett el. Ez a csoport azt magyarázza el, hogy mennyire igaz (mennyire nem igaz) az, hogy a hurkokat össze lehet benne húzni, ez az a feltétel, ami a mérnökök konzervatív erőtereinél és az idézett Mérő László szövegnél is megjelenik...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: jotunder
2016.09.05.
(A posztban egyáltalán nem lesz szó migránsokról, szemben például a Bettivel, akiről meg igen. )
1. Betti nem nő. Betti egy szám, sőt több szám, amelyeket alakzatokhoz rendelnek, és nem is egy, hanem többféle módon. A i-edik (valós) Betti-szám az alakzat i-edik valós kohomológiaterének a dimenziója. A kohomológiatér érintőlegesen és leginkább elvileg megjelenik a műszaki oktatásban, ugyanis a mérnökök általában tanultak olyan mondatokat, hogy bizonyos feltételek mellett a konzervatív erőterek potenciálosak, a rotációmentes terek pedig divergenciák. A kohomológia tér valami olyasmit magyaráz el, hogy mi van akkor ha ezek a feltételek nem teljesülnek, hány lényegesen különböző konzervatív erőtér van, ami nem potenciálos, hány rotációmentes tér van, ami nem divergencia. Nagyjából. Most erre mondhatja bárki, hogy milyen absztrakt hülyeség ez az egész, kit érdekel, hol lesz ebből atombomba vagy légzőkészülék, és valóban, ebből nem nagyon lesz atombomba vagy légzőkészülék.
2. De. .....Betti a dolgok alakjáról, formájáról szól, és a forma az egy fontos tulajdonsága a dolgoknak. A gömb nem lukas (lásd Mérő László örökbecsű marhaságát), az úszógumi, amit bátran nevezhetek a továbbiakban tórusznak, hát nem teljesen mindegy, meg lukas. Amikor az ember megpróbálja azt a dolgot, tárgyat egy számítógép számára is kezelhetővé tenni, akkor úgy képzeli el, hogy kicsi részekből van összerakva, pontokból, élekből, lapokból, és ezen pontok, élek, lapok illeszkedése aránylag jól kódolja el a dolog formáját. Ezen dolgok akár magasabb dimenziósak is lehetnek, és akkor magasabb dimenziós lapok is kellenek a kódoláshoz, de a kód maga akkor sem túl bonyolult, fel vannak benne sorolva a különböző dimenziójú építőkockák, legók és az a mód, ahogy össze kell őket illeszteni. Az összeillesztési kódból bizonyos egyenleteket lehet felírni és ezen egyenletek megoldásával is nyerhetők számok. Teljesen megdöbbentő módon, ha egy teret lekódolunk, akkor a kódokból kapott számok és a fenti erőteres érvelésekkel kapott számok megegyeznek. Ezt az egészet nagyon régen felfedezték, jóval a számítógépek megjelenése előtt, Betti, az az Enrico Betti, 1892-ben halt meg. A lényeg az, hogy különböző módon, de számokat lehet rendelni az alakzatokhoz, és ezek ha nem is teljesen pontosan, de aránylag jól leírják az alakzatok formáját.
3. Ezek a dolgok, alakzatok, tárgyak, amelyekre a fentiekben gondoltam, végesek, legalábbis véges sok egyszerű darabból lehet őket összerakni. Ilyen esetekben csak idő kérdése a Betti-számok kiszámolása. Ami most jön, az is baromi régi, Poincaré 1895-ben írta le (ő azért elég komolyan hozzájárult a relativitás-elmélethez is, nagyon nagy matematikus volt), de az sem nagyon egyszerű. Gyakorlatilag reménytelen. Viszont a reménytelenség is része a történetnek, de legalábbis a reményhez vezető út hossza. A Galois-ról van szó, az Évariste Galois-ról, aki még nem volt 21 éves, amikor abban a bizonyos párbajban meghalt. Ő találta ki a csoportokat, azért, hogy az ötödfokú egyenletek megoldhatatlanságát (egészen pontosan a gyökök algebrai szimbólumokkal való leírhatatlanságát) bebizonyítsa. A Rubik-kocka is tulajdonképpen egy csoportot ír le, aminek egészen pontosan 43252003274489856000 darab eleme van. Mindazonáltal az egyetlen matematikai alakzat, amit azért nagyjából mindenki ismer, az egész számok, is valójában egy csoport, egy végtelen csoport. Minden egyes alakzathoz hozzá lehet rendelni egy csoportot, amit Poincaré a fundamentális csoportnak nevezett el. Ez a csoport azt magyarázza el, hogy mennyire igaz (mennyire nem igaz) az, hogy a hurkokat össze lehet benne húzni, ez az a feltétel, ami a mérnökök konzervatív erőtereinél és az idézett Mérő László szövegnél is megjelenik...
ITT OLVASHATÓ
SCHMIDT MÁRIA: AZ APRÓÉRT IS LEHAJOLOK, NA ÉS?
VARÁNUSZ BLOG
Szerző: Fabius
2016.09.05.
Schmidt Mária szerencsecsillaga ismét fényesen ragyog a ner egén. Mióta némi Orbán ellenes szervezkedés után visszatalált a helyes spirituális útra, kapott már az ország családi ezüstjéből - visszavásárolták hűségét a MANYUP vagyon maradékából? - megtalálták új feladatok, valakik levágott lófejet dugtak üzleti ellenlábasa ágyába, és már az apróval sem kell neki elszámolni.
Mintha Viktorunk nagyon el akarná kerülni, hogy a szög verje be a kalapácsot.
Pedig ez a halszagú 50 milliócska lassan annál is érdekesebb, hogy cáratyuska házi oligarchája gyakorlatilag "ráíratta" az addig féltett, óvott milliárdos ingatlanhasznosító céget a smitmariékra úgy, hogy az addigi fegyvertárs arcára is rászart egyúttal. Szóval tud ez a némber valamit a hülyemagyarázatokon túl is, aminek vitán felül csillió danos nagymestere...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Fabius
2016.09.05.
Schmidt Mária szerencsecsillaga ismét fényesen ragyog a ner egén. Mióta némi Orbán ellenes szervezkedés után visszatalált a helyes spirituális útra, kapott már az ország családi ezüstjéből - visszavásárolták hűségét a MANYUP vagyon maradékából? - megtalálták új feladatok, valakik levágott lófejet dugtak üzleti ellenlábasa ágyába, és már az apróval sem kell neki elszámolni.
Mintha Viktorunk nagyon el akarná kerülni, hogy a szög verje be a kalapácsot.
Pedig ez a halszagú 50 milliócska lassan annál is érdekesebb, hogy cáratyuska házi oligarchája gyakorlatilag "ráíratta" az addig féltett, óvott milliárdos ingatlanhasznosító céget a smitmariékra úgy, hogy az addigi fegyvertárs arcára is rászart egyúttal. Szóval tud ez a némber valamit a hülyemagyarázatokon túl is, aminek vitán felül csillió danos nagymestere...
ITT OLVASHATÓ
TRUMP ÉS A "GYILKOS" ILLEGÁLISOK
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.05.
Érthetetlenül kevés figyelmet kapott az amerikai közbeszédben Trump Phoenixben bemutatott performansza. Ez volt az a gyűlés, amelyet a mexikói elnökkel való találkozó után tartott, és amelyen az emigrációról beszélt.
Trump a kitoloncolástól a kerítés égig való megépítéséig mondott sok ostobaságot és szörnyűséget, de a beszéde végén színpadra szólította azokat a szülőket, akiknek gyermekeit illegális bevándorlók gyilkoltak meg. Az "Angel Moms" sorban odamentek a mikrofonhoz, és bemondták, hogy kinek mikor ölte meg egy illegális a lányát vagy a fiát.
Dermesztő volt a látvány, ahogy Trump felhasználta ezeket a szerencsétlen embereket, akiknek gyermekét egy illegálisan Amerikában élő ember gyilkolta meg, azt a látszatot keltve, mintha az illegálisok gyilkosok lennének. Mi lett volna, ha bármely más társadalmi csoporthoz tartozó gyilkosok áldozatait mutatja be? Mi lett volna, ha feketék, zsidók, kínaiak, mexikóiak, melegek, heteroszexuálisok, fehérek vagy nyugdíjasok által megölt emberek szüleit hívja a színpadra, azt a látszatot keltve, mintha a csoport, amelyhez a tettesek tartoznak, jellemzője a gyilkolás.
Ilyet Amerikában még nem sokat láthattak a legújabbkori történelemben elnökjelölttől. Ez az ország morális mélypontja. A jelenet fasizmusra emlékeztetett, összeegyeztethetetlen az amerikai alkotmánnyal, az emberi jogokkal és a tisztességgel. Egyetlen csoportot sem lehet azonosítani egyetlen bűncselekménnyel sem. Az illegálisokra pedig különösen nem jellemző, hogy bűncselekményeket kövessenek el, mert akkor azonnal kitoloncolják őket.
Egy illegális általában még a piros lámpán sem megy át, mert ha a rendőr észreveszi, akkor lebukik. Senki nem tartja be Amerikában úgy a törvényt, mint az illegálisok, mert ha lebuknak, elveszítik a munkájukat, a pénzüket, amiért Amerikában maradtak. Ezek az emberek nem bűnözni jönnek ide, hanem dolgozni, olyan munkát elvégezni, amilyet az amerikaiak nem végeznek el. A CNN-ben megszólaló szakértők egyike szerint Trump épületei és szállodái tele vannak illegálisokkal.
Az illegális bevándorlásról és munkavállalásról lehet vitatkozni, lehetnek különböző vélemények, lehet gondolkodni a deportálás, a határőrizet vagy a legalizáció kérdéséről, de az olyan megközelítés, amely gyilkossággal azonosít egy társadalmi réteget, fizikai üldözés és gyűlölet céltáblájává tesz az általánosítás révén embereket, a legteljesebb mértékig elfogadhatatlan.
Magyarországon talán kevesen tudják, hogy Amerikában 12 millió illegális munkavállaló van jelenleg, köztük sokan magyarok. Mióta megszűnt a vízumkényszer, csökkent a számuk, de még így is jelentős számban vannak, akik keményen dolgoznak itt, sokan pincelakásokban, basementekben lakva, hogy megkeressék az otthoni tartozásaik árát, vagy segítsék a Magyarországon élő hozzátartozóikat. Trump őket is legyilkosozta ezzel...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.05.
Érthetetlenül kevés figyelmet kapott az amerikai közbeszédben Trump Phoenixben bemutatott performansza. Ez volt az a gyűlés, amelyet a mexikói elnökkel való találkozó után tartott, és amelyen az emigrációról beszélt.
Trump a kitoloncolástól a kerítés égig való megépítéséig mondott sok ostobaságot és szörnyűséget, de a beszéde végén színpadra szólította azokat a szülőket, akiknek gyermekeit illegális bevándorlók gyilkoltak meg. Az "Angel Moms" sorban odamentek a mikrofonhoz, és bemondták, hogy kinek mikor ölte meg egy illegális a lányát vagy a fiát.
