Szerző: Tamás Róbert
2016.08.30.
Amiért mégis szót kell ejtenem róla, az a Magyar Idők – tudom, de hiszek abban, hogy figyelni kell a kormánypropaganda hangjára és nyitottnak kell lenni minden irányba, tehát én olvasom – mai számában egy egészen döbbenetes cikk jelent meg, ami mellett nem tudok, nem is akarok szó nélkül elmenni. Egy rendkívül feldúlt nyugdíjas ügyvéd jegyzi az írást, bizonyos Somogyi János. Róla annyit lehet – és talán ezt sem feltétlenül érdemes tudni -, hogy 1994-ben Somogyi volt a Magyar Helsinki Bizottság első ügyvédje. Aztán 10 évvel később kilépett a Magyar Helsinki Bizottságból és lelkes támogatója lett – bár a tagság alatt is az volt – Orbán Viktornak. Szíve joga, semmi baj nincs ezzel.
A cikkel azonban, amit a Magyar Időkben összehordott, számtalan súlyos gond van.
Az apropó: Bayer emberi és szerzői nagysága, hazaszeretete és mindenki más aljassága. Úgy általában is és tételesen is.
„Nehogy már olyan emberek diktáljanak, akik a társadalom asztalára semmit sem tettek le, csupán a baloldali kormányok klientúráihoz való tartozásukat állami díjjal ismerték el, méltatlanul, a magyarság szégyenére.”
Tehát akik nem az Orbán-kormánytól kapták a kitüntetésüket, azok politikai seggnyalók és szerencselovagok, szemben Bayer Zsolt Orbán-kori kitüntetettel, aki a magyarság büszkesége. Értjük.
„Nehogy már nekünk kelljen meghátrálnunk. Bayer Zsolt ebben az országban százezrek kedvenc publicistája, tévés műsorvezetője, személyisége, aki kimondja helyettük is azt, amit nem tudnak úgy megfogalmazni, elmondani és százezrekhez, milliókhoz eljuttatni, mint ő.”
Kissé túl van misztifikálva Bayer. Százezrek kedvenc publicistájának blogját havonta kevesebb, mint 93 ezer ember olvassa. Ez még a blogszféra alsó szegmense, magyarul közepesen érdektelen az olvasók számára. A komplett Magyar Hírlap, ahol ez a nemzeti büszkeség publikál heti egy-két alkalommal, tehát az egész weboldal havonta 760 ezer oldalmegnyitást ér el. Csak összehasonlításként: a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk lényegesen magasabb olvasottsággal büszkélkedhet. Mégpedig úgy, hogy nem Széles Gábor tolja a pénzt, hanem az olvasók önkéntes alapon és a teljes költségvetésünk kisebb, mint Bayer nettó fizetése. Tehát szó sincs százezrekről, milliókról pláne nincs, legfeljebb forintban. Bayer egy túlhabosított, túlértékelt és túlfizetett publicista, semmi több...
ITT OLVASHATÓ
