Szerző: Hello Magyarok
2016.03.23.
Én csak vissza akartam jönni március 22-én Brüsszelbe. Ugyanolyan ártatlanul, ahogy korábban bármikor. Az alábbi írásban egyszerűen a napomat szeretném leírni, se többet, se kevesebbet. Újratervezésekkel. Várakozásokkal. Kitörő érzelmekkel. Onnantól kezdve, hogy hajnali hetes gép, Ferihegy.
A reptérre általában tömegközlekedek, és hogy a repülőn át szoktam ülni az első sorokba, mert hamar le tudok szállni, amikor még a kezemben van a cappuccinóm. A kézipoggyászommal gyorsan el tudom érni a transzfert. El tudok szívni még egy cigit. És ami a legfontosabb: én vagyok a rosszfiú, aki elsőként kapcsolja be a telefonját landolás után.
Tegnap azonban ekkor minden megváltozott.
A telefonomon nyolc darab Messenger-üzenet és hat nem fogadott hívás volt. Először elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett. Soha nem fordult még elő ilyen. Nagyjából egy perccel később kiderült, hogy a másik reptéren robbantás történt. Talán ekkor kezdett el remegni a lábam, mert bár egy emberként bíztunk benne (a barátaim és én, és mindenki, aki Brüsszelben él), hogy nem, nem fog - annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, hogy csak idő kérdése -, most mégis ezt fogom leírni, amit már mindenki tud: megtörtént...