Dermesztő volt a látvány, ahogy Trump felhasználta ezeket a szerencsétlen embereket, akiknek gyermekét egy illegálisan Amerikában élő ember gyilkolta meg, azt a látszatot keltve, mintha az illegálisok gyilkosok lennének. Mi lett volna, ha bármely más társadalmi csoporthoz tartozó gyilkosok áldozatait mutatja be? Mi lett volna, ha feketék, zsidók, kínaiak, mexikóiak, melegek, heteroszexuálisok, fehérek vagy nyugdíjasok által megölt emberek szüleit hívja a színpadra, azt a látszatot keltve, mintha a csoport, amelyhez a tettesek tartoznak, jellemzője a gyilkolás.
Ilyet Amerikában még nem sokat láthattak a legújabbkori történelemben elnökjelölttől. Ez az ország morális mélypontja. A jelenet fasizmusra emlékeztetett, összeegyeztethetetlen az amerikai alkotmánnyal, az emberi jogokkal és a tisztességgel. Egyetlen csoportot sem lehet azonosítani egyetlen bűncselekménnyel sem. Az illegálisokra pedig különösen nem jellemző, hogy bűncselekményeket kövessenek el, mert akkor azonnal kitoloncolják őket.
Egy illegális általában még a piros lámpán sem megy át, mert ha a rendőr észreveszi, akkor lebukik. Senki nem tartja be Amerikában úgy a törvényt, mint az illegálisok, mert ha lebuknak, elveszítik a munkájukat, a pénzüket, amiért Amerikában maradtak. Ezek az emberek nem bűnözni jönnek ide, hanem dolgozni, olyan munkát elvégezni, amilyet az amerikaiak nem végeznek el. A CNN-ben megszólaló szakértők egyike szerint Trump épületei és szállodái tele vannak illegálisokkal.
Az illegális bevándorlásról és munkavállalásról lehet vitatkozni, lehetnek különböző vélemények, lehet gondolkodni a deportálás, a határőrizet vagy a legalizáció kérdéséről, de az olyan megközelítés, amely gyilkossággal azonosít egy társadalmi réteget, fizikai üldözés és gyűlölet céltáblájává tesz az általánosítás révén embereket, a legteljesebb mértékig elfogadhatatlan.
Magyarországon talán kevesen tudják, hogy Amerikában 12 millió illegális munkavállaló van jelenleg, köztük sokan magyarok. Mióta megszűnt a vízumkényszer, csökkent a számuk, de még így is jelentős számban vannak, akik keményen dolgoznak itt, sokan pincelakásokban, basementekben lakva, hogy megkeressék az otthoni tartozásaik árát, vagy segítsék a Magyarországon élő hozzátartozóikat. Trump őket is legyilkosozta ezzel...
ITT OLVASHATÓ
AGYHALOTTAKKAL NEM ÉRDEMES INDULNI SZELLEMIM OLIMPIÁN
KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGÖK, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.05.
Szerző: Swan Edgar
2016.09.05.
...Nem mondom, hülyülök lassan, de nekem úgy rémlik, Bajnai helyből egy évre vállalta a miniszterelnökséget. Már akkor mondta, nem indul a választáson. Ebből eredően nem bukott, hanem megtette, amit vállalt.
Mégpedig becsülettel. Szerintem. Akkor vállalta ezt a kicsit sem kellemes megbízatást, amikor nyakig ültünk a szarban.
Ha jól dereng, nem volt túl nagy tolongás akkoriban a feladatra, hogy a csőd szélén egyensúlyozó országot egyenesbe rángassa valaki a válság közepén. Ő meg vállalta, mert tenni akart valamit.
Tett is, mert ugyan szintén csak halványuló emlékeimre hagyatkozva mondom, nem mentünk csődbe. Jó, nem volt egy petárdás-tűzijátékos időszak. Bajnai nem kimondottan primadonna alkat.
Vannak olyan vélemények, miszerint könnyű dolga volt Bajnainak, mert csak úgy vállalta a posztot, ha mindenben támogatják a képviselők, szemben Gyurcsánnyal, akit meg hátba szúrta a saját pártja. Hát ja. Csak hát Gyurcsány is a sarkára állhatott volna a cél érdekében, ha kizárólag a sajátjai gátolták meg az ország boldogításában. Nem tette. Bajnai meg de.
Szar politikusnak, nem tud szerepelni – dicsérik sokan.
Én úgy vagyok ezzel, hogy ha szakmailag perfekt egy miniszterelnök, engem nem zavar, ha nem tud szónokolni, nem képes egy nyomorult hátraszaltót sem csinálni, de még egy kocsmai dumaszínházban is kifütyülnék. Ha majd egyszer elég érett lesz a társadalom és szakértői kormányt akarunk, nem árt ezen elgondolkodni.
Speciel nem a szórakoztatóiparban kell helyt állnia, hanem az ország irányításában. Az meg jól ment neki. Egészen addig, ameddig esélyt látott arra, hogy dolgozhasson. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nincs tovább és legfeljebb boxzsák lehet, elhúzta a csíkot. Aki addig nem utálta, az ezen a ponton csatlakozhatott, mert a gyáva, elszökött. Szerintem meg jól tette. Hülyékkel nem érdemes indulni szellemi olimpián.
Mégis bukott miniszterelnökként tiszteli a média, mégpedig nem csak a kormánypárti média. Az elvileg nem kormánypárti is...
Mégpedig becsülettel. Szerintem. Akkor vállalta ezt a kicsit sem kellemes megbízatást, amikor nyakig ültünk a szarban.
Ha jól dereng, nem volt túl nagy tolongás akkoriban a feladatra, hogy a csőd szélén egyensúlyozó országot egyenesbe rángassa valaki a válság közepén. Ő meg vállalta, mert tenni akart valamit.
Tett is, mert ugyan szintén csak halványuló emlékeimre hagyatkozva mondom, nem mentünk csődbe. Jó, nem volt egy petárdás-tűzijátékos időszak. Bajnai nem kimondottan primadonna alkat.
Vannak olyan vélemények, miszerint könnyű dolga volt Bajnainak, mert csak úgy vállalta a posztot, ha mindenben támogatják a képviselők, szemben Gyurcsánnyal, akit meg hátba szúrta a saját pártja. Hát ja. Csak hát Gyurcsány is a sarkára állhatott volna a cél érdekében, ha kizárólag a sajátjai gátolták meg az ország boldogításában. Nem tette. Bajnai meg de.
Szar politikusnak, nem tud szerepelni – dicsérik sokan.
Én úgy vagyok ezzel, hogy ha szakmailag perfekt egy miniszterelnök, engem nem zavar, ha nem tud szónokolni, nem képes egy nyomorult hátraszaltót sem csinálni, de még egy kocsmai dumaszínházban is kifütyülnék. Ha majd egyszer elég érett lesz a társadalom és szakértői kormányt akarunk, nem árt ezen elgondolkodni.
Speciel nem a szórakoztatóiparban kell helyt állnia, hanem az ország irányításában. Az meg jól ment neki. Egészen addig, ameddig esélyt látott arra, hogy dolgozhasson. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nincs tovább és legfeljebb boxzsák lehet, elhúzta a csíkot. Aki addig nem utálta, az ezen a ponton csatlakozhatott, mert a gyáva, elszökött. Szerintem meg jól tette. Hülyékkel nem érdemes indulni szellemi olimpián.
Mégis bukott miniszterelnökként tiszteli a média, mégpedig nem csak a kormánypárti média. Az elvileg nem kormánypárti is...
EGY ÉVE ITT JÁRT A NÉPÉS ELHOZTA A SZABADSÁGOT, DE MI ÉSZRE SE VETTÜK
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.09.05.
Egy éve és egy napja rongyos, többségükben szír menekültek indultak el a Bécs felé a magyar autópályán, legyőztek kormányokat, határokat, és elérték azt, amin az életük és a megélhetésük múlott. A féllábú, háborúban megrokkant szír vezette csapat olyan példát mutatott a szabadságról és a meg nem alkuvásról itt, Magyarországon, amiből nekünk kellene (kellett volna) erőt merítenünk akkor, amikor a hatalmasokkal küzdünk a saját szabadságunkért, a saját megélhetésünkért.
Egy éve, annak az éjjelnek a másnapján, amikor a Keletitől az autópályán induló menekültek megnyittatták a határt, ezt írtam ki a Facebook-oldalamra:
Ne higgyétek el, amit mondani fognak majd a tévék és a rádiók, hogy Orbán vagy politikusok nyitották meg a határt, mert ezt ezek a bátor fiatalemberek, férfiak, nők és asszonyok nyitották meg a menetben és Bicskén, az elszántságukkal, az élni akarásukkal, és mi magyarok, akik vállaltuk a szolidaritást velük!
Mert tudjuk, azon az éjszakán rákényszerítették a magyar kormányt, hogy legalább a szőnyegről lesöpörje a problémát, amelyet maga okozott: a megfelelő ellátás nélkül, a Keleti előtt táboroztatott, a pályaudvar kinyitásával és bezárásával, a bicskei vonateltérítéssel, a 21. századi magyar történelem egyik leggusztustalanabb húzásával becsapott menekültek problémáját.
Az egész világ által élőben közvetített exodus miatt lépnie kellett a magyar kormánynak, és lépett is: átlökte a menekülteket Ausztriába, majd Németországba. Odabuszoztatta őket a határra, ahol Ausztria nem tehetett mást, mint ellenőrzés nélkül beengedte, Németország pedig befogadta őket. (Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, a határok ellenőrzés nélküli megnyitását pont a magyar kormány aktusa idézte elő erre a két hétre, és a magyar kormány volt az is, amely ellenőrzés nélkül szállította később is a horvát határról Ausztriába a menekülteket...)
Ezen a napon a valóságban nem az Orbán-kormány győzött, nem a menekülteket támogatók győztek, nem a menekültellenesek győztek, nem Merkel győzött, nem is a menekültek győztek, hanem a nép...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.09.05.
Egy éve és egy napja rongyos, többségükben szír menekültek indultak el a Bécs felé a magyar autópályán, legyőztek kormányokat, határokat, és elérték azt, amin az életük és a megélhetésük múlott. A féllábú, háborúban megrokkant szír vezette csapat olyan példát mutatott a szabadságról és a meg nem alkuvásról itt, Magyarországon, amiből nekünk kellene (kellett volna) erőt merítenünk akkor, amikor a hatalmasokkal küzdünk a saját szabadságunkért, a saját megélhetésünkért.
Egy éve, annak az éjjelnek a másnapján, amikor a Keletitől az autópályán induló menekültek megnyittatták a határt, ezt írtam ki a Facebook-oldalamra:
Ne higgyétek el, amit mondani fognak majd a tévék és a rádiók, hogy Orbán vagy politikusok nyitották meg a határt, mert ezt ezek a bátor fiatalemberek, férfiak, nők és asszonyok nyitották meg a menetben és Bicskén, az elszántságukkal, az élni akarásukkal, és mi magyarok, akik vállaltuk a szolidaritást velük!
Mert tudjuk, azon az éjszakán rákényszerítették a magyar kormányt, hogy legalább a szőnyegről lesöpörje a problémát, amelyet maga okozott: a megfelelő ellátás nélkül, a Keleti előtt táboroztatott, a pályaudvar kinyitásával és bezárásával, a bicskei vonateltérítéssel, a 21. századi magyar történelem egyik leggusztustalanabb húzásával becsapott menekültek problémáját.
