Szerző: Swan Edgar
2016.08.14.
Nem félek. Rohadtul nincs mitől. Igazából soha nem is volt mitől, de a félelem nem így működik. Alattomos, sunyi dolog. Fertőző. Egy elejtett mondat itt, jószándékú üzenet ott. Mindenkinek van mit, van kit félteni. Az ember óvatos lesz, jobban megforgatja a szavakat, mielőtt kimondaná, leírná. Attól még nem gyáva, csak ésszel…
Aztán egyszer észreveszed, hogy hiszen ezek erre építik a hatalmukat. A félelemre, az én félelmemre. Nincs is fegyverük, semmijük sincs. Mit tudnak tenni velem? Semmit a világon. Teszek valami törvénytelent? Tesz bármi törvénytelent bárki, aki véleményt mond bármelyik közpénzen tartott politikusról? Egy büdös francot! Ez még mindig nem Törökország, bármennyire szeretnétek. Mit tudtok tenni? Elhurcoltok? Megkínoztok? Kivégeztek? Ugyan már. Ez nem az a fajta diktatúra. Mi más tudtok tenni? Ez mindenetek, amit látunk, semmi más eszközötök nincs.
Túltoltátok fiúk. Elbasztátok. Üzengettek? Kiröhögjük. Lejárató cikkeket írtok? Hiszen ahhoz is gyávák a firkászaitok, hogy vállalják a pénzért gyártott mocskot. Egy nevenincs portál névtelen szerzőjétől veszitek át azt a szart, amit ti magatok izzadtatok össze. És? Lett valami eredménye? Lett bizony. Marhára sok ember rájött, hogy ő sem fél, mert nincs mitől. Nincs is kitől. Nincs is miért. Tudjátok, látjátok, hányan oda mernek állni mellénk, vagy bárki mellé, akit megtámadtok? Látjátok, hogy egyre többen? Látjátok hát, ezért vagytok beszarva.
Tudjátok mi van? Ti vagytok azok, akik rettegnek. Nektek okotok is van erre, van vesztenivalótok. Már nagyon régen nem arról van szó, hogy mert az Orbánt utálja valaki, vagy a Fideszt, a kormányt. Ezt az egészet utáljuk, amit csináltatok az országunkból. Elég volt a lábujjhegyen elsuttogott véleményekből, a suttyomban keringő gondolatokból. Igaza volt Orbánnak, életében egyszer. Elég a politikai korrektségből! Ki kell mondani, mert kurvára nincs miért hallgatni.
Bűnözők vagytok. Akkor is, ha nincs erről bírósági végzés a kezünkben. Betegek vagytok. Akkor is, ha nincs orvosi látlelet. Látjuk, mit műveltek. Látjuk a lopást, a korrupciót, a gazdagodásotokat, a semmi mással, mint bűncselekménnyel magyarázható úri dőzsöléseiteket. Nem kell ahhoz laborvizsgálat, hogy a büdös húsról tudjuk: romlott. Érezzük, látjuk, hogy romlott és kukában a helye.
Már régen az van, hogy ti féltek. Szar lehet úgy leülni a számítógép mellé, hogy görcsösen végig kell túrni a sajtót, hol mondanak rosszat a kormányra. Pocsék lehet azon görcsölni, hogy lehet lejáratni, bemocskolni, eltiporni az ellenzéki hangokat. Ezzel az a baj, hogy ha meg is tudtok törni valakit, ha sikerül is sárba taposni, lesz helyette két másik, aki kétszer olyan hangosan ordít. Vagy tíz. Vagy száz. Ezer. Tízezer.
Ti meg nem vagytok olyan sokan, mint ahogy azt el akarjátok hitetni. Szar lehet nektek. A saját országotokat kirabolni, a tulajdon népeteket tönkretenni. Szar lehet rettegni, mert pontosan tudjátok: ha egyszer megcsúsztok, elzuhantok és rántjátok magatokkal a másikat. Pocsék lehet az összeharácsolt, összerabolt pénzen ülve rettegni és pocsék lehet a zsírosabb fizetésért más becsületén taposni. Pedig semmi másotok nincs, csak ez. A szavaitok, a hazugságaitok.
