Szerző: Koskovics Éva
2016.06.20.
Végre itt a nyár! Ilyenkor valahogy mindig kisimulnak a dolgok, lazulhatunk, jókat ehetünk, élvezhetjük az élet szépségeit. Kivéve persze, ha nem. Ha például valamivel, valakivel, netán önmagunkkal vívunk fárasztó harcot.
Ismerjük azt a jelenséget, amikor ugyanazt a történetet két ember teljesen másképp meséli, másképp élte meg. Egészen mást jelenthet egy elhangzott mondat számukra, máshol van a hangsúly, máshogy értékelnek egy-egy gesztust, mimikát, kinek-kinek mi hangosodik ki, mi marad meg, melyik része csípődik be az elhangzottakból.
Ha benne vagyunk egy sztoriban, a saját megélésünk függhet az aznapi hangulatunktól, a korábbi hasonló tapasztalatainktól, netán előítéleteinktől, hiedelmeinktől (pl. Miért üldöz engem a sors? vagy Miért van az, hogy másoknak mindig sikerül, nekem meg mindenért meg kell küzdenem? vagy Miért van az, hogy engem csak balfékekkel hoz össze az élet? stb., a lehetőségek végtelenek), a többiekhez fűződő viszonyunkról és még sok minden másról. Ha valaki nincs túl jó passzban, sokkal érzékenyebb, azt is bántásnak hallja meg, ami nem az, belelovallja magát a problémákba és a végén úgy érezheti, az egész világ összeesküdött ellene.
Ellenben ha jól mennek a dolgaink, rendben vagyunk magunkkal, nem veszünk magunkra semmit, még ha valaki bántani akar, akkor sem tud áthatolni a védőpajzsunkon, el tudjuk magunkban intézni a dolgot, sőt, meg se halljuk (’nincs rá fülünk’).
A coachok is gyakran alkalmazzák azt az eszközt, amikor kommunikációs konfliktusokat, nehezen kezelhető eseteket hallanak, hogy ilyenkor visszakérdeznek: És hogy szól ez rólad? Miért olyan fontos ez most neked? Nem jelenthet mást ez a mondat? Miért ezt hallottad ki belőle? Biztos, hogy mindenki így értelmezné a hallottakat?
ITT OLVASHATÓ
_first_time_asylum_applicants_in_the_EU-28_Member_States,_by_age_group,_2015_(%25)_YB16.png){kind=link}