Az egész világ által élőben közvetített exodus miatt lépnie kellett a magyar kormánynak, és lépett is: átlökte a menekülteket Ausztriába, majd Németországba. Odabuszoztatta őket a határra, ahol Ausztria nem tehetett mást, mint ellenőrzés nélkül beengedte, Németország pedig befogadta őket. (Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, a határok ellenőrzés nélküli megnyitását pont a magyar kormány aktusa idézte elő erre a két hétre, és a magyar kormány volt az is, amely ellenőrzés nélkül szállította később is a horvát határról Ausztriába a menekülteket...)
Ezen a napon a valóságban nem az Orbán-kormány győzött, nem a menekülteket támogatók győztek, nem a menekültellenesek győztek, nem Merkel győzött, nem is a menekültek győztek, hanem a nép...
ITT OLVASHATÓ
MENJ TE A BÜDÖS PICSÁBA AZ ÓCSKA NÁCI DUMÁDDAL!
KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.09.05.
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.09.05.
Van az úgy, hogy látok, hallok, olvasok valamit, de nem hiszem el. Visszakeresem a forrást és akkor sem hiszem el, a saját fülemnek, tulajdon szememnek sem. Mert józan ésszel nem hihető, nem értelmezhető és nem fogadható el. Egyszerűen berzenkedik az agyam, visszadobja az információt.
Így jártam Tőkéczki László történész, egyetemi tanár (most itt tekintsünk el attól, hogy egy történelem-német szakos tanári oklevéltől senki nem lesz sem történész, sem egyetemi tanár véleményem szerint) Kossuth Rádióban előadott műsorszámával is. Olvastam a leiratot, nem hittem el. Meghallgattam a hangfelvételt, azt sem hittem el. Mert ilyen egyszerűen nincs. Főleg nincs egyetemi tanárként, történészként, nem pofázik rádióban, hanem az ilyen ember Bázarekettye-alsó kocsmahivatalának udvarán okádja le a tehénszaros gumicsizmája szárát. Maximum.
Migráncsozás, természetesen. Tőkéczki megtalálta a megoldást arra, hogy lehet rávenni a népet a szavazásra, mégpedig a kormánynak tetsző szavazat leadására.
"Meg kell célozni a cigányokat. El kell nekik mondani, hogy ha hozzánk be akarnának telepíteni 50-60 ezer embert, akkor kész, a cigányok segélyezésének vége, mert ugyanazt a pénzt fel kéne osztani, és így nem érdekük a cigányoknak sem a befogadás".
És ez az ember egyetemi tanár. Meg történész. Aki egy egész népcsoportot nevez élősködő féregnek, mégpedig egyetlen mondatba sűrítve. Hogy ordenáré módon hazudik, az már szinte mindegy is. Tőkéczki szerint ebben az országban kizárólag a cigányok szorulnak segélyre, de ők aztán egytől egyig. Azt már meg sem kérdezem, milyen segélyre gondolt ez a hattyúfehér lelkű humanista. Azt sem kérdezem, miért is gondol úgy a magyar emberek egy részére – gondolkodás és válogatás nélkül, egységesen – mint egy élősködő állatcsordára, amelynek tagjai ahhoz is hülyék, hogy tisztában legyenek a saját érdekeikkel, ezért aztán a kormány – és Tőkéczki – lassan és tagoltan kénytelen elmagyarázni, hogy a migráncsokat majd a cigányok segélyeiből fogjuk eltartani.
De Tőkéczki szerint nem csak a cigányokat kell megcélozni és felvilágosítani, hanem. Mindenki kapaszkodjon, amibe tud, zuhanórepülés következik!
"A baloldali típusú szervezeteknek, a feministáknak, homoszexuálisoknak, a hogy is mondjam, a zsidóságnak, de az ateistáknak is, hogy ha bejön az iszlám, nekik végük".
Nem, nem én találtam ki és nem azért írom ezt a cikket, mert egy utolsó féregnek tartom Tőkéczki Lászlót. Itt a hangfelvétel, tessék meghallgatni.
Egyszerűen olyan mélységesen megdöbbentem, hogy keresgélnem kell a szavakat. Hogy ma, ebben az országban, ezen a földrészen ilyen szellemi kútmérgező senkik szónokolhatnak a rádióban és senki sem mondja nekik azt, amit bármely civilizált országban mondanának: menj te a büdös picsába az ócska náci dumáddal, öreg!
ITT OLVASHATÓ
Így jártam Tőkéczki László történész, egyetemi tanár (most itt tekintsünk el attól, hogy egy történelem-német szakos tanári oklevéltől senki nem lesz sem történész, sem egyetemi tanár véleményem szerint) Kossuth Rádióban előadott műsorszámával is. Olvastam a leiratot, nem hittem el. Meghallgattam a hangfelvételt, azt sem hittem el. Mert ilyen egyszerűen nincs. Főleg nincs egyetemi tanárként, történészként, nem pofázik rádióban, hanem az ilyen ember Bázarekettye-alsó kocsmahivatalának udvarán okádja le a tehénszaros gumicsizmája szárát. Maximum.
Migráncsozás, természetesen. Tőkéczki megtalálta a megoldást arra, hogy lehet rávenni a népet a szavazásra, mégpedig a kormánynak tetsző szavazat leadására.
"Meg kell célozni a cigányokat. El kell nekik mondani, hogy ha hozzánk be akarnának telepíteni 50-60 ezer embert, akkor kész, a cigányok segélyezésének vége, mert ugyanazt a pénzt fel kéne osztani, és így nem érdekük a cigányoknak sem a befogadás".
És ez az ember egyetemi tanár. Meg történész. Aki egy egész népcsoportot nevez élősködő féregnek, mégpedig egyetlen mondatba sűrítve. Hogy ordenáré módon hazudik, az már szinte mindegy is. Tőkéczki szerint ebben az országban kizárólag a cigányok szorulnak segélyre, de ők aztán egytől egyig. Azt már meg sem kérdezem, milyen segélyre gondolt ez a hattyúfehér lelkű humanista. Azt sem kérdezem, miért is gondol úgy a magyar emberek egy részére – gondolkodás és válogatás nélkül, egységesen – mint egy élősködő állatcsordára, amelynek tagjai ahhoz is hülyék, hogy tisztában legyenek a saját érdekeikkel, ezért aztán a kormány – és Tőkéczki – lassan és tagoltan kénytelen elmagyarázni, hogy a migráncsokat majd a cigányok segélyeiből fogjuk eltartani.
De Tőkéczki szerint nem csak a cigányokat kell megcélozni és felvilágosítani, hanem. Mindenki kapaszkodjon, amibe tud, zuhanórepülés következik!
"A baloldali típusú szervezeteknek, a feministáknak, homoszexuálisoknak, a hogy is mondjam, a zsidóságnak, de az ateistáknak is, hogy ha bejön az iszlám, nekik végük".
Nem, nem én találtam ki és nem azért írom ezt a cikket, mert egy utolsó féregnek tartom Tőkéczki Lászlót. Itt a hangfelvétel, tessék meghallgatni.
Egyszerűen olyan mélységesen megdöbbentem, hogy keresgélnem kell a szavakat. Hogy ma, ebben az országban, ezen a földrészen ilyen szellemi kútmérgező senkik szónokolhatnak a rádióban és senki sem mondja nekik azt, amit bármely civilizált országban mondanának: menj te a büdös picsába az ócska náci dumáddal, öreg!
ITT OLVASHATÓ
PUKLIBÓL NEM LETT SZALONNA
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.09.05.
Pukli István színt vallott végre, igazolva mindazok kétségeit, akik március 15-e után is érezték, hogy a forradalom ünnepét ellopták, az 1848-as polgári forradalom 12 pontját megrontották, s a szervezők nem döntötték el, hogy tanári szakmai követeléseik vannak vagy az Orbán-rendszert akarják megdönteni. A támogatóik jelentős része úgy gondolta, a kettőt nem lehet elválasztani, Pukliban pedig egy új politikai erő felbukkanását remélték.
Pukli a Magyar Időknek (!) adott interjút, amelyben hűségesküt tett Orbánnak, felesküdött a Fideszre, s bejelentkezett a rendszer kollaboráns szakmai ellenzékének szerepére. Esetleg a mostanában osztogatott fideszes koncok valamelyikére. Elmondta, hogy 2010-ben és 2014-ben is a Fideszre szavazott, amit korábban kevésbé hangoztatott, mert ha megteszi, esetleg megkérdezik tőle, változott-e valamit is a véleménye, mert csak annak tudatában mennek ki tüntetni mellette a Kossuth térre.
Hogy kicsoda Orbán, mi az Orbán-rendszer, azt már 2010-ben is lehetett tudni, 2014-ben pedig pláne. Demokrata már 2010-ben sem szavazott Orbánra, de 2014-ben biztos nem. Pukli kettős játékot űzött, igyekezett befogni az Orbán-rendszer ellenfeleinek indulatait a mozgalmába, miközben akkor sem gondolhatott mást, mint amit most elmondott, hogy neki nem célja az Orbán-rezsim eltakarítása. Ezt kellett volna mondani, kedves Pukli igazgató úr, március 15-én a Kossuth téren. Miért nem tette?
Nagyon álságos, amit Pukli (volt MSZP-tag és szocialista országgyűlési képviselő-jelölt) erről mond: "egy dolgot nem szeretnék, hogy ebben az országban baloldali fordulat legyen. Ezek az emberek mind leszerepeltek. Nem lehet alternatíva a jelenlegi baloldal az ország irányítására, és ugyanezt gondolom a szélsőjobboldalról is". Csakhogy a hivatalos ellenzék leginkább azért szerepelt le, mert a rendszer kollaboránsa lett pénzért, máskülönben pedig az országot a szélsőjobboldal irányítja. Ha Pukli úr nem tudta volna, a Fidesz egy szélsőjobboldali párt.
Pukli ráadásul most éppen azt teszi, amit a baloldali ellenzék: legitimálja a rendszert, kollaborál vele, elismeri, mert mint mondja, ha nem sikerül bármit szakmailag elérni, akkor sem mond le, nem távozik az oktatásból, hanem újra megpályázza az állását. Ezért tesz Pukli hűségesküt Orbánnak és a Fidesznek, a koszos kis állásáért. Ezzel ő is leszerepelt, éppen úgy, mint a rendszer joggal bírált baloldali ellenzéke. Csakhogy ő ne fikázza őket, mert nem különb náluk semmivel. Ő olcsóbban adta el magát, mint azok...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Bartus László
2016.09.05.
Pukli István színt vallott végre, igazolva mindazok kétségeit, akik március 15-e után is érezték, hogy a forradalom ünnepét ellopták, az 1848-as polgári forradalom 12 pontját megrontották, s a szervezők nem döntötték el, hogy tanári szakmai követeléseik vannak vagy az Orbán-rendszert akarják megdönteni. A támogatóik jelentős része úgy gondolta, a kettőt nem lehet elválasztani, Pukliban pedig egy új politikai erő felbukkanását remélték.