El fogtok bukni, mert minden nappal kevesebben vannak azok, akik félnek tőletek. El fogtok bukni, mert bűnösök vagytok és a törvény előtt felelnetek kell, el kell számolnotok mindazzal, amit tettetek. Az anyagi kárral, amit okoztatok, de azzal a morális rombolással is, amiért ti vagytok a felelősek. El fogtok bukni, mert ez csak politika. Csak egy tetves kis párt, egy tetves kis zsarnokkal és pár élősködővel körülvéve.
Nincs olyan, hogy benneteket ne lehetne leváltani. Faszt nem lehet, dehogynem. Ezt ti is pontosan tudjátok, ettől rettegtek annyira. Attól féltek, hogy egyszer rájövünk: nem mi vagyunk értetek, hanem ti vagytok értünk. Nem mi szolgálunk titeket, hanem ti minket. Nem ti fogjátok a kormányt, ti magatok vagytok a kormány, de azt mi fogjuk.
Idióták. Bizony hogy meg lehet szabadulni tőletek. Meg is fogunk. Már nem működnek a hazugságaitok sem, hiába kapaszkodtok a rögeszméitekbe. A híveitek nincsenek elegen ahhoz, hogy hatalomban tartsanak benneteket. Tudjátok, hogy sokkal több olyan idős ember van – mert bennük bíztok – aki pontosan átlátja a helyzetet? Tudjátok hány nyugdíjas nem megy el tapsikolni a kisajátított ünnepeitekre? Tudjátok, hány bölcs, sokat megélt ember látja át tűélesen, mennyire aljasak vagytok? Ők még emlékeznek a lesötétített ablakú autókra, a hazugságoktól bűzlő propagandára, az egymást feljelentő szomszédokra, a félelemre. Pontosan látják, mit csináltok. Sokkal többen látják, mint ahányan kezet csókolnak a vezérnek. Látják a fiatalok is.
Bukni fogtok. Ha a választáson nem, akkor is, de akkor rántjátok magatokkal az egész országot. Mert akkor innen menekülni fog, aki csak teheti. A munkaképes emberek többsége elmegy innen, mert van hová menni. Ha nem tudjuk tőletek megtisztítani az országot, akkor fogjuk és visszük magunkkal. Ti meg itt maradtok a hazugságaitokkal, a bűneitekkel, az összerabolt vagyonotokkal és a tulajdon mostani híveitek fognak elkergetni benneteket a büdös picsába. Oda, ahová valók vagytok. Vagy megzabáljátok egymást, mert már nem lesz senki, akin élősködhetnétek.
Elszartátok ezt, srácok! Addig feszítettétek a húrt, ameddig az elpattant. Ezt már nem lehet összefoltozni, semmit nem lehet vele tenni. Minden egyes nappal kevesebb ember hajlandó félni tőletek. Kiröhögünk benneteket, mert egyre szánalmasabbak vagytok. Ezt hívják civil kurázsinak. Tudom, hogy utáljátok, de kezdjetek hozzászokni a gondolathoz, hogy egyszer véget fog érni az érinthetetlenség. Úgy fogtok elolvadni, mint egy hógolyó a napon. Abban a pillanatban, ahogy nem tudjátok azt a rengeteg pénzt tolni a propagandagépezetbe, úgy fog szétfröccsenni mellőletek a most még hűségesnek gondolt szolgahad, mint a híg fos. Senki nem fog többé dicsőítő cikkeket írni, hazug műsorokat készíteni. Ingyen nem. Nem lesz, aki óriásplakátokon hirdeti a dicsőségeteket. Egyszer csak nem alázatos seggnyalással köszöntenek, hanem ezzel a mondattal:
Vádlott! Álljon fel!
ITT OLVASHATÓ
