BÁDOG BLOG
Szerző: Bayer Zsolt
2016.04.21.
Céline, Hauptmann, Hamsun. Ők hárman következnek a sorban.
Louis-Férdinand Céline 1894-ben született Courbevoi-ban, Franciaországban. Orvos és író. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy orvosi diplomamunkáját Semmelweis Ignác munkásságáról írta. Az első világháborúban súlyosan megsérült, kitüntették. 1934-ben adták ki az Utazás az éjszaka mélyére című regényét, ami egy csapásra világhírűvé tette. Megkapta a Renaudot-díjat, és a Goncourt-díjra is őt várták, ám azt végül nem neki ítélték oda.
A harmincas évektől kezdve antiszemita pamfleteket írt és jelentetett meg, a német megszállás után antiszemita lapokban publikált tovább, együttműködött a Vichy-kormánnyal, mindezért kollaboránsnak számított. A háború után Németországbva (!) majd Dániába menekült, ott is tartóztatták le. Egyéves börtönbüntetésre ítélték, de amnesztiát kapott. 1951-ben visszatért Franciaországba, letelepedett Meadonban. Otthona a beatnemzedék egyfajta zarándok helye lett, felkereste többek között William S. Burroughs és Alain Ginsberg is.
"A francia irodalomban Céline nagy név, egyike a legnagyobbaknak, könyvei a Gallimard híres sorozatában, a Pleiade-ben jelentek meg, de mégis, sokkal inkább a csodálat tárgya, semmint a tiszteleté, mert zsenialitásával mindig együtt jár megszégyenült egzisztenciája. Megbocsáthatatlan lenne meghajolni e nagyság előtt, mert ez azt jelentené, hogy egyezünk azzal az íróval, aki kísérteties gúnyiratokat irkált egy nép megsemmisítéséről. Megengedhetetlen az áldozatok iránti kegyeletből, de a tehetsége iránti csodálat megmarad, még ha a szerző alakját két részre szakítjuk is. – írta Mirko Kovac szerb író.
„(…)Céline után már nem lehet úgy írni, mint lehetett előtte. Az életmű és a szerző személye közötti elviselhetetlen ellentét leginkább úgy oldódik fel, hogy a figura mintegy zárójelbe kerül, majd szinte teljesen elfelejtődik; ezt látjuk például Aragon, Jean-Paul Sartre, Nathalie Sarraute, Alain Robbe-Grillet vagy időben még közelebb Jack Kerouck, John Updike, Philippe Sollers esetében. (…) A legpontosabban azonban Philip Roth fogalmazza meg a Céline-paradoxon feloldásának módozatait: <<Rendkívül nagy író. Még ha antiszemitizmusa Céline-t az embert, aljassá és elviselhetetlenné teszi is. Amikor olvasom, fel kell függesztenem zsidó tudatomat, de felfüggesztem, mert az antiszemitizmus nincs benne regényeinek szívében. Céline: a nagy felszabadító. A hangja engem szólít, ellenállhatatlanul.>>” – írta Szávai János egyik tanulmányában.
ITT OLVASHATÓ
Ezekről ne maradj le!
A „szívd fel begyem” működésmód 
Saját magam miatt sztrájkolok, mert nem szeretném, ha a diákjaim lemaradnának például Dragomán Györgyről vagy Lackfi Jánosról, és arról, hogy az irodalom rólu(n)k szól és alapvetően élvezetes, érdekes és életbevágó. Ne maradjanak le csak azért, mert évekig tőlük időben és nyelvezetben távol álló szövegekkel kell nyűglődnünk, és az izgalmas szerzőkre már mindenki fütyül az érettségi előtt egy-két hónappal. Mert szeretném megvalósítani az egyetemen tanult kompetenciaalapú oktatás, differenciálás és konstruktivista pedagógia elveit, de erre csak akkor leszek képes, ha több szabadságot kapok a leadott tananyagban. Meg ha nem kellene heti 26 órára futószalagon felkészülnöm, hanem kevesebb órára több utánagondolás, hozzáolvasás, tervezés juthatna. Nem lehet standupolni harmincöt diák előtt hétről-hétre, ha az a cél, hogy összeálljon a fejükben valami, amit értékesnek tartok.