Pukli a Magyar Időknek (!) adott interjút, amelyben hűségesküt tett Orbánnak, felesküdött a Fideszre, s bejelentkezett a rendszer kollaboráns szakmai ellenzékének szerepére. Esetleg a mostanában osztogatott fideszes koncok valamelyikére. Elmondta, hogy 2010-ben és 2014-ben is a Fideszre szavazott, amit korábban kevésbé hangoztatott, mert ha megteszi, esetleg megkérdezik tőle, változott-e valamit is a véleménye, mert csak annak tudatában mennek ki tüntetni mellette a Kossuth térre.
Hogy kicsoda Orbán, mi az Orbán-rendszer, azt már 2010-ben is lehetett tudni, 2014-ben pedig pláne. Demokrata már 2010-ben sem szavazott Orbánra, de 2014-ben biztos nem. Pukli kettős játékot űzött, igyekezett befogni az Orbán-rendszer ellenfeleinek indulatait a mozgalmába, miközben akkor sem gondolhatott mást, mint amit most elmondott, hogy neki nem célja az Orbán-rezsim eltakarítása. Ezt kellett volna mondani, kedves Pukli igazgató úr, március 15-én a Kossuth téren. Miért nem tette?
Nagyon álságos, amit Pukli (volt MSZP-tag és szocialista országgyűlési képviselő-jelölt) erről mond: "egy dolgot nem szeretnék, hogy ebben az országban baloldali fordulat legyen. Ezek az emberek mind leszerepeltek. Nem lehet alternatíva a jelenlegi baloldal az ország irányítására, és ugyanezt gondolom a szélsőjobboldalról is". Csakhogy a hivatalos ellenzék leginkább azért szerepelt le, mert a rendszer kollaboránsa lett pénzért, máskülönben pedig az országot a szélsőjobboldal irányítja. Ha Pukli úr nem tudta volna, a Fidesz egy szélsőjobboldali párt.
Pukli ráadásul most éppen azt teszi, amit a baloldali ellenzék: legitimálja a rendszert, kollaborál vele, elismeri, mert mint mondja, ha nem sikerül bármit szakmailag elérni, akkor sem mond le, nem távozik az oktatásból, hanem újra megpályázza az állását. Ezért tesz Pukli hűségesküt Orbánnak és a Fidesznek, a koszos kis állásáért. Ezzel ő is leszerepelt, éppen úgy, mint a rendszer joggal bírált baloldali ellenzéke. Csakhogy ő ne fikázza őket, mert nem különb náluk semmivel. Ő olcsóbban adta el magát, mint azok...
ITT OLVASHATÓ
ZSIDÓK, CIGÁNYOK, KOMMUNISTÁK - MEG A BUZIK
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.9.05.
A mélységek újabb bugyrait sikerült megtalálnia Tőkéczki László történésznek, akinek szintén van kitüntetése két évvel ezelőttről, amikor is a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta meg, nyilván okkal. Tőkéczki úr persze, hogy a menekültekkel foglalkozott, hogy is mondjuk – hm -, sajátos aspektusból. Aggódik ő persze, és félti a nemzetet, leginkább azonban a címbéli rétegeket, és el is mondja, miért.
Valahonnan az a rögeszméje támadt, hogy ide, mihozzánk ötven-hatvanezer muszlimot telepítenének be. Szerinte a cigányoknak el kéne magyarázni, ha ez megtörténne, akkor megszűnne a segélyezésük, mert ugyanazt a pénzmennyiséget sokkal többfelé kellene szétosztani. Ezért a cigányoknak sem érdekük a befogadás, vonja le a konzekvenciát. Ez idáig kőkemény kampány, tagadni ezen nincs mit.
Megjegyeznék azonban valamit. A rend nem borulna föl, ugyanis az adakozás, a szegények segítése az iszlám felfogásában a vallásgyakorlat része. A zakát fizetése a szegények számára egy évben egyszer, ramadánkor kötelező. Ennek mértéke a rendelkezésre álló, nem a közvetlen létfenntartásra szolgáló vagyon két és fél százalékát jelenti. A zakátot a tradicionális muszlim országokban egyfajta adóként szedik, vagy mecseteken keresztül osztják el. (Ennyit a segélyekről)
De a történész úr aggódik a baloldali típusú szervezetek, a homoszexuálisok és a zsidóság sorsáért is. Mint frappánsan fogalmaz, hogy ha bejön az iszlám, akkor nekik végük. Esetükben okokat és indokokat nem sorol a tudós elme, elégedjünk meg annyival, hogy csak. (Zárójelben megjegyezzük, ilyen típusú emberekkel tömték tele a nácik kies táboraikat.)
Viszont igyekszünk bővebb információt nyújtani az iszlám és a judaizmus kapcsolatáról is, íme: „Mondjátok ó muszlimok: Hiszünk Allahban és abban, ami lebocsáttatott hozzánk, s abban, ami lebocsáttatott Ábrahámhoz, Izmaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és a Törzsekhez s abban, amit Mózes és Jézus kapott, és abban, amit a próféták kaptak Uruktól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem közülük, és mi Őneki vetjük alá magunkat” (Korán, 2: 136).
A baloldal pedig manapság mindenképpen rosszul jár, nem kell ahhoz ide egy szem iszlám tudatú bevándorló sem, mint ahogyan a homoszexuálisok vegzálásának is bőséges a hagyománya, mint az közismert. Ilyképp Tőkéczki úr víziója aggályosnak tekinthető, hacsak nem a kitüntetést adományozó hátsó fertályát nem kívánja tisztogatni. Hogy ebben az egész listában valami avítt náci gondolkodást vélünk fölfedezni, az meg a mi bajunk...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.9.05.
A mélységek újabb bugyrait sikerült megtalálnia Tőkéczki László történésznek, akinek szintén van kitüntetése két évvel ezelőttről, amikor is a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta meg, nyilván okkal. Tőkéczki úr persze, hogy a menekültekkel foglalkozott, hogy is mondjuk – hm -, sajátos aspektusból. Aggódik ő persze, és félti a nemzetet, leginkább azonban a címbéli rétegeket, és el is mondja, miért.
Valahonnan az a rögeszméje támadt, hogy ide, mihozzánk ötven-hatvanezer muszlimot telepítenének be. Szerinte a cigányoknak el kéne magyarázni, ha ez megtörténne, akkor megszűnne a segélyezésük, mert ugyanazt a pénzmennyiséget sokkal többfelé kellene szétosztani. Ezért a cigányoknak sem érdekük a befogadás, vonja le a konzekvenciát. Ez idáig kőkemény kampány, tagadni ezen nincs mit.
Megjegyeznék azonban valamit. A rend nem borulna föl, ugyanis az adakozás, a szegények segítése az iszlám felfogásában a vallásgyakorlat része. A zakát fizetése a szegények számára egy évben egyszer, ramadánkor kötelező. Ennek mértéke a rendelkezésre álló, nem a közvetlen létfenntartásra szolgáló vagyon két és fél százalékát jelenti. A zakátot a tradicionális muszlim országokban egyfajta adóként szedik, vagy mecseteken keresztül osztják el. (Ennyit a segélyekről)
De a történész úr aggódik a baloldali típusú szervezetek, a homoszexuálisok és a zsidóság sorsáért is. Mint frappánsan fogalmaz, hogy ha bejön az iszlám, akkor nekik végük. Esetükben okokat és indokokat nem sorol a tudós elme, elégedjünk meg annyival, hogy csak. (Zárójelben megjegyezzük, ilyen típusú emberekkel tömték tele a nácik kies táboraikat.)
Viszont igyekszünk bővebb információt nyújtani az iszlám és a judaizmus kapcsolatáról is, íme: „Mondjátok ó muszlimok: Hiszünk Allahban és abban, ami lebocsáttatott hozzánk, s abban, ami lebocsáttatott Ábrahámhoz, Izmaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és a Törzsekhez s abban, amit Mózes és Jézus kapott, és abban, amit a próféták kaptak Uruktól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem közülük, és mi Őneki vetjük alá magunkat” (Korán, 2: 136).
A baloldal pedig manapság mindenképpen rosszul jár, nem kell ahhoz ide egy szem iszlám tudatú bevándorló sem, mint ahogyan a homoszexuálisok vegzálásának is bőséges a hagyománya, mint az közismert. Ilyképp Tőkéczki úr víziója aggályosnak tekinthető, hacsak nem a kitüntetést adományozó hátsó fertályát nem kívánja tisztogatni. Hogy ebben az egész listában valami avítt náci gondolkodást vélünk fölfedezni, az meg a mi bajunk...
ITT OLVASHATÓ
HATOS KARTONT A DOKTORNÉNINEK
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.09.05.
Hatos kartont azoknak töltöttek ki a titkosszolgálatok, akiket beszerveztek.
Ők aztán szorgalmasan - vagy kevésbé szorgalmasan - írták jelentéseiket kapcsolattartójuknak, aki aztán értékelte, továbbította a kézhez kapott anyagot a szolgálat megfelelő szintjére, ahol az adatokat ellenőrizték, összevetették a más forrásból szerzett adatokkal és az így kapott eredmény tükrében intézkedtek.
Természetesen mindennek nyoma maradt, ha a célszemély élete során elkövetett valamit, akkor utána tudtak nézni viselt dolgainak a nyilvántartásokban.
Macerás meló, olyan, mint a puzzle, de ha tehetséges az elemző, aki az apró elemeket összerakja, akkor meghökkentően teljes kép bontakozhat ki a szemlélő előtt.
Aki aztán ismereteit úgy használja fel, ahogy úri kedve tartja, - már ha úriemberről van szó, de az állam nem úriember, hanem egy büdös bunkó, csakúgy, mint képviselőinek többsége.
Az egyik friss terv szerint a háziorvosokat kötelezik, hogy vegyék számba betegeik egészségi állapotát, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy javítsák a lakosság egészségi állapotát, ami úgyszólván teljesen felesleges, hiszen az egészségügyi kormányzat szerint a magyar nép egészsége példás, magyarember tej, erő, egészség, és ez a helyzet egyre csak javul, köszönhetően Pártunk és Ártányunk gondoskodásának.
Ezen tovább javítani hagyományos eszközökkel nemigen lehet, jöhet tehát a béremelés, mely majd megfékezi a megvadult doktorokat és nővérkéket, ami nem is lenne baj, hiszen évente annyi orvos megy világgá, mint az orvosegyetemeken egy évben végzettek száma.
Úgyhogy idén is kapnak valamennyit, aztán majd jövőre megint, aztán a választások után is kapnak még, várhatóan kettőt a szemük alá.
Menet közben persze az orvosok egy nem elhanyagolható része vállalkozóként kell, hogy megkeresse a napi betevőt, őket nem fogja érinteni a béremelés, így jár, aki kizsákmányolóvá képezte magát.
A gond az egészségügy minden területét érinti, a háziorvosok többsége öreg, mint az országút, őket még működésben tartja a hivatástudat meg a megszokás, a szakorvosok derékhada viszont megy világgá.
Ma már a fogorvos is előlépett hiánycikké, jóllehet magyarembernek több füle van, mint foga - katasztrófa, ahogy kinéz az ország.
