TANÍTANÉK BLOG
Szerző: tanitanek.com
2016.02.12.
Tisztelettel szeretnénk csatlakozni,
az ADHD-Magyarország hiperaktív gyermeket nevelő családok Alapítványa
Üdvözöljük a pedagógusok kezdeményezését és örömmel állunk mellé.
Alapítványunk nagyon sok kérdésre kész megoldási javaslatot dolgozott ki!
Gyermekeink hellyel-közzel SNI tartományba tartoznak, többségük azonban nagyon magas inteligencia szinttel rendelkezik, mégis a deviáns gyermekek közé sorolják, sok a megalázás, -indokolatlan büntetés, - kiközösítés -rágalmazás -szülői-tanári közösség gyerek, család ellen hangolása, -fenyegetés , nem ritka a tettlegesség, feljelentés, az elfogadás, -magántanulóságba , -bentlakásos iskolába -iskolaváltásra való kényszerítés -lelki terror, nem maradhatnak napköziben, -nem viszik osztálykirándulásra.
Nagyon gyakran akarják gyermekeinket
magántanulósítani, de a feltételek nincsenek megteremtve, kérjük ennek felülvizsgálatát! A kormány rendeljen megfelelő járadékot a szülőknek (ha a szülő nem dolgozik, hogyan tudná eltartani, tanítatni gyermekét?)
ADHD a leginkább visszautasított és félreértett pszichiátriai állapot Európában!!!!...
........
...A fogyatékos, SNI (sajátos nevelést igénylő), azon belül is még inkább az autista gyerekek jogainak sérülése pedig olyan mértéket ölt, hogy a szülők teljes elkeseredésükben már reményt is alig láttak az elmúlt évek során! Az oktatási rendszer összes hiányossága, a rendszer zűrzavara rajtuk csapódik le a legjobban, a teljes elnyomás szintje alatt vannak.
Mindennapos megalázások és kirekesztés, súlyos diszkrimináció a részük, mert senki nem tudja mi a dolga, hogyan kell bánni velük. A fogyatékos emberek és autista személyek, gyermekek körül leginkább a félelem a meghatározó szó még a szakemberek, és pedagógusok részéről is a hozzájuk való viszonyulásban, ami egyértelműen a hiányos ismeret, és a teljes intolerancia eredménye, hiszen elfogadható segítséget a pedagógusok sem kapnak a munkájuk megfelelő ellátásához, hogyan kell egy fogyatékkal élő gyermekkel bánni, miközben elvárnák tőlük, hogy helyt álljanak. A tanárok anyagi, és erkölcsi helyreállítása segíthetne ebben is, helyénvaló ösztönzőkkel. A társadalomnak nem meg,- és kivetnie kellene közülük őket, hanem ehelyett megbecsülni, minden erejükkel segíteni őket, hiszen egy társadalmat az határoz meg, ahogy az elesettekkel bánik. Egy jól prosperáló állam elemi érdeke lenne az ő felzárkóztatásuk, oktatásuk, ezt nem nehéz belátni. Miközben a gyerekek számára az életük a tét ebben a történetben! Sokuk az oktatásban (egészségügyben), mindennapokban elszenvedett sérelmeik miatt,- szó szerint- a pszichiátriára jut, és gyermekek fenyegetőznek öngyilkossággal, sok gyermeket az intézményekben is megaláznak, begyógyszerezik, kikötözik, megverik, emberi méltóságukban súlyosan sérülnek, és még dokumentált nyoma sincs, mert a szülő sem mer feljelentést tenni, a retorziótól félve. A szüleik a napi harcok miatt a különféle hatósággal vívott küzdelmeikbe belefásulva, megtörve a túlélésre játszanak inkább, és megalkusznak mindennel, várnak valami jobb időkre, hogy bekövetkezik, valami csodára tán.
Azt, hogy ma ezt, hogy lehet a 21. században Európa közepén megcsinálni, hogy gyermekeket vesznek semmibe az oktatásban, a szociálpolitikában, és megalázó módon kell azért még nekik küzdeniük, hogy egyáltalán a kötelességüket tudják valahogy teljesíteni, erre aligha vannak szavak. Nem is lehet ezt kifejezni. Ez a gyermekek jogainak súlyos többrétű megcsorbítását jelenti!
Mi, autista gyermekek szülei, nem tudjuk elképzelni a jövőjüket ilyen körülmények között semmiképen tovább! A húrok már pattanásig feszültek! Mi már nem szeretnénk ezt! Elég volt ebből!
ITT OLVASHATÓ
