Szerző: Dr. Szüdi János
2016.05.30.
Annak érdekében, hogy semmi ne zavarhassa meg a névre szóló törvénykezést, az Országgyűlés elnöke, a házelnök rendkívüli jogosítványokat kap: gondoskodjon az Országgyűlés rendjének és biztonságának fenntartásáról, munkájának megszervezéséről. E jogkörében figyelmeztetheti, rendre utasíthatja a képviselőket, megvonhatja tőlük a szót, kizárhatja, kivezettetheti őket az ülésteremből, csökkentheti a tiszteletdíjukat. Létrehozták és a parancsnoksága alá rendelték az Országgyűlési Őrséget. A házelnök is a törvények felett áll. Érinthetetlen, megközelíthetetlen, megkérdőjelezhetetlen. Szavai sokszor érthetetlenek, nem ritkán értelmezhetetlenek, esetenként megbotránkoztatóak, ami igaz, az igaz kemény kézzel, mondhatni otrombán dirigálja az ügymenetet az ülésteremben. Nem is titkolja, hogy részrehajló. Az ellenzéket eligazította: tudhatják “merre hány méter”. A kormánypártok pedig tisztában vannak vele számukra “szabad a gazda”.
A házelnök határozza meg a T. Ház területére történő belépés és ottartózkodás rendjét. Igaz, az Országgyűlés működését meghatározó törvény szerint nem hozhat olyan intézkedést, amely a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit kizárná. Őt, mint a törvények felett állót, ez nem zavarja. Mára az objektív tájékoztatás lehetősége megszűnt az Országházból. Az uralkodó osztály tagjai megközelíthetetlenek. A sajtó munkatársainak néhány négyzetmétert biztosított a házelnök az interjúk, a videofelvételek elkészítéséhez. A sajtótájékoztatón csak a megadott témában feltett kérdésre válaszol a riportalany. A szabad sajtó megregulázott képviselőjét, ha szabályt szeg a házelnök kitilthatja a Házból. E jogosítvány fekszik a házelnöknek. A közelmúltban több rebellis ellenzéki sajtó munkatársát – az általa kiadott, jogszabálynak nem minősülő “rendelkezés” alapján egy levélben, indokolás és fellebbezés biztosítása nélkül – határozatlan időre kitiltott a sajátjaként szeretett Házból, mivel túllépték a demarkációs vonalat.
Úgy tűnik, a házelnök, aki az Országgyűlés elnökeként – akadályoztatása esetén – helyettesíti a köztársasági elnököt, mindent megtehet. Azt gondolja, az Országházban szabad keze van. Ott ő az Isten, s ez az ő háza. Lehet, hogy nem is téved? Addig, ameddig a Népszabadság főszerkesztője zokszó nélkül tudomásul veszi, – sőt ezt még le is közli lapjában -, hogy a feladatát végző munkatársát a házelnök kiebrudalja, nem lehet csodálkozni azon, hogy a házelnöknek egyre erősebbé válik a téveszméje. Ettől persze az Országház soha nem lesz az Isten háza. Sőt! Mindaddig, ameddig a törvényhozás menete nem kapja meg újra a rangját, az épületnek nem lesz nagyobb a tekintélye, mint egy üres csigaháznak. Eljön a T. Ház végzete?
ITT OLVASHATÓ