Igaz, Orbán fogorvosának nincsenek gondjai, habár talán kitüntetést még nem kapott, mint a cipésze, aki a Szent Lábakat méretre készített cipőkkel ékesítette fel...
Közös bennük az, hogy utánpótlásuk nincsen, hiszen egy szakorvosnak az egyetemmel együtt tíz éven felül van az az idő, mikor ha egyedül hagyják, akkor remélhetjük, hogy több beteget ad vissza a társadalomnak, mint a temetkezési vállalkozónak.
Megindultak külföldre a szakdolgozók is, ők is kelendőek a piacon, az anyagiakon túl a nyugodt élet és a jó munkakörülmények is vonzzák őket.
Aki azt gondolja, hogy egy szakképzett nővér vagy asszisztens könnyen pótolható, a roppant nagyot téved, egyikük-másikuk valódi kincs, némelyikük többet tud a saját szakterületéről, mint egy középszorgalmas rezidens a képzése befejeztekor.
Akiket könnyebben lehetne pótolni, azok a segédápolók, de ilyenek felvételére meg nem jut pénz, a karitatív munka a kórházakban meg ismeretlen fogalom, nincsenek kidolgozva a szabályai, a kórházi vezetők meg joggal tartanak attól, hogy egy esetleges hibánál nem csak a beteg kerül a veszteséglistára, de könnyen meglehet, hogy ők is.
Marad tehát a felmérés, mint csodafegyver, ez majd segít a beteg állapotán, például a Nemzeti Beteget lenyugtatja átmenetileg, és teljes figyelmével a migránsok felé fordulhat...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: PuPu
2016.09.05.
Hatos kartont azoknak töltöttek ki a titkosszolgálatok, akiket beszerveztek.
Ők aztán szorgalmasan - vagy kevésbé szorgalmasan - írták jelentéseiket kapcsolattartójuknak, aki aztán értékelte, továbbította a kézhez kapott anyagot a szolgálat megfelelő szintjére, ahol az adatokat ellenőrizték, összevetették a más forrásból szerzett adatokkal és az így kapott eredmény tükrében intézkedtek.
Természetesen mindennek nyoma maradt, ha a célszemély élete során elkövetett valamit, akkor utána tudtak nézni viselt dolgainak a nyilvántartásokban.
Macerás meló, olyan, mint a puzzle, de ha tehetséges az elemző, aki az apró elemeket összerakja, akkor meghökkentően teljes kép bontakozhat ki a szemlélő előtt.
Aki aztán ismereteit úgy használja fel, ahogy úri kedve tartja, - már ha úriemberről van szó, de az állam nem úriember, hanem egy büdös bunkó, csakúgy, mint képviselőinek többsége.
Az egyik friss terv szerint a háziorvosokat kötelezik, hogy vegyék számba betegeik egészségi állapotát, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy javítsák a lakosság egészségi állapotát, ami úgyszólván teljesen felesleges, hiszen az egészségügyi kormányzat szerint a magyar nép egészsége példás, magyarember tej, erő, egészség, és ez a helyzet egyre csak javul, köszönhetően Pártunk és Ártányunk gondoskodásának.
Ezen tovább javítani hagyományos eszközökkel nemigen lehet, jöhet tehát a béremelés, mely majd megfékezi a megvadult doktorokat és nővérkéket, ami nem is lenne baj, hiszen évente annyi orvos megy világgá, mint az orvosegyetemeken egy évben végzettek száma.
Úgyhogy idén is kapnak valamennyit, aztán majd jövőre megint, aztán a választások után is kapnak még, várhatóan kettőt a szemük alá.
Menet közben persze az orvosok egy nem elhanyagolható része vállalkozóként kell, hogy megkeresse a napi betevőt, őket nem fogja érinteni a béremelés, így jár, aki kizsákmányolóvá képezte magát.
A gond az egészségügy minden területét érinti, a háziorvosok többsége öreg, mint az országút, őket még működésben tartja a hivatástudat meg a megszokás, a szakorvosok derékhada viszont megy világgá.
Ma már a fogorvos is előlépett hiánycikké, jóllehet magyarembernek több füle van, mint foga - katasztrófa, ahogy kinéz az ország.
Igaz, Orbán fogorvosának nincsenek gondjai, habár talán kitüntetést még nem kapott, mint a cipésze, aki a Szent Lábakat méretre készített cipőkkel ékesítette fel...
Közös bennük az, hogy utánpótlásuk nincsen, hiszen egy szakorvosnak az egyetemmel együtt tíz éven felül van az az idő, mikor ha egyedül hagyják, akkor remélhetjük, hogy több beteget ad vissza a társadalomnak, mint a temetkezési vállalkozónak.
Megindultak külföldre a szakdolgozók is, ők is kelendőek a piacon, az anyagiakon túl a nyugodt élet és a jó munkakörülmények is vonzzák őket.
Aki azt gondolja, hogy egy szakképzett nővér vagy asszisztens könnyen pótolható, a roppant nagyot téved, egyikük-másikuk valódi kincs, némelyikük többet tud a saját szakterületéről, mint egy középszorgalmas rezidens a képzése befejeztekor.
Akiket könnyebben lehetne pótolni, azok a segédápolók, de ilyenek felvételére meg nem jut pénz, a karitatív munka a kórházakban meg ismeretlen fogalom, nincsenek kidolgozva a szabályai, a kórházi vezetők meg joggal tartanak attól, hogy egy esetleges hibánál nem csak a beteg kerül a veszteséglistára, de könnyen meglehet, hogy ők is.
Marad tehát a felmérés, mint csodafegyver, ez majd segít a beteg állapotán, például a Nemzeti Beteget lenyugtatja átmenetileg, és teljes figyelmével a migránsok felé fordulhat...
ITT OLVASHATÓ
AKKOR MOST HÁNY X-ET, ÉS KINEK A FELMENŐT?
GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.09.04.
Közeledik a nap, amikor a kormány urnához rendeli a népet. Idén még szép szóval, plakátokkal. Alig különböző szándékkal, mint a korábbi konzultációk esetében. A különbség legfeljebb annyi, hogy a jelenlegi helyzetben, a felkorbácsolt idegengyűlölet hullámai között érez Orbán annyi támogatottságot, hogy népszavazást mer tartani. Talán utoljára. Továbbra is azért, hogy a „népre” hivatkozva vonhatja vissza az aláírását a kvótázott menekült-kezelés okmánya alól.
Mert igazi „gerinces” vezetőként Brüsszelben aláírt. Ezzel valójában az a helyzet alakult ki, hogy miközben zajlik a plakátháború a népszavazással kapcsolatban, és a kormány minden erővel a „NEM” mellé kéri az „X”-et, a miniszterelnök valójában már szavazott. Egy országos „IGEN”-nel. Csak persze erről országos kuss van a kormányzat részéről. Holott az ellenzéknek február óta talán ezzel az egyetlen mondattal kellene kampányolni: „TUDTA? ORBÁN VIKTOR MÁR FEBRUÁRBAN IGENNEL SZAVAZOTT”. Ehelyett mennek a viták az éjjeliben arról, hogy el kell-e menni, és hány „X”-et kell berajzolni a szavazó-cetlire. Lassan már nem is igazi szerveződés, amelyik nem kampányol valamelyik verzió mellett, vagy valamelyik verzió-csomag ellen. Beleértve azokat az egyleteket is, amelyek különben mérhetetlen, és szinte vállalhatatlan hallgatásba burkolództak az elhíresült lovagkereszt kapcsán. De ezzel birkózzon meg a TASZ, a Helsinki Bizottság, a Tanítanék, és a többi szervezet vezetőségének lelkiismerete.
Maradjunk a népszavazásnál. A magam részéről rühellem a bojkott azon formáját, amelynek keretében az emberek szimplán nem csinálnak semmit. 2012-ben éppen úgy elleneztem az ötletet, mint később az országgyűlésnyi gombnyomorgató-klub összeállítása kapcsán. Az ok sem különösebben bonyolult. Egyszerűen az a véleményem, hogy a döntéstelenség is döntés. Annak eldöntése, hogy döntsenek helyettem. Teszetoszán helyezve a más kezébe a gyeplőt és korbácsot egyaránt. Az esélyét is elvesztve az irányításnak. De még a befolyásolás látszatának az esélyét is. S ezt akkor is igaznak gondolom, ha az ellenzéket leginkább messziről kritizálók szerint, és némely ellenzéki erő szerint is marha jó ötlet a „maradj otthon pipálni” mottójú talpvakarás. Márpedig a jelen kínálat még mindig ott tart, mint a nyár közepén. Amikor Fodor Gábor kiállt azzal, hogy az „IGEN” mindent megold. Amikor azt írtam konklúzió gyanánt, hogy: „Valószínűleg a népszavazás megtörténte ellen lenne érdemes tiltakozni. Úgy pár száz ezer emberrel megtámogatva az utcán”. Ami nyilván nem újdonság azoknak, akik a történelemkönyvben továbblapoztak Orbán Viktor nemzetmentő tetteinek taglalásán. Akinek nincs kedve olvasni, nézze meg a Gandhi című filmet. S képzelje el azt a függetlenségi harcot, ahol mindenki otthon marad, és nem csinál semmit...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Andrew_s
2016.09.04.
Közeledik a nap, amikor a kormány urnához rendeli a népet. Idén még szép szóval, plakátokkal. Alig különböző szándékkal, mint a korábbi konzultációk esetében. A különbség legfeljebb annyi, hogy a jelenlegi helyzetben, a felkorbácsolt idegengyűlölet hullámai között érez Orbán annyi támogatottságot, hogy népszavazást mer tartani. Talán utoljára. Továbbra is azért, hogy a „népre” hivatkozva vonhatja vissza az aláírását a kvótázott menekült-kezelés okmánya alól.
Mert igazi „gerinces” vezetőként Brüsszelben aláírt. Ezzel valójában az a helyzet alakult ki, hogy miközben zajlik a plakátháború a népszavazással kapcsolatban, és a kormány minden erővel a „NEM” mellé kéri az „X”-et, a miniszterelnök valójában már szavazott. Egy országos „IGEN”-nel. Csak persze erről országos kuss van a kormányzat részéről. Holott az ellenzéknek február óta talán ezzel az egyetlen mondattal kellene kampányolni: „TUDTA? ORBÁN VIKTOR MÁR FEBRUÁRBAN IGENNEL SZAVAZOTT”. Ehelyett mennek a viták az éjjeliben arról, hogy el kell-e menni, és hány „X”-et kell berajzolni a szavazó-cetlire. Lassan már nem is igazi szerveződés, amelyik nem kampányol valamelyik verzió mellett, vagy valamelyik verzió-csomag ellen. Beleértve azokat az egyleteket is, amelyek különben mérhetetlen, és szinte vállalhatatlan hallgatásba burkolództak az elhíresült lovagkereszt kapcsán. De ezzel birkózzon meg a TASZ, a Helsinki Bizottság, a Tanítanék, és a többi szervezet vezetőségének lelkiismerete.
