REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.07.02.
Egy taxis nem tudta a választ arra a millió forintos kérdésre, amelyet a miniszterelnök veje tett fel neki, miszerint: „Tudod, ki vagyok én?” A taxis nem kapott még csak hangszórót sem, ellenben kirúgta az autóból a kiskakast.
Éjfélre járt az idő, és a vej az egyik kocsmából igyekezett a másikba. A megállással akadtak problémák, amelyek bőséges nyálú káromkodások után torkollottak a sofőr és utasa közti látványos szakításba.
Nem szép dolog az ilyen, amikor Récsöl alig vitte haza a gőgicsélő kisdedet, és az apa ahelyett, hogy élete párja mellett lett volna, és segítette volna b. nejét a gyermekgondozás e korai és zűrös stádiumában, lumpolni indult.
Csodálkozunk ezen? Egyáltalán nem lepődünk meg, ezt már akkor tudni lehetett, amikor Tiborcz úr apósával a tornácon demizsonból töltögette a kisüstit. Ilyet csak igaz magyar ember tesz, aki élénk barátságot ápol vak komondorokkal, s ennek szellemében viszonyul az asszonyi állathoz.
Mindez csak jóindulatú intés, laza közbevetés, mert történetünk épp arról szól, hogyan bukott ki a kapa a friss milliomos szájából, amikor előtört belőle az egyszerűség. Mindez mutatja, hogy a pénz bunkóságon nem segít.
Ilyen alakokból annyi van a holdudvarban, mint hercegkisasszony a Burgban, amint azt Svejk oly igen érzékletesen föstötte le annak idején. Viszont a jelenség egyáltalán nem újkeletű, a visszasírt Horthy-világban a dzsentrinek nevezett rétegnek volt hasonló habitusa, azzal a különbséggel, hogy azoknak nem volt lóvéjuk, ellenben a mai tiborczoknak dögivel van...
