Szerző: Tamás Róbert
2016.08.24.
Ezzel szemben azok a magyarok, akik itt éltek és innen kényszerültek külföldre, a bőrükön érezték a kormány áldásosnak jóindulattal sem nevezhető ténykedését. Semmi mást nem tesz a kormány, mint kicseréli a szavazókat. Akik vélhetőleg ellene szavaznának, azok számára megnehezíti a szavazást, akik pedig mellette szavaznának, azoknak megkönnyíti.
Önös érdekből, a hatalom megtartása céljából az ország kormánya igyekszik kirekeszteni közel egymillió honfitársunkat az ország sorsának alakításából. Teszi ezt az a kormány, amelyik reggel, délben és este a nemzeti összetartozást hirdeti.
Az aljasságnak és a sunyi hazudozásnak olyan fantasztikus szintje ez, amire nincsenek szavak. Illetve vannak, de azokat nem írhatom ide, mert véletlenül ismét megtámadja a szerverünket egy unatkozó albán néptánccsoport.
Fogunk még erről beszélni, de addig is jó lenne, ha mindenki elgondolkodna ezen a történeten. Főként azok a magyarok, akik úgy akarnak beleszólni a magyar belpolitikába, hogy annak következményeit nem ők viselik. Bármennyire jó a szándékuk, ne akarják ők eldönteni, hogy mi hogy éljünk itt. Mi sem szavaztunk Ceauşescu hatalomban maradására – nem is volt rá mód – de gondoljanak bele, mi lett volna, ha szavazhatunk és nekünk innen ő lett volna a szimpatikus.
Ha szavazni akarnak, költözzenek ide, éljenek itt, dolgozzanak itt és akkor joggal járulhatnak az urnák elé. De így, távolról és tájékozatlanul nincs joguk ehhez. Akkor sem, ha van.
ITT OLVASHATÓ