Maradjunk a népszavazásnál. A magam részéről rühellem a bojkott azon formáját, amelynek keretében az emberek szimplán nem csinálnak semmit. 2012-ben éppen úgy elleneztem az ötletet, mint később az országgyűlésnyi gombnyomorgató-klub összeállítása kapcsán. Az ok sem különösebben bonyolult. Egyszerűen az a véleményem, hogy a döntéstelenség is döntés. Annak eldöntése, hogy döntsenek helyettem. Teszetoszán helyezve a más kezébe a gyeplőt és korbácsot egyaránt. Az esélyét is elvesztve az irányításnak. De még a befolyásolás látszatának az esélyét is. S ezt akkor is igaznak gondolom, ha az ellenzéket leginkább messziről kritizálók szerint, és némely ellenzéki erő szerint is marha jó ötlet a „maradj otthon pipálni” mottójú talpvakarás. Márpedig a jelen kínálat még mindig ott tart, mint a nyár közepén. Amikor Fodor Gábor kiállt azzal, hogy az „IGEN” mindent megold. Amikor azt írtam konklúzió gyanánt, hogy: „Valószínűleg a népszavazás megtörténte ellen lenne érdemes tiltakozni. Úgy pár száz ezer emberrel megtámogatva az utcán”. Ami nyilván nem újdonság azoknak, akik a történelemkönyvben továbblapoztak Orbán Viktor nemzetmentő tetteinek taglalásán. Akinek nincs kedve olvasni, nézze meg a Gandhi című filmet. S képzelje el azt a függetlenségi harcot, ahol mindenki otthon marad, és nem csinál semmit...
ITT OLVASHATÓ
SORBAN
GÉPNARANCS - GUMISZOBA BLOG
Szerző: Vasvári G. Pál
2016.09.04.
A bő húsz kassza közül átlag ötben-hatban ül pénztáros. És mindegyik előtt ott a sor. Mindegy is, hová áll be a kispénzű vevő, aki mondjuk csak egy cipót meg egy nyeles fagyit vett, mást semmit. Türelmesen végig kell várnia, míg a pénztáros végigtologatja a hétköznap ott árut beszerző kiskereskedők és a hétvégén shoppingoló családok púposra pakolt bevásárlókocsijainak összes árucikkét a pénztár kódleolvasója előtt. Persze rendre félsikerrel.
Hajdanán – hat évtizede, már majdnem hat éves voltam – így szólt egy augusztusi reggelen a nagyanyám: – Itt van három forint Palkó, szaladj el a Közértbe, hozz egy kiló friss kenyeret! Az a kenyérgyári vekni, az olcsóbbik, a barna volt. Meglehetősen lapos, de azért ropogós héjú, és eléggé ragadós belű. A héját nem lehetett nem megdézsmálni hazamenet. A maradék meg zsíros deszkának, töltőceruza-köpőcső lövedéknek és az összefirkált fal leradírozásra is jó volt. Elbandukoltam a Közért – az akkori egyetlen élelmiszer-mindenes bolthálózat – helyi egységébe. Pontosabban elé, és sarkon beálltam a hosszan kígyózó sorba. Merthogy akkor sorba kellett állni a friss kenyérért. Aki későn érkezett, annak vagy jutott vagy már nem…
Hol van már a Közért! Üzletláncok vannak, vagy tucatnyi. Csak itt, Óbudán, egy kilométeren belül hétfélét találni. És bár mind más, de mindegyikben kapható vagy húszféle, jobbnál jobb, és persze drágábbnál drágább kenyér.
Most egyik bolt előtt sem kígyózik a sarokig érő sor. Odabenn egész pultsoron válogathatja össze a vevő a helyben sült friss pékáruktól, a sós és édes süteményektől, a kenyerektől, kalácsoktól a beszállítók tartós és különleges sütőipari készítményein át a bioveknikig azt, amire csak kedve szottyan a családnak. És ha ezzel megvan, már mehet is a pénztárhoz.
Ott kezdődnek a bajok.
A hét üzletből a nagyobbakban a bő húsz kassza közül átlag ötben-hatban ül pénztáros. És mindegyik előtt ott a sor. Mindegy is, hová áll be a kispénzű vevő, aki mondjuk csak egy cipót meg egy nyeles fagyit vett, mást semmit. Türelmesen végig kell várnia, míg a pénztáros végigtologatja a hétköznap ott árut beszerző kiskereskedők és a hétvégén shoppingoló családok púposra pakolt bevásárlókocsijainak összes árucikkét a pénztár kódleolvasója előtt. Persze rendre félsikerrel. Mert olvashatatlan a kód… Mert a főnök kulcsával lehet csak korrigálni a végül kézzel bepötyögött és elütött adatot… Mert elfelejtette a babakocsis hölgy lemérni a féláron kapható két lottyadt banánt, és ezt a pénztárnál már nem teheti meg. Vagy visszamegy és leméri, azután kóddal hozza, vagy nem kéri… Mert benne maradt az egyik fehérneműben a lopásgátló, és beriaszt… Mert kis türelmet, amíg összeszámolom és könyvelem a vásárlási utalványokat… Mert kifogyott a blokkpapír-guriga… Mert lefagyott az az istenverte rendszer… Mert a vevő bankkártyáját visszadobja a gép, telefonálnia kell a bankjának… Mert már zár ez a kassza, tessék inkább más pénztárnál beállni a sorba!… Hiába reklamál, megszűnt a kézikosaras kassza, nincs hozzá elég ember!…
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Vasvári G. Pál
2016.09.04.
A bő húsz kassza közül átlag ötben-hatban ül pénztáros. És mindegyik előtt ott a sor. Mindegy is, hová áll be a kispénzű vevő, aki mondjuk csak egy cipót meg egy nyeles fagyit vett, mást semmit. Türelmesen végig kell várnia, míg a pénztáros végigtologatja a hétköznap ott árut beszerző kiskereskedők és a hétvégén shoppingoló családok púposra pakolt bevásárlókocsijainak összes árucikkét a pénztár kódleolvasója előtt. Persze rendre félsikerrel.
Hajdanán – hat évtizede, már majdnem hat éves voltam – így szólt egy augusztusi reggelen a nagyanyám: – Itt van három forint Palkó, szaladj el a Közértbe, hozz egy kiló friss kenyeret! Az a kenyérgyári vekni, az olcsóbbik, a barna volt. Meglehetősen lapos, de azért ropogós héjú, és eléggé ragadós belű. A héját nem lehetett nem megdézsmálni hazamenet. A maradék meg zsíros deszkának, töltőceruza-köpőcső lövedéknek és az összefirkált fal leradírozásra is jó volt. Elbandukoltam a Közért – az akkori egyetlen élelmiszer-mindenes bolthálózat – helyi egységébe. Pontosabban elé, és sarkon beálltam a hosszan kígyózó sorba. Merthogy akkor sorba kellett állni a friss kenyérért. Aki későn érkezett, annak vagy jutott vagy már nem…
Hol van már a Közért! Üzletláncok vannak, vagy tucatnyi. Csak itt, Óbudán, egy kilométeren belül hétfélét találni. És bár mind más, de mindegyikben kapható vagy húszféle, jobbnál jobb, és persze drágábbnál drágább kenyér.
Most egyik bolt előtt sem kígyózik a sarokig érő sor. Odabenn egész pultsoron válogathatja össze a vevő a helyben sült friss pékáruktól, a sós és édes süteményektől, a kenyerektől, kalácsoktól a beszállítók tartós és különleges sütőipari készítményein át a bioveknikig azt, amire csak kedve szottyan a családnak. És ha ezzel megvan, már mehet is a pénztárhoz.
Ott kezdődnek a bajok.
A hét üzletből a nagyobbakban a bő húsz kassza közül átlag ötben-hatban ül pénztáros. És mindegyik előtt ott a sor. Mindegy is, hová áll be a kispénzű vevő, aki mondjuk csak egy cipót meg egy nyeles fagyit vett, mást semmit. Türelmesen végig kell várnia, míg a pénztáros végigtologatja a hétköznap ott árut beszerző kiskereskedők és a hétvégén shoppingoló családok púposra pakolt bevásárlókocsijainak összes árucikkét a pénztár kódleolvasója előtt. Persze rendre félsikerrel. Mert olvashatatlan a kód… Mert a főnök kulcsával lehet csak korrigálni a végül kézzel bepötyögött és elütött adatot… Mert elfelejtette a babakocsis hölgy lemérni a féláron kapható két lottyadt banánt, és ezt a pénztárnál már nem teheti meg. Vagy visszamegy és leméri, azután kóddal hozza, vagy nem kéri… Mert benne maradt az egyik fehérneműben a lopásgátló, és beriaszt… Mert kis türelmet, amíg összeszámolom és könyvelem a vásárlási utalványokat… Mert kifogyott a blokkpapír-guriga… Mert lefagyott az az istenverte rendszer… Mert a vevő bankkártyáját visszadobja a gép, telefonálnia kell a bankjának… Mert már zár ez a kassza, tessék inkább más pénztárnál beállni a sorba!… Hiába reklamál, megszűnt a kézikosaras kassza, nincs hozzá elég ember!…
ITT OLVASHATÓ
A NAGY KÉPMUTATÁS
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Andor Mihály
2016.09.05.
A kórház előtt, az utcán pizsamában, köntösben álldogálnak a betegek, és cigarettáznak. A dohány mellé egy kis kipufogógázt is szívnak. Nem csak kijelölt dohányzóhely nincs az épületben, a kórház kertjében sem lehet elszívni egy cigarettát. Pedig hát a szél elviszi a füstöt. Az ostoba rendeletek felnőtt embereket kényszerítenek megalázó helyzetbe.
Amikor az első rendeletet hozták a nemdohányzók védelmében, minden jóérzésű dohányos helyeselte. Valóban, ne kelljen mindenkinek munkahelyen, étteremben, moziban vagy bárhol nyelnie más füstjét. Méltányosnak és logikusnak tűnt egy dohányzásra kijelölt hely a munkahelyen, könyvtárban, mindenütt, ahol sok ember fordul meg. Ezt akár a régi vasúti hagyomány okos kiterjesztésének is lehetett venni, hiszen a vonatokon már nagyon régóta volt dohányzó és nemdohányzó kocsi.
Még az is ésszerűen indokolható volt, hogy a dohányneműk dobozán először elriasztó feliratok jelentek meg, majd félelmetes és gusztustalan képek. Ha ezzel a módszerrel akár egy fiatalt el lehet riasztani attól, hogy rászokjon a cigarettára, már megérte.
Aztán a helyzet fokozódott, és a nemdohányosok védelme átment irracionális boszorkányüldözésbe. Egyre másra születtek az ésszerűen már meg nem okolható korlátozások. Megszűntek a dohányzásra kijelölt helyek, sőt már a szabad ég alatt is korlátozásokat vezettek be: a parkokban, a villamos- és buszmegállókban, az üzletek és intézmények bejárata körül. Pedig aligha a dohányfüst az, ami a városi levegőben a legnagyobb ártalmas koncentrációban található. Egy cigaretta füstje semmi a fűtés, a közlekedés, az ipar légszennyezéséhez képest. De ahhoz képest is semmi, amit egy tábortűz, a kerti grillezés vagy a száraz gally elégetése okoz. Bizonyos számítások szerint, egy dohányos nyolc év alatt nem füstöl annyit, mint egy családi ház kéménye egy nap alatt.
Közben a nemdohányosok védelme mellé belopakodott egy másik képmutató érv is: a dohányzás visszaszorítása. Pedig mindenki tudja, a tiltástól és korlátozástól még egyetlen dohányos sem szokott le. Más a leszokás mechanizmusa, mögötte minden esetben valamilyen belátás és önkéntes elhatározás áll.
A képmutatás teljes sebességre akkor kapcsolt, amikor a fülkeforradalmi élcsapat úgy döntött, hogy a dohányárusításból a hatalmas adókon kívül kisajtol még egy kis pénzt, és – két legyet egy csapásra – a Horthy-korszakra emlékeztető trafikengedéllyel jutalmazza a hozzá lojális híveket, és talán a számukat is szaporítja. A gazdasági bizonytalanság idején már-már életpályamodellé tett 20 éves trafikosság igen vonzó lehet, sőt fegyelmező eszköznek is kiváló: rossz magaviselet esetén visszavonható. A páriává tett dohányos pedig szívjon! Eddig bárhol kaphatott cigarettát, most gyalogoljon vagy utazzon kilométereket, amíg Nemzeti Dohányboltot talál. Ez az utóbbi mozzanat a legkevésbé érthető. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy azért fog valaki leszokni a dohányzásról, mert nem kap cigarettát az első sarkon. Jómagam két, egymást nem kizáró magyarázatot találok rá. Az egyik a hatalmi arrogancia: vésse eszébe a nép, hogy akármit megtehetünk. Féljen tőlünk! A másik, ami az egész dohányosok elleni boszorkányüldözést motiválja, és az Orbán-féle hatalomgyakorlás lényegéből ered: alkossunk még egy frontot, ahol embercsoportokat egymás ellen lehet uszítani.
Az emberek egészségéért aggódó élcsapat képmutatása az alkoholhoz való viszonyban lepleződik le igazán. Az alkoholizmus összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okoz, mint a dohányzás, mert amellett, hogy rongálja az egészséget, a társadalom szövetét is roncsolja. Még senki sem hallott olyanról, hogy valaki „dohányos állapotban” közúti- vagy munkahelyi balesetet okozott volna, belekötött volna valakibe az utcán, agyba-főbe verte volna a feleségét és a gyerekeit. Még senki sem hallott olyanról, hogy valaki „eldohányozta” volna a fizetését, házát, vagyonát. A dohányzó szülők nem teszik tönkre családjuk életét, nem nyomorítják meg gyermekeiket lelkileg...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Andor Mihály
2016.09.05.
A kórház előtt, az utcán pizsamában, köntösben álldogálnak a betegek, és cigarettáznak. A dohány mellé egy kis kipufogógázt is szívnak. Nem csak kijelölt dohányzóhely nincs az épületben, a kórház kertjében sem lehet elszívni egy cigarettát. Pedig hát a szél elviszi a füstöt. Az ostoba rendeletek felnőtt embereket kényszerítenek megalázó helyzetbe.
Amikor az első rendeletet hozták a nemdohányzók védelmében, minden jóérzésű dohányos helyeselte. Valóban, ne kelljen mindenkinek munkahelyen, étteremben, moziban vagy bárhol nyelnie más füstjét. Méltányosnak és logikusnak tűnt egy dohányzásra kijelölt hely a munkahelyen, könyvtárban, mindenütt, ahol sok ember fordul meg. Ezt akár a régi vasúti hagyomány okos kiterjesztésének is lehetett venni, hiszen a vonatokon már nagyon régóta volt dohányzó és nemdohányzó kocsi.
Még az is ésszerűen indokolható volt, hogy a dohányneműk dobozán először elriasztó feliratok jelentek meg, majd félelmetes és gusztustalan képek. Ha ezzel a módszerrel akár egy fiatalt el lehet riasztani attól, hogy rászokjon a cigarettára, már megérte.
Aztán a helyzet fokozódott, és a nemdohányosok védelme átment irracionális boszorkányüldözésbe. Egyre másra születtek az ésszerűen már meg nem okolható korlátozások. Megszűntek a dohányzásra kijelölt helyek, sőt már a szabad ég alatt is korlátozásokat vezettek be: a parkokban, a villamos- és buszmegállókban, az üzletek és intézmények bejárata körül. Pedig aligha a dohányfüst az, ami a városi levegőben a legnagyobb ártalmas koncentrációban található. Egy cigaretta füstje semmi a fűtés, a közlekedés, az ipar légszennyezéséhez képest. De ahhoz képest is semmi, amit egy tábortűz, a kerti grillezés vagy a száraz gally elégetése okoz. Bizonyos számítások szerint, egy dohányos nyolc év alatt nem füstöl annyit, mint egy családi ház kéménye egy nap alatt.
Közben a nemdohányosok védelme mellé belopakodott egy másik képmutató érv is: a dohányzás visszaszorítása. Pedig mindenki tudja, a tiltástól és korlátozástól még egyetlen dohányos sem szokott le. Más a leszokás mechanizmusa, mögötte minden esetben valamilyen belátás és önkéntes elhatározás áll.
A képmutatás teljes sebességre akkor kapcsolt, amikor a fülkeforradalmi élcsapat úgy döntött, hogy a dohányárusításból a hatalmas adókon kívül kisajtol még egy kis pénzt, és – két legyet egy csapásra – a Horthy-korszakra emlékeztető trafikengedéllyel jutalmazza a hozzá lojális híveket, és talán a számukat is szaporítja. A gazdasági bizonytalanság idején már-már életpályamodellé tett 20 éves trafikosság igen vonzó lehet, sőt fegyelmező eszköznek is kiváló: rossz magaviselet esetén visszavonható. A páriává tett dohányos pedig szívjon! Eddig bárhol kaphatott cigarettát, most gyalogoljon vagy utazzon kilométereket, amíg Nemzeti Dohányboltot talál. Ez az utóbbi mozzanat a legkevésbé érthető. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy azért fog valaki leszokni a dohányzásról, mert nem kap cigarettát az első sarkon. Jómagam két, egymást nem kizáró magyarázatot találok rá. Az egyik a hatalmi arrogancia: vésse eszébe a nép, hogy akármit megtehetünk. Féljen tőlünk! A másik, ami az egész dohányosok elleni boszorkányüldözést motiválja, és az Orbán-féle hatalomgyakorlás lényegéből ered: alkossunk még egy frontot, ahol embercsoportokat egymás ellen lehet uszítani.
Az emberek egészségéért aggódó élcsapat képmutatása az alkoholhoz való viszonyban lepleződik le igazán. Az alkoholizmus összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okoz, mint a dohányzás, mert amellett, hogy rongálja az egészséget, a társadalom szövetét is roncsolja. Még senki sem hallott olyanról, hogy valaki „dohányos állapotban” közúti- vagy munkahelyi balesetet okozott volna, belekötött volna valakibe az utcán, agyba-főbe verte volna a feleségét és a gyerekeit. Még senki sem hallott olyanról, hogy valaki „eldohányozta” volna a fizetését, házát, vagyonát. A dohányzó szülők nem teszik tönkre családjuk életét, nem nyomorítják meg gyermekeiket lelkileg...
ITT OLVASHATÓ
EZ AZ ORSZÁG SZAR HELY LETT
KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.04.
...Ha blogot ír az ember, alkalma nyílik bepillantani egy olyan világba, amelyet máshogyan talán meg sem látna.
Az utcán járva, munkahelyen, a boltban vásárolva, hivatalos ügyeket intézve nem annyira szembetűnő az, ami a blog kommentjeit olvasva sötét, bár (remélhetőleg) kis szelete társadalmunknak.
A pártok, ezen belül kiemelten a Fidesz megosztó politikája termékeny talajra hullott.
Emberek, ebben az országban élő, önmagukat magyarnak valló emberek fejében is háború van, mégpedig gyilkos indulatoktól fűtött, valóságos háború.
Számukra létezik a MI és a TI.
Néhány éve még elképzelni sem tudtam azt, amivel ma szembesülnöm kell. Félek, nem csak nekem. Mindenkinek.
A társadalom pacifikálásáról szó sincs.
Ellenkezőleg: iszonyatos indulatok fortyognak és szinte gáttalanul bugyognak a felszínre.
Mocskos és bűzös gondolatok öltenek testet, melyeket már réges-régen ki kellett volna irtani a fejekből, a lelkekből.
A kormány széles teret enged, tevőlegesen vagy félrenézéssel támogatja is ezeket a torz eszméket.
Az előző ciklusban inkább félrenézéssel, a rendszerváltás óta egyre tevőlegesebben.
Igen, volt rendszerváltás. Most volt, a választásokat követően.
Valódi rendszerváltás. Rossz rendszerváltás.
Már nem egy ország népe vagyunk.
MI és TI. Ezek lettünk.
A kormányt támogató MI és TI – zsidók, cigányok, melegek, értelmiségiek, liberálisok, gondolkodók, újságírók, publicisták, ellenzékiek és mindenki, aki a kormánypárttal szemben kritikát merészel megfogalmazni.
Már régen nem politikai eszmék szembenállásáról van szó. Az rendben van, rendben lenne.
Már arról szól a történet, hogy aki ellenség, az takarodjon. Pusztuljon.
Ez már nem szalonzsidózás, hanem vegytiszta gyűlölet.
Beteg, kártékony és rémületes indulatok fortyognak a felszín alatt. Tehetetlen és feneketlen düh.
Nem értem. Soha nem fogom érteni. Elfogadni sem tudom, nem is akarom.
Ez az ország szar hely lett.
Olyan hely, ahol a nacionalizmus elvadult, beteg formái jutnak élettérhez és nem teszünk ellene.
Olyan ország vagyunk immár, ahol egy magas beosztású politikus is bátran és nyilvánosan buzizhat, cigányozhat, zsidózhat.
Olyan ország, amelyben természetes, hogy ha valaki szemben áll a kormány törekvéseivel, az hazaáruló, nem magyar.
Ma már gyűlölettől habzó szájjal ordítják az arcunkba, hogy takarodjunk innen, ez nem a mi hazánk. Ez immár az övék...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Swan Edgar
2016.09.04.
...Ha blogot ír az ember, alkalma nyílik bepillantani egy olyan világba, amelyet máshogyan talán meg sem látna.
Az utcán járva, munkahelyen, a boltban vásárolva, hivatalos ügyeket intézve nem annyira szembetűnő az, ami a blog kommentjeit olvasva sötét, bár (remélhetőleg) kis szelete társadalmunknak.
A pártok, ezen belül kiemelten a Fidesz megosztó politikája termékeny talajra hullott.
Emberek, ebben az országban élő, önmagukat magyarnak valló emberek fejében is háború van, mégpedig gyilkos indulatoktól fűtött, valóságos háború.
Számukra létezik a MI és a TI.
Néhány éve még elképzelni sem tudtam azt, amivel ma szembesülnöm kell. Félek, nem csak nekem. Mindenkinek.
A társadalom pacifikálásáról szó sincs.
Ellenkezőleg: iszonyatos indulatok fortyognak és szinte gáttalanul bugyognak a felszínre.
Mocskos és bűzös gondolatok öltenek testet, melyeket már réges-régen ki kellett volna irtani a fejekből, a lelkekből.
A kormány széles teret enged, tevőlegesen vagy félrenézéssel támogatja is ezeket a torz eszméket.
Az előző ciklusban inkább félrenézéssel, a rendszerváltás óta egyre tevőlegesebben.
Igen, volt rendszerváltás. Most volt, a választásokat követően.
Valódi rendszerváltás. Rossz rendszerváltás.
Már nem egy ország népe vagyunk.
MI és TI. Ezek lettünk.
A kormányt támogató MI és TI – zsidók, cigányok, melegek, értelmiségiek, liberálisok, gondolkodók, újságírók, publicisták, ellenzékiek és mindenki, aki a kormánypárttal szemben kritikát merészel megfogalmazni.
Már régen nem politikai eszmék szembenállásáról van szó. Az rendben van, rendben lenne.
Már arról szól a történet, hogy aki ellenség, az takarodjon. Pusztuljon.
Ez már nem szalonzsidózás, hanem vegytiszta gyűlölet.
Beteg, kártékony és rémületes indulatok fortyognak a felszín alatt. Tehetetlen és feneketlen düh.
Nem értem. Soha nem fogom érteni. Elfogadni sem tudom, nem is akarom.
Ez az ország szar hely lett.
Olyan hely, ahol a nacionalizmus elvadult, beteg formái jutnak élettérhez és nem teszünk ellene.
Olyan ország vagyunk immár, ahol egy magas beosztású politikus is bátran és nyilvánosan buzizhat, cigányozhat, zsidózhat.
Olyan ország, amelyben természetes, hogy ha valaki szemben áll a kormány törekvéseivel, az hazaáruló, nem magyar.
Ma már gyűlölettől habzó szájjal ordítják az arcunkba, hogy takarodjunk innen, ez nem a mi hazánk. Ez immár az övék...
ITT OLVASHATÓ
MEGBUKOTT A TTIP, DE A HÁTSÓ AJTÓN MÉG BELOPÓDZHAT
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Ungár Péter
2016.09.04.
Az Egyesült Államok és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény, a TTIP elvileg éppen meghalt vagy meghalni készül. Ez természetesen korántsem biztos, hogy így lesz, hiszen rengeteg hang próbálja menteni a menthetőt, de akkor is nagy dolog önmagában az, hogy egy olyan egyezménytervezet, amit támogatott mind az amerikai külügyminisztérium, mind az Európai Parlament, Bizottság és Tanács, ilyen lehetetlen helyzetbe került. Két évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy ennyire sikertelen lesz a TTIP mint politikai projekt, hiszen a status quóból következett és annak a bebetonozását jelentette volna. Akkor miért romlott el minden? A válasz
egyszerű: mert a TTIP egy olyan gondolati irányzat válasza egy releváns kérdésre, ami 2008-ban megbukott. Csak ez most lett nyilvánvaló mindenki számára.
Mi a jó kérdés?
Európa és az USA közös akarata a nemzetközi multilaterális kereskedelmi szervezetekben és nagy kereskedelmi egyezményrendszerekben, mint a GATT (General Agreements on Tarrifs and Trade), évtizedekig elegendő volt a világkereskedelem játékszabályainak megváltoztatására. Ma ez a világ, amikor ez a két központi szereplő meg tud egyezni a világkereskedelem meghatározó ügyeiben, már több mint húsz éve a múlté. Az EU szerepe a világkereskedelemben folyamatosan csökken, az utóbbi évtizedek a marginalizálódás különböző sebességbeli változásaival teltek, a folyamat iránya beállt. Természetes, hogy erre az EU-t formailag vezető szervek, mint a Bizottság, a Parlament és a Tanács választ próbálnak találni. Természetes, hogy az EU vezetésének feladata elősegíteni az EU polgárainak kijutását a világpiacra. Sőt megkockáztatom, hogy az amúgy katonailag és külpolitikailag közeli kapcsolatban lévő Egyesült Államokkal való közös kereskedelempolitika megerősítése a világkereskedelemben egy belátható lépés a felvázolt helyzetben.
Mi a rossz válasz?
Az teljességgel érthetetlen számomra, hogy ehhez hogyan jön a TTIP. Az érthetetlen, hogy ezekre a feltett kérdésekre miért az a válasz, hogy az Egyesült Államok, miután kereskedelmi partnerséget kötött a Kínán kívüli csendes-óceáni államokkal, a sajátjához hasonló szabályozásokat vár el az EU-tól.
Magyarul: azok a szabályok, amelyeket az európai emberek harcoltak ki a képviseleti demokrácián keresztül, amit mi hoztunk magunknak, megszűnnének, jelentős részben azért, hogy egy olyan politikai projekt jöjjön létre, amely nem élvezi az európai emberek támogatását. Ezért is veszélyes a TTIP és a CETA és ezért is jó hír, hogy jelentős esély van, hogy sikerül megállítani.
Ez azt mutatja, hogy bár jelentős demokratikus deficit van az EU vezetésében, van még rengeteg lehetőség ezt a deficitet csökkenteni, nem tudnak bármit saját állampolgáraikkal szemben megtenni.
Ezt, a többség felháborodását jelzi, hogy Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere nemrég azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tárgyalásai kudarcba fulladtak. Ezután persze következett a piacot nyugtató álláspont, hogy de minden folyik tovább. De kevés az esélye, hogy a TTIP ki fog tudni kecmeregni a tetszhalott állapotból. Sajnos ez mégsem jelent teljes győzelmet, ugyanis a TTIP előszoba-egyezménye, a Kanada és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény még él és virul, és ha minden így halad, még idén elfogadásra kerül...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Ungár Péter
2016.09.04.
Az Egyesült Államok és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény, a TTIP elvileg éppen meghalt vagy meghalni készül. Ez természetesen korántsem biztos, hogy így lesz, hiszen rengeteg hang próbálja menteni a menthetőt, de akkor is nagy dolog önmagában az, hogy egy olyan egyezménytervezet, amit támogatott mind az amerikai külügyminisztérium, mind az Európai Parlament, Bizottság és Tanács, ilyen lehetetlen helyzetbe került. Két évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy ennyire sikertelen lesz a TTIP mint politikai projekt, hiszen a status quóból következett és annak a bebetonozását jelentette volna. Akkor miért romlott el minden? A válasz
egyszerű: mert a TTIP egy olyan gondolati irányzat válasza egy releváns kérdésre, ami 2008-ban megbukott. Csak ez most lett nyilvánvaló mindenki számára.
Mi a jó kérdés?
Európa és az USA közös akarata a nemzetközi multilaterális kereskedelmi szervezetekben és nagy kereskedelmi egyezményrendszerekben, mint a GATT (General Agreements on Tarrifs and Trade), évtizedekig elegendő volt a világkereskedelem játékszabályainak megváltoztatására. Ma ez a világ, amikor ez a két központi szereplő meg tud egyezni a világkereskedelem meghatározó ügyeiben, már több mint húsz éve a múlté. Az EU szerepe a világkereskedelemben folyamatosan csökken, az utóbbi évtizedek a marginalizálódás különböző sebességbeli változásaival teltek, a folyamat iránya beállt. Természetes, hogy erre az EU-t formailag vezető szervek, mint a Bizottság, a Parlament és a Tanács választ próbálnak találni. Természetes, hogy az EU vezetésének feladata elősegíteni az EU polgárainak kijutását a világpiacra. Sőt megkockáztatom, hogy az amúgy katonailag és külpolitikailag közeli kapcsolatban lévő Egyesült Államokkal való közös kereskedelempolitika megerősítése a világkereskedelemben egy belátható lépés a felvázolt helyzetben.
Mi a rossz válasz?
Az teljességgel érthetetlen számomra, hogy ehhez hogyan jön a TTIP. Az érthetetlen, hogy ezekre a feltett kérdésekre miért az a válasz, hogy az Egyesült Államok, miután kereskedelmi partnerséget kötött a Kínán kívüli csendes-óceáni államokkal, a sajátjához hasonló szabályozásokat vár el az EU-tól.
Magyarul: azok a szabályok, amelyeket az európai emberek harcoltak ki a képviseleti demokrácián keresztül, amit mi hoztunk magunknak, megszűnnének, jelentős részben azért, hogy egy olyan politikai projekt jöjjön létre, amely nem élvezi az európai emberek támogatását. Ezért is veszélyes a TTIP és a CETA és ezért is jó hír, hogy jelentős esély van, hogy sikerül megállítani.
Ez azt mutatja, hogy bár jelentős demokratikus deficit van az EU vezetésében, van még rengeteg lehetőség ezt a deficitet csökkenteni, nem tudnak bármit saját állampolgáraikkal szemben megtenni.
Ezt, a többség felháborodását jelzi, hogy Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere nemrég azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tárgyalásai kudarcba fulladtak. Ezután persze következett a piacot nyugtató álláspont, hogy de minden folyik tovább. De kevés az esélye, hogy a TTIP ki fog tudni kecmeregni a tetszhalott állapotból. Sajnos ez mégsem jelent teljes győzelmet, ugyanis a TTIP előszoba-egyezménye, a Kanada és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény még él és virul, és ha minden így halad, még idén elfogadásra kerül...
ITT OLVASHATÓ
NAPÓLEON KÖNYVTÁRA A SEJK DIGITALIZÁLÁSÁBAN
SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.09.05.
I.Napóleon császár Elba szigeti könyvtára Abu Dzabiba kerül digitális formában – írta a La Stampa.
A portoferraiói villában őrzött könyvek a francia császárnak csupán egyik gyűjteményét jelentik. Több helyütt is – köztük Malmaisonban, Fontainebleauban, St.Cloud-ban is hagyott maga után könyvtárakat, de az elbai volt az, amely megragadta Manszúr bin Zajid al Nahjan sejk, a világ egyik leggazdagabb emberének képzeletét. Az üzlet megkötésére már megérkezett a szigetre az Emirátusok archívumának igazgatója, akinek alapelve: „Az az ember, aki egyetlen emléket, egyetlen dokumentumot megment, megváltoztathatja a világ történetét”. A napóleoni könyvtár 373 ezer oldallal gazdagítja az archívumot...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Göbölyös N. László
2016.09.05.
I.Napóleon császár Elba szigeti könyvtára Abu Dzabiba kerül digitális formában – írta a La Stampa.
A portoferraiói villában őrzött könyvek a francia császárnak csupán egyik gyűjteményét jelentik. Több helyütt is – köztük Malmaisonban, Fontainebleauban, St.Cloud-ban is hagyott maga után könyvtárakat, de az elbai volt az, amely megragadta Manszúr bin Zajid al Nahjan sejk, a világ egyik leggazdagabb emberének képzeletét. Az üzlet megkötésére már megérkezett a szigetre az Emirátusok archívumának igazgatója, akinek alapelve: „Az az ember, aki egyetlen emléket, egyetlen dokumentumot megment, megváltoztathatja a világ történetét”. A napóleoni könyvtár 373 ezer oldallal gazdagítja az archívumot...
ITT OLVASHATÓ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)